Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-21 / 273. szám
4 SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1951. november 21. „HARCI KÉRDÉS" így szólt a levél, melyet mint a .-sokonyavisonitai fajtahibrid kuko- ca vetőmagtermelő szaktársulás»- haj, de hosszú nevet viselnek — ópviseletében nyolcán, csekély há- jm sűrűn gépelt oldalon a Somogyi íéplap és még néhány napilap szer- esztőségéhez megküldték. A csiklandós, igényes fogalmazás s a cikomyás aláírások olvasásakor z emberben olyan érzés támad, hogy szongya, rendkívül okos emberek zek a visontai szaktársulásos gazdák. Itnthogy tényleg okos emberek is. Uvasni? Jaj, nem lehet felindultság élkül. Meghűl a vér az ember ereién. Sőt a bicska is kinyílik a zsebé- en. Hát szabad így elbánni egy Voua- atnak egy kis szakcsoporttal? Meg- árositani, becsapni, szerződést szeg- i, s ráadásul még nem is egyénen- :ént számol el a tagokkal, hanem lyan szakcsoportszerűen, mintha ők alóságos szakcsoportot, szövetkezést épemének? Hát ki kapálta meg a uikoricát, talán a szakcsoport-tagok . i5w5s.cn ? Hiszen akár száz tanút is llítanak rá, hogy a kapálás, törés betakarítás, de még a biztosítás s egyéni módon ment. Tanúnak önnek, ha kell, a napszámosok, gén, azok, akiket szintén nem a ársulás fizetett, hanem az illető ag, aki dolgoztatott velük. Itt, ké- sm, csak a föld közös, az a 63 hold ó állami föld, amit a tartalékból elfoglaltak, aminek terményét a ve- ómagfelügyelőség a vetőmagfogás- úl ki nem zárta. S most jön a vállalat, felemeli a ’etőmag árat, kiírja a tartozásukat, nég a kukoricába kevert, sorjelzést zoigáló napraforgót is felszámolja. Jot a csupán 14 tagot érintő bizto- ítási előleget is levonja a társulásiak járó pénzből. Hát ez nem igaz- ág, ez kizsákmányolás, ez a szakcsoport lejáratása, a szocialista tör- /ényesség megsértése, felháborító, isztességtelcn, lélektelen, önző és — mit mondjanak még — bürokra- Lkus, igen bürokratikus intézkedés í vállalattól. Ezt írják: »A vállalat űjárása miatt a társas termeléshez 'űzött bizalmunkból csak néhány llúzió maradt csupán .. .« Ez nagy szó! Mi lesz veletek, vi- iontai gazdák? Lám, a pedagógusból, gépállomási vezetőkből és nutatónak néhány parasztból álló aaikcsoportra függesztettétek szeneiteket és minden bizonnyal ab- lan reménykedtetek, hogy példájuktól lelkesülve ti is a szövetkezés hű íarcosainak táborába léptek. S most xla minden reménység, »néhány 11- úzió maradt csupán«. De miért, ki követte el ezt a főbenjáró bűnt? Bizony, levélíróim, alttal mondom, a MEZŐMAG Vállalat cseppet sem ludas azokban a dolgokban, amiért önök a 'kínpadra állítanák. Hely hiány miatt csak néhány mondatot ennek bizonyítására: 1. A címerezési költséget a tényleges terület után fizették ki. 2. A vetőmag árát az idevonatkozó 1/1957. F. M. sz. rendelet alapján méltányosan, szabályosan számolták él. 3. A napraforgó árát egyszer számolták fel. 4. A vállalat nem egyes emberekkel, hanem a földművesszövetkezet szakcsoportjával szerződött, velük is számol el. Ez vonatkozik a biztosítási díjra is. A többi a tagok dolga. 5. A vállalatnak jogában áll, sőt kötelessége az állam pénzét mindenkitől megkövetelni. S mi ezzel kapcsolatban szükségesnek tartunk néhány következtetést levonni: 1. A szövetkezés, az alsóbbfokú is, valóban jó dolog, de mi jobban szeretjük a parasztembereknek vindikálni az ehhez való jogot. 2. A pedagógusoknak is módjukban áll társulni. De: miért kaphatott Gál László iskolaigazgató a törvényesen járó egy hold illetményföld helyett két holdat, amikor úgysem ő művelte meg? S miért kaphatott három holdat Jakab László tanító? Laki István, a MEZŐMAG alkalmazottja miért fogott szintén három holdat magának; tán azon az alapon, hogy éppen ő a szaktársulás elnöke? S Dániel János, a gépállomás igazgatója is három hold állami tartalékkal »társult«. Talán Csokonyavisontán nincsenek szegényparasztok, akiknek jobban kellene a föld, akik nemcsak névleg művelnék meg, hanem két kezükkel, s akik valóban példát mutathatnának az összefogásban? Bizony, kedves feleink, ez a harci kérdés lényege. — Varga — Zrínyi Miklós (Zrínyi). Kb. 480 oldal, kötve 38,— Ft. A kötet Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér hadtudományi vonatkozású írásainak gyűjteménye, a Vitéz hadnagy, a Mátyás király életéről való elmélkedések, A török áfium ellen való orvosság és a Tábori Kis Tracta című írásait, katonai vonatkozású leveleit, emlékiratait és több kisebb írásait tartalmazza. Zrínyi hadtudományi írásaiban a költő, az államférfi és a hadvezér sokoldalú tevékenysége, a magyar haza ügyének szentelt áldozatos élete olvad össze. Az egyes művek tanulmányozását és megértését szakírók tollából származó tanulmányok segítik, amelyek az azóta lefolyt viták eredményeit összegezik és a korszerű hadtudomány nézőpontjáról értékelik Zrínyi életművét. rrfrfrrTTrrrrrrwrrrrrrTrrYTrrrrrffrrjrfTyfwrrrrrrryrrrrrrrrjfrTrryrrrrrfrff Szorosabb együttműködést a vállalatok és a Munkaközvetítő Hivatal között A mezőgazdasági munkák befejeztével egyre többen keresik fel a Munkaközvetítő Hivatalt. A fizikai munkát keresőket az építőipar, bányászat, erdészeit, állami gazdaságok azonnal alkalmazzák. A múltkor a Daránypusztai Kísérleti Gazdaság kétszáz embert igényelt, s mindössze 19-et kapott. A könnyebb munkát kereső nők a Cukorgyárban, Hűtőipari Vállalatnál, Termén yraktározási Vállalatnál és a Barneválnál találtak idénymunkát. Azokat a fiatalokat, akiket az egyetemre nem vettek fel, szívesen alkalmazta a posta és a vasút. Azok se kopogtatnak hiába a hivatal ajtaján, akik szakmát akarnak tanulni, mivel kőműves, ács, mázoló tanulónak el tudják őket helyezni. Az aj- kacsingervölgyi bányában december 31-ig jelentkezhetnek a fiatalok vá-’ veszik elég komolyan a Munkaközvetítő Hivatalt, amolyan szükséges rossznak könyvelik el. Tán ez a magatartás szülője annak a nemtörődömségnek, amivel sorozatosan megszegik a munkaerőigény bejelentését előíró rendeletet. Pedig a forradalmi munkás-paraszt kormány 15/1958. sz. rendelete világosan kimondja, hogy a vállalat köteles a Munkaközvetítő Hivatalnak bejelenteni a munkahelyeket. Sajnos, nagyon sok vállalat a hivatal kiiktatásával bonyolítja le a munkásfelvételt, aminek következménye, hogy nem tudnak könnyebb munkára elhelyezni nőket, idősebbeket és csökkent munkaképességűeket. Munkanélküli segélyt a múlt hónapban 49 főnek utaltak ki, 14160 forint összegben. Ez kidobott pénz, mivel nagyon sok, jelenleg segélyt kapó dolgozó elment volna pénztárosnak, bolti eladónak, kisegítő munkásnak. Mivel a vállalatok ezeket a munkahelyeket nem jelentették be, a Munkaközvetítő Hivatal nem tudta előnyben részesíteni ezeket a munkanélkülieket. A Béke Szálló 72 dolgozót, a Vegyesruházati Vállalat 81 főt, az Élelmiszerkiskereskedelmi Vállalat 46 dolgozót alkalmazott bejelentés nélkül. Decemberben megszűnik az idénymunka a Cukorgyárban és a Barneválnál. A Munkaközvetítő Hivatal szeretné az innen elbocsátott családosokat minél előbb munkához juttatni. Ez azonban csak úgy lehetséges, ha a vállalatok az eddiginél szorosabban együttműködnek a munkaközvetítővel. jártanulónak. Székesfehérvárott £ traktoros-gépész tanfolyam indul, £ melyre 130-an jelentkeztek me- £ gyénkből. A 16 éven aluli leányok^ helyzetét a kórház oldotta meg, mi-£ vei négyórás munkaidőre alkalmaz- ni tudta a jelentkezőket. Egyes vál-£ lalatok azonban, nem tudni miért, £ idegenkednek a most végzett fiata-£ lóktól. Az Állatforgalmi Vállalat £ például nem vette fel a kereskedői-£ mi gimnázium kitűnően érettségizett £ ► r. ! Harmincezer mű bőrkabát évente a csurgói Napsugár KTSZ-ből diákját adminisztrátornak. A nehézségek főként abból adód-jj, nak, hogy a vállalatok még nemi A csurgói Napsugár Ktsz 1951-ben alakult, s azóta országos hírnévre tett szert. Itt készítik a sok színű és ma már közkedveltté vált műbőrkabátokat. Az utóbbi időben negyedévenként már hétezer darabot adnak át a kereskedelemnek, s ezenkívül megrendelésekre is dolgoznak, naponta több százan keresik fel a ktsz-t a környező falvakból, sőt a szomszédos megyékből is, hogy egy tetszés szerinti színben műbőrkabátot csináltassanak. A Napsugár Ktsz több mint száz dolgozója közül 78 csak a műbőrkabátok készítésével foglalkozik, de így is alig győzik a sok megrendelést teljesíteni. Ma már itt készül az országos műbőrkabát-szükséglet 33 százaléka, évente 30 ezer hagyja el a műhelyt, több mint 20 millió forint értékben. FURCSA IMPORT Az emberiség kultúrtörténetét számos valószínűtlen mendemonda, balihiectelem tarkította és tarkítja ma ás. Itt van például a közelmúltban keltezett sira- cuzai eset, minek köszönhetően furcsa árucikket importált a vakhit e szicíliai városkából. Vattát. Méghozzá olyat, ami csak templomokban kapható, mert nem akármilyen vatta, legalábbis az ájtatos nénikék elbeszélésedből következtetve, nem akármilyen. Csodatévő ereje van. S mert Van, aki ezt el is hiszi, hát ellátogatott kicsit ide Kaposvárra is, hogy külszínre az Isten, valóságban a Pénz nevezetű földi istenség nevében híveket toborozzon, akiket meg lehet adóztatni, illetve akiknek balgaságán meghízik néhány pénztárca. A vállalkozóké. Miként is szól a mese? Templomból haza tipegő nénikék seppegik fogatlan szájukkal, adják, veszik, viszik a hírt. Egy sira- cuzai szegényasszony házában sírva fakadt a Szűz Mária kőszobra és sírt, sírdogált négy nap, négy éjszaka. Kőszoborról van szó, ami ha bizonyos manipulációk alkalmazásával sírni is kezd, beszélni azért nem tud. Ám a derék siracuziak hamar találtak magyarázatot a könnyekre. Helyesebben azok, akik a menynyék országának élvezete előtt, előbb itt a siralomvölgyében akarnak maguknak .mennyei gazdagságú életet biztosítani. — Azért sír a szűz — mond'ják —, mert rossz az emberiség, hamar itt a világvége és elpusztulnak a rosszakkal együtt. • Vigasztalgatták imáikkal, énekeikkel a síró kőszobrot, ám elmúlt egy nap, nem szűntek a könnyek. Ekkor támadt valakinek az a zseniális ötlete, hogy fel kéne fogni a könnyeket, de mivel szegényasszony háztartásáról szól a mese, hát nem akadt megfelelő edény, de akadt a háznál hófehér vatta. Három napon keresztül törölgették, itatták a patakzó könnyeket a kőszobor arcár ÓL Közben fellendült Siracuza idegenforgalma, jöttek a környéken lakók, mert mindenki kíváncsivá lesz, ha valami »csoda« kínálkozik. Az ötödik napon, amikor a négynapi sírás után. elapadtak a könnyek, egy betegnek eszébe jutott fájó testrészére tenni az »égi könnyekkel« teiasírt vattacsomó egy darabkáját. A szóbeszéd szerint abban a pillanatban meggyógyult. Tehát a hatodik napon már megindulhatott a nagy vállalkozás. Vatta import a világ minden tájára, még ide Kaposvárra is. Csak az a rejtélyes, hogy miképpen szaporodott meg annyira az az egy csomag vatta, hogy már még ide is jutott belőle. Csodálatos kenyér- és borszaporításról már hallottunk gyermek-korunkban (a borszapo- rítást víz segítségével művelik is néhányan, akikben van »csodatévő« hajlam), ám csodálatos vattaszaporításról még nem szólt egy krónikás sem. Egy szó, mint száz, a siracuzai vatta hiszékenység szárnyán megtett útja a világ minden részében, országában elgondolkodtató. S azt mondjuk, ha valamiért egyszar sírni kezdene tényleg egy kőszobor, akkor azért fakadna sírva, hogy a huszadik század gyermekeit még mindig bolonddá tudják tenni a hit erejével kereskedő okosok. — li —-TTTTV’fTVTTTTTTTTTTTTTT»TT7TTTTTTrrTTTTTTTVTTTTVTTVTfTyTT7TTTfTTTVVVTTT7rfTVTTTTVTTTTTTTTTrrTTTTTTTTTTTTTT7TTTVT Száz tornyok városában2 A2 éttermek tiszták, kedvesek, családiasak, a kiszolgálás gyors, a pincérek udvariasak. Két hét alatt sok helyen megfordultam, de csak egyetlen helyen, egyetlen alkalommal számoltak többet az étlapon feltüntetett áraknál. Néhány nap alatt megszoktuk, hogy aki leül egy étteremben, pillanatokon belül kérés nélkül is megkapja fél literes kan- csóban finom, habos, söritalát. Egyik vasárnap délután szokatlanul sokat késett sörünk. Kifelé menet rájöttünk a késés titkára: a csapos melletti rádiónál korsókkal kezében hallgatta a pincér a Honvéd'—Dukla meccs közvetítését. Az egy nullás magyar győzelem kedvéért meg is bocsátottam a késést. Meg aztán mi nem is vagyunk ©lyan nagyon elkényeztetve. * * * Ae üzletek, áruházak, kirakatok nemcsak a főútvonalakon, hanem a mellékutcákban is hívogatóan csinosaik, ízléseseik, a kiszolgálás kultúrált, türelmes, előzékeny, udvarias. Milyen készséggel vesződtek velünk, dadogó külföldiekkel is. De jó ilenne megtudni és terjesztetni ennek titkát! * * * A prágaiak naigyon szeretik városukat. Nevezetességeiről legtöbbször felső fokban szólnák. »Ez Kö- zép-Európa legszebb barokk teremkönyvtára.« »Ez a világ egyetlen gótstflusú zsinagógája.« »Ez Közép-Európa legrégibb kőhídja« ... A sok felsőfokot most én is megtoldom eggyel: »Prágában jár a világ leglassúbb villamosa.« Talán tiszteletből, talán kíméletből, higgadt nyugalommal kanyarog az évszázados épületek árnyékában. Valószínűleg azért nincs tolongás a prágai villamosökon, mert akinek sürgős dolga van, az gyalog jár. Az elágazásoknál a kocsivezető lelép a kocsiról és maga állítja a váltót. Vajon mi lesz Prágában a villamosközlekedéssel, ha a villamos vállalatnál racionalizálni fognak? * * * Népes IBUSZ-csoporttal találkoztam a Vencel téren. Tagjai felismerhetők voltak a hónaljban viselt téliszalámi rudakról és a gyé- kányszatyrokról, melyeket eladásra kínálgattak. Hallottam esti panaszaikat is: »Szatyor ugrott, szalámi almás.« Persze, hogy »almás«, drága ugyan, de több van belőle, mint Pesten. Az egyik lobogóhajú fiatalember belépett a hosszú sorba, mely az utcasarkon kígyózott. Hiába hívogatta a társaság, nem hagyta magát befolyásolni. »Én megtanultam Pesten, hogy ahol sor vian, ott osztanak, amit osztanak, az jó.« Annál nagyobbat csodálkozott, mikor kezébe nyomták az Esti Prága legfrissebb számát. Ez az újság az egyetlen valami, amiért ma Prágában' sorbaállnak. Különösen e napokban volt nagy kelendősége. Ugyanis négy vaddisznó egy ködös hajnalon a város közei>ébe tévedt. Csendesen turkálhatták a fényes, tiszta kövezetét és legvaddisznóbb álmukban sem gondoltak arra, hogy milyen ribilliót keltenek megjelenésükkel az egyébként nyugodt városban. Két napig üldözte őket a rendőrség és katonaság, egymillió ember pedig lázas izgalommal leste a vadászat híreit. * * * Az Arany utcácska végén emelkedik a Dalibor bástya, egy zord, mély, kútszerű börtön. Vállszéles- ségű rácsos tetején egykoron kötéllel engedték le a lassú halálra ítélt foglyokat, akik soha többé nem látták az ég szép kékjét. (A történeti hűség kedvéért megemlítem, hogy állítólag Dalibor lovágot szép kedvese mégis kimentette.) A börtön homályos mélyén kerek kú.t- száj sötétlik, körülötte pénzdarabok csillognak. Az a babona járja ugyanis, hogy aki felülről beletalál az alsó kútba,,annak teljesül a kívánsága. Egy vidám pesti társaság nem sajnálva a garasokat, célba dobált. Hangos sikoly jelezte, hogy valaki célbatalált, még pedig első dobásra. »Mit kívánt? Ötös találatot?« — kíváncsiskodtak körülötte. »Elfelejtettem kívánni — törte le a kedélyeket« a szerencsés ember, — de különben sem gilt, mert magyar tízfilléressel dobiam. * * * Bár Prágában részeg emberrel alig találkoztam, mégis megtudtam, hogy kemény harc folyik az alkoholizmus ellen. A sűrűn látható antialkoholista plakátok mellett, az italok ára a legokosabb harci eszköz. Kapható akár' Martelli konyak is, csak le kell szurkolni érte 250 koronát, öt jó minőségű puplin ing árát. Mégis isznak. Bár én nem értem, hogy miért pálinkáznak ott, ahol olyan finom 'sör kapható, hogy egy litertől már dalos kedve támad az embernek. Ára három korona, azaz alig több, mint négy forint. * * * Lépten-nyomon láttam a házak falából 'kiemelkedő, esküre emelt bronz kezet, alatta »Hűek maradunk« felírást, néhány névvel, vagy csak eggyel és egy keltezést 1945 május első napjaiból. Másutt a falba vájt mélyedésben üveg alatt egy picike sírhalom kereszttel, egy aprócska koszorúval, felette egy fiatalember mosolygós fényképe, egy születési dátum és ismét egy nap a náci-vérengzés májusi napjaiból. Egyik kapubejáratnál egyszerű márványtábla hirdeti: »Itt esett el Viktorie Krupkova zenekonzervatóriumi tanuló, Élt 1922—1945. május 5-ig«. A táblák alatt friss virág. A prágai fiatalok híven őrzik a szabadság mártírjainak emlékezetét. * * * A 600 éves Károly-híd Mala Stra- na-i hídfőjénél, egy keskeny homlokzatú öreg ház erkélyén kovácsolt vas mécses pislog. Elmondom a mécses szép legendáját, ahogy én hallottam. 1648-ban a hidat a prágai diákok védték a svédek ádáz ostroma ellen. Az önfeláldozó ellenállásukon minden támadás megtört, megmentették a várost. A ház gazdája a győzelem tiszteletére mécsest gyújtott, mely azóta ég. Az a hit járja, hogy míg ez a mécses ég, Prága szabad és népe boldog. 1939- ben, amikor náci hordák lépték át a hidat, a mécses kialudt és fénye csak 1945. május 9-én gyulladt ki újból, amikor a szovjet csapatok felszabadították a várost és elkergették falai közül a népgyilkosokat. * * * A teresini nemzeti temető és antifasiszta múzeum a náci gonosztevők rémtetteire emlékezteti a látogatókat. Egyszerű, töviskoszorúval áthurkolt, magasba nyúló fakereszt alatt 26 000 apró, számozott sírkő hirdeti, hogy 19 nép 50 000 fia, köztük a cseh nemzeti ellenállási mozgalom legjobbjai pusztultak el a teresini kísérőd nyirkos kazamatáiban. Némán vádol a krematórium. Csendesen borzong közelében az Éger-folyó, melynek vízébe szórták 25 000 mártír hamvait. Franke úr, Csehország náci pribékje hiába védekezett a számonkéréskor, hogy »Teresínben nem is volt koncentrációs tábor«, senki sem hitt neki, főként a cseh nép nem, melynek legjobb fiai estek a pribékek áldozatául. Az a meleg kézszorítás, mellyel két építőmunkás üdvözölt, mikor megtudta, hogy magam is ott szenvedtem e drótkerítéseken belül, arról szólt, hogy a cseh nép sem engedi soha többé felülkerekedni a teresini náci hóhérok szellemét. Kellner Béla
