Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-17 / 270. szám

Vasárnap, 1957. november 17. SOMOGYI NÉPLAP I ' MELYIK FILMBEN LÁTTA ? A szovjet film ünnepe Lapunk október 26-tól 4 hétig minden számában közli egy szovjet ixínész, vagy színésznő számmal meg­jelölt fényképét. Egyidejűleg közöl­jük a képpel azonos számú megfej­tést szelvényt is. A négy héten át ko­séit szelvényeket vágja ki és kitölt­ve gyűjtse össze. A 24. szelvény után valamennyit együtt küldje be a me­lyei Moziüzemi Vállalathoz, (Kapos­vár, Május 1 u.). Figyelem! Csak a lapból kivágott auelvény érvényes. Nyeremények: I, díj: 100 darab mozijegy-szel­vény, képrejtvény pályázata II. díj: 80 darab mozijegy-ssah szelvény. III. díj: 40 darab mozijegy-szál* vény. IV. díj: 10x20 darab mozijegy* vény. V. díj: 50x10 darab mozijegy-szel> vény. A mozijegy-szelvények beváltba' tők 1958. december 31-ig a megy« minden filmszínházában, bármely filmhez. Beküldési határidő: 1957, novem* bér 30. Értékelés: 1957. december 31-Ig( A nyertesek neveit a lap közli, VASÁRNAP Csiky Gergely Színház: Szirmai Albert: Mágnás Miska. Délután 3 és este 7 órakor. Kisfaludy: Kérők. Tájelőadás a Bikali Állami Gazdaságban. Vörös Csillag: A szív újra dobog. 3, 5, 7, 9 órakor. Szabad Ifjúság: Danko Pista. 3, 5, 7, 9 órakor. KIOSZ Béke-mozi november 17-én 4, 6, 8 órakor: Az élet tanulsága. Rippl-Rónai Múzeum: Ősrégészeti, várcstörténeti, néprajzi, természettu­dományi kiállítások és a somogyi képzőművészek őszi tárlata. Nyitva: 10—14 óráig. Somogyi Tücsök Bábszínház: Grimm—Szilágyi: Jancsi és Juliska. A Zeneiskola Bartók-termében dél­után fél 3 és fél 6 órakor. HÉTFŐ Vörös Csillag: A szív újra dobog. 5, 7, 9 órakor. Szabad Ifjúság: Danikó Pista. 5, 7, 9 órakor. Megyei Könyvtár: Könyvkölcsön­zés és olvasótermi szolgálat 13—19 óráig. Ifjúsági Könyvtár: Könyv kölcsön­zés 13—18 óráig. — Kaposvár város anyakönyvi hí­rei: Születések: Brukner László fia János, Bajkő Vencel fia Attila, Var­ga József fia Zoltán, Muth András leánya Anna, Csörgő József leánya Hona. Halálozás: Magyar Jánosné 67 éves, Kővári István 59 éves. Hege­dűs Lajos 57 éves, Domsa Imréné 48 éves, Pécsi József 64 éves. — Állat- és kirakodóvásár lesz a következő héten 18-án, hétfőn Nagyatád, 19-én, kedden Bedegkér, 20- á.n, szerdán Csurgó és Háromfa, 21- én, csütörtökön Törökkoppáhy községekben. — A kaposvölgyi szarvasmarha te­nyésztési hónap keretében hétfőn, 18-án Kapospulán állatbemutató és bírálat is lesz. — A vívó-kerület — Somogy, Tolna, Baranya megyéké — vasárnap 9 óraj kezdettel rendezi a kerületi csapatbaj­nokságokat kard, női tőr és férfi tőr fegyvernemekben. A verseny a Tanító­képző tornacsarnokában lesz. A ver­senyt a kerület területén működő sport­köri csapatok vívják, a fegyvernemen­kénti győztes csapat kerül az országos bajnokság döntőjébe. A szovjet film ünnepe képrejtvény pályázata j 4 i í A színész neve: * t j 20. £ Melyik filmben í látta: í Á beküldő neve ; és címe: Vasárnapi sport-jegyzetek A TÚLZOTT DERŰLÁTÁS %ett úrrá a K. Kinizsi házatáján, job- bamnondva a szurkolói körében, ahol bizony jó egynéhányan e hé­ten ceruzával és papírral ia j ke­zűikben azt számítgatták, hogy a K. Kinizsi miként előzhetné meg a Győri Vasas ETO-t, avagy a SztáUnvárost. E derébe sportrajon­gók aztán városszerte hiresztelték, hogy még mindig nincs későn, ha a csapat megnyeri ,a hátralévő mérkőzéseit (persze nemcsak ősz­szel, hanem tavassza,l is), . akkor bajnok lehet a Kinizsi. Kedves Kinizsi Szurkolók! Szép, szép a klubszeretet, de túlfűteni a kedélyeket .igen -veszélyes dolog. Örvendezzünk a Kinizsi fehérvári győzelmének, de módjával-. Szinte biztosra vehető, hogy a csapat sze­rez majd még jónéíhány isseiben örömöt a szurkolóinak, de számol­junk azzal, hogy az örömbe üröm is vegyül. Ne támasszunk túlzott kö­vetelményeket az együttessel szem­ben. Maradjunk csak meg annál a kívánságnál, amelyet az év elején tápláltunk. Ha a csapat a bajnoki év végén mondjuk az első öt kö­zött i'égez, elégedjünk meg ezzel. Többre nincsenek meg jelenleg Ka­posvárott az előfeltételek. KÜLÖNÖS REKORD született a héten a somogyi labdarúgó pályák egyikén, amely tálán a magyar lab­darúgás esetében is egyedülálló. A Nagytőldi-puszta—Somogy szil me­gyei II. osztályú mérkőzésen a já tékvezető ugyanis egy csapatból, ne­vezetesen a somogyszWiből nynlc játékost állított ki. Hogyan fordul­hatott elő ez a furcsa eset, hisz a szabályok kimondják, hogy hétnél kertesebb játékos esetén azonnal le kell fújni a mérkőzést. Hogy lehet akkor az, hogy nyolc játékosnak el­keltett hagyni a játékteret? Papí­ron tehetséges, ha ugyanis először négy játékost állítanak ki és má­sodszor egyszerre négy játékost küld le a bíró. Itt azonban nem így tör­tént, hanem a túl ideges játékvezető, amikor az egyik szili labdarúgó sér­tegette! ellenfelét, elhamarkodottan kiállította, majd pedig, amikor a já­tékosok szinte libasorban menteni próbálták társukat, ők is egyenként mind a kiállítás sorsára jutották, addig, amíg a játékvezető nyolcnál meg nem unta az ügyet. A fegyelmi bizottság tett pontot a ritka eset végére. Megállapította, hogy Rein­hardt játékvezető helytelenül járt el, amikor sorra kiállította a játéko­sakat. Végeredményben a nyolc közül csak egynek a kiállítását fo­gadták el hitelesnek, a többit fel­mentették. Az l:l-nél félbeszakadt mérkőzést újra is kell majd játszani. Persze, ha a játékvezető nem ide­geskedik egy nem is túlságosan pa­rázs jelenetnél és nem veszíti el- a fejét, akkor le lehetett volna ját­szani ezt a mérkőzést és' az új mér­kőzés nem jelentene gondot, költsé­get egyik sportkör számára sem. * * * ÚSZÓSZAKOSZTÁLY VEZETŐ­BŐL LABDARUGÓ JOBBSZELSO. Mondhatná valaki, mi ez? Fából vaskarika? Válaszunk: nem! Meg­történt eset, s a valóság az, hogy a K. Hunyadi Vasutas úszószakosz - tályának vezetője ma egy hete, mi­után sportkörének labdarúgó szak­osztályát megtizedelte a sérülés és a betegség, mint szükség-jobbszélső, tizenegyedik emberként beszállt a csapatba. Az úszóból lett labdarúgót, Solti Györgyöt nem vették komolyan a bogiáriak. Annál komdiyábban vette hivatását a népszerű vasutas sportvezető, amikor két pompás gólt rúgott, s azért nem ért el mester- hármast, mert harmadik gólját a játékvezető nem 'adta meg. Most már csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy a jövő nyáron a vasutasok lab­darúgói hasonló helyzetben kisegí­tik-e az úszókat a vízből? ÜNNEP VOLT A K. DÓZSÁNÁL szerda este. Végeredményben az ökölvívók hétközi edzésén úgy hir- telenében alakult ki egy kis ünnep­ség, amikor a Dózsa Országos Sport- központ egyik képviselője Kapos­várra látogatva köszöntötte az ifjú­sági bajnokságot nyert Dózsa ököl­vívókat és edzőjüket, Szegfi Lász­lót. A népszerű Laci bácsi szép ajándékot is -kapott, a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozójának járó plakettet. Aztán egy kis pénzjutalom is kijutott az edzőnek, éppúgy, mint a segédedző Dőri Andrásnak. Elárulunk még egy titkot. Ha Ka­posvárott tíz fiatalembert lát vala­ki egyöntetű, szép, divatos ingben a város főutcáján sétálni, azok a Dózsi ifi ökölvívói. Az öklöző fia­talok ugyanis mind egy-egy inget kaptak ajándékba a Dózsa sportköz­ponttól. Megérdemlik. Megdolgoztak érte. * * * NEM megyek én edzésre, hisz a II-be edzés nélkül is beke­rülök. így nyilatkozott a minap K. T. ifjúsági labdarúgó, aki még leg­utóbb is tagja volt a megyei ifi vá­logatottnak. Megmondjuk őszintén, nagyon meglepődtünk e szavak hal­latára, mert ennek a 16 éves fiú­nak máris szép sport-pályafutás van a háta mögött. 15 éves korában ifi válogatott volt, s már bekerült az I-be, sőt a tavaszi osztályozókon is állandó játékosnak számított a nagy csapatban. Aztán kikerült on­nan. Lehet, hogy épp azért, mert úgy vélekedett az edzésekről, mint ahogy mi is hallottuk. Kár érte, mert határozottan tehetséges. Persze, nem szeretnénk K. T. helyében lenni akkor, ha az ismert sportvezető pa­pa is tudomást szerez fiának erről a nyegle magatartásáról. Könnyen lehet, hogy K. T. akkor sírva bánja majd meg meggondolatlan tettét és kijelentéseit... KOVÁCS SÁNDOR Ősz idején Bolháson p gy, kettő, három... öt ta- iicslka is áll a daráló ajtaja előtt. A félig nyitott, kapuszárny­nak is beillő ajtón ez a felírás ol­vasható: kedd, csütörtök, szombat. Ezeken a napokon föl is keresik a bolhási gazdák Spanics mestert. Egyenletesen pöfög a motor, a ga­ratra állandóan ömlik az arany­sárga kukorica. Vannak itt még tizein is, asszonyok, férfiak. Vára­koznak. Bódis Sándor, Nagy János, Simon Imre. meg a Dani Jóska bácsi is szeretne gyorsan sorra ke­rülni. Ki-ki a maga zsákjára tele­pedve időzget türelmesen. Prókai- né már vonszolja kifelé darával teli zsákját. Nyolc süldő várja ott­hon az eleséget. Segítünk neki ta­licskára helyezni a terhet. —• Csakhogy már végeztem — mondja elmenőben. Horváth Já­nosné lép be az ajtón. Vállán ci­peli, majd ledobja lába elé a fél­zsáknyi kukoricát. — Miért nem az ember hozta? — kérdezzük tőle. — A ménkű tudja, merre jár most az én Jánosom — mondja tréfásan. — Még nem jött haza. Pedig már reggel kiment ide az árokpartra, fát árvereznek ott, ven­ni akar. Szabályozzák a falu alatti árkot, arra kell a fa ára. — Ez nem jól van így — vág közbe Dani Jóska bácsi. — Akkor eladják az én fámat is. Hogy le­het ezt? — Na nem úgy — nyugtatja meg a fiatalasszony. — Csak azokat a fákat vágják ki, amelyek a part­tól két ölnyire esnek. A távolab- biakat r.em bántják. — így már más! — vélekedik Jóska bácsi. Egy év óta működik daráló a fa­luban. Most már nem kell Somogy- szobra vinni a kukoricát, árpát és zabot. Akiknek nincs lovuk, azok — de még a fogatos gazdák is — vállon, vagy talicskán el tudják hozni a szemesterményt. * * * Az óvodában mindennap első- nek Vass Mari néni érkezik. Most már fűteni kell, mit szólná­nak a gondjára bízott apró ember- kék szülei, ha hideg lenne a terem. Már fél hétkor pattog a tűz a cse­répkályhában. Barátságos meleg várja a falu szaporán lépkedő ki­csinyeit. Mari néninek gondja van arra, hogy mindig tiszták legye­nek a szobák, helyükön álljanak az asztalok, székek, ágyak. A fiatal óvónő, Anna néni szeretetét sem nélkülözik az apróságok. Mindig talál ki számukra valami újat, ér­dekeset. Külön öröme, külön bol­dogsága, ha tanítványai hibátlanul utána tudják mondani a verset. A mesék világából megismerkedtek már a Piroska és a farkas tör­ténetével. A 32 csöppség hallgat az óvónénd szavára. Szeretete, tü­relme szinte kifogyhatatlan. Reggel tíz óráig szabadon foglalkoznak a gyerekek. Majd a rendelkezésükre álló játékokkal szórakoznak. Van mód a »fáradalmakat« kipihenni. A fektetőben huszonegy ágy vár a pihenni szándékozókra. A két »vi- gyázónak« éppen elég dolga akad. A kétéves kis Halász, sole haragost szerez magának társai közül. — Az a szokása, hogy a megtámadot­tat meg is harapja — mondja Ma­ri néni. A pirosmelegítős legény­ke szerényen hátrál, tudja, hogy róla van szó. Bódis Sanyira meg az a panasz, hogy nagyon szeret elmaradozni. Gyakran előfordul, hogy ebéd után csak késve érke­zik vissza. Hidegebbre fordult az idő, keve­sebbet lehet a szabadban tartóz­kodni. Az óvoda játékfelszerelésé­vel nem lehet éppen dicsekedni. Két doboz építőkccka, néhány ba­ba, meg egy lyukas labda az összes. Sokkal több játékra lenne szükség. A két felnőttnek nincs igazi nagy asztala és széke. A tanács bizonyá­ra segíthetne ezen. A lépcső szín- te kiabál a kőműves-kéz után. A feljáró kopott és töredezett. Az óvónő és Mari néni legnagyobb fi­gyelme ellenére is megcsúszhatok, lábát törheti a kicsinyek közül va­laki. * * * Tíolháson nincs kultvirház, u nincs beépített színpad, de van lelkes ifjúság. Nem túlzás ez a megállapítás. A környező falvak közül ennek a községnek a fiatal­jai játszottak talán legtöbb színda­rabot. Vasárnap Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabját vitték színre. Az előadást a régi iskola termében tartották. Szűknek bizonyult ez a helyiség. A rendezőség alig tudott igazságot tenni a helyek körül. Nem hivatásos színésznek tapsolt ezen az estén a közönség. A KISZ- szervezet fiataljai tehetségűit sze­rint, tudásukhoz mérten elevení­tették meg Móricz írásának könyv­alakjait. Dicséret illet minden sze­replőt. Hosszú hetek munkájának köszönhető a siker. "A darabot Fa­ragó Kató néni irányításával ta­nulták meg a fiatalok. Úgy. is mondhatnánk: Kató néni volt a rendező, díszlettervező, ruhaterve­ző stb. egyszemélyben, Ö igazán ■ nem ismer fáradságot, lehetetlen­séget, ha színdarab-, tánctanítás, vagy egyéb hasonló ügyben hívják segítségül. (Mondják, amikor nem volt hely, hol próbáljanak, akkor Kató néni lakásán tanulták a fia­talok a szerepet.) A vasárnapi elő­adás újabb bizonysága annak, hogy ' Bolháson vannak, akik tud­nak játszani, s közönség is van. Nem hiábavaló a színjátszók fára­dozása. * * * * "ilyenkor, ősz idején ebből a faluból már nem szívesen lép ki az idevalósi. Az esőtől fel­ázik a föld, nyirkossá lesznek az utak, néhol pedig majd kerékagyig érő a sár. Villany, kövesút nincs. A villamosítási tervből valami ok miatt mindig kimaradt ez a köz­ség. Mikor leereszkedik az este, »égők« helyett lámpák gyulladnak fel a házakban. Itt még forgalom­ban vannak a régi viharlámpák, védekezésül a sötét ellen. Somogy- szobot — négy kilométerre van ide — már villamosították. Nagybará- tiban — nincs messzebb 2—3 kilo­méternél — víz- és villanyvezeték áldásaiban részesülnek a dolgozók. Az illetékes hatóságok igazán mó­dot találhatnának arra, hogy Ba­rátitól átvezessék az áramot. A falu lakói szívesen vállalnának társadalmi munkát is, csak jönne már a fény. Akkor a mozikérdés is megol­dódna végre. 1956. év végéig a Nagybaráti Állami Gazdaság jó­voltából minden héten pörgettek egy-egy filmet a bolhásiaknak. Ennek azonban végeszakadt. Egy éy óta pines vetítés, hiába kór- ^ könyörög, követelőzik a tanács. Faragó István, a gazdaság üb-el- nöke, a kulturális ügyek ottani in­tézője szerint kölcsönös egyet- nemértés dolga az egész. — Hiába követelőzik a tanács — mondja —, rajtunk múlik, megyünk-e, vagy nem. A bolhásiak nehezítik a dol­got . . . Tavaly minden előadás után 50—60 forintot fizettünk ki a szö­vetkezetnek teremtakarítás ói­mén (t. i. a szövetkezeti vendéglő­nél alkalmasabb hely vetítésre nincs). Vannak olyanok, akik nem váltanak jegyet, arra való hivatko­zással, hogy ők inná és nem mozi­ba jöttek — sorolja az okokat Fa­ragó István. — Nincs nekünk szük­ségünk arra, hogy ketten fogjuk a gépet, nehogy fellökjék a duhaj- - kodák. — Arra is volt példa — panasz- , kodik Mózes László mozigépésa —. hogy egy asztaltársaság azt mondta: itt a kétszáz forint és menjetek máshová vetíteni — ez kocsma. ■: Az éremnek van másik oldala is. Nagybarátinak nincs labdarúgó csapata. Anyagi fedezetük van, csak éppen játékosok hiányzanak- Sorozatos próbálkozások ellenére sem sikerült a bolhásiakat Nagy- baráti néven szerepeltetni. Azt mondják a falusiak: elég volt egy­szer közösen működni — többet nem kérünk belőle. Baj az is, hogy a bolhásiak pontosan akkor ren­deznek ünnepélyt, bált, amikor a gazdaság. (Persze a helybeliek ilyenkor nem mennek Barátiba.) Úgy véljük, hogy ilyen »kis dolgok is akadályozzák a Zetor kerekeinek forgását« — ezért is nem jönnek. Üzemanyag-probléma nem lehet. Tudja azt mindenki a környéken, hogy Szerda legalább hat kilomé­terrel messzebb van, mint Bolhás, Oda elmentek, de Bolháson nem vetítettek filmet. Pedig szép szám­mal dolgoznak a gazdaságban ide­valók. Köztudomású, hogy jó idő esetén vége-hossza nincs a moziba menőknek, csoportosan mennek Barátiba az emberek, s köztük gyakran idős nénik is. Számtalan­szor megkérdi Mózes László: »Jön­nek még, mert akkor kicsit ké­sőbb kezdünk«. Szabados Mihályné tanácselnök szerint nem lehet kifogás a take-- rítási díj, mert a KISZ-tagok fel- söprik a termet, sőt a daráló erő­gépe is rendelkezésre áll. Nyilván­való, hogy a bevételből nem gaz­dagszik meg a gazdaság, de leg­alább az iskolások és azok is, akik Barátiba nem mennek el, időnként láthatnak egy-egy filmet. Tudjuk, hogy nem lehet kényszeríteni a gazdaság vezetőségét arra, hogy; vetítsenek filmet Bolháson is, de’ Íratlan kötelesség, emberi dolog; — mikor mód és lehetőség van rá — teljesíteni egy falu filmet ked­velő ifjúságának és népének ilyen irányú kéréseit. Gőbölös Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom