Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-17 / 270. szám

Vasárnap, 1957. november 17.

SOMOGYI NÉPLAP

I '

MELYIK FILMBEN LÁTTA ?

A szovjet film ünnepe

Lapunk október 26-tól 4 hétig minden számában közli egy szovjet ixínész, vagy színésznő számmal megjelölt fényképét. Egyidejűleg közöljük a képpel azonos számú megfejtést szelvényt is. A négy héten át koséit szelvényeket vágja ki és kitöltve gyűjtse össze. A 24. szelvény után valamennyit együtt küldje be a melyei Moziüzemi Vállalathoz, (Kaposvár, Május 1 u.).

Figyelem! Csak a lapból kivágott auelvény érvényes.

Nyeremények:

I, díj: 100 darab mozijegy-szelvény,

képrejtvény pályázata

II. díj: 80 darab mozijegy-ssah

szelvény.

III. díj: 40 darab mozijegy-szál*

vény.

IV. díj: 10x20 darab mozijegy*

vény.

V. díj: 50x10 darab mozijegy-szel> vény.

A mozijegy-szelvények beváltba' tők 1958. december 31-ig a megy« minden filmszínházában, bármely filmhez.

Beküldési határidő: 1957, novem* bér 30.

Értékelés: 1957. december 31-Ig( A nyertesek neveit a lap közli,

VASÁRNAP

Csiky Gergely Színház: Szirmai Albert: Mágnás Miska. Délután 3 és este 7 órakor.

Kisfaludy: Kérők. Tájelőadás a Bikali Állami Gazdaságban.

Vörös Csillag: A szív újra dobog.

3, 5, 7, 9 órakor.

Szabad Ifjúság: Danko Pista. 3, 5, 7, 9 órakor.

KIOSZ Béke-mozi november 17-én

4, 6, 8 órakor: Az élet tanulsága. Rippl-Rónai Múzeum: Ősrégészeti,

várcstörténeti, néprajzi, természettudományi kiállítások és a somogyi képzőművészek őszi tárlata. Nyitva: 10—14 óráig.

Somogyi Tücsök Bábszínház:

Grimm—Szilágyi: Jancsi és Juliska. A Zeneiskola Bartók-termében délután fél 3 és fél 6 órakor.

HÉTFŐ

Vörös Csillag: A szív újra dobog.

5, 7, 9 órakor.

Szabad Ifjúság: Danikó Pista. 5, 7, 9 órakor.

Megyei Könyvtár: Könyvkölcsönzés és olvasótermi szolgálat 13—19 óráig.

Ifjúsági Könyvtár: Könyv kölcsönzés 13—18 óráig.

— Kaposvár város anyakönyvi hírei: Születések: Brukner László fia János, Bajkő Vencel fia Attila, Varga József fia Zoltán, Muth András leánya Anna, Csörgő József leánya Hona. Halálozás: Magyar Jánosné 67 éves, Kővári István 59 éves. Hegedűs Lajos 57 éves, Domsa Imréné 48 éves, Pécsi József 64 éves.

— Állat- és kirakodóvásár lesz a következő héten 18-án, hétfőn Nagyatád, 19-én, kedden Bedegkér,

20- á.n, szerdán Csurgó és Háromfa,

21- én, csütörtökön Törökkoppáhy községekben.

— A kaposvölgyi szarvasmarha tenyésztési hónap keretében hétfőn, 18-án Kapospulán állatbemutató és bírálat is lesz.

— A vívó-kerület — Somogy, Tolna, Baranya megyéké — vasárnap 9 óraj kezdettel rendezi a kerületi csapatbajnokságokat kard, női tőr és férfi tőr fegyvernemekben. A verseny a Tanítóképző tornacsarnokában lesz. A versenyt a kerület területén működő sportköri csapatok vívják, a fegyvernemenkénti győztes csapat kerül az országos bajnokság döntőjébe.

A szovjet film ünnepe képrejtvény

pályázata

j

4

i

í A színész neve:

*

t

j

20.

£ Melyik filmben

í látta:

í Á beküldő neve ; és címe:

Vasárnapi sport-jegyzetek

A TÚLZOTT DERŰLÁTÁS %ett úrrá a K. Kinizsi házatáján, job- bamnondva a szurkolói körében, ahol bizony jó egynéhányan e héten ceruzával és papírral ia j kezűikben azt számítgatták, hogy a K. Kinizsi miként előzhetné meg a Győri Vasas ETO-t, avagy a SztáUnvárost. E derébe sportrajongók aztán városszerte hiresztelték, hogy még mindig nincs későn, ha a csapat megnyeri ,a hátralévő mérkőzéseit (persze nemcsak őszszel, hanem tavassza,l is), . akkor bajnok lehet a Kinizsi.

Kedves Kinizsi Szurkolók! Szép, szép a klubszeretet, de túlfűteni a kedélyeket .igen -veszélyes dolog. Örvendezzünk a Kinizsi fehérvári győzelmének, de módjával-. Szinte biztosra vehető, hogy a csapat szerez majd még jónéíhány isseiben örömöt a szurkolóinak, de számoljunk azzal, hogy az örömbe üröm is vegyül. Ne támasszunk túlzott követelményeket az együttessel szemben. Maradjunk csak meg annál a kívánságnál, amelyet az év elején tápláltunk. Ha a csapat a bajnoki év végén mondjuk az első öt között i'égez, elégedjünk meg ezzel. Többre nincsenek meg jelenleg Kaposvárott az előfeltételek.

KÜLÖNÖS REKORD született a héten a somogyi labdarúgó pályák egyikén, amely tálán a magyar labdarúgás esetében is egyedülálló. A Nagytőldi-puszta—Somogy szil megyei II. osztályú mérkőzésen a já tékvezető ugyanis egy csapatból, nevezetesen a somogyszWiből nynlc játékost állított ki. Hogyan fordulhatott elő ez a furcsa eset, hisz a szabályok kimondják, hogy hétnél kertesebb játékos esetén azonnal le kell fújni a mérkőzést. Hogy lehet akkor az, hogy nyolc játékosnak elkeltett hagyni a játékteret? Papíron tehetséges, ha ugyanis először

négy játékost állítanak ki és másodszor egyszerre négy játékost küld le a bíró. Itt azonban nem így történt, hanem a túl ideges játékvezető, amikor az egyik szili labdarúgó sértegette! ellenfelét, elhamarkodottan kiállította, majd pedig, amikor a játékosok szinte libasorban menteni próbálták társukat, ők is egyenként mind a kiállítás sorsára jutották, addig, amíg a játékvezető nyolcnál meg nem unta az ügyet. A fegyelmi bizottság tett pontot a ritka eset végére. Megállapította, hogy Reinhardt játékvezető helytelenül járt el, amikor sorra kiállította a játékosakat. Végeredményben a nyolc közül csak egynek a kiállítását fogadták el hitelesnek, a többit felmentették. Az l:l-nél félbeszakadt mérkőzést újra is kell majd játszani.

Persze, ha a játékvezető nem idegeskedik egy nem is túlságosan parázs jelenetnél és nem veszíti el- a fejét, akkor le lehetett volna játszani ezt a mérkőzést és' az új mérkőzés nem jelentene gondot, költséget egyik sportkör számára sem.

* * *

ÚSZÓSZAKOSZTÁLY VEZETŐBŐL LABDARUGÓ JOBBSZELSO. Mondhatná valaki, mi ez? Fából vaskarika? Válaszunk: nem! Megtörtént eset, s a valóság az, hogy a K. Hunyadi Vasutas úszószakosz - tályának vezetője ma egy hete, miután sportkörének labdarúgó szakosztályát megtizedelte a sérülés és a betegség, mint szükség-jobbszélső, tizenegyedik emberként beszállt a csapatba. Az úszóból lett labdarúgót, Solti Györgyöt nem vették komolyan a bogiáriak. Annál komdiyábban vette hivatását a népszerű vasutas sportvezető, amikor két pompás gólt rúgott, s azért nem ért el mester- hármast, mert harmadik gólját a játékvezető nem 'adta meg. Most már csak arra vagyunk kíváncsiak, hogy a jövő nyáron a vasutasok labdarúgói hasonló helyzetben kisegítik-e az úszókat a vízből?

ÜNNEP VOLT A K. DÓZSÁNÁL szerda este. Végeredményben az ökölvívók hétközi edzésén úgy hir- telenében alakult ki egy kis ünnepség, amikor a Dózsa Országos Sport- központ egyik képviselője Kaposvárra látogatva köszöntötte az ifjúsági bajnokságot nyert Dózsa ökölvívókat és edzőjüket, Szegfi Lászlót. A népszerű Laci bácsi szép ajándékot is -kapott, a Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozójának járó plakettet. Aztán egy kis pénzjutalom is kijutott az edzőnek, éppúgy, mint a segédedző Dőri Andrásnak.

Elárulunk még egy titkot. Ha Kaposvárott tíz fiatalembert lát valaki egyöntetű, szép, divatos ingben a város főutcáján sétálni, azok a Dózsi ifi ökölvívói. Az öklöző fiatalok ugyanis mind egy-egy inget kaptak ajándékba a Dózsa sportközponttól.

Megérdemlik. Megdolgoztak érte.

* * *

NEM megyek én edzésre,

hisz a II-be edzés nélkül is bekerülök. így nyilatkozott a minap K. T. ifjúsági labdarúgó, aki még legutóbb is tagja volt a megyei ifi válogatottnak. Megmondjuk őszintén, nagyon meglepődtünk e szavak hallatára, mert ennek a 16 éves fiúnak máris szép sport-pályafutás van a háta mögött. 15 éves korában ifi válogatott volt, s már bekerült az I-be, sőt a tavaszi osztályozókon is állandó játékosnak számított a nagy csapatban. Aztán kikerült onnan. Lehet, hogy épp azért, mert úgy vélekedett az edzésekről, mint ahogy mi is hallottuk. Kár érte, mert határozottan tehetséges. Persze, nem szeretnénk K. T. helyében lenni akkor, ha az ismert sportvezető papa is tudomást szerez fiának erről a nyegle magatartásáról. Könnyen lehet, hogy K. T. akkor sírva bánja majd meg meggondolatlan tettét és kijelentéseit...

KOVÁCS SÁNDOR

Ősz idején Bolháson

p gy, kettő, három... öt ta- iicslka is áll a daráló ajtaja előtt. A félig nyitott, kapuszárnynak is beillő ajtón ez a felírás olvasható: kedd, csütörtök, szombat. Ezeken a napokon föl is keresik a bolhási gazdák Spanics mestert. Egyenletesen pöfög a motor, a garatra állandóan ömlik az aranysárga kukorica. Vannak itt még tizein is, asszonyok, férfiak. Várakoznak. Bódis Sándor, Nagy János, Simon Imre. meg a Dani Jóska bácsi is szeretne gyorsan sorra kerülni. Ki-ki a maga zsákjára telepedve időzget türelmesen. Prókai- né már vonszolja kifelé darával teli zsákját. Nyolc süldő várja otthon az eleséget. Segítünk neki talicskára helyezni a terhet.

—• Csakhogy már végeztem — mondja elmenőben. Horváth Jánosné lép be az ajtón. Vállán cipeli, majd ledobja lába elé a félzsáknyi kukoricát.

— Miért nem az ember hozta?

— kérdezzük tőle.

— A ménkű tudja, merre jár most az én Jánosom — mondja tréfásan. — Még nem jött haza. Pedig már reggel kiment ide az árokpartra, fát árvereznek ott, venni akar. Szabályozzák a falu alatti árkot, arra kell a fa ára.

— Ez nem jól van így — vág közbe Dani Jóska bácsi. — Akkor eladják az én fámat is. Hogy lehet ezt?

— Na nem úgy — nyugtatja meg a fiatalasszony. — Csak azokat a fákat vágják ki, amelyek a parttól két ölnyire esnek. A távolab- biakat r.em bántják.

— így már más! — vélekedik Jóska bácsi.

Egy év óta működik daráló a faluban. Most már nem kell Somogy- szobra vinni a kukoricát, árpát és zabot. Akiknek nincs lovuk, azok

— de még a fogatos gazdák is — vállon, vagy talicskán el tudják hozni a szemesterményt.

* * *

Az óvodában mindennap első- nek Vass Mari néni érkezik. Most már fűteni kell, mit szólnának a gondjára bízott apró ember- kék szülei, ha hideg lenne a terem. Már fél hétkor pattog a tűz a cserépkályhában. Barátságos meleg várja a falu szaporán lépkedő kicsinyeit. Mari néninek gondja van arra, hogy mindig tiszták legyenek a szobák, helyükön álljanak az asztalok, székek, ágyak. A fiatal óvónő, Anna néni szeretetét sem nélkülözik az apróságok. Mindig talál ki számukra valami újat, érdekeset. Külön öröme, külön boldogsága, ha tanítványai hibátlanul utána tudják mondani a verset. A mesék világából megismerkedtek már a Piroska és a farkas történetével. A 32 csöppség hallgat az óvónénd szavára. Szeretete, türelme szinte kifogyhatatlan. Reggel tíz óráig szabadon foglalkoznak a gyerekek. Majd a rendelkezésükre álló játékokkal szórakoznak. Van mód a »fáradalmakat« kipihenni. A fektetőben huszonegy ágy vár a pihenni szándékozókra. A két »vi- gyázónak« éppen elég dolga akad. A kétéves kis Halász, sole haragost szerez magának társai közül. — Az a szokása, hogy a megtámadottat meg is harapja — mondja Mari néni. A pirosmelegítős legényke szerényen hátrál, tudja, hogy róla van szó. Bódis Sanyira meg az a panasz, hogy nagyon szeret elmaradozni. Gyakran előfordul, hogy ebéd után csak késve érkezik vissza.

Hidegebbre fordult az idő, kevesebbet lehet a szabadban tartózkodni. Az óvoda játékfelszerelésével nem lehet éppen dicsekedni. Két doboz építőkccka, néhány baba, meg egy lyukas labda az összes. Sokkal több játékra lenne szükség. A két felnőttnek nincs igazi nagy asztala és széke. A tanács bizonyára segíthetne ezen. A lépcső szín- te kiabál a kőműves-kéz után. A feljáró kopott és töredezett. Az óvónő és Mari néni legnagyobb figyelme ellenére is megcsúszhatok, lábát törheti a kicsinyek közül valaki.

* * *

Tíolháson nincs kultvirház,

u nincs beépített színpad, de van lelkes ifjúság. Nem túlzás ez a megállapítás. A környező falvak közül ennek a községnek a fiataljai játszottak talán legtöbb színdarabot. Vasárnap Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül című darabját vitték színre. Az előadást a régi iskola termében tartották. Szűknek bizonyult ez a helyiség. A rendezőség alig tudott igazságot tenni a helyek körül. Nem hivatásos színésznek tapsolt ezen az estén a közönség. A KISZ- szervezet fiataljai tehetségűit szerint, tudásukhoz mérten elevenítették meg Móricz írásának könyvalakjait. Dicséret illet minden szereplőt. Hosszú hetek munkájának köszönhető a siker. "A darabot Faragó Kató néni irányításával tanulták meg a fiatalok. Úgy. is mondhatnánk: Kató néni volt a rendező, díszlettervező, ruhatervező stb. egyszemélyben, Ö igazán ■ nem ismer fáradságot, lehetetlenséget, ha színdarab-, tánctanítás, vagy egyéb hasonló ügyben hívják segítségül. (Mondják, amikor nem volt hely, hol próbáljanak, akkor Kató néni lakásán tanulták a fiatalok a szerepet.) A vasárnapi előadás újabb bizonysága annak, hogy ' Bolháson vannak, akik tudnak játszani, s közönség is van. Nem hiábavaló a színjátszók fáradozása.

* * * *

"ilyenkor, ősz idején ebből a faluból már nem szívesen lép ki az idevalósi. Az esőtől felázik a föld, nyirkossá lesznek az utak, néhol pedig majd kerékagyig érő a sár. Villany, kövesút nincs.

A villamosítási tervből valami ok miatt mindig kimaradt ez a község. Mikor leereszkedik az este, »égők« helyett lámpák gyulladnak fel a házakban. Itt még forgalomban vannak a régi viharlámpák, védekezésül a sötét ellen. Somogy- szobot — négy kilométerre van ide

— már villamosították. Nagybará- tiban — nincs messzebb 2—3 kilométernél — víz- és villanyvezeték áldásaiban részesülnek a dolgozók. Az illetékes hatóságok igazán módot találhatnának arra, hogy Barátitól átvezessék az áramot. A falu lakói szívesen vállalnának társadalmi munkát is, csak jönne már a fény.

Akkor a mozikérdés is megoldódna végre. 1956. év végéig a Nagybaráti Állami Gazdaság jóvoltából minden héten pörgettek egy-egy filmet a bolhásiaknak. Ennek azonban végeszakadt. Egy éy óta pines vetítés, hiába kór- ^ könyörög, követelőzik a tanács. Faragó István, a gazdaság üb-el- nöke, a kulturális ügyek ottani intézője szerint kölcsönös egyet- nemértés dolga az egész. — Hiába követelőzik a tanács — mondja —, rajtunk múlik, megyünk-e, vagy nem. A bolhásiak nehezítik a dolgot . . . Tavaly minden előadás után 50—60 forintot fizettünk ki a szövetkezetnek teremtakarítás óimén (t. i. a szövetkezeti vendéglőnél alkalmasabb hely vetítésre nincs). Vannak olyanok, akik nem váltanak jegyet, arra való hivatkozással, hogy ők inná és nem moziba jöttek — sorolja az okokat Faragó István. — Nincs nekünk szükségünk arra, hogy ketten fogjuk a gépet, nehogy fellökjék a duhaj- - kodák.

— Arra is volt példa — panasz- , kodik Mózes László mozigépésa —. hogy egy asztaltársaság azt mondta: itt a kétszáz forint és menjetek máshová vetíteni — ez kocsma. ■:

Az éremnek van másik oldala is. Nagybarátinak nincs labdarúgó csapata. Anyagi fedezetük van, csak éppen játékosok hiányzanak- Sorozatos próbálkozások ellenére sem sikerült a bolhásiakat Nagy- baráti néven szerepeltetni. Azt mondják a falusiak: elég volt egyszer közösen működni — többet nem kérünk belőle. Baj az is, hogy a bolhásiak pontosan akkor rendeznek ünnepélyt, bált, amikor a gazdaság. (Persze a helybeliek ilyenkor nem mennek Barátiba.) Úgy véljük, hogy ilyen »kis dolgok is akadályozzák a Zetor kerekeinek forgását« — ezért is nem jönnek. Üzemanyag-probléma nem lehet. Tudja azt mindenki a környéken, hogy Szerda legalább hat kilométerrel messzebb van, mint Bolhás, Oda elmentek, de Bolháson nem vetítettek filmet. Pedig szép számmal dolgoznak a gazdaságban idevalók. Köztudomású, hogy jó idő esetén vége-hossza nincs a moziba menőknek, csoportosan mennek Barátiba az emberek, s köztük gyakran idős nénik is. Számtalanszor megkérdi Mózes László: »Jönnek még, mert akkor kicsit később kezdünk«.

Szabados Mihályné tanácselnök szerint nem lehet kifogás a take-- rítási díj, mert a KISZ-tagok fel- söprik a termet, sőt a daráló erőgépe is rendelkezésre áll. Nyilvánvaló, hogy a bevételből nem gazdagszik meg a gazdaság, de legalább az iskolások és azok is, akik Barátiba nem mennek el, időnként láthatnak egy-egy filmet. Tudjuk, hogy nem lehet kényszeríteni a gazdaság vezetőségét arra, hogy; vetítsenek filmet Bolháson is, de’ Íratlan kötelesség, emberi dolog;

— mikor mód és lehetőség van rá

— teljesíteni egy falu filmet kedvelő ifjúságának és népének ilyen irányú kéréseit. Gőbölös Sándor