Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-16 / 269. szám

Szombat, 195". november 1G. SOMOGYI NÉPLAP 3 VAGON CUKOR JAVASLATOK AZ ÜJ MENETRENDHEZ A nagy nyári karbantartás el- végaése után a jelentős kárt okozott rázvész ellenére is a tervezett idő­be® kezdi te meg a kampány-munkát a Kaposvári Cukorgyár. A minap etíátogatturik ebbe az üzembe, az­zal a céllal, hogy megtudjuk: megy-e es hogyan halad itt a munka. Régi a gyár Igen, a gyár régi. Gépparkja kor­ban túltesz az országos 19 éves átlagon. Ez a körülmény fokozottan megnöveli most a karbantartási munka jelentőségét. A gyár szerelő-műhelyében já­runk, amelynek munkásai az ösz- szes gépi 'berendezés javítását vé­gezték és ha szükséges, most ds végzik. A szerelőkkel beszélgetünk eE mondjuk meg mindjárt, eléggé nyugalmas helyzetben. Szinte mind­annyian a műhelyiben tartózkodnak. Szerintük akkor van baj a gyárban, iva ez a szerelőgárda izgatott és nem lelhető a műhelyben. Akkor a (gépek körül baleset történt. — Sokszor kell-e a javításhoz sietni? — kérdezzük. — Nem — felel Kiss János, a mű­hely vezetője. — Mindössze október lő-e körül történt jelentősebb tö­rés, amelyet a műhely dolgozói öt­letesen helyre hoztak és megmene­kültek attól, hogy ezt az alkat­részt Budapestre szállítsuk. Általá­ban a nyári nagy karbantartásról el­mondhatjuk már, hogy alapos és eredményes volt. Igen, a gyár régi. de dolgozói fia­talos szívvel őrködnek a gépek egészsége felett... Helytállnak a kiszisták Hetvennégy tagja van az üzemi KISZ-szervezetnek, s most a kam­pány ideje alatt majd minden mun­katerületen lehet velük találkozni. Legtöbbjük igyekszik becsülettel ele­get tenni feladatának. Ez évben lett brigádvezető a centrifuga állo­más második műszakában Friss Jó­zsef, a KISZ szervező titkára. S ha új is ez a feladat, de kifogástalanul ellátta. Brigádjában három más ki- •szSsta is dolgozik, Jcözbüík Kovács Gyula, aki nemrégen átképző tan­folyamon szerezte meg a lakatosság­hoz szükséges alapismereteiket. Helytállnak a KISZ-fiataLok min­den munkaterületen. És ezért no­vember 7-én nem egy KISZ-tag ka­pott jó munkájáért jutalmat. Major István Jciszista (kiváló dolgozó cí­met és egy heti «pénzjutalmat, Albert Imre KISZ-titkár pedig pénzjutal­mat kapott. A fiatalok találtak alkalmat ar­ra, hogy tisztasági őrjáratot indít­sanak a pártszervezettel közösen és hogy az elhullott cukorrépát össze- gyűjtsék. Arról sem feledkezett «meg a KISZ-szcrvezet, hogy a katoná­nak bevonuló kiszistáknak ajándék­kal kedveskedjék, s hogy ez alka­lommal kívánjon jó munkát nekik, köztük Marlonosi György kiváló munkát végző fiatal Kommunistá­nak. 210 vagon répa egy nap alatt A cukorgyár belelendült a terme­lésbe. A kaposvári vasútállomásra özönlenék a vagonok és ami meg­nyugtató, helyes ütemben, folyama­tosan, jól szervezetten jön a gyárba a (nyersrépa. Szereez László műszafcvezető sze­rint a -gyár gőzellátása még etHi.g egyetlen esztendőben sem volt eny- nyine kielégítő. Érthető hát, hogy a napi rémfeldoiigozás ma már át­lagban 200 vagon felett mozog, sőt sokszor eléri a 210 vagont is, szem­ben a tavalyelőtti 197 vagonos csúcs­teljesítménnyel. — Mennyi répa feldolgozására számítanak? A feldolgozott répa mennyiség az idén sem lesz kevesebb a múlt évi 17 ezer vagonnál. A répának a cukortartaLmáról nem mondhatunk rosszat. A 15—16 százalékos cukortartalom jó köze­pesnek számít. Kétségtelenül a gyár amúgy is feszített, 190 vagonos normájával szemben a 210 vagon napi feldolgo­zás derék teljesítmény. A kampány befejezését a szakemberek számítá­sa szerint — persze, ha időközben nem lesz különösebb fennakadás —, december 20-ra tervezik. A kockavágóban Sürgő-forgó asszonyok, lányok. Szinte a szem is elfárad, amint né­zi 'a gyorsan mozgó 'női .kezeket. Mozdulataik nyomán telnek a zsá­kok, amelyek lemázsálva, szállí+ó- szalagon elindulnak a raktár felé. A kockavágóban a gépeken hármas brigádok dolgoznak. A brigádok ösz­szeszokottságától sok minden függ. Függ a termelés és függ a kereset is. Azok a brigádok, amelyek már évek óta összeszoktak, mindkettőben jobb eredményeket érnek el. Minden dicséretet megérdemelnek, akik itt dolgoznak. Hiszen a zaka­toló gépek szüntelenül járnak, -be­szélni, pihenni nem lehet, mert az állás azonnal megmutatkozik a ter­melésben. Akik igyekeznek, a mun­kaidőt kihasználva dolgoznak, át­lagosan ezer forintot is megkeres­nek. A legjobb dolgozóik legutolsó keresete így alakult: Zóka Györigy- né mokkavágp 200 órára 964, Ke­celi Istvánná mokkavágó 197 órá­ra 958, Bokor Ilonka normál kocka- vágó 208 órára 923, Szaremlei Fe- rencné pedig 248 órára 1110 forin­tot keresett. Hol a tűzoltó? A Kaposvári Cukorgyár félelmetes ellensége a tűz. A régi épület, amely­nek egy-egy üzemrésze (szárító) szá­raz deszkaépítmény, egészen kis hanyagság esetén is könnyen lán­gok martaléka lehet, amint ezt a legutóbbi eset is bizonyította, majd­nem az is lett. Na, de hát a tűzeset után ugyancsak akadt a gyárban fo­gadkozás az éberségre és az elővi- gyázatira. új szabályok foganatosí­tására. A szolgálatot teljesítő ál­lami tűzoltótól most ezután érdek- lődünk. — Kányán .teljesítenek szolgálatot'? — Ketten állami tűzoltók és két .gyári tűzoltónak kellene még... —i Csak kellene? — Igen, mert «gyári tűzoltó mind­máig csak egyetlen ember van. A másikat elküldték, de nem adtak helyébe senkit. Majd, idővel — mondogatják. Bármennyire növekedett is a mun­kafegyelem időközben, bármennyire felvilágosították a dolgozókat a tűz­védelemről, azért az ördög nem al­szik. Jó lenne, ha a negyedik tűz­oltót «is szolgálatba állítanák, még lehetőleg a kampány vége előtt. A kommunisták munkájáról Az üzemeltetéshez szükséges sze­net drótkötél pályán, csilléik, segít­ségével szállítják a gyárba. A na­pokban az egyik hatalmas fogaske­rék négy darabra törött szét, meg­akadályozta a drótkötélpálya műkö­dését. Nagy József kommunista, ön- itőbriigádvezető brigádjával 24 óra alatt megfeszített munkával rézből elkészítette a fogaskereket és így a termelés egy pillanatra sem állt le, mert egy napra való szésntarta- lékkal rendelkeztek. A kommunisták rendszeresen fog­lalkoznak a termeléssel. Már a kar­bantartás alatt is összehívták a mű- sziakvtezietőlket, megbeszélitek, hol van lemaradás és segítettek, ahol kellett. Most is egyik legfontosabb «feladatuknak fa termelés segítését tartják, amely minden taggyűlésen, vezetőségi ülésen fő napirendi pont. És segítenek is, szóval, példamuta­tással. November 7-én jó munkájá­ért több kommunista részesült ki­tüntetésben. Nagy József öntőbri- gádvezető kormánykitüntetést és ezer forint pénzjutalmat, Tódor Horváth János kiváló dolgozó cí­met és egy «heti fizetést, Puska Ká­roly szakszervezeti bizalmi ugyan­csak (kiváló dolgozó címet és egy heti fizetést kapott. A minisztérium figyelmébe A dolgozók munkájának eredmé­nyeként most már több mint ezer vagon cukor halmozódik fel a gyár raktáraiban. Minden munkás azon fáradozik, hogy a kampányt időben és eredményesen tudják befejezni. Sajnos, a felsőbb szervek nem tesz­nek meg mindent ennek elősegítésé­re. A gyár nem rendelkezik meg­felelő mennyiségű .papír zsákkal, amelyben a cukrot tárolják. Emiatt e kristálycukrot ömlesztve kell tá­rolni. Ennek bezsákolása újabb költ­séget okoz majd. A igyár időben elküldte igényét a szükséges -papírm.-hninyiséare, s erről 'mégsem gondoskodott idejé­ben az Élelmezésügyi Minisztérium. És ahogy hallottuk, ez nemcsak a Kaposvári Cukorgyárban, hanem másutt is így történt. Arra kérjük a minisztériumot, hogy a jövőben na­gyobb gonddal járjon el. Gyorsvonatot Kaposvártól Budapestig A hozzá nem értő ember azt hin­né, anyagi okok kényszerítik a MÁV-ot arra, hogy minden körte­fánál időző személyvonat vigye a Pestre utazókat Dombóvárig. Sen­kinek sem kiell bizonygatná, hogy ez milyen hosszadalmas időt, s tü­relmet vesz igénybe. A végig gyors­vonat (beállítása jogos követelés. Az az ember, aki több, mint négyszáz kilométert utazik egy nap, azért vált gyorsvonat! jegyet, hogy a menet­időt minimálisra csökkentve, lehe­tőleg kényelmesen és gyorsan jus­son el a fővárosba. Ha a megoldás anyagi áldozato­kat követelne a MÁV-tól, akkor js küzdanénk érte. De kiderült, h a MÁV e régi óhaj figyelmen kí­vül hagyásával havonta mintegy 48 ezer forintot dob ki az ablakon... Miről van szó? A Gyékényesről Kaposvárra közlekedő személyvonat beérkezése után a megyeszékhelyen két vonatot egyesítenek, malyet két mozdony húz tovább Dombóvár fe­lé. Erre nem lenne semmi szükség. A gyékényesi személyvonat — eset­leg még rövidebb várakozási idő után — végig közlekedhetne Dom­bóvárig. Felszedné természetesen azokat az utasokat is, akik fiaté­ból, vagy éppen Csoma-Szabadiibót igyekeznék Budapestre. Ha a jelen­leg Kaposvárott egyesített vonato­kat külön indítanák, a második ré­szét gyorsként, úgy a kaposvári gyors reggel 5 óra 43 perc helyett 6 óra 20 perckor indulhatna, s megállás nélkül közlekedhetne Dom­bóvárig. Ez rendkívül nagy idő­nyereség és kényelmi szempontból sem elvetendő. Mit jelenít a javasolt megoldás anyagiakban? A beállításra kerülő gyorsvonattal három kocsi esetében naponta oda és vissza 16 ezer fo­rint töb'bMIbevét/efllhez jutn(a a MÁV, még akkor is, ha a kocsikat csak félig tölti meg az utazóközön­ség. A kiadás egy fillérrel sem változók, hisz így is két mozdony húz ugyanolyan mennyiségű kocsit, mint jelenleg. Érdemes lenne gondolkodni ezen. Hisz elsősorban a lakosság, a Pest­re igyekvő utasok, de a MÁV, az állam érdeke is megköveteli, hogy ésszerűbben használjuk fel a ren­delkezésre álló eszközöket. Kérjük vissza as 1031-es személyt Sok jogos panasz hangzik el hóna­pok óta, amiért indokolatlanul meg­szüntették a korábban 19 óra körül induló kaposvár—dombóvári sze­mélyvonatot Szükségességét mi sem bizonyítja kézzelfoghatóbban, mint az, hogy a két állomás közötti fal- ivakból mintegy 250—300 ember dol­gozik Kaposvárott. A jelenlegi me­netrend lehetetlenné teszi helyze­tüket. Kaposvárról ugyanis 17 óra­kor indul személyvonat a jelzett irányba, s ezt semmi körülmények között sem érheti el a munkahelyén délután ötig tartózkodó dolgozó. Le­hetőség csak egy van: megvárni a 23 órai vonatot. S ha ez így marad­na a most készülő új menetrendben is, embertelenséget követnénk el. Meggátolnánk, hogy 300 ember iki- pihenje a napi munka okozta fárad­ságot, s a nap 24 órájából többet «tölthessen családja körében. Ugyanakkor ez a vonat kitűnően Szalai László—Szegedi Nándoralkalmas volt az esti órákban Pécs­GeOGGeOOOOOOOOOOOOGOGGGOOOOGGOeOGOGGOOOOOOOOOOGGOOGOOQOGGOOOOGOOOGGOOOGOGO re igyekvő utasok számára is, sőt lehetővé tette, aiogy alkalomadtán a környékbeli dolgozók is megnézhes­senek egy-egy mozielőadást Kapos­váron. Bár jóval kisebb, de hasonló probléma adódik a 23 óra körül Dombóvárról Gyékényesre közleke­dő vonat esetéből is, melynek kapos­vári várakozási idejét indokolatlanul 23 perccel megrövidítették. Úgy gon­doljuk, egy kicsit mégis figyelembe lehetne venni a kultúrára, mozira, színházra éhes falusi embe­rek érdekeit... Kérjük és feltétlen elvárjuk, hogy a MÁV új menetrendjében teljesít­se a somogyi utazóközönség kívánsá­gát. — ri­Hánykor van 7 óra? Normális észjárású olvasóm bizo­nyára azt hiszi, hogy téves a cím szedése. Én viszont állítom, hogy he­lyes, sőt, 7 óra minimum tíz perc­cel később kezdődik és eltarthat 7 A pénzéhes király és a szegény fiú „Nép“-tanító mese a jelenből Valamikor nagyon ré­gen, amikor éppsn egy kiskutya utazott a vi­lágűrbe, a Punén in­nen, éke úgy is mond­hatnám, hogy túl, élt egy tisztes férfiú. A mestersége ugyan taní­tó volt, ds akkoriban úgy is hívhatták volna, hogy királyfi, merthogy annak képzelte magát. Hatőlmas birodalmá­ban, melyet Somogynak is nevezhettek volna, nem egyedül uralkodott. Voltak többen is. A sók. sok tanító közül talán tizenöten, húszán. De ezek a királyfiak aztán nagyon kitettek magukért. .. A tisztes férfiak egyi­ke magas mit és so­vány, a másik köpcös és alacsony. Hanem egy valamiben nagyon meg­egyeztek: mindegyik imádta a pénzt... No, ez önmagá­ban vem is olyan nagy bűn. Ám a mi király­fiaink már azért is pénzt követeltek volna, hogy kiléptek az utcá­ra. megmosták a halu­kat, vágy 'éjimen átol­vastak egy könyvei.. . Egyszer így szólt a kincstárnok: — Uram, királyom, elég lesz neked havon­ta 1800 forint. Meg­élhetsz abból szépen, boldogan. Hanem in­kább gondolj arra: a népednek is kell va­lami, tanulni akar tő­led. .. — Tanítani én, csak fizessék mer — mondó a királn kegyetlenül. —■ tVá Mszán minek neked a tömérdek pénz. kirábtom-. Válamit ad­hatnál ingyen is. — Ingven? Hogy kép­zeled.? ,Nem azért ta­nultam én, hogy elfe­cséreljem a tudásomat.. — De hát a <hivatá­sod... — próbálkozott még egyszer a kincstár­nok. .. — Hagyd a fenébe... Pénzből él az ember... — így szólt a király, s intett, hogy nem akar tovább szót váltani. A kincstárnok orrát ló­gatva ment ki a trón- teremből. Történt egyszer, hogy egy szegény fiú kopog­tatott a tanító, ‘bocsá­nat. a király ablakán. — Uram, királyom, íiegítségedet kérjük. Tje olyan okos, olyan tanult ember vagy... — Na, mi kell — vág­ta oda durván a ki­rály. — A fiú megszep­pent. — Mi... má... azaz, hogy a lányok meg a fiúk, csak azt szeret- úánh .. nagyon szeret­nénk kérni tőled, hogy taníts be nekünk egy színdarabot... A király mereven né­zett maga elé, aztán felcsillant a szeme: — Hát nem bánom — mondta higgadtabban — előadásonként 300 fo­rint! A fiú lesütötte sze­mét. — De uram, király, nekünk nincs arra pén­zünk. Csak tanulni sze­retnénk, meg szórakoz­tatni szülőinket. — Ha van pénz, taní­tok, ha ninlcs csináljá­tok magatok... — De mi nem ériünk úgy hozzá, mint te, ki­rályom, kérünk segíts.. ■ A király hátat fordí - tott, aztán kizavarta a fiút. Szegény sírva sza­ladt végág az utcán, hogy hírül vigye társai­ra jl\ i- király kegyet­lenségét. A fiatalok összedug­ták ja fejüket. Ez is, az is mondott valamit, míg végül kiokoskod­ták. hogy ha nem lesz színdarab, legalább ta­nuljanak táncot. A ki­rály egyik udvarhölgyét kérték meg a tanításra, aki megelégedett ISO forinttal. Ám minden szál a királyhoz vezet, s az udvarhölgy is neki új­ságolta el a történte­ket. — Tanítod őket? — kérdezte szigorúan a király. — Igen, felség enge- delmével... — Mennyiért? — 150 forintot ka­pok a szakkör vezeté­séért. — Micsoda? 150 fo­rintot? Méltatlan vagy királyi megbecsülésem­re, ha ennyiért vál­lalod! — mondta dühöd- ten, is magából kikelve vágta oda: — Legalább 450-et kérj... A király kegyetlensé­gét követték a kiskirá­lyok is. S la dombos, völ- gyes ország tanulni vá­gyó fiait, lányait egye­düli hagyta az udvari zenész is, aki a hegedű­söket, zongoristákat ta­nítaná, s egyedül hagy­ta mindenki, aki király az országban.:. Hosszú éjszakákon át sírt, keservesen sírt a szegény fiú. Kicsi agyá­ban minden megfordult már, terveket szőtt, méltatlankoddtt, (ke­sergett és szomorkodott. De nem hagyta annyi­ban a dolgot. Egyszer, egy derűs tavaszi napon — ez a jövő meséje már —, út­rakelt a szegény fiú, hogy szerencsét pró­báljon. Hetek, hónapok teltek el, míg megérke­zett egy olyan országba, hol jókedvűek voltak a fiatalak, támcoltalc. ér,elkeltek, muzsikáltak, s mindig ott volt velük | o tanító. Először az tűnt fel a szegény fiú­nak, hogy nem szólít­ják királynak a szel­lemi hatalmasságot, nem mondják., hogy Uram, királyom, felséges uram, hanem csak úgy egyszerűen: tanítóbácsi. Megtetszett a fiúnak a tanító, s megkérte: jöj­jön el hozzájuk, meg­látja, milyen kedvet fiúk és lányok élnek ott a dombos, völgyes or­szágban. Akár hiszitek, akár nem, a fiatal ta­nítónak csakhamar megtetszett a fiú, s más­nap már együtt indultak útnak a szép táj felé... Hanem lett nagy fel­fordulás a pénzéhes ki­rály palotájában. Az új tanító színdarabot ren­dezett, éneket, zenét, táncot tanított, szerette a gyerekeket és nem pénzért csinálta. Nem tetszett ez a királynak sehogy sem. Azt mondta egyszer a kincstárnoká­nak: — Menj, kérdezd meg tőlük, akarják-e, hogy színdarabot tanítsak... A kincstárnok baljós válasszal tért vissza: — Azt felelte a sze­gény fiú: nincs szüksé­günk a királyra, meg vagyunk nélküle is... Telt, múlt az idő, s a ikirály tudása már senkinek sem kellett. Nem kellett az ember, aki pénzsóvár volt, nem érzett hivatást szí­vében, csak önző, egyé­ni céljaiért tanult. Köz­ben fokozatosan csök­kent a kincstár va­gyona is. A nép már nem adott többet hitszegő királyának, aki most már boldog lenne, ha a kincstárnok által megajánlott forintokat minden hónapban zseb­re tehetné... Jávori Béla óra 25 «percig is. Aki ebben kétel­kedne, gondoljon arra, amikor legu­tóbb színházban járt, Nos, mikor kezdődött az előadás? - .... A z időmérő szerkezetet, az órát valószínűség szerint azért találták fel, hogy a tényleges időt mutassa. S ebben a közös egyetértésben meg­maradtunk volna mindvégig, ha nem tapasztalnánk estéről estére újítást a Csiky Gergely Színháznál. Hétfán, a jazz-parádé második előadásán ■tettek fel alkotásukra leginkább a koronát: fél 9 helyett negyed 10-kor kezdődött az előadás. Addig kinn áz­hatott az esőben a «közönség. Szó, ami szó, adjon be a színház javasla­tot órareformra. Hátha elfogadják az illetékes szervek! Vagy ha nem, úgy kezdjék idejében az előadásokat s szoktassák rá a pontosságra a né­zőket is. Talán a legkönnyebben abba nyugodna bele mindenki, hogy 7 órakor pontosan 7 óra van, fk. SZAVATOLT TEJFEL Modern korban élünk: a televízió, műhold, mirelité és nylontökmag vi­lágában. A tejfelt se kell már a ko­faasszonynál vásárolni, a fűszer-cse­megében -«kiszerelt»- állapo«tban, pa­pírpohárban megkapni. Nem drá­gább, de «kényelmesebb. A tejfeli a Kelenföldi Tejipari Vállalat csoma­golja, s küldi szét szerte az ország­ba, így Somogyba is. A poharakon szerény felirat jelzi a szavatosság idejét: például szerdáig. Elgondolkoztató dolog. Szerdáig? Én például csütörtökön vettem, s nyugodtan vittem haza tejfelecské- met. Még majd egy hétig felhaszná- ható. Otthon «kibontottam. Tetején savó volt, az alja meg egészen grízes. Ize, szaga savanyú, élvezhetetlen, ehetetlen. Tehát az előző szerdán járt volna le szavatossága? Meglehet. S ha két, vagy három héttel ezelőtt, az sem lehetetlen. A felirat diszkréció­ja nem árul el többet. De én elárulhatom, hogy az ilyes­fajta szavatossági meghatározás nem fedi a szocialista kereskedelemről való fogalmainkat. Valahogy távol áll a célszerűségtől és a vásárlók megbecsülésétől. —r —n

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom