Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-15 / 268. szám

SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1957. november 15. ^ 1 fl csehszlovák kormány rendkívüli ülésen adózott az elhúnyt Zápotocky emlékének Szovjet gyászjelentés Antonin Zápotocky haláláról Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságától, a Legfelső Tanács Elnökségétől és a Minisztertanácstól. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisz­tertanácsa mély fájdalommal értesíti a pártot és a dolgozókat, hogy Antonin Zápotocky elvtárs, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizott­ságának tagja, a nemzetközi munkásmozgalom kiváló személyisége, a Szovjetunió hű barátja november 13-án reggel hét órakor rövid, de súlyos betegsége után Prágában elhunyt. A Szovjetunió Kommunista A Szovjetunió Legfelső Pártja Központi Bizottsága Tanácsának Elnöksége A Szovjetunió Minisztertanácsa * * * A csehszlovák köztársasági elnök temetésére kormányküldöttséget jelöltek ki, Kliment Vorosilov, a Legfelső Tanács Elnöksége elnöké­nek vezetésével. Az egyiptomi hadügyminiszter látogatásai a szovjet államférfiaknál Prága (CTK). A csehszlovák kor­mány szerdán rendkívüli ülést szen­telt az elhunyt Zápotocky köztársa­sági elnök emlékének. Az emlékbe­szédet Viliam Siroky, a miniszterta­nács elnöke mondotta. PEKING (TASZSZ). A kínai lapok közük, hogy az 1958. évre gazdaságépítési allamkölosönt bocsátanak ki a Kínai Népköztársaságban,. Az új áltem- kölcsönt a Kínai Népköztársaság Ál­lamtanácsa 1958. január 1-én bocsát­ja ki, 630 millió juan összegben, tíz •évre. POÉNJÁN (Uj Kína). Amint a Szöulban meg­jelenő Kiung Hiang Színműn jelen­ti. ' a Dél-koreai főiskolákról és az egyetemekről a diákok több mint 50 százalékát kizárták, mert a fiatalok képtelenek voltak megfizetni a drá­ga tandíjat. BERLIN (TASZSZ). Az ADN jelentése sze­rint Aujgsiburgban a múlt hét végén amerikai 'katonák a város több la­kosát megtámadták. Kjét katona megvert és megsebesített egy taxi­sofőrt. Egy másik csoport katona ki­rabolta egy vendéglő pincérré’" Ugyancsak Augsburgbam egy ameri­kai katonát éppen abban a pillanat­ban tartóztatott le a nyugatnémet rendőrség, amikor feltörte egy né­met lakásának ajtaját. NEW YORK (TASZSZ). Az United Press hír­ügynökség tudósítója jelentT Dja- ‘-artából, hogy a djekjakartai (Kö- zép-Jáva) községi választásokon végleges, de nem hivatalos adatok szerint a kommunista párt jelölt­jeire 143 000-en, az Indonéz Nem- • m-M Párt jelöltjeire 72 000-en, a A Csehszlovák Nemzetgyűlés El­nöksége és a Csehszlovák Nemzeti Arcvonal Központi Bizottsága szer­dán rendkívüli ülésre gyűlt össze, hogy az elhunyt Zápotocky köztár­sasági elnök emlékének adózzon. pedig kb. 50 000 szavazatot adtak le. LONDON (MTI). A Glasgow Herald írja- Magyarország beverekedbe magát a labdarúgó világbajnokság 1958-ban megtartandó .döntőjébe. Ez önma­gában fényes és elismerésre méltó teljesítmény, mivel a néhány éve annyira híres magyar csapat a ta­valyi események folytán felbomlott. ATLANTA (Reuter). Sterling Cole képviselő, — kongresszusi atom erőbizottság tagja Atlantában szerdán sajtóérte­kezleten kijelentette: «Oroszország tanúságot tett tudományos képessé­geiről«, amely lehetővé teszi szá­mára, hogy elsőnek gyártson atom- maghajtásos repülőgépet, s ez a gép sokszorta tudja körülrepülni a Föl­det, üzemanyag felvétele nélkül. lll!llll!!lllil!l!!!l!!l!!lllill1!li!!i!ll!l!lllll!ll!ll!H!llll!!l!l!li;i:i;i!!illll!ll!!lll!! IDŐJÁRÁS JELENTÉS Felhős idő. A Spitzbergák felől érkező hideg légtömegek egyre nagyobb területen jutnak uralomra Európában és a meleg levegőt visszaszorítják száraz­földünk déli részére. A Szovjetunió európai területének egy részén nap­pal is tartott a fagy. Ma éjszaka Lengyelországban, Ukrajnában mí­nusz 2—5, az Ural hegység vidékén mínusz 20—25 fókos fagyok voltak. Várható időjárás pénteken estig: felhős idő, csapadék nélkül. Mérsé­kelt északkeleti, keleti szél. A hő­mérséklet alakulásában nem lesz lé­nyeges változás. Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet pénteken 4—7 főik között. Moszkva (TASZSZ). Abdel Hakim Amer tábornok, egyiptomi hadügy­miniszter, aki a szovjet kormány és a szovjet hadügyminiszter meghívá­sára tartózkodik a Szovjetunióban és egyúttal az egyiptomi köztársasági elnök képviselője is, szerdán a Kremlben látogatást tett Nyikita Hruscsovnál, Nyikolaj Bulganyinnál, Anasztasz Mikojannál, Mihail Per- vuhinnál és Rigyin Maünovszkijnál. A kialakult szívélyes légkörben őszinte iés gyümölcsöző eszmecsere folyt a szovjet—egyiptomi viszony fejlesztéséről. Damaszkusz (Uj Kína). Asha, a Szíriái külügyminisztérium politikai osztályának vezetője magához ké­rette az Egyesült Államok damasz­kuszi ügyvivőjét. A megbeszélésen a november elején tartott NATO- hadgyakarlatok ügyében küldött szíriai jegyzékre kapott amerikai válaszról volt szó. Asha közölte az ügyvivővel, hogy Szíria politikája továbbra is az, hogy nem csatlakozik tömbökhöz. Asha visszautasította azt az állí­tást, hogy Szíria politikája külföldi államok függvénye. Szíria mélysége­Szintén szerdán a Kremlben ebé­det adtak Amer tábornoknak és az egyiptomi küldöttség több tagjának a tiszteletére. Szovjet részről az ebé­den jelen voltak: Bulganyin, Miko- jan, Hruscsov, Koszigin, Pervuhin, Gromiko, Malinovszkij marsall és más hivatalos személyiségek. Szerdán este a szovjet állam ve­zetői újból találkoztak az egyiptomi vendégekkel. Ez alkalommal Egyip­tom moszkvai nagykövetségén, ahol Mohamed el Kuni nagykövet foga­dást adott az egyiptomi küldöttség moszkvai látogatása alkalmából. sen bízik poütikájában, amelynek célja: megvédeni az arabok méltósá­gát és függetlenségét. Asha végül felhívta az Egyesült Államok ügyvivőjének figyelmét ar­ra a tényre, hogy a török csapatösz- szevonások a szíriai határok mentén még mindig nyugtalanságot keltenek, s Törökország provokációs magatar­tása a török hivatalos nyilatkozatok ellenére fokozódott. Mint mondotta, «a feszültség csak úgy enyhíthető, ha Törökország visszavonja csapatait a szíriai határról«. — Állat- és kirakodóvásár lesz november 18-án, hétfőn Nagyatád községben. — Tíz nap alatt 62 normálholdon végzett szántást G—35-ös traktorá­val Molnár János balatonkiliti trak­toros. Teljesítménye mintegy 15 szá­zaléknak felel meg. Ugyancsak a mikei tsz földjét szántotta Fisli Jenő nagyatádi traktoros, aki ugyanennyi idő alatt még jobb munkát végzett: 71 holdon szántotta fel a földet. — Tizenegy ktsz együtt ünnepelte az Októberi Forradalom 40. évfordu­lóját Kaposvárott. Nem kevesebb, mint 61 500 forint jutalmat osztottak szét az ünnepségen a legjobb szö­vetkezeti tagok között. — Szobai kvarclámpák gyártását tavaly kezdte meg az Irodagépipari és Finommechanikai Vállalat, s bár a 300 wattos teljesítményű kvarc­lámpa ára 2160 forint, nem képeseit az igényeket kielégíteni. Azóta 400-at adtaik át a kereskedelemnek, az idén is 200 lámpát gyártanak. Tervezik 100 wattos, olcsó, egyszemélyes szo­bai kvarclámpa gyártását, melynek ára kb. 700—800 forint lesz. Csiky Gergely Színház: Szirmai Albert: Mágnás Miska. Este 7-kor. Kisfaludy: Kérők. Tájelőadás In- kén. Vörös Csillag: Velélytársak. 5, 7, 9 órakor. Szabad Ifjúság: Ali Baba. 5, 7, 9 órakor. Rippl-Rónai Múzeum: Várostörté­neti, ősrégószeti, természettudományi, néprajzi kiállításait és a somogyi kép­zőművészek őszi tárlata. Nyitva: 10 —14 óráig. Megyei Könyvtár: Könyvkölcsön­zés és olvasótermi szolgálat 9—11 és 13—19 óráig. Ifjúsági Könyvtár: Könyvkölcsön­zés 9—11 óráig. Szíria függetlenségének védelmében T’HT»T»TTTTTTTTTTVVTTTTTT»TTTTTYTrTTT7TTTTTTTTTTrTVrTTTTTTTVTTVVrVTTVTT»TTVTTTTTTTT»1»’r*TTTT»rT*V7TTTT’r>r‘W CSER PÁL: (JZÉNRAJZ őst ősszel lesz kilenc eszten­deje, hogy elkerültem Magya- -riból. Nem tudom, jártál-e már ar­ra, ismered-e ezt a parányi falut? Vonattal nem érsz el oda, csak au­tóbusszal mehetsz Marcalin át. El­dugott aprólca fészek, a Szénégető dombról már láthatod többségében nádas, zsúpos házait: egyik része a köves út két oldalán sorakozik, a másik meg háromszor is előforduló vonalba nyúlik el a temetőiig. Ha fentről nézed, azt mondod, akkorka csak, hogy elfér a kalaoodban. Tényleg alig nagyobb. Kereken öt­venkét ház van benne. De várj csak, nem mondok igazat. Három éve be­költözött az Anna majorban lakó ti­zenkét csalid is. A legelő szél.*/1 kaptak házhelyet, a volt úrbéresek birtokából. így van az wb r, az emlékeket őrzi csupán, s elszakad a lüktető élet valóságától. Pedig ez csúf hálátlanság részemről, mert igen szerettem a falut, embereit, házait, *örök csendjét és nagy lus­taságát. Sokszor eszembe jutott., fő­leg ha valami baj, keserűség ért, ha elfáradtam a városi dolgok kuszasá­gában. Feleségemnek ilyenkor min­dig azt mondtam, jobb volt ott. Minden este hosszú sétákat tettünk a malomhídig, aztán a ligetes me­zőben csatangoltunk, vagy az erdő sűrűjét jártuk. A malomnál mindig Hosszan elidőztünk, bámészkodva néztük a zsilipről alázuhanó víz­esést. A széles mezőn gombát ke­resgettünk, az erdőben cikláment, gyöngyvirágot. Egy városi ember megbolondult volna örömében attól a virágkarneváltól, ami az erdőben kavargóit. Kedves emlék. Barátom:, ettől a tegnapelőtti látogatásomtól eltekintve, kilenc esztendő alatt egyszer se voltam a faluban. De nem, alcaratom ellenére majd­nem megint hazudtam neked, öt évvel ezelőtt voltam ott a farsangon, lakodalomban. Igaz, hogy' ez tulaj­donképpen nem is a faluban volt, hanem az előbb említett Anna ma­jorban, ami egy is, meg nem is a faluval, az emberek szívében leg­alább akkora szakadék választotta el'egyiket a másiktól, mint a Nia­gara nagy hasadása. Kovács Rozi la­kodalmán voltam, még p dig nász­nagy. Elém járt valamikor iskolába, kócos, piszeorrú, szeplősarcú, ne­hézfejű, de igen ügyeskezű lányka. Szája hamar sírásra görbült, ha fe­jemet csóváltam alcadozó felelésén, maszatos irkáján, vagy rossz szám- tanpéldáin. »Ne sírj, Rozi, azért még megtáncoltatlak a lakodalmadban.« Hát nem szavamon fogott? Apja, az öreg Jóska bácsi maga jött hozzám, be a városba. »Ha meg nem sér­tem—« — mondta. Tudod, ilyen emberek ezek, a majori még a mos­tani nemzedékében, a falusi meg nagyapái emlékébe hordja mén min­dig a cselédsors jámbor alázatát. Főleg .az öregeb'hja. Egyszóval el­mentünk Rozi lakodalmába. De nem erről akartam neked be­szélni. Hétfőn táviratot hozott a no síás: »Apám maghalt, kedden délután temetjük. — Margit.« Ki ez a Margit? — töprengek, kép­zeletben végigfutok az összes távoli, közeli rokonaim során, majd felesé­gemét citálom magamban. Nem, nincs Margit a mi famíliánkban. Nézem d fiáhtirafa feladásának he­lyét: Magyart. Magyart? «Apáin meghalt.« Ki ez a halott, kinek tá voli köszöntését Margit nevével hoz­za a posta? Csak nem Vég Imre halt meg? — nyilall belém a gondolat. Fia volt a Jancsi, tündöklő eszű, nyurga kö­lyök, lánya pedig Margit. lg n, Mar­git, a fogatlan szájú, kis pősze elsős, alig látszik ki a nemzedékeket ki­szolgált, faragott fedelű, hosszú ócs­ka pádból: »Majgit, Vég Majg.it« — selypíti nevét. Vég Imre meghalt, szegény, sze­gény komám. Végtelenül igénytelen, négy-, vagy ötholdas parasztember volt, negyven esztendős korában is vőlegény ruhája volt egyetlen vasár­napija. De olyan becsületes, őszinte ember volt, milyennel még életem­ben nem találkoztam. Komák is Így lettünk, nem volt ebben része sem­miféle keresztelőnek. A háború utáni években, negy- venhétben, vagy negyven- r.yoicban községi képviselőtestületi gyűlés volt az iskolában. Tudod, az ilyen kis faluban az iskola a min­den. Községháza nem volt, a jegyző a szomszéd faluból kormányzott bennünket Hegyi Ferenc személyé­ben: ö volt a bíró. Ne gondold, hogy a mi bírónk pókhasú nagyparaszt lett volna, talán tizenkét magyar- holdja ha volt, amint általában en­nél többel senki sem dicsekedhetett, az egy Pintér Flórián kivételével, az tizenhárom hold szántót és két és fél hold rétet mondhatott magáé­nak. S tvAnod kell, hogy a magyari földek kétharmada homok. Gondol­hatod, hogy szegény volt itt a kép­viselőtestület is bíróstul együtt. Olyan agyonfoltozott gúnyát hord­tak évszámra, melyet másutt a lo­vakra se dobnák rá takarónak. De ez csak külső látszat volt. önérzet nagyobb volt bennük, mint a tem­plomtorony. Hegyihez, a bíróhoz kö­zelebb állt Szekeres Gergő, meg Márkus Lajos hetven—nyolcvanhol­das nagyparaszt a szomszéd faluból, mint tőszomszédja, a nincstelenből földosztás során hat holdat birtokló Nagy Pista, meg társai. Mert a mi falunkban így nézett ki a rangsor: úrbéresek, mint első helyen állók; 184S táján szabadult jobbágyok utó­da valamennyi. Második helyen áll­tak a gányások, akik az első világ­háború v-tán az Esztergomi Kávtalan hasznavehetetlen, gányás dűlői ho­mokjával lettek megajándékozva. (Máig sem. tudom, hony miként ké­nül* a.z Esztergomi Káptalan So­mogyba?) Harmadik hely az újgaz­dáké volt. okik a felszabadulás után kaptak földet. Utolsó helyen álltak az Anna majoriak. Barátom, olyan láthatatlan válaszfal volt ezek kö­zött. amihez a Maginot-vonal kis­miska. Jaj, de nagyon elkalandoztam, pe­dig nem erről akarok neked beszél­ni, hanem szegény komámról. Vég Imréről. Főleg temetéséről. De azt még elmondom gyorsan, miként lett az a kom óság. A képviselőtestület előtt megjelentek a majoriak, a le­gelő ügyében. Kaptok földet. d/> ál­lataiknak legelőt nem. A háború utáni első énekben az erdőben vol­tak a marháik, fene se ugatta meg őket.. Ebben az időben azonban kezdték az erdőket is rendbehozni, s kiparancsolták őket onnét. Hát ezért jöttek most, hogy hadd hasz­nálhassák a község legelőjét, ami bizony elég nagy volt, háromannyi marha is dagadtra lakhatott rajta. Megfizetik a fübért, a pásztort, áe segítsenek rajtuk, mert egész éven állataikat nem istállózhatják. Vég Imre képviselőtestületi tag volt, en­gem pedig azért hívtak, hogy írjam a jegyzőkönyvet. Máig is előttem van a kép. Pipc- és cigarettafüstben úszik a terem. A katedrán, az asztalomnál ül a bíró. A jobboldali padsorban a képvise­lőtestület, a baloldalban a majoriak. Elég az hozzá, elhangzott a kére­lem, nyomban a válasz Hegyitől, a bírótól: nem. A képviselőtestület bó­lint a bírói szó után. Hát elfutott a méreg. — Hát emberek, van maguknak szivük? Mi a fészkesfenét csinálnak Papp Vendelek legelő nélkül? Árt az maguknak, ha itt legeltetnek? Vagy káruk lesz belőle? Ha ’Viguk megkötik magukat, Vendelek tör­vénybe mehetnek, elvégre igazság is van a világon. Demokrácia van, ha az egyik szegény nem segit a mási­kon, majd segítenek felülről. Láttam, hogy a. bíró pulykavörös lesz mérgében. A képviselőtestület merev arccal bámészkodott felém. A petróleumlámpa sárga fényén át kínos mosollyal, remegő szempillák­kal néztek rám a majoriak. — A tanító úrnak itten n:nc: se szava, se szavazata. Ne feledje, mi, a gazdák választottuk meg, nem pe­dig a kódisok, a senkik, Úgy vigyáz­zák, hogy tudja, hol a helye! Ma már csak mosolygok ezen az apróságon, butaságon, de Hegyi Fe­renc szava igen szíven ütött. — Én a falu tanítója vágyói:, nem pedig a gazdáké. Ekkor felugrott helyéről Vég Im­re. — Hagyja a tanító’ urat, Ferenc bátyám. Én azt mondom, hogy igaz­ságot beszélt. Papp Vendeleknek meg kő 11 adni a jogot, ök is sze­gény emberek, meg mi is ::z>k va­gyunk. Vége annak a világnak, ami volt. Azt mondom, tartsunk eccer már össze, mert ha nem férünk meg egymás mellett, visszajönnek a Szláiucs uraságok, meg a káptalan is. oszt akkor sopánkodhatunk, csak későn lesz az. Hegyi szokása ellenérre felállt ül­téből. — Iszen visszajönnek, az bizo­nyos. Akkor pedig akik tődet kap­tak, majd felelnek érte. Meglátod, ippen úgy lesz, mind tizenkilencben volt. Vég Imre nem adta fel a dolgot, Mondtam már, hogy csendes, szűk­szavú embernek ismertem, kerek esztendőben nem hallatta annyit szavát, mint ebben az estéb n. — Tegyük fel szavazásra. Én azt mondom, hogy Vendelik Hajtsanak ki a legelőre. — Azt lehet. Én pedig úgy mon­dom, hogy nem. Es te, komám? — Én is azt, hogy nem — felelt, szavazott Molnár Ignác. — És te komám? Ez így ment sorba. Komám, ko­mám, komám. Mindenki a bíró mel­lett tette le a voksot. Bizony meg­bukott a majoriak ügye, az én buz­galmam, meg Vég Imre igyekezete is. Távozóban Papp Vendelnek meg­ígértem, hogy holnap megírom kér­vényüket a járási főjegyzőnél:. Vég Imrével betértünk egy pohár bon a, búsulni. — Látja tanétó úr, komám, ko­mám, ez így megy mindig. Ezek nyolcán úgy össze varnak borulva, hogy az isten se válassza széjjel őket. Komám, komám, íny ment ez eddig mindig, meg úgy látszik, ez­után is. — Tudja mit, Imre bátyám — mondtam neki —, tudja mit, le­gyünk akkor mi is komák, hátha megyünk valamire. Szervusz ko­mám, isten éltessen soká, — Ej. nem illik ez — szabódott, magafelé húzta poharát. Egyszóval így kerültünk mi ko- maságba. Imre nehezen állt rá, még napok múltán is kerülgette a meg­szólítást, de aztán csak beletörő­dött, de akár magunkban voltunk, akár mások között, mindig így adta vissza a titulust: »komám uram«. edvemet vette, nagyon, na­gyon elszomorított halálhíre. Elmegyek — mondtam magamban —, meg kell adni szegénynek a végtisz­tességet. Megmondom neked őszintén, ezen kívül más is vonzott: a régi emlé­kek. Milyen lehet a diófasor, me­lyet a Fő utcában ültettünk a gye­rekekkel, legényekkel? Hát a fut- ballpálya, amit szintén csak nagy veszekedésekkel lehetett kiimádni az úrbéresektől? Vettek-e már a. templomba harangot? (Nem volt papja a falunak, temploma is ká-

Next

/
Oldalképek
Tartalom