Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-14 / 267. szám

iul ÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 267. szám. ARA 50 FILLÉR Csütörtök, 1957. november 14. NYUGAT-NÉMETORSZÁG RAKÉTAFEGYVEREKET KAP A NAGYSÁGOS ASSZONY SZORONGÁSAI A TUDOMÁNY ÉS TECHNIKA VILÁGÁBÓL IFJŰ FIGYELŐ TSZ-EINK ÉLETÉBŐL 70 forintot ér egy munkaegység (Levelezőnktől.) Akiknek csak a termelőszövetkezet jelenthette a jobb megélhetést, azok márciusban ismét a közös gaz­dálkodás útjára léptek. így alakult meg tizenkét csa­láddal, huszonnégy taggal Istvándiban az Uj Élet Ter­melőszövetkezet. Harminc szarvasmarhával, három pár lóval és határtalan munkaszeretettel vágtak újból a közösségi életnek. Ma húsz család alkotja már a ter- mdlőszövetkezetek Vannak újalbb érdeklődők is. — Sajnos azonban — mondta Kun elvtárs, a szövetkezet párttitkára — egyes tagtársaink a jövőt féltve, hallani sem akarnak új tagok felvételéről. Félő, ihogy ez a nézet hovatovább bántóvá válik a tsz kapujához leg­közelebb állók számára. Az idei gazdasági év jól alakult, a szorgos munka, a kedvező termések lehetővé tették, hogy elégedettek Legyenek tagjaink a jövedelemmel. Egy munkaegység­re 8 kg búzáit, 4 kg árpát, 2 kg kukoricát, 7 kg bur­gonyát és 33 forintot számítunk — mondja Somogyi József tsz-elnök. Ez kitesz hetven forint értéket. Ter­mészetesen, a szövetkezet gazdasági továbbfejlesztésé­re is gondolunk. Növeljük az állatállományt, hogy jö­vőre még több hasznot hozzon. Az állami tartalékterü­letből pedig igénybe szeretnénk venni 30 hold szántót. Nagyabb gondot fordítunk az istálló- és műtrágyázás­ra. Azonban' kérni is szeretnénk valamit. Több támo­gatást várunk a járási tanács mezőgazdasági osztályá­tól. Már pár hete, hogy a közgyűlés egyhangúlag kérte a járást, adjanak a szövetkezetbe agronómust, akinek az irányítása mellett még többre tudnánk vinni. Ezt a kérésünket azonban még nem teljesítették. Ám re­méljük, kívánságunk nem marad pusztába kiáltott szó. Mindenütt folyik a leltározás A termelőszövetkezetekben egyre kevesebb már a mezei munka, a határban folyt nyüzsgő életet most az egész évi szorgalom gyümölcsének felmérése váltotta fel. Mind a 101 tsz-ben megkezdődött a leltározás, az idei zárszámadási előkészület. A Magyar Nemzeti Bank járási fiókjai, a járási tanácsok mezőgazdasági osztályai nyújtanak segítséget ehhez a munkához. Az idén több földművesszövetkezet is belekapcsolódott a leltárt, hanem felmérik a tsz-tagságnak a pontos és gyors vagyon-felmérésekben. Az eddigi szokásoktól eltérően, most nemcsak becslés alapján készítik el a leltározás^, hanem felmérik a terményeket, pontosan számbaveszik meglévő vagyonukat. A jelek szerint az idén egy-egy munkaegység ér­téke átlagosan 40 forintot ér a megyében, bár lehetne ettől több is, de ma már sok olyan szövetkezet van, mint pl. a répáspusztai Első ötéves Terv, ahol a tag­ság természetbeniekből csak annyit vesz igénybe, amennyire szüksége van, a többit nagyban értékesítik. A leltározási munkálatok zökkenő nélkül folynak és még e hónap végén több termelőszövetkezetben ün­nepélyes keretek között megtartják az évvégi zár­számadó közgyűlést. Egy hold Söld jövedelme 12 ezer forint Ernyes György jövőre 2 holdon termel cukorrépát „3tt aafi az Ida, ti kelt masírozni... “ Reggel 7 árakor rezesbanda vene fel az állomás csendjét: honvédze­nekar fogadta a bevonulókat. Cso­portokban — ládákkal, táskákkal fel­szerelve — jókedvűen szálltak le a fiatalok a vonatról, s azután irány az ÉDOSZSZ kultúrotthona. A nagy­terem szépen fel volt díszítve, a be- vonulók jól érezték magukat. Erről az egész délelőttön át tartó foglal­kozások is gondoskodnak. Kultúr­műsor és politikai beszélgetés vál­tották egymást. Közben egy másik teremben bizottság előtt folyt a bevonulok nyilvántartásba vétele. Barátságosan beszélgetnek min­den egyes fiatallal, Imég egyszer megkérdezik tőlük, hogy nincs-e va­lami szociális problémájuk, vagy nem betegek-e? De ezen a napon már nem fordul elő ilyesmi. Akinek komofly oka, komoly problémája van, nem kapta meg a behívó pa­rancsot. Bognár József is leteszi az asz­talra személyi igazolványát. — Ki tartja el édesanyját, míg katona lesz? — kérdezi a főhadnagy elv-társ. * — Nem lesz semmi hiba — mond­ja Bognár József —, öcsém keres, s mire ő bevonul, addigra leszere­lek én. Helyet cserélünk. Bognár elvtárs bizonyára jó ka­tonája lesz a néphadseregnek. Be­csületes, komoly gondolkodású fiit. Párttag. Kötelességének érzi a haza védelmét, s ezt bebizonyította azzal is, hogy a Honvédelmi Sportszövet­ségben aktív munkát fejtett ki, az ejtőernyős kör oktatója volt. Benn a teremben a Cukorgyár kultúr csoportjának két tagja sza­val. Scsipacsov: Üzenet Nagy Já­nosnak és Pervomajszkij: A vörös gárdista című versét tapsolják meg a fiatalok. A főhadnagy elvtárs azokról a nehézségekről beszél, amelyek nyom­ban az első napokban következnek be. Mikor megemlíti, hogy esetleg az egyik állomásról a másikra gya­log kell átmenni, felzúg az egész terem, szemmel láthatólag nem tet­szik a dolog. De azután rájönnek arra, hogy nem is olyan nagy dolog ez és rpég nem volt a világnak olyan katonája, akit luxusautón szállítottak volna. Különben nyugodtak és ontudS­tosak ezek a fiatalok. Mindössze egy akadt közöttük, aki italosán érke­zett. De dél felé már ő is tiszta fej­jél várakozott. Délután Üt óráig együtt voltak a kaposvári járás be- vtmulói, hogy aztán ismét vonatra ülve elinduljanak életük egyik sza­kasza felé: a dolgozó nép fegyveres szolgálatára. — r — n Azoknak, akik ilyen, vagy olyan kifogással húzódoznak a cukorrépá- termeléstől, azon túl, hogy a gyer­mekek, betegek és a felnőttek szá­mára sem nélkülözhető, külföldön drága valutáért beszerezhető egész évi cukorszükséglet biztosításáért való paraszti kötelességérzetre apel­lálunk, hadd bizonyítsuk be minden­kinek hiteles számadatokkal, hogy a cukorrépatermeíésnek igenis nagy a jövedelmezősége. A minap levél ér­kezett a szerkesztőségbe Tarró Fe­renc somogyjádi termelési felelőstől, aki a következőkről számol be: »Te­kintettel,, hogy a répa beszállítás ha­marosan befejeződik, érdemes meg­említeni, milyen jövedelemmel jár a cukorrépatermelés a gazdának«. A somogyjádi termelési felelős pél­dákkal érvei. Leírja, hogy Györék M. János gazda 1 holdról több mint 268 mázsa rekordtermést szállított be. Ezért a következő juttatásokat kapja-j a Cukorgyártól: 3 pedig egy hold helyett két holdon termel cukorrépát 1958-ban. Azt tart­ják, ennél jövedelmezőbb növényt nemigen termelhetnének, no meg szívükön viselik a kisgyermekek, be­tegek, felnőttek gondját: szükség van a cukorra. Bizony, sokan példát vehetnének e két gazdától. További sikereket kívánunk nekik Az elmúlt szombaton Budapesten az Élelmezésügyi Minisztériumban kedves ünnepségre került sor. Az iparigazgatóság >Az élelmiszeripar kiváló dolgozója« kitüntetést és az ezzel járó mintegy ezer forintos pénzjutalmat nyújtotta át az arra érdemeseknek. Külön öröm az, hogy Kricht Miklós. Lalii Sándor, Hernádi János, Hegedűs Antal kitüntetett dolgozók, mint Somogy megye kiváló malomipari dolgozói vettek részt és kaptak kitüntetést ezen az ünnepé­lyen. fcAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJ .AAAAAAAAAil i készpénz 804.30 kg cukor (pénzértéke) 174,26 mázsa kétszer préselt nyersszelet (pénzértéke) 134 kg melasz (pénzértéke) összesen: 2681,— forint 8525,58 forint VASÁR MARCALIBAN 697,04 forint 107,20 forint 12 010,82 forint Megközelítő eredményt ért el Er­nyes György, aki 215 és fél mázsa cukorrépát termelt egy hold földjén, s ezért 9653,50 forint értékű pénzt, illetve cukor-, szelet-, melasz-jutta­tást kapott. Száz vagonnal több exportgyümölcs A mezőgazdaságfejlesztési távlati tervek elkészítése után a megyében hozzáláttak a végrehajtandó felada­tok részletes kidolgozásához. Széles­körű és alapos tanulmányozás nyo­mán a szakemberek többek között nagy gondot fordítanak a gyümölcs- export növelésére. Ennek érdekében kidolgozták azokat a tennivalókat, amelyeket a gyümölcsfák kaliforniai pajzstetű, almamoly és egyéb kárte­vők elleni védekezésében, új gyü­mölcsösök telepítésében, pótlásában végre kell hajtani. Minden járásban kijelölték a gyü­mölcstermelő községeket. A megyé­ben 64 ilyen községről van szó, s a szakemberek véleménye szerint en­nek keresztül vitele száz vagonnal növeli a megye gyümölcsexportját. A szükséges védekezési szerek be­szerzéséről a Megyei Tanács VB Me­zőgazdasági Osztálya intézkedik, a November 10, vasárnap. Országos álfut- és kirakodóvásár fMaycálj- ban. Nevezetessége: új telepet ka­pott a kirakodóvásár. Hajnali fél öt. A vásártér mesz- sziről még csendes. Közelebb érve azonban vitafoszlányok ütik meg a községi tanácselnökhelyettes fii­lét. Szegődjünk mellé és figyeljük . meg: hogyan tesz igazságot (ami a jövő évre is egy holdra szer- ■* lehetetlenséggel határos) a kirako- T 4 között? Az erős holdvilág segítségével az egyik csoport közepén megtaláljuk a vásárrendezőt. — Az első felvonás már lezajlott — újságolja (mellékfoglalkozása ugyanis színjátszó és rendező). — A < 4 4 4 4 Amint a termelési felelős írja, e 3 két gazda ezt az átlagot minden esz- ^ tendőben megtartja. Györék M. Já-3 nos a 2ődött, Ernyes György középparaszt « r,n., ___________ <1 g yümölcsfa oltványokkal látja el termelőket. 52 ezer sertés Bárdibükki Állami Gazdaság faisko- __ ____ _________ __ ________ I ája pedig elegendő és jó minőségű* Balatonboglári Földművpsszövetke- _ * 1-i - - - zetnek. nem tetszett a kijelölt hely. Alaposan összeszólalkoztunk. Hát igen! Mindenki nem teleped­het a bejárathoz! Különben is: ahogy a jó bornak, úgy a jó árunak 4 sem kell■ cégér. Ha jó hire van a Az idei kedvező kukoricatermés 4 cégnek, megkeresik 4—5 méterrel arra ösztönzi a somogyi gazdálkodó- 3 arrébb is. kát, hogy minél több sertést hizlal- 3 Autózúgás, reflektorfény... Nagy­jának fel. Az Állatforgalmi Vállalat-« kanizsaiak ’ érkeznek. Kihámozzák tál eddig 52 ezer - túlnyomó rész-« magukat a pokrócokból, bundák­ban 100—120 kilogrammos — ser- 3 m és ponyvákból, aztán lekászá- tés hizlalására kötöttek szerződést a j lódnak a kocsiról. Nehezen tud- termelők. « jáfc mozgatni a nyitott autó tete­Kulonosen a barcsi, marcali es a« jén átfázatt tagjaikat. siófoki járásokban kötnek nagy szám- < ban megállapodásokat hizlalásra. 3 Még ebben az évben megyénkből 3 több mint 20 ezer hízott és hússer-3 — Mama, itt a hagymája! — szól le a ládák, csomagok tetejéről alakjához nem illő vékony hanggal tést szállít el az Állatforgalmi Válla-3 e.™ bundasaPkás malem­ö < bér. Aztán mar dobja is le a két Bevonulókai- búcsúztattak A balatonberényi KISZ vezetősége 10-én este a bevonuló ifjúság tiszte­letére közös vacsorával egybekötött ünnepélyt rendezett, amelyen a köz­ségből mintegy 240-en tették tiszte­letüket. Az ünnepélyen az általános iskola színjátszó csoportja és a KISZ táncegyüttese adott műsort, majd a leányok virágcsokrokkal búcsúztak a bevonulóktól. Az iskolás leányok versekkel engedték útnak a regrutá­kat, majd Huba György, a KISZ tit­kára köszönt el a katonasorba lépők­től. A műsoros előadást az ízletesen elkészített borjűpörkölt-vacsora vál­4 •* 4 4 zsákot. A »mama« fogja, odavon­szolja a bejárathoz a portékát. Az egyik rendező rászól: — Néni,' a (bejárathoz senkinek nem lehet rakódni! — Aztán rész- totta fel, melynek elkészítéséért Ko- 3 let esen megmagyarázza, merre vács János földművesszövetkezeti 3 nienjen. hentest illeti dicséret és nem utolsó 3 — Nem kell nekem nagy hely, sorban a kiszista lányokat, akik ott 3 megállók én itt is a »hajmámmal« segédkeztek. Elsőrangú zenét szol- 3 — erősítgeti sűrű fejkendő-igazgatá- gáltatott a Fonyódi Járási Tanácsi sok közepette. Pénzügyi Osztályának úgynevezetté Nem lehetett rábeszélni, hogy a Guszti-féle zeneikar, amely a réggé- 4 kijelölt helyre rakódjon le. (Ke­lig tartó táncmulatságban közmeg-< sőbb aztán mégis el kellett mennie, elégedésre szórakoztatta a vendége-< de még rosszabb helyet kapott.) két. A mulatságot 50—60 év közötti < Egymás után érkeznek a teher- emberek zárták be, akik szintén fia-é autók. Egyik örül a kijelölt hely- taljaink búcsúztatására jöttek el —•« nek, a másik méltatlankodik. A írja szerkesztőségünkhöz küldött le- < rendezőség azonban szilárdan ki- velében Balatonberény község ta-j} tart: nem enged rendbontást. Elsö- nácselnöke. < sorban szép szóval, ha kellett emel­tebb hangon is biztosítja a vásár épí­tés folyamatosságát. Néhány percig sikerült beszél­nem a vásárrendezővel, Börzsei Andrással. Megtudtam tőle, hogy a kirakodóvásárnak a Templom­térről az állatvásár mellé telepí­tése régi terve már a tanácsnak (hisz megyénkben már kevés he­lyen van két részben a vásár), csak mindig valami — állítólag fontosabb dolog — elvitte a pénzt. Most azonban végre befejeződött a vásár helyének elrendezése. Kö­rülbelül 80 kocsira való töltőanya­got hoztak ide és egy erős hidat ácsoltak. A munkát azonban ta­passzal tovább kívánják folytatni, egyrészt az emelkedők lefaragásá­val, másrészt a még mindig mély részek további ■ töltésével. Közben lassan pirkad, egyre hű­vösebb lesz. A tőlünk nem messze lévő, rekedthangú, középkorú asz- szony és »beszélgető-társa«, egy szemüveges, idősebb kisiparos (szakmabelije) azonban biztosan nem fázriak.-. INukMevülten szid­ják egymást a legválogatottabb kifejezésekkéf: »Maga vén kram­pusz! Világ gazembere! Csak a nőkre teres!« Az ellenvélemény ment bírja <a nyomdafdstélcet,. A vita .oka alighanem az, hogy miért él a másik ezen a földön, vagy ha már megszületett, miért jön el éppen arra a vásárra, ahol már van égy a szakmájából? A melegítő gyanánt lenyelt pá­linkától jó hangulatban lévő vásá­rozók megjegyzéseket fűztek az enyelgéshez: »Szeressük egymást, gyerekek! Jó vásár lesz, mert nagy a veszekedés.« (Ez a jóslat be is teljesedett.) Megvirradt. A téren állványok so­rakoznak, lécek emelkednek, pony­vák röpködnek. Legtöbben már megtalálták helyüket és nagy igye­kezettel építik sátrukat. Azonban nincs mindenütt nyugalom. Egy malájképű és egy madárfejű em­ber vitájához hívják döntőbírónak a -vásárrendezőt. Aztán, amíg az egyik nagy hévvel bizonygatja iga­zát, a másik közvetlenül a háta mögött villámgyorsan összerakja a sátrát. Nyolc óra. Megjelennek az első vevők, illetve vevőjelöltek. Egye­lőre ugyanis csak nézegetődnek, a vásárlást csak kilenc óra után kez­dik meg. Addig szemügyre vesznek minden sátrat, így könnyebb lesz « választás. Dél. A balatonboCfáriak sátrá­hoz megyek. A vásár a vége felé közeledik, de itt még mindig sok a vevő. Egy szabad percében be­szélgetek az egyik eladóval, a reg­geli vita egyik részvevőjével. — Milyen forgalmuk volt? — Meg vagyok elégedve. A mar­cali vásárok mindig erősek szok­tak - lenni, de a .mai a legjobbak közé tartozik. — Megnyugodtak-e már a hely miatt? — A forgalom szempontjából már nincs kifogásunk, de a talaj egye­netlensége miatt nehéz volt a IS méteres sátrunkat felépíteni. (Meg­nyugtattam, hogy legközelebb már ilyen neheztelésre sem lesz oka.) — Mi a véleménye a vásártelep áthelyezéséről? — Nagyon szükségszerű volt már. A Templom-téren lepte a por az árukat, (szinte beleette magát a szövetekbe. Az ilyen anyagút az­tán {tökéletesen ikitisztítani soha nem lehetett. Ha esett, tipródhat- tunk a sárban. Az élelmiszer áru­sokról ne is beszéljünk! Elég, ha csak egy példát mondok: a Szep­temberi vásáron magam láttam, hogy egy tehén a farkával bele­csapott egy cukorhalmaz közepé­be (ugyanis azon az úton vezették az állatokat a vásárba). A vevők véleményét .egy hie- mesdédi parasztember fejezte ki a legtömörebben: »Az ember el­adja a marhát, s mindjárt sátorba teszi az árát.« Aztán három óra tájban egymás után zörögnek ejí a kocsik. Raj­tuk tömött, leginkább új szatyrok, dobozok, csomagok. A téren pedig bontják a sátrakat, rakják el az árut. Most már mindenki jóbarát, csak a rekedthangú nő és szemüve­ges szakmabelije szidják egymást engesztelhetetlen gyűlölettel. ők már csak akkor békülnek ki, ha az egyik itthagyja ezt a sáros föld- tekét és a Héjában veri fel a sät-, rát. PAÁL LASZ LG-

Next

/
Oldalképek
Tartalom