Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-02 / 257. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! 15 Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA FELLENDÜLÉS ELŐTT XIV. évfolyam, 257. szám. ÁRA 50 FIL7 ÍR Szombat, 1957. november 2. A VÖRÖSKERESZT MUNKÁJA A LOTTÓ TÁRGYNYEREM ÉN*. SORSOLÁSÁNAK HÜZÁSA A KOMISSZÁR JELENTÉSE KAPOSVÁRTÓL Hat év alatt nélkülözhetetlenné vált a Balatonlellei Vegyesipari KSZ Hat évvel ezelőtt kezdte meg működését a Bala­tonlellei Vegyesipari Kisipari Szövetkezet. Annakide­jén, amikor tizennégy leilei kisiparos döntött a közös út mellett, talán még maguk a belépők sem remélték azt, hogy rövid néhány esztendő alatt mivé növi ki magát ez a kis szövetkezet. Az elinduláskor két fod­rász-, egy szabó- és egy cipészműhely kezdte meg mű­ködését. A szövetkezet vezetősége jól sáfárkodott a* elin­duláskor kapott állami támogatással. Ezt bizonyítja az eltelt hat esztendő. Most, amikor a Balatonlellei Vegyesipari Ktsz-nél számba veszik, hogy mekkora utat tettek meg 1951. novlember 20-a, az alakulás óta, bizony minden tekintetben kedvező a kép. Gyarapo­dott a szövetkezet számbelileg éppúgy, mint vagyoni- lag. Tizennégy tag helyett ma negyvenegy tagja van a szövetkezetnek, az alkalmazottakkal együtt pedig több mint ötven főnyi dolgozónak biztosít tisztességes megélhetést. A már említett három szakmai részlegen kívül ma már jól működő részleg a fényképész, a vil­lanyszerelő, motorszerelő és hajóács részleg is. Ki is nőtt Lelle határai közül ez a kis szövetkezet, amely­nek Balatonszárszón, Balatonszamesen meg Somogy- túron is vannak részlegei. A szövetkezet vagyona je­lentősen megnövekedett. Negyedmillió forint értékű áru, anyag gazdája a kisipari szövetkezet. — De nem is ez a döntő — adta meg a felvilágosítást Bükki Já­nos, a vegyesipari ksz főkönyvelője —, hanem inkább az, hogy munkánkat mindenütt elismerik, s a dolgo­zók bizalommal keresnek fel bennünket. Való igaz, jó híre van a szövetkezetnek. De nem is csoda, mert Balatonlellén valóban mindenki magáé­nak érzi a vegyesipari ksz-t. Nem csoda, mert szinte nem is győzné az ember sorolni a szövetkezet példa­mutató dolgozóit. Néhánynak a nevét mégis külön ki kell emelni. Androsovics Lászlóét, a somogytúri rész­leg vezetőét, Udvari Tiborét és Brandmüller Jánosné- ét, az előbbi a balatonszemesi, az utóbbi pedig a ba­latonlellei női fodrászat vezetője. Szólni kell Nagy Fe­renc bácsiról is, a szövetkezet legidősebb tagjáról, a környék leghíresebb csizmadia mesteréről. Természetes nemcsak a felsoroltak, hanem a szö­vetkezet valamennyi tagja részes abban, hogy hat esz­tendő alatt megizmosodott, megerősödött ez a kisipari szövetkezet, amelynek vezetőit: Nagy Gyula elnököt és Bükki János főkönyvelőt is dicséret illeti azért, hogy a Balatonlellei Vegyesipari Ksz maradék nélkül be­tölti hivatását. Egy éves juhtenyésztési versenyt kezdeményezett az 1957. november 1. és 1958. október 31. közötti időszakra a Lábodi Állami Gazdaság. Vállalá­sukban — amelyben versenytársnak kérik fel a nagybaráti, háromfai, csillagpusztai, somogytarnócai, vi- tyapusztai és balaitonújhelyi gazda­ságot — célul tűzik ki, hop'"- az anya­juhállománynál 100 százalékos vem­kat minden betegségtől, főleg a rü- hességtől és a büdössántaságtól; az egész juhállománynál három kilós, a törzskönyves juhoknál pedig öt ki­lós gyapjúnyírási átlagra töreksze­nek; a törzskönyves anyajuhoktól át­lagosan négy liter tejet akarnak fej­ni. A versenyt a megyei igazgatóság hesülést érnek el; megóvják állatai- értékeli. Mindennap ötvenöt kg-mal nehezebbek as itatásosán nevelt borjak Balatonújhelyen A Balatonujhelyi Állami Gazda­ságban az idén már itatásosán neve­lik a kisborjakat. Az eddigi eredmé­nyek azt mutatják, hogy van mivel dicsekedniük a Balatonújhelyi Álla­mi Gazdaság tehenészetében a dolgo­zóknak e módszer bevezetésében, ötven kisborjút nevelnek itatáso­sán, köztük kéthetestől kéthónapos korút is. Eddig mindennap egy kiló tíz dskás súlygyarapodást értek el, azaz naponta ötven kilóval nehezeb­bek ezek a kisborjűk. Az igen szé­pen fejlődő kis állatok átlagos súlya már elkerülte a két mázsát. A szovjet és a magyar kulturális küldöttség fogadása G. A. Zsukov, a külföldi kulturális kapcsolatok állami bizottsá­gának elnöke, a szovjet kulturális delegáció vezetője szerdán este fo­gadást adott a magyar kulturális delegáció tiszteletére. A fogadáson le­vetítették a Darvak repülnek című új, művészi szovjet filmalkotást. Kállai Gyula művelődésügyi miniszter, a magyar kulturális dele­gáció vezetője csütörtökön este vacsorát adott a szovjet küldöttség tiszteletére. A fogadóson és a vacsorán részt vettek a két küldöttség tagjai, s a magyar kulturális és tudományos élet több kiváló képvise­lője. Megjelentek a fogadáson és a vacsorán a szovjet nagykövetség vezető munkatársai. Mindkét alkalommal pohárkószöntők hangzottak el, amelyek a szovjet és a magyar nép barátságát éltették. Világviszonylatban is mintaüzemekké fejlesztik az ország legjobb tehenészeteit A Földművelésügyi Minisztérium a legkiválóbb tehenészekkel rendelke­ző gazdaságokat segíti abban, hogy világviszonylatban is mintaüzemek­ké fejlődjenek. Ezért ezeknek a gaz­daságoknak a vezetőit és főállatte­nyésztőit minden hónapban tapasz­talatcsere-értekezletre hívják össze, A mostoha üzlet Ez az elnevezés illik legjobban a 241. számú fűszerboltra, a Sztálin ut­ca és Damjanich utca sarkán. Mint vásárló szóktam betérni a boltba, és néha bosszant, amikor látom, hogy a raktár kicsisége miatt egy-egy áru- szállítás után az itt dolgozók nem tudják hova elrakni a sok féle új cikket, s a pulton, vagy az elárusító tér padlóján tárolják mindaddig, amíg vagy el nem fogy, vagy valami, sokszor elképesztő helyet nem talál­nak elhelyezésére. Pedig mennyire megérdemelne ez az üzlet egy kis gondoskodást, Ixívítést. Egyrészt azért, mert nem csupán fűszer- és élelmiszer eladással foglalkoznak itt, Honleány horgolópamutig mindazt, amit keresnek. Nagy forgalmat bonyolít le egy hó­nap alatt ez a kis üzlet, de bevétele még növekedhetne, ha az illetékesek figyelembe vennék a vásárlók egy­két apró kérését. így például azo- két, akik szívesen járnának ide reg­gelizni, télen éppúgy, mint nyáron, de a hideg idő beálltával mégis el­maradnak, mert nem mindegyikük szereti az ősszel már szinte jegessé váló tejet. Mégsem adnak az Élelmi­szerkiskereskedelmi Vállalat vezetői egy villany- vagy gázmelegítőt ennek a boltnak, mondván azt, hogy nincs rá szükség. De jó lenne, ha az ilyen néhány szavas, kurta elintézést végre felvál­taná a pénzzel spóroló szakemberek megértése és lehetővé tennék, hogy a 241. számú fűszerboltba ezentúl té­len is szívesen menjenek a környező intézmények dolgozói reggelenként egy-egy pohár tejre (meleg tejre), s megszűnjék az üzlet mostoha álla­pota. Mondjuk ki bátran az igent a szövetkezetek mellett! A nagyatádi járás tsz elnökeinek tanácskozásáról Csütörtökön délelőtt a közelgő zár­számadások elkészítésének megbeszé­lésére hívták a nagyatádi járás tsz- elnökeit a járási párt- és tanácsveze­tők. A »■hivatalos« napirenden kívül azonban szóbakerült többek között az is, miért bomlottak fel és miért éppen december végén, januárban a négy-öt esztendős múlttal, nagy va­gyonnal, gazdag lehetőségekkel ren­delkező, erőtől és bizakodástól duz­zadó termelőszövetkezetek. Ehhez ugyanis tudni kell, hogy ma egy esz­tendeje nem kevesebb mint 45 ter­melőszövetkezet bírta a járás össz- íőidterületének kereken 20 százalé­kát. E szövetkezetek kétharmadában nagy bizakodással dolgoztak és ter­vezték a jövendőt. Eszük ágában sem volt a tagoknak a kilépés, hiszen megtalálták számításukat, s volt gaz­dasági alap is a szárnyak bontogatá- sához. A feloszlott szövetkezeti gaz­daságok többsége mérleghiány nél­kül rebbent szét, ami azt jelenti, hogy a tagokra csak annyi adósságot kellett ráírni, amennyi értéket meg­ütöttek a kivitt vagyontárgyak. S hogy miért az ellenforradalom fegyveres leverése után hullottak szerteszét a szövetkezetek? Erre Bőhm József elvtárs, a járási tanács mezőgazdasági osztályának vezetője így adta meg a választ: — A prole­tárhatalom ellen fellépők egyetlen és fő célja vajon nem a szocializmus ki­irtása volt-e? Ezt az erőt falun min­denekelőtt a termelőszövetkezetek képviselték. Tehát, hogy ne legyen szocializmus, a falu népét szembe kellett fordítani a szövetkezetekkel. Irtózatos nyomós nehezedett a falusi hadállásainkra. Bedobták az »ősi« föld visszaszerzésének oly sok kárt hanem a vevők megtalálhatják a pol­cokon kedvenc kömijüktői kezdve a- okozó, zavaró jelszavát. Erőink falun az ellenforradalmi fenyegetéstől visz- szavonultak, meggyengültek. A járás mezőgazdaságát közvetlenül irányító osztály egynémely, vezetője készség­gel lekötelezte magát az ellenforra­dalomnak; a párt éppen csak hogy újjá szerveződő félben volt, így nem lehet csodálkozni azon, ha a szövet­kezeti nagyüzemi gazdálkodás élvo­nalában küzdő közkatonák közül so­kan meginogtak. Nem szabad figyelmen kívül hagy­ni, hogy a meglévő szövetkezeteink manapság is nagy nyomás alatt van­nak, ellenük fog össze — néha lap­pangva — a falu összes, szocializ­must ellenző eleme, a nagygazdák és lumpenproletárok. Ezzel magyaráz­ható, hogy a szövetkezeti gazdálko­dást az egyik nap még szilárdan tá­mogató egyéni gazda másnap az em­lített okok következtében inkább le­mond a szövetkezetbe lépés szándé­káról, amelyre egyébként anyagi helyzete és jobb belátása is ösztö­nözné, mert hát mégis, »mit szól a falu«? A falun kialakult és erősödik a gazdálkodási verseny. Kétségtelenül abban nagy szerepük van a megerő­södött és helyes intézkedéseink nyo­mán kedvvel dolgozó középparasz­tok mellett a spekulánsoknak is. Ám­de egyik-másik helyen már érezhető, a verseny szorítójába kerülnek a gyengék, különösen a negyvenöt után lett újgazdák jelentős tömegei. So­kan közülük látják ugyan a kivezető utat, de az ellenük felsorakozó, s ál­talában hátulról, »láthatatlanul« dol­gozó erők kedvüket szegik. Ebben kell bátorságot adni a szövetkezni akaróknak, mert vannak ilyenek sok községünkben — mondta Bőhm elv­társ. Kik önthetnek bátorságot, kedvet az emberekbe, kik adhatják meg meglévő szövetkezeteinknek is az olyannyira szükséges erkölcsi-politi­kai segítséget? Elvben — tisztázódott a kérdés. A gyakorlatban mégsem úgy van. Sajnos, sokhelyütt a ta­nácsvezetők, mezőgazdasági felügye­lők, földművesszövetkezeti vezetők a termelőszövetkezeti kérdésben val­lott álláspontja amolyan se nem hi­deg, se nem meleg. A gépállomások is az ösztönösségre bízzák — holott létkérdésük —, lépnek-e be újak a szövetkezetekbe; az állami gazdasá­gok ugyancsak nem hallatják hangju­kat. Végre le kell tenni arról a mára jellemző hangulatról, hogy a szövet­kezetek számszerű fejlesztéséért semmit sem kell tenni, csak várni, ha lépnek be s alakulnak újak, jó, ha nem, úgy is jó. Az élet bizonysága, hogy a paraszt­nak beszélni kell a szövetkezés elő­nyeiről, mert a jó példa még nem elég. Különben hallgatással, ösztö- nösségi, kényelmességi alapon egy tapodtat se jutunk előre. Igenis, a kommunistáknak, a tanács- és más vezetőknek bátran ki kell mondaniok az »igent«, konkréten, hogy hívei és küzdő harcosai a szövetkezeti gaz­dálkodásnak, a szocializmus felépí­tésének a falun. Ezután Bőhm elvtárs illusztrálta a jelenlegi helyzetet. A járásban 10 termelőszövetkezet újjáalakult, ám ezek csak a föld 2 százalékát hasz­nálják. Kevés családdal, kevés föld­del rendelkeznek, s emiatt nem bír­ják érvényesíteni a nagyüzem adta lehetőségeket. Ezért most a megszi­lárdítás legfőbb módjának az ész­szerű számszerű fejlesztést kell te­kinteni a nagyatádi járásban. Kérte a tsz-ek elnökeit is, ne zárkózzanak el az egyéniek elől, hogy hát »amink van, az a miénk, a többiek meg élje­nek úgy, ahogy akarnak«, segítse­nek a tsz-tagok is abban, hogy mi­nél több parasztember nyilvánítson »igent« a szövetkezetek mellett már az idei őszön, télen is. mégpedig minden alkalommal más­más gazdaságba. Az értekezleteken a gazdaságok szakemberei kicserélik tapasztalataikat, bírálják egymás munkáját és javaslatokat dolgoznak Meg kétszereződ ölt a termés... Hiába hord a gazda a fődre százötven mázsa ki tehenészeteik munkájának további ► istállótrágyát, a talajt is kellően előkészítheti és ide­. . r lűilrAróm olc^rvr*TrnrHn n mm.ö'rvf- mjnrte’7iP‘ílr é^llé^riiprro cfvpr javítására. Tej termelési verseny kezdődött a községekben A Jánosházi Földművesszövetkezet a III-, országos tejtermelési versenyen belül külön versenymozgalmat kez­deményezett, a tehéntartó egyéni gazdák körében is a község legjobb tehene címért. A verseny győzteseit értékes jutalmakban részesítik. A községen belüli verseny is november 1-én kezdődik és jövő év október 31-ig tart. Kissomlyó, Karakó, Kemenespál- falva, Nemeskeresztur és Duka köz­ségek földműves szövetkezetei máris csatlakoztak a jánosháziak kezdemé­nyezéséhez. A SZÖVOSZ mezőgaz­dasági főosztályának felhívására az ország többi földművesszövetkezetei is támogatják a községeken belül in­dult tejtermelési versenyeket. A fő­osztály hozzájárult ahhoz, hogy más községekben is a termelést elősegítő gépekkel, eszközökkel jutalmazzák a földművesszövetkezetek a községi tejtermelési versenyben legjobb ered­ményt elért termelőket. £ jekorán elszórhatja a magot, mindezek ellenére gyér i lehet a búzája, ha a föld foszfor és más egyéb igénye £ nincs kielégítve. Aratáskor aztán kedvetlenül feni a ► kaszát, csépléskor csodálkozik, hogy kevés szem ömlik ► a zsákba. Kuzma Kálmán ötholdas kadankúti paraszt ► nem sajnálja földjeitől a műtrágyát. Véleménye sze­► rint, aki idegenkedik tőle, az kevesebbet arat, aki meg ► használja, nem bánja meg, mert többet terem a föld ► Bizonyság erre az ő kísérlete. £ Tavaly ősszel hétszáz négyszögölnyi bükfcönyíöld- J be kétszeri szántás után vetette el a rozsot. Bükköny f alá elegendő istállótrágyát kapott a föld. Száz kiló í szuperfoszfátot, s ugyanannyi kálisót hintett el hatszáz $ ölön. Százat nem műtrágyázott le, hogy megfigyelhes- i se, mekkora lesz majd a kettő közötti különbség. t Tavasszal már pétisót nem is mertem adni a növé- Snyéknek — mondja. — Aratásra meg olyan nagyra ► nőtt a rozs, hogy elvesztek benne az embereik, a ka­téság a lottó 35. heti nyerőszámainak £ lászok pedig tele voltak szemmel. Máskor jó volt, ha húzását pénteken délelőtt Pestlőrin- f ekkora darabon három, három és fél mazsa búza cen tartotta meg. Ezen a héten ismét {. termett. Az idén megkétszereződött a hozam: hatszáz- emelkedett a játékban részvevő sze- £ ötven kilót hordtak fel a padlásra a zsákolok, mélyek száma. Körülbelül két mii- “ '~‘~L 1 1~1 lió lottószelvényt küldtek be a foga­dók és egy-egy nyerőosztályra mint­egy 750 000 forint jut. A szokásos technikai felkészülés után a következő öt nyerőszámot sor­solják ki: 32, 36, 79, 87, 90. A Sportfogadási és Lottó Igazga­^ Kuzma Kálmán csak két év óta, apja halála után J irányítja a gazdaságot. — Apám idejében elhanyagolt £ volt a birtok — emlékezik Vissza. — Nemhogy mű-, £ de istállótrágyát is alig kapott a föld. Egy ló állt csu- í pán az istállóban. — Égyszeri szántás után elvetették £ a magot, úgy is jó volt. Alapos változás történt azóta. * A gondos művelés, szakszerű irányítás meghozta az eredményt. Régebben az egyesfogat háromszorra be­hozta a burgonyát. Most meg hetvenöt mázsát adott el a gondos gazda ezerkétszáz négyszögölről. Termé­szetesen az a mennyiség, amire szüksége van az álla­toknak, a portán maradt. Kukoricából negyven má­zsára számít, ennyit megterem az egy és negyed hold. Két év alatt benépesült az istálló. Jelenleg egy tehén és három növendék bika várja a napi »adagot«. Minden hold földre jut egy számosállat. Az eltartá­sukhoz szükséges takarmányt; megtenni az öt hold. A legtöbb jövedelmet a szerződéses állatokból nyeri. Há­rom kétszáz kilós hízódisznót adott el. Kereken, tizen­háromezer forintot kapott értük. Számításában nem csalódott a gazda. A most épülő ház költségét futotta a pénzbőL Igaz, hogy eddig három bikát értékesít rtt és kettőre már ismét leszerződött. Jövőre két hold kukoricát vet, így kívánja a jószágállomány. Sok gazdának gondot okoz az állatok téli áttelel- tetése. Kozma Kálmánnak nem fáj a feje emiatt. A7- idei rozsföldben olyan dús a bíbor, hogy bele kell ereszteni a birkanyájat, hadd járják össze. Szarvas- kereppel, silókukoricával, répalevéllel töltötte meg a tíz köbméter térfogatú siló-vödröket, — Majd csak ja­nuárban kezdek etetni belőle — mondja kimértem. — Négy hónapig elég lesz a lesilózott takarmány. Május­ban pedig már zöldet is tud etetni. Minden egyéni gazdának saját érdeke is a termés­hozam növelése. Jó eredmény csak a talajerő fokozása ég annak állandó, jó szintem tartása révén érhető el. Ennek nyitját megtalálta Kozma Kálmán Kadarkúton. (Gőböíös)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom