Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-10 / 264. szám

KALAP A DIVAT MEGINT DIVAT KALAPOT VISELNI... Divatos ám. Tele a kirakat a szebbnél-szebb kalapcsodákkal. Milyen sikkes, fess egyik-másik. Egyenes szélű zsirardi- kalap, kecses apróka tolldíszítéssel, vagy egyszerű, kes­keny szalagdíszítéssel. Kackiás, elől lehajtott, keskeny- szélű, kissé magas tetejű, hátul felhajtott szélű, a kalap anyagából készült keskeny szalagdísszel, oldalt két kis masni, csupa sikk ez a forma, és mindenkinek jól áll, akár szép, akár kissé, mondjuk na, csunyuska... Lát­tam sapkaformájút, kedves, fiatalos. Viseljünk ka­lapot!! Milyen jól öltözött az a fiatal, vagy kevésbé fiatal asszony, leány, aki egyszerű, angolos kosztümjéhez, kabátjához egy fess kalapot visel. Valamelyik nap láttam egy kitűnően elkészített, nagyon fess kosztümöt, mely mintha rá lett volna öntve viselőjére és mégsem volt elegáns, mert hozzá egy rikító színű, ezervirágos »külföldi-« selyemkendőt kötött olyan menyecskésen a lejére, karján pedig a most annyira divatos »szemétkcsárszerű füles kosár« lengett. Hiába volt remek szabótól a kitűnő kosztüm, elrontotta az ízléstelen kendő és a nem hozzáillő ko­sárka ... Egy fess, egyszerű kalap csak kiemeli és ki­egészíti a szép kabátot, kosztümót, de sokat ront egy ízléstelen kendő, vagy sál az összhangban. Mindig azon igyekezzünk, hogy ne legyünk feltű­nően öltözve, mert az soha sem ízléses, az egyszerű holmi az elegáns és nem a feltűnő. Angolos kosztüm­höz, vagy kabáthoz nem vehetünk fejünkre turbán- szarűen, vagy menyecskésen megkötött kendőt, mert ezzel lerontjuk a legszebben, legízlésesebben elkészí­tett holmi hatását. De azzal is ronthatjuk az összhan­got, ha az ilyen angolos kabáthoz, kosztümhöz vállig kivágott »pulcsit«, vagy agyoncsipkézett, teljesen át­látszó nylon-blúzt viselünk! Kosztümhöz elegáns, jól öltözött nő csakis férfiing-szerű, jó anyagból készült, lehetőleg egyszínű, ízléses, egyszerű selyempuplinból készült ingblúzt visel, vagy egyszínű, ízléses kötött holmit, de sohasem virágos, agyondíszített selyem-blúzt. Nyakban viselhetünk ízléses selyemkendőt, de so­hasem nagymintájú, rikító színűt és nem oldalt, olyan jampecosan megkötve, mert ez is ízléstelen; a színe mindig alkalmazkodjon a kabát, kosztüm alapszínéhez. De asszonyok, leányok, miért hordtok szövet kosz­tümhöz, elégáns, szép kabáthoz »szemétkosarat«, ezt bevásárolni vigyétek, ott célszerű (bár elég kevés fér bele), vagy munkába menet, az elemózsiát becsoma- gcüni,.de semmi esetre sem sétához, látogatásnál, vagy pláne moziba és színházba. Hova teszed a keskeny sorú, zsúfolt nézőterű mo­ziban, színházban. Csak bosszantod vele a szomszédai­dat és helyükre vergődőket. Sok szitkozódásra ad al­kalmat, mert könnyen beleakad mások ruhájába és egy-kettőre elszakítja azt. Nemcsak ízléstelen ezken a helyeken, de helytelen, kellemetlen, bosszantó... Vi­selj munkaidőd után, délután és este nem drága, egy­szerű, sikkes műbőrtáskát (ha elegendő pénz áll ren­delkezésedre, lehet bőrből is) öltözködésedhez illő színben. Kiegészítője a friss ruhának, kosztümnek és kabát­nak a csinos cipő, ez azonban soha se legyen kosztüm­höz és kabáthoz »tűsarkú«, hanem csakis egyszerű barna, fekete, drapp, vagy szürke, jóformájú, lapos sarkú, vagy kevésbé magas, kényelmes sarkú, holmink­hoz illő színben. Egy jó kesztyűvel, hidd el, jól öltözött és elegáns leszel, sőt csinos. AZ EGYSZERŰ, CSINOS RÜIIA vagy kelléke, még ha tavalyi, vagy uram bocsá’, több évvel ezelőtti is, mutatósabb, ízlésesebb, mint a divatot majmoló, feltűnő és ízléstelen, rikító divatdarab. Nem minden szép, ami divatos, de ha ízléses, kövessük és nem ma­rad el — sikere... Ans influenza története Már az ókorban voltak influenzajár­ványok. Az alattomos betegség nyilván sokszor felütötte fejét, különösen ott, ahol a nagy városokban összezsúfoltan sok ember élt. A római Titus Livius léit i. e. 59 — 17-ig) volt az első történet­író, aki említést tesz és beszámol egy ilyen influenzajárványról. minden 20—30. évben A második, történelmileg hiteles inf­luenzajárványról szóló beszámoló több mint ezer évvel fiatalabb és 1173-ból származik. A járvány annak idején na­gyon megijeszthette az embereket, mert az akkoriban ismert országokban és földrészeken rengeteg áldozatot köve­telt. Természetesen e két, történelmileg ismeretes járvány között eltelt ezer év nem jelenti azt, hogy közben nem dü­höngött az influenza. Az újabb időkből származó jelentések alapján arra kell következtetnünk, hogy zz influenza, mint járvány, általában 20 — 30 éves időközökben üti fel fejét, száguld végig a világon cs szedi válogatás nélkül ál­dozatait. Közben még revidebb időkö­zökben egy-egy kisebb, ártatlanabb inf- luenzahullárn riasztja meg a világot. A XX. század legkegyetlenebb járványa 1918 — 19-ben zajlott le. Ennek az egész világon húszmillió ember esett áldoza­tul. Magában Kczóp-Európáfcan több mint 200 000 ember halt meg influenzá­ban. Nem csoda, ha akkoriban úgy fél­tek ettől a betegségtől, mint a Közép­korban a pestistől. EGYSZER ÁRT\TLAN, EGYSZER SÚLYOS Az influenza nem mindig ilyen ke­gyetlen, olyan, mint egy tarkán csillogó kaméleon, hullámról hullámra, járvány­ról járványra nás-máis formában jele­nik meg. Egyszer rendkívüli súlyos tü­netek mellett, nagyon sok halálos áldo­zatot szed, máskor szinte teljesen ár­tatlan, a beteqek néhány nap alatt meg­gyógyulnak. Az influenzát kísérő beteg­ségek Is különbözőek, sőt sokszor nem is jelentkeznek. Általában az influenza- járvány súlyosságát a megbetegedések számához viszonyított halálozási száza­lék szerint ítélik meg. Egyébként a jár­ványosán fellépő influenza nem mindig tartja meg eredeti arculatát. Amíg vé­gigszáguld a világon, jelentős változá­sokon megy át. Előfordul, hogy ugyan­az a járvány az egyik földrészen rend­kívül veszélyes és sok halálos áldozatot követel, a másik kontinensen ártatlan. HETVENÉVES AZ INFLUENZAKUTATÁS Az influenza kutatásával és leküzdés sével csak a múlt század második fe­lében kezdtek komolyan foglalkozni. Az 1889 — 90. évi súlyos járvány során egv bacilust fedeztek fel, amelyről azt hit­ték, hogy ez idézi elő az influenzát, ezért influenza-br.cilusnak nevezték el. Később kiderült, hogy ez a bacilus nem előidézője, hanem csak kísérője a be­tegségnek, sőt nem minden egyes eset­ben influenzánál mutatható ki. Csak 1933-ban fedezték fel az első influenza- vírust. A vírus köztudomás szerint jó­val kisebb, mint a bacilus és csak elekt­ron-mikroszkópon keresztül látható. Az első influenza-vírusokat »A« típusnak nevezték el, mert feltételezték, hogy még több féle, influenzát előidéző vírust találnak. Közben valóban megtalálták a »B« és »C« típust, de ezenkívül még sok vírusfajtát fedeztek fel. Rengeteg különböző influenza okozó van. Ezért olyan nehéz a betegség megelőzésére és leküzdésére irányuló harc. Egy ol­tással például mindig csak egy fajta vírust lehet semlegesíteni. Az oltás te­hát csak akkor kecsegtethet sikerrel, ha felismerjük az illető influenzajárvány okozóját. Gyakori eset, hogy a felismert vírus elleni szérum nem all rendelke­zésre cs csak a betegség megjelenése után lehet kitenyészteni. Ezenkívül az influenzánál nem lehet arra számítani, hogy a páciens, miután átesett a beteg­ségen, immunissá válik. A következő influenzahullámnál ismét áldozatul es- hetik az alattomos betegségnek. SZEREPET JÁTSZIK-E AZ IDŐJÁRÁS? Az influenzajárványokkal kapcsolat­ban újra meg újra felmerül az a gon­dolat, hogy megielenésükben az ionosz- férában lejátszódó természeti tünemé­nyek is szerepet játszhatnak. A tapasz­talatok azt mutatják, hogy az ősz ele­ién és a tél folyamán gyakorta jelent­kező depressziós időváltozásoknál gyor­sabban lábra kap az Influenza. Ezeknek a helyi influenzahullámoknak azonban kevés közük van az úgynevezett világ- járványokhoz. Miután nincs kizárva, hogy az Influenza-vírusokat a nap fénynyomása a kozmoszból a Föld lég­körének külső részébe »préseli«, felté­telezhető, hogy a vándorló (világ) inf­luenzát a sztratoszférában lejátszódó, úgynevezett sugárviharok fokozatosan, az egész Föld felett elosztják, innen az influenza-vírusok az egyes övezetek meteorológiai viszonyainak megfelelően leszállnak az alsóbb légrétegekbe és el­jutnak az emberekhez. E perctől kezdve természetesen o szokványos fertőzési formák is szerephez jutnak és így az influenza megkezdheti vándorlását egyik helyről a másikra. A rózsafa őszi gondozása A várandós anyák étkezéséről Arm'g a föld ki nem fagy, ültet­hetünk rózsát. Legjobban a trágyás, kötöitt földet szereti, homokos föld­ben nem díszük a rózsafa. Ezen úgy segíthetünk, hogy most ősszel a fo­lyók partjáról vagy máshonnan kö­tött agyagot hordunk a virágos kis­kertbe, legalábbis a rózsa számára. Az őszi ültetésű előnyösebb mint a tavaszi, mert a rózsa igen korán kihajt, már pedig a megindult nö­vényt nem nagyon tanácsos átültet­ni. Az őszi ültetést 20—25 cm. ma­gas porhanyós földdel felkupacai- juk, hogy az alvó sz meket védjük a hideg ellen. A magastörzsű ró­zsákat vagy bekötözzük, vagy le­hajtjuk, de csak ~r, ha komo­lyabb hidegtől ke l tartani. Ha a rózsafa törzse még hí .Vékony, in­kább hajlítsuk le, kam.nózzuk meg és porhanyó földiből húzzunk rá kupacot, fedjük be a nemes részt a korona fölött. A rózsa őszvógi, téli ápolásának most van az ideje. A magastörzsű rózsafa koronáját mindenképpen tanácsos megfelelő mélységű gö­dörbe hajítani és földdel betakarni. Azt is tudnunk kell, hogyan bán­junk a merevebb rózsatövekkel, hogy azok meg ne pattanjanak a lehajlásnál. Ezeknél célszerű a le­hajlás oldalán a tőnél a földdel el­takarni. Ezáltal a gyökérzet meg­lazul és a rózsafát könnyebben le­fektethetjük. Szokásos még“ trágyá­val is betakarni a rózsafa földtaka­róját. Az érzékenyebb rózsafáknál ez nem árt, mint ahogy előnyös a le nem hajtható rózsafatöveket szalmával, papírral a tél hidege el­len betakarni. A leendő anya helyes táplálkozá­sától függ a gyermek egészséges fej­lődése. Úgy tartják, hogy a váran­dós anyának két ember helyett kell ennie. Ez igaz is, de nem az ételek mennyisége, hanem azok tápértéke határozza meg a várandós anya he­lyes táplálkozását. A régiek azt ta­nácsolták, hogy minél több húst egyen a várandós anya. Ma már tudjuk, hogy a test növekedéséhez inkább fehérje kell, ezenkívül még szükséges a zsír, a szénhidrát, kü­lönféle vitamin és különösen fonto­sak az ásványi sók. Ezért. egyen sok főzeléket, nyers salá­tát, almafélét, hogy általa a gyermek vér- és csontképzőket kaphasson. Ha az anya a táplálékában nem vesz magához elegendő mészsó-féle­Miért nem eszik a gyermek? ősszel és tavasszal az édesanyák gyakran panaszkodnak a gyermek étvágytalanságára. Az étvágytalan­ság pedig nem az időváltozás, ha­nem a rendszertelenségnek a követ­kezménye. Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy az étvágytalanságot rend­szerint valamilyen betegség váltja ki. Ha a gyermek lázas, mindaddig ne erőltessük az evésre, amíg orvos­sal a gyermeket meg nem vizsgáltat­juk. A lázias gyermeknek inkább teát vagy gyümölcslevet adjunk, vagy kompótlevet, mintsem nehéz ételeket. A csecsemőnél a lázas be­tegnek bőven adjunk teát, de a tea minden decijéhez tegyünk egy kés­hegynyi sót. Az egészséges gyermek is étvágytalanná válhat, ha az anya nem törődik a helve? táplálkozásá­val. Van olyan étel, amelyből már kásmennyiség a gyermekinél a jól­lakottság érzését kelti. Ilyen étel a zsíroskenyér, a szalonna, a füstölt­hús, a rántotthús, a tojás stb. Ezek­ből nem kíván a gyermek nagy mennyiségűt, a paprikás, hagymás zsírban pirított ételeket is nehezen emészti a gyermek. A csecsemőknél természetesnek találják az anyák, hogy csecsemőiket rendes időközben táplálják, de azt már nem tartják fontosnak, ha a gyermek nő, óvodáskorba kerül. Pe­dig nagvan fontos, hogy az étkezési rendet később is betartsa a gyermek. Három óránál rövidebb időközben nem tanácsos enni adni, die az ebéd utáni 4 óra étkezési szünetet is tart­suk be. Az étkezések közti időben a gyermekeknek ne adjunk semmi ennivalót és ne engedjük, hogy a szomszéd étellel kínálja a mi gyer­mekünket. Az iskolás gyermekeknél az is előidézi az étvágytalanságot, hogy a gyermek nem kel föl idejé­ben és rohan az iskolába. Ha a gyer­mek sietve, kapkodva fogyasztja el ebédjét, vacsoráját, étvágytalanná válhat. Az ideges gyermek is étvágy­talan. Étvágytalanná válik akkor is, ha a tanulással túlterheljük a gyer- méket, a fellépő idegessége követ­keztében. Mind a gyermek, mind a felnőtt idegessé válik, ha folyton hi­deg ételt kell fogyasztania. Sokat se­gíthetünk a gyermeken, ha betart­juk az étkezés pontos idejét, ha az ételt ízesen készítjük és az étkezés­ben mi magunk is részt veszünk. Ha a gyermek azt látja, hogy a szülő, testvér jó étvággyal eszik, akkor ő maga is jókedvűen, nyugodtan fo­gyasztja el reggelijét, vacsoráját. Ál­talában véve minden egészséges gyermek eszik annyit, amennyire a szervezetének szüksége van és bi­zony nem tanácsos a gyermekbe be- lebeszélnd a nem kívánt ételeket, in­kább az étvágytalanság okát taná­csos megkeresni.. Az is gyakran előfordul, hogy a napközi óvodások és a napközisek hétfőn, a hét elején panaszkodnak gyomonrontásról, ami azért követke­- HOSSZAS KÍSÉRLETI MUN­KA után sikerült műanyagnyeiiű, rozsdamentes élű evőeszközöket elő­állítani. Az újfajitp. ótkiezőkészlet melamingyanta és nikeplaszit keveré- kű műanyag nyéllel készül.- HOGYAN TANULJA MEG a gyermek leckéjét? címmel kerül sor a szülők iskolájának második előadására a Városi Nőtanács és a Városi Művelődési Felügyelőség rendezésében szerdán, 13-án a Vá­rosi Tanács nagytermében. zik be, mert az édesanyák a rosszul felfogott gyermekszeretet jegyében túl bő vasárnapi ebédet adnak a ki­csinyeknek. Gesztenyécske egy szép i taroszt napon áttörte a fekete földréteget és selymes rügyeivel körül nézett a világban. A világot úgy látszik szépnek találta, mert hamarosan karcsú törzset növesztett és rügyeit kibontva, üdezöld leveleket haj­tott. Az öreg Gesztenye mosolyogva nézte a jövevényt. Visszaemlékezett, hogy egyszer ö is éppen így kezdte az életet, s mindent elkövetett, hogy a fiatal kis vadgesztenyét kioktassa, hogyan hajoljon a jótékony napsu­garak felé és hogyan simuljon a szélhez, hogy el ne szakadozzanak szép, legyezőformájú levelei. Gesztenyécske szívesen fogadta az öreg fa gondoskodását, csak a. többi növénnyel barátkozott meg nehezebben. Azok kissé lenézték, mert túl vékonynak és túl csu­pasznak találták. Ö viszont szomo­rúan bámulta a rózsák bársonyos szirmait, a dáliák magas ha törő tá­nyérvirágait, s imég az alacsony szegfűk is némi féltékenységgel töl­tötték el, mert illatuk miatt azokat is sokkal szebbnek találta sajátma­gánál. ségeket, akkor a hiányos táplálko­zás következtében a szülőanya fogai feltűnően gyorsan romlanak. Az A- vitamin hiány hátráltatja a test nö­vekedését, a C-vitamin hiány gyön­gíti a gyermek betegségek iránti el­lenálló képességét. A nyersgyümölcs­ben, a főzelékben, a salátákban a szükséges vitaminokat teljes érték­ben kapja a várandós anya. A várandós anya ne egyék egyszerre sokat, kerül­je a nehéz, zsíros húsokat, külö­nösen a füstölt húsokat. Ne fo­gyasszon sok folyadékot, hogy a gyermeke ne szülessen vérszegé­nyen, betegségre hajlamosán. Nagyon előnyös a várandós anya szá­mára a dió fogyasztása, különösen mézzel. A várandós anya a gyermek növekedését elősegítő A-vitamint megtalálja a sárgarépa levében, a paradicsom levében, a virágmézben, a zöld legelőre járó tehén tejében, a vajban, a tejfelben, a friss tojás sárgájában, a kelkáposztában, a pa­rajban, a karfiolban, az áfonyában, meg a szilvában. A C-vitamin védi a várandós anyát a betegségektől, a fertőzéstől. Legtöbb C-vitamin van a fekete ri- bizláben, meg a csipkebogyóban, de jócskán találunk C-vitamint a ber­kenyében, meg a bodzában. A csipkebogyó 10-szer annyi C- vitamint tartalmaz, mint a cit­rom. A csipkebogyónak különben is nagy Íratása van, fogyasztása előnyös a szervezetre, nem véletlen, hogy az ázsiai influenza jelentkezésekor csip­kebogyó teát ajánlottak az orvosok a betegség ellensúlyozására. A főze­lékek közül a zöldpaprika, a zöld­petrezselyem, a paraj, a vöröskapoßz- ta, a kelkáposzta, a karalábé, a sár­garépa, a paradicsom, a burgonya, a retek, meg a savanyú káposzta a. legvitamindúsabb. A változatos étrend nemcsak fe­dezi a várandós anya vitaminszük­ségletét, hanem elősegíti azt is, hogy a születendő gyermek egészségesen, lásson napvilágot. nem ve Gesztenyécske Az öreg Gesztenyétől meg is kérdezte egyszer: — Ugye, én vagyok a legcsúnyább ebben a kertben? — Nem vagy csúnya, különben sem hasonlíthatod magad a bok­rokhoz és virágokhoz. Igaz, hogy azok látszanak szebbnek, mert tar­ka színekben virulnak, de te túl fogod nőni és túl fogod élni vala­mennyit. Azonkívül, ha megnőssz, neked is lesz szép, gyertyás virágod, ősszel fényes-barna termésed és yégül is terebélyes árnyékedért sokra fognak becsülni az emberek. Gesztenyécske boldogan hallgatta a vigasztaló szavakat. Szeretett vol­na már nagy l-emii, egészen nagy, de hiába, nem megy az ilyesmi olyan gyorsan. így csak leveleit né­zegette, azokkal legyezgeíte magát, ha melegen sütött a nyári nap. De sajnos, eljött az ősz, amitől sze­gény kis fácska alaposan megijedt. Hiába szívta magába a sok esővi­zet, zöld le Pelei egyszerre sár­gulni, sőt hullani kezdtek. Rémülten nézett fel öreg barátjára, s akkor vette észre, hogy annak még több levele hiányzik. — Mi ez? Mi történik ia leveleink­kel? — kérdezte kétségbeesettén. — Ne rémüldözz, Gesztenyécske, ez minden ősszel így van, az em­berek összesöprik majd őket és vi­rágokat fednek be velük. De mikor téli álmunkból ébredünk, a termé­szet gondoskodik rólunk, új rügye­ket s még több levelet hajthatunk. Gesztenyéseiket Cfiiit aj tapasztalt fának és megvigasztalódott. Es valóban úgy történt, ahogyan az öreg Gesztenye elmondotta. Jött a tavasz és ők új rügyeket bontot­tak. Gesztenyécske törzse nagyot nőtt tavaly óta, ágai megszaporodtak, és mire szép legyezőlevelei is kihaj­tottak, örömmel nézhetett dögig ma­gán. ' Eklcor az öreg fa odaszólt hozzá: — No, ugye nem irigyled már a színes virágokat? Hidd el, sok­kal szebb dolog fának lenni! /gaz, hogy az emberek először a rózsákat és a szegfűket veszik észre a kert­ben, de azután rájönnek, hogy mi értékesebb vagyunk azoknál. Gesztenyécske válaszképpen csak mosolygott. Nagyon boldog volt már, hogy fának született. SZABÓ IBOLYA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom