Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-27 / 278. szám

Szerda, 195".. november 27. SOMOGYI RlnAI 5 A „Váratlan vendég" plakátjának margójára Pénteken este mutatja be a színház J. B. Priestley angol író Váratlan vendég című színművét. Az eseményről hírt adó zöldbetűs plakátok méltán szereztek meglepetést a színházrajongók körében meg­jelenésükkel. Hiszen a legutóbbi műsorfüzetben arról olvashattunk, hogy a prózai együttes lassan két hónap óta készül Victor Hugó: Királyasszony lovagja c. ver­ses drámájának előadására. Vártuk is a szépnek ígér­kező színházi élményt, amikor jött ahír, hogy a Hugó darab főszereplője próba közben eltörte a karját és emiatt a baleset miatt bizonytalan időre elha­lasztódik a bemutató. Sokunkat elszomorított a váratlan fordulat, ismét mások viszont árgus szemekkel figyelték, mihez kezd most a színház művészkollektívája. És íme, a zöldbetűs plakát most azt bizonyítja, hogy művészeink jól vizsgáztak. Abból, hogy hossza­dalmas időíecsériés nélkül Priestley Váratlan vendég­ét választották a kényszerű »technikai akadály« elhá­rítására, azt következtethetjük, hogy van a szívükben virtus, hivatásszeretet és bátorság egy számukra új színmű előadására rövid idő alatt, szinte éjt nappallá téve felkészülni. J. B. Priestley, a modern angol drámaíras egyik kiemelkedő egyéniségének neve nem_ ismeretlen a magyar színházlátogatók és olvasók előtt. Bár az el­múlt évek hibás kulturális politikája folytán új olva­sóink és színházlátogatóink előtt ismeretlen maradt nemcsak Priestley, de számos más nyugati író is. A művekről nem is beszélve! Priestley mégis ünnepelt színpadi írónkká lett, hiszen a Váratlan vendég, majd i a Veszélyes forduló c. színműveinek előadásait robbanó siker övezte minden színházunkban, ahol csak mű­sorra tűzték e két legismertebb és legragyogóbb darab­ját. Priestleyt játszani, rendezni nem könnyű, viszont mégis páratlanul hálás művészi feladat. _ — Igen, igen — mondja a járókelő, akit útján megállít a furcsa, zöldbetűs plakát — Váratlan vendég. De miről szól ez a darab? Szívesen segiti&k a kolhásiakat9 de ők is segítsenek magukon — Válasz — Nos, ha eddig nem szerettük előre elmondani egy előadásra kerülő színmű tartalmát, most egyenese* véteknek tartjuk elmondani, és az előlegezett fecse­géssel elrontani a darab mesteri kézzel felépített izgal­mát. Annyit talán még nem bűn előlegezni, hogy a da­rab középpontjában egy olyan szereplő áll, olyan va­laki indítja meg a fordulatos, cselekményekben gaz­dag színpadi mesét, aki mindvégig láthatatlan marad, akit ugyan nem mutat meg szemtől-szembe az író és mégis egész emberségünkkel a láthatatlan szereplő mellé állít bennünket; őt szeretjük, őt sajnáljuk. Hogyan kezdődik? A Birlingi művek vezérigazgatójának leánya el­jegyzését ünnepli családja körében. A hangulat meg­hitt, jólét, elégedettség, boldogság sugárzik az arcok­ról, amíg a csinos szobalány be nem jelent egy hívat­lan látogatót. Ki az, vagy mi az? Bízzuk ezt Priestley lelkes tolmácsolóira. Mi történik azután, hogy a váratlan vendég távo­zott? Amikor léptei elhalnak és becsapódik utána a kapu, olyasféle hangulat köszönt ránk a színpadról, amit magunk is átéltünk rengetegszer, amikor elvo­nulták fejünk felett a viharfelhők. Ám rendszerint korai a fellélegzés, alattomosak a felhők. De szükség is van a viharokra. Utánuk mindig tisztább a levegő, a föld, és emberibb arcú a világ. Az izgalmasnak, érdekesnek, mondhatni újnak ígérkező (bemutatóról legyen ennyi elég. Még talán annyit, ami írva van ugyan a zöldibe­tűs plakáton, de nem ért ismételten leírni; Gábor Mara, Lóránd Hanna, Kovács Zsuzsa, Horváth Sándor, Szép Zoltán és Ruttkay Ottó mellett Homokay Pált ez alka­lommal nemcsak mint kitűnő színészt köszönthetjük, hanem mint a Váratlan vendég rendezőjét is. Jóllehet, váratlanul került a színház idei műsor­tervébe a Váratlan vendég című Priestley darab be­mutatása, (kíváncsian várjuk. S ez máris elismerést jelent a bravúros gyorsaságú felkészülés iránt. — li — Ügy vélem, kötelességem megírni a véleményemet a Somogyi Néplap no­vember 17-d számában megjelent «ősz idején Bolháson» című cikkre, amely foglalkozik a Nagybaráti Álla­mi Gazdaság és Bolhás község viszo­nyával is. Ez a község és lakossága nagyon közel áll gazdaságunkhoz — nemcsak a távolságot illetően — hanem azért is, ónért dolgozóink nagy része bolhási. Különösebb né­zeteltérésről nem beszélhetünk az egymás közti viszonyban. Azt azon­ban tapasztaltam, hogy gazdasagunk dolgozóit a községpolitika kidolgozá­sában valamint végrehajtásában gyakran mellőzik, bár ez a hiányos­ság szerintem rövid úton felszámolhat lu. Megemlíti cv c‘vv nincs meg a gazdaság és a község között a meg­felelő kulturális- és sporucapcsoiat. F.z így igaz. Helyes lett volna, ha a cikk írója kereste volna ennek okát Ha már itt tartunk, a dolog lényegét én próbálom érzékeltetni. Ismeretes, hogy az ellenforradalom napjaiban egyeseknek sikerült félre- vezeteii a gazdaságban dolgozó bol­hásé fiatalokat azzal a jelszóval, hogy menjenek haza <a faluba) kultúrál és sportéletet élni, hisz közeleg az az idő, amikor a Nagy baráti Állami Gaz-' rútságot fel fogják számolni.» A fia­talság megtévesztésének köszönhető hogy a gazdaságban nincs _ labdarú­gó csapat. Amikor a fiatalság kijóza­nodott a tévelygésből, akkor már e< késtünk az idei szervezéssel. Mond-' hatjuk, hogy 1958-ra e tekintetben is rendbejövünk, a gazdaságban dolgozói fiatalok itt is fognak sportolni. A cikk azt is megemlíti, hogy nincs a községben kultúrház, nincs fdim-w vetítés, hiányzik a kövesét és a vil-<g> lány. A filmvetítés elmaradásáért“ minket tesz felelőssé bizonyos érvek; felsorakoztatásával. Ha ezeket az ér-| veket egyoldalúan vizsgáljuk, igazat' kell nekik hagyni. De van az érem­nek másik oldala is. Eszerint nekünk1 a község rendelkezésére kellene bo­csa bánunk egy univerzál gépet agre-, Sátorral. Ezt csak akkor tudjuk raej-' tenni, ha a gépek kiálltak a termelő^ munkából, vagyis a téli időszakban.^ Ezekben a hónapokban is csak abban ' az esetben fogjuk segíteni a község ezirónyú fcultúréleíét, ha a bolhásin szervek biztosítják, hogy a kocsmá-5 ban a filmvetítés alatt ne rendetlen-^ ked jenek az ittas emberek. Erre vo-| natkozólag a községi párt- é~, UbS7 szervezettel felvettük a kapcsolatot. Ami a kövesutat és a villanyt il leti, gazdaságunk mindkettővel ren­delkezik, s valóban alkalmas lenne ininon n községhez való elvezető- Evégből a bolhási vezetőknek fel kellene hagyni a semmittevéssel. Az alapvető hibát én abban látom, hogy nincs községfejlesztési tervük. így adódhat elő az, hogy képtelenek a fiatal házasulóknak egy-egy házhe-á lyet juttatni. Ennek következtében J az utóbbi 6—8 év óta egyetlen fiatal| pár sem épített családi h*z«d Bolha son. A fiatalság máshol igyekszik el­helyezkedni, avagy letelepedni. Ha így megy tovább, akkor 10 év múlva csak az öregek maradnak Bolháson ( Ismeretes, hogy a felszabadulás után ez a kis község a környék legmoz­galmibb helye volt. Vannak még ma is tenni vágyó emberek, de ezek száma igen alacsony s ennélfogva kevésre képesek. Szerintem meg kell jelölni a bolhásiaknak a célt és cselekedniük kell a megvalósításért. Mi, az állami gazdaság részéről szívesen fogunk segíteni a lehetősé­geinkhez mérten. De értsék meg a bolhásiak, hogy a társadalmi hala­dással nekik is lépést kell tartam­ok és nem kevés feladatuk var. e téren. Ha létrejön az egyetértés a község szervei, valamint a dolgozók között, biztosan meglesz a kultúr- ház, a kővesút, a villany és még sok más, amelyet a szocialista rendszer fog adni a számukra. KUSTOS ISTVÁN, j a Nagybaráti Á. G. igazgatója * # $ Kustos elvtárs válaszához van néhány megjegyeznivalónk: Hogy nincs a gazdaságban labdarúgó csapat, az nem a fiatalság megté­vesztésének köszönhető. Bolháson Csillogó műszerek, fehér kö­peny. .. Mi kell több, hogy a hat­éves kisgyermekekben távoli, vagy közeli fájdalmas emlékképek buk­kanjanak fel és sírásra görbüljön a szájuk. A marcali általános iskola ren­delőjéből azonban nem hallatszik ki még egy jajszó sem, pedig még a felnőttek számára sem éppen vonzó foglalkozás folyik a szobá­ban: iskola fogászati rendelés. A páciens tik pedig ^pöttömnyi fiúk és leánykák:- első osztályosok. — Jobb alsó ötős — mondja ár. Bognár Kálmán fogorvos az asz- szisztensnőnek és már veszi is ke­zébe a »cserebogarat«, Ahogy a gyermeket a zümmögő villanyfú­róval megismertették. A kis szőkehajú, kékszemű leánylia bátran nyitja ki a száját, hogy a »cserebogár« nyugodtan zümmöghessen, kaparhassa az el- szúvasodott részeket. Kis társai pe­dig körül állják a széket, és tágra- nyílt szemekkel, áhitatos csendben figyelik, mi történik Marika szá­jában, A kis páciens pedig nyu­godtan tűri a fényes acélszerszám munkálkodását. Csak néha húzza össze nagypillájú kék szemét, ha ia fúró hegye véletlenül idegekét ér. Mikor aztán \a doktor bácsi befejezte a munkáját, büszkén száll ki a székből, és úgy megy társai közé, mint hadvezér a győztes csa­ta után. Arca fitymáló mosolyra húzódik, mikor kijelenti: Nem is fájt: Amíg o következő kisgyerek el­helyezkedik. a székben, a doktor bácsitól érdeklődünk. — Kedves, hálás foglalkozás az iskolafogászat. Az benne a szép, hogy nemcsak a szakmát kell ki­válóan érteni az orvosnak, hanem ismerni kell a gyermekek lelkivi­lágát is. Nagyfokú tapintatra, iüre- lemi'ie, a kicsik iránti szeretetve van szüksége az. orvosnak, hogy a kis emberkék minden jajszó nélkül már 1955. december 18-án Tsz Sportkör néven önálló labdarúgó szakosztály alakult. Hol volt akkor még 1956 októbere! A csapat még most is működik. A másik: a te­lek igények id nem elégítésenek nem a tanács az oka. A házhelyek jelenleg egyéni tulajdonban van­nak, s az illető gazdákon múlik, hogy eladják-e, vagy sem. Távolab­bi terve valóban nincs a községnek, közelebbiek azonban vannak. 1958- ban kultúrház épül, nagyrészt tár­sadalmi erőből — tehát segítenek magukon a bolhásiak —, s a na­pokban njogkezdik a sáros utcák salakozását. Kovesútra, villamosí­tásra nem sajnálják a fáradságot és költséget, de e célok megvalósí­tásához elégtelen a saját anyagi erejük. Még csak annyit: a lap cikke nem vonta felelősségre a gazdaságot a filmvetítés elmaradá­sa miatt, csak kérte a vezetőséget — és ezt tesszük most is —, ha mód és lehetőség van rá, akkor vetítsenek Bolháson is filmet. (Szerk.) RIPPL-RÓNAI EMLÉKNAPOK November 24-én, vasárnap, ben­sőséges ünnepségek keretében em­lékezett Kaposvár aipraja-nagyja Ráppl-Rónai József festőművészre halálának 30. évfordulója alkalmá­ból. Délelőtt kilenc órakor kezdődtek az ünnepségek az erre az alkalomra összehívott ünnepi tanácsüléssel a városi tanácsháza nagytermében, ahol Bemáth Aurél Kossu th-d íj ars festőművész emlékezett meg a har­minc évvel ezelőtt elhunyt mester­ről, életművének felmérhetetlen ér­tékű jelentőségéről. Az ünnepi tanácsülés résztvevői ezután meghallgatták és egyhangú­an elfogadták a határozati ja­vaslatot. A Rippl-Rónai állan­dó képtár megalapításáról a városi végrehajtó bizottság elnöke mon­dott beszédet. Fél tizenegykor már tekintélyes számú ünneplő és érdeklődj kö­zönség hullámzott a Rippl-Rónai nevét viselő .múzeum előtt. Meg­nyitandó kiállításnak eddig még aligha volt ilyen sok látogatója. Font, a kiállítás termeiben tal­palatnyi hely sem maradt szabadon akkorra, amikor a hajlottkarú Kunffy Lajos mester meghatott hangon idézve Rippl-Rónaihoz fű­ződő barátságát, barátságuk emlé­keit, megnyitotta a kiállítást, me­lyen részt vett a francia nagykö­vet, monsieur Boncourt, a követség kultúráttaséja és madame Bon- eourt. A kiállítás ünnepélyes megnyi­tása után, tizenkét óra előtt né­hány perccel a Rippl-Rónai hajdani lakóházán elhelyezett emléktábla leleplezése következett, ahöl Mikecz. János, a Városi Tanács VB elnöke ■ mondott ünnepi beszédet és helyez­te el a leleplezett emléktáblán a vá­ros koszorúját. A. Rippl-Rórrai emléknapok ün­nepi eseményeit hétfőn este zárta le Farkas Zoltán művészettörté­nész előadása a TTIT rendezésé­ben. Illlll! Szép a huzsáki népviselet csak már tévesen értenek elkés~, Ai-v m/\ «ih.oz á dn un. • Talán most újra fellendül ez a gyönyörű kézimunkaág — legalábbis a bu- zsákiak ezt ígérgetik. Éppen ezért decemberben tanfolyamat indíta­nak, hogy a fiatalok is megismer jók számtalan csínját-bínját. üljék végig a fogkezelés minden fajtáját. — Hogyan érik el, hogy egyál­talán nincs sírás a kezelés alatt?, — kérdezem. * A választ Légrádi Hilda asszisz­tensnő, a mar cd] i közönség előtt jól ismert csinos, műkedvelő szub- rett adja meg: — Már ahogy a község másik részén lévő alsótagozwti iskolából elindulunk, mesékkel szórakozta­tom őket, amelyekbe beleszövöm a fogászati rendelés különböző szer­számait, műve' • A kisgyerek* k fantáziájában ekkor már megjele­nik bizonyos zavaros, de minden­esetre nem kellemetlen elképzelés, ami a rendelőbe lépéskor ölt tes­tet. .. A játék, mese itt tovább fo­lyik. Mielőtt az első emberke be­leülne a székbe, megismerkednék a szerszámokkal, meghallgatják a »cserebogár« zümmögését stb. Közben egy »-speciális eset-« ke­rül a »bűvöse székbe: a szőke kis­fiúnak fordított, u. n. »buldog-ha­rapása« van. Az ilyen gyerekeket Pécsre küldik a fogszabályozóval foglalkozó intézetbe. Sötétszemű, feketehajú kisfiú ke­rül sorra. — pletyik tfogad \szokott fájni kisfiam? — érdeklődik a doktor bácsi. — Egyik sem — rcbegi halkan. — No, de egyszer csak biztosan fájt! Mondd csak meg szépen a doktor bácsinak! — kérleli türe­lemmel. — Egyszer ez fájt — mutat az egyik alsó fogára kénytelen-kellet­len a kis vallatott. Tipikus eset. A gyerekek Jn-arú akarják elárulni, melyik fogták fáj. (Igaz, hogy a doktor bácsi ezt úgyis megállapítja, de ez elősegí­ti a munkáját.) A következő kislány egyik fogát már nem lehet megmenteni. El­mondja, hogy ezeket a kihullásra ítélt fogakat is javítgatják, és csak abban az esetben húzzáküá, ha már menthetetlen. — No — gondoltam magamban — ha eddig nem is, most bizonyára eltörik a mécses. Tévedtem. A kis Zsuzsa kap egy adag »hideg fagy­laltot« a szájába (éteres vatta) és mire kettőt sóhajt, a foga már csö­rögve hull a kagylóba. Aztán egymás után »sin? mor- bo«-s fogsorok következnek. — Ezek a gyerekek biztosan nem kapnak mértéktelenül sok cukrot — magyarázza a doktor bácsi. A kelleténél nagyobb mértékű cu­korfogyasztás ugyanis elősegíti a fogak romlását. Viszont a külön­féle főzelékek és ásványi sók meg­hosszabbítják a fogak élettartamát. Ezzel magyarázható az is, hogy a cigányok köztudomásúan kiváló épségű fogazattal rendelkeznek. — A kifúrt fogak betömése kö­vetkezik. Az első kislány azonban injekciós tűnek nézi a vízfecsken­dőt és nem akarja kinyitni a szá­ját. — Ez csak víz, kislányom — nyug­tatja meg a doktor bácsi, és bi­zonyítékul a homlokára ispriccel néhány cseppet. A kislány elmosolyodik, ér, most már nyugodtan nyitja szét a szá­ját. Az iskolafogászat megbecsülésé­ről, jelentőségéről érdeklődöm. — Nézzen csak körül — mutat a korszerű villanyfúrógépre dr Bog­nár Kálmán. Az állam felmérhetet­lenül nagy segítséget adott eddig is, de az iskolafogászat még mint dig nem kapta meg a közegészség- ügyben a megfelelő helyet. Pedig a fogászat egyike a legfontosabbak­nak, hisz a jó gyomor előfeltétele az ép fogazat. Ezt pedig úgy tud­juk intézményesen biztosítani, ha legalább 6 éves kortól rendszeresen vizsgáljuk, javítjuk a gyermekek fogait. — ötéves iskolafogászati műkö­désemnek máris meglátszik az ered­ménye. L4. felsőbb osztályosoknál már mindinkább az ellenőrzés lesz a szerepem. A fog eltávolítására pedig csak a legritkább esetben ke­rül sor az eddig rendszeresen vizs­gált 12—14 éveseknél. Dr. Bognár Kálmán azonban nem­csak Marcali község, hanem az egész járás rendszeresített iskola­fogászat. (Ilyen a megyénkben még csak a siófoki járásban van.) A 30 éves fogszakorvosi gyakorlat­tal rendelkező orvos heti három allcalommal a falvakat járja. Sze­mélykocsijuk azonban — amit raj­tuk kívül a szakorvosok is hasz­nálnak — rendkívül igénybe van véve. Többször van javítás alatt, mint használható állapotban. Már előre félnek: mi lesz, ha egyszer végleg n-imet mond óz elgyötört jószág? Közben az- utolsó gyermek fogát is betömte a doktor bácsi. A ki­csik készülődni kezdenek. Nagy igyekezette1 rángatják magukra a kabátokat. Sorba állnak, de még mielőtt elmennek, utasítást kap­nak: azon az oldalon, amelyiken tömött fog van, egy napig nem szabad rágni. Majd mindegyikük ■kap egy színes képes tájékoztatót a fogápoiásról, amit szüleiknek kell .átadni. Aztán kórusba mondják; — Köszönjük szépen! — Szívesen, gyerekek — felel mo­solyogva a doktor bácsi — és tekin­tetével még egyszer végigsimogatja a kis emberkéket. . PA ÁL LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom