Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-23 / 275. szám
&1LÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! FÖLDMÜVESSZÖVETKEZETEK Életéből BECSÜLJÜK MEG A RÉGIT AZ MSZMP MEGYEI BIZO f TSAGA ES A MEGYEI ÍANACS LAP3A XIV. évfolyam, 275. szám. ARA 5# FILLER Szombat, 1957. november 23. AZ AMERIKAI SAJTŐ A NYUGATI HATALMAK bizalmi válságáról MESE FELNŐTTEKNEK A szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek 1957. november 14—16-í, moszkvai értekezletén elfogadott NYILATKOZAT Közlemény a szocialista országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek értekezletéről A szocialista országok kommunista és munkáspártjainak képviselői 1957. november 14—16-án Moszkvában értekezletet tartottak. Az értekezleten részt vettek: az Albán Munkapárt, a Bolgár Kommunista Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Vietnami Dolgozók Pártja, Németország Szocialista Egységpártja, Kína Kommunista Pártja, a Koreai Munkapárt, a Mongol Népi Forradalmi Párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Román Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista Pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja képviselői. Az értekezlet egyhangúlag elfogadta a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak nyilatkozatát, amelyet az alábbiakban közlünk. Az Albán Munkapárt, a Bolgár Kommunista Pánt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Vietnami ilgozók Pártja, Németország Szofista Egységpártja, Kína Kommu- jsta Pártja, a Koreai Munkapárt, i Mongol Népi Forradalmi Párt, a .ángyéi Egyesült Munkáspárt, a Rónán Munkáspárt, a Szovjetunió Kommunista Pártja, Csehszlovákia Kommunista Pártja képviselői az értekezleten megvitatták a jelenlegi nemzetközi helyzet, valamint a békéért. a szocializmusért - folytatott varc időszerű problémáit, és az egymás közötti kapcsolatok kérdését. A véleménycsere megmutatta az Értekezleten képviselt kommunista és munkáspártok nézetednek egységét minden megvizsgált ikérdésben, s SLóspontjuk azonosságát a jelenlegi enazetközi helyzet értékelésében, z Értekezleten érintették a nemzettel kommunista mozgalom közös roblómáit is. Az Értekezlet részve- /ői a nyilatkozat-tervezet kidolgozásánál tanácskoztak a kapitalista országok testvérpártjainak képviselőivel ís. A testvérpártok, melyek nem vettek részt az Értekezleten, értékelni fogják a jelen Nyilatkozatban kifejtett elgondolásokat és maguk döntik el, hogyan járjanak el a benne foglaltakkal kapcsolatban. I. Korunk alapvető tartalma a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet, amely az oroszországi Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött, meg. Ma már az egész világ lakosságának több mint egyhar- mada — több mint 950 miliő ember — lépetí a szocializmus útjára és építi az új életet. A szocializmus erőinek hatalmas fejlődése ösztönzőleg hatott a háború utáni időszak iraperialdstaellenes nemzeti mozgat máinak viharos növekedésére. Az utóbbi 12 év alatt a Kínai Népköztársaságon., a Vietnami Demokratikus Köztársaságon, és a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságon kívül még több mint 700 millió ember ráz te le a gyarmati igát és teremtette meg saját független nemzeti államát. A gyarmati és függő sorban lévő or szagok népei, amelyek még rabságban maradtak, fokozzák harcukat nemzeti felszabadulásukért. A szó cáaiizrnus és a nemzeti felszabadító mozgalom fejlődése jelentősen meg gyorsította az imperializmus szétesésének folyamatát. Az imperializmus az emberiség nagyobb része felett elvesztette korábbi hatalmát. Az imperialista államok társadalmát mély osatólyelleutéték marcangolják szét. s ugyanakkor éles ellentétek vannak esne államok között is; ugyanezen országok munkásosztálya pedig egyre határozottabban ellenáll az imperializmus és a monopóliumok politikájának. harcol életviszonyainak javításáért, a demokratikus jogokért, a békéért és a szocializmusért. Korunkban a világfejlődést a két ettentétes társadalmi rend közötti verseny alakulása és eredményei határozzák meg. A szocializmus 40 év alatt bebizonyította, hogy mint társadalmi rendszer, messze felülmúlja a kapitalizmust. A szocializmus biztosította a termelőerők olyan ütemű fejlődését, amely a kapitalizmus számára ismeretlen és elérhetetlen, biztosította a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának emelkedését. A szocializmus hatalmas életrevalóságát meggyőzően bizonyítják a Szovjetunió nagy sikerei a gazdaság, a tudomány és a technika területén, valamint azok az eredmények, amelyeket más szocialista országok a szocialista építésiben elértek. A szocialista államokban a dolgozó tömegek igazi szabadságot és demokratikus jogokat élveznek, a népi hatalom biztosítja a néptömegek politikai egységét, megvalósítja a nemzetek egyenlőségét és barátságát, és ezen államok olyan külpolitikát folytatnak, amely a világ- béke megőrzésére és az elnyomott népek felszabadító harcának támogatására irányul. A fejlődő és erősödő szocialista világrendszer egyre nagyobb hatást gyakorol a nemzst- közi helyzetre a béke. a haladás, a népek szabadsága érdekében. Amíg a szocializmus fellendülőben van. addig az irrmerializmus hanyatlik. Az imperializmus állásai jelentősen meggyengültek a gyarmati rendszer szétesés» ikövetkezőében. A gyarmati igát lerázó népek védelmezik kivívott függetlenségüket és harcolnak gazdasági önállóságukért, a nénak közötti békéért. A szocialista rendszer léte, az a segítség, amelyet a szocialista országok ezeknek az országoknak az egyenjogúság alapján nyújtanak, valamint a szocialista és eme országok közti együttműködés a békéért, az agresszió ellen folyó harcban — megkönnyíti, hogy ezen országok népei nemzeti szabadságukat megvédjék és a társadalmi fejlődés útján előrehaladjanak. Az imperialista államokban kiéleződtek a termelőerők és a termelési viszonyok közötti ellentmondások; a modern tudományt és technikát sok tekintetben nem használják fel a társadalmi haladás és az egész emberiség érdekében, mivel a kapitalizmus megbénítja és eltorzít i a a társadalom termelőerőinek fejlődését. A kapitalista világgazdaság helyzete ingatag és bizonytalan. A viszonylag nagy konjunktúra, amely a kapitalista világ egy sor országában még tant, jelentős mértékben a fegyverkezési hajsza és egyéb átmeneti jellegű tényezők ingatag talaján jött létre. A kapitalista gazdaság azonban nem képes elkerülni az új. mélyreható megrázkódtatásokat és válságokat. Az ideiglenes konjunktúra a kapitalista országok munkásainak egy részében reformista illúziókat kelt. A háború utáni időszakban a magasan fejlett kapitalista országok munkásosztálya némely rétesének. az erősödő kizsákmányolás ellen az életfeltételek megjavításáért vívott harcában sikerült elérnie bizonyos munkaibéremelést, bár ezen országok egész sorában a reálbér alacsonyabb a háború előtti színvonalnál. A kapitalista világ nagyobb részében azonban, főleg a gyarmati Ős függő országokban, a dolgozók milliói nyomorognak. A monopóliumoknak a mezőgazdaságba való nagymérvű behatolása, az általuk árpolitika, a bankhitel és a kölcsönök rendszere, valamint a fegyverkezési hajsza következtében megnövektedett adóterhek eredményeként folytatódik a parasztság alapvető tömegeinek elszegényedése és elnyomorodása. Az ellentétek nemcsak a burzsoázia és a munkás- osztály között éleződnek, hanem a monopol-burzsoázia és a nép minden rétege között is, továbbá az Egyesült Államok monopolista burzsoáziája és a többi kapitalista ország néped, sőt burzsoáziája között is. A kapitalista országok dolgozói ma olyan viszonyok között élnek, amelyek egyre inkább meggyőzik őket arról, hogy csak a szocializmus az egyedüli kivezető út nehéz helyzetükből. Ilyenformán egyre kedvezőbb feltételek jönnek létre ahhoz, hogy bevonják őket a szocializmusért vívott aktív harcba. Az Egyesült Államok agresszív imperialista körei úgynevezett erő- politikát folytatva igyekeznek kiterjeszteni uralmukat a világ országainak többségére, és meg akarjak akadályozni, hogy az emberiség a társadalmi fejlődés törvényeinek megfelelően haladjon előre. A -«kommunizmus« elleni harc spanyolfala mögül arra törekednek, hogy mennél több országot uralmuk alá vessenek, a demokratikus szabadságjogokat felszámoltassák; a fejlett kapitalista országok nemzeti függetlenségét is veszélyeztetik, a felszabadult népeket a gyarmati elnyomás új formáival akarják leigázni és a szocialista országok ellen rendszeres ellenséges aknamunkát folytatnak. Az Egyesült Államok bizonyos agresszív körei politikájukkal igyekeznek maguk köré gyűjteni a kapitalista világ ösz- szes reakciós erőit. Iyen módon ezek a körök a világreakció központjává és a néptömegek legádázabb ellenségeivé válnak. Ezek a néne'lm'-s agresszív imperialista erők politikájukkal saját pusztulásukat készítik elő, megteremtik saját sírásójukat, aki eltemeti őket Amíg az imperializmus fennmarad, addig megmarad az agresszív háború talaja is. A háború utáni években az amerikai, angol, francia és más imperialisták és lakájaik háborút folytattak, vagy folytatnak Indo-Kínában, Indonéziában, Koreában, Malájföldön, Kenyában, Guate malában, Egyiptomban, Algériában, Ománban és Jemenben. Ugyanakkor az agresszív imperialista erők makacsul visszautasítják a fegyverkezés csökkentését, az atom- és hidrogén- fegyverek alkalmazásának és gyártásának betiltását, a fegyverek kísérleti robbantásainak haladéktalan beszüntetéséről szóló megegyezést, folytatják az úgynevezett „hidegháborút”, a fegyverkezési hajszát, egyre újabb és újabb katonai támaszpontokat építenek, a béke aláásásá- ra irányuló agresszív politikát folytatnak, új háború veszélyét idézik elő. Egy világháború kitörése esetén —i olyan viszonyok között, amikor még a nukleáris fegyver eltiltásában sem. egyeztek meg — ez a háború elkerülhetetlenül egv soha nem látott ousztító ielleső háborúvá válik. Nvugat-Németorszáffban az Egyesült Államok segítségével újjáéled a német militarizmus, s ezzel komolv háborús veszély *”zfészike alakul ki Európa közénoontiában. A békét veszélyeztető nyugatnémet militarizmus és revansizmus elleni harc a német néo bék°szere+ő erőinek és Euróoa valamennyi nénének fontos feladata ■phbori a bombán külön ns»n nasv a szerepe a Német Demokratikus Köztársaságnak, Németország történetében az első munkás-paraszt államnak, amellyel az Értekezlet részvevői szolidárisak és melyet teljes mértékben támogatnak. Az imperial istáik agyanahkor an» törekednek, hogy a Közel- és Közép- Kelet szabadságszerető népeire rá- kényszerítsék a hírhedt. »Dulles— Eisenhower-doktrinát«, amivel veszélyeztetik a békét ebben a körzetben. Összeesküvéseket és provokációkat szerveznek a független Szíria ellen. A Szíria, Egyiptom és más arab ország elleni provokációk célja az, hogy egymástól elszakítsa és elszigetelje az arab államokat, hogy előkészítse az utat szabadságuk és függetlenségük felszámolására. A SEATO agresszív tömb háborús veszélyt teremt Délkelet-Ázsiában. A háború vagy a békés egymás mellett élés kérdése a világpolitika alapvető problémájává vált. A világ népeinek óriási éberséget kell tanú- sítaniok az imperializmus által előidézett háborús veszéllyel szemben. Jelenleg a béke erői annyira megnövekedtek, hogy reális lehetőség van a háború megakadályozására, amint ezt szemmelláthatóan megmutatta az imperialisták agresszív terveinek kudarca Egyiptomban. Kudarcot vallottak továbbá arra irányuló terveik is, hogy az eUenfoohradalmt erőket Magyarország népi demokratikus rendszerének megdöntésére használják fel. A béke ügyét korunk hatalmas erői védelmezik: a szocialista államok legyőzhetetlen tábora, élén a Szovjetunióval; Ázsia és Afrika békeszerető államai, amelyek az imperializmussal szemben állnak és a szocialista országokkal együtt széles békeövezetet alkotnak; a nemzetközi munkásosztály és elsősorban annak élcsapata, a kommunista pártok; a gyarmati és félgyarmati népek felszabadító mozgalma; a népek tömeges békemozgalma. Egyre határozottabb ellenállást tanúsítalak az éj háborús tervekkel szemben Európa ama népei, amelyek kinyilvánították semlegességüket, valamint Latin- Ámen ka népei és maguknak az imperialista országoknak a néptömegei is. E hatalmas erőknek az egyesítése megakadályozhatja a háború kirobbantását; viszont abban az esetben, ha az imperializmus kard csörtető mániákusai semmivel sem Sk- rődve nekibátorodnak és kirobbantják a háborút, az imperializmus önmagát ítéli pusztulásra, mert a népét nem tűrik tovább egy olya* rendszer fennmaradásét, mely oly súly« szenvedéseket okoz nekik és mérhetetlen áldozatokat követel tőlük. Az Értekezleten részvevő kommunista és munkáspártok kijelentik, hogy a két rendszer békés egymás mellett élésének lenini elve, amely a jelenlegi helyzetben az SZKP XX. kongresszusának határozataiban fejlődött tovább, szilárd alapja a szocialista országok külpolitikájának és megbízható alapja a »épek közötti békének és barátságnak. A békés egymás mellett élés érdekeinek felel meg az az öt alapelv, amelyet a Kínai Népköztársaság és az India Köztársaság közösen állított fel, valamint azok a tételek, amelyeket az ázsiai és afrikai országok banéungi értekezlete fogadott el. A békéért és a békés egymás mellett élésért vívott harc ma már a világ valameny- nyi országában a legszélesebb tömegek követelése. A kommunista pártok a báréért folytatott harcot elsőrendű feladatuknak tekintik. Az összes békesae- rető erőkkel együtt mindé® tőlük telhetőt megtesznek a háború megakadályozásáért. II. Az Értekezletnek az a meggyőződése, hogy a jelenlegi helyzetben különösen nagy jelentősége van annak, bogy a szocialista államok, valamennyi ország kommunista és munkáspártjai erősítsék egységüket és testvéri együttműködésüket, és hogy tömörüljön a nemzetközi munkás- mozgalom, a nemzeti felszabadító mozgalom és a demokratikus mozgalom. A szocialista világrendszer országai és valamennyi kommunista és munkáspárt kölcsönös viszonyának alapját a marxizmus—leninizmusnak az élet által igazolt elvei, a proletár internacionalizmus elvei alkotják. Napjainkban minden ország dolgozójának életbevágó érdeke, hogy támogassa a Szovjetuniót és valameny- nyi szocialista országot, amelyek a világbéke megőrzésére irányuló politikát folytatnak és a béke, valamint a társadalmi haladás támaszát képezik. Valamennyi ország munkásosztályának, demokratikus erőinek és dolgozóinak érdeke, hogy fáradhatatlanul erősítsék a testvéri kapcsolatokat a közös ügy érdekében, hogy a szocializmus ellenségeinek minden mesterkedésével szemben megvédjék azokat a történelmi, politikai és szociális vívmányokat, amelyeket a Szovjetunióban — az első és legerősebb szocialista hatalomban —, a Kínai Népköztársaságban és az ösz- szes szocialista államokban megvalósítottak; érdekük, hogy e vívmányokat tovább szélesítsék és megszilárdítsák. A szocialista országok kölcsönös viszonyukat a teljes egyenjogúság, a területi sérthetetlenség, az állami függetlenség és szuverenitás tiszte- letbentartásának és az egymás bel- ügyeibe való be nem avatkozásnak az elveire építik. Ezek fontos elvek, de nem merítik ki a szocialista országok közötti kapcsolatok egész lényegét. A szocialista országok kölcsönös viszonyának elszakíthatatlan részét alkotja a kölcsönös testvéri segítés. E kölcsönös segítésben hatékonyan megvalósulnak a szocialista internacionalizmus elvei. A teljes egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és a kölcsönös elvtársi segítségnyújtás alapján a szocialista államok széleskörű gazdasági és kulturális együttműködést létesítettek egymás között, mely fontos szerepet játszik minden egyes szocialista ország gazdasági és politikai függetlensége és a baráti szocialista közösség megerősítésében. A szocialista országok továbbra is szélesítik és tökéletesítik gazdasági és kulturális együttműködésüket. A szocialista államok síkraszáll- nak azért is, hogy a gazdasági és kulturális kapcsolatokat az egyenlőség, a kölcsönös előnyök és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás alapján minden más országgal sokoldalúan szélesítsék, ha azon országok hasonlóan óhajtják. A szocialista államok szolidaritása nem irányul semmiféle más állam ellen. Sőt minden békeszeretö nép érdekeit szolgálja, mert fékezi a harcias imperialista körök agresszív törekvéseit, támogatja és bátorítja a béke izmosodó erőit A szocialista országok ellenzik, hogy a világot katonai tömbökre osszák. De olyan kialakult helyzetben, amikor a nyugati hatalmak visszautasítják a szocialista országok javaslatait a katonai tömbök kölcsönös alapon történő felszámolására, szükség van a varsói szerződés szervezetére és annak erősítésére; e szervezet védelmi jellegű amely Európa népeinek biztonságát és a világbú te megőrzését szolgálja: A szocialista .'-Harcokat egységes baráti közösségben tömöríti: a szocializmus közös útja, a társadalmi-gazdasági rendszerük és az államhatalmuk közös osztálytartalma, a kölcsönös támogatás és segítség szükségessége, a célok és érdekek közössége az imperializmus ellen, a szocializmus és a kommunizmus győzelméért vívott harcban és a közös marxista —leninista ideológiájuk. A szocialista országok összetartozása és szoros egysége minden egyes szocialista ország nemzeti független(Folytatás a 2. oldalon.)
