Somogyi Néplap, 1957. november (14. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-22 / 274. szám

FéBk*k, 1J57. november 22» SOMOGYI NÉPLAP I JEGYZETEK EGY ELŐADÁSSOROZATRÓL Szabad, nyílt a falu útja •Az ifjúság nevelése minden idők »»nios problémája volt és maradt is. Ma különös fontossága van e kér­désnek, rangsor tekintetében a ne­veléssel kapcsolatos problémák meg­oldása minden eddiginél nagyobb létjogosultságot nyert. Mondhatnánk azt is, hogy a nevelési kérdésekre való egészséges válasz és módszer­keresés társadalmivá, közüggyé tere­bélyesedett. Elsősorban azért, mert a szocialista társadalom egészen másfajta nevelést kíván meg, mint más rendszerek. S néni hallgathat­juk el azt sem, hogy még az is alá­húzza a nevelés kérdéseivel való fokozottabb foglalkozás szükségessé­gét, hogy a közelmúlt ellenforradal­mi eseményei meglehetősen súlyos és egészségtelen nyomokat hagytak ifjúságunk gondolatvilágában. A« elmúlt tizenkét év nevelői gya­korlata kapcsán kialakult egy olyan téves nézet, hogy a nevelés kizáró­lag a pedagógus, tehát az iskola dolga. 1958 októberének tanulságai és a konszolidáció után felparázsló viták sommáztálk: a gyermeknevelés feladata meg­osztott, a szülői ház és iskola együttesen felelős ifjúságunk szocialista szellemben való neve­léséért. Ha visszagondolunk kicsit a ma­gunk gyermekkorára, azt látjuk, bogy egykor — akárcsak a mai gye­rekek előtt — előttünk is megfej­tendő titok volt a világ, az élet. Fürkész szemekkel figyeltük, ittuk a körülöttünk zajló életet, mindent tudni, érteni, ismerni akarván. Mint agykor ránk, — a ma gyermekeire is hatással van valamennyi felnőtt, a szülőktől, rokonoktól kezdve az ismerős, vagy ismeretlen járókelőikig ratedemki. Mindenki hozzájárul an­nak a képnek az összerakásához, melyet a gyermek összerak magának a világról, az életről. Az együttélés saafcályairól, a kicsi — családi és na­gyobb — nemzeti — együttélés em­beri törvényeiről. Innen következik, hogy az iskolai nevelés csak akkor számíthat sikerre, eredményességre, ha nem mond ellent azoknak a ta­pasztalásoknak, tanításoknak, me­lyek a gyermeket tudatosan, vagy akaratlan érik. Egyszerű példa: hiába neveli az iskola, a peda­gógus éveken keresztül igazmon­dásra a "' érmékéi ha a vvermek azt tapasztalja, hogy szülei nem őszinte emberek. Felesleges tovább szaporítani a szót, hiszen ma már elfogadott tény, Hogy a nevelés jobb eredményeit c«ak a szülői ház és az iskola össze­hangolt munkája eredményezheti. Uzt az igazságot felismerve indí­totta meg a »Család és iskola« •rímmel előadássorozatát Kapos­várott a Városi Nőtanács és a Városi Művelődésügyi Felügyelő­ség öt héttel ezelőtt. S azóta minden má­sodik hét szerdáján este hat órakor (Jsy®eí^'űlnok a városi tanácsháza nagytermében azok a szülők, akik el- ’»élyeltebben kívánnak foglalkozni a gyermeknevelés kérdéseivel. Nevezhetnénk ezt az előadássoro­zatot a szülök iskolájának is, még­hozzá olyan iskolának, amit ha ie- hettoe, nem ártana kötelezővé is ten­né. Persze, kötelezővé tételről szó ■»▼TV*TTrvVTWWWWWTTyVVVTVVTVVVVTT sincs. Szomorú dolog lenne, ha a nevelésről a szülők, csak a «kötele- ző«-ség terhe mellett lennének haj­landók beszélni, vitatkozni. Nincs is ilyesmire szükség, hiszen a hallga­tók száma előadásról előadásra nö­vekszik. A nyitó előadáson, melyet Kocsis László általános iskolai igaz­gató tartott a szülői munkaközössé­gek feladatairól, mindössze száz hall­gató vett részt. Viszont a másodikon, amelyen Várkonyi Imre igazgató ar­ról beszélt, hogyan tanulja meg a gyermek a leckéjét otthon, már két­százhúszra növekedett a részvevők száma. Sőt, szép számmal, több mint hatvanan ott szorongtak a hallgató­ság soraiban azok az édesapák is, akik elsőkként ismerték fel, hogy a gyermeknevelés feladata a családban nemcsak az édesanyáké, hanem az övéké is. Mert legtöbb családban azért még ma is az édesapa képvise­li a szerető szigorúságot, amire a gyermeknevelésben legalább annyira szükség van, mint az okosan megér­tő, anyai gyengédségre. Biztató jel, hogy e közhasznú előadássorozat ilyen élénk, mi több, növekvő visszhangra lelt. Szinte ez az első biztosítéka annak, hogy a családi ház és as iskola ösn- szehamgolt nevelési munkája komoly eredményeket hoz majd a gyakorlat­ban. Azoknak a szülőknek címezve, akik még nem tudnák, hogy rájuk is vár a »Család és iskola« előadás­sorozatának rendezősége, ezúttal ad­juk át az üzenetet: a jövő héten szerdán, november 27-én este 6 órai kezdettel kerül sor a »Leánygyer­mek és az édesanya kapcsolata« címmel a szülők iskolájának harma­dik előadására. RÖVID BELFÖLDI hírek — Nyolcvanhat tavaszi és nyári ruhamodellt terveztek a Debreceni Ruhagyárban. Az új év első három hónapjában már csak tavaszi és nyá­ri ruhákat készítenek az üzemben. — Megjelent a magyar bélyegek katalógusának legújabb kiadása. A magyar Filafcélia Vállalat kiadásá­ban megjelent munka függelékében a Szovjetunió és a népi demokráciák bélyegei is szerepelnek. Egy zongora panaszai — Ej, de rossz is ez! Panaszkodni akkor, amikor még tele va­gyok a tovatűnt nyár sok szép emlékével. Látom még a kerthe- lyiség betonján tánco­ló. fiatal párokat, vi­dám, mosolygós arcu­kat, s örömömben hú­rokat verő kalapácsa­im majd fciugranak a helyükből. — Azok voltak a szép idők. Akikor min­den este körülrajon­gott a többi hangszer, a hegedű, klarinét dob és harmonika. Ahogy megszólaltunk, nem maradt egy ven­dég lába se nyugod- tpn... — Most itt állok a Szabadság-parki ven­déglő termében ár­váin, szomorúan. Ját­szanak ugyan rajtam minden este, ugyanúgy, mint nyáron. Sőt, ta­lán még változatosabb is lett a műsorom: opera, operett részlete­ket, táncdalokat és magyar nótáikat ütöget ki egy fiatal zongoris­ta billentyűimen szé­pen, sok érzéssel. Még­is megfájdul a szívem mindig, amikor végig- pili'iantok az asztalok­nál ülő vendégeken. Úgy veszem észre, nem érzik jól magukat han­gom mellett Nem tu­dom eléggé szórakoz­tatni őket. Ezért aztán a forgalom is csök­kent. Azok, akik más­kor rendszeres látoga­tói voltak télidőben en­nek a vendéglőnek, el­maradoznak, olyan helyre mennek, ahol kedvükre való zenét hallgathatnak. Meri nem mindenki szereti ám a magamfajta hangszert, ami — vall­juk meg őszintén — nem is való egy ven­déglőbe. Az elmúlt napok­ban is bejött néhány fiatalember. Egyiküket néhány pere múlva is­merős szólította mog. s szemrehányó hangon kérdezte: »Mi van ve­led, sohasem látlak itt?« A kérdezett fe­lém intett és így vála­szolt: »Nem tehetek ró­la, én nem szeretem az ilyen zenét. Ezért in­kább olyan helyre me­gyek, ahol cigánymu­zsika van.« S ez a fia­talember nemcsak a maga véleményét fe­jezte ki, hanem sok­sok, a Szabadság-par- tó vendéglőt kedvelő egyszerű emberét is. — Jók az én érzé­seim. Tudom ezt bizo­nyítani. Például néha­napján, csak önszántá­ból bejön egy-egy ze­nész a vendéglőbe, hogy segítsen egy ki­csit az én zongorám­nak. Előszedi hegedű­jét eljátszik egy-kéi dalt, s a hangulat már­is szemmel láthatóan megváltozik. Az em­berek jobban otthon érzik magukat, s máris több dolga van Feri bácsinak, a pincérnek. — Nemrégiben olyan szépen rendbehozták ezt a vendéglőt. Öröm körülnézni az újonnan festett teremben, le­ülni a tiszta térítőkkel letakart asztalokhoz. Mégis a gazdák úgy látszik ellenségei a pénznek, a nagyobb bevételnek. Ha nem így 'lenne, beengednék fü­leikbe az idejáró em- berek kérését: Adjanak erre a helyre zenekart, méghozzá az ilyen ki­sebb helyeken kedvelt cigányzenekart. Hadd érezzék végre jól ma­gukat azok az embe­rek, akik szívesen jár­nának ide. — Tudom jól, ha ezt a kérést teljesítenék, engem elvinnének in- rian. Mégsem panasz­kodom. örülnék, ha azt hallanám, ez a zene jobban -bevált, mint én. örülnék, ha azt mondanák, mióta nem az én hangom 'hallatszik ki a ven­déglőből, többen tér­nek be szórakozni, jobban megy az üzlet. Azért abban is bíz­nék, hogy engem se hagynának árván. El­vinnének talán abba a cukrászdába, amiről egy időben azt mond­ták, hogy majd ze­nés lesz. Itt nem sze­retnek a vendégek — — meg értem őket —, ott pedig már nagyon is varnak ram. i- ger ­Kiegészítés a „Csak az nem látja, aki nem akarja“ c. cikkhez ♦ A Somogyi Néplap november 19-i számában megjelent »Csak az I nem lát ja, aki nfam akarjaM c. ciláké hez két, a- múltban megtörtént do­♦ logra én szeretném felhívni a figyelmét az öreg pipás és botos i társaimnak, akik a múltban, vagy jómódúaknak voltak személyes ki- t szolgálói, vagy szegény dolgozók voltak, akik két karjukkal keresték ♦ meg a mindennapi kenyeret, de behunyt szemmel jártak a világban. Ezerkilenszázhuszonikettőben egy cseléd elszegődött az egyik gazdaság­ból a másikba. Szándékosan nem írom meg a puszta nevét, de nevez­zük röviden Tölösnék. Amikor oda­ért Tölösre, persze egész nap esett a Szokásos szantgyörgynapi eső. Minden vizes volt, a lakás, ahová vitték, egy alacsony, zsúpos, egy •ablakos kis szoba. 'Ahogy elődje otthagyta a {lakájt, azonmód ta­lálta ő is. A szobában papír, rongy, szakna és a sarokban egy csomó em­bertrágya, az ablak két felső ablak­üvege hiányzott, szalmával volt be­dugva, a szobában se kályha, se tűzhely nrfbm volt. A vkisgyerekek vánkosba voltak bebugyolálva, nem tudott kis meleg helyet csinálni ne­kik, mert még annyi szalma sem volt, hogy a bölcsőbe bele tehette válna őket. (Elment a (majorba, hogy keres­sen valami intéző embert, hogy segítségét, illetve kályhát kérjen a szobába, üveget az ablakba és szalmát az ágyaikba. Az intéző urat, a segédtiszt, a gazda, magtáros és az öreg béreshajdú társaságában ta­lálta meg az ököristálló előtt. Ille­delmesen levette sapkáját, odako- szönt és odaállt az intéző elé: Te- fcimtetös úr, kérőm. Az intéző közbe szól: Tekintetes főintéző vagyok. — Teikintetös főintéző úr: mögkéröm szépen, mögérköztem, mindenem csupa víz, a lakáson nincs üveg, be- fú a szél, nincs kályha a szobába, nem tudok a kát kis gyereknek me­leget csinálni és vacsorát adni, nem tudunk befűteni, nincs szalma, szí­veskedjék segíteni rajtam. Erre oda­fordul a magtároshoz. — Mondják meg neki, hogy itt sem üveg-, sem vasteereskedés nincs. Azzal elfor­dult és faképnél hagyta a megle­pődött embert, utána ment az ösz- szes talpnyaló társaság. Ez a cseléd én voltam, aki kételkedik benne, mindenkor rendelkezésére állok. * * * Általában a csíros gabonát mi, cselédek ettük meg, az olcsó és nyers tűzifát pedig mi tüzeltük el. így volt ez Ordacsehiben is, a cse­lédek nyers fát kaptak, az intéző írnak pedig még egy foeoiszfeálóra fvaló sem volt ebből az áldott, mó- fkust hajigáló nyers fából, ehelyeH I vittek neki, vagy vitetett magának lábból a vácak, kétéves vágású ha- fsáb bükkfából tüzelni, amit a nap­iszámosok felfűrészeltek és tüzelésre f készen fel is hasogattak. Az egyik este aztán, mikor már az intéző úr mindenese is végre hazamehetett, ilyen felaprózott három darab fát a hóna alá vett, a kabáton kívül, hogy otthon szálkákra felaprózva gyűjtóst csináljon belőle. Az intéző úrnak rögtön beáruUék Tíz perc múlva már az intéző előtt állt raporton. A külvilág csak any- jnyit tudott meg, hölgy ‘az intéző megverte. Két nap múlva a major (közepén lévő kútban meglátták sapkáját, közönséges szövetsapka volt, a belsejével felfelé .nézve úszr kált a vízben. Ebből a kútból na­ponta fcb. 60—80 darab ökör, illet­ve igőböly ivott naponta három­szor. A sapka után meglett a gaz­dája is, állítólag halva került a kútba, mert nem volt feltelve víz­zel, mint aki vízbe fúlt. Nem is az a lényeg hanem miért kellett meghalnia három darab gvújtósfa miatt. Ez az ember az én sógorom volt. Tehát azt, hogy most jobb, esalk az nem látja, aki nem akarja. Keczeli József Somogysárd TIZENHAT KÖZSÉG KIVÉTE­LÉVEL az egész megyében akadt hol több, hol kevesebb dolguk a földrendezőknek. A »tízes« néven emlegetett Elnöki Tanácsi rendelet­tel sikerült békességet, rendet tar­tani a falun, tisztázódtak a földtu­lajdoni és használati viszonyok. Hi­ába mesterkedtek a tél végén az ellenforradalmi konkolyhintök, hogy az »ősi juss« jelszó bevetésével bé­kétlenséget, zavart keltsenek, a fa­lu higgadt gondolkodású népe nem ült fel az ellenség szekerére. A földtulajdon és földhasználat ren­deződött, a gazdálkodási biztonság, s a földszeireteit, hivatástudat pa- /nasztságunkban az előző évekhez képest megnőtt, a termelés a normá­lis kerékvágásba zökkent. Nem si­került a falu népét felbolygatni, mert a dolgozó parasztság megértet­te, hogy a törvényerejű rendelet nem az ő kárát, hanem javát, ér­dekéit kívánta szolgálni, s a falu népe a legtöbb helyen bizalommal támogatta a hatósági embereket, a földrendezőket. Bár minden pa­rasztember tudta, hogy az idei évre csak ideiglenesen kapta hasz­nálatba földjét, ám mégis példásan (viselte (ainna'k gondját, igyekezett minél többet kihozni belőle, s hála a jó földművelő munkának, a ked­vező időjárásnak, termésünk meny- Jnyiséigibfen is meghaladta a tava­lyit, s azelőttit. A földrendezés — legtöbb helyen amire vetni kdtett az őszieket — befejeződött. A siker örömmel tölti el szorgalmas, hivatástudó parasztsá­gunkat, az állami- és páritszerve- feett. Akik (viszont .mást vártak, akik másfelé szerették volna fordí­tani a szekér rúdját, azok mérge­lődhetnek. Vesztettek. A játszmát mi nyertük meg. Azok a parasztok, akik a régi sok darabban szétszórt parcelláik he­lyett három-négy-öt holdas, vagy ennél nagyobb tagokban kapták meg földi,eiiket. Az állam ingyenesen ta- gosított nekik. Most rajtuk a sor, hogy kellően, a legjobban gvüimPl- csöztessék az ebből fakadó lehető­ségeit Nemsokára a telekkönyvi végzéseket is kezükbe kapják e föl­dekről, a kormányzat biztosítja a termelési garanciát, nem enged tör­vénytelen tagosítást. A termelési kedv biztosítékai kezükben vannak. Dolgozzék, gazdálkodjék ki-ki gaz- da-lelkiismerete szerint. Ne hagy­ják magukat senkitől félrevezetni, becsapni. A reakció ezután sem hallgat, megpróbál továbbra is bi­zonytalanságot verni az emberek szívébe, fejébe. De mindenkinek van szeme, füle, látja, hallja, mit mondott és mit tett eddig a kor­mány, tessék ítélni: kinek érdemes hinni, a kormánynak, vagy egyes kjóBkartatú« , elemeknek? 'Nem kétséges, hogy a parasztság zöme a kormány, a jó mellé áll, nemcsak szóval, hanem mimikájával is. A PARASZTSÁG ISMERI a kor­mány álláspontját, tudja, hogy a kormánynak elhatározott szándéka a mezőgazdaság szocialista átszer­vezése. De azt is tudja, hogy azt nem a parasztság ellenére, hanem a vele való legteljesebb egyetérté­sei kívánja és fogja megoldani. Vol­tak rossz szövetkezetek, voltak rossz szervezési módszerek? Igen, voltak. De a kormánynak eltökélt szándéka, hogy a régi hibáknak, amelyek szembe állítják a párttal a szocializmussal a parasztokat, so­ha többet nem Lehet, nem szabad A 37. fogadási héten 3,30-ért, 5 találattal mintegy Egynrllió ferínl nyeremény a Lőttén LOTTÓZZÉK ÖN IS, SOKAT NYERHET! rnegLstnéflődniök. A párt, a h«r- már.y elítéli a »oél szentesíti az eszközt« hamis elméletét. A mező­gazdasági termelés fellendítését Ir­tuk zászlóinkra. A pórt és a kor­mányzat nyugodt, biztonságos kö­rülményeket biztosít a kisoarcet’ák tulajdonosainak, nem érdeke zak­latni őket, rájuk bízzuk a döntés idejét és jogát, hogy változtasssmk élet- és gazdálkodási körülményei- ken, ám természetesen szóval, érte­vei, intézkedéssel, bátorítással nap rpint nap segítünk nekik a vajúdás­ban. Ne is haragudjanak, ha sok­helyütt és sokak szájából hallják a buzdítást az útválasztásra, ne vegyék rossznéven tőlünk, segíteni akarjuk őket, hogy még jobban él­jenek. Hiszen mi, kommunistáik, akik a szocializmus tiszte, napfé­nyes zászlaját lengetjük, azt akar­juk, hogy minden ember, aki dol­gozik, boldog legyen, bőségben él­jen. A fcídet veftej tőkével öntöző parasztnak is ezit kívánjuk. Muaka, jólét, emberség. A minap egy jó­módú csurgói középparaszt beaaéi- getés közben kibökte. ami fáj ne­ki, amit nem mondott el még sen­kinek. Sokszor hallom — mondta —, hogy a paraszt mennyivel jobban él, mint a városi ember. De azt el­hallgatják, hogy a paraszt nem nyolc órát dolgozik, hanem tizen­hatot, nyáron meg húszat is, s el­szaggat egy évben nyolc inget. Igaza van csurgói barátunknak. De mi éppen azt akarjuk a szövet­kezéssel. a nagyüzemmel, gépesítés­sel is elérni, hogy a parasztnak se kelljen tíz óránál többet izzadni, de­rekát fájdítani, tenyerét töretni, dol­gozzanak helyettük a gépiek. S hogy jusson nekik is annyi a kultú­rából, szórakozásiból, a pihenésből, mint a városi embernek, hogy senki ne beszéljen a parasztról úgy, mint régen. EZT AKARJUK. Ezt akarja a s«n- cializmus. Csakhogy ezéírt persze előbb meg kell küzdeni mindenkinek. A manna nem hullik az égből. Gép kell, nagyüzemi épület, legfőképpen pedig akarat, szívből jövő akarat összefogás, megértés — ez mindéi­nek az alapja. Ezért merünk moet is bátran a dolgozó parasztok elé ál- ni, s közvetíteni a jövő, a történelem parancsát: mozduljanak meg, hatá­rozzanak. Akik tudják, hogy a szö­vetkezés jó dolog, álljanak isméit az élre, nem kell félniük, nincs miért szégyenkezniük, ne tartsa vissza őket a pletyka, a memde-monda, szövetkezzenek. Tudjuk, lesznek ke­rékkötőink, minden faluban vannak, akik mindent megtennének, bo© csak egy napra, egy évre is megál­lítsák a haladást, lépjenek keresztül rajtuk, a jövő igazolni fogja tettü­ket. Szólunk a szegényparasztokhoz, a kisföldűekhez és nem utolsósorban a falu derékhadához, a legtekintélye­sebb emberekhez, a leghozzáértőbb gazdákhoz, a középparasztokboz, igenis mozduljanak meg. Ha ők egyé­nileg olyan példamutatóan tudnak dolgozni, mit felmutathatnak a szö­vetkezetben. Tessék, szabad, nyűt az út, nem köti kezüket semmi és sen­ki, induljanak, kezdeményezzenek. A kedv, az akarat — fél siker. Mást pedig van, amitől buzoghat a kedv, a lélek, csak akarni kell. Lobbanjon a paraszti lendület, a szorgatom, hulljon a régi, idejétmúlt, építsünk új házakat, termeljünk sok búzát, robogjon mezőinken esztendőről esz­tendőre sok-sok traktor, s legyen béke, jókedv, szocializmus falun is, Varga József Hanglemez újdonságok érkeztek A KAPOSVÁRI Hangszer boltba Kaposvár, Ady E. u. 4. Telefon: 19-22 Kaposvári Kiskereskedelmi Vállalat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom