Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-19 / 245. szám

Siómba t, 1957. október 19. SOMOGYI NÉPLAP S Fél deci konyak, fél deci meggy.,.\ .................... .......................................... „: N égy fiatal fiú állított be a na ookban az egyik cukrászdába. Ter­metre 18 éven felülieknek nézte Őket az ember. Csak akkor látta fiatalsá­gukat, amikor alaposabban megnézte arcvonásaikat, s hallgatta gyerekes beszédjüket. így már látszott, hogy jóval alatta vannak a 18 évnek. Le­ültek, vezetőjük, mondhatnánk azt is, hogy hangadójuk, süteményt rendelt. Elfogyasztják, s a hangadó fiatal, egy barna, alacsony, fehérbetétes bordó melegítőt viselő fiatal, vékony, gye­rekes hangon új rendelést ad le: — Féldeci konyakot kérek... — Megisszák, újabb rendelés. — Féldeci meggyet tessék adni. — Elfogyaszt­ják, fizetnek, majd rövidesen eltá­voznak. Érdeklődöm a cukrászda ve­zetőjétől, hogy kik lehetnek, de nem tudja. Csak sejti, hogy az egyik kö­zeli iskola tanulói. Azt még elmond­ja, hogy néhány napja beállítottak sack a fiatalok egy üveg likőrrel, s kérték, hogy engedje meg, hogy a cukrászdában elfogyasszák. Persze nem engedte meg. Érdekelt, kik le­hetnek, s ezért elhatároztam, megke­resem őket.:: A következmény: gyenge tanulmányi ______eredmény A z égjük iskolában sikerült nyo­mukra bukkannom. A kis társaság hangadója, a fehérbetétes bordó me­legítőt viselő fiatal M. Jenő, mind­össze 17 éves. Fizikából, kémiából nemrégen szekundázofct be, s általá­nos tanulmányi eredménye is igen gyenge. Nem tanul, nem készül az órákra, tanárai emiatt állandóan pa­naszkodnak rá. Nemrégen -már édes­anyját is behívatták az iskolába, s akkor M. Jenő esküdözött, ígérgette, hogy megváltozik, kijavítja rossz je­gyeit. Ez az út bizony nem a javuláshoz vezet. Nem is csodáltam, szinte vár­tam, hogy M. Jenő rossz tanuló. Saj­nos, nem csalódtam, de ez érthető. Féldeci konyak, féldeci meggy sóik agy fiatal fiúnak. Megzavarja az eszét, eltereli a figyelmét a tanulás­tól, s léhává, könnyelművé teszi. Italt fogyasztaná, tanulni, ezt a kettőt ne­héz összeegyeztetni... jHo lehet, neveljék meg, ha nem. akkor... keztek, ő is részt vett abban, annak; ellenére, hogy nem tagja a KISZ-nék. j M. Jenő 17 éves. Most van abban, a korban, amikor a fiatalok szívesen | «-vagánykodnak-«. Foglalkozzék vele ♦ többet az iskolai KISZ-szervezet. Se-1 gítsék őt abban, hogy leszokjon aj nagyképűségről, amely a cukrász- * dákban elfogyrasztott féldecikhez ve-í zette őt. J________ Ig az, tett már arra ígéretet, hogy; á hosszá útra, tele az megjavul, de az ígéretét nem tartót-1 kezének munkájával. ta be. Próbálják meg vele még egy­szer, hátha ez a figyelmeztetés hasz­nál neki. De ha azt látják, hogy nem javul, tanulmányi eredménye gyen­ge ma ad és í ontja a többi fiatalt is, akkor keressenek más megoldást. Megoldás pedig csak egy van ebben az esetben: M. Jenőt eltávolítani az iskolából... Moszkva óvónőinek sok szeretettel... Kaposvár négy óvodájának óvó­női a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának kö­zeledtével kedves küldeményeket címeztek a Szovjetunióba moszkvai kolléganőiknek. A Marx Károly utcai óvodából kis díszes kötésű album indult el apróságok szívekkel. Segítsenek a szülök \ ceruzarajzokkal, papír ragasztá­sokkal, hajtogatásokkal. A Kossuth Lajos utcai óvoda kedves óvó­nénije egy sorozatot állított össze, amely szemléltetően mutatja be: a rendszeres foglalkoztatás hogyan fejleszti a kisgyermek rajzoló, fes­tő készségét. A cseri és a Vörös- hadsereg úti óvoda kis szobáiból az apró lakók fényképei indultak el a hosszú moszkvai útra. A kis küldeményekhez csatolt levelekben a magyar óvónők sok szeretettel üdvözlik a moszkvai óvónéniket a nagy ünnep, az ok­tóberi forradalom évfordulója al­kalmából. Emellett mindegyik le­vél végén ott a kérés: válaszolja­nak a szívből jött soroltra a szov­jet kolléganők, írjanak arról, mi­lyen munkát végeznek ők, hogyan élnek a szocializmus nagy orszá­A másik, ami a kezembe adta a -tollat, vajon honnan van ezeknek a fiataloknak annyi pénzük, hogy cuk­rászdákban féldeciket fogyasszanak és üvegszámra vegyék a likőrt. Nem tudom, talán szüleik adják titokban, vagy nyíltan. Úgy érzem, ez nem se­gíti a fiatalokat. Ez csupán abban segít, hogy léhává, könnyelművé te- gye őket. Az iskolai KISZ-szeryezetnek so-. óvodásgyerekek, kát segíthetnek a szülök is. Nézzék; B meg alaposan, mire és mennyi pénzt adnak gyermekeiknek és kérjék szá­mon, mire költötték azt. Mert hiába harcol az iskolai KISZ-szervezet, hiá­ba küzdenek a tanárok, ha a szülők »szeretetből« kisébb-nagyobb össze­geket juttatnak gyermekeiknek. S csak akkor csodálkoznak, ha gyer­mekeik rossz tanulmányi eredményei miatt behívják őket az iskolába, így amikor gyermekük azzal állít haza, hogy eltávolították őt az isko­lából. í Újítás a sütőiparban? r Szigorúbb ellenőrzést a cukrászdákban Az iskolában van KISZ-szervezet, de M. Jenő nem KISZ-tag. Rossz ta­nulmányi eredményei miatt, s maga­tartása miatt most éppenséggel nem veszik fel a KISZ-be. De azért ne mondjanak le róla. Beszélgettem az iskolai KISZ-szervezet titkárával, aki elmondotta róla, hogy egyébként egv jóindulatú fiú. Amikor a KISZ- ftataiak társadalmi munkára jelent­Sajnos, szomorú tapasztalat, hogy a 18 éven aluli tanulók örömmel ke­resik fel a cukrászdákat. Itt ugyanis egy-egy sütemény elfogyasztása köz­ben nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy szeszesitalt is kapjanak. Ven­déglőkbe már nem mernek ilyen ké­résekkel beállítani. Arra kérjük a cukrászdák vezetőit, hogy ne szol­gálják ki szeszesitallal azokat a fia­talokat, akiken látni, hogy 18 éven aluliak. S hogy ez be is legyen tartva, a cukrászdákat ellenőrizzék szigorúb­ban a Vendéglátóiperi Vállalat ve­zetői, a tanács és a szülői munkakö­zösség társadalmi ellenőrei. Szalai László A Kaposvári Sütőipari Vállalat (úgy látszik új kenyérszállítő eszi’: 5 talált fel (mostanában annyiszor ta­lálkozhatunk vele, hogy szinte már azt hisszük, valóban szabadalmaztat­ni akarják). Ez pedig nem más, mint a kenyér egy bizonyos részében vé­gig húzódó spárga, amit a vásárló az ujjára tekerhet, s még akkor sem esik ki a kenyérből, ha erősen meg­húzza. Legutóbb szerdán, a 23. sz. kenyérbőltba szállítottak ilyen »új­féle« kenyeret, de aki megvásárolta, az nem szereti az effajta újításokat és felháborodott miatta. Mi is most már szeretnénk utoljá­ra megkérdezni a Sütőipari Vállalat­tól, mikor lesz hajlandó olyan mun­kát végezni, hogy ne legyen panasz a kenyér minősége ellen, s a vásárlók ne bosszankodjanak annak belében húzódó, ez esetben több mint tíz cen­timéter hosszú spárga darab jelen­lét? miatt? A HALLGATÁS ARA Pontosan egy eve, a »Somogyi összegezése vitájának estéjén hall­gatott a kommunisták derékhada, miközben tombolt a féktelen , és számító reakció, a néhány vezető józan felszólalása elveszett az el­lenségeskedés zűrzavarában és a mi hallgatásunkban. A mozi tele volt nemcsak a gúnyos és fölényes urakkal, hanem égőarcú és ökölbeszorult kezű mun­kásokkal és parasztokkal, a belő­lük származó vezetőkkel, katonák­kal, rendőrökkel, párt- és szak- szervezeti tagokkal. Ma már könnyebb az akkor ért­hetetlen okozatot megmagyarázni. Hallgatásunk függvénye volt az előzményeknek, a politikai vezetés következetlenségének és sokszor rosszirányú csapásainak. A kártyák össze voltak keverve. Demokráci­ánkat, mint kegyes és naiv szűz­lányt a szatírák, és kerítők, arcul- csókolhatták. Az osztályharcot lámpással kellett keresni, miköz­ben minden összemosódott és csepp­folyóssá változott. Nem volt hatá­ra semminek és csak egy valami volt határtalan: az arcátlan de­magógia, amely elfedte eddigi eredményeinket és felnagyította hi­báinkat. Némaságunk mégis természetel­lenes volt. Nekünk nem szabadott volna elfelejtem, sem a múltat, sem a jelent; sem a harcot, amely szócsatákból, tettekből, ökölcsapá­sokból is áll, ha éppen szükséges. De a szócsata régóta hátráló volt és szemérmes, tisztességes, ha sza­bad ezt mondani — a mi oldalun­kon; régóta egyoldalú és támadó volt, szemtelen és erőszakos — a másik oldalon. Miközben ököl­csapásunk megállt a félúton és si­mogatni próbálta a bicskát fogó kezet, amely a néphatalmat ledöf­ni készült. Elmúlt egy esztendő és az idő mindent igazolni szokott. Kiket igazolt a beszélők közül? Dobi István, az Elnöki Tanács el­nöke ma is azt mondja, amit ale­kor, figyelmezteti a parasztságot a múltra és a jövő útjaira. De Görög János mit tsz elnök azóta öncf'ló füzetben Íjatt vallomást, hogy öt felkészítették rágalmazó hozzászólására. Kiket igazolt az idő? Azokat a 'vezetőket, akik a nehéz időkben is szólni mertek, akik cselekedni is bátran cselekedtek. Az igazság az, hogy a nép azótd felismerte, mit veszíthetett volna az előkerült urak vezetésével. A valóság az, hogy a konszolidáció ezért nem­i;illi;ii!!;il!IIIIIII!l!!l!llllilllllll!l!!!llllll!llllllllll!!lllll!llllllll!llllll!llillllll csak ígéretekkel teljes, hanem na« lóságos eredményekkel is. De az idő bennünket, haladó derékhadat, nem igazolt. Nem iga­zolhatott. iNekünlkí'» ptybk többségben , a nép között élünk, akik a falu, az üzem, a város ütőerein tartjuk ke­zeinket, akiknek szíve együtt do­bog a dolgozó milliókéval, nekünk kellett volna cselekedni, tiltakoz­ni — s odaütni... Szóval, tettel, ököllel, bátram... f De nem tettük, vagy csak na­gyon kevesen és eléggé későn... Mi volt a hallgatás ára? Niem csak ai követelt termelő- szövetkezetek bomlottak fel, ha­nem sokkal több történt: milliár- dok úsztak el a levegőben, mun­kásverítékek befektetésével készült anyagi javak vesztek el, a közös­ségért viselt gondok és tépelődések táthajtó fjizonyítélmi, éjszakái és nappalai voltak hiábavalók, s még itt vannak mindig közöttünk a bizalmatlanság, a csalódások és a szellemi fertő maradványai. Az idő múlik, jófelé megyünk... Ne felejtsük azonban fogadkozá­sainkat, a bujkálást és a szégyent sem, melyet részben hallgatásunk­kal mi is a magunk fejére hoz­tunk. A harc: harc, nemcsak álmodo­zás és filiszteri óhaj. Kegyetlen leckét kaptunk a régi világ kép- V'isielőitől... A Szovjetunió segít­ségével piäsodszor szívhatjuk i a szocializmus éltető levegőjét, ame­lyet — az erőviszonyok tisztulásá­val láthattuk — a nép többsége szívni akar. Az idő a társadalmi és gazda­sági síkon meghozta a győzelmet. Most itt állunk az új szellemi csata elején, melyet * hallgatással meg nem nyerhetünk. A hallgatás sokszor erény, de a szellem mérkőzésein megalku­vás, vagy vereség. Nem frázis az, hanem valóság, hogy sokan vár­ják őszinte, emberi, de nyílt ki­állásunkat és nemcsak a felső ve­zetőkét, a derékhadét, a mienket is. Ezért: szembeszegülni. A destruk­cióval a szenvedélyes elviséget, az olcsó demagógiával a magasfokú gondoskodást, a hűtlenséggel a hű­séget, a rombolással az építési ál­lítsuk szembe, azt képviseljük. De ne hallgassunk... Tegyünk, szóljunk, cselekedjünk — ez is be­széd. A legkézzelfoghatóbb. Ne feledjük: a mi hallgatásunk­nak ára van. Csákvári János HÉTKÖZNAPI TRAGÉDIA MIÉRT LETTEM A Kaposvári Nagymalom pártszervezete meg­alakulása óta nemcsak eszmei összeforrottságában, hanem számszerűségében is erősödött. Szemben ülünk agy új párttaggal, Mészáros De­zsővel és beszélgetünk. 1933-lban született egy Sziget­vár melletti kisközségben. Apja munkás ember. Két polgárit végzett. Napszámba járt dolgozni. 1951-ben került a Nagymalomba. Tagja volt a DISZ-nek. Mint ti'tkárhelyettes dolgozott ifjúsági vonalon. Időközben katona is volt, múlt év október első felében szerelt le. Azóta ismét a malomban dolgozik. ELVBŐL, MEGGYŐZŐDÉSBŐL — Miért lépett be a pártba? — Elvből, meggyőződésből. Szép feladatot jelent az MSZMP politikájának gyakorlati megvalósítása. — Mi a célja? — Célkitűzésem a párt célkitűzése, a szocializmus építése. Azt akarom, hogy minden dolgozó ember — természetesen én is — boldog legyen. Érdemes küz­deni a nép boldogulásáért. — Mi a véleménye az októberi—novemberi fel­kelés jellegéről? — Az októberi—novemberi felkelés ellenforrada­lom volt, amely a szocialista rendszer megdöntésére, a kapitalista rend visszaállítására irányult. Egyik nap sétáltam a városban. A »tömeg« gyü­lekezett a Megyei Tanács épülete előtt. Megálltam és kíváncsian vártam, hogy mi lesz. Egy ember torka- szakedtából ordítozott. Vidovicsot éltette. — Ki az a Vidovics? — kérdeztem. — Ö volt Somogy megye főispánja — hangzott a felelet. — Megőrültek maguk? Mit akarnak, vissza akarják állítani a régi rendet? — Vidovics az igazság mellett volt mindig, mondotta az ordítozó ember. Vé­leményem szerint Vidovics bebizonyította, hogy nem a nép, hanem a kizsákmányolók igazságát képviselte. — Mint ifjú párttag, hogyan képezi magát? — Részt veszek a szervezett pártoktatástoan. Ma indul a pártoktatás. Jelentkeztem az ifjúsági akadémia elvégzésére. Sok minden érdekel engem. Rendszere­sen hallgatom a rádiót, olvasom az újságot. Nagyon keretem a szépirodalmat. Olvastam Vörösmarty, Jó- % Móricz, Mikszáth, Veres Péter műveit. Szeretem ovjet szépirodalmat is. ~ra gondoltunk, hogy szaván fogjuk Mészáros +. iy Petőfi-verset ismer? Máris sorolja a versek címeit. Egy gondolat bánt engemet című vers i i tudjuk leírni. Olyan hozzáértően, részletességgel beszélt a kérdezett versről, hogy a vá­lasznak nem jut hely a lap hasábjain. Annyi bizonyos, ha egy tanár hallotta volna Mészáros elvtárs válaszát, a legjobb jeggyel jutalmazta volna. SZERÉNY, TISZTELETTUDÓ Beszélgettünk néhány párttaggal és pártonlkívüli- vel. Valamennyien szinte egyöntetűen vallják, hogy Mészáros Dezső elvtárs méltó a párttagságra. Szarka Ferenc pártonkávüli, Mészáros Dezső elv­társ közvetlen munkatársa, így nyilatkozik: »Mészáros elvtárs szerény, tisztelettudó fiatalember, állandóan tanul, képezi magát.« Farnal József pártvezetőségi tag röviden csak ennyit mond: »Mészáros elvtórs komoly, megfontolt fiatalember, megállja a helyét. Ezért vettük fel.« Horgosi Sarolta KISZ tag: »Mészáros jó ifjúsági vezető. Sokat dolgozik, a fiatalok szeretik. Felvételé­vel erősödött a párt. Ha ilyen emberek kerülnek be a pártba, nem kell félteni a szocializmus építését.« Orsós György elvtárs fizikai dolgozó hasonlóan nyilatkozik. S vajon mit mond Mészáros Dezső elvtársról Szente János, üzemi kultúrfelelős: »Mészáros elvtárs szereti és szervezi a kultúrmunkát. Igen értelmes, jó fejű fiatalember, öröm vele együtt dolgozni. Tagja a színjátszó csoportnak. Péntek Ferenc elvtárs, párttttkár-helyettes a kö­vetkezőképpen önti formába véleményét Mészáros elvtársról: »Jól látta a november 4-e előtt kialakult helyzetet. Amikor sokan nem tudtak eligazodni, ő ha­tározottan állást foglalt, hogy hazánkban ellenforra­dalom játszódott le. Mélységesen gyűlöld a nép ellen­ségeit. Jó munkaerő. Munkáját fegyelmezetten végzi; sohsem hiányzott a munkából. Ha vasárnapi műsza­kos, akkor is pontosan megjelenik az üzemben. Az if- _ júságot összefogni nem könnyű feladat. De ő minden ’ erővel, józan fejjel, meggondoltan harcol az ifjúság összefogásáért, neveléséért, a párt és a KISZ célkitű­zéseinek megvalósításáért. Az emberekhez jó a viszo­nya, nem házsártos, nem iszákos, de mindenkor bát­ran megmondja a véleményét. Szereti a kultúrát, a sportmozgalmat.« FELVÉTELÉVEL ERŐSÖDÖTT A PART íme, sok ember egyöntetű véleménye. Kommu­nisták és párton,kívüliek egyformán vallják és mond­ják, Mészáros Dezső elvtárs mindenféle szempontból alkalmas a párttagságra. Tanul, képezi magát, küzd az emberiség boldogulásáért. Ezért lett kommunista! Néhány napja történt... Halkan búg a kassza-gép, kopott kabátban öreg falusi bácsi áll a pénztár előtt. Bütykös, csontos uj­jaival egykenként rakja a tíz-h-úsz- filléreseket, néha egy-egy darabot visszavesz, nézegeti, annyi pénzt adott-e, mint amennyi jár? Mö­götte többen várnak, fizetni akar­nák. A pénztárosnő türelemmel né­zi az öreges, ügyetlen mozdulato­kat, aztán amikor kiszámolta a bá­csi a pénzt, megértőn nyújtja neki a blokkot. — »Tessék báesifcám!« Mások jönnek, búg a gép a pénztárnál, 'fizetnek s átadják helyüket a kö­vetkezőknek. A pénztárosnő meg­szokott mozdulatokkal veszi el a blokkot és a pénzt, s adja oda, ami visszajár. Nem nagyon nézi az előtte elvonuló arcokat, leköti munkája. A pénzzel bánni nagy fe­lelősség, pontosságot, figyelmet igényel. — Vigyázzon, elvesztette a pén­zét. Máskor is megtörtént már, hogy valaki leejtette a pénzét és mások figyelmeztették rá. — Köszönöm — hajóit le egy fiatalember és hanyagul zsebébe gyűri a pénzt. Nem keltett nagyobb feltűnést ez a kis eset, legfeljebb valami me­legség járta át az ottlévő emberék szívét: lám, jót akaró, becsületes emberek is vannak. Persze, hogy vannak, s nem is azért írtam le ezt a kis történetet, mert ez a figyelmeztetés — és ál­talában becsületesnek lenni — va­lami óriási hőstettnek számítana, hanem azért, ami a történet foly­tatása lett. Felindulva, izgalomtól akadozó nyelvvel kérdezi egy kopott kabá­tos, hatvan év körüli bácsi: — Nem találtak véletlenül há­romszáz forintot? Lábai remegnek (talán futott is, amennyire tőle tellett), arcán kétségbeesés tükrö­ződik, szája meg-megrándul. A pénztárosnő megismeri. Ö volt az, aki néhány perccel ezelőtt nagy gonddal válogatta a fillére­ket. újból látja a fiatalembert, amint zsebébe gyűri a földről fel­vett százasokat és hanyagul csukja be maga után az ajtót. Einnyiit mondhat el, s az öreg szemek két­ségbeesetten néznek vissza rá. Mit tehetne még? Vigasztalni próbálja s megnyugtatni a felzaklatott ide­geket. A ráncos homlok mögött lá­zasan kergetőznek a gondolatok. Hát senki sem segíthet? Néz a körülötte ácsorgók arcába, azok -némán néznek vissza. Bizonytalan léptékkel indul a kijárat félé, re­megő öreg kezében nincs elég erő az ajtót betenni. Tehát a kis történetből tragédia lett. S a tragédia díszleteként szür­ke felhők gomolyognak az égen, a házak ablakain szitáló eső csepp- jei permeteznek s az utca kövén csattog a lovak patkója, dübörög­nek az autók. »Mi lesz velem? És mi lesz ma otthon? Ki vihette el?« S ki tudja, még mit kérdez az dde-odaugráló tekintet az októberi esőben némán álló házaktól. Utolsó elhatározás: s a vergődő agyban nincs már több gondolat. Nem gyötrődik tovább ezer kínban a lélek. Ez itt a vég, már mindéül összedől, de nem fáj legalább -töb­bet semmi sem! Felsír a fék s a hatalmas teher­autó keresztben áll meg az úttes­ten. Kíváncsi tömeg csődül sta­tisztálni a zárójelenethez. S mint a színházban, itt sem történt sem­mi baj. A sofőr lélekjelenlétén múlt, hogy nem zúgnak a harangok a történet fináléjaként és nem zu­hog a föld az egyszerű deszka- koporsón. Visszaadta egy ember életét, amit egy m-ásik ember (ta­lán nem is az) hideg vérrel dobott a kerekek alá. S te, a-ki ott a boltban minden habozás nélkül gyűrted zsebedbe a háromszáz forintot, ha véletlenül elolvasod e sorokat, -minden szava vádoljon, égesse lelked, s a pénz minden forintja csengje füledbe: aljas vagy, becstelen vagy s nem rajtad múlt, hogy nem lettél gyil­kos is. Suri Károly. Virányi Pál. i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom