Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-15 / 241. szám

Kedd, 1957. október 15. SOMOGYI NÉPLAP S Jó, de még jobb is lehetne az AKÖV fiataljainak * szervezete Májusban huszonkét fiatallal ala­kult még a 23. sz. Autóközlekedési Vállalat KISZ-szervezete. Az idő­sebb elvtársak nem fűztek sok re­ményt a megalakuló szervezet mun­kájához. Szemükre vetették, hogy a DISZ nem csinált semmit. Nem bá­torító szavakat kaptak, hanem kö­zönyt. A fiatalok is vonakodtak a belépéstől. Mészáros evtárs, a mosta­ni KISZ-titkár szerint indokolt volt az idősebb és fiatalabb elvtársak ha­tározatlansága, mert a papíron meg­lévő DISZ nem sokat, mondhatni, semmit sem tett a fiatalok nevelése érdekében. A DISZ tevékenysége ki­merült a havi tagdíjak beszedéséből. Nehezen értették meg, hogy lehet, sőt kell is a fiatalok sajátos probémájával az ifjúsági szervezet­ben foglalkozni, mert megvan hozzá a lehetőség, az erő. A KlSZ-fiatalok megállják helyüket a munkában A titkár elvtárs és • az egyik veze­tőségi tag, Bánkuti elvtárs javasla­tára két KISZ-brigád alakult. Az egyik abban a műhelyben, ahol a ki­sebb javítások folynak, a másik a generálozást végző műhelyben. No­vember 7-re az első brigád felaján­lotta: kevesebb lesz a nagy javítás a kocsikon, mert a kisebb hibákat ala­posabban fogják elvégezni. így a ko­csik forgalomból való kivonási ideje megrövidült. A lelkiismeretes kar­bantartás pedig az egyes generálozá­sok között eltelt időt 'hosszabbítja meg. Nem maradnak el a KISZ-ta­gok a százalék teljesítésében sem. Teljesítményük elérte, több esetben meghaladja a száz százalékot. A pártszervezet- segítségnyújtása Koczka elvtársnő, az üzem párttit­kára beszélgetésünk során elismerés­sel szólt a fiatalok munkájáról. A KISZ szervezeti életéről azonban kevésbé. Az volt a megállapítása, hogy: »felelőtlenek a fiatalok. Nem akarnak beleilleszkedni a kollektív életbe. Mindent, amit kapnak termé­szetesnek vesznek. A szórakozáson kívül más nem érdekli őket." Azt hisszük, a titkár elvtáspő nem ismeri eléggé a fiatalokat. Helyes lenne, ha Koczka elvtársnő mint párttitkár és mint ember is közelebb kerülne a fiatalokhoz. Május óta, a KISZ megalakulásától idáig egy esetben sem tárgyalták meg vezető­ségi ülésen a fiatalok problémáját. A KISZ-titkárt meghívhatnák veze­tőségi üléseikre. Gyakorlatban job­ban érvényre jutna a pártszervezet felelőssége a fiatalokért, s a KISZ- tagok párthoz való tartozása. A KISZ-fiatalok eszmei- poliHkai oktatása és szakmai továbbképzése Sok lehetőség .van a fiatalok előtt a politikai oktatásban való részvétel­re. Ketten a jövő hónapban megin­duló ifjúsági akadémián fognak ta­nulni. Többen a pártszervezet által rendezett »Időszerű nemzetközi kér­dések« tematikájú foglalkozásokon vesznek részt. A KISZ külön nem szervez a fiatalok számára 'politikai oktatást. Az igazság az: nem törik magukat a fiatalok politikai képzé­sük gyarapításáért. Mészáros elvtár- sék vállalkoznak ennek az elzárkó­zásnak a felszámolására. Vitákat, po­litikai jellegű beszélgetéseket a KISZ-fiatalok baráti összejövetelei­vel kapcsolják össze. Nemsokára el­készül a klub-szoba, amelyet a vál­lalat vezetősége bocsátott a fiatalok rendelkezésére. Hoffman elvtárs, a vállalat igazgatója, aki egyébként sokat foglalkozik a fiatalok ügyes­bajos dolgaival, ígéretet tett, hogy segítséget ad egy kis könyvtár létre­hozásához is. A politikai oktatáson és a szakmai továbbképzésen kívül egy motoros és egy lövészkor beindítását is ter­vezik. A városi KISZ bizottság irányításának érvényrejutása Mészáros elvtárs az ezzel kapcso­latban feltett kérdésünkre keser­nyés hangon válaszol. Alapszerveze­tük kevés Irányítást, útmutatást kap a városi bizottság részéről. Egy-egy titkári értekezletre való meghívón kívül csupán pár körlevélféle érke­zik. Vezetőségi ülésükre, taggyűlésre nem mennek hozzájuk a városi bi­zottságtól. Pedig nagyon jó lenne, ha ennek a sok helyi problémával küz­dő, lendületes munkával induló alap­szervezetnek több segítséget nyújta­nának. VISSZAEMLÉKEZÉSEK LENINRE * LENIN IGEN PONTOS EMBER VOLT. Úgyszólván a megbeszélt percben lépett a szobáiba, s reá jel­lemző egyszerűséggel, úgyhogy jöt­tét a heves vitában elmélyedő elv­társak alig Vették észre. »Jó napot elvtársák!« Mindegyikünkkel kezet rázott és leült közéjük, hogy azon­nal bekapcsolódjék a beszélgetésbe. Számomra már mindez megszokott volt és a világ legtenmószeteseibb dolgának tartottam, hogy mind­egyik elvtársnak ismernie kell Le­nint. így nem jutott eszembe, hogy bemutassam öt az elvtársaknak. Mi­kor már vagy tíz perce folyt a beszélgetés, egyikük félrehívott és halkan megkérdezte: »Mondja, Cla­ra elvtársnő, ki ez az elvtárs tulaj­donképpen?« »Ja, hát nem ismerte meg? Hiszen ez Lenin elvtárs!« »Nahát, ki hitte volna! csodálko­zott. barátunk — már azt hittem, Lenin a »nagy úr« felültet bennün­ket. A legegyszerűbb elvtárs sem tehet egyszerűbb és ssávqlyesebb! Kivált, ha az ember látta, hogy elv-társunk, Hermann Müller milyen /ünnepélyesén lobogtatjja zsakettját a Reichstagban, amióta egyszer bi­rodalmi kancellár volt.« hanem meggyőzni akarja hallgatóit. Szavai meggyőznek és magukkal ra­gadnak. Nem hangzatos, szép sza­vakkal, amelyek elkábítanak, hanem világos okfejtésével, amely önámí­tás nélkül a maga valóságában ra­gadja meg a társadalmi jelenségek világát, és amely kegyetlen őszinte­séggel »kimondja a valót«. Hol mint éles korbácsütések, hol mint szétzúzó buníkócsapások zúdul­nak Lenin fejtegetései azokra, »akik a jobboldaliak hajszolásából spor­tot űznek« és nem értik meg, mi vezet bennünket a győzelemhez. »Csak ha a harcban a munkásság többségét, ég nem csupán a mun­kások többségét, hanem a kizsák­mányoltak és elnyomottak többsé­gét is a magunk oldalára tudjuk ál­lítani, csak nkkor fogunk igazán győzni.« Mindönki érzi: a döntő csatát megvívtuk. Amikor .fellelkesültén megszorítottam Lenin kezét, nem állhattam meg, hogy ne mondjam neki: »Tudja Lenin, nálunk egy mucsai gyűlésvezető félne olyan egyszerűen és olyan közvetlenül be­szélni, mint. ön. Félne, hogy nem látszik elég »képzettnek«. Az ön beszédmodorához hasonlót csak egyet ismerek, s ez Tolsztoj nagy művészete, önnek is, akárcsak néki meg van az egységes, zárt vonalve­zetése, kérlelhetetlen igazságszerete- te. Ez az igazi szépség. "Talán sa­játos szláv jellegzetesség ez?« »Nem tudom« — mondotta Lenin. »Csak azt tudom, hogy amikor ide, \»a szónokok közé« jöttem, mindig a munkás és paraszt hallgatóságra gondoltam. Azt akartam, hogy ők megértsenek. Ha egy kommunista beszél, mindig a tömegekre kell gondolnia, mindig hozzájuk kell szólnia. Egyébként jó, hogy senki sem hallotta a maga néplélektami hipotéziseit. Mert még azt mondaná «(alaki: No lám, az öreg hagyja ma­gát bókokkal behálózni. Elővigyá­zatosaknak kell lenniünk, nehogy felmerüljön a gyanú: a két öreg össaaesiküstelük -a bälet'daliak ellen. A baloldalon, persze, nincs semmi­féle intrika és cselszövés. Ugye?« HANGOSAN NEVETVE kiment a teremből, hogy munkáját folytassa. TYYV7YYYYYYYYTYYYYYYVYYYYVYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY7TYYYYYYYYYYYYYV 'V7Y77YTYY7VY7YYY777TYYYY7TYT7 ► Zárójelben jegyzem meg a követ- * INASSORS 1945 nyarán történt Vékcnycsontú, talán tizenhét é vés gyerek feszíti sovány karjait a két mázsa sóval megterhelt, amúgy is súlyos kézikocsi vastag húzó- vasának. Fakó, kék trikó lötyög vállain, csak mellén feszül meg, ahogy két keze között azt is nekifeszíti a vasnak. Az -utca kikopott macskakövein meg-megrándul a kocsi, amint az egyik kerék vagy a másik előrelendül, s jobbra-balra rángatja a fiút. Kócos haja izzadt homlokába hull, s néha. vézna testének minden izmát megfeszítve kényszeríti engedelmességre makacs kocsiját. Mintha harcolnának ket­ten egymással, s noha kínlódik, gyötrődik, mindig a fiú kerül ki győz­tesen a harcból. Sima, egyenes út következik. Kiegyenesíti sajgó derekát, homlo­káról hátrasimítja a hajat és vidáman-, fütyörészve lépked. A kocsi könnyedén, engedelmesen gurul utána. * * * Véri Feri egy éve. inaskodik Bárczai úr fűszeres-boltjában. A ke­reskedő szakmából még nem sokat tanult meg. de mégsem múlt el hiába ez az év fölötte. Míg vigyázott a két kövér Bárczai gyerekre, elsajátított valamit a gyermeknevelés tudományából. Mikor Bárczaine őnagysága piacra ment, cipelte utána a két hatalmas kosarat: megta­nulta a bevásárlás nehéz mesterségét. Súrolt és takarított, disznókat etetett és lopott a nagyságos asszonyék kertjéből almát. Erre külön­ben ráfizetett, mert megtudta Bárczai úr és úgy megpofozta, hogy másnap is látszott tenyerének helye a gyerek arcán. A gyerekekhez nem volt szabad hozzányúlni. Azok belekapaszkod­tak a hajába, tekerték a fülét és az orrát, s amikor egyszer a kisebbik felmászott a hátára és rugdalni kezdte az oldalát, mint a lónak, Fe­ri ügyesen ledobta magáról, mintha véletlenül esett volna le. Gyűlölte ezeket a gyerekeket. Gyűlölte kényes nyafogásukat, zsamokoskodásukat, árulkodásaikat. A verést is miattuk kaptam — emlékezik haraggal. Cipelte a nagyságos asszonyok kosarait a boltból lakásukig, s a konyhaajtóban megveregették a vállát: nagyra nősz majd, ügyes fiú vagy. Minden héten egyszer befogta magát a nehéz kézikocsiba, s ment a nagykereskedőhöz, hogy mindig legyen áru a bolt barnára festett, felcímkézett fiókjaiban, vagy a na gy ládákban, melyek ott hátul nyúj­tózkodnak méltóságteljesen a félhomályos raktár poros gerendái alatt. * * * Emelkedik az út, kövei mintha egymás vállára kapaszkodnának. A kocsi, mintha minden lépés után tennének rá még néhány kilót, egyre nehezebb lesz a vézna karoknak. — Azért is felhúzom — néz előre makacsul Feri. Talán fele úton járhat. Karjai sajognak, hátán kicsúszik nadrág­jából kék trikójának széle, amint derekát mélyen előredönti. Nyitott szájjal szívja a levegőt, fogait néha keményen összeszorítja, szinte belecsikordulnak. Az utolsó méterek vannak előtte. Mintha végső erejével törne felfelé az út, utolsó, rövid szakasza meredeken emelkedik, hogy u-tána fáradtan, kényelmesen elnyújtózkodva megpihenjen. — Pihennem kell!... egyszúszra nem jutok fel... — liheg és min­den erejével húzza, vonszolja a kocsit. Minden centiméter, amit maga utón hagy, kínnal, keservesen meg­szerzett győzelem. — Pihennem kell! ... — de erőlködik tovább. Annál a kőnél meg­állók... Még feljebb!... A fáig felhúzom már... Szabálytalanul, kapkodva lélegzik, karjai, lábai remegnek — nem bírja tovább. Ismerősök mennek el mellette sietősen, vagy ráérőn sétálgatva. Egyik-másik meg is ismeri, nézik, amint tehetetlenül áll az útszélen hatalmas kocsija előtt, aztán sajnálkozva vagy közömbösen elfordítják tekintetüket. — Azért sem szólok, hogy segítsenek — villan szeme a járda felé, de erejéből már nem futja többre: csak tartani tudja, hogy vissza ne guruljon a dombon a kocsi. — Milyen utálatosak és kiállhatatlanok az emberek! Mit 'bámul­nak rám ilyen ostobán! — torkát a sírás fojtogatja már, s szeretne mindenkinek valami nagyon-nagyon gorombát mondani. Elkeseredetten markolja a vasat, ujjaiban tüzes tűk szúrásait érzi, s lassan-lassan megindul a kocsi a dombon visszafelé. _ No, davaj! — fiatal szovjet katona ugrik le a járdáról, s né­hány lépés után maguk mögött hagyják az emelkedőt. Széles tenyeré­vel barátságosan megropogtatja Feri vállát, aztán mosolyogva lép visz- sza a gyalogjáróra. F eri megfordul, amerre a fiatal katona elment. Az — mintha megérezné, hogy nézik — visszafordul és mosolyog, integet. A fiú száján lassan szélesre húzódik a mosoly, s jókedvűen, vidá­man visszaint. Virányi Pál. kezőket. Amikor Lenin eljött hoz-* zám, ez nagy ünnep volt mindenki* száméra a házban, kezdve a bejárat * előtt őrt álló vörösgárdistáktól égé-* szén a fiatal konyhalányig — nem* is szólva a közel- és távol-keleti ► küldöttekről, akik velem együtt a £ villában kaptak szál­A BANYASZLAMPA FÉNYÉNÉL... — Riport az első somogyi földalatti bányából — bírósági hírek Árdrágító üzérkedés \ somogyvári erdők között bukkanunk rá a bá- „ ...., , , ,, - nyája. Néhány perc múlva a csillesímefcen nagy, tagas villában kaptak szá_- lépkedve eltűnünk a magas partoldalban. A szűkös last, amelyet a forradalom ehtett £ íolyosókon felakasztott bányászlámpa fénye mutatja az egy gazdag gyárostól es Moszkva £ irányt. olyan „^1^^ ég a fehérlángú tűz- váiros tulajdonaiba adott at. >^-1 nyelv, mintha huzat, szél, levegő nem is lenne a vi- gyimii Iljics ion«. A hu szájról * ,ágon igen> ez a még csak egyhelyütt érintke­vrSSr "eS?fL ► zik a világgal; a bejáratánál. Azon túl csak nyeli, nyeli az emberek kutodultak a tagas tor *a bevetődét. a végtelen nagy sötétség. nacra’ vagy a kaPuh°*. hogy Lenint* Az agyag mintha nyi,rkoshatalmát mutatná, hű- udvozoljek vagy integessenek neki.*vösen az ember ^ pedi h4t ő az agyag Savból jövő orom ült fa az arcok- *m a főkincs. Érte folyik a csáká|yok harca. Helyet ira, amikor eLhaiad't ß. vairDltoteok ► - ------ J J az alázatnak, még kevésbé a szolga- ,%zi és £Vaszi ***»■ mÜlt+ naP°nként a l.o,Urn«Á*n«kr ^vnilr „Maion ^ fc festékgyár fomemoke. Mindketten azért, mert ez a ha_£ csuda budaifold az összes festekfelék elmaradhatatlan lalkűségneik az egyik oldalon, pedig a leereszkedésnek, vagy tás vadászatnak a másik oldalon. A£,arn‘l° a.?. ® anyaga.. . , . vörösgárdisták, munkások és alkal-f A sotet folyosok összeszaladnak. majd újra eltá­mazottak. a Dagesztánból és'p^i-S ^JYl ából érkezett kongresszusi küldöt­*hanás veri fel ezt a nyomasztó, ősi csendet, ahol már tek, valamint a Paul Levi révén olyttSak egyetlen pislákoló fény jelzi, hogy élők vagyunk híresé vált, mesés viseletű »túr-1 “ mutatja a két vékony sínpárt, amelyen lépdelnünk faszt árnak«, mind-mind úgy szeret- ► e , , , , , , ♦ék Lenint, mint valakit, aki közü-É Egy-kettore a zuhanás színhelyen vagyunk. Itt lük vfaló és ő maga is közülük va-S ™essze f bent a 255 meter korú1, egv más* banyasz- lónak érezte magát. A testvériség llarni,a lámpánk vdagossaga. A ko­raele? érzésében eggyéforrtak vala-£®zon“ után Balogh Ferenc segédvájár tekintetett^ pe- mennyien ►c lg ölelkezik a mi tekintetünk. Lábhoz tett csakany­* * * £ nyal áll; az imént még döngette feje felett a nagy * hegyet. A fiatal vájár ajkán megelevenedik a bánya LENIN EMELKEDIK SZÖLÁS-jjtörténete, amely egyszerű és alig mondhat magáénak a Roc-^Ario * egyetlen esztendőnél többet. Igaz, hogy ez a történet eléggé nagyszerű. Budán, a híres budaifold bánya már lezárta kapuit. Kimerült. És a kutatók szeme, műszere új lelőhelyet keresve, itt a somogyvári erdő­szélen parancsolt megálljt. És a partoldalban, ahol egykor csak erdők rátának faricskálták az agyagot a _ munkások, ma már bánya van. Komoly bánya, ahon- ragadni £nan a napi 8—10 nagycsillés termeléssel az ország-------------- * egész budaiföld szükségletét kielégítik. R észlet Clara Zetkin könyvéből. ► Balogh Ferenc, meg Kapitány József vájárok. 'bűntette Íj miatt vonta felelősségre a bíróság m Nagy Lajos kálmáncsai lakost, aki Csaját és másoktól vásárolt burgonyá- aki’.c a bányászok konok szívósságával többedmaguk- ^íát b30 forintos árban Pétére kai törnek utat a partoldal gyomrába, úgy vélik, hogy ^szállította. es eladva azt, minden ezek a csákányütések már az utolsó csapások. jegyes szállítmányon legalább ótven Mi abban az időpontban leptük meg a bányát, 5 nyereségre tett szert. Nagy amikor ők maguk sem tudják, mi lesz a sorsuk. Egy 5 ba'<?st a hirosag ot hemapi börtönre hónappal ezelőtt teljesen leállították a munkát. A 1 *?te- Társát Vass Antalt bizonyítók megkezdett bányász 'irodaház építkezésieket beszün- íniarlya an temetette, tették. A bányahely vezetőjét utasították, hogy az oda- ■* szállított téglát értékesítse a faluban. Ez a bánya ■* Rablás és közveszélyes munkake- ugyanis kimerül. Most haldoklik. Bólintunk: bánya- ■*rülés miatt hat évi börtönbüntetésre sors. Ezért nem érkeztek meg a gépek, amelyek kor- 3és öt évi politikai jogvesztésre ítélte szerűbb földszárítást biztosíthattak volna. Csak az az Ja Nagyatádi Járásbíróság Horváth érthetetlen ebben az egészben, hogy miért nem lehe- ^György vend anyanyelvű kolompár­tett ezt addig megállapítani, mielőtt még az irodaház ^cigányt. Horváth bandába verődve építkezést elkezdték vlolna. A téglát még csak értéke- ^gyógynövény-gyűjtés ürügyével falu- síthetik valahogy, de mi lesz a majdnem tízezer fo- ^ról falura járt és mezei lopásokból irániért megépített irodaház alappal itt az erdő köze- 5élt. Ez év júliusában Csököly határá- pén? A bányák kihalnak, de úgy látszik a t.ervsze- 3'0an Tamás József mezőőr tetten ér- rűtlenség, ez az észbontó szörny túlél minden meg- íte> s bekísérés közben Horváth szőlő- próbáltatást... * karóval akkorát ütött karjára, hogy .. .Irtrt nem messze, Kupaváron — bök Kapi- jaz darabokra tört. tány József csákányával arrafelé, ahol nemrég omlasz- < * * * tottáik a főidet, - a szakemberek azt mondják van 3 Egy tyúklopás _ három ,hónap budaifold es jo a minősege. Fel kellene tárni! Dehat^^ Balogh Vendel lábodi köz­ügy látszik a budaiföld-bánya portáján ma még teljes pásztor özvegy Martin Ferencné a bizonytalanság. Pedig kellene már valami elhatáro- 3 udvarából az ól tetejét feltörve tyű- zás. Mórt a korszerűtlen szárítóberendezések miatt a^kot lopott’ A bíróság drákói szigor­RA. Beszéde szónoki mestermü minden retorikai ciráda nélkül’ Csak a tiszta gondolat súlya hat az érvelés kér’blhet.e,tilen logikája a következetes vonalvezetés. Mon­datainak nyers tömbje egységes egésszé formálódnak. Lírjnin nem elvakítani, nem magával budaiföld minőségét annyiszor kifogásolja a budapes- !ira] büntette a tyúktolvajt ti kereskedelem! A meg nem száradt föld széjjel áz-5 tatja a szállító papírzsákokat. (Úgy látszik az egykori 3 budaiföld-bányáról jobb tapasztalatai vannak a pestig Három havi börtönbüntetést ka- kereskedelemnek.^ Miért nem lehet ugyanez a somogyi ípott Dómján József somogyudvarhe- budaiföld-bányáról?) -<iyj lakos társadalmi tulajdon sérel­A z első és talán nem utolsó somogyi földalatti ^mére ismételten elkövetett lopás bányát látogatásunkkor örömmel üdvözöltük, inűntette miatt. Dómján 1956 októ- Távozásunkkor az ízelítőben marad azonban keserű éberében Nagypusztáról negyvennégy zamat is. Mert bármennyire is szép, nagy, és az or-íszál akácdeszkát lopott el, több mint szágos festékgyártásban számottevő ez a bánya. — az ◄ szer forint értékben, másnap az ál- embernek az az őszinte érzése, hogy mint a szárítón ^lami erdészetből egy kocsira való tottaszálló füsttel sok pénzünk is elszállt céltalanul, és jdorongfát vitt haza. A bíróság fi- nem tudjuk, hogy a felettes igazgatóság határozatlan- jjgyelembe vette az ítélet meghozásá- sága nyomán még mennyi fog... Jnál Dómján három kiskorú gyerrne­— szegedi — J két.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom