Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-30 / 254. szám

Szerda, 1957. október 30. SOMOGYI NÉPLAP 5---------------------------------------- ■ > R IPPL-RÓNA! JÓZSEF EMLÉKEZÉSEI U ippl-Rónai az 1887 és 1902 közötti éveket Párizsban töltötte. Ez a másfélévlizedes párizsi tartózkodás nevezetes szakasza volt életének. Ebben az időszakban ismerte meg az impresszionis­ta festészetet, amely fordulatot hozott pályáján, ekkor alakult ki sajátos művészi szemlélete, jlátá sa, istíliusa, általában tíz: amit Rippl-Rónai neve a magyar művészet történetében jelent. (Lásd ezt részletesen: Petrovics Elek: Rippl-Rónai (Bp. é. n.) c. művé­nek IX—XVII. lapjain.) Erről a másfél évtizedről ad számot Rippl- Rónai József »Emlékezései«-ben, amely most, — csaknem félév­század múltán — új kiadásban kerül az olvasó elé. A munka önálló műként is megálló emlékezéseket tartalmaz, amelyeket az életrajzi keret fog szerves egységbe. Az első emlékezé­sekben Munkácsyhoz fűződő emlékeit mondja el az író. Rippl-Rónai párizsi tartózkodásának első állomása Munkácsy műterme volt. A Párizsba kerülő Rippl-Rónai ham árosán Munkácsy-tanítvány lett. Közte és Munkácsy között, aki nemcsak mestere, de igazi pártfo­gója is volt, meleg viszony alakult ki. E viszonyról, s Munkácsy mély 'humanizmusáról megkapó sorokban számol be: »Ö volt az, aki számomra, kezdő művész szá mára, az érvényesülés útját leg­először igyekezett egyengetni« — írja ráemlékezve. Munkácsyra visszatekintve leírja azt az élei et is, amely ebben 1 az , időben Munkácsy körül karüargott. A pá lyája tetőpontján álló Munkácsyt m-tn J'Jí. JíV'W; "'mi',1 ii**'i H a régi idők nagy festőfejedel­meinek életére emlékeztető fény és pompa vette körül, s valóságos kis udvar nyüzsgőit körülötte, am elynek a tanítványok — Korok- nyai Ottó, Szamossy László, Karlovszky Bertalan — mellett min­dennaposai voltak: Wrede keres g, Blumenthal, az amerikai mil­liomos, Korbay, Munkácsyék amerikai tmagyar muzsikus barátja. E fényes háztartásban nem volta k ritkák az ünnepélyes összejö­vetelek. Egy-egy ilyen össze jövet elen — ezek »Munkácsy-estek« elnevezéssel váltak híressé — a kor társadalmi és 'művészeti éle­tének számos kiválósága vett részt: Dumas, Carolus Duran, Bonnat, Alphonse Daudet, Reményi Ede, Zichy Jenő, Milán szerb király, Türr tábornok, Gervex és mások. A Munkácsy személyéhez fűződő élményei leírása, s a szá Vadvég ,Munkáósyja életrajzi és műtörténelmi adatainak felsorakoztatása mellett őszinte képet nyújt művészi pályájának azokról a problémáiról is, amelyeket a Munká- csy-rezidencián eltöltött évek vet ettek fájl. Munkácsyhoz kerülve, a mester befolyása alatt, hovatovább nemcsak Munkácsy-tanít- v,ány, hanem Munkácsy-epigon is lett. Uj formákat és eredetisé­get kereső egyénisége bizonyos i dó múltán Munkácsy befolyását — akit mint embert továbbra is nagyon szeretett — tehernek érez­te. »... Munkácsy befolyása alatt álltam — ... oly tehetségtelennek nem éreztem magamat, sem azélő tt, sem azután, mint épp akkor. Szinte azt mondhatnám, hogy se mmit sem tudtam, önállóságról, ízlésről •pedig egyáltalán szó se m lehetett. Már-már megbicsak­lott hitem, hogy festő lesz belőlem.« Később, ettől az érzéstől sar­kallva odahagyta Munkácsy műtermét, szakított a Munkácsytól át­vett stílussal. A továbbiakban azt az utat írja le, amelyet most már, mint önálló művész a hazatéréséig meglett. Ez az út göröngyös út volt, amelyen örömtelen mindennapok váltották egymást addig, amíg a kitartó törekvés elnyerte jutáim ál: a sikert és a beteljesedést. Élete alakulásának leírásában képet ad arról a korról is, amelyben ezek az évek elteltek — mondhat nők a korban láttatja önmagát. Felsorakoztatja a törekvésekben oly gazdag ' korszak különböző irányzatait, s bemutatja a kortárs -művésziek |egész sorájt. Köztük Puvis de Chaivannes-t, Cezanne-t, Gaugin-t, Maillol-t. Az »Emlékezések« műfaja alapján — emlékirat — történeti mű. Azonban elhibázott volna a módszeres történetírás mértékei­vel mérni. Rippl-Rónait nem tör tértetírói igény vezette munkája megalkotásában, csupán az a szándék, hogy emlékeit összeírja, amint azok éppen eszébe jutnak: »Úgy írok le mindent, ahogy épp eszembe jut« — írja munkája bevezetőjében. Azonban így is nagy forrásértéke van munkájánálí_ a történeti megismerés szempontjá­ból. A XIX. század utolsó évtizedeinek memoárszerű leírása során az apró részletek felszínre hozásával, apró és tömör jellemzései­vel olyan történelmi beszámolót ad a korról, amilyenre a céhb li történetírás aligha képes a maga eszközeivel. Nem a száraz té­nyek módszeres rendszerezése szól hozzánk e munkából, hanem ma­ga a kor egy olyan művész élményein keresztül, aki pontosan tu­dott az élet tényei között tájékozódni. Nyilvánvaló, hogy az »Em­lékezések« nem mentes a szubjektív megnyilatkozásoktól. Ezek a szubjektív megnyilatkozások a történelmi emlékezet szempontjából csak nyereséget jelentenek, mert ezeken keresztül a zseni megfi­gyelése olyan dolgokra is fényt villant, amiket még a tehetséges kutató szeme sem lát meg mindig. Hozzá kell még tenni az előbbiekhez: az »Emlékezések« vérbeli művész alkotása, \akinek tehetsé ge az írásban sem tagadta meg magát. Az »Emlékezések« a mondanivaló írói megformálása, a stí­lus szempontjából is értékes alkotás. Az élőbeszéddel rolcon egy­szerűség, közve>lenség. anekdotáé ó kedv, élményszerűség árad so­raiból, a stilizálás nélküli elbeszé lő módszerével nagy szépségeket tár itt fel. Nem utolsó sorban stílusszépségei teszik könyvét a XX. század magyar memoárirodalmán ak egyik legszebb (darabjává és a mai olvlasák számára is nagyon olvasmányos írássá. Az »Emlékezések« a XIX. század második felében kibontakozó, s a századunk elején már becse s hagyományokéi/ visszatekintő műtörténeti élményirodalom sodró ban lépett színre. Ez az irodalom — sajnos eddig műtörténet-írásunk kevés figyelemre méltatta i— a forradalmi úton megújhodó magyar művészet terméke volt, s a leírt szó erejével a művészet ügy ének elöbbrevitelét, a haladást munkálta. írói tollát az új műal kotások megismertetése, az új for­májú és tartalmú művészet meg értéséhez szükséges szemlélet ki­alakításának igénye vezette. »Em léikezései«-ben Rippl-Rónai Jó­zsef is — hol kimondva, hol kimondatlanul — a maga életútjának előadása során ennek a törekvésnek adott kifejezést. A negyven­hat esztendő alatt, mely a munka első megjelenése óta eltelt, a század elejének művészeti kérdéseit in,egoidra, vagy megoldatlanul lekerültek a kulturális élet napi rendjéről. Ezért fölvetheti bár­ki a kérdést: a munka, mely a m aga korában előre mutatott, — ma, közel félévszázad múltán nem veszítette-e el művelődéspoliti­kai időszerűségével irodalmi értékét és érdekességét is. Erre a kérdésre határozott n emmel felelhetünk. Ha arra gon­dolunk, hogy a társadalomnak is mernie leéli múltját, kell, hogy legyen történeti tudata, mert csak ennek alapján alkothatja meg a maga számára a jövő képét, a kutató mellett az olvasó számára is fontosnak kell tartanunk Ripnl -Rónai József könyvét, mivel ép­pen a napjainkat megelőző korsz akról ad történelmi beszámolót. Az olvasó e munkán át betekinthet az elmúlt század második fe­lének művészeti életébe, maga el é idézheti belőle a forradalmi át­alakulásban lévő művészet fővárosát: Párizst, a művészek nagy har­ci mozgalmának vezéralakjait, s megláthatja azt is, hogy miként bontakozik ki a kor törekvéseinek nemzetközi talaján az új, egyete­mes érvényű, de mégis sajátosan magyar művészet. A z »Emlékezések műtörténeti értékét, de irodalmi fényét sem koptatta meg az elfutó fél évszázad, mely Világokat döntött és támasztott. Ma is tisztán szól hozzánk belőle az irodalmi alko­tás, tiszta fényben állítja elénk a történelmivé távolodott kort és abban a művészet előbbre jutásán munkálkodó nagy művész alakját. KÁVÁSSY SÁNDOR — Állat- és kirakodóvásár lesz október 31-én, csütörtökön Látrány községben. — 127 000 pár kesztyű készül a Pécsi Kesztyűgyárban az év utolsó negyedében. A színválaszték öt árnyalattal gazdagodik és a tompa pasztell színeket részesítik előny­ben. A kesztyűk javarésze kötött, fla- nell és kisebb arányban szőrmebélés­sel készül. A gyár idei termelése megközelíti a fél millió pár kesztyűt. Ezt az eredményt több korszerű gép üzembehelyezése tette lehetővé. — Karácsonyra nyolcezer apró já­téktárgy kerül forgalomba. Van kö­zöttük, mely csak fillérekbe kerül, például a kislapát. Legdrágább a négy edényes játéktűzhely, melynek fogyasztói ára 10,60 forint. Motorke­rékpárok, babakocsik és más apró játékok növelik még a választékot. A termelés gazdaságosságát emeli, hogy a játékáru gyártásához jórészt hulladék bádoglemezt használnak fel. A játékokat jóval karácsony előtt lelhet már kapni a kaposvári játék­üzletekben. — Különlegesen jóminőségű férfi ingeket gyártanak belföldi vásárlás­ra a Békéscsabai Ruhagyárban. Az osztályon felüli ingeket egyszínű és mintás puplinból, az eddiginél gondo­sabb, választékosabb szabással, töb­bek között dupla kézelővel és külön­féle tűzésekkel varrják. Szebbek lesznek a gombok is. Az újfajta in­get cellofánpapírba csomagolják és alig kerülnek valamivel többe, mint az első osztályúnak minősített ingek. — »-Nem felejtünk« címmel ünnepi pártnap lesz ma, szerdán este 7 óra kor a Kaposvári Helyőrségi Tiszti Klub színháztermében. A pártnapot a Budapesti Pártbizottság ellen inté­zett ellenforradalmi támadás egy­éves évfordulója alkalmából a hon­védségi és a városi pártszervezetek közös rendezésében tartják meg. A műsoron: beszélgetés a Budapesti Pártbizottság életben maradt hős védőivel, Berta-Somogyi, K. Farkas, Gönczöl és Vörös elvtársakkal. — A szivarosok örömére az Egri Dohánygyárban az Eger elnevezésű szivar legyártása után most Jáva ne­vű szivarkülönlegesség gyártásához fogtak. A külföldi dohányt tartalma­zó, kiváló minőségű, ízléses csoma­golású, újfajta szivar 1958 első ne­gyedében kerül forgalomba. — Gépkocsivezetők, figyelem! A Magyar Honvédelmi Sportszövetség Somogy megyei motoros klubja Mar­caliban középfokú előkészítő tanio- lyamot rendez ötéves jogosítvánnyal rendelkező gépkocsivezetők részére. A tanfolyam időtartama hat hét. Je­lentkezés a Marcali Állami Gazda­ság gépműhelyében, Mihalics Gézá­nál november 2-ig mindennap. — A november 7-i munkaverseny­ben terven felül ezer lemezjátszó szekrényt készítenek. A Minőségi Bútorgyár dolgozói még karácsonyra legyártják a lemezjátszókat. — Nyerges vontatók gyártását ter­vezik a Csepel Autógyárban. A hosszú kutatómunka eredményekép­pen hozzáláthattak a 10 és 7 tonnás nyerges vontatók termelési munká­lataihoz, s a gyártás műszaki fel­tételeinek megteremtéséhez. Ha a tervezési és a gyártáselőkészítési munkálatcik batáridőre befejeződnek és létrejön a megegyezés a gyártás­ban. közreműködő vállalatokkal, a jövő évben megindul a nyerges von­tatók gyártása. Csiky Gergely Színház: Nincs elő­adás. Vörös Csillag: Moulin Rouge. 5, 7. 9 órakor. Szabad ifjúság: Gerolsteini kaland. 5, 7, 9 órakor. KIOSZ Béke-mozi október 30—31- én 4, 6, 8 órakor: Dankó Pista. Rippl-Rónai Múzeum: Ösrégészeti, várostörténeti, néprajzi kiállítások és a somogyi képzőművészek őszi tárlata. Nyitva 10—14 óráig. Megyei Könyvtár: Könyvkölcsön­zés és olvasótermi szolgálat 13—19 óráig. Ifjúsági Könyvtár: Könyvkölcsön­zés 13—18 óráig. Somogyi Tücsök Bábszínház: Grimm—Szilágyi: Jancsi és Juliska. Tájelőadás. MELYIK FILMBEN LÁTTA ? A szovjet film ünnepe képrejtvény pályázata Lapunk október 26-tól 4 hétig minden számában közli egy szovjet Színész, vagy színésznő számmal meg­jelölt fényképét. Egyidejűleg közöl­jük a képpel azonos számú megfej­tési szelvényt is. A négy héten át kö­zölt szelvényeket vágja ki és kitölt­ve gyűjtse össze. A 24. szelvény után valamennyit együtt küldje be a me­gyei Moziüzemi Vállalathoz, (Kapos­vár, Május 1 u.). Figyelem! Csak a lapból kivágott szelvény érvényes. Nyeremények: I. díj: 100 darab mozijegy-szel­vény. II. díj: 80 darab mozijegy-szel­vény. III. díj: 40 darab mozijegy-szel­vény. IV. díj: 10x20 darab mozijegy­szelvény. V. díj: 50x10 darab mozijegy-szel­vény. A mozijegy-szelvények beváltha­tók 1958. december 31-ig a megye minden filmszínházában, bármely filmhez. Beküldési batáridő: 1957. novem­ber 30. Értékelés: 1957. december 31-ig. A nyertesek neveit a lap közli. A 4. szovjet film ünnepe képrejtvény pályázata 1 * ♦ I A színész neve: ♦ « | Melyik filmben látta: ♦ X A beküldő neve | és címe: Láttuk! Tegnap délelőtt, 10 óra körül a Cseri úton, nem sokkal a vasúti sorompón túl, 'a városból kifelé haladt egy cséza, vele szemben pedig egy szekér közeledett. Ami­kor a két kocsi éppen egymás mel­lé ért, egyszerre szintén a város felől előbukkant "egy kis zöldre lakkozott motor,kerékpárocska, s éppen dicsőségesnek nem mondha­tó manőverrel kettőjük közé Ta­nakodott, úgy, hogy a lovai? kis­híja eltaposták. De a vezetőt ez nem ijesztette meg, továbbrobogott életveszélyes útján. Hagy esetleg jobban magára ismerjen, itt kö­zöljük motcitkarókpárjának :/:<nd- szárnát: KZ 721. Talán ezután a kis figyelmeztetés után jobban be fogja tartani a KRESZ-t. Szeren­cséje volt, hogy csak mi láttuk, és hogy nem ő látta kárát okta­lan bravúrjának. — Vajon mit fog szollim édesanyád, ha megtudja, hogy el­jegyeztük egymást? — kérdi aggódva az új­donsült vőlegény. Mire! a menyasz- szony: f- Ó, — mindany- nyiszor borzasztóan örül... Hí * * Két hajdani sport­barát találkozik. — Mesélj már, mi van veled öregem, mit csinálsz azóta, hogy _ nem láttalak? — kér­di az egyik. — Képzeld, már 25 éve, hogy leszok­tam az ivásról és do­hányzásról. — No ne mondd! Ilyen korán nősültél? * » * Véget ért az Ár­mány és szerelem előadása. — Szegény Lujza I— fuvolázza egy tes­tes asszonyság férje felé. — Ha elgondo­lom. hogy élnél te nélkülem?! Mire a férj: — Olcsóbban asz- szony, olcsóbban... Ht * * Keit anya iskolás- gyermekéről beszél­get. — Tudja, nagyon el vagyok keseredve Pé­ter miatt — meséli az egyik. — Különbeni egészen jól ttanul, csal? a számtannal van baj, Ha azt kér­dezzük. mennyi öt meg öt, azt mondja -tizenöt, ha azt kérdez­zük, mennyi tíz meg tíz, azt mondja hu­szonöt. .. Mire a másik ase- szony: •— Ez nem olyan nagy baj. Bizonyára örökölt hajlam. Egy­szerűen őt is apja mesterségére, pin­cérnek kell adni... * * * Uj vendég érkezik a vendéglőbe, lepszdk az egyik asz­tal mellé és harsá­nyan kiáltja: — Kiélnek paradi­csomlevest, spenótot, tükörtojással és szil- vakompótot. — De uram. hisz még nem is látta az étlapot! — -kiált visz- sza a pináért Mire á fvlendég: — Azt nem, de az abroszt igen! * * * Kérem a panasz- könyvet — d-ü-höng egy vendég az • étterem­ben. i— Teli van — vet4 oda a pincér. — Akikor az üzlet­vezetőt — ordítja a vendég. — Az is! — legyint a pincér. * * * — Lenyeltem az inggombomat — újsá gólja riadtan a férj. Mire a feleség: — Na, -hálisteunek, hogy végre egyszer tudod hova lett...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom