Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-26 / 251. szám

CAPOS' VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 251. szám. ARA M FILLÉR Szombat, 1957. október 26. A TÉLI PALOTA OSTROMA VASTAPS ŐSZI SÉTA HETESEN VÄLASZ EGY INTRIKUSNAK A KIS FALU NAGY TERVEI A tanácselnöknek mindkét keze tele van munkával. A munkát ez esetben papírlapok testesítik meg, azok meg egytől ké-tszáznegyve n- egyig fizetési meghagyásként szol­gálnák. A falu minden adófizetője nevére címeztek egye-egyet Dörnyei József újból átnézi és utcák szerint rendezi a lapokat, hogy könnyeim dolga legyen velük a 'kézbesítőnek. Lukács István nyolcvanöt, ifjú Nik- lai János százharmincöt, Tomisa Lajos kétszázihúsz, Balogh György kétszázötven, Bogdán Dénes négy- szá7.nyolcvan, Garai József pedig nyolcszázhatvannyolc forint tarto­zást láthat a papírlapra írt neve után. A felszólítás hivatalos hangját átforrósítja a feltüntetett cél nagy szerűségének tudata: hozzájárulás a falu villámosításátloz, a kultúr- és tanácsház tatarozásához — ez az összeg rendeltetése. Miért kéri a pénzt a táókai ta­nács éppen most a falu népétől? Azért, mert az elaktrifiikáció terve egy lépéssel közelebb jutott a meg­valósuláshoz. Dörnyei József elnök a minap kedvező hírrel tért haza a megyétől: a jövő év első negyedé­ben megkezdődik a község villamosítása. Jó, hogy időben felkészültek en­nek a költséggel is együtt járó kel­lemes (meglepetésnek la fogadtatá­sára. Létrehozták a villamosítási bi­zottságot, amelynek /többek között arra is gondja lesz, hogy száz osz­lopot előteremtsen. A 160 060 forintos hozzájárulást pedig a ta­nácsülés előzetes határozata sze­rint, a föld arányában adják össze a gazdák. Minden hold ingatlanra húsz forint községfejlesztési díj esik. Mert kell a pénz ahhoz is. ■hogy az Utcák mindéin harmadik oszlopjának villanyégője bőkezűen szórja a fényt a köznek. — Másra is lesz kiadásunk — toldja meg a részletes felvilágosí­tást az elnök. — Itt van például a tanácsház udvarán a kultúrházunk Megnézhetjük belül is, csak üzenek a kulcsért. — A következő percben elnyel bennünket négyszáznyolcvar centiméterszer tizenhárom méteres szoba. Terem ez még, az ajtó fölöt*' kultúrotthon nevet majd ezután ér­demli meg. De így is látszanak raj- ta a szépítő kezek nyomai. Azelőtt, hasznavehetetlen épület volt. Évek óta készültek rendbehozásóra. Szeptemberben öltöttek hétezer fo­rintos ünnepi köntöst belső falai. Az avatásnak szánt szüreti, mulatság másfélezer forintnyi jövedelmet ho­zott. Most a száz szék nagy össze­visszaságban ácsorog egymás mel­lett. Nem volt még idő a takarítás­ra a tegnapi filmvetítés után. Egy évet vártak a vándormozi látogatá­sára. Meg is telt a terem egyetlen hívó szóra. A két és fél forintos belépődíjat szívesen — nemcsak azok a korábban érkezők, akik ülve nézhették az Emberek a havason című filmet, hanem azok is, akiknek a fal mellett, vagy a színpadon jutott ítalpalattnyi álló­hely. Rehó Sándor iskolaigazgató, Illés Sándor tanító és Haszon Lajos ugyancsak pedagógus, a kultúrte­rem kulcsának őrzője és a falu néo- műve’ésének irányítója, valamint KISZ-tdtikár szavai elhúzzák a füg­gönyt a jövő elől. — A terem va­lamelyik végső falát odébb toljuk — magyarázzák egyszerre. Hang­jukból kicsendül: nem ez a pilla­nat/ szülte meg agyukban a kultúrház nagy obbit ásónak a gondolatát. — A falu kulíúráló- dásának otthonává akarjuk elő­léptetni ezt az épületet folytatják. — A színpadhoz öltözőt tervezünk, s a hosszabbított teremből olvasó szobát választunk el. Ha ideért az Elektromos áram, akkor még mozi­gépet próbálunk szerezni. A táskái iskolások, fiatalok és felnőttek kulturális felemelésén fát radozó néptanítók elgondolásai töb­bek utolérhetetlen ábrándnál — -va­lós alapokon nyugszanak. Dörnyei József tanácselnök így vélekedik er­ről: a községfejlesztés bevételi elő­irányzata minden bizonnyal tel­jesül, s a járás is ad ötvenezer fo­rintot a kultúrotthon bővítéséhez. Olthatatlan kultúrszomj égeti a falu lakóit. Ha színművészek érkeznek Imre-majorba, számosán felkereked­nek Táskán, s kisvcunattal érte men­nek a kulturális élménynek. Azaz mennének. Mert a Gazdasági Va­sutak Igazgatósága nem küld sze­mélyszállító kocsikat, hanem nyitott, ikóftes tisztaságú csilléket. Azokba pedig jóérzésű ember — különösem az őszi esőzések idején — nem szí­vesen száll be. Ha tágasabb lesz a táskái művel)őd(Vi otthon, ajkkor tán ide is ellátogatnak a tájoló szí­nészek — ez a remény parázslik a falu lakóinak lelke mélyén. Képzeletben repüljük át a holna­pot. Tegyük fel, hogy a tegnap ter­vei ma átültek az életbe, s fürkész­hetjük a holnapután teendőit. A lelkes pedagógusok ezt teszik. A tanterem, gond buggyan ki belőlük. Két tanuló­csoport délelőtt, a harmadik meg délután jár iskolába. Kellene rr.ég egy szobácska a délutánosoknak, hogy hazamenve ne vacsorához, ha­nem ebédhez ülhessenek. go-tt-v-’ épület van a községben, a társadal­mi munka megszervezése is biztosra vtínető. Hiszen ebben az eldugott kis faluban megannyi olyan nagy­lelkű ember él, mint Fort Lajos, aki nem sajnálja a maga és fogata fá­radságát, ha az iskola megsegítésé­re szólítja a lelkiismereti parancs. Aztán a helyi erőforrást táplálhat­ná a központi segítség folyamának egy kis vízsugára. Akkor lenne kel­lő férőhely a táskái iskolában dél­előttönként. Lenne? Lesz is, mert nagyon akarják... A képzelet testéhez szorítja előbb széttárt szárnyait, s visszazökke­nünk a jelenbe. A fiatalság nemcsak kívülről várja a szórakoztatást, ha­nem maga is tevékeny részese a művelődésnek, mások művelésének. Az úttörők és Ikiszisták november 7«én lépnek a falu népe előtt a színpadra. A Nagy Október 40. évfordulóján szovjet népdalcsokrót nyújtanak át szüleiknek és jelene­teket, népi táncokat mutatnak be. És felcsendül ajkukon a világ de­mokratikus ifjúságának indulója: »Egy a jelszónk, a béke, Harcba boldog jövőért megyünk...« KUTAS JÓZSEF Értékes kiállítási anyagok érkestek as MSZET-hes a Ssovjetunióból November 7-nek méltó megünnep­lését nagyban elősegíti az a szép ki­állítási anyag, mely a napokban ér­kezett a Szovjetunióból a Magyar Szovjet Baráti Társasághoz. A leg­nagyobb méretű ezek közül a »Ho­gyan élnek a szovjet emberek-« cí­mű kiállítás, amelynek 13 hatalmas tablója tíz métermázsát nyom. A kiállítást a VOKSZ kisebb mé­retekben is megküldte. Ez a 29 fali­táblából álló sorozat 214 képen mu­tatja be a szovjet emberek életét. A kazah külföldi kapcsolatokat ápoló társaság Szovjet-Kazahsztán- ból 19 tablós, 200 fényképből álló kiállítást küldött. Több képsorozat érkezett Petrograd 1917 — Lenin- grád 1957 címmel. Az örmény SZSZK dolgozóinak életét egy 110 képes sorozat mutatja be Szovjet- Örményország ma címmel, öt buda­pesti és öt vidéki egyetemen mutat­ják be majd a nemzetközi geofizikai év című kiálh'tást, amely érdekes képekben számol be a szovjet diél- sarki expedíció útjáról és munkás­ságáról. 28-án lesz a Politikai Akadémia első előadása Október hó 28-án, hétfőn délután 5 órakor az Iparosszékház nagyter­mében (volt Pártoktatás Házában) kezdetét veszi a Politikai Akadémia előadássorozata. Első előadást »Nép­gazdaságunk vezetésének néhány gyakorlati, elméleti kérdéséről« Révi Lajos elvtárs, a Központi Vezetőség munkatársa tartja. Ugyanebből a témakörből október 30-án Siófokon tart előadást Hornyák Mihály elv­társ, a Megyei Tanács elnökhelyet­tese. Állandó kiállítás lesz Kunffy Lajos műtermében Somogy megye ma is élő, nagy­nevű festőművésze, Kunffy Lajos 80 éves kora ellenére is fiatalos frisse­séggel dolgozik. Aranyat érő kezei alól ma is értékes alkotások kerül­nek ki. A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum az idős művész somogytúri műtermét most 50 ezer forintos költ­séggel rendbehozatta és állandó ki­állítást nyit, ahol a művész élete so­rán alkotott műveit a kirándulók is mindenkor megtekinthetik. A műteremben több mint ezer kép lesz elhelyezve, szebbnél szebb táj­képek, aktok, csendéletek és a ha­talmas, embemagyságú lovaskép is, amelyen a művész fiát örökítette meg és amelyik egyébként legkedve­sebb alkotásai közé tartozik. Sétára is magúkkal viszik a kön yvet a Hármán Kató iskola diákjai. GOOOOeGOOOOOOOOOGOOOGOOOOO0OOOOOO00GOOOOOGOOO0OG©00OOOOGOGOOO0OOO0GOOOOOÖG Hiánycikkek pótlásán dolgozik a Rendeltszabóság konfekció részlege A Rendeltszabóság legerősebb, leg­több termelési értéket adó részlege a konfekció szabóság. A szeptemberi 600 000 forintot jelentő tervét 161 százalékra teljesítette, mely 976 400 forintot jelent. A részlegnél mintegy AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAi Annyi könyv, mintha egy se lenne Nő, egyre nő a könyvvásárlók tá­bora szerte az országban, itt, Somogy megye székhelyén is. A tavalyi meny- nyiségen felül 12 százalékkal több könyvet adtak el a város könyves­boltjában, s az elmúlt negyedévben 580 000 forintot vettek be értük. Ha tizenkettővel — ez az átlag könyvár — elosztjuk ezt az összeget, ki-ki megkaphatja, milyen nagy menr.yi- ség ez. S mégis azt kell mondani, hogy kevés, hogy az üzlet nem tudja ellátni a vevőket, a kereslet sokkal nagyobb, mint a .kínálat. Nem jól van, hogy Dezséri: Gyermekeink ér­dekében c. könyvéből, Zsigrai Sugár úti palotájából tíz, Vasvári: Női dol­gok c. rajzos könyvéből tizenöt, Szántó: Laokoon, Szatmári: Kazo- chinia c. regényéből mindössze nyolc meg tizenkét példán}' érkezik csak megjelenésükkor. Több helyen lehetne keresni, hogy mi az oka ennek, s miután megálla­pítható, hogy a nagyobb községek földművesszövetkezeti könyvesbolt­jában rendszerint a megjelenés után hetek, néha hónapok múltán is a pol­cokon hevernek a könyvek, valószí­nűnek látszik, hogy a szervezésben van a hiba. Azelőtt csak az Állami Könyvterjesztő V. foglalkozott szét­osztással, ma az Üzemi Könyvellátó és a MÉSZÖV is sáfárkodik a köny­vekkel. Eredmény: a Könyvterjesztő igyekszik Budapest ellátását biztosí­tani, a Könyvellátó a gyárak, üze­mek olvasóit elégíti ki, s a MÉSZÖV a falvakat. Ez ellen nincs is sza­vunk, ez jól van így. Csak az a kár, hogy a vidéki városok kárára megy az elosztás, mi lettünk a mostoha- gyerekek, a mi könyvesboltunkban nem tudjuk megvásárolni azokat a könyveket, melyeket szeretnénk. fk 90 ember, 32 mester bent az üzem­ben, 58 mint bedolgozó működik. Egyetlen és legfontosabb feladatuk­nak a hiánycikkek pótlását tartják, melynek sorát a Kaposvári Textil­nagykereskedelmi Vállalat határozza meg. A negyedik negyedévi szerző­désükben nem kevesebb, mint ezer női hosszú nadrág, ezer leányka téli­kabát, kétezer férfi pantalló, kétezer flanellruha és pongyola, valamint ezer blúz elkészítése szerepel. A nagykereskedelmi vállalat biztosítja az anyagot is és az ellátásban fenn­akadás eddig még sosem volt. A konfekció részleg a jövő év ele­jén nagy átalakuláson megy keresz­tül. A legjózanabb becslések szerint megkétszerezheti termelését a ta­nács által már engedélyezett 15 férfi varrógép, 5 női varrógép, egy vil­lany meghajtású szabászgép és két úgynevezett endliző (mely az anya­gok szélének foszlását akadályozza meg) beszerzésével. Jelenleg a Kis­faludy u. 13. sz. alatt van a műhely,, de rövid időn belül a Május 1 utcá­ba költözik új, , modem helyiséged­be, s akkor együtt lesz végre a Ren­deltszabóság minden részlege. A mennyiségi növekedés mellett való­színűleg minőségi is fogja követni ezt a változást, bár a kereskedelem éppúgy, mint a vevők igen elégedet­tek a konfekció áruk minőségével, a munkával, s ez nagyrészt annak kö­szönhető, hogy a bedolgozók is meg­értik annak jelentőségét. Két nemzet igaz barátságára...] Szerdán a délutáni órákban csehszlovák vendégek érkeztek Kaposvárra. Legjobb nyitrai építész-szak­embereit küldte el hozzánk a iszomszé- dos : csehszlovák nép. Igazában Iez a 'láto­gatás már a Somogy megyei építész-kül­döttek korábbi Cseh­szlovákiába tett uta­zásának viszonzása volt. A somogyi épí­tők azóta már a csehszlovák építészet­ben szerzett jóné- hány tapasztaltaitól hasznosítottak. Ami különösen megragad­ta a mieink figyelmét odaát — emlékeznek vissza a kaposváriak — az a csehszlovák építészet szédítően nagyarányúsága, pre- cízsége és szép építé­szeti stíluskultusza volt. A 16 építész-szak­ember — akik között az építőmunkástól a mérnökig a szakma legkülönbözőbb kép­viselőivel ismerked­hetett meg az ember, a kétnapos bdlaton­parti tartózkodás után szerdán érkeztek Ka­posvárra, ahol a me­gyei párt- és tanács­szerveik vezetői, a Tatarozó Vállalat és a többi kaposvári épí­tőipari vállalat kép­viselői fogadták őket. A fogadás után a Ma­rien grófnő című, nagy sikert aratott operettet tekinüették meg. A színházban eltöltött kellemes há­rom óra után cseh­szlovák barátaink a Tatarozó , Vállalat vendégeiként dísz­vacsorán veitek részt. ‘Jl! pohdrköszöntőben Szirmai Jenő, az MSZMP Megyei Párt- Bizottságának első titkára hangsúlyoz­ta: jA : Horthy­fasizmus soviniszta- nacionalista világá­ban arra tanították a magyar népet, hog,, gyűlölje . csehszlovák szomszédját... A Nagy Októberi Szoci­alista Forradalom az ellenkezőjét tanítja... És a Szovjetunió fel­szabadító harca után a két szocializmust építő nemzet egymást segítő testvérn.o lett. Különösen éreztük ezt a baráti szolidaritást tavaly, az ellenforra­dalom idején, amikor csehszlovák barátaink egyemberként álltak mellettünk a népi ha­talmunk megdönté­sére szervezkedett nemzetközi imperi­alista ; erőkkel szem­ben. .. Szívből örü­lünk, hogy a cseh­szlovák népben igaz barátra találtunk, örülünk és büszkék vagyunk, hogy ilyen barátaink vannak. Ezt a barátságot nem tépheti semmi szét többé...« A csehszlovák po­hárköszöntő az igaz barátság, a békéért folytatott közös harc nagyszerűségének adott kifejezést. A kaposvári Csik-y Gergely Színház mű­vészeinek, a csehszlo­vák és magyar, építő­ipari vállalatok dol­gozóinak közös, , fe­lejthetetlen estje volt ez a találkozó.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom