Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-25 / 250. szám

Péntek, 1S57. október 25, SOMOGYI NÉPLAP 5 Ä jövő évi cukorellátásért dolgozzon minden szövetkezeti alkalmazott! A Somogyi Néplap október 17-i számában megjelent a »Megyei Ta­nács VB előtt néhány időszerű prob­léma« című cikkhez kívánok hozzá­szólni. Mindjárt azzal kezdem, hogy nem értek egyet a cikk azon pont­jával, amelyben hibáztatja a föld­művesszövetkezeteket, amiért a szerződéskötésbe bevonják a bolto­sokat, kocsmárosokat és egyéb föld­művesszövetkezeti dolgozókat. - Az előző évek hibás gyakorlataként a cukorrépa termelést kötelezően elő­írták ott is, ahol ennek termelésére nem volt megfelelő a talaj. Ilyen sferződtetési módszerekhez elég volt a községi termelési felelős és a tanácselnök, de most, amikor mindenki azt termel“ amit akar, amikor adminisztratív módszereket nem akarunk és nem fogunk alkal­mazni, feltétlenül szükséges, hogy meggyőző politika munliával pótol­juk a korábban alkalmazott admi­nisztratív erőszakot. Jelenleg falun a földművesszövet­kezetek rendelkezik e munkához szükséges legnagyobb társadalmi erővel, hiszen az értékesítésen ás az áruellátáson keresztül össze van . fonódva a dolgozó parasztokkal. A földművesszövetkezetek mint­egy hétezer dolgozója és vezetőségi tagja lent él a legkisebb faluban és pusztában is. A földművesszüvetk’- zetek 90 000 főt számláló tagsága zömmel paraszt. Tehát egész had­seregnyi agitátorral rendelkezünk a termeltetés bizonyos fokú irányítá­sához. Megyénk egyénileg gazdál­kodó parasztjainak több mint 7 400 holdon kell cukorrépát termelniök, hogy az ország cukorszüikségleitét biztosítani tudjuk Ezt — 300 négy­szögöles átlaggal számolva — 39 500 termelővel kell megtermeltetni. Eny- nyi termelővel pedig képtelen fog­lalkozni a 30 földművesszövetkezati agronómus és a kb 150—200 terme­lési felelős. Csak úgy tudjuk ezt a nagy feladatot maradéktalanul megoldani, ha a szerződéskötésbe bekapcsolódnak mindazok a fcldmű- vesszövetkezeti dolgozók, — ha boltosok, kocsmárosok, felvásárlók is — akik allcalmasak politikai mun­kára, akiknek van befolyásuk, te­kintélyük a parasztok előtt. Elsősorban a szövetkezeti agronó- musokna és termelés i felelősökre hárul a munka, de 'boltosok is igen hatásosan tudnak agitálni a cukor­répa termelés mellett. Pár hónap­pal ezelőtt például, amikor átme­netileg cukorhiány volt — mert ta­valy nem termettünk elég répát —, a boltosoknak kellett eladás közben a vásárlóknak mondani, hogy -nincs cukor, vagy csak fél kilót tudok adni.« Rentier Ferenc nágocsi, Lázár János somogyvámosi boltos a pult mellett több mint két holdat szer­ződtetett le ilyen agitációs módszer­rel. A porrogi felvásárló pedig 15 kát. hold répára kötött szerző­dést. Az is igaz, hogy agrotechnikai szempontból az agronómusok és termelési felelősök tudnak a cukor­répa termelés mellett legbizonyUóbb módon agitálni. A MÉSZÖV Igazga­tósága a szerződéskötések tervének teljesítéséért a szövetkezetek elnö­keit, termelési felelőseit — és ahol van —, agronómusait tette felelőssé. De a fentebb elmondották miatt eb- b:n segíteni kell a szövetkezetek va­lamennyi erre a munkáira alkal­mas dolgozójának. Erre hozott hatá­rozatot a MÉSZÖV Igazgatósága is. A jelen időszakban a megválto­zott termelési vliszonyok miatt a politikai meggyőző munka a lénye­gesebb a szerződések megkötésénél. Ehhez érteni kell minden szövetke­ztél dolgozónak. Az igazság Ikejdvéért még keál mondani azt is, hogy a falusi szö­vetkezeti boltosok, kocsmárosok és felvásárlók zömmel dolgozó parasz­ti származásúak, nagytrészüfcnek kapcsolata van a paraszti termel és- i) ;L Örömmel olvastam a Megyei Tanács VB határozatát, hogy a cukorrépa szerződéskötés teljesíté­séért felelőssé tette a járási, köz­ségi tanácsok elnökeit, s ebből kö­vetkezően a mezőgazdasági felügye­lőket is. Véleményem szerint a ta­nácsi szervek eddig vajmi kevés se­gítséget adtak erőfesz! tóseinkhez. Bízunk abban, hogy állami szerve­ink támogatásával, a becsületes fö’d- művesszövetkezeti dolgozók hozzá­látnak e munkához és a parasztók között végzendő meggyőző érvelé­seikkel biztosítják a cukorrépa terv­terület száz százalék feletti leköté­sét. népünk jövő évi cuikorellátósát. NÉMETH JÓZSEF • a MÉSZÖV főosztályvezetője BÜROKRÁCIA VAGY NÉPMŰVELÉS? tteetecítracAa- JL&a — Az igazgató és vendekéi, zenei-óvó- szól a művészeti elő­Egy »ügyirat« fekszik előttem. A hitelesség kedvéért számát is ide írom: 36 321(2)—1957. Tárgya: 1958. évi évforduló naptár megküldése. Terjedelme nem szerepel a kísérő levélen, tájékozódásképpen mégis szükséges feljegyezni: kilenc sű­rűn gépelt oldal, mely »mindössze« kétszázhetvennyolc évfordulót közöl a címzettel. Nos, kinek szól a cím- tós? Először is a Megyei Tanács Művelődési Osztályának. Feladó a Művelődésügyi Minisztérium. Eddig rendben lenne. Az évforduló-naotár hasznos dolgokat tartalmaz, segíti á népművelési munkát, a tájékozó­dást, és régóta hiányoltuk már. Az egypéldányos aktából azonban helyi kezdeményezésre nyolc szüle­tik. Adminisztrátorok verik a gé­ljét, koptatják az indigót, s á kilenc oldal mellett újabb hetvenkét oldal viszi »világgá« nagyjaink és apró­ságaink születésének, halálá-"’ik ?•' tumát. Még emellett is elmennénk, szó nélkül, hiszen nem árt, ha a járási művelődésügyi felügyelők is tájéko­zódnak. Ám az eseménynaptár kí­sérő levele utasítást közöl. Nevezete­sen azt, hogy a nyolc művelődés­ügyi felügyelő juttassa el a működé­si területén lévő összes általános és középiskolai igazgatónak, a járási művelődési házak, falusi művelődési otthonok és a járási könyvtárak ve­zetőinek. Nem túlbuzgóság ez? Talán lehet vitatkozni rajta, mégis úgy érezzük, ez már nem népművelési akció, ez bürokrácia, aktagyártás, melynek eredménye a sokszáz példányból ké­szült eseménynaptár, minden bi­zonnyal az íróasztalfiókok mélyén választ magának temetkezési helvet. Régi tapasztalat ez, most sem lesz másként. A kótszázhetvemnyolc évforduló ugyanis rendkívül sok ismeretlen nevű nagyságról, akkor talán óriási jelentőségű, ma általános megem­lékezésre méltatlan eseményről em­lékezik. Vagy éppen ez lenne ügy- búzgóságunkban a népművelés, az ismeretterjesztés? ’ Ha ilyen céllal készült az aktahalmaz, nagyon gyen­ge eszközt választottunk. És ta­lán egy kicsit szégyelhetjük ma­gunkat ötletszegénységünkórt... Nézzünk csak magunkba. Vajon melyik községben, járási székhelyen rendeznek majd óriási ünnepsége­ket a Pest és Becs között: tóví»ó- vonal elkészülésének évfordulóján7 Hol ünneplik meg Glück Frigyes idegenforgalmi író. Kruspér István matematikus és geodéta szüMé-ét. vagy Hochmeister nyomdász kiadá­sában megjelenő Erdélyi Hírlap megjelenésének napját? De higgyjük el, hogv a falusi mű­velődési otthonok, a falusi nép igényli a kétszázhetvennyolc év­számnak a megünnepléséit. Igaz, hogy az évforduló naptárban meg­tudhatják, hogy élt egy Glück nevű idegenforgalmi író. De ha öt sorral többet akarnak tudni róla, ahhoz ti- . zenkétkötetes Révai nagy lexikon kell. S az előadónak néhány hetes kutatómunka, forrásművek tanulmá­nyozása szükséges... Megértenénk, ha az évi naptárból kiválogatták volna a fontosabb dá­tumokat, de még ez a megoldás sem vezet el a célhoz. Ám nem is ezen van a fő hangsúly. Köztudomású, hisz a megyei osz­tály dolgozói maguk panaszolják, s a gyakorlatban is érezhető, hogy író­asztalhoz ragasztja őket az admi­nisztráció. Nos, miért kívánják ugyanezt a járási művelődésügyi fel­ügyelőknek? Nem elég. hogy a me­gyei vezetők ritkán jutnak vi­dékre, még a járásiaknak is lehe­tetlenné teszik, e munkamódszer gyakorlását? Nagy célokat Lehet magunk elé tűzni, lehet érvelni a naptár kiküldé­sének szükségessége mellett, de be­bizonyítani aligha. Ez a ténykedés már nem a népművelést, a bürokrá­ciát szolgálja. Látszólag kicsi do­logról van szó, de sok felesleges ügyirat lapul így az íróasztalok mé­lyen. S mi azt szeretnénk, ha a kö­tetekre Való papírhalmaz helyett szakismereteikkel, tudásukkal, ta­pasztalataikkal segítenének a Me­gyei Művelődésügyi Osztály dolgo­zói a nagyon is elhanyagolt vidéki művelődési otthonoknak. — ri — a művészeti előadó értekezletre utaztak Kaposvárra — foga­dott bennünket az elmúlt hét hétfőjén László Erzsébet, a barcsi Művelődési «Otthon gazdasági előadója, kit nagy- nehezen ugyan, de mégis megtaláltunk a kultúrház egyik el­dugott termében, ahol a hétfői szünnap el­lenére a zeneiskola zongorát gyakorló nö­vendékeivel foglalko­zott. Mlint jó házi­gazda, szívesen szakí­tott egy kis időt szá­munkra és számolt be azokról a mun­kákról, melyeket már elvégezitek és azokról is, melyeket a barcsi kultúrház a közeljö­vőben végezni akar. — Egy hónappal ez­előtt kezdtük meg Kodolányi: Földindu­lás című darabjának a próbáit, néni tánco­saink a november elején megrendezendő kaposvári kuítúr- versönyre készülőd­nek, a Nagy Októberi Forradalom ünnepét pedig műsoros est ke­retében üljük meg. — Egy pillanatra meg­szakítja a távirati stí­lusban adott beszámo­lót: — Józsika, ne a kezedet nézd, hanem a kottát! — Idejövet kisfiú­kat, kislányokat lát­tunk hazafele menni a kulítűrhézból. Ök is készülnek talán valamire? /— Hát majdnem — válaszolta mosolyog­va. ök lesznek a ze­neiskola majdani nö­dások. — Mikor indult az óvoda és mit tanul­nak a gyerekek itt? — A zeneóvoda egyelőre csak másfél hónapos, növendékei­nek száma pedig ti­zenkettő, de minden reményünk meg van arra, hogy a szülők felismerik a zenei ne­velés minél korábbi kezdésének fontossá­gát és elküldik gyer­mekeiket. — Az óvónőt hol ta­lálhatjuk meg? — Óvónőnk egye­lőre nincs, mert nem kaptunk, így tervünk megvalósításához ideiglenesen azt a (megoldásit választot­tuk, hogy az óvodá­sok zenei foglalkozá­sait a zeneiskola pe­dagógusa, Sándor Lászlóné zongorata­nárnő vezeti napi egy órában. Ez alatt az idő alatt ritmusfej- lesztésd, hallásfejlesz­tési gyakorlatokat vé­geznék a kicsik. — Meddig tart a foglalkozás? Egész napos? — Nem, reggel 9- től. délig. A napi egy­órás komoly és még­is élvezetes tanulás után jön a szokvá­nyos óvodai munka, azaz a játék. Sze- recz József művésze­ti előadóval felváltva ügyelünk a gyerme­kekre, akik máris megszerették az új­fajta óvodát, ahol van muzsika, dal és tánc. — Látom, van sok szép játék. De mit adó ahhoz a rangjá­hoz, melyhez az óvo­da révén jutott? — Nem értem — csodálkozik komolyo­dó arccal László Er­zsébet. — Hát, hogy ő a megye egyetlen férfi »óvónője«! — Jaj, ne mondja ezt senkinek — kérlel őszinte ijedelemmel —, a Szerecz elvtárs örömmel foglalkozik a kicsikkel! _ A zongoránál ülő sfeőkefürtös: Ikls-ijiú szeme minden inte­lem ellenére vissza­kalandozik a kottá­ból a billentyűsorra. László Erzsébetet — aki a gazdasági ügyin­tézés mellett, mint lát uk. a művelődési otthonban folyó mun­ka mindenese is — nyugtalanítja, hogy beszélgetésünk hosz- szúra nyúlt. Az aj­tón máris belépett a következő növendék, hóna alatt a kottafü­zettel. Elbúcsúzunk. S míg távozóban fülünkbe cseng a ►■Láttál-e már valaha csipfcebokor rózsát« kezdetű népöalocslka könnyű dallama, va­lami elégedettségféle derűvel megyünk to­vább : Barcson, ahol sok szíves művelője van a kultúra ügyé­nek, ismét győzött valami új, a zeneisko­la mellé megszületett a zeneóvoda. Sok sikert kívánunk a zeneileg kultúrált ifjúság neveléséhez Barcson.- Li ­Két hónap óta nem fordult elő baleset a Textilművekben rrstrrrTTVrrrrrrrrrwrrrrvrV .'7TTTTTTTTTYTTT7T¥TTTTVTTTTTTYTTTYTTTTTTT7TTTTTTTTTTTTTTTT7TT¥T7TTTTTTTT7TVT7777TT77 SOHA, SOHA NEM BÁNTAM MEG... A Tanácsköztársaságra, a mun- kások hatalmára esküdött ő is. Fegyverrel a kézben a proletár sereg egyik rendfenntartó alakula­tában teljesített szolgálatot. Nagy­atádról, egy 45 fős terror-század parancsnokhelye Leseként vitte az egységet oda, ahol éppen a regi rend zsoldosai izgattak, vagy kí­sérletet tettek a Tanácsköztársaság megdöntésére. — A feladat nem Volt könnyű r- mondja .Németh Ferenc Gyakran megtévesztett tö­megekkel kerültünk szembe. A fegyvert használni kötelesség volt, de felelősség is. Keszthelyen a hu­szárok ellen harcoltunk, jöttek ránk a gróf úr lovasai. Villogtak a kardlapok, elszabadult lovak nyerí­tettek, nyargalásztak az utcán. Az öcsém mellettem harcolt Nagyon erős gyerek volt. Puskatussal úgy fiiltövön vágta 1az egyik huszár alatt a lopat, hogy a ló abban a pillanatban elszédült. A lovas meg le a földre. Nem volt a számukra irgalom. Egy-kettőre szétzavartuk őket. Szívesen és erősen fogtam én is a fegyvert. A környéken rendet tartottunk és érvényt szereztünk a törvényeknek. A sóhajnyi szélben megrezdülne.k fölöttünk a falevelek. Németh bácsi gondolatait rendezgeti. — 4 Tanácsköztársaság bukása u'án vége-hossza nem volt a kegyetlen­kedéseknek r— folytatja komoran. Jöttek a tiszti különítmények... Schnell százados négyes fogaton, kalapjában fehér toljak, úgy robo­gott be Nagyatádra. Elfogták Né­meth elvtársikat is. A laktanya ud­varára terelték a »hazaárulókat«, az igazság »nyálosszájú« bajnokai. Alt már a kettős létra. Gúnyos hangon búzdították őket: »mássza­tok csak feljebb, gyerünk az égig, ti úgyis magasra kívántatok jut- ni.« Mikor már fürtökben lógtak a négy méter magas létráról az em­berek, akkor ellökték és a rajta lé­vők egymásra zuhantak. A járási tanács elnökét szuronnyal bököd- ték a tisztek, és a kifolyó vért kutyával nijálották fel. A nőket sem kímélték. Cserreinét (nedaafi- gus volt) három méter mély pin­cébe lökték. Nem törődtek, mi lesz vele. A legtrágárdbb szavakkal illették a kommunista,kát. Nagy­atádról a kaposvári Baross-lakta- nyába szállították a foglyokat. Huttya százados parancsnoksága alatt négy kisegítő tevékenykedett. A megrugdalt, megtaposott embe­reket egy faházba zárták. Egymás­tól nem tudtak mozogni. Hajukat előzőleg levágták, de a szakállat meg kellett növeszteni, hogy arcúi: »mulaltatóbb-« legyen. Éjetekig tengődtek, a faházban gyufaszálként összezsúfolva. A legelemibb tisztálkodásra sem gondolhattak. Lesoványodott tes­tűket tetvek lepték el. Nem ma­radt el a napi verés. A »haza megment ői« kesztyűt húztak és a tornaterem,ben — ahová később ke­rültek — megkezdődött a »szórako­zásI«. A részeg, pelyhes arcú, em­beri mivoltukból kivetkőzött fia­tal hadnagyocskák és a »tapasz­talatban« gazdagabb öregebb tisz­tek Jélholtra verték a védtelen foglyokat. Ez igazán kedvükre va­ló munka volt. A kínzások egyik színhelyéül a Kapos-folyó mentét választották. Ide hordták a meg­gyötört, elcsigázott vörös katoná­kat. Derekukra kötelet raktak és a vízbe kényszerítették őket. A partról nevetve nézték a kommu­nizmus küszködő, haláltusájukat vávó katonáit. S mikor már kifá­radtak, alig tudtak evickélní, ak­kor a partra vonszolták őket és a víz fölé hajló fűzfák ágaira akasz­tották az áldozatoica-t. Embertelen­ségben nem ismertek határt. A mozdonyok tűzgyomrába élő embe­reket dobáltak. — Később cellákba kerültünk — emlékezik vissza Németh Ferenc. Csak minden másnap kaptak egy kanál (3 decis) főzeléket. De kana­lat nem adtak hozzá, A szemétből előkotort piszkos ~ forgácsdarab­kákkal ették meg a létfenntartás­hoz is annyira kevés moslékot. Horthy katonáinak ez nagy örömül szolgált. Ha a foglyok közül valaki azt merte mondani, hogy a hazá­ért. az emberek jobb sorsáért har­colt, azt rettenetesen megverték. A legénység soraiban sokan voltak, akik együttéreztek a cellák lakói­val. Az ilyenek — ha módjuk volt rá — adtak egy-egy szelet kenyeret az éhségtől tántorgóknak. De na­gyon kellett vigyázni, mert ha ész­revették, akkor 25 bot ütés várt a megajándékozottakra. A Baross- laktanya foglyai voltak Latinka, Farkas, Tóth és Szalma elvtársak, is. Rájuk nagyon kiegyetlen sors várt. Egyik éjjel- jött egy autó... Lapátot osztottak ki közöttük és elvitték őket a nádasdi erdőbe. Sírt ásattak velük... összetörték kezüket, lábukat... Félig elevenen kerültek a földbe. Németh Ferencet nyolc hónapig tartatták bezárva. Szabadlábra he­lyezése után három évig rendőri felügyelet alá h\eiyezték. )Minden vasárnap jelentkeznie kellett Hám szolgabíró úrnál. — N\em tudtam úgy menni hozzá, hogy valami hi­bát ne találjon. Ha feléje fordul­tam, akkor azért kaptam pofont, ha meg nem néztem rá, azéi-t ütött arcul. Nyilvántartott kommunista­ként kezeltek, de eszméimhez min­dig hű maradtam. Soha, soha nem bántam /meg, hogy vörös katona voltam — mondja a Baross-lakta- nya egykori foglya. Most már gyenge a szeme, a munkásőrségben fiatalok foglalták el a helyét, neki kicsit fárasztó lenne a kiképzés. — De ha valaki ellenünk készül — lobban fel a te­kintete —, aklcor municióvivőnck én is ott leszek. * * * JWémeth bácsi Nagyatádon él, ^ ' italboltban dolgozik. A Ko­lozsvári utcában van egy szó ba­lcony hás lakása. Az udvarban sző­lőlugas. A rőt levelek közt beszö­kik az őszi napsugár, s megcsillan haja derén... Eljártak fölötte az évek, 62 év van mögötte. — Ki­csit fáj — mondja búcsúzkodás közben —, hogy a nagyatádi mun­kásőrség avatásakor közülünk, öre­gek közül nem hívlak meg sen­kit. .. Pedig vártuk... ök a mi fiaink, ők viszik tovább a munkás­hatalom lobogóját, amely alatt egy­kor mi harcoltunk. Szerettünk vol­na ott lenni az avatáson, de hát... GÖBÖLÖS SÁNDOR »Kedves munkatársunk! A mai naptól kezdvie üzemünk dolgozója lett, velünk együtt építi a szocia­lizmust. .. A tervek teljesítése és gagát tiesti élpsége érdekéiben vi­gyázni kell egészségére. A védőbe­rendezések, a védőruhák, munkaru­hák, fejkendők nem akadályozzák a munkái hanem azért vannak, hogy segítségükkel a baleseteket elkerül­jük. ..« így kezdődik az a munkavédelmi ismertetés, amelyet minden — a Textilművekbe belépő új dolgozó kis füzet alakjában az első napon kéz­hez kap azért, hogy részletesen megismerje azokat a veszélyeket, amelyek a különböző gépek mellet munka közben érhetik. De a kis tájékoztató azonnal megfelel arra is, hogyan lehet a veszélyt leg­könnyebben elkerülni, mire kell (kü­lönösképpen ügyelni. Nem kétséges, a gyár szakszervezetének ez a gon- )dos Ibáliesetélháirftásí.felvilágosító munkája már fél sikert jelent a dolgozók testi épségének megvédé­sében. Az alapos tájékoztatás be­vezetése óta érezhetően csökkent a balesetek száma. ICét hónap óta még kisebb baleset sem fordult elő az üzemben. Emellett természetesen ál­landóan figyelemmel kísérik a mun­kások egészségi állapotát. Nemrég (hagyha'tósu ga r ú kvarclámpáé fe­leztek be azért, hogy a meghűléssel kapcsolatos betegségeket enyhítsék. Az utóbbi nagy influenza-járvány Idején minden dolgozónak ingyenes csipkebogyó szöroöt és C vitaminos tápszert biztosítanak az étkezések­nél. Kétnaposként fertőtlenítik a közhelyeket és a hulladékos ládá­kat. A szakszervezet munkavédelmi felelőse az üzemorvossal naponként szemléli meg a gvárat, a munkahe­lyeket, és ahol hibát észlelnek, azok kijavításáról nyomban intézkednek. Nagyobb gondot a murv'>'>3cd«!«m terén a télre való felkészülés jelen­tett. A különböző berendezések felül­vizsgálására három brigád alakul'. A rendbehozott ablakok, ajtók, fű­tőtestek és a kicserélt, vagy meg­újított téli munkaruhák költség-? mintegy ötezer forintot tett ki ezm az őszen. Közel 34 000 forintba ke­rült a kaxánházfTMK-zási költség". Időben és alaposan történt m°g tehát a Textilművekben a téli mun­kavédelmi előkészület.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom