Somogyi Néplap, 1957. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-24 / 249. szám

SOMOGYI NÉPLAP Csütörtök, 1957. október 81 ÄZ adóforint a nép pénze Ae ellenforradalom káros követ- Itezményeképpen nagymértékben meglazult az állampolgári fegye­lem. Emiatt a múlt év utolsó ne­gyedében a népgazdaságunkat ért egyéb súlyos károk mellett, nélkü­lözni kellett államunknak á beter­vezett, a gazdasági élet vérkeringé­sében szorosan helyet foglaló, je­lentős adóbevételeket. Később a politikai és gazdasági élet konszolidációja magával hozta az állampolgári fegyelem fokozatos helyreállításának lehetőségeit. A fél­revezetett adózók egyre többen lát­ták be azt, hogy az ellenforradalom szószólói által megtévesztésükre hirdetett frázisok, hamis jelszavak mit takarnak. Egyre növekedett azoknak a száma, akik megkezdték kötelezettségeik rendezését. Először csupán az a hagyományos jelszó hatott, hogy »adót mindig kellett fi­zetni és most sem engedik el«, de később mind szélesebb dolgozó pa­raszti rétegek látták be: nem mindegy, hogy mikor és főleg kinek, milyen államnak fizetik az adót, illetve a befize­tett adót milyen célra fordítot­ták. A forradalmi munkás-paraszt kor­mány intézkedései nyomán a mező- gazdasági lakosság részére adott en­gedmények (begyűjtés eltörlése, stb) a biztonságosabb termelést elősegítő rendelkezések jó irányban befolyá­solták az adóerkölcs alakulását és nagyobb lehetőséget biztosítottak az adó megfizetésére. Az adófizetési morál javulása, adóügyi dolgozóink becsületes mun­kája és helytállása során megyénk ez évben az elmúlt negyedévek adó­terveit teljesítette. Ez a viszonylago­san szépnek látszó eredmény azért még távolról sem kielégítő, mivel hátra van még az esztendő legnehe­zebb része, amikor a hátralékokat kell rendeztetni. Az a körülmény, hogy az év végére — mivel a jó adófizetők tartozásaikat már általá­ban rendezték — a notórius hátralé­kosok maradnak, fokozottabb fel­adat elé állítja tanácsainkat, adó­ügyi dolgozóinkat. Tanácsainknak a törvényesség betartása mellett keményen fel kell lépni az állampolgári kötelezettségét nem teljesítő hátralékosokkal szem­ben. Államunk a beszedett adókat közvetlen, vagy közvetett formá­ban a lakosság céljaira, az élet- színvonal emelésére fordítja. A szociális és kulturális beruházá­sok ■ csak úgy valósulhatnak meg. ha az adóforintok időben, a tervezés­nek megfelelően befolynak. Éppen ezért nem tűrhető, hogy az adók beszedése elmaradjon. Községi ta­nácsaink nagy része negyedévről negyedévre teljesíti adóbevételi ter­vét. Ilyen többek között Nagyberki Attala, Nagybajom, Igái, Tab, Bala- tonszabadi, Porrog, Somogyvár. Ezek a községek jelentős dologi pré­miumot kapnak, amit a község fej­lesztésére felhasználhatnak. Iga1 község a közelmúltban több min1 20 000 forintos dologi prémiumhoz jutott, amit községfejlesztésre fordít hat, de a többi jó eredményt elért község is jelentős helyi vonatkozású, a község lakossága érdekeinek meg­felelő szociális és kulturális beruhá­zásokat eszközölhetett a közvetlen megtérülő adópénzből. Az épülő kul- túrházak, napközi otthonok, villany, egészségház, betonjárda, bekötő utak, széppé varázsolt parkok, mind a pontos adófizetés közvetlen meg­térülését hirdetik. Akad azonban még számos község mint például Hajmás, Hedrehely, Kisgyalán, Gálosfa, Bálványos, Po- tony, amelyek lakói nagyon ritkán vagy egyáltalán nem fizetik meg esedékes adójukat, pedig ők is igénybeveszik az állam által bizto­sított közszolgáltatásokat. Gondol­koztak-e azon e községek ta­nácsvezetői, hogy mi lenne, ha min­den község így elhanyagolná az ál­lam iránti kötelezettsége telejsíté­sét. Adózóink nagy része a felvilá­gosító szóra kifizeti adóját, áe akadnak notórius késlekedők. Ilyen például Kiss István toponári középparaszt, aki 1953 óta mindi, bevárja a kényszerintézkedéseket. Most is több, mint 14 000 forinttá tartozik. Egy hold földet a tanács megkerülésével akart eladni, de ide jében észrevették és az eladási árat 5000 forintot adójába fizették be. Ö ..év alatt 4000 forintot fizetett adó- pótlék címén, ami egy évi adójának felel meg. Vajon érdemes-e késlekedni? Kis- István példát vehetne Virág József zintén- toponári lakostól, aki min­dig teljesíti kötelességét. Még az el­iten forradalom alatt is fizetett, ami­kor egyesek 4—5 takarékt'űzhctyert vásároltak. Sikentáncz Ferenc andocsi lakos­nak jelenleg is 30 000 forint tőke- és 6900 forint adópótlék tartozása áll fenn. Nála minden évben kényszer- cselekményt kall alkalmazni. Ez év március 25-én lezálogolt ingóságo­kat elidegenítette és ezért zálogtárgy' sikkasztás címén a tabi járásbíróság bathónapi börtönre és 2000 forint pénzbüntetésre ítélte. Szabó János igali lakos, több mint 10 000 forint adóval tartozik. Az adóügyi dolgo­zókat úgy akarja kijátszani, hogy terményeit teljes egészében szerződ­teti, hogy magas árat kapjon s egy­ben mentesüljön a termények lezá- logolása alól. Szabó János nem gon­dol arra, hogy amíg félrevezeti a hatóságot, addig hátraléka növek­szik, adópótléka szaporodik és az igali tanács módot talál majd hátra­lékának behajtására. Másképpen gondolkodik Ughi Ferencné ráksi lakos, áld adóját az esedékességnek megfelelőn, pontosan fizeti és min­den évben jelentős összegű — há­romszázalékos — kamattérítésben részesül. A felsorolt példák igazolják, hogy rosszul jár az, aki késlekedik az adófizetéssel, mert egyrészt a késlekedésből eredő költségek megnövelik a tartozást, másrész­ről veszélyeztetik a község terv- teljesítését és így a község a késlekedők miatt elesik a köz­vetlenül megtérülő dologi pré­miumtól, ami azt jelenti, hogy a jó fizető adó­zók szorgalma nem kamatozik. Ép­pen ezért jogos a 'becsületes, állam- polgári kötelességét példásan telje­sítő adózóknak a rosszal ása a ha­nyag hátralékosok iránt. Az a célunk, hogy adózóink ön­kéntesen, minden kényszercselek­mény nélkül rendezzék tartozásai­kat. Azonban a notórius hátraléko­sokkal szemben a törvény által biz­tosított eszközöket felhasználva fo­gunk eljárni. Kormányzatunk a pa­rasztság, a falusi lakosság jogos óhajának tett eleget akkor, amikor az adóügyek intézését a községi ta­nácsok hatáskörébe adta. így szoro­sabb a kapcsolat az adóhatóság s az adózó lakosság között, ami végső fokon az adómorál javulását eredmé­nyezi. Községi tanácsaink éberen őr­ködjenek az állami fegyelem be­tartásán. Ne tűrjék el, hogy egyes hanyag gazdák miatt a község hátrányosabb helyzetbe kerüljön. Minden állampolgárra egyformán vonatkozik a törvényesség két olda- ia, ami a jogok gyakorlásában és a kötelezettségek teljesítésében jut ki­fejezésre. Szervezzék át a meglévő de nem működő pénzügyi állandó bizottságokat a példamutató adó­zókból. Adjanak megfelelő támoga­tást az adócsoportoknak és maguk is legyenek példamutatók. Pártszervezeteink fejtsenek ki politikai felvilágosító munkát a lakosság körében az adótartozá­sok megfizetése érdekében. Mutassanak rá az e téren elkövetett hibákra. A Hazafias Népfront és jgyeb tömegszervezetek bevonásá­val indítsanak mozgalmat községük adótervének teljesítéséért. Az adóbevételi tervek teljesítése nemcsak a tanácsok feladata, ha­nem dolgozó népünk közös ügye, állampolgári kötelesség, mert nép­gazdaságunk megerősödését, az élet- színvonal emelését mozdítja elő. Szi­lárdítsuk meg ezen a téren is az ál­lami fegyelmet. Kábái István megyei, pénzügyi oszt. vezető- helyettes. kit Lmelelböt Nap mint nap számos levél érke­zik megyénk legkülönbözőbb részei­ből szerkesztőségünkbe. Az egyikben községének valamilyen eredményé­ről számol be a sorok írója, a másik panaszt, vagy kérést tartalmaz. Nézzünk meg néhányat most egy hét leveleiből. Nagy Gyula csoko- nyavisontai olvasónk sorai arról ad­nak bizonyságot, hogy a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 40 évfordulójára már megkeedődött a lelkes készülődés. íme: Egy igazgató verset tanul »-Kaposvár felé ha­ladunk a gyékényesi vonattal — kezdődik a levél. — Kissé nyomott a hangulat, az emberek az ablaknak dőlve ül­nek a lassan döcögő kocsiban. Egy ember van, aki szorgoskodik. Kényelmesen élhielyez- kedik az ülésen, jobb- kezébe hajtja őszbeve- gyülő fejét. A másik­ban papír vfan. »Ez az ország a mi országunk, Itt már a mi kezünk épít.« — mormolja. Gondoltam, verset ta­nul. De kíváncsi vol­tam, hogy minek és mi­ért épp most, mert nem is olyan szórakoz­tató mozgó vonaton olvasni, főleg, ha me­leg van. Egy zöldköpenyes férfi nyitott be a fül­kébe. r- Szervusz, Laci bá­csi. • — Szervusz. Csak­hogy végre jön egy is­merős. Igaz, hogy van szórakozni valóm — te­szi hozzá — látod, ver­set tanulok. — Talán holnapután tanítod? >- Nem. — Akkor minek gyöt­rőd magad? — Az októberi forra- jdalom évfordulójára készülök. Nem szaval­tam ugyan még soha­sem, de most majd megpróbálok. — Még mivel készül­tök? — Egy másik kollé­gám is szaval, ünnepi beszéd lesz, s az isko­la minden osztálya fel­lép valamivel, tánccal, jelenettel. Ismét visszatér az előbbi beszéd tárnára. ­— Példát kell mutat­ni nekünk, öregeknek — mondja. — Az idén Bobban fel akarunk készülni az ünnepre, mint máskor...« Zene a Rákóczi-téri italboltban A következő panaszt Schmidt Ala­jos kaposvári lakos küldte szer­kesztőségünkhöz, s mi közzétesszük, hagy az illetékesek okuljanak belőle és intézkedjenek. »1957. október 14-én 18.20-kor több munkatársammal együtt el­mentünk a földművesszövetkezet kaposvári italboltjába (Rákóczi tér), hogy a napi munka után megigyunk egy liter bort. Ahogy helyet foglaltunk, rög­tön elénk tették a kívánt italt, ami minőségileg kifogástalan volt. Jó ízűén el is fogyasztottuk. A probléma ott kezdődött, ami­kor fizetni akartunk, s a pincér 28 forint bor ár mellé 5,60 forint zenedíjat számolt fel, amikor a zenekar 15 percen keresztül, amíg ott tartózkodtunk, zene helyett ulti-partit játszott. Amikor megkérdeztük a pincért, — persze vigyázva, nehogy meg­sértsük a zenekar tagjait —, hogy vajon az ulti-parti támogatására, vagy pedig a zene élvezetéért í'i- zettük-e a bor árának 20 százalé­kát, azt a választ kaptuk, hogy a zene élvezetéért. Fel is hangzott a vezényszó (a pincér adta): »Zene, működni.« Sajnos, addigra mi elhagytuk az italboltot, így csak a zenekar gyilkos és a pincér gúnyoros pil­lantását élveztük. Fentieket a föidművesszövetke- zet vezetőségének szánjuk, hogy a haszon biztosítása mellett a ven­dégek szórakoztatására is fordítsa­nak figyelmet«. hidag, barátságtalan, mert az ablt- kok darabokban lógnak, dü ledet- )_ melk, egyszóval lehetetlen áilapo- *­ban vannak. A hideg majdnem * egész ablak nagyságában tódul » tanterembe. így nem lehet tanulit, üir a kisgyerekek könnyen megbetegeí- jbf’ hatnék, mint ahogy' már példa is vai rá. A fűtést a szabályzat szénit nem lehetett megkezdeni előb*, meg egyébként is teljesen hiábavaló lett volna az ablakok miatt. Hason­lóan néz ki a tanácstitkár szolgálói lakása és a kultúrotthon is. A tanáas betervezte annak idején költségve­tésébe az iskola tatarozását, kijavíí- tatását, ugyanígy a lakás és a kul­túrotthon rendbehozását is. Akkor ezt az illetékes felsőbb szervek dl­vetették. Később, sok utánjárásba, pótköltségvetést nyújtottak be, ezt f is egyszer elvetették, másszor meg­ígérték jóváhagyását, de még min­dig nem történt semmi. Jó lenne, há a felsőbb szervek elgondolkoznának ezan, mert személyesen is látták a ,» különösen az iskolában uralkodó le- hetetlen állapotokat. Hagyják jóvá a költségvetésünket« — fejeződik b? a levél. Papp Lajos, az MSZMP községi titkára a kőkuti iskola helyzetéről írt: »A kőkuti állami általános iskola tanulói az elmúlt napokban hirtelen beállt hideg időben reggelenként siettek, hogy meleg, barátságos helyre kerüljenek, s nekilássanak az iskolában napi munkájuknak. A barátságot és a pedagógiai sze­retetek jó nevelést meg is kapják, de meleget, azt nem. A tanterem Mikor szeresnek érvényt a határozatnak? A Marcali Vegyesipari Szövetke­zet fodrász részlegének dolgozói iz­gatottan, sőt mi több, felháborodva tárgyalták nemrég a Bárdos Tibomé- féle ügyet. Bárdos Tiborné fodrász- kisiparos ugyanis, aki az ellenforra­dalom után férjével együtt otthagy­ta a szövetkezetét, most a Marcali Járási Tanács jóvoltából Marcali legforgalmasabb utcáján, a Petőfi úton nyitott üzletet. A dolog így történt: Bárdosné, amikor az ellenforradalom után há­tat fordított férjével együtt a szö­vetkezetnek, igazolást kért a szö­vetkezetnél eltöltött munkaidejéről. Ezt felvitte a Járási Tanácshoz, a volt iparügyi előadónak, Pillér Pé­ternek. Pillérnek nyilván nagyon fontos lehetett, hogy Bárdosné megkapja az iparengedélyt, mert még a kilépési igazolást is megha­Beszámolók a Szovjetunióról A megyei békeküldöttek, a Béke­vonat utasai már negyedik beszá­molójukat tartották meg szovjet­unióbeli élményeikről. Szántó Jó­zsef, a Kaposvári Élelmiszer Kiske­reskedelmi Vállalatnál, Bódis Ist­ván a MESZÖV-nél, Csákvári János Nagybajomban és a kaposvári Vá­rosi Tanácsnál mondották el tapasz­talataikat. Az előadásokat mindenütt nagy érdeklődéssel hallgatták a jelenlé­vők. A négy beszámolón mintegy 350—400 dolgozó vett részt, akik kérdéseket is tettek fel az előadók­nak. Rohamosan fejlődik oiQ könyvkiadásunk A magyar könyvkiadás a felsza­badulás óta rohamosan fejlődik. 1949-ben havi átlagban 99 könyv jelent meg 1,2 milliós póldány- 'zálmban, tavaly, az ellenforrada­lom okozta kiesés ellenére havi át- agban kétszázegy könyv, csaknem frótgm&llió p cteen öz év­ben a januári 79-ről júliusra 327-re eőtt a kiadott könyvek száma. A példányszám ebben a hónapban há­rom és fél millió. A békeküldöttek a közeli heteié­ben más meghívásoknak is eleget tesznek és a megye több községébe, üzemébe, intézményébe látogatnak el. MEGJELENT ávivivr .yí.-áíy:*:,• L.. V....:c’ •;g­i másította Bárdosné érdekében. Nem rajta, hanem a szövetkezeti dolgo­zók éberségén múlott, hogy Pillért a járásbíróság magánokirathamisí­tás miatt három hónapi börtönre ítélte. De mi történt? Az ítéletet a bíróság három évre felfüggesztette. De mi történt Bárdosnéval és nem egészen 'becsületes úton szerzett iparengedélyével? A fenti módon kiadott iparengedélyt nem vonták vissza. Á Járási Tanács a 6327—3 A 1957. II. sz. határozatában az aláb­biakat közölte a szövetkezettel: »Hi­vatkozással a 14. tvr. 11. §. b.) pont­jára, amely kimondja, hogy abban az esetben, ha a szocialista ipar az igényeket a vonatkozó szakmában ki tudja elégítem, sem iparigazol­vány, sem telephely nem biztosítha­tó másnak.« Aztán még közölte a Járási Tanács VB iparigazolványo­kat felülvizsgáló bizottsága azt, hogy »a nevezettet utasította, hogy a kül­területi működés feltételeit teremtse meg és iparát ott folytassa.« A nevezett azonban az utasítást nem volt és ma sem hajlandó betar­tani és a külterület helyett üzlethe­lyiséget bérelt Marcali legforgalma­sabb utcájában, hogy üzleti feltéte­leit a legmesszebbmenően biztosít­hassa. A szövetkezeti tagok méltatlanko­dása afelett, hogy a jogtalanul szer­zett iparengedéllyel a szövetkezet működését veszélyeztetik, és ezzel kereseti lehetőségeiket is csökken­tik, nem alaptalan. Különösen nem, ha figyelembe vesszük azt, hogy Marcaliban még négy iparigazol­ványt adtak ki fodrász szakmában. Vajon Bárdosné úgy gondolja-e, hogy mivel az iparigazolvány meg­szerzése érdekében őt oly különös módon patronálták az illetékesek, talán majd az utasítás semmibevéte­lét is elnézik? Nem szeretnénk ezt hinni! SZÁZ KATASZTRÁLIS HOLD területről 35 vagon piroscsöves pap­rikát takarítottak be a Szeged mel­lett] ©thalmon. Több olyan levél is érkezik a So­mogyi Néplap napi postájává. amelynek írója felvilágosítást kér, érdeklődik. Ez alkalommal Hajdn Jánosm; (Ibarosberény, Táncsics u. 1. se. alatti lakos) soraira válaszolunk Kérésére felvettük a kapcsolatot a Háziipari Termelőszövetkezet veze­tőségével és a következőket tudtuk: meg: a szövetkezetnek csak kapós - vári, Kaposvár környéki, vág,' dombóvári (ott külön kirendeltség ; van) lakos lehet tagja. Az itt dolgo- ■ zóknak ugyanis (még ha bedolgoz: varrónő is az illető) két-három na­ponként be kell menniök a szövet­kezetbe, s ez Iharosberényről, vágj más távolabb eső helyről lehetette ^ mert sok fáradsággal jár, s a távol­lakók emiatt dolgozni sem tudnak annyit, mint a többiek. Kérjük hát olvasónkat, próbáljon meg valami más munkalehetőséget, hogy nehéz helyzetén segíteni tudjon, mert a Háziipari Szövetkezetben, —• ha fel is vennék — ilyen körülmények kö­zött nem oldódna meg kereseti prob- t lémája. AZ IGALI PÉLDA Való igaz, hogy az Igali Földrnű- vesszövetkezetet több tekintetbe~ oda lehetne állítani más földmű vesszövetkezetek elé, mint péld. - mutatót. Jó és eredményes munkát végez a szövetkezet kollektívája, s így nem csoda, ha a község dolgo­zó parasztjai bizakodással tekinte­nek a szövetkezet jövője elé. Miben nyilvánul meg ez a biza­lom? Könnyű erre választ adni. Csak meg kell nézni például azt, miként áll a földművesszövetkezet a részjegyalap növelésével. Az fmsz tagok nevei mellett ilyen számokat látunk: 200, 300 forint, sőt Csepeli Sándor 350 forint, Bati Antalné pe­dig 360 forint értékű részjegyet jegyzett. Mi más ez, mint a rendít­hetetlen bizalom jele? Egyre több azoknak a száma is, akik nem a meglévő részjegyeket egészítették ki, hanem új tagként jelentkeztek az Igái és Vidéke Földművesszövet­kezethez. így kétszereződött meg például az Igáihoz tartozó Gad'ács községben a fmsz tagok száma. A körzeti földművesszövetkezetnek ma már együttesen több mint 1100 tagja van. Amikor megyeszerte megkezdő­dött a földművesszövetkezeteknél a részjegyalap növelési kampány, az igali fmsz vezetők ugyancsak elégedetten mosolyogtak. Hogyisne, a tervezett hetven forintos részjegy- alap náluk ekkor már 70 forint fe­lett volt. Miként? Vincze János, az fmsz igazgatóságának elnöke ugyan­is öntevékenyen az igazgatóság hoz­zájárulásával már ez év, tavaszán hozzálátott a részjegyalap növelésé­hez. Akkor kezdték az igaliak az agitációt, amikor egyes dolgozó pa­rasztok öt-hatszáz, sőt ezer forintos nyereségvisszatérítést kaptak. Ek­kor álltak elő a szövetkezeti veze­tők Igáiban a javaslattal, hogy az eddig 50 forintos részjegyalapot fel kellene emélm. Ilyenkor persze könnyű agitálni. Ezért van az, hogy ma már Igáiban 83 forint fölött van egy részjegy átlag értéke. Úgy mondják, hogy decemberre a föld­művesszövetkezetek IV. kongresz- szusának tiszteletére elérik a 100 forintos átlagot. Ahogy Vincze elvtársikat megis­mertük, bizton reméljük, hogy ez nemcsak vállalás lesz csupán.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom