Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-29 / 228. szám

Vasárnap, 1957. szeptember 29. SOMOGYI NÉPLAP 5 OLDJUK KI A EÉKEKET! VASÁRNAPI SPORTJEQYZETEK Zsúfo't mostanában a hét végének sportműsora. »Nagyüzem« van a labda­rúgásban, kihasználják a kedvező őszt az atléták, a kerékpárosok, folyik a te­kebajnokság és a készülődés az ököl­vívó CSB-re. A sok-sok sportesemény természetesen számos sportproblémát vet fel, amelyben akad öröm é9 üröm egyaránt. Ragadjuk ki a legmegkapób- balcat az e heti feljegyzéseink közül. Milyen televény ez a somogyi talaj, hány kiválósága nő fel itt a magyar sportnak? Adott már a somogyi hon olimpiai bajnokot, sok kiváló rekordert, szinte számtalan nagyszerű sportolót a magyar sport számára. Úgy véljük, hogy az egyik legszebb reményekre jogosító sportpályafutás most van ki­bontakozóban. Alig 16 éves. Tanárai és a Táncsics Gimnázium igazgatója csalt a legnagyobb elismerés hangján nyilatkoznak róla. mint gimnáziumi ta­nulóról. Talán túlzottan is szerény fiú — mondogatják. Ez a véleménye Papp Béláról — mert' hise róla vám szó — edzőjének, Szegfi Lászlónak is. A fiatal Papp Bélának ökölvívó tehetségéhez nem férhet kétség. Abból mostmár kap­tunk ízelítőt az utóbbi időben nem egy ízben. Ahogy a válogatott Adorján után, most' Szászt lépte le. több volt mint lenyűgöző. Teljesen jogos és megérde­melt volt a második és harmadik me­netet végigkísérő taps, valamint a győz­test köszöntő tapsvihar. Az egyik szur­koló a mérkőzés után jegyezte meg: Papp Béla most 16 é\es. A római olim­pia idején 19 lesz. Kijut-e vajon Papp Béla ilyen fiatalon majd az olimpiára? — tette fel a kérdést. Mi adjuk meg a választ. Kizárólag Papp Bélán múlik ez. Ha azon az úton halad, mint eddig, akkor feltétlenül, s talán nagyobb sikerrel szerepel majd, mint a kis Béla gyerek eszményképe, Dőri Bandi. * * * MEGCSAPPANT A NÉZŐSZÁM az NB Il-es mérkőzéseken. A KMTE idénynyitó mérkőzésén három és félezer szurkoló volt, vasárnap, viszont alig több mint kétezer néző volt kíváncsi a KMTE-re. Hja. a szurkolótábor nem azt várta NB Il-es csapatainktól, hogy ilyen gyengéin szerepeljenek. Mi a lemorzsolódás oka? Eláruljuk, csak másodsorban a repülő- nap. Elsősorban az a gyenge szereplés, amely a KMTE és a K. Kinizsi csapatát egyaránt jellemzi. Ha csapataink ma­gukra találnak, ha a közönség olyan lelkes játékot' lát, mint ahogy a KMTE küzdött a második félidőben, akkor nem lesznek majd üres padsorok sem a Dózsa-pályán, sem a cukorgyár! gö­dörben. * * * HA MÁR A KÖZÖNSÉGNÉL tartunk, szóljunk azért magáról a somogyi szur­kolótáborról is. Eláruljuk, hogy ilyen hangtalan labdarúgó közönség, mint amilyen Kaposvárott van. talán sehol másutt nincs az országban. Az idén ősz­szel elkísértük csapatainkat néhány var- eyobb dunántúli városba. Zalaegersze­gen, Győrött, Székesfehérvárott, egy­szóval mindenütt rendszerint zúg a haj­rá, a biztatás. A mi közönségünk egye­lőre néma. Hogy miért? Ezt nehéz vol­na megmondani. Itt nem lehet mentség a gyengébb játék siem. mert hisz éppen ilyenkor kellene a még harsányabb biz­tatás. Persze, az is igaz, hogy amikor jó sportot kap ez a szurkolótábor — s itt megint csak az ökölvívókat említjük —, akkor nem is olyan csendes a sport­telep környéke. íme .ismét egy ellesett párbeszéd. Az egyik NB Il-es labdarúgó némi irigységgel kérdezte a délelőtti ökölvívó viadalon, hogy ők vajon mi­kor kapnak ilyen tapsot. Az egyik né­zőtől megkapta rögtön a választ is. ek­ként! — Majd ha ti te úgy fociztok, mint ahogy a dózsás öklözök bunyóz­nék. — Úgy véljük, ez a párbeszéd minden ezzel kapcsolatos vitáira felele­tet ad. * * * PÉCSI SZURKOLÓK érkeztek, vagy háromszázain. Különvonat hozta őket Kaposvárra, hogy buzdítsák csapatai­kat, a Pécsi Vasast és a PVSK-t. El­áruljuk, figyelmetlenség volt számukra kiadni a lelátó legrosszabb helyeit, azaz a legfelső sorokat. Zsörtölődtek is emiatt — és joggal — pécsi vendégeink. Mérgükben aztán .annál harsányabban buzdították csapataikat. A pár száz, sőt mondhatnánk, a pálya város felőli sar­kán elhelyezkedő 20—30 pécsi drukker nagyobb "zajt csapott, mint a kaposvári kétezer néző. Áraljuk el, nemcsak azok biztatták hangosan a pécsi csapatokat, akiknél nagy demizson volt, mert ilyen is akadt, s mondjuk meg őszintén, a lel­kesen szurkoló pécsi sporttábort öröm­mel láttuk a kaposvári pályán. A deml- zsonokból erőt merítő szurkolókat azon­ban korántsem. KEMÉNY JÁTÉKRA buzdítottuk egy héttel ezelőtt labdarúgóinkat. Amikor ezt tettük, akkor a kemény, férfias já­tékra gondoltunk, amely a mai labda­rúgás általános jellemzője. Néh ínya» azonban félreértették ezzel kapcsolatos Írásunkat, s akkor rugdalózlak kemé­nyen, amikor a labda a közöl ük bon sen» volt. Mi lett .a vége? Kiállítás. A folyta­tás pedig eltiltás, kényszerpihenő. Ez természetes is. Teljesen jogos volt a SLASZ elnökségének te az a kérése a fegyelmi bizottságokhoz, amely a ke­mény játékot a kíméletlen Játékkal ősz- szetévesetö játékosok számára igen szi­gorú ítéletet kért. így történt, hogy a héten négy hétre, hat hétre, sőt örökre Is eltiltottalt labdarúgót Somogybán. Hja, rendnek muszáj lenni. T»TTrYYTYY*VTTVTTTYTTTTTTTTYYYTYYyYYTTTYTTTTTyYTTTVYTTVTTTTT7TTYTTTTTyYTYT AZ IKERSOROS KUKORICA termesztési módszeréről O zövevényes a falu élate az át- O alakítás időszakában. Szinte egy födél alatt él a régi, meg az uj éT viaskodik egymással. Bonyolítja a helyzetet az ellenforradalomnak az anyaginál súlyosabb eszmei, erkölcsi rombolása. A szocializmus eroi keny- telenek voltak bizonyos merték«, időlegesen visszavonulni, majd is­mét izmosodni k-zd-tek. Nem kétsé­ges hogy szívós, kitartó munka ara. győzedelmeskedik az új, s felváltja f “étit Okosan, körültekintően kell kiköveznünk . MIM.. ?<£ ne kelljen akár egy ^tis vissza falé tennünk a jövőben, hogy igaz ügyünk bármilyen lassan ^ de ál­landóan előbbre jusson Ehhez szükséges, hogy dobaliimkleminde felesleges terhet a szocializmus si­keréről s határozott, meggondolt kézmozdulattal oldjuk ki elorehala­dCA párt agrárpolitikájának tóöAsei megmutatják, melyik irányba kell menetelnünk. Fő feladat: a falu szo­cialista átalakításának szem-eg« tartása és egyidejű végzés,e mellett a mezőgazdasági Armeies fokozat ta'ob fellendítése. Ez a világos u mutatás akkor hozza meg a vám si­kert ha minden lehetségest megte szün’k érte, A győzelem eteogedte- tetlen előfeltétele az egvseges alias foglalás, a tézisek egyöntetű értelme­zése és végrehajtása. A gvak«rlatl tapasztalatok - sajnos - néhol en­nek a hiányát érzékeltetik. A mező­gazdaság sorsát formálni hivatott ér­tekezletek egyike-másika letér a fő­vágányról. Részletesen mertianviam vetik a termelőszövetkezetek Örö­meit, gondjait, s megszabjak a ten- „ ívni,Meat — és dicséretes floio,. hogv ezt teszik. De hiba hogy csak erről esik szó, a túlsúlyban levő egyéni parasztgazdaságok nev segítését vedig néhány oha,ano_ megjegyzéssel elintézik. Sőt, vannak egyes élvtársaink, akik kifogásolják, ha Dl a 'ajtó ismerteti a jól gazdál­kodó egyéni parasztok eredményeit. SnJTeJel . párt Űrt« •_ szövetkezeti, hanem az egyen! tér emelőket állítja ideálként a dolgozó parasztság elé. Csoda-eMeE^- ha egy pártonkívuli lírása főaBaTe nvésztő átfogó beszámolóját hall entva az az érzése támad az ember- STmwí.a egyetlen egyéni P»™* sem lenne a felügyelete ala tartózó “SSÄ .«.dalon, aÄ|; tató egyéni parasztok helyes Sandái kodási módszereinek népszerűsíti mfatt Behunyt szemmel elmenni a való élet tényei mellett - rturi 3 .««1»- tó kezeinek - a szocializmus egjv falusi bázisának - minden leheui nniitV-Mi anyagi, szakmai támogatást SSTSíi adnunk Ezt jól vésse em­lékezetébe minden kommunista pártonkívüli vezető es beosztott ak- nek köze van a mezőgazdasághoz legyen az akár pártmunkás, akár tanácsi dolgozó, vagy a bank és egyes vállatok megbízottja, «81™' Sró. Am a megye szántóterületé­nek több mint 77 százalékát ben tartó egvém Parasztok közül eevetlen egy sem szűnik meg ma- «áimazda lenni attól, hogy kihagy- Tuk a számításainkból. A párt es az ££ ’Slkitúzésvlnnk segíteni kell őket a losparcella biz tosította teljesítmények felső. haka rának elérésében. Ennél tovább<ugy sem tudnak menni, de Idáig eljut hatnak. Többek között arólte , hogy a mezőgazdászok melléjük altnak. szaktanácsokat adnak «eWk. Bábír iák őket arra, hogy a túlhaladott módszereiket - ha másként nem, egyenként - dobjak a sutba. Nagy fokú az idegenkedés - eppen az is­meretek és tapasztalatok hiányából- a különféle műtrágyák alkalma­zása iránt a parasztság köreiben. A mezőgazdasági tudomány művelő helyesen tennék, ha községenként néhány gazdánál kíséri ti parcella kát létesítenének, és hangos szóval hirdetnék az eredményeket, ame- lvek meggyőzően mutatnak egy é múlva pl.'a szuperfoszfát termés­fokozó hatását. A maradisag tényé­nek puszta megállapításával es cviol évre való hangoztatásával nem me- gvürk előbbre. A mezőgazdasagt tu­dósok és kutatók fáradságos mun­kájának eredményei a növényter­melés és állattenyésztés hozamainak növekedésében mutatkozzanak meg — csak ezzel lehet áttörni a parasz­ti maradiság, újtól való félelem bás­tyafalát. Ennek nemcsak a paraszt­ság, hanem az egész ország hasznát tótja. A termelőszövetkezetek javuló gazdálkodásának bizonyíté­kai méltán töltik el örömmel a szo­cializmus híveit. *E téren sem sza­bad túlságosan magasra állítanunk a mércét, s mozogjunk a valóság ta­laján, mert csak úgy lehetnek ma­gabiztosak lépteink. Ne feledjük, hogy milyen mélyről indultak el szövetkezeteink az év elején. Idő kell ahoz, hogy a helyes intézkedé­sek jótékony hatása kézzelfoghatóvá váljék. Ez sem megy magától. A szövetkezeti tagok, a párt- és tanács­szervekben dolgozó emberek áldoza­tos munkája, bátor hozzáállása a si­ker titka. A szükséges segítségadást azonban fékezi számos téves nézet t mindannyi az ellenforradalom ká­ros eszmei hagyatéka. Ezeken az ideológiai, lelki gátakon is vágjuk át magunkat. Nemrégiben még akadt olyan községi tanácselnök, aki októ­berben tett fogadalma miatt feléje sem nézett a termelőszövetkezetnek. Ma is vannak elvtársaink, akiket visszafelé húz az a fájó érzés, hogy sokszor a fejükhöz verik a múlt hi­báit. Kár lenne megfeledkezni októ­ber előtti tévedéseinkről — ezt soha ne is tegyük. De legfőbb ideje, hogv végérvényesen lezárjuk a kofátbi botladozások egyoldalú felhánytor- gatásának időszakát és merjünk be­szélni sikereinkről. Nyíltan meg kell mondanunk — barátnak és ellenség­nek egyaránt -. hogy az elmúlt években fordultak elő kisebb, vagy súlyosabb hibák a szövetkezet szer­vezésében, ám a tsz-ek tömeges fel- bomlasztása az ellenforradalom bű­ne. íme, ennek néhány perdöntő bizo­nyítéka: teljesen önként szervező­dött tsz-ek tagjai is szétmentek az ellenforradalmi erők nyomásába; szövetkezeteink egyrésze — ha ki­sebb része is - kiállta október vad viharát; számos feloszlott közös gaz­daság romjain új szövetkezetek épülték, >♦ Jelenleg 99 tsz-ünk folytat közös gazdálkodást, 1744 családdal yß73 taggal. 24 459 kát. hold földön. Ezenkívül működik még a megyei­ben 8 tszcs, 71 családdal, 140 taggal, 774 kát. holdon« — olvashattuk a Megyei Pártbizottság legutóbbi ülé­sének beszámolójában. Azt pedig senki nem állíthatja, hogy ezt a kicsiny bár, de erős, elszánt csapa­tot valamiféle erőszak tartaná a kö­zös gazdálkodás mellett. Együtt ma­radtak, vagy ismét összefogtak, mert az élet, ez a legokosabb és jegszavahihetőbb tanítómester adta tudtukra: közösen könnyebb és ered- ményesebb a munka, mint külön- kujotu Aa igazság pedig igazság ma- . Hdha szőkébb tétre zsugoro- , , össze, ha időlegesen megrit­kulnak is vallóinak sorai. A nagy­üzemi gazdálkodás többre képes, mint a kisparcellás >— ha ma még nem is mindegyik, de máris számos szövetkezetünk megtestesítője ennek 3z elvnek. Ez a tudat adjon erkölcsi erőt minden elvtársunknak, s a taná­csok dolgozóinak ahhoz a küzdelem­hez, amelyet a gyengébb tsz-ek fel­virágoztatásáért, s az egész dolgozó parasztság szövetkezetbe vezető út­jának megalapozásáért vívnak. E 15,^ünk e5V nemzetnek rsa ... , a11 - mondja a költő és mi valljuk vele együtt. Igazunk tuda- Übr„hlr^juk: a mezőgazdasági termelés fellendítésének, a jobb emberibb paraszti élet megteremté­sének népünk boldogulása biztosí­tásának fo módszere a közös, szö­vetkezeti gazdaságok szervezése a nap Lenin útmutatásai szerint behol a világon nem állhat men a maga kisparcelláján az egyéni ter­melő. Mindenütt, Keleten és Nyuga­ton egyaránt - ám más és más mó- aon - nagy táblákba olvadnak ösz- ?7Jr a, kisbirtokok. A technika a képzeletet csaknem felülmúló utat száguldott be. Az egyik oldalon - és nem is legszélrül - az ősember áll am kobaltéval szerezte meg a min­dennapiját. A másik végén pedig — megint csak nem a sor legvégén — a ma parasztja helyett a gép arat és Csepel egyszerre. Belefárad az agyunk, amíg gondolatban eljutunk a pattintott kőszerszámtól a moto­rizált kombájnig. És még mi min­den következik ezután! A tudo­mány, meg a technika összefogott hogy minél kevesebb paraszti ve­rejték. öntözze az anyaföldet. Küldi a jövő a gépeket, hogy a negyve­nes parasztot ne nézzük .hatvan esztendősnek. Küldi azért, hogy a hatodik osztályos gyereknek — is­kolás táskáját ledobva - ne kelljen a burgonyaföldre szaladnia segít- m a termés megmentésében, né- hogy °tt érje a fagy. Készülnek a , • ho“y a Paraszt ne hajnal­hasadástól az est leszálltáig a me­zőn kényszerüljön élni. Azt akar­juk hogy a mezei és istálló-körüli teendők ne szaggassák szét százfelé a parasztembert, hanem mindenki py-egy részét végezze a növénv- (termelesmSk vagy az állattenyész­tésnek a társadalmi munkamegosz­tás keretében. Mindehhez - és sok máshoz: az olcsóbb és több mező- gazdasági termék előállításához stb. - nagyüzemek kellenek. A szövetkezeti mozgalom to- vábbi térhódításának szá­mos előfeltétele van. Ezek közé tar­tozik mindenekelőtt a meglévő tsz-ek példamutatása. Erőssé, gaz­daggá kell tenni minden szövetke­zetünket, amint ezt a Politikai Bi­zottság legutóbbi határozata is­mét célul tűzte elénk. Minél előbb számottevő eredményeket kell el­érnünk e téren, hogy a valóság ad­ja meg a dolgozó parasztokhoz cím­zett felvilágosító szavunknak a hi­telét. Elsősorban a szegényparasz­tokat hívják maguk közé a sok föld­del rendelkező tsz-ek tagjai. A szö­vetkezetekből kisodródott szegény- parasztságnak máris rosszabbra fordult sora, mint a közösben. Ha hívó szót hall, biztosan nem kérlel­ted magát belépésre. Pedig de nehe­zen hangzik el ez a mondat: »Tud­juk, hogy megtévedtél, de nem ha­ragszunk rád, gyere vissza, szíve­sen látunk ismét sorainkban.«... Ehelyett inkább ez a gondolkozás­mód az általánosabb: »Elhagytál bennünket, tanulj még néhány évig a magad kárán.« Hibás és igazság­talan ez az utóbbi álláspont. A vi­lágtörténelem nem ismer olyan há­borút. amelyet ne követett volna a béke. A bentmaradtak és kilépet­tek viszont nem ellenségei egymás­nak, még ha volt is köztük nézet- eltérés a «-juss« elosztásánál. Koráb­ban együtt mentek, közös célért, az ellenforradalom mesterségesen szét­választotta útjaikat. Módot kell ró találni, hogy ismét egy lobogó alatt sorakozzanak fel. E végből lássa be mindkét fél, hogy túl kell tennie magát az egyéni sérelmeken, még ha sajognak is az egymás-ütötte lel­ki sebek. Van azokra gyógyír. A munkásosztály szilárd szőve*- ségese — a szegényparaszt­ság mostoha életkörülményei láttán fel kell ébrednie bennünk a cse­lekvésre ösztönző felelősségérzetnek. Elsősorban hozzájuk, s a többi volt szövetkezeti paraszthoz kell szól­nunk. Ha a tsz-tagok nem fogadják be a kilépetteket, akkor hozzanak létre új, közös gazdaságokat. Olyant, amelyet a maguk szerény anyagi, de szilárd erkölcsi erejével, s az állam támogatásával rövid idő alatt fel tudnak virágoztatok Szót kell értenünk ezzel a réteggel. Az agrár­proletár vagy a kisparaszt gazda­sági tehetség dolgában nem mérheti magát a középparaszthoz. Számára a középparaszt utolérése és túlszár­nyalása — ha egymagában dolgozik t- megmarad pusztp. ábrándnak. Az ideál-keresésben másfelé, a szö­vetkezetek felé kell fordulnia. Azt is figyelembe kell venni, hogy a sze­gényparasztok új szövetkezetei — érthető okokból — nagyon gyorsan nem tudnak elhúzni az átlagos és (különösen nem az erős közép- panaszti gazdaságok mellett. Szá­moljunk le tehát azzal a legendá­val, hogy a szegényparaszti közös gazdaság — csak azért, mert szövet­kezet — azonnal nagyobb jólétet teremt, mint a középparaszti gazda­ság. Hiszen idő és megannyi tett kell ahhoz, hogy a fiatal szövet­kezetek példás nagyüzemekké for­málódjanak. A közép parasztoknak jrrfeg azt mondja a párt: dolgozzanak nyu­godtan, háborítatlanul. Használják ki lehetőségeiket a hozamok növe­lése érdekében. A szövetkezés az ő javukat is szolgálja. Próbálják ki először az összefogás alacsconyabb iskoláit, ha a legfejlettebb típusú szövetkezési formájával, a termelő- szövetkezettel szemben vannak fenntartásaik. Aztán, ha a párt ál­tal hirdetett szövetkezési elvek és a középparasztok közvetlen és közve­tett gyakorlati tapasztalatai egybe- hangzanak, akkor tegyenek egy lé­pést előbbre. Ám addig is telj es érté­kű, hasznos állampolgárai e haró­nak, s megnyerésükért mindent el kell követnünk. Erről a tézisek az* mondják: »Legyünk tudatában an­nak, hogy a középparaszt csak ak­kor választja a szövetkezeti utat, ha az magasabb termelési szintet és jövedelmet biztosit, mint az egyéni gazdaság, a paraszti munka meg­könnyítését jelenti és őt a munkás- osztály politikája számára hosszú, szívós nevelő munkával, becsületes módon, erőszak alkalmazása * nél­kül megnyertük.-« JT alusi elvtársaink forgassák az agrártézisek lapjait, tanul­mányozzák minden fejezetét, értsék meg útmutatásait, ismertessék mon­danivalóját és segítsék az életbe át­ültetni szellemét. Nagy szolgálatot tesznek egész népünknek, ha torzí tás és huzavona nélkül érvényre juttatják a párt helyes parasztpoli­tikáját. Ez a záloga annak, hogy a visszahúzó erőket leküzdve necsak látszólag, hanem valóban előre menjünk. Kutas József (Tudósítónktól.) A minap hetvenöt látogató érkezett a Csillagpusztai Állami Gazdaság nagytoldipusztai üzemegységébe. Szinte valamennyien a nagyüzemi mezőgazdálkodás tisztikarának tag­jai, növénytermelési és gépesítési szakemberek. Azért jöttek ide az an- kétra, hogy saját szemükkel győződ­jenek meg az ikerseros kukorica ter­mesztés eredményéről, amely mód­szert Kolbai Károly Kossuth-díjas professzor útmutatása alapján 22 holdon alkalmazzák az idén ebben a gazdaságban. A rendezőknek ezzel a bemutató­val egybekötött ankéttal egyáltalán nem az volt a céljuk, hogy Somogy­bán propaganda hadjáratot indítsa­nak az ikersoros kukorica termesz­tési módszer térhódítása érdekében. Ezt egyébként hangsúlyozta Szabó István, az Agrártudományi Egyetem növénytermesztési tanszékének ta­nársegéde az ankéton tartott előadá­sában. A tanársegéd ismertette az új módszer rövid,1 pár éves történetet, eredményeit, s a módszer lényegét, hogy mindebből ítéljék meg a jelen­lévők: mennyire hasznos ez a ter­mesztési mód. Egyik legfontosabb tényező, ami az ikersoros kukorica termesztés mel­lett szól, hogy a kukoricának — a tenyészidő kezdetétől a végéig, kivé­ve az egyelést — minden munkája géppel végezhető. A jelenlegi mező- gazdasági géptípusaink kevés átala­kítással alkalmasak erre. Vetéséhez bármilyen vetőgép alkalmazható, s a gépi vontatású vetőgépek teljesít­ménye szinte megkétszereződik az ikersoros mqdszerű vetésnél. Arra kell vigyázni, hogy a nagy sorköz legalább 2 méter­nél, az ikersorköz pedig 40—50 cm-nél keskenyebb ne legyen. Ezenkívül még két igen fontos do­logra hívta fel a figyelmet az elő- ,adó. Egyik, hogy a kukorica egyelé- se gondos munkát követel, hogy le­hetőleg a tőtávolság és tőszám meg­felelő legyen a tenyészterület bené­pesítésére. Másik: nagyon kell ügyel­ni arra, hogy a nagysorközben a gyo- mosodás meg ne indulhasson, de az első kapálás után már ne engedjük mélyre »-a kapát« a talajban, mert elvagdossa a járulékos gyökereket s ezzel csak kárt okoznánk a kukori­cában. Leghelyesebb az első kapálás után kultivátorral sekélyen járatni a talajt. Viaszérés után azonban már tetszés szerinti mélységben művel­hetjük a nagy sorközöket, sőt jó, ha ilyenkor már elvagdossuk a járuló- i I kos gyökereket, mert ezzel meggyor­sítjuk a kukorica érését. Ha viszont a kukoricát korábban Ic tudjuk törni, akkor a következő magot előbb tehetjük utána a talajba. Ha tárcsás boronával . végezzük ez utóbbi munkát, akkor egyben már mintegy előkészítjük a talajt a kö­vetkező vetés alá. Az ikersoros módszernek még igen sok haszna van. Ideális eljárással a széles sorközök tiszta és jó, »-pihent« talajt biztosítanak a következő nö­vény alá. A törésnél megkönnyíti a munkát az, hogy a kocsi a széles sor­közökön haladhat és két oldalról rá lehet szórni a csöveket. A szárvágást egyszerű fűkaszával el lehet végezni, s ha a fűkasza hátuljára terelő va­sat teszünk, a szár szépen egymás mellé, sorba dől le a földre, s ezután könnyen kévébe köthető. Azáltal, hogy az ikersoros kukorica ápolási és betakarítási munkájában jól ki tudjuk használni a gépeket, lényege­sen olcsóbbá, gyorsabbá tesszük a munkát, s felszabadítunk sok kézi­munka erőt, amit más munkaterüle­ten jobban hasznosíthatunk. Az ápolási és betakarítási munkák bemutatója igen tetszett a jelenlé­vőknek, De elismeréssel vélekedtek arról is, hogy micsoda szép csöveket hozott ez a 22 hol­das keresztsorosan vetett kuko­rica. Bár a toldipusztaiak nem minden­ben követték pontosan az ikersoros művelésre vonatkozó utasításokat, mégis produkáltak olyan eredményt, amely beszédesen bizonyítja ez új módszer létjogosultságát. Hennel Béla, a Somogy megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának főagronómusa helyeselte ezt az új módszert: szerinte az egyelést lelki­ismeretes emberekkel kell végeztet­ni. Hasonlóan vélekedett Osváth Ká­roly, a Kaposvári Állami Gazdaság főagronómusa is, aki már 35 éve hi­vatásszerűen foglalkozik növényter­meléssel. Kustos István, a Nagyba­ráti Állami Gazdaság igazgatója a talajerőgazdálkodásban tapasztalt előnyéért dicsérte ezt a módszert. »»7»*«I*»TTTfTT»TTT?TT»mWmm Új iiőlégsugaras repülőgép 1 A Német Demokratikus Köztár­saság egyik űzőmében nemsokára elkészül egy nagyteljesítményű utsszállltó hőlégsugaras repülőgép. »Lux« típusú, 60 személyes re­pülőgép 4, több tízezer lóerős turbó- reaktív hajtóműve segítségévei 8 000 méter magasságban elérheti az óránkénti 800 kilométeres sebessé­get.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom