Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-21 / 221. szám

szóm bal, 1957. szeptember 21. SOMOGY! NÍPl-AT 3 MEZEI SZEMLE BELEGEN ÉLELMISZER-ELLÁTÁSUNKRÓL A község körül elterülő földeiken búza, rozs, ár­pa, kukorica, répa, takarmánynövény egyaránt meg­terem. Művelési ágak szerint így oszlik meg a földi: 1723 kh. szántó, 110 kh. rét, 210 bold legelő és 8 kh. szőlő. Ennyi földet munkálnak a bélegi parasztok. Ki­fej a maga parcelláján, saját elgondolása szerint végzi a dolgát. Mit és miből mennyit vessen, nem határozza meg senki Mindenki a maga gazdája, úgy cselekszik, aho­gyan jobbnak látja. Kovács Sándor gazdasági felügyelő véleménye szerint a falu időben végez majd a betakarítással. A szántás-vetés azonban nem történik zökkenő nélkül. Nem mintha nem lenne elegendő fogaterő e munkák elvégzéséhez, hiszen több mint 65 pár ló van a falu- bán, a teihmfogatckat nem is számítva. Akinek meg nincs se lova, se tehene, azok földjét szívesen fel­szántják a Segesdi Gépállomás Zetorjad. Kettő van be­lőlük jelenleg is a faluban. Nem is itt a nehézség! 1956 őszén felbomlottak a Salu parasztjainak zömét egyesítő termelőszövetkeze­tek. Sokan önkényesen visszatérték az »ősi« földre. Sgypáran nem tartották magukat az Elnöki Tanács 18-es számú törvényerejű rendeletéhez, amely szerint minden tagnak annak a tsz-nek a közös táblájából kell kimérni a földet, amelyből kilépett. Ez aztán elég sok gondot okoz a tanács dolgozóinak. A föld- rendezés során mindenki megkapta a törvényesen ki­járó birtokát. Persze van, aki a jól letrágyázott szán­tója helyett gyengébb termőerejű földet kapott. Emiatt panaszkodik Kovács Jánosné. A tavasszal két holdat letrágyózott, most másutt mérték ki szá­mára a kijáró földet. Ilyen esetben a gazdáknak egy­más közt kell megegyezniük, ne érje sérelem egyiküket sem. A gazdák túlnyomó többsége megérti, hogy köny- nye'ob a föld művelése, ha egy, esetleg két-három tag­ban van a földi, a régi 10—12 parcella helyett. Megér­tik azt is, hogy a földrendezés nem történhetik min­denki szíve szerint. Az egymás rovására történt ki- sebb-nagyobb sérelmeket azonban orvosolni lehet — közös megegyezés alapján. Okos szóval, megértéssel elsimíthatják az ellentéteket. Aki valóban jobb, trá­gyázott földet kapott, mint eddig művelt, pénzzel, vagy más módon -kártalaníthatja másik gazdatársát. Ilyen problémák miatt jönnek naponta a tanács­házához az emberek — mondja Kovács Sándor gaz­dasági felügyelő. Ez a magyarázata annak, hogy né­hány gazda töprengve végzi a dolgát. A mezőn nyugodtabb a hangulat Felkapaszkodom az éppen mezőre tartó Dömötör József kocsijára. Lassan elmaradnak mögöttünk a há­zak, már a dűlőutakon húzza a kocsit a két ló. Ez a nyugati dűlő, magyarázza Dömötör bácsi. Itt már na­gyobb a rend. A gondosan felszántott és elboronált földek valóban er-ről tanúskodnak. Errefelé alig akad tarló. Csak a kukorica áll még a lábán, meg a krump­li vár szedésre. A jövő héten én is megkezdem a bur­gonya kiforgatását —- folytatja. Holnap már vetem a rozsot, ma elkészül alája a föld. Az árpa már csí­rázhat, jó magágyat vetettem neki. Dömötör József 8 kát. hold földben dolgozik. Ar­ra törekszik, hogy jól jövedelmezzen a gazdasága. Földjeire jut elegendő istállótrágya. Két ló, két szarvasmarha és egy szerződéses bika áll az istálló­jában. 3500 c.1 búzát, 1200 öl rozsot, 1000 öl árpát vet, meg a tavaszon egy' hold zabot, öszi-tavaszi alá há­rom hold földre részben már kihordta a trágyát. Nemcsak szalmát terem a föld. hanem szemet is. Közben megérkeztünk a színhelyre, a gazda leveszi az ekét, talyigát, elébe fogja a lovakat, s ekéjén megcsillan az őszi nap fénye. A földek végében elte­rülő kaszálókon távolról is kivehető keréknyomok bi­zonyítják, hogy a sarjúszénát már behordták a paj­tákba. A szántóföldeken itt is ott is asszonyok hajla­doznak, öblös vesszőkosarakba szedik a burgonyát, majd rakásokba hordják külön a vetőt, külön az öre­gét, s a rágott-vá g ottat Távolabb a dűlő utak keskeny csíkjain szekerek mozognak. Trágyával megrakottan kanyarodnak be a tarlókra és üresen vagy az oldal közben egv-egy zsák borsóval térnek vissza a faluba. Ahányam vannak a mezőn, annyiféle munkát vé­geznek. Nagy József tíz holdas gazda kocsiján két őszi árpás zsák feszül. Még délig szeretném földbe hin­teni — mondja. A belegi föld a cukorrépának is kedvező talaj Kellő gondozással holdanként 150 mázsát is meg­terem holdja. Tudják ezt a parasztok is. A múlt héten 7 kát. holdra kötöttek termelési szerződést. Kifizető­dik a ráfordított munka. Tavaly 9 forintot, 2 kg cuk­rot, most pedig 10 forintot, 3 kg cukrot kapnak má­zsája után a termelők. Nemcsak pénzt és cukrot jelent e fontos növény termelése, hanem takarmányt is. A napokban, tartandó gazdagyűlésen sok szó esik erről. Előreláthatólag Beleg községben 30—10 hold cukorrépa szerződésre lehet számítani — mondja Ko­vács Sándor gazdasági felügyelő. G. S. YYTYYTYTTYYYYTYYYYYYTYYVTYTY'rYTYTTYTTYY, YYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY »Az elsőrendű és vörösárut leg­alább 50—50 százalékos arányban rendeljék és a hurkaféleségek meg­rendelési arányával sem tudunk egyetérteni, miután májast többet rendelnek, mint hurkát és sajtot«. — Pontos idézet ez a Húsipari Vál­lalat leveléből, melyet az Élehni- szerkiskereskedehni Vállalat köz­pontjának küldött. Egy kis tévedés került azonban a dologba, mert a vásárlók szerint nem az a jó, ha a húsfeldolgozó terve után megy a kereslet, hanem éppen fordítva* azt gyárt, amit leginkább vásárolnak. Ez az első, amit megtudunk élel­miszer-ellátásunkról. A másik, a donneri nagy fűszer­üzletből előkerült négy darab sü- letlen zsemle. Rengeteg panasz van a Sütőipari Vállalat munkájára, melynek megszüntetésére, úgy lát­szik, hiába tárgyalnak hetek óta. Egyetlen módon lehetne javítani a helyzeten, minőségi átvétellel. Ak­kor viszont a fogyasztók egy-egy nap nem jutnának semmilyen pék­áruhoz. Egyébiránt különösebb hiány sem­miben sem mutatkozik. Cukorellátá- sunk most már folyamatos, a né­hány napon át tartó ecethiányt is megszüntették palackozott, 28 szá­zalékos ecet forgalomba bocsátásá­val. Ettől ugyan húzódoztak a házi­asszonyok, pedig felesleges a bizal­matlanság, hiszen minősége kétsze­rese a hordós ecetnek. Édesipari darabárukban, csomagolt csokoládé- és egyéb édességekben sem túl bő a választék és még élesztőhiány is van, melynek oka az idei hatalmas kereslet. Hiszen sokkal többen süt­nek manapság odahaza, mint az­előtt. Ezzel a hiánycikkek felsorolása véget is ért, mert minden egyébből bőséges készletek állnak rendelke­zésre. Három és tel vagon fénye­zett rizs áll raktáron. Zsírból any- nyi van, amennyi a felszabadulás óta még sohasem volt. És ami fon­tos, teljesen tiszta sertészsír kap­ható. Liszt is minden minőségben van, sőt ebből az árucikkből az idei őszön még kevesebb is a kereslet. Az Élelmiszerkiskereskedelmi Vál­lalat 150 vagon krumplit tesz el a téli hónapokra. S a lakossággal együtt kíváncsian várja, hogy az or­szágba kerülő 550 vagon déligyü­mölcsből és gyarmatáruból vajon mennyi fog az ősz és a tél folyamán városunkba és megyénkbe kerülni? Ne csak ígérgesse a posta, hanem javíttassa is ki az általa megrongált háztetőket Vagyunk vagy haitvanan Kapos­váron olyanok, akiknek a lakó­házánál immáron fél évvel ezelőtt megjelenítek a kaposvári posta mű­szaki dolgozói azzal, hogy átszere­lik, korszerűsítik a távbeszélő vo­nalakat. Az átszerelés már rég megtörtént. A háztetők még ma is arról tanúskodnak, hogy ott jár­taik a postások, mert az áttelepített tartóoszlopok nyomán még ma is lyukak tát.onganak a tetőn, várva a cserepes szakemberre. Először vártunk türelemmel. Az­után sürgetni kezdtük a posta­műszakot, ahol Végh Sándor igaz­gató »megnyugtató« választ adott, hogy az alracizott cserepes helyett most már vehetnek fel újat. Még egy-két hét türelem — mondotta és kijavítjuk az összes háztetőket, amelyeket megrongáltunk. Azóta azonban nemcsak egy-két hét, de immár e«v-két hónap is eltellett, ismét és a beköszöntött szeptem­beri esőzések ellen fazekakkal, la­vórokkal voltunk kény tőiének vé­dekezni, hogy a mennyezetű nk be ne ázzék. Ezúton kérdezzük a kaposvári posta-műszakot, éppúgy, mint a pécsi posta-műsziak központot, med­dig kell még vámunk. De azt is kérjük, hogy a posta necsak ígér­gesse, hanem javíttassa is ki az általa megrongált háztetőket. K. S. Kaposvár, Petőfi u. 14. Irodalmi est Fonyódon Űj módszerek A BALATONI HETEK keretében a Fonyódi Járási Könyvtár, a So­mogy megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatala segítségével szeptember 15-én irodalmi estet rendezett. A bevezető előadást dr. Kanyar József, a kaposvári levéltár igazga­tója tartotta. A szereplő írók mind dunántúli születésűek: Jankovich Ferenc Fe­jér megyei, Takáts Gyula somogyi, Füsi József veszprémi. A hallgató­ságnak Jankovich kenyérsütő édes­anyjáról írott verse tetszett legjob­ban, de érdeklődve hallgatták a tör­ténelmi trilógia most készülő har­madik kötetéből felolvasott részletet is, mely részben a fonyódi járás te­rületén 'játszódik. Takáts verseiből gyönyörű tavunk színei, a yíz, a ná­dasok világa kelt életre. Füsi József egy Pirandello-elbeszélést olvasott fei. melyet mostanában fordított le. Olyan ízes dunántúli nyelven ültette át magyarra, hogy nem lehet többé nem a miénknek vallanunk. Igazol­ta, hogy hogyan válhat egy világiro­dalmi érték a magyar irodalom kin­csévé. A hallgatóság néhány üdülőn kívül helybeliekből tevődött össze, pa­rasztokból, iparosokból, a földműves­szövetkezet dolgozóiból és néhány pe­dagógusból, felnőttekből és az isko­láiból már kikerült fiatalokból. Az emberek véleménye szerint a Fo­nyódi Járási Könyvtárban hároméves fennállása óta nem volt ilyen sike­rült rendezvény. A RÉSZVEVŐK megtekinthették a könyvtár balatoni vonatkozású ki­állítását is, melyen a könyvtár több mint száz dokumentumot, könyvet, plakátot és nyomtatványt állított ki. A kiállításon, mint legrégebbi, szere­pelt Széchenyi István balatoni gőz- hajózásról írt könyve 1848-ból, és mint legújabb, Móricz Béla Fonyód­ról írt útikalauza. Láthattuk a ko­rábbi évek balatoni ünnepségeinek plakátjait és a Balatoni Kurír, a Balaton című hírlap egyes példá­nyait. A találkozó végén az írók a könyv­tárban meglévő műveiket a könyvtár felnőtt és ifjú olvasóinak ajánlva de­dikálták. A helyszínen könyvárusí­tás is volt. Az ünnepélyes találkozó után élénk beszélgetés alakult ki az írók és az ottmaradt vendégek kö­zött. Hamarosan a Balaton jövőjére terelődött a szó és olyan tervek és ötletek születtek, melyek felkelthe­tik a Művelődési Minisztérium, a Balatoni Intéző Bizottság és a többi illetékes szerv figyelmét is. A könyvtárosok elmondták: a Fo­nyódi Járási Könyvtár a Balaton déli oldala íróinak találkozó helye lehetne, ahol az írók nemcsak egy­mással, hanem olvasóikkal is talál­kozhatnának. Jelenlegi általános közművelődési profilja pedig bala­toni tájkönyvtár jelleggel bővülhet­ne ki, muzeális és kölcsönözhető anyag összegyűjtése révén. EHHEZ TERMÉSZETESEN a me­gye vagy a minisztérium megbízása, és anyagi, erkölcsi támogatása kel­lene. Fonyód földrajzilag is alkalmas arra, hogy a somogyi balatonpart irodalmi központja legyen: három oldalról könnyen megközelíthető vas­úton, északról pedig hajóval. Tehát Fonyódnak szinte szükségszerűen kell Balatonfüred és Keszthely sorá­ba lépnie. Míg a badacsonyi Szegedi Róza-házban lévő múzeum és a szig­ligeti alkotóház közönség nélkül van, addig ez Fonyódon nem hiányozna. Viszont az alkotóház közelsége ké­zenfekvőén adja Fonyód számára az írókat. Később pedig Fonyódon is lehetne alkotóházat építeni. Az idén a könyvtárban megfor­dult írók, Csohány Gabriella, Fodop András, Kárász József, Tatay Sán­dor. Tóth László is helyeselték ter­vüket. Az ünnepélyes találkozón sok értékes javaslat hangzott el, mely a kulturális élet fejlődését, a Balaton mai gazdasági és kulturális elmara­dottságának felszámolását célozta. A művelődési otthonokban rövi­desen megkezdődik a népművelés, az ismeretterjesztés új évadja is. A feladatokról és a tervekről Rácz János, a Szakszervezetek Országos Szövetsége kulturális osztályának helyettes vezetője a következőkben számolt be az MTI munkatársának: — Az ismeretterjesztő munka szá­mos hibáját szeretnénk kijavítani ebben az évben — mondotta. Meg­változnak a módszerek. A TTIT-vel cl ntftmLÍae.léjikttt ban a művelődési otthonokban ren­dezzük meg az összejöveteleket, s az eddiginél jóval több gondot for­dítunk az általános műveltség gya­rapítására, s a politikai nevelő mun­kára. Bizonyos témakörökből élő- adássorozatokat rendezünk, másik­ból pedig tanfolyamokat indítunk. Az általános műveltség gyarapítá­sán nemcsak az irodalmi, művésze­ti. tudományos és egyéb ismeretek elsajátítását értjük, hanem a politi­kai, társadalomtudományi képzést is s a két célt nem választhatjuk el egymástól. A Szaktanács és már több szak- szervezet mellett társadalmi bi­zottságok alakultak, s ilyeneket szervezünk az üzemekben, mű­velődési otthonokban is. A bizottságok végzik majd' a ter­vek kidolgozását, a szervezést, a felvilágosító munkát. — Az új évadban tartunk külön­álló politikai előadásokat is, ezek egy-egy szakszervezet múltjával, te­vékenységével, a szakszervezeti moz­galom mártírjainak életével, s más fontos témákkal ismertetik meg a., hallgatóságot. — Egyik-másik művelődési ott­honunkban már az elmúlt hónapok­ban és években is rendeztek külön­féle tanfolyamokat. Négyféle tanfolyamot indítunk: művelődési (irodalmi, művészeti, tudományos stb.), továbbá köz­hasznú ismereteket adó (fényké­pezés, helyesírás, motorvezetés, kozmetika stb.), háziipari (szabás­varrás, kötés, nylonfestés stb.) és nyelvtanfolyamokat. — Ismeretterjesztő munkánkat! úgy kívánjuk hatékonyabbá tenni, hogy a részvevőket jobban foglal­koztatjuk az összejöveteleken, ezer* gondoskodunk kísérleti eszközökről, . kiállításokat, filmvetítéseket tar­tunk. Erőteljesen megindítjuk a szakkörök szerve- j zését, mert ezek igen alkalmasak a műveltség elmélyítésére. Bő­vítjük a művészeti együttesek te­vékenységét is. Szeretnénk, ha nemcsak olyanok ; lépnének be a csoportokba, akik S szerepelni kívánnak, hanem olyanok , is, akik érdeklődnek a színművé- ; szét, a tánc, a zene iránt, s ezért, vi- i tákiat, szakköri jellegű foglalkozá­sokat is meghonosítunk az együtte- • sekben. >. Máté György és más illetékes szervekkel, elsosor­A mosoly országában A mosoly országában jártam este. Lassan ringó, keringővé válto­zó, pattogó, vidám ze­ne vitt ebbe a fur­csa birodalomba. A bé­csi palotába, ahol Liza és Feri gróf megérke­zésem után néhány perccel olyan szépen énekelte a dalt, amely így kezdődik, hogy: »Megtörtént már máskor is«. Itt minden csupa vi­dámság, csupa tűz volt. A fiatal lányok, dél­ceg huszárok, a Lizá­ba szerelmes gróf. Ne­vettek, táncolták mind­addig, amíg meg nem érkezett a sárgaarcú herceg, Szu Csöng. Las­sú, kimért mozdulatok­kal lépett a szobába, körülnézett a lány haj­lékában, akit szeret, akiért idejött és szí­véből felszakadt a bá­nat: tudja, hogy szerel­mének nem kell kínai ember. Mégis milyen boldogan fogadta el Li­zától néhány perccel később a teát. Arcáról, mozdulatairól meglát­szott. hogy mindenét feláldozná azért a szó­ért: »szeretlek«. El­gondolkozva keverte italát. Talán éppen ar­ról ábrándozott, hogy valamikor még párjául fogadja a szőke tündér. Aztán átjött a másik szobából Fini, Vali és Tóni, a háirom örökké nevető, vígkedélyű lány, s kérésükre a her­ceg daliban mesélte el, hogyan udvarol Kíná­ban egy fiatalember. Szemei azonban a tá­volba meredtek. A ke­zében lévő virágos ágat előrenyújtotta kedve­se felé, akihez minden gondolata száll. akit még ilyenkor is látott, amikor nem volt a kö­zelében. A vidámságot hirtelen a kínai kövritség tit­kárának érkezése szakí­totta félbe. Táviratot hozott, amelyben Szu Csöng arról értesül, hogy megbízták hazája miniszterelnöki széké­nek elfoglalásával. El kellett tót búcsúznia Lizától. A nőtől, akit annyira szeretett, s aki annyira szerette őt, hogy kész volt követni, akár a világ végére is. Újra felharsant a fur­csa, élettel teli zene s vitt, ragadott magával Kínába, a herceg házá­ba. Ismét láttam Szu Csomgot vidáman és sajnáltam, amikor nagy­bátyja, Csang szavai ajkára fagyasztották mosolyát, megjelenése felhőként árnyékolta be egész lényét. Olyan vi­lágba kerültem, ahol a Szu Cső ághoz hasonló rmagasrarngú férfiaknak legalább négy felesé­get kell tartaniok. De a herceg ezt nem te­hette. Kertjében, házá­ban ott lakott már tör­vényes felesőgckén. Li­za. Az európai törvé­nyek szerint nem lehe­tett több hitvese. Csak- tót más Kína és más Európa. Hiába voltak néhányian már olyanok is, akik másképpen fogták fel az életet, mint nagyapáik, ős­apáik. így a kis Mi, aki teniszezni akart modem,, fehér rakott­szoknyában, ahelyett hogy feltartott mutató­ujjakkal tipegjen a pa­lotában a hozzá hason­ló lányok ősi öltözeté­ben, s szerelmes is akart lenni, nemcsak meg­tűrt feleség. Az ő ereje azonban ke­vés volt ahhoz, hogy megtörje az ősi szoká­sokat. »Kínában a hely­zet lázító« — énekli el­keseredetten, amikor arra gondol, hogy eddi­gi életének nem volt sok értelme, s felvidul, megdobban szíve, vidám táncra perdül, amikor megjelenik a fiú, Feri gróf, akit szépnek ta­lál, s akibe beleszeret. Mégis győz a régi tör­vény, és nagy tisztelő­je, Csang bácsi. Öt nem érdekli, hogy uno­kaöccse arra gondolva, hogy szerelmétől eset­leg meg kell válnia, szinte magánkívül ének­li a világba: >• Vágyom egy nő után«. A vége mégis az, hogy Szu Csöng és Liza elválnak egymástól. Nem talál­hat egymásra a kis táncoslábú Mi és Feri gróf sem. Végkép elhallgat _ a zene, s Kosa Sándor karmester kezet fog az első hegedűssel. A Szu Csang is, a szigorú, fe­nek egyik szobáját mu­tató díszlet előtt össze­csapódik a vörös bár- sonyíüggöny, s kígyói­nak a marcali kultúr­otthon nézőterének lámpái. Vége az elő­adásnak. Szu Csöng, Li­za, Mi, s Feri gróf le­vetik díszes ruhájukat, lemossák arcukról a festéket Az öltözőből már mint Kenderessy Zoltán, Olgyai Magda. Kovács Zsuzsa és Gálffy László jönnek elő. Csang is, a szigorú fe­keteruhás nagybácsiból fiatalemberré, Pc-lyák Zoltánná változik. Né­hány perc és már robog az autóbusz, a színé­szekkel, zenészekkel Ka­posvár felé. A nézőse­reg eloszlik. De mind- annyiunk fülében ott csengnek még az örök­szép Dehár-melódiák, mándiannyiian látják a szerelmeseket, akik vé­gül mégsem lehettek egymáséi, a színészeket, akik felejthetetlen él­ményt nyújtottak mind- annyiunknak. .. — ger —

Next

/
Oldalképek
Tartalom