Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-18 / 218. szám
Soercte, 1957. szeptember 18. «OMOGTI N'ÍPl.Ar 5 Szeptember 20-án, pénteken nyit a Csiky Gergely Színház Huszonhárom millió halivadékot helyeztek a Balatonba Gazdag fogást ígér az őszi halászat Hogyan keli táviratot feladni, miért sok a kézbesíthet etlen távirat? Önállósultak — félmillió forint a negyedévi forgalom Ahogy telik az idő, annál inkább bizonyosabbá válik Balaton- szemesen, hogy érdemes volt különválni Balatonszárszótól. Kisebbek lettek ugyan, de közel vannak egységeikhez, hamarabb meglátják a bábákat és időben +ucinak segíteni a bajokon. 0 rzernesi italbolt a nyári, -»gy csúcsforgalom idején két alkalmazottal közel félmillió forintot forgalmazott. Bár két személy látszólag kevés ilyen nagy forgalom lebonyolítására, mégsem hallottunk panaszt az italboltra. Hegyi István és Varga Sándor, akiket az italboltban értünk, úgy nyilatkoztak, hogy megvannak elégedve a íöldművesszövetkezti kiszolgálással ők is, s ahogy látják, az •■'ditlö vendégek is. gének oka az, hogy a feladók pontatlanul, olvashatatlanul írják a címet. A tévedések, ferdítések elkerülése érdekében a posta nyomatékosan kéri a feladókat, hogy a táviratok címét és szövegét is írógéppel, vagy nyomtatott betűkkel írják. Bemutatjuk színházunk új művészeit Balázs Andor: Pécs, Faluszínház, Eger, Kaposvár... A színház igazgatósága közli, hogy szeptember 20-án, pénteken este 7 drakor mutatja be Csiky Gergely Mákvirágok című 4 felvonásom vígjátékét, és szeptember 29-ig hétfő kivételével minden este 7 órakor, szeptember 29-én, vasárnap délután 3 órakor is a Máikvirágokat játssza a színház. ifi, 20, 50 és 100 forint cim-letu illetékbélyegeket és új marhalevél űrlapokat hozott forgalomba. A régi — a Magyar Népköztársaság korábbi címerével készült — illetékbélyegek továbbra is felhasználhatók. Az új marhalevelek hat értékben (8, 15, 20, 30 és tíO forintos) benyomott bélyegképpel fehérszínű papíron, sorszámozással ellátva. 193x230 mm-es nagyságban készülnek., A benyomott bélyegképek értékek és felhasználhatósága szerint különböző állatokat, nyájakat, csordákat ábrá... öt kilogramm hal! Öt bizony. Ennyi volt két gőzös és egy hatalmas háló, meg jónéhány ember többórás munkájának eredménye... Amikor a Halászati Vállalat igazgatója, Halostyik Mihály közli velünk. az eredményt, kicsit nevetve, kicsit pirulva arra kér: ne írjunk róla, mert kimosolyogják érte a derék halászokat, meg aztán a reális helyzetkép mégsem ez. De.. .előfordulhat ilyen eset is a szeptemberi szezon előtti hetekben. És maguk a halászok nem is találnak ebben semmi különöset, elkeserítőt, vagy éppen aggodalomra okot, hiszen a halak kitűnő ismerői tudják jól. hogy ez a különös, virgonc és buta állatka az év nem minden szakában található egyforma hangulatban és főként nem mindig egyformán befolyásolható. Különösen az augusztusi és szeptemberi napokban nehéz velük boldogulni. Hogyan mondják ók?... t-Ilyenkor /még nincsenek bandában a halak. Igen, sokkal fürgébbek, érzékszervük hajszálpontosan és tévedhetet,lenül jelez minden közeledő veszélyt. Ilyenkor tiszA Mákvirágok előadásaira a színház jegyirodája a jegyek árusítását megkezdte. Egyben értesítjük a szelvénybérlet tulajdonosait, hogy az 1. számú szelvény a színház jegyirodájában beváltható. (x) zolnak, leginkább azokat, amelyekre kiadhatók. A régi marhalevelek — i’l ’ lyeggel történő megielelő érték kiegészítésével — továbbra is felhasználhatók. Erre válaszoltak a posta vezérigazgatóságon az MTI-nek. A közönség rendszerint mindig a postát szidja, holott elsősorban a feladók saját maguk a hibásak. A legtöbb távirat kézbesíthetetlenséta a víz, nem lehet észrevétlenül nyakon csípni őket... Hát ez volt csupán az oka, hogy az egyik nagy zsákmányra váró gőzös csak öt kilót fogott, de bezzeg. .. Hűvösödnek a napok, rohamosan közeledik október és elseje már a halászati szezon kezdetét jelzi. Akkor felhőkbe szelik majd a vizet a halak, már sokkal higgadtabban, cél- talanabbul, akár a szürke esőfelhők az októberi égen. Megváltoznak te- hát az erőviszonyok. És a kedvte- lan, bolyongó halak már azzal sem nagyon törődnek, ha valamelyik háló egyszer csak útjukat állja. Ilyenkor már nem egyszet egy egész vagonra való villogó húsú, ízes balatoni hal kerül fel a halászhajó fedélzetére, majd onnan a konzervgyárakba. De elvégre a halak sem panaszkodhatnak, hiszen a Halászati Vállalat ugyancsak segített az utánpótlásban, amikor az idén több mint huszonhárommillió halivadékot helyezett el a Balaton vizében, egyúttal mindjárt válaszolva is a sok kételkedő és kétségbeesett húrokat pengető halpárti embernek, akik szerint azért nincs mindig el gendo balatoni hal a kereskedelemben, mert ez a jószág a »túlhalászás* miatt kifogy a hol csendes, hol meg háborgó magyar tengerből. Nem fogy ki bizony! Sőt, a Halászati Vallalat annyira elnéző velük szemben, hogy a kisebb termetű halacskákat gondolkodás nélkül visszadobják a vízbe. Ezért remélik — remélik? — biztosan tudják, hogy az őszi halászat igen eredményes lesz és az első, második, harmadik negyedévi terv túlteljesítése után sem fenyegeti veszély a konzerv- gyárakkal kötött hetven vagonos tervszerződésüket. Mint a gépállomások aratás előtt, úgy készülődnek ők is szerszámaikkal, hálóikkal, gőzöseikkel a közeljövőben meginduló szezonra. Sok az új háló, az új szerszám, nagy a halászok munkakedve. Mint mondják, most már csak szerencse kell. Kívánjuk! A színészember vasárnapján, hétfőn kerestük fel a színészházban lévő otthonában színházunk új művészét, Balázs Andort. E napon nincs próba, nincs fárasztó tájelőadás, ez a nap a pihenésé, szórakozásé, olvasásé, de azért szívesen áldoz félórácskát a közönség követeinek, amikor elmondjuk jövetelünk okát. A közönség mindig izgalmas »problémája-« volt és lesz is még egy ideig: — milyen ember a színész maszk, jelmezek nélkül a hétköznapi életben. Nos. látogatásunk első percének benyomásairól így számolhatunk be: Balázs Andor és felesége kedves, életvidám, közvetlen emberek, s bár nem szándékoztak Egertől megválni — Balázs Andort onnan helyezték hozzánk —, máris megszerették városunkat, dicsérik Kaposvárt. Amit persze külön megszépít az az esemény, ami nemsokára bekövetkezik: a Balázs házaspár gyermeket vár. És a papa sok szép szerepet, sikert. De adjuk át a szót Balázs Andornak : — Színész-család gyermekeként láttam meg a napvilágot. • Édesapám, aki sok éven át ette a Thélia papjainak keserves kenyerét, hallani sem akart arról, hogy én is színészi pályára lépjek. Minden erejét és tekintélyét latba vetette, hogy az érettségi után biztos jövedelmű állást vállaljak és a kenyér- kereset mellett még tanuljak is jogot és irodalmat. így lettem minden vonzódásom, rátermettségem ellenére a színészet iránt — a MÄ- VAG statisztikusa. A legfájóbb az volt, be kellett ismernem abban az időben, hogy apámnak igaza van: a színész sorsa hányatottság, nélkülözés és csavargás. A felszabadulás évében — reméltem, hogy ez a színházak életében is azonnal változást hoz — leszerződtem a pécsi színházhoz, ahol Gorkij: Éjjeli menedékhely című művében a Tatár megformálása volt első színészi vizsgám a Közönség előtt. Sikerült, de szüleim szigorúsága ismét visszaparancsolt a »józanabb« kenyérkeresethez. — És mi következett ezután? Ismét a MÁVAG-ban dolgoztam, de a napi munka után belevetettem magamat az operaegyüttes munkájába, énekelni tanultam, készülődtem arra, hogy mégis színészi pályára lépjek. 1954-ben szerződtetett a Falu- színház, egy év múltán az Egri Gárdonyi Géza Színház. Majd, ide helyeztek Kaposvárra. — Legkedvesebb szerepei? — Minden szerep kedves, ami új. Mire emlékszem szívesen? Minden megoldott szerepemre, ami közelebb vitt az emberek szívéhez. — Az operettet kedveli jobban, vagy a prózai szerepeket? — Szeretek énekelni, de azért a próza közelebb áll hozzám. Valahogy több művészi lehetőséget ad a prózai szerep, mint az operettbeli. És a színészi hivatás gyakorlójának nemcsak ad a feladata, hogy szórakoztasson... — Hogy tetszik a város? — Nagyon, de azért van panaszom is. A mozi-nézőtéren nincs szervezettség. Kevés a jegyszedő, vagy eltűnnek és az ember nem találja a széksort, ahová a jegye szól. Moziba járó emberek vagyunk, de ezek az apró zavarók bosszantóak. A másik panaszom. Miért •nincs a városnak egy valamirevaló kultúr háza, vagy klubja, ahol televízió is lehetne? Gyöngyösön már van. Aztán nincs színész klub sem. A televíziót különben azért hiányolom, mert a vidéki színész időhiányban ritkán juthat el Budapestre megnézni egy-egy színházi előadást. Szakmai fejlődése elől tehát el van zárva egy lehetőség. A televízió segítene ezen. És még valamit hiányol Balázs Andor: — miért nem ír somogyi író darabot a színháznak? Ejnye. .. Mi érkeztünk kérdezősködni és végül színházunk új művésze interjúvolt meg bennünket egykét dologban. Persze, jó beszélni a moziról, arról is, miért nincs kultúrház. klubhelyiség és miért nincs somogyi iró, aki darabot írna. Ahogy megismertük Balázs Andort, nem is nyugszik, ezekről a problémákról addig beszél, kérdez, míg valami meg nem valósul. Hol látjuk őt először és miben ? A nyitódarabban; Csiky: Mákvirágok című színművében Bankó Bénit játssza, majd a Dohányon vett kapitányban is láthatjuk. Új illetékbélyegeket és marhaleveleket bocsátanak forgalomba A pénzügyminiszter az illetékek lerovására új 1, 2, 3, 4, 5, 6, 10, Á maguk pénzéből okosabban, jobban gazdálkodnak — Mozaikok az Iharosberényi Gépállomás életéből Úgy mondják, az Iharosberényi Gépállomás volt az egyetlen a megyében, amely az önálló gazdálkodás első negyedévét is nyereséggel zárta. Volt is tűnődés, megdöbbenés akkoriban az első hírhallásra a többi gépállomáson. Mi tagadás, akadtak, akik meggyőződéssel állították: csak szemfényvesztés lehet ez, afféle kirakatpolitika. Az azóta eltelt idő aztán végképp bizonyította, hogy az iharosbe- rényiek igenis becsületes, tisztességes munka révén jutottak a nyereséghez, nincs semmi ördöngösség a dologban, csupán az mindennek a veleje, hogy nem nézték tétlenül a napot már a koratavaszon és később sem. — Mi sem gondoltuk a legelején — mondják —, hogy a nagy önállósítással kivergődünk a partokra, mert hiszen éppen akkor dobtak bennünket a vízbe, (hogy tanuljunk meg úszni, azaz a saját keresetünkből megélni, amikor a legcsekélyebb kilátás mutatkozott a munkaalkalomra. S úgy látszik, elég jó úszók lettünk, mert edzőnk —• a magunkra utaltságunk — gyorsan megtanított bennünket. Bár időközben hozzánk csatolták a Cs urgói Gépállomást is — azoknak igen fogytán volt erejük az önállósághoz, a megélhetéshez — ám így is annyival túlteljesítettük a tavaszi-nyári tervünket, amiből középníé- lyen fel tudnánk forgatni egy négyezerszáz holdas határ minden talpalatnyi földjét. S a szeptember 12-1 nyilvántartások szerint a bankfióknál nem kevesebb, mint 543 827 forint tiszta pénzt tartottak nyilván a gépállomás egyszámláján. Hitelük egy fillér sincs már, mind visz- szafizették az államnak a korábbi bevételekből. Mint a főkönyvelő mondja, »ha semmi bevételre nem tudnánk szert tenni ebben az esztendőben, akkor is nyereségesek lennénk«. No persze, nem oda Buda. ez csak amolyan feltevés, nincs egyetlen ember sem a gépállomáson, aki ne akarna még nagyon sokat dolgozni s természetesen keresni a téli fa gyeikig. Különben is az év elején a maguk által elkészített terv is sarkallja őket, hiszen nem kevesebb, mint 16 ezer normálholdnyi talaj munkát irányoztak elő az őszi idényre, s ennek meg is kell lenni. Pedig nehéz feladat ám ez a 16 ezer normálhold. Olyan nehéz, hogy bizony nagy fejtörést okoz a gépállomás vezetőinek ennek a munkának az előteremtése. Mert azzal vannak híján. A termelőszövetkezetek kicsinyek, s össze-vissza alig több, mint kétezer holdra kötöttek szerződést a gépállomással. Mi ez het- venhárom erőgépnek: tíznapi munka mindössze. Nagy tehát a baj. A traktorosok keresni akarnak, munkát kémek, követelnek. Sőt az élel- mesebbje maga néz munka után. A jó dolgosa kap is. * * * A tavasszal sokat dolgoztak a környező állami- és sertéstenyésztő-, vállalati-, magtermeltető- és erdő- gazdaságokban. Most azonban egy kínálkozó lehetőség kiesett a kezük ügyéből. Éppen ezt panaszolja Kerekes üzemgazdász. — Jól figyeljen, elvtárs — mondja —, maga szerint ön- költségcsökkentés-e, ha a földek fel- szántatlanul maradnak? Értetlenül hallgatom, miért lenne ez önköltségcsökkentés? — kérdezném, de ő megelőz. — Hát elmagyarázom. Van itt körülöttünk a Sertéstenyésztő Vállalatnak több üzemegysége. Gépjük azonban körülbelül 50 százalékkal kevesebb a kelleténél, egy részük azoknak is használhatatlan, hibás. A tarlóikat úgy-ahogy letárcsázták, a vetésre kerülő földjeiknek felénél is több szántatlan, holott ülepedni is kellene a talajnak. Örömest sietnénk mi a segítségükre, hiszen volna rá módunk, de van egy utasítása az élelmezési miniszternek (tudniillik ők ehhez a szervhez tartoznak), miszerint az önköltségcsökkentés érdekében a gépállomástól nem vehet igénybe csak egyetlen traktort. Pedig esküdni mernék, hogy az a föld úgyis miránk vár, de csak ha nagyon megkéstek, s tovább nem lehet halasztani a szántás-vetést. Ha a sertéstenyésztőkkel sikerülne megegyezni, természetesen miniszteri engedékenységgel, akkor újabb háromezer holddal kevesedne a gondunk. Még emellett is negyven traktor kihasználatlan, azaz annyit tudnánk a körzetünkhöz tartozó 18 község egyéni gazdáinak rendelkezésére bocsátani. * * * Mindenütt tárgyalnak a földművesszövetkezetek, tudom meg •Jászberényi Géza igazgatótól, kilenc helyen már meg ás egyeztek velük hogyan, milyen feltételekkel működik közre a gépállomás és az egyéni gazdák között kötendő talajmunka szerződéskötésben. Van olyan falu — Porrog —, ahol már látszata is van e tevékenységnek: 80 hold szántam valót szerzett az ottani földművesszövetkezet. Dezső István traktoros ebből ottjártunkig tíz holdat meg is forgatott a txaktorekével. — Irigylendő pénzbeni haszonhoz juthatnának a falusi szövetkezetek, ha szorgoskodnának, hiszen az általuk szerzett talajmunkadíj/ •bél kezelési költséget foghatnak vagy kapnak vissza — veszi át a szót Kerekes üzemgazdász. — Ám néhány szövetkezet nem valami szívesen fogadta, s csak immel-ámmal csinálja, ha egyáltalán csinálja ezt a munkát. Úgy látszik, nehezen akarják megérteni, hogy nemcsak sóból, élesztőből, meg szódavízből él a falusi ember — mondja az igazgató. Tehát a végkövetkeztetés: a sikeres első félesztendő után a helyzet nem is túlságosan biztató, hacsak nem kétséges. Erre vallanak egyébként a kétnaponkénti brigádjelentések is. A Benczes-brigád például ezt jelentette 9 és 10-ről: »a brigád 12 erőgépe közül üzemelt 7, teljesítményük két nap alatt 26 kát. hold sakélyszántás, 5 hold vetőszántás. 25 óra szállítás«. Egyesek szerint ez a mostani időszak holtszezonnak számít, a cséplésnek vége, a nagy szántásivetési hajrá viszont még nem kezdődött el — mondják. Nem szabad ebbe belenyugodni! * * * A gépjavító műhelyben teljes az üzem. Második esztendeje tértek át a folyamatos gépjavításra, a valóságban azonban az idei év az első, amikor a tervet be is tarthatják. Az önállóság itt is növeli a kétirányú felelősséget: egyrészt, addig nyújtózkodhatnak, ameddig a takaró ér, vagyis takarékoskodni kell a pénzzel és anyaggal, mert a saját zsebükre dolgoznak, másrészt viszont ahogyan kijavítják a gépeket, úgy veszik hasznát. A folyamatos gépjavítás azt jelenti — magyarázza Horváth Géza fö- agronómus, hogy szeptember elején számbavesszük a gépeket és fontossági sorrendben hónapról hónapra hozzuk rendbe azokat. Az ütemtervet az anyagi alapokhoz és a munkaerőhöz szabjuk. Ebben az évben például a 41 cséplőgépből 18. a 8 kombájnból 2 kerül kijavításra. Máskor általában két-három téli hónapban kellett összecsapni ezt ahosz- szas időt igénylő munkafolyamatot, s ez velejárója volt a hibás javításnak. Az idén bevezettük, hogy a megjavított traktort csak a fékpadon veheti át tulajdonosa a szerelőtől, s a karbahelyezés után ötven normal- hold teljesítményig az esetleges műszaki hibákért a javítást végző szerelők a felelőseit. A kicsi hibából lesz a nagy baj, ezért az idén nagy gondot fordítunk arra, hogy a traktorosok és körzetszerelők az előírt 159 normálholdas teljesítmény után pontosan elvégezzék a III. számi! karbantartást. Az év végéig a 73 erőgép közül 50-néI meg kell ejteni a négyes, ötös, hatos karbantartást, 9-et pedig generáljavítunk, szintén a műhelyben. Ezen kívül a 14 szerelőre vár a 72 különböző munkagép rendbehozatala, a kovácsokra pedig a többi között pár- ezernyi ekevas élezés. Horváth Géza elvtárs még tudtul adta, régi vágyuk, hogy saját üzemükben javíthatnák a meghibásodott gumikat, önindítókat, dinamókat és akkumulátorokat — vagy ha minden gépállomás nem is tud ilyen szakembert beállítani, legalább egy- helyütt szervezzenek ilyen javító üzemet, Például Kaposvárott. Horváth elvtárs szerint, ha ez megvalósulna, több tízezer forinttal nőne a bevételük. Vizsgálják meg az illetékesek: mennyi benne a jó, a megvalósítható. . i * * * A minap mulatsággal egybekötött termelési értekezletet tartottak a gépállomáson, s 64 traktoros között mintegy 24 ezer forint jutalmat osztottak ki. A legtöbbet — 2000 forintot — Boti József kapta 122 százalékra, s emellett 186 kiló üzemanyagot takarított meg, augusztusban 4317 forintot keresett pénzben. Balázs János 318 kiló gázolajjal gyarapította a népgazdaságot, pedig munkájára sem lehet panaszkodni, több mint kétszeresére teljesítette tarvaszi-nyári kampánytervét. S amíg ők jutalomban részesülnek — mások meg fizetnek. Sajnos, egynéhányan alaposan túllépték az üzemanyag-normát. A Berkes-brigádnak például 35 mázsa túlfogyasztása volt gázolajból. Ugyanakkor a gépállomáson egészében véve 29 kiló meg-' takarítás mutatkozik. Méltánytalanság lenne azt jutalmazni, aki lényegében kárt okozott a gépállomásnak és az államnak is. A Berkes-brigád egyik traktorosa, Németh János 112 százalékos tervteljesítés mellett 453 kiló üzemanyagot — pénzben 498,30 forintöt takarított meg a gépállomásnak, Tóth János 608 forint értékűt. Ugyanakkor Iharosi József hiába teljesítette túl 30 százalékkal a tervét, prémiumban mégsem részesülhetett, mert üzemanyag-normáját 576 kilóval túllépte — s ez kizáró ok mindenféle ju tatomból. Helyes, igazságos elv ez. Gável István is jól teljesítette előirányzatát, de milyen áron? 1540 forint értékű üzemanyaggal többet dlfogyasztott a megengedettnél. Alighanem fizetni fog ezért. Hiszen most már saját pénzüket, vagyonukat pocsékolják. V. J.
