Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-12 / 213. szám

Csütörtök, 1957. szeptember 12. SOMOGYI NÉPLAP S Gromiko szovjet külügyminiszter a nemzetközi helyzet fontos kérdéseiről Az ENSZ-közgyűlés keddi ülése A. A. Szoboljev felszólalása Moszkva (MTI). Kedden este a Szovjetunió külügyminisztériumá­ban A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere a szovjet és a kül­földi sajtó képviselői előtt nyilatko­zott a nemzetközi ólat néhány fon­tos kérdéséről. Gromiko bevezetőben utalt Ade­nauer egyik legutóbbi kijelentésére, amely szerint a londoni leszerelési tárgyalások sikertelenségéért a Szov­jetunió »negativ« álláspontja és po­litikájának »agresszivitása« a fele­lős. Adenauemek persze nem tet­szik a Szovjetunió állásfoglalása, amely a leszerelésre, a nukleáris fegyverek eltiltására, az idegen tá­maszpontok felszámolására, az ide­gen csapatok kivonására törekszik. A Német Szövetségi Köztársaság je­lenlegi kormánya céljai megvalósí­tásának érdekében arra törekszik, hogy ne szülessen megegyezés a le­szerelés kérdésében, ne enyhüljön a nemzetközi feszültség. A nyugatné­met kancellár azt szeretné, ha a Szovjetunió a leszerelés kérdésében feltétel nélkül elfogadná a nyugati hatalmak álláspontját. A nyugati hatalmak, úgy látszik, úgy képzelik, hogy a Szovjetunió hozzá van szok­va az ilyen hanghoz. A nemzetközi életben azonban legfeljebb a NATO tagállamai tárgyalhatnak egymással ilyen módon. A nyugati hatalmak által előter­jesztett és Adenauer által támoga­tott »atomleszerelés« a gyakorlat­ban a fegyverkezési verseny,. külö­nösen pedig a nukleáris fegyverke­zés folytatását, növelését jelenti. Adenauemek azért van szüksége az ilyen hamisításokra, hogy meg­akadályozza a német kérdés meg­oldását. A kancellárnak és partne­reinek sémája egyszerű. A német kérdés megoldását a leszereléstől teszi függővé, a leszerelést pedig bizonyos politikai feltételektől, így a német kérdés megoldásától. Ade­nauer mind a két kérdést politikai spekulációs célokra használja fel. Gromiko ezután felhívta a figyel­met arra, hogy míg Adenauer a le­szerelési tárgyalások sikertelenségé­ről beszélt, addig Stassen, az Egye­sült Államok delegátusa a leszere­lési albizottságban egészen más­féle ki jelen téselcet tesz: megállapít­ja, hogy a tárgyalófelek most köze­lebb vannak egymáshoz, mint az el múlt tizenkét évben bármikor és a tárgyalásokon bizonyos haladást ér tek el. A két álláspont közötti eltérésnek az a magyarázata, hogy az Egyesült Államok nehéz helyzetben van. Az egyik oldalon egyengeti a megegye­zést, a másik oldalon politikájával gátolja ennek létrejöttét. Ezt bizo­nyítja az a tény, hogy a megegye­zés elé újabb és újabb feltételeket szab. Gromiko ezután ezekkel a feltéte­lekkel foglalkozott. Ezek közé tar­tozik a német kérdés is. A gyakor­lat azt bizonyítja, hogy a nyugati hatalmak és a Német Szövetség) Köztársaság elzárkózik a német kér­dés megoldása, a két német állam közötti tárgyalások lehetősége elől. Nyugat-Németországban maguk a nyugati hatalmak váltották ki a jelenlegi helyzetet azzal, hogy ura­lomra juttatták a revansistákat és militaristákat. A nyugati hatalmak egy másik feltétele a közel-kelet kérdésének megoldása. Dé az e körzetben létre­jött feszültség oka egyedül és kizá­rólag az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország beavatkozása a független arab országok belügyeibe, azon törekvése, hogy rákényszerítse akaratát ezekre az országokra. Mi történik jelenleg a Közel-Keleten? Á nyugati hatalmak egyik arab orszá­got a másik után próbálják arra kényszeríteni, hogy meghajoljanak a gyarmatosítók akarata előtt, fel­adják függetlenségüket. A közel-ke­leti helyzetért tehát a nyugati hatal­makat terheli a felelősség. Ugyanígy a nyugati hatalmakon múlik sok más fontos nemzetközi kérdés meg­oldása, például a távolkeleti prob­lémák, elsősorban pedig a népi Kína ügyének rendezése. Úgy látszik, a nyugati hatalmak sokat akarnak — állapította meg Gromiko. — Lehet, hogy azok, akik a leszerelés kérdésének megoldását ilyen feltételektől teszik függővé, ar­ra törekszenek, hogy a Szovjetunió mondjon le a szocializmus építé­séről. De ahogyan a Szovjetunió nem támaszt olyan igényt a nyugati hatalmakkal szemben, hogy mondjanak le a kapitalista rendszerről, ugyan­úgy partnereitől is elvárja a ha­sonló állásfoglalást. Gromiko a továbbiakban megálla­pította, hogy a népek béketörekvé­se, a fegyverkezési verseny és az atomháború veszélye elleni állásfog­lalása arra kényszeríti a nyugati ha­talmakat, hogy valódi célkitűzéseik­kel ellentétes megnyilvánulásokat te­gyenek. Ez magyarázza Stassen állásfoglalását. Az ilyen manőverek azonban csak azok számára szüksé­gesek, akik félnek az igazságtól, s félre akarják vezetni a népeket. Világos, hogy a Szovjetunióban nagyon örülmének, ha a leszerelési tárgyalásokon sikert értünk volna el — mondotta Gromiko —, de saj­nos semmi sem áll olyan távol a valóságtól, mint a leszerelési tár­gyalások ilyen értékelése. A tárgya­lásokon egyetlen lépéssel sem ke­rült közelebb a két tárgyalófél ál­láspontja. A Szovjetunió például javasolta a nukleáris kísérletek azonnali és fel­tétel nélküli beszüntetését két-há- rom éves időtartamra, valamint azt, hogy ennek ellenőrzésére hozzanak létre nemzetközi szervet. Gyakorla­ti javaslatokat tett a fegyveres erők létszámának, valamint a fegyver­zetnek csökkentésére. Mindenekelőtt a nagyhatalmaknál. Ezek a javasla­tok a nyugati hatalmaik előterjesz­tésére alapultak. A Szovjetunió javasolta, hogy azok a hatalmak, amelyeknek atom- és hidrogénfegyver van birtokában, ünnepélyesen vállalják magukra a kötelezettséget, hogy lemondanak a fegyver alkalmazásáról. A Szovjet­unió javasolta a katonai támaszpon­tok felszámolását, az idegen orszá­gokban lévő katonai erők kivonását. A nyugati hatalmak e javaslatokat rendre elutasították. A leszerelési tárgyalások sikertelenségéért a NATO országainak elutasító maga­tartása a felelős. Ezek az országok semmilyen konkrét lépést nem kí­vántak tenni a leszerelés területén A szovjet külügyminiszter a to­vábbiakban az ellenőrzés problémá­jával foglalkozott, amelyet a nyu­gati hatalmak a;leszerelési tárgyalá­sok középpontjába helyeztek. Meg­állapította, az ellenőrzés kérdésének ilyen felvetése szemben áll a gya­korlati megvalósítás lehetőségével Maguk a NATO-ban résztvevő or­szágok folyamodtak az utóbbi idő­ben számos olyan intézkedéshez, amely mutatja, hogy nem a lesze­relést tűzték ki céljukul. Az ellen­őrzés megvalósítása ugyanis a népek közötti bizalomtól függ. A nyugati hatalmak intézkedései nem a bizalmat, hanem a bizalmat­lanságot szolgálják. Erre mutat például az a tény, hogy létre akarják hozni a NATO balti-tengeri főparancs­nokságát, ezzel a Balti-tengert háborús övezetté akarják változ­tatni. Erre mutat az is, hogy elzárkóznak a Szovjetunióval való bármilyen kapcsolatok elől. A nemzetközi bizalom helyreállítá­sához vezető reális út mindenekelőtt a kereskedelmi kapcsolatok növelé­sén át vezet. A NATO országai azon­ban elzárkóznak az ilyen kereskedel­mi kapcsolatok létesítése elől. Gromiko a továbbiakban az ame­rikaiak javasolta légifényképezési ellenőrzési rendszer kérdésével fog­lalkozott, hangoztatta, hogy a légi­fényképezés nem oldja meg sem a népek biztonságának, sem pedig az ellenőrzésnek a kérdését. Teljesen világos, hogy a leszerelést addig nem lehet kimozdítani a holtpontról, míg az Egyesült Nemzetek Szerve­zete nem törekszik teljes ener­giával ennek a kérdésnek a meg­oldására és nem ébred tudatára annak a hatalmas felelősségnek, amely a béke megvédésében és; megerősítésében, a nemzetközi feszültség enyhítésében terheli. Gromiko ezután négy pontban foglalta össze a Szovjetuniónak azo­kat a javaslatait, amelyek a lesze­relés gyakorlati megvalósítását le­hetővé teszik: A leszerelés gyakorlati megvalósításának feltételei "I Az atom-és hidrogénfegyver -*-• kísérletek haladéktalan eltil­tása. Ez az intézkedés halaszthatat­lan sürgősségű és minden további halogatás és feltétel nélkül meg kell valósítani — hangsúlyozta Gromiko. Ehhez csupán azoknak a hatalmak­nak a beleegyezése szükséges, ame­lyeknek birtokában nukleáris fegy­verek vannak. O Vonják ki a külföldi csapato- kát Németországból, valamint Európa mindazon más országaiból is, amelyeknek területén jelenleg kül­földi fegyveres erők állomásoznak. Nem szükséges részletesen elemez­ni, hogy ennek az intézkedésnek gyakorlati megvalósítása jelentős mértékben javítaná az európai hely­zetet, hozzájárulnak országok békés, jó kapcsolatainak létrehozásához. Fel kell számolni valameny­• nyi idegen katonai támasz­pontot külföldi országok területén. Ennek az intézkedésnek haladékta­lan megvalósítása igen nagy mér­tékben enyhíti azt a feszültséget, amely jelenleg a népiek között fenn­áll — hangsúlyozta Gromiko —, a katonai támaszpontok felszámolása segíti az országok békés együttmű­ködésének, valamint a bizalom lég­körének erősítését. A szovjet kormány átláspont­• ja az ellenőrzéssel kapcsolatos intézkedések terén az, hogy haladék­talanul és feltétel nélkül meg kell valósítani azokat az előterjesztése­ket, amelyeket a Szovjetunió kormá­nyának augusztus 27-i nyilatkozata tartalmaz. A leszerelés első lépései­vel párhuzamosan létre kell hozni a nemzetközi megfigyelési pontokat a legfontosabb kikötőkben, a vasúti csomópontokon és országutakon. Ezek a megfigyelési pontok lehetővé teszik, hogy a fegyveres erők és a fegyverzet veszélyes összevonását haladéktalanul észleljék. Az ilyen megfigyelési pontok felállításának az a célja, hogy lehetetlenné tegyék a bármely országból kiinduló váratlan támadást. A Szovjetunió ezen kívül java­solja, hozzanak létre ellenőrző pontokat a Szovjetunió, az Egye­sült Államok és Anglia területén, valamint a Csendes-óceán körze­tében, annak megfigyelésére, hogy a hatalmak teljesítik-e az atom- és hidrogénfegyver kísér­letek beszüntetésére vonatkozó megállapodásukat. A Szíria elleni összeesküvésről Gromiko ezután a Pravda tudósí­tójának kérdésére válaszolva részle­tesen foglalkozott a Szíria ellen irá­nyuló összeesküvés sikertelenségé­vel. Megállapította, hogy az agresz- szív körök a szíriai összeesküvés kudarca után közvetlen fegyveres agresszióhoz akarnak folyamodni. A Szíria ellen irányuló összeesküvést világosan leleplezi Eisenhower és Dulles személyes küldöttének, Hen- dersonnak közel-keleti látogatása. Ez a látogatás jellemzően bizonyítja, hogyan működnek a Szíria-ellenes ösz- szeesküvés szervezői, akik épp úgy, mint Egyiptom esetében — a keleti országok népeinek a gyarmati elnyo­más ellen vívott harcát akarják el­fojtani. Gromiko részletesen foglalkozott Törökország szerepével. Hangoztat­ta, hogy a gyarmatosító hatalmak Törökországot Közel- és Közép-Kelet csendőreként akarják felhasználni, egyenesen meg kell mondani, Török­ország uralkodó körei készek arra, hogy erre az útra lépjenek — han­goztatta Gromiko. Törökország szá­mára azonban veszélyt jelenthetnek az ilyen tanácsadók. A Szíria elleni jelenlegi összees­küvés szervezői azzal indokolják te­vékenységüket, hogy a Szovjetunió részéről történő »kommunizálást« akarják megakadályozni. Erről be­szélnek az Egyesült Államok hivata­los körei is. Az Egyesült Államok sajtójában például szeptember 7-én közzétették Eisenhower nyilatkoza­tát, amelyet Dulles ismertetett. Az amerikai sajtó »figyelmeztetéseket« intéz a Szovjetunióhoz, a szíriai ese­mények, valamint a közel- és közép­keleti helyzet miatt. Figyelmeztetés­re azonban inkább az amerikai hiva­talos köröknek lenne szükségük. Nem a Szovjetunió, hanem az Egye­sült Államok kormánya tesz olyan lépéseket, amelyek veszélyeztetik a Közel- és Közép-Kelet békéjét. Az Egyesült Államok kormánya szervezi az összeesküvést Szíria kormánya ellen. Az Egyesült Államok hadi­flottája cirkál a Földközi-tengeren a szíriai partok közelében. Az Egye­sült Államok szervezi és támogatja a Szíria ellen irányuló gazdasági blo­kádot. Ha az Egyesült Államok kor­mánya — amint ezt egyes amerikai vezetők kijelentései és a sajtó köz­lése nyomán vélni lehet — úgy gondolja, hogy Szíria részéről fenn­áll az »agresszió veszélye«, módjá­ban áll a kérdést a Biztonsági Ta­nács elé terjeszteni. Az amerikai hi­vatalos körök azonibjan korántsem akarják a Biztonsági Tanács elé ter­jeszteni ezt a kérdést, mert világo­san .látják, hogy bármiféle tárgya­lás csak leleplezné a Szíria-ellenes összeesküvésüket. Ami a Szovjetuniót illeti, a bé­kés egymás mellett élés és a né­New York (MTI). A TASZSZ je­lentése szerint az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésének napirendi vitá­jában Ulrich, Csehszlovákia képvi­selője is szót kért. Van Vajthaja'kon, a közgyűlés elnöke, akinek az ame­rikai határozati javaslat a magyar kérdésben »az ENSZ különleges megbízottjának« szerepét szánta, kö­zölte döntését, hogy a magyar kér­dést minden ellenvetéssel szemben megvitatják és ezért nem ad lehető­séget a csehszlovák küldött felszóla­lására. Van Vajthajákon Lodge ame­rikai küldöttnek adta meg a szót. A nyugati hírszolgálati ügynöksé­gek jelentése szerint az ENSZ-köz­gyűlés rendkívüli ülése kedden — magyar idő szerint — este folytatta a vitát az úgynevezett magyar kér­désről. Elsőnek Mód Péter, a Magyar Népköztársaság állandó ENSZ-kül- dötte ismertette a magyar forradal­mi munkás-paraszt kormány nyilat­kozatát. Octavio MaJoles, a Fülöp-szigetek ENSZ-küldötte azt próbálta bizony­gatni, hogy az elmúlt év októberé­ben Magyarországon forradalmi fel­kelés zajlott le. Támogatta azt a ja­vaslatot, hogy az ENSZ-közgyűlés Van Vajthajakon herceget, Thaiföld külügyminiszterét nevezte ki »a ma­gyarországi kérdésben rendkívüli megbízottjának«. Mariano Drago argentínai küldött ugyancsak támogatta a közgyűlés elé terjesztett határozati javaslat ter­vezetet és a többi között azt állítot­ta, hogy az elmúlt év őszén a ma­gyar kormány valójában sohasem kért szovjet segítséget. Az ülésen felszólalt A. Szoboljev, a Szovjetunió küldötte is. Hangsú­lyozta, hogy az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és más államok hónapokon keresztül arra használták az ENSZ szónoki emelvényét, hogy a hidegháború szí­tása céljából durván beavatkozza­nak Magyarország belügyeibe. Ami­kor kudarcot vallottak terveik a ma­gyar népi demokrácia fegyveres erő­vel történő megdöntésére, e küldött­ségek az ENSZ-t használták fel ar­ra, hogy bemoeskolják a magyar né­pet, megbélyegezzék Magyarország Két napja összeült az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése, hogy az ENSZ ötös bizottságának hazug jelentése alapján megvitassa a »magyar kérdést«. A Somogy megyei dolgozók azonban még mindig fel­háborodott hangú levelekben, távira­tokban tiltakoznak a nyílt beavatko­zás ellen. »Mi, a Somogy megyei Húsipari Váilaiat dolgozói mélyen elítéljük, hogy az ENSZ tárgyalni akarja az ötös bizottság jelentését. »Magyar kérdés« nincs, és ha van, akkor is az a mi belügyünk, amelyet csak a mi népünknek van joga tisztázni. Az ENSZ ne a mi belügyeinkbe avat­kozzon, hanem vizsgálja meg az im­perialista hatalmak agresszióit, az algériai és omani helyzetet, követel­je az atomrobbantások beszünteté­sét, segítse elő a világ népeinek bé­kés életét« — írták tiltakozó levelük­ben a Húsipari Vállalat dolgozói. Az »AFOR« Ásványolajforgalmi Vállalat dolgozói a következő leve­let küldték a Külügyminisztérium­hoz: »Elítéljük a hazánk belügyeibe va­ló jogtalan és durva beavatkozást. Hangsúlyozzuk, hogy saját életünket mi akarjuk építeni és nincs szüksé­günk arra, hogy olyanok akarjanak bábáskodni felettünk, akik az októ­beri ellenforradalom előidézői vol­tak. Ezek a személyek és hatalmak romba akarták dönteni 12 éves mun­kánk gyümölcsét, s hogy ez a tervük pék közötti együttműködés poli­tikáját követi. Éppen emiatt nem mehet el szól nélkül azon ese­mények mellett, amelyek a Kö­zel- és Közép-Kelet térségében veszélyeztetik a békét és a né­pek biztonságát. Az Izvesztija tudósítója az omani helyzetről intézett kérdést a kül­ügyminiszterhez. Az omani helyzetről Gromiko válaszában rámutatott, a Szovjetunió mindig felemelte sza­vát a népek ügyének védelmében, bármilyen kis nép szabadsága és függetlensége forgott is kockán. A szovjet emberek a világ min­den becsületes emberével együtt mélyen elitélik a fegyveres kül­földi beavatkozást Oman bel­ügyeibe. Az omani eseményekre fel kell kormányát és megpróbálják megaka­dályozni, hogy a normális élet hely­reálljon az országban. Magyarország szuverenitásának egyik legkirívóbb megsértése — foly­tatta Szoboljev, a különbizottság lét­rehozása volt, amelyet inkább a Magyarország belügyeibe való be­avatkozás bizottságának lehetne ne­vezni. A Magyarországgal kapcsola­tos hűhó célja, hogy anyagot szol­gáltasson a szocialista országokkal és különösen Magyarországgal szem­ben ellenséges propaganda számára. A bizottság jelentése mérhetetlen kárt okoz az ENSZ tekintélyének. Szoboljev aláhúzta, hogy az ötös bizottság jelentését amerikai szak­emberek, az amerikai külügyminisz­térium és más amerikai szervek csel­szövéseinek közreműködésével ko­holták. A szovjet küldött kijelentette, hogy skót bányászok egy csoportja, amely az októberi események után látoga­tást tett Magyarországon, meggyőző­dött róla, hogy a felkelést fasiszták isugalimiaizták. fi bányászod meggyő­ződtek arról, hogy a felkelés nem volt spontán jellegű. Ezt a megálla­pítást nem vették be a különbi­zottság jelentésébe, amely egyébként az amerikai propagandára alapozó­dik. A bizottság — folytatta a szovjet delegátus — jelentésének anyagát árulóktól és a társadalom szemetjé­től merítette, akik elmenekültek Ma­gyarországról. Értesüléseit ismeret­len személyektől és olyan gyűlöletes alakoktól szerezte, hogy nem is pró­bálta megnevezni őket. Szoboljev hangoztatta: a magyar kormány tájékoztatásai »megváltoz­tatták volna a jelentés következteté­seit. De a bizottság a Szabad Európa rádiót vette szárnyai alá, azt a szer­vet, amelynek provokációs uszító sze­repe világszerte utálatot keltett«. Szoboljev végül követelte, hogy a közgyűlés vessen véget e veszélyes játéknak és vegye le napirendjéről a magyar kérdést. A közgyűlést ezután szerdára na­polták. Ekkor Románia, Anglia, Uj- Zéland, Peru, Bulgária, Görögország és Ausztrália képviselője szólal fel. nem sikerült, sokan közülük cserben­hagyták hazánkat és most mint ha­zaárulók az ENSZ előtt hazugságok­kal akarják megvédeni igazukat«. A Vakok Szövetségének Somogy, Tolna, Baranya megyei küldöttei szeptember 8-án Kaposvárott érte­kezletet tartottak, amelyen az alábbi tiltakozó határozatot hozták: »Tiltakozunk, hogy az ENSZ köz­gyűlésén tárgyalja a magyar kér­dést, mert ez beavatkozás Magyar- ország belügyeibe. Közülünk sokan az első és második világháborúban vesztették el látásukat, éppen ezért ellene vagyunk minden olyan lépés­nek, amely a világ békéje kialaku­lásának útjában áll«. A nagyatádi járás nőszövetségi tagjai szeptember 6-i értekezletükön írtak tiltakozó levelet a magyar kér­dés tárgyalása ellen: »Mi tudjuk, hogy a »magyar kér­dés« napirendre tűzése nem szolgál­ja az ENSZ célkitűzéseit, az egyete­mes világbéke ügyét. Csupán eszköz akar lenni az imperialisták részéről, amely eltereli a figyelmet az algé­riai és omani agresszióról. Az úgy­nevezett magyar kérdést a dolgozó nép már megoldotta. A mi szocializ­must építő, hazánkat szerető honfi­társaink a Szovjetunió katonáival karöltve leverték az ellenforradal­mat és megteremtették a békés épí­tő munka feltételeit. Mi nem aka­runk többé 1956. október 23-át«. szakának figyelmét és a közgyűlésnek Oman védelmében fel kell emelnie szavát. Hasonlóképpen a békeszerető államoknak az ENSZ-ben haladékta­lanul meg kell tenniök azokat az in­tézkedéseket, amelyek véget vetnek a jemeni agressziós kísérleteknek. A szovjet külügyminiszter ez­után a külföldi tudósítók kérdéseire válaszolva elmondotta, hogy a szovjet küldöttség két-három nap múlva indul el az ENSZ közgyűlés XII. ülésszakára. Befejezésül érintette Izrael politi­káját. Elmondotta: a Szovjetunió kormánya már az egyiptomi ag­resszió idején felhívta az izraeli kor­mány figyelmét e politika veszé- lyessségére, mind'ezideig azonban még semmilyen változás nem ta­pasztalható az izraeli kormány po­litikájában, amely arra mutatna, hogy hajlandó a helyes »irányban tett konkrét lépésekre.­Újabb tiltakozások az ENSZ ötös bizottságának jelentése ellen hívni az ENSZ közgyűlés XII. ülés­IX/ / A /!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom