Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-07 / 209. szám

Síomhal, 1957. szeptember 7. SOMOGYI NtPLAP 3 MIÉRT NEM TÖRŐDNEK VELÜNK? Eldúgottan, majdnem minden szó­rakozástól megfosztva élik minden­napi életüket a szentai határ szor­galmas földművelői. Hajnaltól, késő estig görnyedve, a hőségtől eler- nyedve végzik mindennapi Xmunká- jukat és egytől egyig azon serény­kednek,' hogy méltó fiai legyenek, ennek a földnek, hogy minél többet adjanak hazájuknak, családjuknak munkájukkal. A környékbeli fal­vakban már mindenütt megvannak azok a kulturális adottságok, ahol a fáradt emberek, fiatalok szívesen pi­hennek, szórakoznak. A mi közsé­günkben, ahol a kapitalista rendszer földesúrai mély barázdákat szántot­tak az emberek homlokára, még egy kultúrház sincs. Van ugyan egy ilyen épület, de az nem nevezhető otthon­nak, mert csak a fal és az üres szín­pad mered a belépőre, így nem illik rá sem a »kultúr«, sem az »otthon« elnevezés. Persze a faluban mozi­előadás sincs. Azt mondják, erre nincs pénz. A fiatalok szórakozásra vágynak, hiszen a heti megfeszített munka után szívesen megnéznének egy-egy fűmet vasárnaponként, de ők ilyen­ről hiába ábrándoznak. Vajon hová menjen ilyen esetben az ifjúság? A kocsmába, mert az van. Szeretném megkérdezni az illeté­kesektől, miért vagyunk ennyire mostohák, miért nem törődik ve­lünk senki? Én a fiatalság nevében és érde­kében írom levelem és remélem, hogy kétségbeeső kiáltásom meg fogják hallani a járási és a megyei tanács illetékesei. Ifj. KESZERICE JÓZSEF Szenta OíűOJÁuíh. ufók.. Jól halad az adófizetés Taranyban A taranyi tanács pénzügyi cso­portjánál arról tájékoztattak ben­nünket, hogy nincs komolyabb hiba községükben az adóterv teljesítése terén. Megtudtuk, hogy félévi ter­vüket négy.százalékkal túlteljesítet­ték. A harmadik negyedévre elő­irányzott összeg befizetésének tel­jesítésével is szépen állnak. Míg Korosa Imre pénzügyi cso­portvezetővé! beszélgettünk, addig is többen keresik fel a tanácsházát adófizetési ügyben. Az ad'ókönyvből megtudtuk, hogy sok taranyi dol­gozó paraszt teljesítette már egész évi adótervét. Druzsin Mihály Zrí­nyi u. 50. szám alatti lakos augusz­tus 20. tiszteletére egész évi adó­ját befizette, pedig nem kis összeg­ről volt szó. Ugyancsak példamuta­tó Horváth József Bezerédi u 31., to­vábbá Bombái István Csokonai u. 89. szám, Bencsik József Zrínyi u. 103. szám alatti lakos, akik egész évi adójukat rendezték. De sok szorgal­mas adófizető van még Taranyban: Melicz Ferenc, Vojkovics Ferenc, Kisko Imre nevét ugyancsak a jók között emlegetik. Ök tudják, hogy az adófizetés kö­telesség és érzik is, hogy a befolyt összeg jelentékeny részét visszakap­ják állami juttatás formájában. Csi­nos kultúrházat, kövesutat, az isko­lában sok felszerelést kaptak már az államtól. Jó lenne, ha mindezt megszívlel­nék azok is, akiknek neve szintén újságba kívánkozik: Rácz Imre Zrínyi u. 9. szám alatti lakos a har­madik negyedévre még 3400 forint­tal adós, Vucskics Ferencné, Györ­kös Mihály, Torma György és Ober- kisch József ugyancsak jelentős ösz- szeggel hátralékosok. A község be­csületes dolgozói elvárják, hogy ezek is pontosan teljesítsék állam iránti kötelezettségüket. Dorcsi Sándor Nem mondunk le községünk fejlesztéséről A Somogyi Néplap a múlt hó­napban egyik számában S. M. — K. T. aláírással cikk jelent meg, mely­ben a levélírók szóvátették, hogy Szentgáloskér községnek vgn már villanya, de miért nincs járdája is? Erre kívánunk válaszolni. Kedves S. M.—K. T. Ha annakide­jén járt már a tanácsházán a villany ügyben, bizonyára meggyőződött ró­la, hogy ezen ügy érdekében hogyan szaporodtak az akták. Megértettük a lakosság türelmetlenségét, mert a villany dolgában nem egyszer csa­lódás érte. Így a hálózat bővítése körüli kapcsolatos huzavona —, amely egyáltalán nem a mi hibánk­ból származott — bizalmatlanságot keltett. A járda építése, igaz, nem ilyen bonyolult. Régi kívánsága ez is a községnek. De régi kívánsága a kul­túrház és a mozi is, melyeket saj­nos egylőre kénytelen nélkülözni a lakosság. Pedig ismert tény, hogy mindkettőért akár Igalba is át­Miért fizessük a málna háromszorosát ? A múlt hó vége felé moziból kijö­vet többen be akartunk térni az igali földművesszövetkezet 1. számú italboltjába, egy-egy fröccsöt, vagy egyéb hűsítő italra. Az utca felöli ajtó zárva volt és csak az udvar fe­lőli bejáraton lehetett megközelíte­Hálásan köszönjük Szeretném a szerkesztőség tudo­mására hozni, hogy Tabon, ezen a kicsinek mondható és az »istenháta- mögött« lévő helyen is megjelent a tudomány alkotása, a televízió. Már néhány este gyönyörködünk a buda­pesti kísérleti adás műsorában, töb­bek között jó híradókban és filmek­ben. Ezt hálásan köszönjük először kormányunknak, amely magasra kí­vánja emelni népünk kultúráját. Má­sodszor oly nagyon megbecsülendő szakembereinknek, akik sokat fára­doznak a tudományos kísérletezé­sekben. Én ezt a fáradtságot a mi újságunkban szeretném megköszön­ni Vajda Kálmán rádiószerelőnek, aki kis primitív szerszámaival, esz­közeivel, sokszor még este sötétben is szerelte a Tahi Földművesszö­vetkezet épületének tetején az an­tennát, hogy láthassuk a televízió műsorát. Köszönetét érdemel Zsolnai János népboltvezető is, aki még a lakásán is szívesen látja az érdeklődőket, hogy minél többen láthassák a tele­vízió műsorát. Én egyszerű dolgozó ember va­gyok, nem ismerem az írás művé­szetét, de szívem melegéből, őszin­tén írom le egyszerű szavaimmal mondanivalómat. Jaskó Ferenc Tab ni a söntést. Legnagyobb meglepe­tésünkre csak úgy lehetett megköze­líteni a söntést. Legnagyobb meg­lepetésünkre csak úgy lehetett be­menni egy-egy fröccsöt, vagy málna­szörpöt meginni, ha előzőleg öt fo­rintos belépődíjat fizetünk. Ez az eset az utóbbi időben gyakorivá vált, nagyon sokunknak bosszúságot oko­zott. Kérdezzük, hogy az az ember, aki csak egy nagy málnát akar inni, miért fizesse annak háromszorosát? Az 1. számú italbolt már úgy van megépítve, hogy a söntést el lehet különíteni a táncteremtől. A sön- tésből is van kijárat a táncterembe, ugyanakkor a futóvendégek az utca felől is megközelíthetik a söntést. Sőt, az említett italbolttal szemben van egy üres tánchelyiség és ugyan­csak egy kézreálló üres söntés he­lyiség. Miért nem itt rendezi az if­júság a báljait, mint ahogy azt a múltban tette? Sok gazdatársam nevében kérjük az illetékeseket, orvosolják sérel­meinket. Varga János Igái, József Attila u. 6. megy. De az igényeket sajnos egy év alatt nem tudjuk kielégíteni. Sorrendben — a tanács határozata értelmében — a kultúr- és mozihelyi­ség megépítése van soron, annál is inkább, mert a községfejlesztésből a fedezet és az építési anyagok ezt teszik legelőbb lehetővé. A többi kommunális fejlesztésről sem mon­dunk le egy pillanatra sem. Ha a lakosság segítségét a következő fel­adatok megoldású bem is úgy gyü- mölcsöztethetjük, mint a villany be­vezetése során, akkor minden év­ben közelebb kerülünk a múltból örökölt elmaradottság felszámolásá­hoz. Ehhez az Ön segítségére is szá­mítunk kedves S. M.—K.T. CSALLOS JÓZSEF vb.-elnök Példák szülőknek ­gyermekeknek Reggel 8 óra. Az igazságügyi épü­let folyosóin, termeiben zajlik az élet. Tárgyalásra készülnek. A fo­lyosón az idézettek várakoznak. Te­kintetem két fakóarcú asszony ar­cán állt meg. Fájdalomtól és szé­gyentől megtörtén beszélgettek egy­mással. Nagyon elfáradhattak az életben. Mindkettő korán özvegység­re jutott. De nem hátráltak meg a hétköznapok nehézségei előtt és rpost deres hajjal itt állna-k a bíróság előtt. Sírva panaszolja az egyik, hogy két gyermeket nevelt fel kétkezi munkával, becsületre és emberségre tanítva, és mégis... bűnöző lett az egyik fia. Közönséges betörő. Itt elcsuklott a hangja és zokogott, ö mindent megtett gyermekeiért, hogy ne érezzék az apa hiányát. 62 éves meggyötört testtel is dolgozik ér­tük és ez a köszönet 35 éves, élet­erős fiától, alti bűnözővé aljasodott és; most itt ál.1 már másodszor a törvény bírái előtt. A másik édesanya Szentgáloskér- ről jött. Már túl van a. hetvenen. Sok nehézséggel és lemondással kel­lett neki is szembe néznie. Öt gyermekkel jutott özvegy­ségre. De nem adta fel a küzdelmet. Nappal a mezőn, éjszaka otthon dol­gozott, hogy gyermekeit fel tudja nevelni. A nehéz napokban még a falatot is megvonta magától, nehogj gyermekei éhesen maradjanak. To­vább már nem bírja. Elfogyott a: erő a jóságos karokból. És mos' gyermekei háta tfordítanak neki. Nem kell az édesanya, akinek az életüket köszönhetik. Az idős asz- szony most a bíróság segítségét kér­te. Kisgyura Károly Szerkesztői üzenet Egy pártonkívüli postás dolgozó, Kaposvár. Kérjük problémáinak megbeszélése végett keresse fel szerkesztőségünket. Csokonai Ferenc, Somogyszob. A község-, (város)-fejlesztési alap rend­szeréről az Elnöki Tanács 1956. évi első számú rendelete, illetve a Mi­nisztertanács 1007—1956. (I. 26.) szá­mú határozata intézkedik. E jogsza­bályok értelmében 1956. évtől kez­dődően a lakosság terhére község­fejlesztési hozzájárulást a községe­ken kívül a járási jogú városokban és a városi kerületekben is iá lehet vetni. Községfejlesztési hozzájáru­lást csak a jövedelemadó, illetőleg házadó fizetésére kötelezettekre le­het kivetni. A hozzájárulás legma­gasabb mértéke nem haladhatja meg a házadó, vagy jövedelemadó fize­tésre kötelezetteknél a ló után meg­állapítható adótétel nélkül számított általános jövedelemadó évi -összegé­nek tized százalékát. A községfejlesztési hozzájárulás mértékét a községi, városi, város -kerületi tanács állapítja meg és veti ki a szakigazgatási szervek segítsé- igével. A községfejlesztési hozzájárulás mértékét, valamint a községfejlesz­tési alapból tervezett feladatok szükségességét előzetesen falugyűlé­seken, kisgyűléseken, lakógyűlése­ken a lakossággal még kell tárgyal­ni. Kizárólag bérből ;ás fizetésből élők — amennyiben házadó fizeté­sére nem kötelezettek — 1956. év­től kezdődően községfejlesztési hoz­zájárulás fizetésére nem kötelezhe­tők. Testvérháború három hold földért önbírája senki sem lehet magá­nak. Ezt Andik József ladi tanács­elnök mondta, amikor arról beszélt, hogyan is történt néhány nappal ez­előtt a községben lezajlott testvér- verekedés. Pedig itt az történt. A ».jogok tisztázása« önbíráskodással. Mi váltotta ki ezt a lealjasító, külö­nösen egy anyától származó felnőt­tektől undorító háborúságot? Egy régi viszály Régen, hosszú évekkel ezelőtt kez­dődött az egész vita, torzsalkodás Ladon, a Maurer-családban. Nem sokkal azután, hogy az idős, beteg Maurer Mátyásné örökre lezárta sze­mét, legkisebbik fia, Ferenc házá­ban. Az életben maradt apa a szo­morú eset után összehívta öt gyer­mekét, hogy igazságosan elossza az anyai örökséget. Határozata azonban Józsefnek, a legidősebb fiúnak nem tetszett. Vasvillával támadt szülőjé­re. Ferenc alig tudta lefogni. . . Meg­védte az idős embert, de a jussból egy fél holdra való földet sem ka­pott ... Maurer Mátyás bácsi csak nemré­gen, 1953-ban hunyt el. Halála előtt végrendelkezni alkart, de Ferenc nem engedte. — Nem kell, nincs rá szük­ség — mondta, s arra gondolt, talán most már nem semmizik ki testvé­rei. Tévedett. Megint csak oda jutott, hogy a négy másik gyerek nem gon­dolt rá az osztozásnál. Vagy dehogy­nem. Gondoltak azok, de úgy, hogy apjuk ellenére — aki végakaratot nem hagyott, de a »biztonság kedvé­ért« három hold földet Maürer Fe­renc és annak fia nevére íratott —, elhatározták, ezt a földet sem adják oda testvérüknek. Ferenc hiába őriz­geti és adandó alkalommal mutogat­ja az írást, amely egy 11 226-os sor­számú »változási jegyzék«, hogy esze­rint két hold föld a fia, s egy hold az ő nevén van, Józsefek vissza tud­nak vágni. Ök meg a telekkönyvre hivatkoznak, amelyben a kérdéses szántóterület tulajdonosaként még mindig Maurer Mátyás szerepel. Jo­guk van hát a föld munkálásához — mondják —, de azon mégsem gon­dolkoznak, hogy Ferencnek is éppen olyan joga lenne a földhöz, rrúnt ne­kik -— hiszen testvér. Ököllel az igazságért Mérhetetlen a Maurer-testvérek földéhsége. Ferenc nem akarja en­gedni a maga igazát, mondván, hogy ő már az anyai jussból sem kapott, ami földje van, azt a felszabadulás után az osztáskor juttatták neki. Jo­gos hát a kérelme — véli, mert a töb­biek már régen kaptak szántót a szülőktől. József viszont megintcsak nem enged. Testvére elégedjék meg azzal, amije van — úgy tartja —, annál is inkább, mert a telekkönyv szerint nem az övé és a három hold­ra szüksége van a három lánytest­vérnek: özvegy Hubert Antalnénak, özvegy Németh Józsefnének és a Né­metországban élő húgnak. Ferenc nem fogadta el bátyja »igazságtételét«. A múlt héten neki­fogott, hogy felszántsa a maga szá­mára a három holdat. Éppen egyik nővére, özvegy Hubert Antalné ál­tal használt területén dolgozott eké­jével, amikor valaki meglátta, s máris szaladt a faluba: — Hubertné, a Ferkó szántja a földjét! Az özvegyasszony kiment a mező­re, s valóban ott találta öccsét. Vita keletkezett. Egyre izzóbban, szenve­délyesebben törtek fel a szavak, a szitkok a két emberből, s Maurer Ferenc egyszerre elvesztette a fejét. Ütni. verni kezdte édestestvérét. Fe­jét, testét öklözte, s közben arra gondolt: »Nem hagyom a földem« ... Az asszony teljesen összetörve ért haza. A szomszédok, köztük József bátyja és mellette lakó lánytestvére, Némethné is néhány pillanat alatt összeszaladták, aztán jött a mentő, s beszállították Kaposvárra. Többször kapott vérátömlesztést, . de állapota még ma is veszélyes. „Miért bántanak engem?" Ferenc tagad. Azt mondja, nem igaz, hogy bántotta Hubertnét, mert még csak nem is látta. — Miért bántanak engem? — tör fel belőle a keserű kérdés. — Én nem bántottam őket sohasem, mindig ve­lem van bajuk. Egyik sem állhat. A bátyám, József, meg is mondta: »■Nézd, öcsém, mi nem szeretünk té­ged. Figyeld meg, hogy tönkrete­szünk a perköltségekkel«. — Nem tudom, mit akarnak ve­lem. Annak idején, amikor a szülein­ket tartottam, senki sem jött segít­ségemre. Egy kis kézihajtású szóda­gyártó gépet vásároltam hitelbe, hogy mivel földem nem volt, s csak részmunkát tudtam vállalni, mégis becsületesein gondoskodhassak anvá- mékrol és családomról. Bátyám egy osztozkodásnál ennek ellenére azt is követelte, hogy még a szódásgép- ből is részeltessem őket. Én nem kér­deztem tőle, mennyi pénzt hozott ha­za Kanadából, mikor megunta ott az életet, az sem érdekelt, mit csinál vele, ő mégis mindig az én bajomon volt. — Hányszor könyörögtem József­nek és a többieknek: testvérek, ne tegyetek tönkre. Nem tehetek én ró­la, hogy nem szerettek, mert ötödik gyerek vagyok. Szüleim mégis én­nálam voltaik. Ha olyan rossz lettem volna, biztosan nem velem élték vol­na le hátralévő idejüket. Ök azonban úgy látszik, mégis azt tervezik, hogy a perköltségekkel juttatnak nyomor­ra. A három hold földet bíróság út­ján kell megszereznem. Egy tárgya­lás már volt Barcson, de akkor nem tudták megállapítani, kié a szántó, s így még egy lesz majd. Nem elég ez, most még azt is rám akarják fogni, hogy én vertem meg testvéremet, Hubertnét. Pedig nem én tettem ezt, én nem bántottam — sírja és siet vissza az udvar végébe, ahol a csép­lőgép dolgozik, ontja magából a föld­ben, e sokat elátkozott földben ter­mett magot... Mit mond Némethné? — Talán (bizony az Isten szállt le és az verte meg Hubertnét — mond­ja Maurer Ferenc nővére, özvegy Né­meth Józsefné. — Lehet, hogy így van, ha egyszer ő nem vállalja! De hiszen még a kutyáinak a foghelyei is látszanak, mert azokkal fogatta le testvéi-emet. Mind a két lába össze van harapdálva... — Ferenciéi kitelik az ilyen, hi­szen olyan »jó« ember, hogy amikor az utcán összetalálkozunk, még egy »j ónapot«-ot sem mond. Most azon­ban meg kell bűnhődnie. Szegény Hubertné nem azért szenved, hogy ő továbbra is sértetlenül maradjon. Hiába csinál akármit, a föld nem az övé, mert édesapánk nevén van, s így jogosan használhatjuk. Az vi­szont bizonyos, hogy még ha tíz hold földről lett volna szó, akkor sem lettem volna képes saját testvéremet megverni. .. Milyen ember Maurer Ferenc és József? Erről Andik József községi tanács­elnök tud a legtöbbet mondani: — Ferencet nagyon rendes, szor­galmas embernek tartottam eddig — kezdi. — Tudom azt, hogy amikor még a szülei éltek, képes volt hosz- szú időn át éjjel-nappal dolgozni, csakhogy ne legyen semmiben sem hiány. Aztán a felszabadulás után is nagyon rendesen, becsületesen élt öt hold juttatott földjén. Nem kom­munista, mégis az ellenforradalom napjaiban volt bátorsága megmutat­ni, hova húz a szíve. Amikor a falu­ban nagygyűlést rendeztek és ordí­tották, hogy »le a kommunistákkal«, meg »halál a kommunistákra«, ő azt mondta nekem: »Gyere el, Józsi, hoz­zám, ott nem lesz bajod. Ha valaki bántani akar, én vágom le«. — Bátyja, József, ugyanekkor, nagy fennen vitte a zászlót az első sor­ban, s talán éppen akkor kiabált a tömeg közé egy új jelszót. Amikor egy ember el akarta kérni tőle a zászlót, hogy majd ő viszi tovább, rá­ordított: »Maga a nemzetiszínűt nem viheti, mert már vitte a vöröset is«. — Nem szeretik a faluban ezt a Maurer Józsefet. Sem őt, sem testvé­reit, Némethnét és Hubertnét. Olya­noknak tartják őket, akik képesek egy barázdáért is perbeszállni. — Kár, hogy a Ferenc ilyen ügy­be keveredett. Igaz, azt mondja, nem ő tette, de hogyan bizonyítja? Minden jel, a régóta fennálló tor­zsalkodás azt mutatja, hogy igenis ő volt. Mi az igazság? Ptersze, Maurer Ferenc egyelőre könnyen van. Még nem sikerült ta­nút szerezni arra, hogy valójában ő verte volna meg özvegy Hubertnét. Némethné azt mondja, van sóik ta­nú, ös mint később kiderült, csak olyanok, akik már otthon, megverve látták az asszonyt. Igazságot kellene már tenni eb­ben az ügyben. Megtudni, ki a bű­nös abban, hogy özvegy Hubert An­talné súlyos állapotban fekszik a kórházban, s megtudni, kié valóban ' a sokat vitatott három hold föld tulajdonjoga. Talán a legjobb az lenne, ha a testvérek, testvéri módon maguk tennék rendbe dolgaikat. Sürgős teendő ez. mert láthatják, hová ve­zet a földéhség, a kapzsiság. Ma a falu népe arról beszél, hogy a Mau­rer testvérek összeverekedtek há­rom hold földön. Nem lenne jobb, ha ezt a témát az váltaná fel, hogy: 'Végre megszűnt minden viszálv, a négy testvér az ötödiket is maga közé fogadta«. Hiszen egészen hí zonyos, hogy Ladon is jobb béké­sen, egymást megértve dolgozni a szebb, gazdagabb holnapért, mint évek óta tartó testvérháborúval ál­dozni a földszerzés istenének, Weidipger László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom