Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-05 / 207. szám

Csütörtök. 1957. szeptember 5. • QMOGYI NÉPLAP 5 Légoltalom a dolgozó nép szolgálatában . . . AZ ELMÚLT ÉV OKTÓBERÉ­BEN a divatossá vált ellenforradal­mi követelések között szerepelt a légoltalmi kiképzések megszűnteié se, a légoltalom szükségességének ta­gadása. Az ellenforradalom szekér­tőiéi követeléseiket azzal támasztot­ták alá, hogy »egy semleges' állam­nak nincs szüksége légoltalomra.« Vajon miért; szerepelt az ellenfor­radalom jelszavai között a légolta­lom lebecsülése és megszüntetésének hirdetése? A zavarosban halászók, a párt, az államhatalmi szervek és a fegy­veres testületek szétzúzásának célja mellett a fenti követelések hangoz­tatásával azt akarták elérni, hogy a dolgozó nép, a hátórszág élet- és vagyonvédelmére hivatott szerv, a légoltalom is szétzilálódjék, a lég­oltalom kiépítése terén az elmúlt évek során elért eredmények is meg­semmisüljenek és az államsemleges- ség jelszavának cégére alatt hazánk hátországa, a polgári lakosság él-et- és vagyonvédelme, az üzemek ter­melésének biztosítása megszűnjön: hazáink és népünk ki legyen szol­gáltatva az imperialisták kénye ked­vének. Ezek a hangoskodók elfelejtették, vagy egyenesen elhallgatták, hogy az amerikai és a nyugati országok­ban is foglalkoznak a légoltalommal, sőt az egyesek által annyira »sem­legesnek« kikiáltott Svájc és Svéd­ország is komoly légoltalmi szerve­zetet épített ki magának. Természetesen, van különbség, és ez a különbség lényeges, az ottani és a mi légoltalmi munkánk között. Náluk pár ezer tőkés védelmére, ná­lunk pedig dolgozó népünk milliói­nak védelmére, üzemeink, gyáraink védelmére hozták létre ezeket a szer­vezeteket. Az'ellenforradalmi hangadók, mint minden területen, itt is tévedtek. Légoltalmi szervezeteink ma már is­mét élnek és azon fáradoznak, hogy minél jobban és eredményesebben tegyenek eleget a reájuk háruló fel­adatoknak. A nyugati hatalmak ál­tal egyre fokozódó atom- és hidro­gén hisztéria parancsolólag előírja számunkra, hogy még többet törőd­jünk az élet- és vagyonvédelemmel és dolgozó népünket megtanítsuk mindazon tudnivalókra, melyek a fenti oél érdekében szükségesek. Ez annál is inkább szükséges, mert egyrészt a nyugati hatalmak tuda­tosan hamis képet festenek a mo­dern nagyhatású fegyverekről, azok hatásairól és következményeiről, másrészt pedig a közvélemény kö­rében is sokszor helytelen értelme­zések születnek. A megyei légoltalmi parancsnok­ság leszűrve az elmúlt évek légolta­lom területén mutatkozó hibáit, el­határozta, hogy egyrészt a légolta­lom igazi arculatának megmutatása, valamint a modern, nagyhatású fegyverek és hatásaik, az ellenük va­ló védekezés elsajátítása érdekében megyénk lapjában cikksorozatot in­dít, melyben megismerteti az olva­sókkal a légoltalom legfontosabb tudnivalóit. E cikksorozatban foglal­kozni kívánunk az atomenergia bé­kés és háborús felhasználásával, az ellenük lehetséges védekezéssel, va­lamint a légoltalmi munka egyéb más jellemzőivel. EZEN CIKKSOROZATTAL azt akarjuk elérni, hogy dolgozó népünk jobban megértse szükségességét, je­lentőségét és ezáltal a légoltalmi munka — mint az aktív békeharc egyik fontos tényezője — hozzájárul­jon hazánk és népünk, szocialista -társadalmunk védelméhez. Megyei Légoltalmi Parancsnokság. Tudósítás a földrendezés végrehajtásáról Szeptember 3-án, mint hírt adtunk róla, ülést tartott a Somogy megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága, mely ülésen többek között Sási János, a Megyei Tanács Mezőgazdasági Osz­tályának vezetője számolt be a me­gye területén az 1957. évi 10. számú törvényerejű rendelet értelmében folyamatban lévő földrendezési mun­kák végrehajtásáról, a földrendezés munkájában sororikövetkező felada­tokról. Előadásának bevezetőjében elmon­dotta, hogy az 1945. évben lezajlott földreformot kivéve, a jelenleg fo­lyó földrendezési munka méreteiben minden eddigi földrendezési feladatot felülmúl. A rendelet ugyanis orszá­gosan mintegy 1 550 000 kataszteri hold mezőgazdasági terület kiosztá­sát, illetve rendezését teszi szüksé­gessé. Megyénkben a rendezésre vá­ró földterület 148 763 kát. hold. A megmaradt és 1956. november 15-e után újjáalakult 97 termelőszövetke­zet. valamint a 8 termelőszövetkezeti csoport részére 24 863 kát. hold, a ki­lépett tagok részére pedig mintegy 123 920 kát. hold mezőgazdasági in­gatlant kell megosztani, kitervezni, helyszínen kitűzni és birtokba adni. Tehát, ha figyelembe- vesszük a fenti területi adatokat, kitűnik, hogy az országosan rendezendő föld­területnek 10 százaléka van me­gyénkben. Ez év március 15-ig meg­történt a mezőgazdasági ingatlanok tulajdoni és használati viszonyainak az 1957-es gazdasági évre szóló ideiglenes rendezése. A földrendezési feladatokat az Ál­lami Földmérési és Térképészeti Hi­vatal elnökének műszaki utasításá­ra, az adott műszaki utasításnak megfelelően hajtottuk végre. ♦ A továbbiakban Sási János be- 5 számolójában kielégítő képet adott * arról, hogy a Térképészeti Hivatal • kötelékébe tartozó földnyilvántartók : az előre meghatározott sürgősségi; akik értenek e munkához. Fel kell hívni a végrehajtókat, hogy az ősi föld visszaadásánál, illetve igénylé­sénél szigorúan tartsák be a 10-es törvényerejű rendelet szabályait. Ha ugyanis itt engedékenyek leszünk, a földrendezést akár elölről kezdhet­nénk. Sor került törvényellenes földfog­lalásokra is a földrendezések kap­csán, melyek rendezési módjára a Földművelésügyi Minisztérium úgy intézkedett, hogy a szóbanforgó köz­ségekben a földrendezést legutoljára hagyjuk. Ha semmiképpen nem si­kerül a földrendezést a törvényerejű rendelet szellemében végrehajtani, akkor a Földművelésügyi Miniszté­rium fogja e problémákat rendezni. Ilyen megoldásokra viszont csak ak­kor kerülhet sor, ha a megye min­den járásának községeiben a rende­zés lezárul. Béke-nagygyűlés a Vörös Csillagban A Hazafias Népfront megyei bi­zottsága és a Kommunista Ifjúsági Szövetség szervező bizottsága rende­zésében szeptember 5-én, csütörtökön délután 5 órai kezdettel a Vörös Csillag filmszínházban béke-nagy­gyűlés lesz. Előadó: Nagy Richárd elvtárs, a KISZ Országos Szervező Bizottságának tagja. — Hat lóerős benzinmotorral haj­tott háromtonnás targoncák gyártá­sát kezdték meg a Prés- és Ková- csoltáru Gyárban. A benzinmotort az év végén hét—nyolc lóerős Diesel motorral cserélik fel. HELTAI JENŐ HALOTT Megrendüléssel vettük a hírt, hogy Heltai Jenő halott, kedves ar­ca nem mosolyog többé, pipájából örökre kialudt a tűz. Heltai, a köl­tő nagy idők tanúja: hosszú és tar­talmas életében együtt volt a múlt század végén induló irodalmi meg­újhodással, melyre a koronát Ady Endre munkássága tette fel; meg­érte az első proletárforradalmat; vé­gig vészelte a 25 esztendős Horthy- korsz.ikot; s J 945-ben második for­radalmunk idején szíve teljes me­legével a mi ügyünk mellé állott. Értékelni nagyon nehéz őt, hiszen a mi kortársunk is volt. Egy azon­ban bizonyos: költői és emberi hu­manizmusa túlmutatott minden kor­látokon! Most elment tőlünk Heltai Jenő, annyi zsongó-bongó vers költője, nagyszerű színdarab alkotója, a magyar szavak játékos mestere. Megrendülünk egy pillanatra, ránc szalad végig homlokunkon. Gyászo­lunk. S akkor, mint minden fájda­lom egyetlen vigasza, enyhítőn kél bennünk az öröm: a mű örök, s az alkotó tovább él a műben. A József Attila művelődési otthonért BIZTATÓ JELEK... — Jogtalanul vezette és ráadásul szabálytalanul közlekedett a Len­gyeltóti Gépállomás Zetorjával Ta­polcai István Somogyváron. Ennek következtében Sebestyén Istvánt lo­vaskocsijával együtt elütötte. Olvasóink bizonyára emlékeznek még sorainkra, amikor a nagy társadalmi erőt megmozgató balatonszárszói moz­galomról írtunk. Emlékeztetőül mégis annyit, hogy a falu lakói közös elhatá­rozás alapján József Attila tragikus ha­lálainak színhelyén kívánják felépíteni művelődésük szentélyét. A. mozgalom­mal kapcsolatban újabb hírek érkeztek, s mivel megyei, sőt országos ügyről van szó, ezeket sorozatosan közöljük la­punk hasábjain. Kedden összeült az intéző bizottság, örömmel vették tudomásul, hogy kéré­sükre a Miskolci Tervező Iroda mérnö­kei, Klie Zoltán vezetésével vállalták az épület tervének elkészítését. (Ez leg­alább 3—4 ezer forint értékű segítséget jelent.) A tervek a jövő hét folyamán kerülnek megvitatásra. Egy-két érdekes­ség azonban máris kiszűrődött. Tudjuk, többek között, hogy a 10x20 méteres te­rem színpadát úgy építik meg, hogy nyáron szabadtéri színpadként is hasz­nálható legyen. A színpad egyik oldal­falát ugyanis összetolható faajtó képezi, s csak a függönyt kell áthelyezni, hogy nyári melegben szabadtérről élvez­hesse a közönség az előadást. Hasonló ügyes megoldással tervezik a tánchelyi­séget is. A nagyterem mellett mozaik­lapos előteret építenek, ugyancsak szét­nyitható, nagy ajtókkal. így a bálok al­kalmával a nagyterem kétharmadát megkímélhetik a rongálódástól, mert az előtér és a terem hátsó harmada ele­gendő a tánchoz. A színpad előtt rögzí­tett székek beállítását tervezik, mely feltétlenül jobb, célszerűbb és tartósabb megoldás. Úgy hírlik, hogy az előzatas becslés alapján 250—300 ezer forintba kerül a meglévő ház átépítése. Mint előző cikkünkben utaltunk rá, a faluban alakult intéző, bizottság segít­ségért fordult különböző szervekhez. A nagy ügy mindenütt megértésre talált. Eddig a Művelődésügyi Minisztérium, az Építésügyi Minisztérium és a Szak- szervezetek Országos Tanácsa ígért na­gyobb támogatást, melynek realizálása a bontási munkák után, az igények és szükségletek megjelölése kapcsán tör­ténik majd. örömmel hallottuk, 'hogy a Megyei Tanács még a hét folyamán kiutal Ba­latonszárszó részére 20 000 forintot, s ez az összeg a járási tanács 8000 forintjá­val együtt elegendő a bontási munkák megkezdéséhez. Biztató jelek ezek. Ismerjük Balaton­szárszó népét, hallottuk és írtunk ígé­reteikről. Meggyőződésünk, hogy amint észreveszik az alkotó munka jelét, egy emberként építik régi vágyaik felleg­várát. És jóhiszeműen nem kételkedünk abban sem. hogy megyei vállalataink téglával, vas,anyaggal, fával és más építkezési anyagokkal, munkaerővel, valamint jóakaratukkal szívesen támo­gatják majd közös ügyünket. Törleszteni akarunk az adósságból, törleszteni nagy proletárköltőnknek, József Attiláinak. Ugyan ki tagadhatná meg a segítséget? . . , — ri NYUGODTAN, ÖNÁLLÓAN VEZESSEN! Még reggeli ködök ülnek a Bala­ton földvári partján. A sátrak dide­regve húzódnák össze, a fák már- már sárguló levelei megrezegnek a hűvös levegőben. A Magyar Honvé­delmi Sportszövetség Zalka Máté Motoros Körének táborában még- sincs hideg: a hangulatot, az embe­reket felmelegiti a közelgő vizsga tudata. A szinte kínosan rendbesze­dett táborban helyüket nem találva ődöngenek a fiatalok, hiszen fel­virradt a nap, annak a napja, ami­kor számot kell adniuk, mit tanul­tak március óta, s hogy milyen gép­kocsivezetők lesznek őszre a nép­hadseregben. Nem csoda, hogy ami­kor tíz óra tájban megérkeznek a vizsgabizottság tagjai, felzúg a tá­bor. A gépkocsik már üzemkészen, ra­gyogóra tisztítva várják, hogy be­mutassák rajtuk tudományukat a hallgatók. Nem is kell sokáig vára­kozniuk. Egyikre is, másikra is fel- is azt mutatják, hogy jól megtanul­pattan 8—10 fiú, s az első »áldozat« a volánhoz ül Orczy György elv­társ, a vizsgáztató mellé. — Nyugodtan, önállóan vezessen, úgy, mintha nem vizsgán lenne, ha­nem fuvart vinne valahová — mondja. S később: — Kapcsoljon vissza egyenként minden sebességi fokozatba. Kép­zelje el, hogy erős emelkedőn hajt fel terheléssel. — Álljon meg a következő vil­lanyoszlopnál. A jó öreg Rába tehergépkocsi szépen engedelmeskedik vezetőjén keresztül a rendelkezéseknek. Akad azért hiba is. Egyik elvtárs ideges­ségében nem találja sehol lábával az önindító gombját, egy másik pe­dig hátrafelé tolatásnál alaposan el­véti az úttorkolatot. Dehát izgatott mindenki, megbocsátható a hirte­lenkedés. Az eredmények különben BIZALMAT ÉRDEMELNEK A z igazgató kiment a szobából és a sütőbrigád két tagjával sorrendben készítették elő a földren-; magunkra maradtunk: Punok La- dezés lebonyolításához szükséges elő-1 jóssal, a mélyhangú, 19 éves üzem­munkálatokat. Szemben a Csurgói j vezetővel és ,u hirtelenszőke, hón­járással, a barcsi járásban mégis * horgas, 21 esztendős Szőllős Jóská- von-tatottan indult meg a feladatok | vai. A brigád harmadik tagja, Sí- végrehajtása a gyakoi latban. Leg- ; pOS István, később jött csak be nagy súlyosabb volt a helyzet például Da- • igyekezettel, hogy semmiképpen . se rány, Istvándi és Barcs községekben,; maradjon le a nyilatkozatról, ame­lyet felelősségük tudatában akartak ahol többszöri járási és megyei fel­hívásra sem voltak hajlandók idejé­ben elvégezni a tanácsi hatáskörbe tartozó feladatokat, nem voltak haj­landók az időben elkészült műszaki munkarészek alapján a kilépő tsz- tagok részére kiadandó földterületet kijelölni. A járások mezőgazdasági osztályai nemcsak a barcsi járás esetében bizonyultak határozatta- i noknak meglenni a párt lapjának. Mindenki előtt. Mert igaz, hogy Punok Lajos a 24-es üzem vezetője, de minden eddigi törekvésből kivették részü­ket mindhárman és — akarják ez­után is. Tervük, amely miatt most. itt állnak, olyan egyszerűen, termé­szetesen indult el, mint amilyen ; őszinte, nyílt és egyszerű maga az if­Általánosan tapasztalható jelenség ! , , , , a földrendezés munkái kapcsán,; Egyik napon azzal a keressel k: hogy volt termelőszövetkezeti tagok t restek meg a val.alat igazgatóját: he~ és egyéni gazdálkodók ősi földjeikre ♦ lys?n?. át őket a 3-as üzemből c kívánnak mindenáron visszatérni. ; Damjanich utcai 24-esbe és járuljon Sási János részletes beszámolójá-; hozzá ahhoz, hogy ebben az üzem­hoz számos hozzászólás hangzott el. j ben csak ők hárman dolgozzanak. Számos javaslat a szakcsoportok ala-j Az igazgató elvtárs eleinte kétke- kítására, a tartalékföldek művelésé- \ dően nézett a szemükbe, ők azonban re vonatkozóan. A földrendezés munkálatait érté­kelő jelentés adatai szerint megyénk­ben két héten belül befejezést nyer e nagy munka. Jónéhány községben ugyan van még probléma, ami gá­tolja a rendezés eredményes végre­hajtását. E megállapítás kapcsán megszületett egy olyan határozati javaslat hogy a végrehajtó bizottság a csurgói, marcali járásokban hívja fel a két járás elnökeit annak érde­kében, hogyha szükséges, adjon se­gítséget. a földrendezési problémák megoldásához, ha kell átcsoportosí­tással. Természetesen olyanokat, fogc.dkoztak: — Nem lesz ott semmi hiba. akárki meglátja, még ha ők olyan fiatalok is, mégha oly kevés gyakorlati év áll is mögöttük. Az igazgató belenyugodott és bo- lintot: — Hát jó, legyen. — így a vártszervezet titkára: — Meg kell próbálni. ..! A dolognak csakhamar híre futott a i-áros többi sütőüzemében is. És ki hitte volna, hogy ekkor jött csal: az igazi megpróbáltatás: — ... Ezek a »Jankók« mit akar nak...? (Jankónak becézik tréfá­san őket az idősebbek.) — hangoz­tatták véleményüket innen is, onnan is cl régi szakmunkások. — Nem lesz abból kenyér soha! Fogadok, hogy reggel alva találják őket a bakon — gáncsoskodtak mások. A fiúk nagy megrökönyödésére az egész dolgot ellenezte maga az üb. elnök is. Még szerencse, hogy az igazgató és a párttitkár, meg néhány szolidari­tást vállaló dolgozó kitartott ko­rábbi álláspontja mellett... — Hát szerencse! — révednek vissza mosolyogva a fiúk. Különben sohse bizonyíthattuk volna be, hogy nem találnak bennünket reggelre kelve alva a bakon, és hogy sütünk olyan jóízű és ropogós kenyeret, mint bármelyik üzem Kaposvárott. így három fiatal három kemencében sütött napi tíz mázsa kenyérrel szól bele érezhetően a város kenyérel­látásába. Hiába, ezek a tények, ame­lyeket a korábban még bizalmatlan- kodóknak is el kell fogadniok. És hogy mindebben nem merült még ki erejük és tudásuk, arról tanús­kodjanak ugyancsak a tények: no­vember 7-e tiszteletére ugyanis ke­mény munkaversenyt hirdetnek a fiúk. A kihívottak között szerepel az összeä kaposvári üzem, de kezde­ményezésükről hírt adtak a salgó tar jáni sütőüzemek dolgozóinak is és minden vágyuk az, hogy versenyki­hívásuk országos mozgalommá szé­lesedjen. Ezt szeretnék mindenkép­pen. Ezért akartak találkozni a saj­tóval, a nyilvánossággal. fját ami azt illeti, ez ugyan- csak kemény és elgondolkoz­tató válasz mindazok részére, akik kételkedtek bennük. Mégis szeré­nyek, nem kérkednek, »csak vála­szoljon Salgótarján« ismételgetik szorongva. És azt kérik, hogy kez­deményezésüket fogadják úgy, mint • nemes és őszinte vetélkedést a ka- ] posváriak. Támogassák őket és ne í gátolják meg elhatározásuk véghez- j vitelét. És még egyet (látom rajtuk, • nehéz keserű dolog kiejteni nekik) ] — bízzanak bennük, mégha fiatalok 5 is ' tak vezetni a sorköteles fiatalok: Csobod István jelest, Tass Gyula, Mester József, Erdős László, Cebeli Dénes, Terek András, Fuisz Károly és Mányoki Imre közepes osztályza­tot kapott a csoportból. Közben a tábor területén elmé­leti vizsgáztatások folynak. Műsza­ki ismeretekből Szerecz László, a Cukorgyár mérnöke és Kovács Ká­roly, a 23. AKÖV dolgozója, KRESZ-ből Németh József rendőr törm. és Késmárki József vizsgáz­tat. A szabad ég alatt, a gyepen — az idő délre szépen felmelegedett — veszik körül figyelmes arccal a kér­dezőt. Szabályos vizsga ez, húzott tételekkel. Fett József kaposfői pos­takézbesítő gyönyörűen vizsgázott, csak úgy ömlött belőle a precíz, sza­bályos KRESZ meghatározások áradata. — Hogy tudott az elvtárs Kapós- főről részt venni a tanfolyamon? — Szombat-vasárnaponként jár­tam be Kaposvárra, egészen már­cius óta. — Hát csak sok szerencsit a to­vábbiakhoz. Sajnos, nem sok foganatja volt a szerencsekívánatnak, mert az nem el Fett József részére. Szerecz elméletből kö- tudását: jött elvtársnál, műszaki zel sem csillogtatta ■ meg Az utolsó mondat kicsit megdob-1 egyike lett azon keveseknek, akik­ben!. Végignézek rajtuk: munkás és S paraszt szülők gyerekei. A falu vég-; í len tengeréből indultak el és meg-; kapaszkodtak a város szikláin. 19—; 20 évükkel nem láttak sokat a iú- • lágból, de minden szándékuk az,! hogy minél többet ezután abból, amelyet ifjúságunk • saját erejéből magának épít meg. 5 Tisztán látják az odavezető utat: he- i lyesen kell élni és gazdálkodni* Lét-; ják a hibákat is és nem véletlen az,; hogy ebben a november 7-i munka- j versenyben a kenyér minőségének i további javításával, az élelmiszer-; ipari üzemekhez méltó le­tisztasag ♦ megteremtésével, a tüzelő felhasz- • Hálásának csökkentésével, az előírt t az lisztfajlag betartásával \a sütőipari; vállalat legtöbbször előforduló gyen-f géit, hibáit igyekeznek megváltoz-1 tatni. Azt is tudják, hogy ehhez nem ; elég a saját üzemük kiválósága, ha-l nek újra kell majd próbálni a vizsgázást. Bizony, a szerencse forgandó. Délutánra már majdnem minden­ki túl van a nehezén. Ötvenhatan láthassanak ; vizsgáztak le személy- és tehergép­kocsiból. Szipola Imre bácsi finom konyhájának önmagát reklámozó szakácsa ma is remekelt az ebéd­del, s természetes, hogy a rendőr­orvosi vizsgálatok idejére már min­denki jókedvű a táborban. Még néhány szót váltunk Szent- gróti Béla elvtárssal, a Zalka Moto­ros Kör vezetőjével és Vértes Imre elvtárssal, a szövetség megyei szer­vezőjével. — Hosszú és alapos munka után érkeztünk el ehhez a naphoz s nagy megyei versenymozgalommá t öröm látni, hogy nem volt hiába­nem kell kezdeményezésüknek fejlődni. TTi meri róluk azt állítani, hogy tapasztalatlanok, hogy nem látják a célt, hpgy ingadoznak? Aki, ezt teszi, távol áll az igazságtól. A mi ifjúságunk akar, törekszik a cé­lok megvalósításáért. A s zocializ musnak nemcsak aranytartalékai, de úttörői is egyben. Joggal követelik hát: kapjanak bizalmat! SZEGEDI NÁNDOR való a fáradozás, jó gépkocsiveze­tőket adunk őszre a néphadsereg­nek — mondja Szentgróti elvtárs. — Kár, hogy nem várhatják meg az estét, hiszen a tűzijáték nem lesz méltatlan befejezése a kéthetes tá­borozásnak — búcsúzott Vértes elv­társ, a tábor lelkiismeretes, áldo­zatkész parancsnoka. F. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom