Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1957-09-01 / 204. szám
Vasárnap, 1957. szeptember 1. SOMOGYI NtPLAP 3 Néhány gondolat az MSZMP Szervezeti Szabályzatáról AZ MSZMP MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA, A MGGTffi TANÁCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA, A MÉSZÖV ÉS A SOMOGYI NÉPLAP SZERKESZTŐSÉGE TEHETSÉGKUTATÓ IRODALMI PÁLYÁZATOT hirdet kötetlen témakörrel elbeszélés, novella, irodalmi riport és vers műfajokba tartozó művekre Pályázni lehet eddig nyomtatásban meg nem jelent alkotásokkal a következő feltételek szerint: A pályázaton bárki részt vehet. A prózai írásművek terjedelme nem haladhatja meg a 15 ritkán gépelt oldalt. Pályázni névvel és jeligével lehet. DÍJAZÁS: Irodalmi riport I. díj 1200 Ft II. díj 80« Ft III. díj 600 Ft Elbeszélés, novella X. díj 1200 Ft II. díj III. díj 800 Ft 600 Ft Vers I. díj 800 Ft H. díj 600 Ft III. díj 408 Ft BEKÜLDÉSI HATÁRIDŐ: 1958. JANUÁR 31. A pályaműveket a Somogyi Néplap Szerkesztőségébe (Kaposvár, Sztálin út 14.) kell küldeni »Irodalmi pályázat« megjelöléssé!. A közlésre alkalmas írásművek megjelennek a Somogyi Néplapban, melyért honoráriumot fizet a szerkesztőség. A pályázat eredményét 1958. március 1-én közli a Somogyi Néplap Felvilágosítást a pályázattal kapcsolatos bármely kérdésben a Somogyi Néplap Szerkesztősége ad. d cLada-q,(j.ew.k A CSODA-APA Az alapszervezetek zöméhez eljutott az MSZMP szervezeti szabályzata, mely a párt alkotmánya, minden párttag és pártszervezet törvénye. A Magyar Szocialista Munkáspárt kommunista párt, a munkás- osztály élcsapata, a dolgozó nép pártja. Egyesíti soraiban a munkás- osztály, a dolgozó parasztság, az értelmiség, a magyar nép leghaladóbb erőit. Tevékenységét a marxizmus— leninizmus tudományos világnézete vezérli. Az MSZMP a proletár internacionalizmus talaján áll, örököse és továbbfejlesztője a magyar nép, a munkásosztály forradalmi hagyományainak, haladó eszméinek, folytatója a Magyar Dolgozók Pártja szocializmust építő munkásságának. Küzd a kizsákmányolás felszámolásáért, a szocialista társadalom felépítéséért, a dolgozó nép anyagi jólétéért és kulturális színvonalának állandó emeléséért. Végső célja a kommunista társadalom felépítése. Az MSZMP népi demokráciánk irányító, vezető ereje, politikailag irányítja az államot, gazdasági és társadalmi szervezetek munkáját. Az MSZMP szervezeti szabályzata sokkal demokratikusabb, mint az MDP szervezeti szabályzata volt. Milyen tényezők igazolják ezt a megállapítást? 1. A PÁRTTAGSÁG JOGAINAK KISZÉLESÍTÉSE. Ez miben nyilvánul meg? A mostani szervezeti szabályzat elismeri a párttagok külön véleménye fenntartásának jogát. A párttagok sokoldalúan, demokratikusan megvitatják a párt politikai, gazdasági stb. kérdéseit. Minden párttag szabadon kifejtheti nézeteit, elgondolásait, javaslatait. Ha a párttag nem ért egyet bizonyos határozatokkal, akkor a határozatot pártszerűen végrehajtva, kifejtheti ellentétes véleményét az illetékes pártszervek előtt. Ezért' nem eshetik bántódása egy párttagnak sem. A párt önkéntes harci szövetség, amelybe mindenki önként, saját elhatározásából lép be. A párttagoknak az eddigiektől eltérően joguk van ahhoz, hogy kérjék a pártból való törlésüket. Az MDP szervezeti szabályzata nem ismerte a pártból való kilépést. Ha valaki ki akart lépni, megvizsgálták kérelmét, s aztán kizárták a pártból, még abban az esetben is, ha nem követett el olyan hibát, amiért kizárás járt volna. Ezek a módszerek nem erősítették, ellenkezőleg gyengítették a pártot. Az új szervezeti szabályzat szerint, ha a párttag ellen nem folyik fegyelmi, kérheti a pártból való törlését. Ha az ingadozók, kishitűek, meggyőződés nélküli emberek kilépnek a pártból, szilárdabbá, egységesebbé, erősebbé válik a párt. 2. a párttagság jogainak FOKOZOTTABB VÉDELME. A múltban gyakran előfordult, hogy egyes funkcionáriusok és párt- szervezetek nem biztosították a párttagság jogait. A szervezeti szabályzatból kitűnik, hogy jobban rögzíti a párttagok jogainak védelmét, mint az előző szervezeti szabályzat. Megállapítja, hogy fegyelmi eljárást csak a párttag jelenlétében lehet lefolytatni. Ez az elv és módszer az MDP gyakorlatában is kezdett állandóvá válni. Ennek ellenére itt-ott előfordult, hogy egyes párttagokat megkérdezésük nélkül pártbüntetéssel sújtottak. Ha meghallgatják a párttagot, sokkal jobban tisztázódnak az álláspontok, világosabban lehet látni az elkövetett hibák nagyságát, azok okait, igazságosabban lehet megállapítani a pártbüntetés nagyságát, vagy éppen büntetés nélkül lezárni a fegyelmit. Nem lehet megkérdezés nélkül, felelőtlenül dönteni az emberek sorsáról. Nem lehet felelősségrevonás nélkül megsérteni, megnyirbálni a párttagok jogait. A szervezeti szabályzat kimondja: »Aki a párttag jogait megsérti, azt meg kell bírálni, súlyosabb esetben pártfegyelmi eljárást kell ellene indítani«. 3. AZ ALSÓBB SZERVEK NAGYOBB ÖNÁLLÓSÁGA. A régi szervezeti szabályzat szerint tagjelöltség nélkül, vagy hat hónapos jelöltségi idő eltelte előtt csak a KV jóváhagyásával lehetett valaki párttag. A jelenlegi szabályzat szerint ebben a kérdésben a megyei pártbizottság dönt, hagyja jóvá a felvételt. Az MSZMP szervezeti szabályzata nem szabja meg olyan mereven a pártbizottsági ülések és taggyűlések megtartásának idejét, jóval nagyobb önállóságot ad az alsóbb pártszerveknek és pártszervezeteknek. Az MDP szervezeti szabályzata szerint a járási, városi, üzemi, hivatali párt- bizottságok kéthavonta üléseztek, a mostani szervezeti szabályzat szerint pedig szükség szerint, de legalább három havonként. A taggyűléseket sem havonta, hanem szükség szerint, de legalább kéthavonként kell tartani. Ezek a szervezeti elvek nagy mértékben elősegítik az alsóbb szervek és szervezetek aktivitásának, önállóságának növekedését. A nagyobb önállóság adva van. Pártszerveinken, pártszervezeteinken a sor, hogy éljenek vele. 4. AZ MSZMP SZERVEZETI SZABÁLYZATA SOKKAL JOBBAN HANGSÚLYOZZA A KOLLEKTIV VEZETÉS ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK FONTOSSÁGÁT, a személyi kultusz ellen vívott harc szükségességét, mint az MDP szervezeti szabályzata. Nincsenek jogok kötelességek nélkül. Az MSZMP szervezeti szabályzata rögzíti a párttagok kötelességeit is. A párttag kötelessége, hogy őrködjék a párt ideológiai, politikai és szervezeti egységén, küzdjön az egység állandó erősítéséért. A párt ideológiai, politikai és szervezeti egysége a párt erejének, legyőzhetetlenségének egyik alapfeltétele. Hogyan küzdjön a párttag a pártegység védelméért, állandó erősítéséért? A szervezeti szabályzat erre is megadja a választ. Megvilágítja, hogy napjainkban milyen nézetek veszélyeztetik pártunk sorainak egységét, milyen nézetek ellen kell küzdeni. Megállapítja, hogy: »A Magyar Szocialista Munkáspárt csak akkor teljesítheti feladatát, őrizheti meg egységét és szilárdságát, ha engesztelhetetlen harcot folytat mindenféle elhajlás ellen, a revizáonizmus és a dogmatizmus ellen, a szektás és párt- ellenes nézeteket vallók ellen, a megalkuvó és fegyelmezetlen elemekkel, a szektás és baloldali elhajlással szemben. A pártban nincs helye semmiféle külön csoportosulásnak, vagy frakciónak, mert ezek megrendítik a párt egységét és harckészségét. Aki a pártban frakciót szervez, vagy abban részt vesz, azt mint ellenséget el kell távolítani a pártból.« Uj módon tárgyalja a szervezeti szabályzat a párttagoknak a tömegekhez való viszonyát. Az MDP szervezeti szabályzata is kimondta a párttag kötelességeiről szólva, hogy a párttag állandóan erősítse kapcsolatait a dolgozó tömegekkel, de nem mondta ki azt, hogy a párttag tanuljon a tömegektől. Ezt a fogyatékosságot szünteti meg az MSZMP szervezeti szabályzata, amikor a párttagság kötelességévé teszi, hogy tanuljon a tömegektől. És ez így a helyes. Tanítani a tömegeket, s tanulni a tömegektől. Mennyivel előbbre járnánk akkor, ha ezt a helyes elvet megfelelő módon alkalmaztuk volna. Mennyi okos, helyes, jogos észrevétel hangzott el és maradt megvalósulatlan október előtt azért, mert egyes vezetők és párttagok nem tanultak a tömegektől, nem vették figyelembe a tömegek véleményét. Tanulság legyen számunkra, hogy a kommunisták akkor vezethetnek jól, ha azt fejezik ki, amit a nép gondol. Vezetni a tömegeket, tanulni a tömegektől — ez a kommunisták kötelessége. Fontos változás a szervezeti szabályzatban, hogy csak az lehet párttag, alti 21. életévét betöltötte. Eddig a 18 évesek a párt soraiba kerülhettek. Bókunkban felvetődik, hogy vajon olyan lényeges különbcég ez? Válaszunk csak az lehet: — igen! Miért? Mert nagy különbség van egy 21 és egy 18 éves fiatal gondolkodásában. A 18 éves ifjú még tanul, vagy alig fejezte be tanulmányait, nem ismeri megfelelően az életet, kevés tapasztalattal rendelkezik. Ugyanakkor mégis vonzódik a mozgalomhoz, de nem tudja megítélni, hogy elég érett-e már arra, hogy a párttagsággal járó követelményeknek megfelel-e. A párt úgy látja, hogy dolgozzanak a fiatalok a KISZ-ben, a párt ifjúsági szervezetében, tanuljanak, fejlődjenek, ismerjék meg az életet. S ha ott megállják a helyüket, a KISZ is javasolja, beléphetnek a pártba. Jelentős változást találunk a pártbüntetések megfogalmazásánál is. Az eddigi pártbüntetéseken kívül a párt nevelési célzattal bevezette: »... alkalmazni lehet pártbüntetésként a párttisztségről leváltást, vagy a párttisztségtől meghatározott időre való eltiltást«. Erre azért van szükség, mert előfordul, hogy a dorgálás, megrovás, szigorú megrovás nem segít egy-egy elvtárs hibáinak felszámolásában. Megtörtént már, hogy egyes pártfunkcionáriusok elbi- zakodottá váltak, s ezzel ártottak a pártnak, a népnek. Ha egy időre levá’tják az ilyen funkcionáriusokat, vagy alacsonyabb beosztással bízzák meg — egyébként értékes elvtársakat —, milyen jó iskolává válik ez számukra. Pozitív hatással lesz fejlődésükre, mert az alacsonyabb beosztásban vagy funkció nélkül nem érvényesíthetik »korlátlan hatalmukat«, nem éreztethetik »felsőbbségü- ket«. Megtanulják, hogy csak akkor tudják elvégezni eredményesen feladataikat, ha nem lesznek elbizako- dottak, önteltek, beképzeltek, ha szerények lesznek, ha támaszkodnak munkatársaikra, a párttagokra, a tömegekre. A szervezeti szabályzat egyszerűbben, világosabban, áttekinthetőbben tárgyalja a budapesti, megyei, járási, városi, kerületi, üzemi, hivatali intézmények, községi pártszervek és pártszervezetek feladatait. Részletesebben foglalkozik a párt és a KISZ viszonyával, ezzel kapcsolatos feladatokkal. Tisztázza a pártbizottságok és munkásőrségek viszonyát, leszögezi, hogy a pártbizottságok irányítják a munkásőrségek tevékenységét. Még sok-sok tételét elemezhetnénk, méltathatnánk a szervezeti szabályzatnak, amelyet egy rövid cikk keretében nem végezhetünk el. Sokat írhatunk, beszélhetünk róla, hiszen a szervezeti szabályzat változásain keresztül is lemérhetjük pártunk fejlődését. Tapasztalatokban gazdagabbak lettünk, s ezt is tükrözi jelenlegi szervezeti szabályzatunk. Szervezeti szabályzatunk jó, marxista—leninista elveken nyugszik, tükrözi a párt fejlődésében végbement változásokat. Ámde hiba lenne azt gondolni, hogy a jó szervezeti szabályzat mindent megold. A szervezeti szabályzat csak előfeltétele a jó munkának. Ezelőtt sem az MDP szervezeti szabályzatában volt a hiba, hanem ott, hogy egyes párttagok és funkcionáriusok nagyon sok esetben eltértek az egyébként alapjaiban helyes szervezeti szabályzattól. Tanulnunk kell a múlt tapasztalataiból. Hogy jól oldjuk meg feladatainkat, ezért minden funkcionáriusnak és párttagnak a szervezeti szabályzat szerint kell élnie, dolgoznia, cselekednie. Suri Károly Imikének hívják, ötéves korában, ha megkérdezték tőle, hogy menynyi tizenkettő a négyzeten, egy cseppnyit gondolkodva így válaszolt: — Plusz száznegyvennégy. — Hogy számoltad) ki? — Hát egyszerűen: tízszer tizenkettő százhúsz, meg kétszer tizenkettő az összesen száznegyvennégy. Az apa, aki addig nemtörődöm arccal hallgatott, most széles mosolyra derült: — Ugye, mondtam, hogy ez a srác csodagyerek! Persze, Imike nőtt. Első osztályos korában, már úgy decemberben, behívatta a tanító az öreg Imrét, s így szólt: — Ne haragudjon, de őszintén meg kell mondanom, hogy baj van a fiával... — De hiszen olyan prímán tud számolni! — Ez tagadhatatlan. No, de az ábc, olvasás, írás kézügyesség — mindebben elmarad. És a számtan? Higgye el, hogy néha már nem tudok mit csinálni a számtanórákon. Mert a kis Iminek semmi sem új, amit én ott tanítok. Unatkozik. S mit csinál egy unatkozó gyerek? Csintalankodik. Nem rám figyel, hanem másra. S a társad is inkább az ő mutatványait lesik, mint az én magyarázatomat. — Hát az kérem lehetetlen. Az én fiam nem rossz. Az egy jólnevelt gyerek. Na és ahogy számol, az zseniális. Csodálatos! — háborodott fel az apa, s meg se hallgatta tovább az idős, tapasztalt tanító szavait. Az ötödik általános elvégzése után Imike bizonyítványában magaviseletből épp hogy elégséges, magyarból közepes, földrajzból, nos, mi tagadás, földrajzból elégtelen volt. Pótvizsga következett. Épp aznap találkoztam vele, amint kivágódott az iskola kapuján, paprikavörös arccal és egyenesen a gyomromba szaladt. — Na, Imi, tudod-e még, mennyi tizenkettő a négyzeten? — kérdeztem tőle udvariasságból. Annál is inkább, mert alig három lépésnyire állt mellettem az apja. — Iratkozzon be az iskolába, ha nem tudja — válaszolta, s máris fakópnél hagyott. Az apjára néztem, aki bátorító szemhunyorgatássa.1 nyugtázta csemetéje zsenialitását. — Ö, ilyen kisiskolás dolgokon az én fiam már régen túl van. Nem Is mondtam még magának, hogy milyen nagy jövő áll Imike előtt. Az edzője szerint a legközelebbi olimpiáról ő hozza haza a 100 méteres gyorsúszás aranyérmét. És hogy focizik! Na hallja, belőle lesz az igazi csodacsatár. Kapásból, ollózva rúgja a labdát. Persze, még egy kicsit fokozni kell az állóképességét, mert hamar kifárad. Aztán tovább teltek az évek. Sokszor láttam az Imi gyereket, hiszen pontosan a házunk előtt volt a grund, ahol a nagy futballmérkőzéseik lejátszódtak. Nem egy ablak izgulta végig a mérkőzéseket a házon, amíg bírta, s össze nem törött. A strandon is látható volt, nemcsak nyáron, hanem tavasszal és ősszel, elég sűrűn délelőtt is. Lestem a futballtudományát, meg a bajnokságra törő úszását is. No,- mindegy, én nem igen értek a sporthoz, azért nem vettem észre semmi különöset. Az apjával hosszú hónapokon át nem találkoztam már, amikor egy napon megpillantottam az utcán. Éppen szembejöttek velem: a két Imre. Barátságos üdvözlésemre alig morogtak vissza valami köszönésfélét, s ha meg nem állok az orruk előtt, azt hiszem, szóba se állnak velem. — No, mi újság az Imrével? Milyen szépen megnőtt, kész férfi már — mondtam. — Ugyan hagyja, csirkefogó ez, nem férfi. — Hogy mondhat ilyet?! — Három tantárgyból megbukott az idén. Nem hogy gimnáziumba nem mehet, de osztályt ismétel. — De a számtan — próbáltam ezzel kellemesebb témára terelni a beszélgetést. — Abból is elhasalt a kölyök. Nem tanult az istennek se, mindig máson jár az esze. — Nem olyan nagy baj, majd megembereli magát. Fontos az, hogy az úszás megy. — Megtiltotta az orvos. Túl erősen úsztatta az a marha edző, s most elváltozások vannak a szívén. A focit se kérdezze. Nem, annak a világnak már vége! Reggel hatkor felkelés, iskolába menés, kettőkor pontosan ebéd, aztán tanulás, míg bélé nem pusztul, mit bánom én, akár naponta éjfélig. — Nem lesz ez egy kicsit erős? — Ö akarta, most igya meg a levét a csirkefogóságának. A tizenöt éves Imre leszegett fejjel állt az apja mellett, de előre- ugró álláról harsogott a dac. Nem szólt az egész idő alatt egy szót sem. — Csak azt sajnálom — fújtatott tovább az apja hogy nincs egy másik fiam, mert azt nem így nevelném, mint ezt. Bizony, nem így kellett volna az Imrét sem — ás ezt már nem hangosan mondtam, s kezetrázva a csoda-gyerekkel és a csoda-apával, búcsúztam el. (fehér) Kimondottan jóhangú FÉRFI ÉNEKKARI TAQOKAT felvesz a Kaposvári Csiky Gergely Színház a kórus bővítése folytán, állandó alkalmazásra. Személyes jelentkezés és meghallgatás a színházban szeptember 3-án, kedden és 4-én, szerdán du. 4—6 óráig.
