Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-28 / 227. szám

Szombat, 1957. szeptember 28. SOMOGYI NÉPLAP 3 JEQYZETEK A HONVÉDELMI SPORTSZÖVETSÉQ MEQYEi AKTIVAÜLÉSÉRÖL FIATALOK ÉS IDŐSEBBEK, férfiak és nők gyűltek egybe a minap a megye minden részéből a Ifegyar Honvédelmi Sportszövetség Somogy megyei eteökségéndk hívására Kaposvárott, hogy megvitassák a Magyar Szabadságharcos Szövetség, a Magyar Re­pülő Szövetség egybeolvadásából alakult Magyar Hon­védelmi Sportszövetség soronkövetkezö feladatait. Igen, munkához lát az MHS, hogy betöltse hiva­tását. Maguk' a fiatalok kérték, követelték a szövetség újjáalakítását. Azok az ifjak, akik még nem ölthették magukra néphadseregünk egyenruháját, de már a ka­tonai bevonulás előtt szeretnének megismerkedni a repüléssel, céllövészettel, a motorral, az autóval, avagy a rádiózás titkaival. Október vihara súlyos károkat okozott az MHS elődjében, a MÖHOSZ-ban Hogy csak a Somogy me­gyei eseményeket említsük, a, kaposvári megyei köz­pontból is például széthurcolták az ellenforradalmá­rok a fegyvereket, tönkretették a központ berende­zését, börtönbevetették, üldözték a szövetség vezetőit, örömmel állapította meg azonban az MHS aktívaülé- se, hogy a MÖHOSZ Somogybán mégis kiállta a pró­bát. A MÖHOSZ soraiban felsorakozott kommunisták és pártonkívüliek legnagyobbrészt helytálltak. A MÖ­HOSZ fegyverei nem szólaltak meg a népi hatalom ellen, mert például a megyei központban talált fegy­vereket sem használhatták az ellenforradalmárok, mi­után azoknak závárzatát a MÖHOSZ akkori vezetői biztonságba helyezték. Amikor az aktívaülés megkezdte tanácskozását, azért mégis elsősorban a múlt került szóba. Előjöttek az eredmények mellett hibák is. Olyan hibák, amelyek szerint az elmúlt időkben a MÖHOSZ-nál nem egy esetben a számadatok tengerében alig-alig lehetett megtalálni az embert. Az alapszervezetek, de maga a járási és megyei központ is, nem egy esetben hajszol­ták a tervszámokat. Kevés idő jutott az emberekkel való foglalkozásra, mert sok volt a papírmunka. Vértes Imre, az MHS Somogy megyei elnöke be­számolója azonban nemcsak a múltat taglalta. Előre­vetítette az utat a jövőt illetően1 is. Megmutatta, hogy Somogybán biztosítva van az eddiginél eredménye­sebb munka feltétele.1' Az a szétválás, amelyet a buda­pesti ellenforradalmároik erőszakoltak ki, amely le­szakította a MÖHOSZ kebléről a repülés barátait, Somogybán csak formális volt. Itt az MSZHSZ és az MRSZ a szétválás után is közös úton haladt. Most, amikor formailag is megtörtént az egyesülés, akkor még szorosabbra fűződött a két szerv közötti baráti kapcsolat. Bevezetőben azt mondottuk, hogy főként a had­kötelezettség előtt állő ■ ifjak követelték a Magyar Honvédelmi, Sportszövetség létrejöttét. A Somogy megyei aktívaülésen azonban kitűnt, hogy a tartalé­kos honvédek, tiszthelyettesek, tisztek, akik szintén képviseltették magukat a tanácskozáson, ugyancsak részt kérnek a munkából. Ott akarnak lenni az okta­tó, a kiképző munkánál, hogy tapasztalatukkal segít­ség a szövetség eddiginél eredményesebb tevékenysé­gét. A szövetség szeretetének, a szövetség iránti hű­ségnek számos jelét tükrözte a felszólalások sorozata, amelynek során szóhoz jutottak a legifjabbak, akik az eddiginél hathatósabb támogatást kérnek, hogy megépíthessék vitorlázógépeik számára a hangárokat, éppúgy, mint az idősebbek, akik közül például So­mogyi elvtálrs '.szívesen vállalta, ; (hogy előadásokat tartson azokról a spanyolországi partizánharcokról, amelyekben ő maga is részt vett. KORA REGGEL kezdődött a tanácskozás és késő délután ért véget. A beszélgetés, a vita során ezer meg ezer probléma került elő. Sebes Tibor elvtárs, az MHS országos elnöksége nevében felszólalás« so­rán elégedetten állapította meg, hogy Somogybán biztosítva varr hogy a Honvédelmi Sportszövetség munkája jobb legyen, mint amilyen az ellenforrada­lom előtt volt. Való igaz, ennek mind erkölcsi, mind anyagi előfeltétele megvan. Nincs baj az akarással sem. Ezt állapíthattuk meg az MHS igen tartalmas, eredményes és a szövetség munkájának irányt mutató megyei aktívaértekezletén. ­— kovács — Vem kedvük is, módink is.. A pulai ember többet ad az is­tállóra, mint a lakásra tartják a faluban. Legszívesebben állatai kö­rül foglalatoskodik.; lAki betekint Molnár József középparaszt istálló­jába, láthatja, hogy ez nemcsak tiszta, hanem »-népes« is. A két lo­ván kívül négy fejőstehén sorakozik egymás mellett. Közülük hármat mindig lehet fejni. Átlagosan napi 30 liter tejet visznek Dombóvárra. Két hasas üsző, egy szerződött bika és két növendék üsző áll még a jászol előtt, önkéntelenül is felvető­dik a kérdés: miből él ez a sok állat? — Bizony, nem .kis gondot jelent az eltartásuk, de úgy rendezkedtem be. úgy gazdálkodom, hogy megkap­ják a szükséges takarmányt — mondja Molnár gazda. — Sokkalta több pillangóst vetek, mert első­rangú kérdésnek az állattartást te­kintem. A 16 hold szántó egyharmadán k alászosokat termelek, kétharmadán pedig ta­vaszi-féléket, kukoricát, krumplit, csatornádét. Mifelénk a hármas ve­tésforgót alkalmazzák. Én is esze­rint művelem a földemet. Istálló­trágya van elegendő. így három évenként bőségesen kap trágyát a Km. Kevesebb területen nagyobb terméshozamot — ezt akarom. A pillangós jó elővetemény, javítja a földet. Húszmázsás átlagtermést adott az őszi árpám ebben az év­ben. A jövőben a 13 mázsás idei búzaátlag helyett is többet várok. Az igazán jól előkészített talajba minőségi magol vetettem. Felár fi­zetés nélkül szokvány magért mi­nőségi vetőmagot adott az állam. c?ak a hanyag ember nem élt ez­zel a lehetőséggel. Tapasztalat bi­zonyítja hogy a fejtrágyázás haszno \ Ha a növény úgy kívánja, én nem vonom meg tőle. Mint mondom — folytatja Molnár József — minden a szarvasmarha-tenyésztés és hizlalás érdekét szolgálja. Négv hold kuko­ricát akarok vetni. 1200 négyszög­ölön takarmányrépát termelek. Egy holdon meg cukorrépát. A répa ko­ronáját a teheneknek adom. hadd tejeljenek tőle. Ennyi jószágnak sok kell, sokat esznek, de a haszon sem marad el. Nemcsak Molnár József, hanem más gazdák is arra törekszenek, hogy minél több továbbtenyésztés- re alkalmas állatot neveljenek. — A községben mintegy 500 szarvas- marhát tenyésztenek — mondja Tóth János tanácstitkár. — Kapos- pulának 1300 kh. szántója és 300 kh. rétje van, minden másfél hold­ra jut egy számosjószág. A vetett, takarmány területe a tavalyi 2Ö—30 holdról 200 holdra ugrott az idén. Ez a tény is bizonyítja, hogy a gaz­dák felismerték az állattartás fon­tosságát, jövedelmezőségét. Ma 12 járlatlevelet írtam át — nézi a köny­vet Tóth elvtárs. Loe Ferenc 600 kg-os tenyészüszőt adott el a sza­badi Győző Tsz-nek, 8 800 forintot kapott érte. Illés Imrétől pedig a Bárdibükki Állami Gazdaság vett meg egy szarvasjószágot, kilogram­monként 14 forintos áron, 9 800 fo­rintért. A pulai gazdák nem adnak el s nem is vágnak le növendék borjút. Felnevelik és tenyészállatként értékesítik. Állatokból, hús- és tejtermékből a falu havi jövedelme mintegy két­százezer forintra tehető. — Mea is lehet nézni, hogy hogyan öltözködnek vasárnap a falusiak, főleg a fiatalok — dicsekszik a ta­nácstitkár. j- Sokat dolgoznak, de jól is élnek az emberek. Az csak természetes, hogy az adótervet min­dig teljesítik. Jó lenne — mondja —, ha villanyerőt kaphatnának a pa­rasztok daráló és szecskavágó meg­hajtására. A transzformátor gyen­ge, nem bír el nagyobb megterhe­lést. Több ember sürgeti és szeret­né ennek a kérdésnek a megoldását. Vesződséges és fárasztó munka ké­zierővel vágni a szecskát. Különö­sen annak, akinek négy-öt, vagy ennél is több tehene van. Téli estéken az újból életrehívott gazdakörben nem unatkoznak a pu laiak. Szakembereket hívnak meg majd a faluba, hogy jóBban megis­merjék a fejlett agrotechnika mód­szereit, minél többet elsajátítsanak abból. Van idő, mód és kedv is hogy megbeszéljék, hogyan terem’ többet a föld, mitől fejlődik és -hí­zik jobban az állat. (Gőbölös) Magasodnak a kender­és lenkazlak Adásidőn Pár esztendős múltja van a ken­der- és lentermelésnek Adándon. Kenderből már az öregek is vetet­tek egy darabkát, de len az utóbbi év­tizedben honosodott meg a község­ben. Manapság mintegy 100—150 gazda foglalatoskodik e növények ter­melésével, s amint az idei termés­átlagokat böngésszük, úgy látszik nem is rossz eredménnyel. Tisztes­séges, jó ára van a kendernek. Persze, függ ez a talajadottságtól, időjárástól és attól, milyen gondo­san bánik vele a gazda. Az első osztályú kender mázsájáért kaphat a termelő 125 forintot is, de ennek követelményei vannak. Hiába nőtt meg például másfél méternél- ma­gasabbra a kender, ha a termelő nem kötözte össze szépen, ; vagy nem óvta meg szép, sárga színét az időjárástól, bizony másodosztá­lyúba csapják, s csak 90 forintot ér mázsája. Ha azonban a feltételeket betartja, sőt még le is lombozza, úgy az első osztályú áru 137 forintot hoz a házhoz. Erre jön még a má­zsánként! 25 forintos textilvásár­lásra jogosító utalvány. A lomb- mentes különleges kend/ér mázsá­jáért 160 -forintot fizetnek. Nem ritka idén a holdankénti 50 mázsás hozam. Sipos József pél­dául az 500 négyszögölnyi szerző­dött területéről átadott kenderért 2379 forintot kapott kézhez pénzben és textilutalványban. Ez pedig hold­ra átszámítva 7 613 forint bevétel. Úgy látszik, sokaknak imponál a kendertermelés, mert bár még az idei termésből növekednek a kaz­lak. most folyik az átvéteiS a föld- művesszövetkezet irodáján egyre többen már a jövő évre való szer­ződtetésről érdeklődnek. NEM HERVAD EL A VIRÁG A MÁRTÍROK SÍRJÁN. Egy levél, amelyet a Marcali Tűz­rendészet! Alosztály KlSZ-fiataljai- tól kaptam, indított arra, hogy fel­keressem zott: őket. A levél így hang­»A Somogyi Néplap 1957. augusztus 23-i számában »Vándor, állj meg, emlékezz« című írásban olvastuk a következőt: »Néhány mártír sírját el­lepi a gaz, s a mártírsírok környékét benőtte a fű. Néhány mártírnak hozzá­tartozója talán már nem él. vagy nem tud eljönni a sírokat gondozni. Fo­gadják meg a marcali KISZ-fiatalok, hogy ezentúl, am:g virág nyílik, a mártírok sírján soha nem hervad el a virág, s nem lesz olyan sír, amelyet gaz, vagy fű nőne be'«. Elgondolkoztunk ezen, majd a gondolatokat rögtön szavak ós tettek követték. Arra gondoltunk, helyes lenne, ha mi, a Marcali Tűzrendészet! Alosztály KiSZ-fiataljai tettekkel válaszolnánk. E javaslat min­denkiben felkeltette a mártírok szenvedéseit, a vörös istálló jajveszékelés­től hangos borzalmait, az állati módon meggyilkolt tetemeket és azt, hogy ezekről lassan mindenki elfeledkezett, nem gondolván arra, hogy ezek az emberek miértünk is szenvedtek. Nekünk, KlSZ-fiatatoknak kell bebizonyí­tanunk, hogy Marcali mártírjainak emlékét megőrizzük, ápoljuk és gondoz­zuk sírjaikat, “hogy hasonló szégyen ne érjen bennünket, de egyetlen KISZ- fiatalt sem. Ma, ha valaki kint jár a temetőben, meggyőződhet arról, hogy a sírokat ápolják és gondozzák, s pár nap múlva virág fog nyílni a sír- dombokon. Mi, kiszisták megfogadtuk: amíg virág nyílik, a mártírok sír­ján soha nem hervad el a virág«. Elsőnek a megyében Augusztus 8-án alakult meg a Marqjüi Tűzrendészeti Alosztály KISZ-szervezete. Első KlSZ-szerve- zet volt, amely a tűzoltó szerveze­teken belül a megyében megalakult. Amikor megalakultak, néhány pont­ban meghatározták iegfontosabb feladataikat is. Első s-legfontosabb, feladatuknak tartották, támogatnia párt politikáját. Fontos szerepet töl­tött be a feladatok között a szolgá­lat ellátása, a járás tűzrendészeté­nek biztosítása, valamint a fegye­lem további szilárdítása. Arra is ki­terjed1 a kiszisták figyelme, hogy fokozzák «... alosztály dolgozóinak ügyességét, s ezért; feladatul hatá­rozták meg az aktív sportélet ki­alakítását. Szerepelt -még a felada­tok között a kiitúrmunka beindí­tása, s hogy a kiszisták harcoljanak az ellenforradalom eszmei marad­ványai ellen. Mindenki szívesen, örömmel dolgozik Két hónap telt el az alakulás óta. Ez idő alatt nem lehetett nagy tet­teket végrehajtani. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a KISZ vala­mennyi tagja szívesen és örömmel dolgozik. A taglétszám is 11 főre emelkedett. Ha KISZ-gyűlést tar­tanak, még a szabadnaposok is be­jönnek. Nemrégen két újoncot vettek fel az alosztályra. A kiszisták vállalták, hogy mindkettőnek segítenek a tűz­oltó-ismeretek elsajátításában. Bor­só Tibor vezetőségi tag- azt vállalta, hogy a tűzoltóságnál alkalmazott motorikus eszközöket, s azok hasz­nálatát ismerteti velük. Vasárnap tartják Kaposvárott a belügyi bajnokságot, amelyen a KISZ-szervezet két tagja is indul kézigránát dobásban, távolugrásban és futásban. Augusztus ' 28-án ol­vasták az újságban, hogy elhanya­goltak a marcali mártirsírok és szinte egyszerre javasolták, hogy gondozzák az alosztály kiszistái a mártírsírokat. Megfogadták és meg is tettek. Kultúrcsoportot is alakítanak, s tervezik, hogy színdarabokat tanul­nak, amelyekkel felkeresik a járás községeit. Rövidesen bált rendez­nek. Szereztek egy ping-pong asz­talt, házi asztalitenisz versenyt in­dítanak, s a győztest megjutalmaz­zák. Ezeket tapasztaltam és írtam le a Marcali Tűzrendészeti Alosztály KISZ-szervezetének munkájáról. Befejezésül még néhány gondolatot az alosztály KISZ-fiataljaihoz: Kedves Barátaim! Az a levél, amelyet szerkesztősé­günkhöz küldtek, s amelyben ígé­retet tettek a mártirsírok gondozá­sára, nagy örömmel töltött el. Kint jártam a temetőben, s láttam, hogy ígéretüket valóra is váltották. Örömmel tapasztaltam lelkesedésü­ket, igyekezetüket, amelyet a KISZ- munka egyéb feladatainak elvégzé­sében is tanúsítanak. Igyekezetük, példamutatásuk jobb munkára kell hogy serkentse a marcali járás töb­bi KISZ-szervezetét is. Úgy érzem — s erre büszke vagyok —, hogy a Marcali Tűzrendészeti Alosztály KISZ-fiataljai eleget tettek annak az ígéretnek, amit alakuláskor meg­fogadtak, hogy kommunista mártír­jaink példamutatása nyomén, azok szellemében fognak dolgozni. Arra kérem Önöket, hogy továbbra is ilyen lelkesedéssel tevékenykedje­nek, mint eddig. Kívánok sok si­kert munkájukhoz: Szalai László, Rendbehozzák a „lovardát"? Az elmúlt hónapok során a Ka­posvári Vendéglátóipari Vállalat sok gondot fordított a Béke Szálló épületének és az ebben elhelyezett grill, étterem, szállodai szobák, cukrászda rendbehozására, csinosí­tására. Mégis még mindig van egy »szé­gyenfoltja« ennek a kívül-belül tiszta, rendes épületnek. Ez a nagy­terem, amit elhanyagoltsága, pisz­kossága miatt is méltán neveztek el »lovardának«. A gyönyörű, üvegtetős, színpaddal rendelkező helyiség szívfájclítö látvány, piszkos parkettjával, levert, a rossz szigete­lés miatt nedves, savátütéses falá­val. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAíiAAAAAAAAAaAAAAAAIAAAAAAAAAAAAAA»AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA,»AAAAAAAAAAJ.Aí -« 5 •« ◄ ◄ Ott, ah&i a kalottal yépkaciikat ápolják Nem kórház ez, kato­nai elnevezése telephely. És a munkálatok, me­lyek folynak, csak ha­sonlítanak az ápoláshoz, a szakemberek karban­tartásnak nevezik. Még ugyan nem jött el az ideje az őszi átállásnak, de a kaposvári helyőr­ség szállító egységénél mindig van valami ja­vítanivaló a gépkocsi­kon. Az udvarban itt is, ott is egy-egy szétsze­dett gépkocsi áll, mel­lette munkába merül­ve, olajos overabban ka­tonák dolgoznak. A sze­relőcsarnokban zúg a gép, Pintér József őrve­zető éppen egy Csepel 350-es gépkocsinák gyű­rűzését és csapágyillesz­tését végzi. — Úgy hiszem, nincs olyan gépkocsi a telep­helyen, mely ne lett vol­na kezem alatt, mióta itt vagyok — mondja, mi­közben egy .percre ellép a munkájától. — Hüvelyezés, gyűrű­zés, sebességváltó állí­tás. motorcserék és még számtalan kisebb-na- gyobb javítás, amit vég­zek — folytatja. — S volt .már olyan feladat, amivel nem tu­dott megbirkózni? — Még eddig nem. A gépkocsik elektromos szereléséhez nem értek, de ehhez van külön szakember — mondja és sapkáját csóléra állítva visszafordul munkájá­hoz. Kint az udvaron talál­kozunk Demeter István elsőéves honvéddel, épp egy karambolozott gép­kocsi helyrehozási mun­kálata mellett, — Megszokta már a katonaéletet, Demeter elvtárs? — Nemhogy megszok­tam, de meg is szeret­tem, pedig ebben a szak­mában dolgoztam civil­ben is, a nagylengyeli olajfúrásnál. Ott tízton­nás Tátrám volt, itt is nagy kocsira kerültem: tízkerekű Csepelre. Ne­héz vezetni, de szeret­tem. Most meg aztán ezt a karambolozott kocsit fogom gondozni. . Amikor Forró Lajos honvéd elvtárssal be» szélgettem, parancsnoka. Serfőző hadnagy elvtárs is beleszólt: — Sok ilyen Forró kellene a hadseregbe. Minden feladatot meg­old, mindenhez ért, nem kritizálja a pa­rancsokat, de fegyelme­zetten végrehajtja azo­kat. Ö maga nem akart be­szélni, csak ennyit: — Jó lelkiismerettel akarok élni. Stromajer Ferenc hon­véd elv társ szintén újonc még a néphadse­regben. A szakmában nem az. Mint szerelő dolgozott azelőtt is, most egyelőre gépkocsit ve­zet, de mikor Pintér őr­vezető leszerel az pe­dig nemsokára lesz — ő kerül a helyébe. Szerelői tudását már megmutatta akkor, amikor az újonc gépkocsivezetőkkel együtt volt gyakorlaton és az útközben esett hi­bákat rendben megjaví­totta. A szállítóegység gép­kocsijai azért szoktak csak rövid ideig »oete- gek« lenni, mert jó »or­vosai« vannak ezeknek a betegségeknek. így min­dig harckészültségDen tarthatók, bármikor fel- használhatók. Ilyen csendes, nyugodt, de alapos munkával készül­nek a Néphadsereg Nap- . ja megünneplésére. (fehér) Pedig a város lakói szerettek ide járni. Jól érezték magukat azoknak az üzemeknek, vállalatoknak dolgo­zói, egyesületeknek tagjai is, akik ebben a teremben tartották össze­jöveteleiket, mulatságaikat. Egy idő óta azonban nem szívesen kérték el a vállalattól a nagytermet. Sokan csak megnézték, s udvariasan a ve­zető tudtára adták: nem kérem, itt nem rendezünk bált. Érdemes számbavenni, mit je­lentene a városnak, ha a Vendég­látóipari Vállalatnak ez a helyisé­ge is tiszta, rendes lenne. Először is azt, hogy sokkal szívesebben ven­nék igénybe a bálokat rendező szervek is. Az elképzelés az, hogy ebben a helyiségben ala­csonyabb árért számítanák a fo­gyasztott ételt, italt, mint például a táncoshelyen, tehát azok is eljár­hatnának ide, akik a másik terem árait magasnak találják. Ki lehetne használni a színpadot is. Kaposvár lakói minden bizony­nyal szívesen vennék, ha a nagy­teremben időnként helyi vagy fő­városi művészek vendégfelléptével vidám műsoros esteket rendezné­nek, vagy ha itt tartanák az irodal­mi esteket, a színház művészeinek terve szerint megszervezésre ke­rülő kísérleti stúdió előadásait. Tavasz óta húzódik a nagyterem rendbehözásának ügye. Most végre biztató ígéretet kapott a Vendéglá­tóipari Vállalat. Talán sikerül a jö­vő hónapban megkezdeni a munkát: a szigetelést, festést, a tükrök íon- csoroztatását, a parkett gyalűiását, alapos megtisztítását. Csak most ■már nehogy megmásítsák az illeté­kesek ígéretüket, mert akkor a nagyterem továbbra is piszkos, el­hanyagolt »lovarda« marad, s nem válhat ismét a indám halász-vadász vacsorák, összejövetelek, bálok meghitt színhelyévé.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom