Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-22 / 222. szám

Vasárnap, 1957. szeptember 22. SOMOGYI NÉPLAP 6z adottságok figyelembevételével, a termelők érdekeltségének és a népgazdaság érdekelnek megfelelően haladjuk előre a pártmutatta úton (Folytatás a 2. oldalról.) Ezek is kislétszámúak. A felülvizs­gálati jegyzőkönyvek azt mutatják, hogy több tsz-toen máris megvan a lehetősége a pártszervezet létrehozá­sának. A mezőgazdasági termelés fej­lesztése és a szocialista átalakí­tás egységes és elválaszthatatlan feladatot képez. Ahhoz, hogy dolgozó parasztságunk helyeselje és támogassa a párt ezen célki­tűzéseit, az áilami támogatások helyes felhasználása és a párt felvilágosító munkája mellett termelőszövetkezeteinknek vilá­gosan és kézzelfoghatóan be kell bizonyítani dolgozó parasztsá­gunk előtt a szocialista nagyüze­mi gazdaság fölényét a kisgazda­ságokkal szemben. Az idén kenyérgabonából átlago­san másfél mázsával haladták meg a szövetkezeti hozamok az egyénie­két, s általában a kapásokból is több lesz a termésük. Azonban még min­dig vannak olyan szövetkezeteink, amelyek nem töltik be hivatásukat, nem dolgoznak példamutatóan. Váljanak a tsz-ek példamutató, fejlett árutermelő gazdaságokká ! A gépállomásokra nagy feladat vár a tsz-ak fejlesztésében. Elsősorban, hogy időben és jó minőségben bizto­sítsák az alapvető mezőgazdasági tsz-ek és egyén4,leg dolgozó parasz­tok. A legfontosabb: elérni, hogy a tsz-ek minél előbb fejlett, áruterme munkák elvégzését a tsz-ekben, és' lő, nagyüzemi gazdaságokká válja­ry újítsanak fokozottabb segítséget a szövetkezetek számszerű és területi növelésére. Az állami gazdaságoknak is min­taszerűbben kell gazdálkodniok. hogy példát vehessenek róluk a nak. Ehhez adhatnak segítséget megyei-, járási-, de különösen a most kihelyezett gazdasági felügye­lők, a helyes agro- és zoó-technikai eljárások elplántálásával. Ma már mind több árut adnak át a népgaz­daságnak, azonban több tsz, mint a somogyszili, nemesdédi indokolat­lanul sok természetbenit oszt. Nagy feladat vár ebben is pánt- és ta­nácsszerveink felvilágosító munká­jára. A földművessszövetkezetek kere­tében működik több mint 100 szak­csoport, azonban ezeknek semmifé­le, a közösségi munkára irányuló céltevékenységük nincs. A jövőben sokkal fokozottabb gondot kell for­dítani ezekre az egyszerű társulá­sokra, szakcsoportokra is. Abban az irányban kell nevelni a tagjaikat, hogy tiszta jövedel­mük egy részét közös alapra he­lyezzék, s fejlesszék gazdaságu­kat, hogy több, jobb minőségű és olcsóbb árut állítsanak elő. A mezőgazdaság szocialista át-/ alakítását megyénkben is úgy kell végrehajtani, hogy a termelés ne csökkenjen, ennek érdekében a dolgozó parasztok felvilágosításával minden párt- és állami vonalon dolgozó elvtársnak foglalkoznia kell. Horváth Imre felszólalása az ENSZ-közgyálés ügyrendi bizottságában New York (MTI). Horváth Imre, a Magyar Népköztársaság külügymi­nisztere szeptember 19-én, csütörtö­kön beszédet mondott az ENSZ-köz- gyűlés ügyrendi bizottságában. Töb­bek között ezeket mondotta: Kül­döttségem a magyar kormány nevé­ben ismét szót kért az ügyrendi vi­tának ebben a szakaszában, hogy leszögezze álláspontját azokkal a ha­tározatokkal kapcsolatban, amelye­ket az ENSZ-közgyűlés az úgyneve­zett magyar kérdésben hozott és az­zal a szándékkal összefüggésben, hogy ezt a nemiétező kérdést a XII. ülésszak napirendjére tűzik. A ína­gyar kormány törvénytelennek és Magyarország belügyeibe való be­avatkozásnak tekintette a különbi­zottság megalakítását. Ugyanez áll arra a szándékra is, hogy a közgyű­lés napirendjére a Magyar Népköz­társaság belső életére vonatkozó kér­déseket tűzzenek, amely kérdések­nek megoldása kizárólag a magyar kormányra tartozik. Még egyszer kifejezésre juttatom- az egész magyar népnek és kormá­nyának tiltakozását az úgynevezett magyar kérdés napirendre tűzése el­len. mart az tovább mérgezné a nemzetközi légkört és elterelné az ENSZ és a világ közvéleményének figyelmét olyan kérdésekről, ame­lyek létfontosságúak a világ békéjé­nek szempontjából. Ezeknek a meggondolásoknak alapján tehát a magyar küldöttség kormányának nevében felkéri az ügyrendi bizottságot, hogy javasol­ja a közgyűlésnek az úgynevezett magyar kérdés levételét a napirendi rőL Bonn — a koalíciós tárgyalások küszöbén UTfTTffUITTTÍfTUTTtUTUUUTTTUfTTi V Y» TY-?YrVYYVYYTYYT VYTTYYTYYYYYYYYYYY YYYYYYYYYYVYYYYYYYYYYYYTYYTTYYYYTTY » A. A. Gromiko beszéde az ENSZ-közgyűlés pénteki ülésén New York (TASZSZ). A. A. Gro­miko, az ENSZ-közgyűlés XII. ülés­szakán részvevő szovjet küldöttség vezetője, a közgyűlés pénteki ülésén mondott beszédében hangsúlyozta, hogy a nemzetközi helyzet egészben véve még mindig rendellenes és ag­gasztó. A Szovjetunió — hangsúlyozta a szovjet küldöttség vezetője — síkra- száll azért, hogy mindenütt helyre­álltának a békeidőben természetes feltételek és a maga részéről kész ki­vonni csapatait mindazokból az or­szágokból, ahol azok jelenleg a var­sói szerződés és más nemzetközi egyezmények alapján tartózkodnak, ha az Egyesült Államok és a többi nyugati hatalom szintén kivonja több európai ország területén állomásozó fegyveres erőit. A szovjet kormány véleménye szerint az idegen csapa­tokat ki kell vonni a többi állam te­rületéről is, ahol azok különböző megfontolásokból még ott tartózkod­nak. A nemzetközi együttműködés to­vábbi kibővítése és a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében — mondotta Gromiko — a szov­jet küldöttség a közgyűlés elé terjeszti az államok békés egy­más mellett élésének elveiről szóló deklarációs tervezetét. A szovjet küldött ezután áttért a leszerlés kérdésére. A Szovjetunió — hangsúlyozta Gromiko — a leszerelés radikális megoldásának híve. Ahhoz, hogy a leszerelés ügyét ki­mozdítsuk a holtpontról — folytatta Gromiko —, szükség van a bizalom nélkülözhetetlen minimumára, a há­borús propaganda beszüntetésére, normális nemzetközi gazdasági kap­csolatokra, amelyek nélkül elképzel­hetetlen a bizalom. A szovjet küldöttség vezetője meg­jegyezte, hogy a nyugati hatalmak kormányai helytelen álláspontból kö­zelítik meg a leszerelési problémá­kat. A szovjet küldöttség — közölte Gromiko — a közgyűlés elé terjeszti a szovjet kormány emlékiratát a részleges leszerelési intézkedésekről. A küldöttség egyebek között beter­jeszt egy új javaslatot, amelyre a Szovjetunió kormánya szükségesnek tartja külön felhívni a közgyűlés fi­gyelmét, a szovjet kormány azt indítvá­nyozza, hogy az atom- és hidro­génfegyverekkel rendelkező ha­talmak vállaljanak magukra megfelelő kötelezettséget, pél­dául azt, hogy öt éven belül nem alkalmaznak atom- és hidrogén­fegyvert. Ha ez alatt az öt év alatt sem jön létre átfogó leszerelési megállapodás, a határidő lejártával ismét vissza lehet térni a kérdés megvizsgálására. Az ilyen megállapodás sok tekintet­ben elősegítené az atom- és hagyo­mányos fegyverekre vonatkozó többi leszerelési kérdés megoldását is. A szovjet kormány véleménye szerint ezt a kérdést külön kell megvitatni és megoldását nem lehet függővé tenni más leszerelési kérdéseiktől. Gromiko a továbbiakban elmon­dotta, hogy a szovjet kormány ön­álló kérdésként javasolja az atom- és hidrogénfegyver kísérleteik beszün­tetésének megvitatását és javasolja a megfelelő egyezmény haladéktalan megkötését. Mi azt akarjuk — hangsúlyozta a szovjet képviselő —, hogy a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok és Anglia egyszerre szün­tesse be az atomfegyver kísérle­teket. Csakis az ilyen javaslat becsületes és indokolt. A szovjet kormány véleménye sze­rint — mondotta Gromiko — már légen megérett annak szükségessé­ge, hogy kibővítsék a leszerelési bi­zottságnak és albizottságnak össze­tételét, bevonják ezekbe azoknak az országoknak képviselőit, amelyek szembeszáll nak a hidegháborús poli­tikával. A Szovjetunió azt kívánja, hogy a leszerelési tárgyalások a leg­szélesebb nyilvánosság előtt folyja­nak. A szovjet kormány — folytatta Gromiko — minden tőle telhetőt megtesz, hogy mielőbb létrejöjjön a leszerelési megállapodás. Teljes egy­értelműséggel ki akarjuk jelenteni itt ugyanakkor azt, hogy amíg az Egyesült Államok, Anglia és a NATO többi tagállama nem hajlandó lesze­relési egyezményt kötni, amíg ezek az államok elutasítják az atom- és hidrogénfegyverek eltiltását, az atom- és hidrogénbomba kísérletek beszüntetését, amíg növelik fegyve­res erőiket, a Szovjetunió a maga részéről minden szükséges intézke­dést megtesz, hogy szilárdan bizto­sítsa biztonságát, s ezeket az intéz­kedéseket szoros összhangba hozza szövetségeseinek, egyebek között a varsói védelmi szerződés tagállamai­nak intézkedéseivel. A közel- és közép-keleti helyzetet érintve, Gromiko leszögezte, hogy a közgyűlésnek feltétlenül fel kell fi­gyelnie arra, hogy ebben a térség­ben továbbra is igen feszült a hely­zet. Ennek legfőbb oka a NATO ha­talmainak és különösen az Egyesült Államoknak szűnni nem akaró be­avatkozása e térség népeinek bel- ügyeibe. Szíriára durva politikai és gazdasági nyomást gyakorolnak, ösz- szeesküvést szőnek kormánya ellen, az utóbbi időben pedig mind gyak­rabban fenyegetik közvetlen katonai beavat kozással. A Szovjetunió azon a vélemé­nyen van — hangsúlyozta Gromi­ko —, hogy a nemzeti független­ség biztosítására irányuló törek­vés minden nép elvitathatatlan, elidegeníthetetlen joga és ez a törekvés teljes összhangban áll az ENSZ elveivel. Gromiko megjegyezte, hogy á Szovjetunió nem nézheti közömbö­sen a közel- és közép-keleti provo­kációkat és a feszültség fokozódását, mert ezek saját biztonságát érintik. Gromiko megismételte azt a szovjet javaslatot, hogy a négy nagyhatalom — az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország és a Szovjetunió — kormányai mondjanak le az erő al­kalmazásáról a közel- és közép-keleti térségben, mondjanak le mindenne­mű beavatkozásról e térség orszá­gainak belügyeibe. Felhívta a közgyűlést, foglaljon állást a közel- és közép-keleti ál­lamok függetlenségének védelmé­ben és határozottan ítélje el azt a komoly veszélyeket magában rejtő politikát, amelyet egyes ha­talmak e térség országaival szemben folytatnak. vényben marad a szovjet kormány­nak az a javaslata, hogy a NATO tagállamai és a varsói szerződés tag­államai szerződésben kötelezzék ma­gukat arra, hogy nem folyamodnak erőhöz és minden vitás kérdést bé­késen intéznek el. Az államok közti gazdasági együtt­működés elősegítése céljából — a szovjet kormány véleménye szerint — hasznos lenne összehívni az ér­dekelt államok reprezentatív érte­kezletét. Remélem — zárta beszédét Gromi­ko —, hogy az ENSZ-közgyűlés XII. ülésszakának munkáját az összes kül­döttségek gyümölcsöző és a béke ja­vát szolgáló együttműködése fogja jellemezni. Berlin (MTI). A Magyar Távirati Iroda berlini tudósítója írja: Adenauer nyugatnémet kancellár csütörtökön bejelentette: magához kérette a Német Párt, valamint a Szabad Demokrata Párt elnökeit, hogy megbeszéléseket folytasson ve­lük a választások utáni helyzetről. Ebben a jelentésben körvonalazódik az új Adenauer-féle koalíció gondo­lata: polgári tömb alakítása az el­lenzékben egyedül maradó szociálde­mokrata párttal szemben. A Német Párt, amely csütörtökön tartotta meg a választások utáni el­ső vezetőségi ülését, kijelentette, tel­jes támogatásáról biztosítja Aden­auer pártját, és természetesen to­vábbra is kötelességének tartja, hogy a koalíció tagja maradjon. A nyugat- némétországl politikai megfigyelők figyelme nem is a jelentéktelen Né­met Pártra, hanem az eddig ellen­zékben volt Szabad Demokrata Párt állásfoglalására összpontosul. A Szabad Demokrata Párton be­lül komoly nézeteltérések vannak a koalícióba való belépés, illetve az ellenzékben maradás kérdésében. Míg a polgári pártok — úgy lát­szik — a kormánytömb kialakítása felé haladnak, a Szociáldemokrata Párt vezetőségében harcok folynak a párt további politikáját illetően. Heine sajtófőnök kijelentette, hogy nem volt szó arról, hogy Ollenhauert leváltsák, de nem tagadta határozot­tan, hogy a pártvezetoség átalakítá­sának követelése felmerült. A Welt tudósítója például úgy tudja, hogy a párt új elnöksége három főből állna Ollenhauerrel az élen. Az elnökség' két másik tagja Herbert Wehner, a jobboldal, illetőleg Carlo Schmid, a jobbszárny vezéralakja lenne. Au­gust Zin, Hessen tartományi minisz­terelnöke azt a kijelentést tette,, hogy »pártuk elnökségének ülésén élénk vita folyt az angoljellegű (azaz a Labour Party mintájára va­ló) megoldásról, úgyhogy a pártnak egy főtitkára és háromtagú elnöksé­ge lenne-. A Frankfurter Rundschau, szo­ciáldemokrata befolyás alatt álló lap írja: »A párt bírálói, akik ma arról beszélnek, hogy a Szociáldemokrata Pártnak fel kell adnia a marxiz­must, hogy valamiféle Labour Par- tyvá alakuljon, mondataik form uta­zásával elárulják, hogy nem isménk sem a Labour Partyt, sem a mar­xizmust: tudniok kellene, hogy a Szociáldemokrata Párt már legalább negyven éve nem marxista párt töb­bé. Nem az elmélet túláradása, ha­nem az elmélet ijesztő hiánya az, amiben szenvedünk-. A SZOVJETUNIÓ OKMÁNYAI AZ ENSZ ELŐTT New York (TASZSZ). Az ENSZ- közgyűlés pénteki ülésén Gromiko a Szovjetunió nevében több okmányt terjesztett elő. Ezek közül az egyik emlékirat az államok békés egymás mellett élé­séről szól. Ebben felszólítja az álla­mokat, hogy egymással való kapcso­latukban a következő elveket köves­sék: egymás területi épségének és szuverenitásának kölcsönös tisztelet­ben tartása, meg nem támadás, nem avatkoznak egymás belügyeibe sem­milyen gazdasági, politikai vagy ide­ológiai indokkal, egyenlőség és köl­csönös előny, békés egymás mellett élés. Az emlékirat arra is felhívja az államokat, hogy bármely közöt­tük felmerülő vitát kizárólag békés eszközökkel oldják meg. A másik okmány felszólítja az atom- és hidrogénfegyver kísérlete­ket végző államokat, hogy haladék­talanul kössenek egyezményt, amely szerint a kísérleteket 1957. január 1- töl két-három évre megszüntetik. E kötelezettség teljesítésének megfi­gyelése céljából nemzetközi bizott­ság alakulna, amely jelentést ter­jesztene a Biztonsági Tanács és a közgyűlés elé. E bizottság vezetésé­vel a Szovjetunió, az Egyesült Álla­mok, Anglia és birtokai területén és a Csendes-óceán térségében, beleért­ve Ausztráliát is, kölcsönösségi ala­pon ellenőrző állomások létesülné­nek. Az emlékirat felszólítja a többi államot is, hogy csatlakozzék ehhez az egyezményhez. A Szovjetunió olyan határozat ter­vezetét is előterjesztette, amely az államok azon kötelezettségvállalásá­ról szól, hogy nem hasznainak atom­fegyvert. Ez az okirat felszólítja az atomfegyverrel rendelkező államo­kat: eleinte ideiglenesen vállalják azt a kötelezettséget, hogy nem használ­nak atom- és hidrogénfegyvert. Öt év múlva, ha nem jön létre széles­körű nemzetközi leszerelési meg­egyezés, e kötelezettség ismét az ENSZ elé kerül. A szovjet kormány emlékirata a leszerelési intézkedésekről A szovjet kormány — hangsúlyoz­za a többi között az emlékirat — a leszerelési probléma olyan gyökeres megoldásának a híve, amely a fegy­veres erők és a fegyverzet jelentős csökkentésére és az atomfegyver tel­Gromiko ezután hangsúlyozta, ér- jes eltiltására, valamint az államok fegyvertárából való kivonására vezet. A szovjet kormány azonban figye­lembe veszi, hogy az Egyesült Álla­mok, Anglia és Franciaország nem hajlandó széleskörű leszerelési intéz­kedések végrehajtására, ezért gya­korlati leszerelési lépések leggyor­sabb végrehajtása céljából azt java­solja, hogy a mindent átfogó lesze­relési egyezmény eléréséig is álla­podjanak meg részleges leszerelési intézkedésekben, a következő tételek alapján: A szovjet kormány úgy véli, hogy minden állam biztonságának a leg­nagyobb mértékben megfelelne, ha megegyeznének az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kína fegyveres erői létszámának 1—1,5 millió főre, továb­bá Anglia és Franciaország fegyve­res erői létszámának 650 000 főre va­ló csökkentésében. A szovjet kor­mány azonban arra törekszik, hogy a szóbanforgó kérdésekben elősegit- se a kölcsönösen elfogadható meg­egyezést, ezért hajlandó a fegyveres erők olyan csökkentését végrehajta­ni, amilyet az Egyesült Államok kor­mánya javasol, három szakaszban, a következő színvonalra: az Egyesült Államok és a Szovjetunió számára az első szakaszban 2,5 millió főre, a második szakaszban 2,1 millió főre, és a harmadik szakaszban 1,7 millió főre. Anglia és Franciaország pedig az első szakaszban egyenként 750 000 fő, a második szakaszban egyenként 700 000 fő és a harmadik szakaszban egyenként 650 000 fő. Az atomfegyver eltiltásáról az emlékirat többi közt ezeket mond­ja: Figyelembe véve, hogy a nyugati hatalmak jelenleg nem kívánják az atom- és hidrogénfegyver teljes és feltétlen eltiltását, a szovjet kor­mány javasolja, hogy az államok te­gyék meg legalább az első lépést eb­ben az irányban, mondjanak le min­denfajta atom- és hidrogénfegyver alkalmazásáról már a fegyverzet csökkentés első szakaszának elején. Az atomfegyverrel rendelkező ál­lamok kezdetben 5 évre szólóan vál­laljanak ünnepélyesen kötelezettsé­get arra, hogy nem alkalmazzák ezt a fegyvert. Ezután az ENSZ-nek is­mét meg kell vizsgálnia ezt a kér­dést. Az emlékirat megállapítja, hogy a szovjet kormány továbbra is ragasz­kodik ahhoz, hogy szükség van az atom- és hidrogénfegyver kísérletek megszüntetéséről szóló egyezményre anélkül, hogy ezt a megállapodást más leszerelési kérdésekben való megállapodással kapcsolnák össze. A szovjet kormány ezt a kérdést önálló napirendi pontként a közgyű­lés XII. ülésszaka elé terjeszti. Az ellenőrzés feladatát erre a cél­ra alakított ellenőrző szerv tölthetné be a Biztonsági Tanács keretében. Az első szakaszban csak a Szovjet­unió nyugati határvidékein. Francia- ország, Nagy-Britannia, valamint az Északatlanti Szövetség és a varsói szerződés tagállamainak területén, to­vábbá az Egyesült Államok keleti ré­szén kellene felállítani ellenőrző ál­lomásokat. A szovjet kormány továbbra is azt tartja, hogy a légi fényképezés nem képes megelőzni egy váratlan támadást, de figyelembe véve, hogy az Egyesült Államok és más nyugati hatalmak álláspontja következtében a légi fényképezés kérdése megálla­podás létrejöttének komoly akadálya lett, a szovjet kormány kész meg­vizsgálni légi fényképezési övezetek, kijelölését. A szovjet kormány megvitatásra javasolja az idegen területen lévő külföldi katonai támaszpontok meg­szüntetésének kérdését. Az emlékirat javasolja, hogy egyharmadával vagy más megegyezés arányában csökkent­sék az Egyesült Államok, a Szovjet­unió, Anglia és Franciaország Né­metország területén elhelyezett fegy­veres erőit. A szovjet kormány azt tartja to­vábbá, hogy a nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából nagyjelen­tőségű lenne a megegyezés arra vo­natkozólag, hogy csökkentik az Egyesült Államoknak, Angliának és Franciaországnak a NATO-tagállar mok területén állomásozó fegyvere«' erőit és csökkentik a varsói szerző­dés tagállamainak területén elhe­lyezett szovjet fegyveres erőket is. Az államok közötti viszony meg­javítása és. a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében szüntessék be a háborús propagandát. A szovjet kormány emlékiratának befejező része javasolja az ENSZ le­szerelési bizottságának és leszerelési albizottságának a kibővítését, mivel jelenleg egész kontinensek — Ázsia, Afrika, Latin-Amerika — vannak kizárva a leszerelési tárgyalásokból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom