Somogyi Néplap, 1957. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-22 / 222. szám

2 SOMOGTI NlPLAr Vasárnap, 1957. szeptember 22. As adottságok figyelembevételével, a termelők érdekeltségének és érdekeinek megfelelően haladjunk előre a pártmutatta a népgazdaság úton II. A mezőgazdasági termelés helyzete és fejlesztésének iránya (Folytatás az 1. oldalról.) Megyénkben a mezőgazdaság fej­lesztésének iránya — mint már a be­számoló elején is kifejtettük — a Magyar Szocialista Munkáspárt ag­rártéziseiben meghatározott elvek szerint kettős feladatot szab meg. Egyik: az egész mezőgazdasági ter­melésen belül a helyes arányok ki­alakítása mellett biztosítani kell az egy egységnyi területre eső hozamok és jövedelem növekedését. Másik: a jelenlegi birtok-elaprózódottságot az önkéntességen alapuló paraszti tár­sulásoknak, illetve szövetkezeti gaz­dasagoknak kell felváltaniuk. E ket­tős feladat figyelembevételével alap­vető kérdésnek tartjuk, hogy a jelenlegi földbirtoklási viszonyok között is növeljük a terméshozamokat és a jövedelmet Ennek érdekében elsősorban ki kell alakítani a helyes arányokat. Ha a mezőgazdasági termelés fő irá­nyát akarjuk megyénkben megha­tározni, akkor azt kell mondanunk — figyelembe véve az adottságokat, a termelők érdekeltségét, valamint a népgazdaság érdekeit is —, hogy Somogy rpegye fő termelési iránya: az állattenyésztés. A fentiek érdeké­ben a mezőgazdaság egyes ágaiban a következő irányelveket kell fi­gyelembe venni: 1 Köztudomású, hogy megyénk­-*-• ben a szántóterület növelésére nincs lehetőség, sőt évenként a kü­lönbéi» létesítmények és lakóházak építése során, valamint az esetleges szőlő- és. gyümölcsös-telepítésekkel bizonyos mérvű csökkenéssel kell számolni. Ezért alapvető feladat a szántóterület minden holdjának ma­radéktalan megművelése. Gondos­kodni kell az 1957—58-as gazdasági évben a tartalékterületek és az úgy­nevezett elhagyott területek haszno­sításáról is. O Kiterjedt savanyú homoktala- jaink, rét- és legelőterületeink hozamainak megjavítása érdekében a Balatonboglári Talajjavító Vállalat megyénkre eső kapacitásának maxi­mális kihasználásával fokozni kell a meszezést. Ugyancsak a homoktala­jok megjavítása érdekében szorgal­mazni kell a zöldtrágyázás nagyobb arányú alkalmazását. Fel kell hívni a tanácsi szervek figyelmét a rétek, legelők megjavítására, de ennek is alapvető feltételére, a víztelenítés megoldására. Megyénkben közel 900 km vízfolyás mellett mintegy 30 ezer kát. hold rétet és legelőt érint a víz­telenítés. Ezért a rendelkezésre bo­csátott kevés össszegű állami támo­gatás mellett fokozottabban kell gondoskodni az érintett községek hozzájárulásának szorgalmazásáról. Mindezek megoldása érdekében he­lyesnek tartanánk egy megyei talaj­védelmi bizottság létrehozását, amely jelölje ki az elsősorban védelemre seoruló területeket, a megoldásra dolgozzon ki javaslatokat, illetve szabja meg a védekezés módjait. 3 A szántóföldi növénytermelés helyes arányainak kialakítása: a) A népgazdaság szempontjából fontos kenyérgabonát a szántóterü- ietnek mintegy 30 százalékán kell termelni. A területi csökkenést ellen­súlyozza. a jobb talajba került ter­méshozamok várható emelkedése. b) Takarmánygabonát a szántónak mintegy 32 százalékán termeljünk. 'Szén belül 21—22 százalék kukorica, 10 százalék pedig árpa és zab legyen. c) A gyök- és gumósnövények cso­portjának arányát 9—9,5 százalékban kell előirányozni. Ezen belül a bur­gonya aránya változatlan, 5—8 szá­zalék. A cukorrépa vetésterületénél az 1956. évi 10 300 kát. holddal szem­ben 8000 kát. hold előirányzása len­ne helyes, a szántóterületnek 1,5 szá­zalékán. (Az 1957. évi vetésterület 5700 kát. hold.) d) Olajos növényeknél 2,3 száza­lékra kellene visszatérni, Ez a csök­kenés a napraforgónál történne, mi­vel a korábbi magas arányt a köte­lező begyűjtéssel tartottuk fenn és értük el. Véleményünk szerint ezt az arányt az önkéntes szerződés alap­ján tartani lehetne. e) Dohány-vetésterületi arányunk a jelenlegi szinten megtartható, sőt még növelhető is. f) Az egész növénytermesztésnek, az állattenyésztésnek kulcskérdése a szántóföldi takarmány termelés. Szük­séges, hogy a taikarmányalap meg­teremtése érdekében lényegesen nö­veljük a szálastakarmányt termő te­rületet, ez a szántónak legalább 16 százaléka legyen. Ezt indokolttá te­szi az is, hogy a legelő- és rétterüle­teink hozama és minősége jelenleg csökkent mérvű, másrészt pedig in­dokolja a talajerő utánpótlás biztosí­tása is. g) Az egyéb növények közül külö­nös gondot kell fordítani a zöldség, takarmány és kerti magvak termelé­sére. A zöldségtermelést elsősorban Kaposvár környékén és a Balaton- parton, valamint a Nagyatádi Kon­zervgyár körzetében kell fejleszteni. Primőr-termelés és palántábajtatás szempontjából meg kell szervezni a hőforrások kihasználását. Magterme­lésre megyénk talaj-, éghajlati és csapadékviszonyai kedvezőek. E té­ren különösen a lucerna, vöröshere, baltacím, bíborhere, bükkönyfélék, fajtaborsók, fűmagvak termelése len­ne könnyen növelhető. A A szántóföldi növénytermelé- sen belüli helyes arányok meg­teremtése mellett ki kell alakítani az egyes növények tájkörzeteit, kü­lönösen a szerződéses növényeknél, ahol szükségesnek látszik megszün­tetni azt a helytelen gyakorlatot, hogy viszonylag kis területeket, szét­szórtan, több községben szerződnek le a vállalatok. Feltétlenül szükséges lenne Kaposváron egy • aprómagtisz­tító telepet létesíteni. C A szőlőtermelés fejlesztése ér- dekében meg kell határozni, mely területeken kell minőségi és hol tömegtermést adó nemes borszőlőket, illetve csemegeszőlőket telepíteni. Megyénkben a szőlőterületeknek kb. 25 százaléka hegyvidéki (domboldal), 75 százaléka síkvidéki szőlő. A jö­vőben elsősorban a dombvidék ará­nyának megjavítását kell szorgal­mazni. így az északsomogyi — bele­értve Kéthely vidéke is — és a Ka­posvár—Dombóvár közötti domb­vonulat vidékén. A síkvidéki telepí­tésnél elsősorban a Balaton melletti területeket kell a fejlesztésnél szá­mításba venni. Mivel az elmúlt időben teljesen el­hanyagolták az új telepítésű szőlők ellenőrzését, a jövőben a telepítés­nél szigorúan meg kell követelni, hogy: a) a telepítés csak engedély alap­ján történjék, b) csak minőségi borszőlő, vagy csemegeszőlő legyen telepíthető; c) pótlás is csak nemes fajtával le­gyen végezhető. Községenként meg kell határozni, hogy a falú határának melyik részén lehet szőlőt telepíteni és meg kell szüntetni, hogy a továbbiakban a ha­tárban szétszórtan telepítsenek sző­lőket. Ezzel közelebb kerülhetünk az egyöntetű védekezési eljárások meg­oldásához és elejét vehetjük az eset­leges tagosítás! problémáknak. fi Gyümölcsösök telepítése a me- gye területének nagyobb ré­szén megvalósítható, kivételt képez­nek a Dombóvár—Gyékényes vasút­vonaltól délre fekvő savanyú tala­jok, különösképpen ezen belül is — Csokonyavisonta és Görgeteg vidéke, ahol mind a fel-, mind az altalaj erősen vashidroxides homoktalaj. Ugyanígy alkalmatlan a Dráva men­te, valamint Nagyberek területe és környéke egészen Baiatonlelléig, ahol a talajvíz már 40—45 cm mé­lyen megtalálható. Amikor ezt a megállapítást tesszük, természetesen nem gondolunk bazkörüli, vagy szórvány gyümölcsösök telepítésének akadályára. A gyümölcstermelés megjavítása érdekében a megfelelő tájfajták ki­alakításával meg kell szervezni, hogy a megye oltványszükségletének ellátására vidékenként megfelelő nagyságú és mennyiségű faiskola álljon rendelkezésre. Községenként az adottságoknak megfelelően ki kell alakítani, hogy gyümölcsfajtánként milyen fajtákat akarnak termeszteni és a pótlást, felújítást, valamint új telepítést ezekkel kell végezni. Gon­doskodni kell arról, hogy a jelenlegi késő őszi és nyári érésű gyümölcs­termelési irányzat mellett megfelelő helyet kapjanak a nyárvégi és kora­őszi érésű fajták is. Csurgó vidékén jelentős mértékben kell fejleszteni a gesztenye-, dió- és körtetermelést. Gondoskodni kell yrról, hogy a nagyüzemi gyümölcsö­sök termőre fordulása idején készen legyenek a járulékos beruházások is. Y Tekintve, hogy mezőgazdasági termelésünk fő irányának az állattenyésztést tekintjük, ennél a főbb tennivalókat a követ­kezőkben határozhatjuk meg: a) Fő kérdésnek a szarvasmarha­tenyésztés fejlesztését kell tekinteni. Arra kell törekedni, hogy a követ­kező három évben a 100 kát. holdra jutó sűrűség elérje, de legalább meg­közelítse a 26 darabot. Feltétlenül növelni kell a tehénállomány ará­nyát. A szarvasmsrbatenyésztés mi­nőségi feljavítása érdekében, magas minőségi követelményekkel, nagyobb számú tenyészbika nevelését kell be­indítani a Kaposvölgyében, Csurgó környékén és a Koppányvölgyében. Állandó, szigorú felügyelet és ellen­őrzés alatt kell tartani a tenyésztés­ben lévő bikákat és bármilyen hiba esetén, ami a tenyésztést gátolhatja, a selejtezést végre kell hajtani. A? eddigiektől eltérően nagy gondot kell fordítani a törzskönyvi ellenőrzés kiszélesítésére, el keli érni, hogy a követelményeknek megfelelő minden tehén törzskönyvi ellenőrzés alá ke­rüljön. b) A lóállomány számszerű fejlesz­tésére' nincs szükség, ellenkezőleg, a jelenlegi sűrűséget csökkenteni kell és az így felszabaduló takarmány­mennyiséget a szarvasmarhatenyész­tésre kell fordítani. A tenyésztés so­rán kettős feladatot kell célul tűzni: egyrészt az exportnak, másrészt a belső piacnak és a gazdaságosságnak megfelelő fajtákat tenyészteni. c) Sertésállományunkat — sem az összes állományt, sem pedig a kocát tekintve számszerűen nem kell növelni. Ezzel szemben nagyobb gon­dot kell fordítani az egységes fajta­jelleg, illetve fajtatenyészetek kiala­kítására. A sertéstenyésztésben meg­felelő apaállatokat kell a községek­nek adni és a fajtairánynak megfele­lő anyaállat-akciót meg kell szervez­ni. A fehér hússertés tenyésztését elsősorban a fejlettebb szarvasmar­ha-tenyésztő községekben kell szer­vezni, ahol gondoskodni kell, a kor­mányszervek közreműködésével is, megfelelő tej melléktermékek vissza­adásáról, illetve a lehetőségekhez mérten a tej elsőfokú helybeli, ter­melőszövetkezeti feldolgozásáról. III. A termelőszövetkezeti mozgalom helyzete és feladatai Somogy megyében Mint már a beszámoló fentebb em­lítette, az ellenforradalom következ­tében október, november és decem­ber hónapokban a termelőszövetke­zeteknek mintegy kilencven százalé­ka feloszlott. Mindössze 30 termelő­szövetkezetünk maradt meg, ebből 13 olyan, amelyből egyáltalán nem, vagy csak kisebb mérvű kilépés volt. A termelőszövetkezeti csoportok egy­től egyig feloszlottak. A termelőszövetkezetek feloszlásának fő oka az ellenforradalom volt A párt, szövetkezeti mozgalmunk és szocialista építésünk ellenségei azt hajtogatták, különösen a »-Somo­gyi összegezés« hirhedt »vitáján« és utána — s ezt néhány rossz szövet­kezet példájával akarták bebizonyí­tani —, hogy szövetkezeteink élet- képtelenek és erőszak tartja össze őket. Sajnos, a Megyei Statisztikai Hivatal még ma is az »erőszakos szervezést« tartja a 'termelőszövet­kezetek feloszlása fő okának. Úgy gondoljuk, hogy ezen állítás valót­lan, hamis és tarthatatlan. Nyíltan és világosan meg kell mondani azt is, hogy egyes helye­ken, mint pl. a barcsi járásban So- mogyaracson, a tafoi járásban Som községben, a nagyatádi járásban Kisbajomban, a fonyódi járásban Viszen és még egynéhány községben valóban megsértették a lenini szö­vetkezeti elvet, az önkéntesség elvét a szövetkezetszervezésnél. Azonban a dolgozó parasztok többsége — ezt becsülettel, bátran állíthat­juk — elsősorban a politikai fel- világosító munka hatására, a szö­vetkezetek eredményei láttán, erőszak nélkül lépett a szövet­kezés útjára. Véleményünk szerint a termelő- szövetkezetek felbomlásának első és fő oka: az októberi ellenforradalmi tévéké íység, s az azt megelőző Már­kus István »Somogyi összegezés« cí­mű írásának előbb szeptember 25- én Budapesten, a Kossuth-klubban, majd október 19-én Kaposvárott, a Vörös Csillag Moziban rendezett provokatív, lázító jellegű vitája volt, amely eszmei előkészítő szerepet ját­szott a termelőszövetkezetek szét­bomlasztásában. Ezek az író urak azt állították, hogy életképtelenek a so­mogyi szövetkezetek. Ezzel szemben ismeretesek a tények: ismeretesek az országos hírű barcsi Vörös Csillag, a ráksi Uj Élet, vagy a marcali járás­ban jól működött sávolyi Szabadság Tsz eredményei, s lehetne még sorol­ni azokat a volt erős, szilárd szövet­kezeteket, amelyeket senki sem szer­vezett erőszakkal, tagjai elégedettek, jómódúak voltak, mégis feloszlottak, de egyikük-másikuk azóta újjáala­kult. Vagy ha még frappánsabb példán keresztül nézzük a felbomlás okait, azt látjuk például, hogy a szuloki Kossuth Termelőszövetkezet, amely több mint 100 forintot osztott egy- egy munkaegységre tavaly és tagjai ma sem mondják egy szóval sem, hogy nem volt jó a szövetkezet, vagy nem lesznek szövetkezeti tagok. Ép­pen a megfélemlítés következtében ez a szövetkezet is feloszlott. Itt kell elmondanunk azt is, hogy a párt- és tanácsfunkcionáriusaink nagyrésze, átérezve a szövetkezetből nagyszámban kisodródott, főleg sze­gényparasztok helyzetét, a Megyei Párt-Intézőbizottság kezdeményezé­sére, ha későn is, hozzáfogott ahhoz a munkához, hogy a szövetkezeti mozgalomban egy lépéssel előbbre jussunk. Erősödnek, szilárdulnak tsz-eink, de még sok a tennivaló Az okos szó, a felvilágosító munka nyomán elértük, hogy a megyében, a helyzet konszolidációja nyomán, mind több dolgozó paraszt keresi fel a megmaradt, vagy újjászerveződött szövetkezeteket, s kéri felvételét, vagy újakat alakítanak. Az ellenforradalom utáni köz­vetlen időszak óta napjainkig a megmaradt szövetkezetek szám­belileg megháromszorozódtak. Tizenöt községben előkészítő bi­zottság működik, ahol új terme­lőszövetkezetek létrehozásán fá­radoznak. Termelőszövetkezeteinkben általá­ban az agrárproletárok és a kispa- rasztok maradtak vissza, vagy lép­ték be. A meglévő tagság mintegy 26,5 százaléka nincstelen, földnélkü­li agrárproletár, 49,3 százaléka kis- paraszt, 24,2 százaléka pedig közép­paraszt. Ezen belül a régi középpa­rasztok 9,1 százalékban vannak kép­viselve, míg a tavalyi évben, az el­lenforradalom előtt a középparasz­tok a szövetkezeti tagság 43,2 száza­lékát képezték. Annak ellenére, hogy ma már mind több párt- és állami vonalon dolgozó elvtárs kapcsolódik be a szö­vetkezetek megszilárdításának és to­vábbfejlesztésének, a szövetkezetele számszerű gyarapításáért folyó mun­kába, azonban igen sok elvtárs az ok­tóberi események után a sponta­neitásra bízza a szövetkezeti mozga­lom továbbfejlesztését. Úgy gondoljuk, ez a szemlélet tart­hatatlan, mert igaz ugyan, hogy a termelőszövetkezetek és csoportok tagjainak kell elsősorban agitálni a kívülállókat, a szövetkezetek megerősítése, a mezőgazdaság szocialista átszer­vezése azonban megköveteli, hogy a kommunisták, különö­sen pedig a pártfunkcionáriu­sok több segítséget adjanak a termelőszövetkezetek tagságának a politikai felvilágosító munká­hoz. Termelőszövetkezeteink általában gyenge gazdasággal kezdtek dolgozni az ellenforradalmi események után. Különösen állatállományuk volt ke­vés a régihez képest. Leggyengébb 22 termelőszövetkezetünkben szarvas­marhából még a nyár folyamán is csak 2,9 db, tehénből 1,7 db, sertés­ből 0,4 db, kocából 0,3 db, juhból 22,4 db jutott 100 hold szántóra. Ezenkívül legtöbb szövetkezetünk kevés tagsággal, mindössze 10—15 családdal maradt meg, vagy alakult újjá. 27 termelőszövetkezetben az egy tagra jutó szántóterület még a jelen pillanatban is meghaladja a 12 kát. holdat. Igen hátrányos volt, hogy mintegy 18 termelőszövetkezet túlzott méretű háztáji gazdálkodást alakított ki. Ezenkívül 15 termelőszövetkezet vagy a tagságnak, vagy a kívülállók­nak adott ki kapásokat részes mű­velésre. Több termelőszövetkezetünk kü­lönböző munkamérési módszereket vezetett be (munkanapok, órabér). Ezen a téren az elmúlt hónapokban javulás állott be, szövetkezeteink 90 százaléka be­vezette a munkaegységgel való elszámolást, és több helyütt, ahol korábban óra­bérben, vagy munkanapokban dol­goztak, eredményességi munkaegy­ség jóváírásra tértek át. A barcsi Vörös Csillag szintén munkaegysé­gen alapuló, pénzértékekre számí­tott eredményességi munkaegység jóváírást végez. Az elmúlt negyedévben 72 lóval, 422 szarvasmarhával,, ezen belül 99 tehénnel, 643 sertéssel és 7554 darab juhval növekedett a szö­vetkezetek állatállománya. Ez még mindig nem kielégítő. 26 termelőszövetkezet ma sem ren­delkezik sertésállománnyal és 15 ter­melőszövetkezetben hiányzik a szarvasmarhaállomány és egy szö­vetkezetünk van — a kőröshegyi kertészeti tsz —, amely semmilyen közös állatállománnyal nem rendel­kezik. A szövetkezetek, négy-öt ki­vételével, biztosították a meglévő és várható állatállomány számára a szálas- és abraktakarmányt. Általában a tsz-ek mindjobban töreksze­nek a belterjesség irányába fej­leszteni gazdaságukat, mind több tsz vásárol állatokat, hogy a meglévő épületeket gazdaságosan kihasználják. Ennek ellenére még igen sok üres épület hever kihasz­nálatlanul a megyében. A félbe­maradt építkezések befejezését, né­hány kivétellel, a termelőszövetke­zetek és a tanácsok sem szorgalmaz­zák. A meglévő tsz-eket — bár gyen­ge taglétszámnak, s általában kevés földterülettel rendelkeznek — a meg­szilárdulásra való törekvés jellemzi. Ezt igazolja az a tény is, hogy 17 millió 237 ezer forint beruhá­zást terveztek az 1957-es évre, melyből 11800 000-et állami és 5 937 000 forintot saját erőből ru­háznak be. Szövetkezeti alap gyarapítására 2 441 000 forintot terveztek. A Megyei Pártbizottság kezdeménye­zésére a közelmúltban mintegy 68 tsz-t látogatott meg a megyéből és járásokból kiküldött közel 400 párt­munkás, illetve bank, MÉSZÖV és egyéb vállalatok könyvelői, akik se­gítették naprakész állapotba hozni az ügyvitelt. Négy-öt helyen egyál­talán nincs és öt-hat tsz-ben gyenge a könyvelő. Ezekre a helyekre igyek­szünk a volt tsz-ek könyvelőiből biztosítani, másrészt a kint járt könyvelő elvtársak segítik őket a zárszámadások elkészítéséig. A felülvizsgálatról beérkező jelen­tései?: arról tanúskodnak, hogy né­hány kivétellel megfelelő, sőt na­gyobb szövetkezetek vezetésére is al­kalmasak a jelenlegi elnökök. Bátrabban, felelősségteljesebben emeljünk szót a szövetkezeti mozgalomért A megyei, járási párt- és tanács­szervek az utóbbi két-három hónap­ban felsőbb utasítások nélkül is több-kevesebb kezdeményezést tet­tek, azonban még mindig nem sike­rült azon szerveknek a figyelmét a tsz-ek megszilárdítására és tovább­fejlesztésére megnyerni, amelyek­nek közvetlen kapcsolatuk van a tsz-ekkel, mint a földművesszövet­kezetek, gépállomások és egyéb vál­lalatok. A tsz-eknek megvannak a szocia­lista nagyüzemi gazdálkodásra alkal­mas épületük, területük többsége ta- gosított tábláikban van. Ma még sok helyen megtalálható az egyénileg gazdálkodó kilépett tagoknál a volt tsz-nek a törzsállománya. Ott élnek a falvakban az okos szóra váró, be­csületes dolgozó parasztok, akik sok esetben nem jószántukból, hanem fenyegetésre hagyták el szövetke­zetüket. Bátrabban, felelősségtelje­sebben kell hozzáfogni a termelő- szövetkezetek megszilárdításával egy­idejűleg a szövetkezeti mozgalom ki- szélesítéséhez. A megyei, járási párt­bizottságoknak nagyobb gondot kell fordítani a pártszervezetek létreho­zására. A 108 termelőszövetkezet és termelőszövetkezeti csoport közül mindössze 28-ban van pártszervezet, (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom