Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-19 / 194. szám

létfő, 1957. augusztus 19. SOMOGYI NÉPLAP c5#^ aéMaíií emlikiw 1 919 AUGUSZTUS. Leverték a Tanácsköztársaságot és Horthy 1 fehérterrorista legényei hozzáláttak a kommunistáit, a pro- árdiktatúrával szimpatizáló munkások gyilkolásához. Százával mé- írolták le az ártatlan embereket. Itt Somogy megyében, Kaposvá­ri, a Nádasdi erdőben, Csurgó környékén, Iharosberényben egymás­án kínozták meg, s gyilkolták le azokat, akik vezetői voltak az el­magyar munkáshatalomnak ... * * * Páncélvonat érkezett 1919. aug usztus elején a kaposvári vasút- .omásra. Megrakva fegyverekkel, bőrruhába öltözött terrorista lé­nyekkel. Ezek az ellenforradalmi banditák azonnal hozzáláttak, igv mesterkedéseikkel kiérdemeljék uruk, Horthy Miklós és a meg- rlás után ordítozó többi magyar főúr bizalmát. Kora reggeltől késő ;tig járták a várost, feldúlták a munkáslakásokat, keresték a »bű- isöket«. Mert bűnös volt az, aki a jobb, az emberibb élet és na- obb darab kenyér érdekében felemelte szavát. Félelmet, rettegést :oztak, amerre csak jártak. Egy napon elfogták szántó Imre élvtársat, a kaposvári direktó- im egyik tagját. Augusztus 4-e lehetett akkor. Magukkal hurcolták vasútá’<’omásra, s kegyetlenül megkínozták. Forrón tűzött akkor a ip. Szántó elvtársat a páncélvonat egyik nyitott kocsijában helyez- k el úgy, hogy testét betakarták és csak fejét hagyták szabadon, :t süttették, égették a kegyetlenül tűző nappal. Majd amikor ezt íegúnták, ütötték, verték a foglyul ejtett kommunistát... Napok múltak el. Senki nem tudta mi lett Szántó elvtárssal, szén azokban a napokban a fehérterroristák tobzódtak a gyilkosság- in. Akkor gyilkolták meg Latinka Sándort és elvtársait a Nádasdi- dőben, Ádám, Dohány és Farkas elvtársakat Iharosberényben. Né- íny nap múlva elterjedt a hír Kaposváron, hogy augusztus 20-án ilután.a Donnerban felakasztják Szántó elvtársat a strandfürdő ott lévő fűzfára. Fegyveres terroristák özönlötték el 1919 augusztus 20-án már ko- i délután a fűtőház mögötti térséget. Díszes ruhájukban megér­ezték a város urai. előkelőségei is, mintha valami látványosságra ér­eznének. Velük szemben pedig ökölbe szorított kezekkel, lehajtott Újéi sorakoztak a város proletárjai, hogy elbúcsúztassák Szántó elv- írsat és magukkal vigyék vértanúságának emlékét... Durva szitkok, ütlegelések között kísérik a vérszomjas pribékek már eddig is összetört, megkínzott foglyot. Odaérnek az öreg fűzfa alá. Vigyorgó fegyveres ugrik a fára és urkolja az egyik lehajtó vastag ágra a kötelet. A hurkot Szántó ívtárs nyaltára helyezik, közben szájába papírpénzt dugnak, majd fán lévő fegyveres a levegőbe rántja a megkínzott embert. Lapát- ú, fegyverrel ütik. Nem hal meg, mert azonnal visszaejtik a földre, ‘öbbször megismétlik ezt, közben a fegyveres pribékek gúnyosan vi- yorcgva az Tnternacicnálé első sorait éneklik. Nevetgélve hallgatja ezt a városi előkelőség, s ökölbeszorított ke­ikkel a város proletárjai. Aztán Szántó elvtárs teste leesett és em mozdult többet. Már bele akarták dobni az előre megásott gö- iörbe, mikor az ott lévő orvos, aki megvizsgálta, megszólalt: »még 1«. Belemártották Szántó elvtársat a közeli patak vízébe, eszméletre érítették és folytatták a kínzást, Addig, amíg utolsót dobbant a zív, szétnyíltak a görcsösen összes zorított ajkak, kiegyenesedtek a fájdalomtól összegörbült ujjak ... A vigyorgó banditák a holttestet beledobtál:: a gödörbe, s még ott 5 összetaposták, verték, majd nagy sietve betemették. Némán, köny- yező szemekkel hagyták el az ottlévő munkások a gyalázatos tett zínhelyét és megfogadták: »nem felejtünk el, Szántó elvtárs-«. A vá- os előkelőségei pedig egymással versenyezve próbáltak legalább egy .arabot megszerezni abból a kötélből, mellyel Szántó elvtársat meg- iyilkolták... Hosszú évekig állt azon a hely en az öreg fűzfa, néma tanúként, i borzalmas cselekedetre. A város urai kivágatták a fát, hogy az se mlékeztessen azokra a kommunistákra, akik a város szegényeiért ál- lozták életüket. Szántó elvtárs holtteste már régebben — pár nappal i gyilkosság után — eltűnt. Azt beszélik, hogy szülei, vagy pedig >arátai, elvtársai ásták ki, s temették el. Biztosat senki nem tud... Harmincnyolc évvel Szántó elvtárs halála után, mikor szabad ha­lában ünnepel a magyar nép, ünnepli az alkotmány születésének lapját, Szántó elvtársra is emlékezünk. Olyan időpontban ünnepe- ünk és emlékezünk, amikor frissen érezzük a néhány hónapja lezaj- ott ellenforradalom gyalázatosságát, amikor újra kommunisták vére lullott a magyar népért. 1919 után az eüeníorradalmárck huszonöt éven keresztül kínoz- ák a magyar népet, de 1956-ban csak néhány napig tobzódhattak. 1919 augusztusától 1945-ig és 1956 október 23-tól november 4-ig igen »ok kommunista áldozta életét, hullatta vérét a magyar népért. S AMIKOR annak az alkotmánynak születése napját ünne­-J pelj ük, amely lerögzíti a szabad magyar nép jogait és köte- .ességeit, arra gondolunk: Szántó Imre elvtárs és a többi mártír vére iem hullott hiába, ök is segítettek és segítenek bennünket ma is, logy soha többé ne engedjük senkinek, hogy szabadságunk megdön- ésére törjön. Szalai László. Munkaversennyel ünnepelnek Amikor szóbakerült a Nagyatád: Fonalgyérban, hogy mivel készül­hetnének legméltóbban az alkot­ni á-\v ünnepére, a fonalgyár műn­ké ...i egyöntetűen a munkaverseny melle'.! szavaztak. Többet és jobbat terme ií, erre van ma szükség, — mondták a gyár dolgozói, és esze­rint is végzik munkájukat. Agusz- tus 1-ével kezdődött meg a munka­verseny. A gyár valamennyi dolgo­zója részt vesz benne. A munkaver­seny legfontosabb feltételéül a se­lejt és a hulladék csökkentését ha­tározták meg. Augusztus első hetében az előor- sózóban az 1-es műszak érte el ezen a téren a legjobb eredményt. Hor­váth Istvánné és Óvári Imréné jár­tak itt az élen.A kis keresztorsózó- ban a II. műszak lett az első. Itt Szakos Feroncné és Farkas Rózsi mutattak példát. A gombclyagkészí- tőben ugyancsak a II. műszak érte el augusztus első hetében a selejt és a hulladékcsökkentésben a legjobb eredményeket. Simonies Rózsa, Ren­dek Andrásné és Tóbi Erzsébet ér­demel dicséretet. De nemcsak e három, hanem a gyár valamennyi üzemrészében, és nemcsak a megemlített dolgozók, hanem a ícnalgyár valamennyi munkása azon iparkodik, hogy a se­lejt és a hulladék csökkentésével elősegítsék a takarékosságot, az ön­költség csökkentését. A Nagyatádi Fonalgyár testvér­üzeme, az Újpesti Fonalgyár dolgo­zói az alkotmány ünnepére negyven nagyatádi dolgozót látnak három napra vendégül. A gyár vezetői úgy határoztak, hogy a csoportban he­lyet kapnak azok is, akik a munka- versenyben a selejt- és hulladék- csökkentésben a legjobb eredménye­ket érték el. A küldöttségben a gyár párt- és gazdasági vezetői és a KISZ szerve­zet fiataljai is részt vesznek. A KISZ fiatalok műsorral, szavalattal, egy- felvonásos jelenettel, énekkel és zeneszámokkal készülnek erre a ta­lálkozóra. így készültek a Nagyatá­di Fonalgyárban augusztus 20-ra, az alkotmány ünnepére. Többet és jobbat termelnek, mert tudják, hogy erre van ma legnagyobb szük­ség. Illusztráció egy most megjelent könyvből Illusztráció Palotai Boris Kegyetlen ifjúság című könyvéből. Nem érzik, hogy nincsenek szüleik Balatonszárszótól két- három kilométernyire, Gönnyetetőn, egy festő vásznára kívánkozó he­lyen van a József Atti­láról elnevezett gyer­meküdülő. A hatalmas udvarban, az egyszerű­en berendezett, tiszta épületben ilyenkor nyá­ron vidám gy rekek él­nek. Egészségükre, fej­lődésükre, mindennapi szórakoztató elfoglaltsá­gukra pedagógusok, ne­velők gondolnalc. ök he­lyettesítik a szülőket, azok szeretetét is miw.l- annyiuknál, mert akik itt üdülnek, kivétel nél­kül az állam gondozott­jai. A ragyogó napsütéses délutánon az ebédlő és az egyik hálóépület kö­zött, nagylombú fák alatt egy csoport lány az asz­talok körül talált szóra­kozást. Kis fejüket ösz- szedugják, néhány pilla­natig csendben vannak, aztán hirtelen felkacag- nak... Mások labdáz­nak, vagy az üdülő csendesebb részén ját­szanak, pihennek. Jó ilyenkor egy kis nyúj­tózkodás, hiszen reggel korán kellett kelni, mert a hajó, amely Tihanyba vitte át őket, nem vár álomszuszékokra. De ilyen, ezen a reggelen a 6u, lány közül- nem igen akadt. Hiszen mindenki számára izgató gondolat a visszhang-domb meg­mászása és a többi vár­ható, érdekes élmény. A kis kirándulók több­sége észre sem vette a sok gyaloglás fáradsá­gát. Fürdeni, sportolni alcartak még a hazatérés után. Ez itt egyébként is rendszeres elfoglalt­ságnak számít. A Po- mázról, Dévaványáról, Nagykanizsáról és Ka­posvárról jött lányok a svort nélkül el sem tud­ják képzelni napjaikat. Vannak atlétikai, úszó-, asztalitenisz-verseny k, és ami talán a legna­gyobb érdeklődést vált­ja ki: nyúlugró-bajnok- ság. A most üdülő cso­portban ezt a verseny­számot a kaposvári Zója Gyermeknevelő Intézet kis növendéke, Barsvári Évike nyerte. A többi sportágban nagykanizsai és pomázi kislány, Ara­nyos Borbála és Hor­váth Erzsébet vezetnek. 5fc a legfőbb várományo­sai a zárótábortűznél ki­adásra kerülő, az »üdü­lő legjobb sportlójá«- nak kijáró tábla csoko­ládénak. is. Az üdülő területén lé­vő pályán nemrégen »nagyszabású« kézilab­da-mérkőzést is rendez­tek a gyerekek. Az egyik csapat a »pomázi válogatott« volt, s a »ka­posvári vegyes« együt­tesben akadtak ellenfél­re. Ez utóbbi azért kap­ta a »vegyes« elneve­zést, mert a pomázi kis­lányok nagyon jól ját­szottak, s a vereségtől való félelem miatt az utolsó időben a somogyi gyerekek segítségére sie­tett az ugyancsak kapos­vári testnevelő tanár, Tarnóczai István is. A pomázi válogatottat azonban vigasztalhatja az a tudat, hogy ellen­felük még így is csak nehezen győzött. A gyerelcek foglalko­zásainak másik fő ré­szét az irodalmi előadá­sok, filmek■ megtekinté­se, a piros-kékek hatal- m.as számháborúja, no meg a fürdés és jóétvá­gyú étkezés teszi ki. Az ellátásra nincs is pana­sza senkinek. Ez minden szó, véleménynyilvání­tás nélkül megállapít­ható, mert a gömbölyű, egészséges színű arcocs­kák mindennél jobban beszélnek... Egy-egy csoport gye­rek két hétig nyaral Szárszón a József Atti­la üdülőben. Ez alatt felkeresik a nagy ma­gyar költő szobrát, lá­baihoz virágot helyez­nek, aztán néma megha­tottsággal néhány per­cet állnak azon a he­lyen, ahol József Attila a. vonat elé vetette ma­gát. A pedagógusok iro­dalmi félóra keretében megismertetik mindany- nyiukkal a munkásosz­tály költőjének életét. Beszélnek arról az idő­ről is, amikor a kis At­tila szintén állami gon­dozott volt. A Szárszón nyaraló kisgyermekek sorsa azonban összeha­sonlíthatatlan az övé­vel. A nép állama és nevelőik szerető gon­doskodással veszik kö­rül mindegyiküket. Min dent elkövetnek, hogy ne érezzék és igyekeze­tük révén nem is érzik, hogy nincsenek szü­leik ... —ger Négrfrontot! • • • »Népfrontot — de őszintén« — írta valaki címiként az Irodalmi Újság egy évvel ezelőtti számában, majd lejjebb teljesen a pártot hibáztatta a népfront hanyatlásáért. Úgy állí­totta be a dolgot, mintha — a júliu­si változások után (!) — nem kíván­ta volna őszintén e mozgalom fej­lődését. Azóta egy év múlt el. Itt állunk egy . ellenforradalommal a hátunk mögött — melyet az ilyen kételke­déssel és váddal írott cikkek is elő­segítettek — és most mi mondjuk: »Népfrontot!« — és nem írjuk mellé a feltételeket. Ellenkezőleg: feltéte­lezzük, hogy aki ma a népfront­politikát kívánja, abban dolgozni akar, az őszintén kívánja a nemzet felemelkedését, az ellenforradalom­ból is, a megosztottságból is. Tud­juk azt is, hogy aki ma a népfront- politika oldalára áll, az bízik a megújhodott párt erejében és ab­ban a képességében, hogy követke­zetesen véghez viszi a szocializmus felépítését hazánkban — tehát az a harcot választja. A harcot, a legne­mesebb cél érdekében. S kell-e a harc? Ne járjunk szemellenzővel soha, különösen ne ma: az ellenforrada­lom irtózatos károkat okozott a tár­sadalomban, lassan gyógyuló sebe­ket a közéletben és egyes egyének sorsában, összekuszálódott fronto­kat hagyott itt, a nagy gazdasági vérveszteség következtében meglas- súöott az építés előrehaladása, s megszaporodtak a kulturális forra­dalomban, a fejekben keletkezett reakciós beütések. A párt önmaga megtisztítása köz­ben, őszinte politikájával azóta mozgásba hozta az ország életét Ahhoz azonban, hogy minden erőt felszínre hozzon, a haladó erőket kivétel nélkül csatasorba állítsa, népfront kell. Haladó erőket írtunk, s valóban haladó erőkre gondolunk. Már most, az újrakezdésnél le kell szá­molnunk a Nagy Imre-féle »nem­zeti« egységgel, amelybe minden szólam és mindenki belefért és amelynek örve alatt sok mindent lerombolhattak az emögött megbújt ellenséges elemek, amit nehéz ve­rejtékkel felépítettek a haladó erők, a nép. A népfront a haladó erők össze­fogója kall legyen és az ellenforra­dalom ellenére igényeljük, sőt ép­pen azért tartjuk szükségesnek, nem taktikából és pillanatnyi szá­mításiból, hanem egész szívből és messzire nézve: egészen odáig, ahol az egész nemzet majd valóban találkozik, a közös célt felismerve és azért küszködve. Nem kis dolog, amire ma a nép­fronttal egyetértő emberek vároi- koznak: elemezni kell, megérteni­ük és magyarázniuk a népfront­politika eddigi útját, eredményeit és kudarcainak okait, látniuk kell a jelenlegi problémákat és reálisan megmutatni a jövő útjait. De neki kell gvűrkőzni. Enélkül nincs to­vábbhaladás. A múlt Amíg a szocializmus építése, cél­jai és módszferei megegyeztek adott helyzetünkkel, lehetőségeinkkel, népfront nélkül is mentek a dolgot. Amint azonban megindult a túlzot­tan gyorsütenaű fejlesztés, a kellő meggondolások és átmenetek nél­küli megoldásokat választották egyes politikai, gazdasági és kul­turális feladatok terén — a dol­gok beleütköztök az objektív és szubjektív akadályokba. Ennek kö­vetkeztében elkezdődtek az admi­nisztratív intézkedések, a gyanak­vás és vádaskodás légköre kezdett kialakulni. Az élet, a szocializmus fejlődött tovább, de kevesebb zök­kenővel mehetett volna, ha a hi­bák visszahúzó erőként fal nem lépnek. A párt 1953-ban felismerte a hi­bák gyökereit, köztük a népfront valóságos szerepét és jelentőségét is, s elindult a tömegeikkel való he­lyes kapcsolatok kiépítésének útján. Sajnos, itt is hiba történt: a nép­frontot túlságosan összekötötték Nagy Imre szereplésével, s ez volt a további problémák gyökere. Sok ember az ingadozó és hibás politi­kát hirdető Nagy Imre eltávolítása, az ezután következő éles, egymás­nak ellentmondó politikai változá­sok következtében ismét visszahú­zódott a népfront-munkától. Hozzájárult ehhez a helyzethez, hogy a gyakorlati tevékenységet is több tényező akadályozta: a nép­front csak mozgalom volt, szerveze­ti keretek nélkül, illetőleg igen kis csoportok, elnökségek képviselték, a kulturális, szociális és egyéb te­vékenység a már a népfront előtt kialakult tömegszervezetek és ál­lamhatalmi szervek feladatkörébe is tartozott, s ezt a mechanizmus nem alaikították át az új helyzet­nek megfelelően, ez a két tény sok párhuzamosságot okozott, ugyan­azon emberek hasonló ténykedését jelentette és nagy lekötöttségét fo­kozta. A népfront így bizonyos ér­telemben reprezentatív szervvé változott, tevékenysége egyes kam­pányok, ünnepségek rendezésére szűkült. Politikai és társadalmi szerepe, jelentősége csökkent. A jelen Az ellenforradalom eseményei most ellenkező előjellel hatnak a volt népfront-mozgalmi emberekre. A tevékenykedőknek akkoriban ál­lást kellett foglalniuk. Ez - egyesek nem eléggé alapos politikai kép­zettsége következtében — nem min­dig volt helyes, sokak egyenesen rosszul vizsgáztak a kétségtelenül bonyolult helyzetben. Mások éppen gerinces kiállásuk következtében üldöztetésben részesültek. Az elmúlt tíz hónap nem volt teljesen elég arra, hogy a félelem- érzet, a kételkedés eltűnjön a be­csületesen gondolkodókból. Sokan azonban máris újra jelentkeztek, tagjai az újonnan alakult járási és községi elnökségeknek. S ez a legpozitívebb vonása ma az újrainduló népfrontmozgalom­nak: teljesen új emberek, az ellen­forradalom viharában á nagy ve­szélyt felismerő kisparasztok, tsz- tagok, munkásemberek, volt cse­lédek, tehát a legmegbízhatóbb és leghűségesebb emberek állnak a népfront zászlaja alá. A jövő Nincs szükség vitára e téren: le­gyen népfront! Az ellenforradalom után őszintén magukbanéző embe­rek mind elismerik ezt. De hogyan tovább? Ez itt a kér­dés. Ügy, hogy a Hazafias Népfront­nak legyenek laza, de mégis látha­tó keretei, amelyekben helyet fog­lal a munkás, a paraszt és értelmi­ségi, s amely nemcsak ünnepségek rendezésére szorul, hanem a pár­huzamosságok megszüntetésével részt tud venni a mindennapi fel­adatok, a klubok, gazdakörök, az előadások szervezése révén a nép gazdasági, '■társadalmi és kulturális felemelése nagy munkájában. , A jövő tehát? Lesz népfront! A tanulságokat azonban mindannyiunknak, a- tár­sadalom minden osztályának és ré­tegének le kell vonnia. Vagy aka­runk szocialista demokráciát, — s akkor ebben a népfrontnak is ben­ne kell lenni; vagy nem akarunk szocializmust — és akkor nincs de­mokrácia, de népfront és a dolgozó nép egysége sem... A népfront-mozgalom bizonyíték lesz. Fejlődő munkája megmutatja, hogy lehetséges, sőt szükséges a nép összefogása a kis és nagy vészé* lyek, a bürokrácia, a túlkapások, a valódi ellenség ellen — a nép ügye, a felmelikedés érdekében. Vannak kételkedők, akik a nép­front hallatára mosolyogva húz­zák szájukat, nem hisznek benne; lésének ellenzők, akik nem bíznak majd a részvevők becsületességé­ben; lesznek mások, akik távol­tartják magukat mindentől, ami politika. Egy dolgot azonban mindenkinek — a mozgalomban részvevőknek is — meg kell érteni: konszolidációnk ugyan tüneményesen gyors, de hogy a haladó erők minden téren győzelemre jussanak, a közös szo­cialista politika, a tiszta közélet, a gondok közös vállalása, a nép fel- emelkedése megvalósuljon, — csak közös erőfeszítés következménye lehet. Ezért: népfrontot! Népfrontba, becsületes emberek! Csákvári János. Iif—Petrov: Aranyborjú (Európai, Kb. 400 oldal. — A regény főszerep­lője Osztap Bender, a kalandor, sok­milliós vagyon nyomára jut, amit egy Karéj ko nevű ember rejteget. A szélhámossággal szerzett milliók tulajdonosa nem .tud pénzével mit kezdeni, mert retteg a leleplezéstől. Bender zsarolással elvesz tőle egy­milliót, de pénzét ő sem tudja fel­használni. Átszökik a határon, azon­ban a burzsoá országban tüstént ki­rabolják. A történetet az írók kere­tül használják fel arra, hogy a szov­jet életnek az első ötéves terv elején tapasztalható hiányosságait kifigu­rázzák.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom