Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-22 / 195. szám
Csütörtök, 1957. augusztus 22. SOMOGYI NÉPLAP / 5 \z idő borús, a hangulat vidám volt fl munkás becsület és a paraszti szorgalom méltatása A délelőtti esőzés miatt az alkot- lány ünnepi nagygyűlés nem úgy, került, ahogy a rendezőség, a Ha- ifias Népfront és a vidékről beüt emberek ezrei szerették volna, 'élutánra azonban meggondolta mait az idő, s abbahagyta az önként állalt utcamosást. Kedves, melen- ető napsugarakat ugyan nem enge- ett át egyetlen felhő sem, dehát zzel már nem sokan törődtek, kü- ánösen amikor a szél is közbe leélt és néhány íuvalattal íelszárí- etta a pocsolyákat, no, meg ami- or a sok ember, aki már kora élután kisétált a Szabadság-park- a, meglátta a Virágos pályára teleült sok vásárolni-, enni-, inni-, sodálni-valót. Paplanok, szövetek, selymek töme- ei alatt roskadoztak a sátrak pol- ai, s egymásután kerültek le akasz- áikról női ruhák, férfi öltönyök, íűbőr és ballonkabátok. A Kaposvári Kiskereskedelmi fallalat műszaki és villamossági íkkeket árusító vásári részlegében a lótor és kerékpár belső gumikat apkodták az érdeklődők. Sokan ettek teleppel, vagy hálózati áramlat működő rádiót és még többen zerettek volna egy jó mosógéppel azatérni Irigyelték is azt a néhánv zerencsé-t, akinek jutott ebből a mznos szerkezetből. Egy ilyen, vósrual egybekötött agy ünnep alkalmával látsz; i jieg igazan, m,:ven sok a jne.j/é- en a rendes ti'rj. A Virágos r;á fára ellátogató családok nagt ré zének feje ugyanis ez alkalommal em akart beleszólni a vásá.fúíok- a. Hadd csínéi jók azt az asszoc/l kékéért és A városi tanácsháza épülete is lintha megfiatalodott volna erre napra. Hiába kergetett felhőket z égre a szeszélyes időjárás, 1957. ugusztus 20-án ha az ég nem is, e a szívek, az arcok derűsek, vi- áman bizakodók voltak. E napon árosszerte találkozókat adtak egy- lásnak a megye munkásai és pa- asztjai, hogy kötetlen beszélgeté- zkben gondolatokat cseréljenek rszágépítő munkánk soronkövetke- ő feladatait illetően. A Városi Nőtanács a városi ta- ácsháza nagytermében adott ta- ílkozót a megye és a város asz- zonyainak. így nem csoda, ha a inácsháza öreg épülete megfiatalo- otl néhány bensőséges, családiasán leghitt órára. Közel 150 fiatal és iősebb nő foglalt helyet a nagyerem terített asztalai mellett, sok onddal megküzdött munkás- és >araszt asszonyok. Miről esett szó ■özöttük? Mivel valahányon ar.yák 'oltak, beszéltek gyermekeikről, a özelmúlt véres eseményéről, az el- snforradalomról, beszéltek a megnyugtató, békés munkát ígérő je- znről és a harcot, küzdelmeket igé- ő jövőről. Eljöttek a baráti találkozóra a zovjet asszonyok is. Szerényen, zinte ész.tevéXlernül léptek a teem.be, mégis feléjük fordultak a zereteitől sugárzó arcok. Sőt, akadt találkozó részvevői közül olyan, ki külön rózsacsokorral üdvözölte két. Később, amikor megkérdeztük z idős özv. Kocsis Józsefnét, miért ötött külön rózsacsokrot, hiszen a ötanács is virággal várta a szövet asszonyokat, azt felelte: — Nekem hét gyermekem van s sok kisunokám. Megköszönni azt z áldozatot, amit a szovjet anyák óztak értünk novemberben, millió ózsacsokorral sem lehet. Már javában folyt az ismerkedés, eszélgetés, egymásután hangzottak el a pohárköszöntők a békéért és barátságért, amikor az ajtó felől igatott hangok jelentgették: — Jön Apró elvtárs! Hirtelen megbolygatott hangya- olyhoz lett hasonlóvá a felvirágo- ott nagyterem minden zuga. Mi ta- adás mindannyian igen vártuk azt percet, hogy kormányunk tagját xagunk között láthassuk, köszöntessük, megosszuk vele az ünnep- ís, alkotmányunk ünneplésének jaz örömét. És alighogy belépett Ipió elvtárs, megint Kocsis néni épeit a porondra. Ott termett a losolygó állmaférfi előtt maganz- elte rózsáival és míg átadta a sokrot, jobbról is, balról is megnyal:, ők meg inkább beültek a Magyar Csárdába, vagy a föklinú- vesszövetkezeli büfé kertjébe egy kis lacipecsenyével, virslivel megalapozott sörre. Délután, amikor a szabadtéri színpadon megkezdődött a kultúrműsor, férj és feleség szerepet cserélt. Az édesanya a kisgyerekekkel elment megnézni a kaposvári és vidéki művészeti csoportok előadását, az apa viszont a MEZŐSZÖV kisgép kiállítását látogatta meg. Nagy keletje is volt itt a különböző, gépi munkaeszközöknek. A Nagyberkiből bejött Nyers István vetőgépet vásárolt magának. »Régen szükség lett volna már rá« — mondta, miközben kifizette az árát. Ilyen gépet vásárolt egy lábodi és egy koröshegyi gazda is, míg mások répa-, szecskavágót, morzsolót, lószerszámot választottak. Rövid idő alatt elfogyott az újszerű, világítási árammal működő kis darálógép is. Nem fogyott el azonban a jó bor, a sör, s a sokféle harapnivaló a Virágos pályán. így hát, aki megvásárolta, amire szüksége volt, újra csak visszatért az ínyencségeket árusító sátrakhoz. Amint a Kiskereskedelmi Vállalat ruha, méteráru, cipő árusító részlegének pénztárában a bevett pénzmennyiség közeledett a 300 000, a műszaki és villamossági cikk árusítóknál a 110 000, a kisgép kereskedelemnél pedig a 30 000 forinthoz, úgy növekedett a borús idő ellenére is a vidám hangulat a Virágos pályán és környékén, a Szabadság-park kertvendéglőjében.- ger bar átlagért! csókolta, olyan igazi édesanyásan az arcát. Alig negyedórával ezelőtt olyan volt a terem képe, hogy új vendégeket nem képes asztal mellé fogadni. De íme mit tesz a barátság, a találkozó meghitt hangulata, amikor a Nőtanács titkára hivatalosan köszönti Apró elvtársat és a találkozóra eljött jugoszláv küldöttséget, már mindenki ül. Mindenki szívesen kínálgató asztalszomzsédra talált. Ami pedig ezután a helyfoglalás után következett, felejthetetlen élménnyé avatta az asszonyok találkozóját. Apró elvtárs átadta a forradalmi munkás-paraszt kormány üdvözletét a nótalálkozó részvevőinek, vendégeinek. — Október óta sok minden történt hazánkban — mondotta. — Gondolkodtunk es tanultunk az eseményekből. Országunk, mint tudjuk, sokat szenvedett., de minden lehetőségünk megvan arra, hogy legkevesebb két esztendő alatt begyógyítsuk a sebeket. Bízunk benne, hogy ez sikerül, hiszen minden munkában a nép iránt érzett felelősség és kötelességtudat vezérel bennünket. Valóban a néppel a gépért akarunk dolgozni, harcolni és ezt kérem önöktől is. A közvetlen, szívből jövő szavak ezután arról beszéltek, ami legfélelmetesebb gondja ma az emberiségnek'. Lesz-re háború? önök asszonyok, édesanyák sokat tehetnek a háború elkerülése érdekében. Ha az emberiség öntudatos része összefog, a bék: tartós lesz és elkerülhetjük a katasztrofális világpusztulást, mely évezredekkel vetheti vissza az emberiséget. Sokat tehetünk saját országunkban is a béke érdekében, ha testvérkém fogunk össze, gondolkodunk és cselekszünk. Kis ország vagyunk, áe az emberiség haladásához nagy értékkel tudunk hozzájárulni. Végezetül pedig emelem poharamat a békére és barátságra, népünkre, a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányra! Apró Antal elvtárs szavait, melyek a szív közvetlenségéből hangzottak el, számos felszólalás követte a vendégek részéről is. Majd a vendégek távozása után a nőtalálkozó részvevői táviratot intéztek az ENSZ ötösbizottságához, melyben tiltakoztak a magyar belügyekbe való beavatkozás ellen. Az 1957. augusztus 20-i nőtalálkozó emléke sokáig erőt és munkakedvet ad azoknak az asszonyoknak, akik ezen részt vettek.- L i id bülföldi (aweb Bukarest (MTI). Ho Si Minh, a 'ietnami Demokratikus Köztársaság Inöke és kísérete kedden délután bukaresti köztársasági stadionban aiálkozott a román főváros dolgodéval. A nagygyűlésen több mint 0 000-en vettek részt. Moszkva (TASZSZ). A Szovjetunió Legfelső Tanácsának elnöksége a Szovjet Szakszervezetek fennállásának 50. évfordulója alkalmából a Szovjetunió szakszervezeteit Lenin-renddel tüntette ki. Apró Antal elvtárs a cukorgyári találkozón D ÉGI BARÁTI KAPCSOLATOK fűzik egy- máshoz a cukorgyári munkásokat és a szabadi Győző Tsz tagjait. Augusztus 20-án a szövetke- zetbeliek közül annyian, ahányan csak elfértek saját tehergépkocsijukon, eljöttek vendégségbe a gyáriakhoz. A gyár munkásai, meg a Célgazdaság dolgozói együtt vonultak a nagygyűlés színhelyére, a Vörös Csillag mozihoz. A szabadiak kicsit megkéstek, mert a szemerkélő eső miatt kétkedve indultak útnak, de a mozinál találkoztak vendéglátóikkal. Az ünnepi gyűlés után a Cukorgyár tágas, modern ebédlőjében közös ebéden vettek részt. Egy óra után m>ar nem sók maradt a 230 ebédből. Közben összekoccantak a pöharak, s a barátság elmélyítéséről szóltak a pohárköszöntők. Sza- tóri Jenő, a gyár szakszervezetének elnöke a tsz- parasztok szorgalmát méltatta. Elmondta: azért patronálják ők a Győző szövetkezetét, hogy segítsék erőre- kapni, hogy megszilárdulva vonzó pédát mutasson az egyénieknek. A szövetkezet elnöke néhány közvetlen meleg szóval dicsérte a cukorgyáriak munkásbecsületét. — Úgy dolgozunk, hogy méltók legyünk a munkásosztály támogatására — mondta, s egyben kérte a vendéglátókat: zárszámadáskor adják vissza ezt a baráti látogatást a tsz-ben. A kultúrotthon egyik helyisége ritkán volt tanúja ilyen vidám hangulatnak, mint ezen a délutánon. Lévai tangóharmonikájának, Mózner Jancsi zongorájának hangja, meg az ütemes dobolás táncra perdítette a Célgazdaság gázlói gépkocsivezetőjét, Sántha Józsefet, meg a mellette helyetfoglaló csinos kislányt csakúgy, mint a Cukorgyár szakácsnőit, partnereikkel együtt. Fokozódott az érdeklődés, amikor hírül vették, hogy Apró Antal elvtárs is ellátogat a gyáriak baráti találkozójára. Öt óra után a proletárinternacionalizmus egy kis darabkája szorult ide a kis terem négy fala közé. Itt volt egy szovjet tiszt elvtárs, meg a városunkban tartózkodó jugoszláv küldöttség — magyar munkások, parasztok, s a közülük való párt- és állami vezetők kis csoportja körében. Apró Antal elvtárs, a miniszterelnök helyettese rövid beszédet mondott az ünnepi találkozó részvevői előtt. Főleg a gazdasági kérdésekről, a termelési feladatokról szólott. Vázolta, milyen szerepet tölt be a magyar népgazdaság a világgazdaságban, s hogyan állja meg helyét a világpiacon a magyar munkások, dolgozó parasztok kezemunkája. Nyomatékosan hangsúlyozta: nem elég csupán termelnünk, biztos felvevő piacot is kell — méghozzá jóelőre — teremtenünk eladó áruinknak: a magyar cipőnek, dömpernek, kombájnnak, műszemek. Világméretű harc folyik a technika megújításáért, tökéletesítéséért — ebben a harcban nem hagyjuk legyőzni magunkat. Vannak jóeszű embereink, dolgoskezű munkásaink — a mérnökök, akadémikusok, tudósok és a kétkezi dolgozók összefogása előbbre lendíti a magyar technikát. Ehhez az kell, hogy jobban vigyázzunk szakembereinkre, mert rájuk olyan szükségünk van, mmt a levegőre. Ezért minden támadással szemben megvédjük a haza hasznán munkálkodó szellemi dolgozóinkat. Beszélt Apró elvtárs az ország népének ellátásáról is. Elmondta, hogy a forint szilárd, most már nem fenyeget inflációs veszély. A lakosság élelmiszerszük- ségletónek kielégítésére a főbb cikkekből — kenyér, hús, zsír, stb. — jelentős tartalékaink vannak. Gondot okoz azonban a cukorellátás. Csökkent a vetésterület, így külföldről kell cukrot behoznunk. Ebből azonban nem csinálhatunk gyakorlatot, magunknak kell az ország cukrát megtermelnünk. A gyár dolgozói fordítsanak megkülönböztetett gondot a cukorrépa feldolgozására az elkövetkező idényben, a termeltetők pedig szorgalmazzák jobban a szerződéskötést. Major György, Molnár Sándor, Pittner Géza, Simon István — a gyár és a Célgazdaság dolgozói, vezetői nagy megelégedéssel fogadták Apró elvtárs okfejtését, amellyel bebizonyította: minden nehézség ellenére is egyre előbbre megy a kommunista eszme, ez az igaz ügy és mindjobban rázza gyarmatokon és anyaországokban egyaránt a kapitalizmus várát. Végül arra kérte a gyáriakat: tartsanak rendet, fegyelmet üzemükben, s honosítsák meg az öntudatos munkát. Biztosítsák, hogy ne az élősdiek, a lógósok, hanem a munkaszeretők kapjanak több bért becsületes helytállásuk viszonzásául. — A munkában megőszült kedves barátaimnak és a szorgalmas fiataloknak egyaránt jó szerencsét és sok sikert kívánok — fejezte be mondanivalóját Apró Antal elvtárs, az egykori építőmunkásból lett államférfi. Ü NNEPET ÜLTEK A CUKORGYÁRIAK, s köznapi dolgokról hallottak Apró elvtárstól. Nincs ebben semmi ellentmondás, sőt így van ez rendjén. Hiszen — amint mondotta is — ez a prózai dolog, a mindennapi derekas termelőmunka, ez az alapja életünknek, s az egyre növekvő termelés a záloga életkörülményeink állandó javulásának. Bízunk benne, hogy nem hiába mondta el mindezt ebben a kis szobácskábán, szűkebb munkáskörben Apró elvtárs. Tabék Lajos elvtárs, a gyár igazgatója tömör válaszában ígérte: a cuikorgyáriak tettekkel támogatják ezután is az országvezetést s jó munkát kívánnak a forradalmi munkás-paraszt kormánynak. A munkások, parasztok összefogásának erősítése, az országvezetés és a nép közelebb kerülése egymáshoz — ennek volt egy kicsiny, de erős láncszeme a cukorgyári találkozó. (kutas) Cukor répatermelők! A cukorrépa árát a munkás-paraszt kormánv rendezte. Az új cukorrépa-ár a szerződéses cukorrépatermelők által átadott minden mázsa cukorrépáért a következő: a) métermázsánként az eddigi 9,— Ft helyett IO,— Ft készpénz b) 2 kg kristálycukor helyett 3 kg kristálycukor A termelő kívánságára kristálycukor helyett 10,60 Ftkg térítési árat kell a termelő részére kifizetni. Ingyen, térítés nélkül, változatlan mennyiségben megilleti a cukorrépatermelőket az eddig biztosított mellékjárandóság, így 65 kg egysser préselt nyers répaszelet, vagy 3 kg szárított répaszelet és 0,50 kg melasz Ha a termelő nedvszelet-járandóságát természetben nem veszi igénybe, azért métermázsánként 4,— Ft térítést kap, az át nem vett melaszért pedig métermázsánként 80,— Ft térítés jár. A korábban érvényben volt többtermelési prémium megszűnik. A megállapított új ár egyaránt érvényes mind a termelőszövetkezetekre, mind az egyéni termelőkre. Ezek a feltételek biztosítják a cukorrépatermelés nagy jövedelmezőségét. Kérjük cukorrépatermelőinket, hogy az új és nagy jövedelmet biztosító cukorrépa-ár alapján piielőbb egészítsék ki eddig megkötött szerződéseiket, illetve akik még nem szerződtek, kössék meg 1957. évre szóló cukor- répatermelésí szerződésüket a községi megbízottnál. SÁRVÁRI CUKORGYÁR
