Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-22 / 195. szám
ZILAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 195. szám. A KA 5« FILLER Csütörtök, 1957. augusítus 22. Kádár János elvtárs több mint százezer ember előtt beszélt az alkotmány ünnepen, Kisújszálláson fl dolgozó nép állal támogatott, politikai életünkben aktív szerepet betöltő Hazafias Népfrontot akarunk A Hazafias Népfront nagygyűlése Kaposvárott Augusztus 20-án, alkotmányunk napján, az új kenyér ünnepén zenés ébresztőre ébredt a város. Az ytcák hangosak lettek a készülődés zajától és ritkán látott forgalom kerekedett — az ünnepségekre gyülekezett egész Somogy megye dolgozó népe. Szemerkélő esőben érkeztek meg különvonatokon, feldíszített gépkocsikon, szekereken és kerékpárokon a falvak dolgozói, tsz- és egyénileg gazdálkodó parasztok. Száz és ezer számra jöttek kisebb-nagyobb csoportokban, zászlók és táblák alatt a kaposvári gyárak, üzemek, vállalatok és hivatalok dolgozói, hogy mindannyian részt vegyenek e nagy nap ünnepségein. Pontosan tíz órakor megkezdődött a nagygyűlés, melyet a rossz időjárás miatt a Vörös Csillag fii mszínházban tartott meg a Hazafias Népfront. A szépen feldíszített emelvényen helyet foglaltak a megye és a város párt, tanács, KI SZ, Nőtanács és Népfront, a Szovjet Hadsereg és a Magyar Néphad sereg, valamint a gyárak és földek dolgozóinak képviselői. Eljöttek a Népfront megyei bizottságának meghívására Eszékről a jugoszláv párt- és tanácsszervek képviselői is. A Vörös Csillag filmszínház megtelt ünneplő dolgozókkal. Mintegy 1000—1200 ember töltötte meg a szé ksorokat, s kinn az esőben esernyők, esőköpenyek és a fák koro nái alatt gyűltek a hangszórók köré, amikor Varga Károly országgyűlési képviselő, a Népfront megyei elnöke megnyitotta az ünnepi nagygyűlést. Hatalmas taps közepette lépett a mikrofon elé Apró Antal elvtárs, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, az MSZM IP Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnökhelyettese, hogy megtartsa ünnepi beszédét. Tisztelt nagygyűlés! Somogy megye dolgozó népe! Munkások, dolgozó parasztok, néphez hű értelmiség, fegyveres testületek tagjai, somogyi fiatalok! Először is engedjék meg, hogy átadjam Önöknek, Somogy megye dol- - gozóinak a párt, a' kormány, a Hazafias Népfront testvéri üdvözletét és köszönetét azért a bátor helytállásért, amelyet Somogy megye dolgozó népének döntő többsége az ellen- forradalom ellen tanúsított, s azért az áldozatos építő munkáért, amelyet az ellenforradalom leverése óta hazánk politikai, gazdasági helyre- állításáért, az alkotmányos rend megszilárdításáért folytattak. Tíz hónap választ el bennünket a szégyenletes októberi ellenforradalomtól. Augusztus 20-án, az alkotmány ünnepén az ország minden részében gyűléseken beszélnek a dolgozók milliói előtt, beszélnek a párt, a kormány, a Hazafias Népfront vezetői, találkoznak a néppel, elmondják a dolgozóknak őszintén, nyíltan az ország gondját, baját, azt, hogy hogyan állhatott elő olyan helyzet, Mi, magyarok —- nem nagy dicsőségünkre — múlt év októbere óta a világérdeklődés középpontjába kerültünk. A haladó emberek, munkások, parasztok, értelmiségiek mind az öt világrészben a kapitalista és a szocialista világban egyaránt azért érdeklődtek sorsunk, jövőnk iránt, mert féltették a magyar népet, hogy elveszti az évszázados harcok során megszerzett jogait, szabadságát, szocialista vívmányait. Ezek a jószándékú érdeklődők, akik bennünket féltettek, óvtak, az ellenforradalom elleni harcunkban segítettek, ezek teszik ki az emberiség döntő többségét. Az öt világrész minden táján voltak sorsunk iránt más érdeklődők is. Ezeket már nem ilyen becsületes testvéri szándék vezette. A kapitalisták, imperialisták és a szocializmus minden rendű ellensége annak örült — bár az öröm korai volt —, hogy a második világháború után felszabadult népek száz milliói közül végre óhajuknak, álmaiknak megfelelően Magyarország kiszakad a szocialista táborból és ez számukra — tőkés kormányok, gyarmatosító bankárok, királyok, imperialista hódítók számára — nagy győzelem lett volna. Nagy volt a készülődés a hazajövetelre a Habsburg-családban. Ottó a királyi koronával akart hazaindulni, mások pedig nyugaton az imperialisták által pénzelt ellenforradalmi hadsereg szervezéséhez fogták. Azok, akiket a nép a hatalomból, az országból elkergetett, az úgynevezett «történelmi osztály« tagjai, a világ minden tájáról elindultak októberben hazafelé, új honfoglalásra. Azok bedig, akik itthon maradtak, volt hogy a szocializmus építése közben ilyen szégyenletes és káros esemény következhetett be, mint az október 23-i ellenforradalom. Régen volt Somogybán ilyen nagygyűlés, s ezt az alkalmat szeretném felhasználni arra, hogy ne csak a történtekről beszéljek, hanem a jövőről is, arról, hogy milyen elgondolások alapján akarjuk építeni a szocialista Magyarországot. Az a véleményünk, hogy a jövőben is — úgy, mint az elmúlt hónapokban — a párt, a kormány vezetői minél többet legyenek a nép közötti és beszéljék meg, tárgyalják meg a néppel, amit tesznek, vagy amit tenni akarnak. Ez kétszeresen hasznos dolog. Tájékoztatni az embereket az ország ügyeiről, ez bizalmat és segítséget jelent a feladatok megoldásában. A vezetőknek pedig azért hasznos, mert megismerik a dolgozó nép véleményét, így könnyebben meg tudják különböztetni a jót a rossztól. Kevesebb hibát követnek el, mert »-több szem többet lát« régi közmondás elve a politikában is hasznos. földbirtokosok, iparmágnások, főpapok sem maradtak tétlenül, hanem hosszú ideje készültek a revánsra. Ezek az urak nem azért készülődtek haza, hogy megvédjék a munkás-paraszt államot, (annak vívmányait, az alkotmányt, a földreformot, a bankok, a gyárak államosítását, hanem azért igyekeztek, hogy visszavegyék a földet, visszavegyék a gyárakat és a szocialista világból a kapitalista világba taszítsák Magyarországot, megsemmisítsék nagy reformjainkat, szabadságunkat, törvényeinket, alkotmányunkat. Ezek miatt a szégyenletes ellen- forradalmi események miatt kerültünk mi, magyarok a világérdeklődés középpontjába október óta. Tíz hónap telt el az ellenforradalmi felkelés időpontjától. Mi jellemzi mostani helyzetünket, belpolitikánkat, a megmentett munkás-paraszt hatalmat, egész életünket? Belpolitikánkat az jellemzi, hogy az emberek békésen élnek, dolgoznak, örülnek, hogy helyreállt a rend Először is az, hogy az emberek békésen élnek, dolgoznak, örülnek, hogy helyreállt a rend. Többségük támogatja a párt, a kormány politikáját, mint egyedüli helyes politikát a munkás-paraszt hatalom megvédésére, a szocialista Magyarország felépítésére. Látják az emberek, hogy az élet minden területén kijavítjuk az ellenforradalom által okozott károkat, amelyek óriási méretűek. Helyrehozzuk a régi állami és pártvezetés hibáit, az ország erejéhez mérten javítjuk, emeljük a dolgozók életszínvonalát. Ilyen politika után most józanodnak ki azok is, akiknek fejét október —novemberben megzavarta az ellenforradalom, akik nem bűnösök, de áldozatul estek az anarchiának. Most látják, hogy milyen bűnös dolog volt néhány, a dolgozó nép érdekeit eláruló, megzavarodott író, újságíró, politikus, itt-ott áruló katonatiszt után szaladni, az általuk kezdeményezett tüntetéseket, sztrájkokat támogatni. Tíz hónap után mi, magyarok megint a világ közvéleményének középpontjába kerültünk éspedig azért érdeklődnek utánunk, hogy hogyan sikerült rövid hónapok alatt helyreállítani a rendet, megjavítani a gazdasági életet, elindítani a termelő- munkát, felszámolni az ellenforradalmat, visszaállítani a munkás-paraszt hatalom törvényes rendjét. Most is az a helyzet, mint ami októberben volt, hogy az emberiség döntő többsége, amely szabadságot, békét, demokráciát akar a világnak, örül a magyar nép sikereinek. Az emberiség kisebb része, töredéke, az urak, gyűlölnek bennünket sikereink miatt és a «magyar ügyet« az ENSZ elé viszik. Természetesen mi is ott leszünk. Az elmúlt 12 év alatt minden elkövetett hiba ellenére, amelyek kijavítását most nagy erővel folytatjuk, a magyar társadalomra az jellemző, hogy az egész gazdasági, politikai életünk a végrehajtott reformok következtében az iparban és a mezőgazdaságban hatalmasat fejlődött. Ez a fejlődés látható kulturális életünkben, egész életünkben is. A mai Magyarország társadalmi berendezkedése, gazdálkodása nem hasonlít a régire. A hatalomból a Horthy-kor- szak idején kizárt, sok esetben politikai jogaiktól is megfosztott dolgozók kerültek az állam, a közigazgatás, a hadsereg, a politikai, társadalmi élet különböző területein vezető helyekre. Azt az előnyös változást, amely az új, szocialista magyar társadalomban a dolgozó nép erőfeszítései nyomán végbement, elhallgatták az ellenforradalom szellemi előkészítői. Ök csak a hibákat emlegették, azokat nagyították fel. így volt ez az országban, de így volt Somogybán -is. A somogyi ellenforradalmárok arról hallgattak, hogy milyen nagy feudális birtokok voltak a megyében, hogy több mint százezer földnélküli volt Somogybán, és hogy a szocialista rendszer kergette el a Festetich, Andrássy, Hunyadi grófokat, hercegeket, bárókat a nép nyakáról. Drága leckét fizettünk azért, amiért elnézőek voltunk az ellenséggel szemben Csak azóta van szabadság hazánkban, amióta a Szovjetunió felszabadította az országot. Ezt elhallgatták azon a bizonyos október 19-i »Somogyi összegezés« vitáján, amelyről ha utólag gondolkodik az ember, szégyenkezik miatta. Ugyanis itt, a Vörös Csillag filmszínházban sok száz részvevő jelenlétében egy Márkus nevű író úr és néhány csatlósa alaposan kioktatta a somogyi parasztokat, hogy itt a megyében nincsen semmi jó, itt minden csak rossz és 12 év alatt nem volt eredmény. Sajnos, nagy hiba volt az ilyen Márkusokat azonnal le nem tartóztatni. Október 23 előtt hosszú hónapokon át megtűrtük, hogy a sajtóban, rádióban, a politikai életben ilyen Márkusok, Losonczyak, Déry Tiborok és Háy Gyulák rágalmazzák a népet, a munkáshatalmat. Drága leckét fizettünk azért, mert ezekkel az urakkal és saját hibáinkkal szemben elnézőek voltunk. Más kárán tanul az okos — mondja a közmondás. Sajnos, mi saját kárunkon kellett hogy tanuljunk. Ma, az alkotmány ünnepén, büszkék lehetünk arra, hogy az ellenforradalommal szemben megvédtük a népi hatalmat, megvédtük alkotmányunkat, amelyben mindazok a jogok és kötelességek vannak lefektetve, amelyek meghatározzák szocialista rendünk lényegét. »Országunkban minden hatalom a dolgozó népé«. — »A Magyar Népköztársaság a munkások és parasztok állama«. Országunkban nem a vagyoni kiváltságok, születési előjogok szabják meg az ember értékét, helyét a társadalomban, hanem a dolgozó nép, a haza érdekében végzett munka, a dolgozó nép ügyéhez való tántoríthatatlan hűség. Ezt a hűséget szegte meg Nagy Imre, amikor feladta a munkás-paraszt hatalmat, amikor a szocialista táborból való kilépést, a nyugattól való segítséget hirdette, amikor megszegve esküjét, nem maradt hű az alkotmányhoz, amikor semmibevette az országgyűlést, a legfőbb törvényhozó testületet. Olyan döntéseket hozott kabinetjével, amelyek alkotmányellenesek, népellenesek, törvényellenesek voltak. Nagyon örült a kapitalista nyugat Nagy Imre döntésének, lapjaikban első oldalakon hirdették Nagy Imre és kabinetjének programját, célkitűzéseit, mert tudták, hogy ha még néhány hétig tart az ellenforradalom, akikor elsöprik Nagy Imrét is, megsemmisítik az alkotmányt is, megsemmisítik a magyar nép törvényes jogait és vissza lehet térni vagy a királysághoz, vagy valamilyen fejedelemséghez és újból a hercegek, főpapok, földbirtokosok, tőkések uralA szocializmus építésének során — nem akarom megismételni az eredményeket, vívmányokat — sok hibát követtünk el. Az iparosítás terén: nyersanyagban szegény ország vagyunk és egyes területeken anyag- igényes ipart fejlesztettünk és a hazai nyersanyag feltárással keveset foglalkoztunk. Túl sok beruházást kezdtünk el és ezáltal kevés jutott az életszínvonalra. A beruházások nem voltak mindig gazdaságosak. A mezőgazdaságban — itt Somogybán is — sok helyen erőszakosan folyt a tsz-fejlesztés. Ez hiba volt, 1953 júniusában a Magyar Dolgozók Pártja ezeket a hibákat felfedte, határozatot hozott és a Nagy Imre által elmondott kormányprogramban hozta nyilyános- ságra. De ez a párt álláspontjá, kritikája volt, nem pedig Nagy Imréé. 1953 után gazdasági, politikai életünk számos területén hozzá is kezdtünk a hibák kijavításához. Ezek közismert tények, de nem vettük észre — és ez a mi hibánk —, hogy amíg a párt, a kormány többsége a hibák kijavításán dolgozott, egy csoport szervezkedett, bírált, kritizált mindent, amit építettünk. Az országban féktelen demagógia folyt, beépítették embereiket a hadseregbe, rendőrségbe. Október 23. előtt, amikor a magyar kormány és pártvezetés tagjai számosán Jugoszláviában voltunk, szimpátia megmozdulás címén október 23-ra nagy tüntetést szerveztek Budapesten. Ahogy leléptünk a Jugoszláviából visszajövő vonatról, egyenesen az ellenforradalomba léptünk be. írók, tanárok, ifjúsági vezetők azt állították, hogy ez egy »békés tüntetés« lesz, ezért visszavontuk a tüntetés betiltására hozott határozatunkat. 23-án este már fegyveres harc folyt á rádiónál, lefoglalták a középületeket, támadták a párthá- zákat, telefonközpontokat, vagyis ez egy előkészített fegyveres felkelés, nem pedig békés demonstráció volt. Nagy Imre emberei a párt vezetésémát lehet fokozatosan visszaállítani. Olyan társadalmat akartak létrehozni, ahol nem a népnek, a munkának van becsülete, hanem az előjogoknak, a származásnak, a vagyonnak, és az ember értékét az szabja meg, hogy mennyi pénze van, mennyi munkást zsákmányol ki. A Nagy Imre-kor- mány egyik tagja, egy Bibo nevezetű egyén már el is készítette az új alkotmánytervezetet, amelyben »törölték« a népköztársaság szót, csak köztársaság lett volna Magyarország, tervük nem sikerült. Nem sikerült, mert történelmünkben először 1943- ben, másodszor pedig 1956-ban segített megakadályozni a Szovjetunió,, hogy a kapitalista ellenforradalmi rendszer hatalomra kerüljön. Sok szenvedésen ment át a magyar nép ezekben a hónapokban. Sokat szenvedett félrevezetett ifjúságunk. A téveszmék, a hazafiasnak látszó és hamis jelszavak megzavarták sokszor a józan látókat is. Tegnapelőtt vették át azoknak a hősöknek hozzátartozói, özvegyei, árvái a kitüntetéseket, akik az ellenforradalom ellen vívott harc közben haltak hősi halált. Arra gondoltam a kitüntetések átadásakor, hogy a gyászolók száma sokkal nagyobb lenne, ha nem buktatjuk meg a Nagy Imre-kormányt, ha nem hívjuk segítségül a szovjet hadsereget, akkor a gyászolók ott sírnának az ország minden falujában, városában. És itt, Kaposvárott má nem tartanánk népgyűlést. A munkás-paraszt forradalmi kormány most, amikor az ország népével együtt falvakban, városokban ünnepli augusztus 20-át, alkotmányunk születésének napját, megfogadjuk:. azokat a jogokat, szocialista elveket, amelyeket alkotmányunk lerögzít, megvédjük mindenkivel szemben, aki kezet emel a népi hatalomra, a nép jogaira, szabad- . ságál'a. ben és a kormányban ezt a fegyveres felkelést nemzeti forradalomnak nevezték és mindent elkövettek azért, hogy a hadsereg, rendőrség ne tudja szétverni a tüntetőket. Ezután következett a rádió ostroma, a tűzszünet, statárium, majd annak visz- szavonása. Budapesten kislétszámú hadsereg állomásozott. Ezekben a napokban Nagy Imre miniszterelnök lett. Október 26-án alakult meg az új kormánya, amely egyszer ült csak össze, amikor megalakult. Két nap után ezt a kormányt feloszlatták és utána lett a kabinet. Kétharmad többségű kommunista kormányból rövid napok alatt polgári többségű kormány lett. Nagy Imre megakadályozta, hogy az ellenforradalom tűs- fészkeit szétverjük. Lemondással fenyegetőzött. A hadsereget és rendőrséget megzavarta az a tény, hogy a fegyveres ellenforradalmárokat nemzeti felkelőknek nevezték. A magyar fegyveres erők kevésnek bizonyultak, mert felnyitották a fegy'- verraktárakat, tízezerszámra vitték ki a fegyvereket a raktárakból és felfegyverezték a szökött rabokat. A pártvezetésben és a kormányban Nagy Imre is bent volt. Látva a helyzetet, a szovjet csapatokat hívtuk segítségül. Nagy Imre nyíltan nem merte ellenezni, hogy ő nem javasolja a szovjet csapatok behívását, de nem volt más kiút. Titokban elvbarátait utasította a hadseregben, hogy ne lépjenek fel fegyveresen az ellenforradalmárokkal szemben. Ugyanakkor kiadta az utasítást, hogy a hadsereg vezetését vegyék át a katonai forradalmi tanácsok. A minisztériumokban is megalakították a forradalmi bizottságokat, félreállították a tanácsokat, megalakították a nemzeti bizottságokat. A Nagy Imre-kormány napról napra jobbra tolódott. Engedélyezte a többpárt rendszert, követelte a szovjet csapatok visszavonulását, amely meg is történt. Ezekben a napokban (Folytatás a következő oldalon.) A világérdeklődés középpontjába kerültünk Hogyan és miért következett be október 23-a? Miért volt szükség a szovjet csapatok beavatkozására?
