Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-18 / 193. szám

Vasárnap, 1A57. augusztus 18. SOMOGYI NÉPLAP 3 Gondolatok egy emlékmű elolt Karjátok egymást, elvtársak, marjátok?... Prológus {Olvasó mindent iátni fogsz itt, {Amit október eqy üzemre hozott, {Bár a cikk névről senkit se szólít. «S ha az utolsó betűt majd elolvasod, ♦ Teli tüdőbők szívből, qondolatban j Kiálts velünk eqy jó naqyot: Elég már, elvtársak, hagyjátok abba Inkább a jövőbe vágjunk ablakot! Környezet Alkonyatba hajló augusztusi dél­in van, a szabadság-parki szov- t hősi emlékmű előtt ülök egy ya­rn. Szerényen ölelget az matter­'s nyári szellő. A szobrot élénk- | ld színek övezik, háttér a szür- iskék végtelen. A lebukó nap anybíbor fénye beragyogja a fe- •r szoboróriást, az aranybetűket, a vörös katonát a győzelem zász- T _ .... jával. A talapzaton a kegyelet f fgy kozepnagy vallalat, irodával, rosszegfűs koszorúi. : telephelyekkel, három megye sze­A varkban nezsaő életteli zai I lessegeben. Van itt kérem minden, in ^sak az iskola' csendes még ltelefon. akták’ bérelszámolás, bn- in, csak az iskola csendes meg. ; gádok könyvelés is. Nők és férfiak ezem a szobrot es eszembe jut, j* ^ ^ vannak vezetök; az °9l Z%°benen-’ °T teTVo 5igazgató, a párttitkár, és az üb-el­miboktol volt sarga a park, ellen- | nök. p0íitUíai értelemben vannak iges sötét erők, elvakult és rossz- «^g jj-j- közömbösök és becsületesek, idulatú emberek ezt a gyönyörű Ikotást akarták lerombolni, eze- et a sírokat akarták feldúlni, meg- ecsteleníteni. Kik fekszenek itt, zekben a sírokban? Katonák, jó- avaló, egyszerű emberek, kik a aesszi, havas Szibériából, vagy a orró Közép-Ázsiából, Ukrajnából öttek, ahol épp olyan a tavasz, a t Még a vakablaknál is világosabb, lyár, mint minálunk... Ide jöttek ; hogy a három nagy marja egy- zer veszélyen, vérzivataron át, ott- ' mást. Az igazgató nem tetszik az '.on hagyva feleséget, anyát, gyér- ♦ üb-elnöknek. A párttitkárnak nem neket, eljöttek, hogy életet, békét, * tetszik az igazgató és az igazgató ór­aimért mi annyit véreztünk, sza- J r°l az üb-elnökre és némileg a párt- xidságot hozzanak nekünk. ; titkárra is. Látszólag persze minden A hősi sírok gondozottak. A szó- j rendben megy. Rendszeresen csz- ior égbenyúlva, diadalmasan áll. A t szeülnek és szétmennek »Kiszab- oarkban vidámság, a városból szór- }iák« a feladatokat. Ez legutóbb a jós munkazaj hallatszik. Béke van $ következőképp festett. ninálunk, rend, élet, nyugalom. 1 várakozók, tolakodók, gyűlölködőki, 1 reakciósok és kommunisták, nagy- j magyarok és templombajárók, hí- ♦ vők és hitetlenek. A helyzet Somogyi Pál KISZ HÍREK A BARNEVÄL KlSZ-szervezete nrándulást rendezett a Nádasdi er- iőbe. A fiatalok rendbehozták La­tinka Sándor emlékművének kör- íyezetét. A Kaposvári Postahivatalban is megalakult a KISZ-szervezet. Egye­lőre húsz tagot számlálnak. , * * A fiatalok szervező munkájának eredményeként az SZTK-ban is rö­videsen megalakul a KISZ. Az igazgató: Jó volna már a múltkor megbeszélt munkaverseny­ről beszélgetni az emberekkel, nem 'igaz, kedves üb-elnök elvtársam? Az üb-elnök: De igen, kérlek szé­pen, hogyne, hogyne. Majd elbeszél­getünk. .. De kérlek, volna itt egy kis segélyezni való, ezt jó \olna ha ... Egyik telepesünknek két éve tönkrement a hízója, most jó vol­na neki egy kis segítség... Igazgató: (tapintatosan elnyom magában egy sóhajt és a párttitkár­hoz fordul): Kérlek, elvtársam, a munkafegyelemre nagyobb gondot kellene fordítani, nem gondolod? A párttitkár: De valóban, na­gyon helyesen fejtetted ki a monda­nivalódat. .. Mielőtt rátérnénk, azért valamit mondani akarok: teg­napelőtt megint nem mutattál meg egy intézkedésedet, s nekem más­honnan kell róla értesülnöm... Hát szabad ezt, mondd kérlek?... Igazgató: Helyes, igazad van, de- hát ez nem volt olyan nagyon fon­tos dolog... A munkafegyelem... th'-o'nök, párttitkár: De kérlek, ez íg. van, nekünk mindenről tud­ni keli... Az utóbbi időben engedé­kenyebb vagy az ellenforradalmá­rokkal szemben... S te mindent egyedül akarsz csinálni!... És ez így folyik, folydogál tovább, ismétlődik, csak más szavakkal. Fi­gyelik egymást, másoktól »informá­ciókat« kapnak, aminek utána sem néznek... Miközben... Az irodában Kürtösné nagysád reggel beérke­zik: »Juj, de pompás volt, már megint behoztak hintóval a volt cselédeim. Hiába, azok nem felejtik el, ki voltam én nekik...« És leül. Azaz leülne, mert meglátja Tálasné új frizuráját. »Jaj, édesem, hogy mi­lyen cuki a hajad, hogy csináltad, mutasd már meg nekem«. És Tá­lasné leülteti, átfésüli őt. A többiek már ott tolonganak körülöttük, elő­jegyeztetik magukat nála. De az szegény nagyon elfáradt közben, így szünetet tartanak. Tízórai. Egy új kislányt, vezetnek be. Be­mutatják: »Itt az új kartársnő, fo­gadják szívesen.« Mire ők: »Csak természetes. Szervusz«... És figye­lik. Kimegy a kartársnő. Kürtösné odaszól: »Mondd édesem, te komcsi vagy?« »Igen — miért?« »Oh sem­mi, semmi, csak úgy kérdeztem. Tu­dod, manapság az ember sohse tud­ja. ..« Egy óra nyugalom. Percegnek a tollak, suhognák a papírok. Meleg van. Legyezgetik magukat. Megszó­lal valaki: »Úgy ennék egy kis fagylaltot.« »Én is, én is« — így a többiek. A szót tett követi. Nagyon »utálatos komcsi« a portás, így be­emelik az utcai ablak-portál rácsát, és ki-be a fagylalttal. Délután megjön a szabónő. Pró­bálni, mert postamunkáról van szó. A divatlap kézről kézre jár, a szájak be nem állnak. Hja, a ruha, a ruha még a férfiaknál is fontosabb ké­rem. Nagy a zaj. Óvatosan lép be egy overálos, bamabőrű bácsi. Észre sem veszik. »Kisasszony, kartárs­nőm, bérpanaszom van. Tudják, a Mihajlovics brigadéros nem 1 jól...« Senki sem néz oda... Odamegy Kürtösnéhez. »Nem látja, hogy dol­gozom kérem... Nem tudok külön­ben sem utólagos reklamációkat fi­gyelembe venni.« És nézi — a ruha­próbát. Már csak egy órácska van hátra a munkaidőből. Valaki felhozza a szovjetunióbeli személyi változáso­kat. »Ez az a dicső szovjet politika? Úgy kell nekik, hogy tűnne el mind ...« — így a hintós nagysága. Már készül, programja van. Még odaszól: »Különben, ha politika kell, gyertek hozzám, majd én elmagya­rázom ...« S ez így megy minden nap, a fő­nökök gyakran vannak távol. S ez oly jó. A munka meg marad, s ez is jó, mert a hónap végén túlórák járnak érte, s a túlórákért — szabad­napok. A komcsik meg hallgatnak, lehajt­ják fejüket, legfeljebb néha csattan­nak fel, de akkor jaj nekik. Célzá­sok, szájbiggyesztés, jéghideg pillan­tások, sziszegések. »Hát megéri ez nekem?« — kérdezik maguktól és hallgatnak. A férfiak irodájában csend ural­kodik. Várakozás. A főkönyvelő megvárja az igazgatót, amíg vidék­ről hazaér. Hja kérem, a felelősség nagy dolog, különösen, ha valaki a »nemzeti bizottság« elnöke is volt egyszemélyben. Arrébb civakodás: »Én nem megyek a másik osztályra gépelni.« »De Erzsiké, hiszen nincs más dolga most.« »Igen, igen, de én ide vagyok beosztva«. Ajtócsapás. »Kérlek, főkönyvelő kartársam, hallod ezt?« Főkönyvelő: felhúzza vállait. Miközben... Odakinn A telephelyeken folyik a cincogás. A brigádvezetők ritkán jönnek, fel­veszik a bérelszámoláshoz szükséges és bemondott adatokat, egy hétre ki­adják a munkát — aztán el, sietni keil. Ellenőrizni? Ugyan, minek az? Egy hét az nagy idő, sok hét még nagyobb. Eltűnnek az építőanyagok, valahol felépül egy ház. Az éjjeliőr nappal tart szolgálatot. Bgy telepes gondol egyet, /vállal hat hold szőlőt — és műveli, munkaidő alatt. Egy másik 20 holdon követi példáját. Földet is vesznek a meglévők mellé, hisz oly sok az idejük. A vonatok meg csak hozzák az épí­tőanyagokat. Hát persze, hiszen azért vannak. Egyes telepesek meg azért, hogy »kicsikét besegítsenek valahol«, egy kocsma tatarozásához kis cementtel, egy ici-pici asztalos­műhelyhez kicsike deszkával. Aztán vannak halmozók is, már­mint álláshalmozók: egy telepes, mint maszek borbély, a másik zug- kocsmáros, a harmadik kisiparos. Hogy a munkáról is beszéljünk mái-? Hát beszéljünk. Az elvégzett dolgok nem mindig pontosak. Hogy is lennének, amikor a tervek nem egyeznek a kinti adottsággal. De azért elkezdik a munkát, be is feje­zik, ha a végén kiderül a hiba, új­ra bontják, újra kezdik, újra befe­jezik. Minden évben javítják — az elmúlt évi hibákat. A párttaggyűlésen »De elég. Ebből ennyi éppen elég!«- szólal fel valaki. »Miért hagyjuk ezt tovább?« S határoznak: egy bizottság ala­kul, erélyes kézzel letörni a hibá­kat. S másnap elindulnak az autók, ellenőrizni, jegyzőkönyvezni, felelős­ségre vonni. Epilógus Itt talán minden rendbejön. Lesznek, akik magukba szállnak. De arra kinn, körös-körül Marjuk egymást tovább elvtársak? Csákvári János választható el az október előtti mesz- sze, talán a kezdet kezdetéig nyúló felelősségtől, de végső fokon és meg­fellebbezhetetlenül az egész nemzeti társadalom is felelős a politikai és társadalmi élet minden szakaszáért. Mint ahogyan az egész társada­lom felelős a mai kibontakozásért, a biztonságos nemzeti lét és nyugalom megteremtéséért. De az írói rangjá­nak az érzékeny dédelgetésén túl nagyon felelős minden író, aki a társadalom gondolkodásának irányí­tásában igen fontos tényező ma is éppen úgy, mint bármikor a múlt­ban volt. S ez a felelősség íratja most velem ezeket a sorokat. írónak, parasztnak, munkásnak, politikusnak, tehát az egész népnek mindig, de mindig a meglévő, poli­tikai nyelven szólva, az adott hely­zetből kell kiindulnia. Ha a mát fel tudom használni, csak úgy érhetem el a holnapot. Egy parasztgazda, mondjuk este megbeszéli családjá­val, hogy reggel korán pedig kifelé kapálni a cukorrépába, mert sok a kapálnivaló s a gaz pedig nő, de éj­jel vihar jön, elázik a föld, nem le­het kapálni, ez a paraszt most ott­hon marad, a hátára fekszik? De­hogy fekszik! Kapálni nem mehet, de kaszálni annál jobban, kifelé hát lucernát vágni! Vagy füvet vágni, vagy kerítést javítani, de csinálni, dolgozni! Jaj annak a népnek, amely nem tudja, hogy a történelem örökkön vál­tozó szakaszain mikor, mi a tenni­való! Ilyesmit éreztem én a Kádár-be­szédből. Azt éreztem inkább, ami a szavak mögött van, mi szavainak ze­néjében vibrált! rPehát melyek azok a tények, amik engem a Kádár-beszéd­ből leginkább érdekelnek? Csak va­lamit, inkább mutatóban. De ami azt hiszem, hogy az egész nemzetet érin­ti, párttagokat és páríonkívüldeket egyaránt. S ezek között van első­sorban az ország határán túl eső kisebbségi magyar nép helyzete, ami tulajdonképpen a szomszédokkal va­ló viszonyunk teljes függvénye. Ká­dár János kimondta, tehát a párt kimondotta, hogy a szomszéd né­pekkel való helyzetünk végső tisztá­zását a Kossuth-i eszmékben látja, szocialista államkeret alapján. S ez olyan tiszta beszéd, s olyan meg­nyugtató, mint amilyen kézenfekvő, könnyű, s egyszerű. Ha valaha ed­dig szóba került ez a keserves kér­dés, az író soha nem tehetett mást, minthogy újra és újra a sovinizmus vádja ellen védekezett elsősorban, s csak azután beszélt róla. Én se te­hetek mást. A tényeket mindig, de mindig tudomásul kell venni, mert a tények vannak akkor is, ha tagad­juk, s az pedig tény, hogy a magyar nép számarányában egyáltalán nem kisebbségi nép Kelet-Európábán. Vagy minden nép kisebbségi nép, vagy a magyar nép sem az. Mi írók nem csak hisszük, de tudjuk, hogy a szocializmus győzelme esetén szin­te önmagoktól omlanak le az or­szághatárok, de addig még vannak, s nem is a határok lebontását, de a meglazítását a lehető legközelebbi alkalommal meg kell kezdeni. Ami tulajdonképpen az elmúlt évben olyan örvendetesen meg is indult. Ezerszámra jöttek Magyarországra látogatók, s mentek innen a szom­szédos országokba, de ezt is, mint annyi más indulást és kezdeménye­zést, teljesen széjjelzúzta október. A magyar népnek más népekbe való beolvadása s más népéknek a magyar népbe való beolvadása so­ha nem a mesterséges beavatkozá­sok hatására történt, hanem az iga­zi beolvasztó műveltség, a szerelem, s házasság; ha a határok könnyeb­ben átléphetők, az ilyenképpen való mozgás meggyorsul. Pár éve Kelet- Németországban jártam, s beszél­tem ott egy járási párttitkárral, aki hóttszerelmes volt egy csongrádi ma­gyar lányba. íme, a lány németül írott levele alján pár sor magyarul: »Lisztes zsákon kis egér, aki írta vá­laszt kér.« Az egészséges nemzetkö­ziség szálai ott szövődnek Rügen szigete közt, meg Csongrád közt. Beszélt Kádár elvtárs a magyar­szovjet barátságról is. Nem szeretem leírni, mert öniga­zolásnak tetszik, hogy a magam ré­széről már réges-régen szóban, írás­ban adtam tanácsokat, tárgyi, való­sági bizonyítékokat az igazi barátság megteremtésére. Nem volt, aki meg­hallgassa. Mondtam, leírtam, hogy mi népi írók inkább az orosz klasz- szikusokon nőttünk fel, mint a nyu­gati realistákon, vagy romantikuso­kon, ez a legfőbb, aminek kimondá­sa a legnagyobb megbecsülést, sze­teretet jelentheti. Persze azt is mondtam, hogy száz, százhúszezer rhagyar hadifogoly csapott fél vörös­katonának a tizenhatos októberi nagy forradalomban, hogy Zichy volt az akkori cár udvari festője, hogy egy magyar mérnök tervez1^ és építette meg a kelet-szibériai expresszi, s hasonlókat, mindhiába, írtam Rulikovszkij ezredesről, aki­nek sírja Váradon van a Rhédey te­metőben, s akiről tér, utca is van elnevezve, hiába beszéltem én. Va­lami kincstári nyelvvel és tartalom­mal igyekeztek megtölteni az annyi sorsközösségre építhető barátságot. ÍZ" ádár János összefoglaló beszé- de foglalkozott a törvényes­ség kérdésével is. Ez az, ami legfá­jóbb kérdése az utóbbi évek politi­kai történelmének. Egy állam — de bármelyik állam -- olyan erős kifelé s befelé, amilyen erősek s igazak és tiszták a törvényei. A törvény szent­sége és sérthetetlensége soha nem lehet büntetlenül egyoldalú, hanem pontosan annyi ága-boga van, ahány ága-boga van a társadalmi fejlődés időről-időre s folyton előre lépő sza­kaszának. Még az osztálybíráskodás sem léphet túl azon a ponton, amely pontig hasznára lehet a bíráskodás az osztály érdekeinek. S ez alól még a forradalmi idők (s bármilyen for­radalmi idők) sem kivételek. S ezt nemcsak a puszta ok és okozat min­denki előtt ismeretes elméletének örök folyamatossága igazolja, hanem még inkább a józan ész. Az igazság­talan bántás soha nem egyetlen egy embert érint, hanem nőve, harsogva gvűrűzik körös-körül a társadalom­ban, mint a tóba dobott kő hullám­verése a partokig. S kint, valahol a falu vagy a város szélén fájdalmas jajkiáltássá fokozódik. Olyan nagyon kevesen ismerik, látják a szenvedőt, szinte a személytelen sírást hallják, s ez az, ami egyre ijesztőbben rom­bolja bármely társadalmi igazság, jelen esetben a szocializmus hitelét. Egyébként is én nem hiszem, hog^- a nyers és vad erőszakra elég ugyan­olyan módszer válaszul. Feltétlenül új erkölcsi és módszerbeli alapokat kell lerakni a szocializmus hívőinek és harcosainak, hiszen amit mi, ma­gyarok csinálunk, jobban, mint va­laha, látja, figyeli, lesi az egész vi­lág. s a világ munkásmozgalma csak azt tudja a maga számára hasznosí­tani, amiből nyilvánvalóan megmu­tatkozik a nagy erkölcsi ember meg­teremtésére váló, s az egyetemes emberi társadalom újjáformálására való törekvés. Hogy ez így legyen, azért viszont nemcsak a párt és a kormány felelős, hanem az egész társadalom. A társadalmi felelősségben első­sorban azok a tanácsi, s megyei és városi és más állami szervek van­nak elől, akik a mindenkori esetben közvetítő szerepet töltenek be a kor­mány közt, meg a nép közt. Jelen esetben például bármennyire a nem­zet érdekében való dolog a Kádár­beszéd, hatása az s annyi, amennyit magáévá tud tenni, a mindennapi élet igen küzdelmes eszközévé tud formálni az állami és megyei és más vezető hivatalbeli és pártapparátus. Csakhogy a hivatali helyiség, íróasz­tal, s más egyebek minden időkben nagyon rányomták az emberre a jel­legüket. Az ember, ember marad alaptulajdonságaiban, s ez alól a törvény alól a ma embere sem ki­vétel. Hogy az adminisztrátor, vagy bármilyen funkcionárius az irodai munka bármely területén úgy állja meg a helyét, mint a szocialista gazdasági és termelési rend minden tetteiben hasznos és feltétlen híve, csak egyrészt rátermettség, de más­részt műveltség kérdése. Nemcsak szakmai, vagy hivatali műveltség, hanem általános emberi műveltség! Mert ennek a kettősségnek szoros összetartozandóságát nevezi a fejlő­dést követelő élet szocialista mű­veltségnek. Viszont, alá nem akar művelt ember lenni, tölcsérrel még­se lehet fejébe önteni. Az igazi szo­cializmusban mindenki a maga he­lyére kerül. Ez egy kicsit még odább van, de már most meg kell kezdeni. A parasztság felé is megnyugta- ^ tó a Kádár-beszéd. Mi itt a legfontosabb? Hogy nem lesz kény­szerű beszolgáltatás, s hogy nem lesz erőszakos termelőszövetkezeti fejlesztés. Ez a kettő volt az, ami nemhogy közelebb vitt volna ben­nünket a szocialista mezőgazdaság­hoz, hanem egyre inkább eltaszífott tőle. Nem igaz, hogy a parasztság (még a középparasztság is) nem fo­gadta volna el a kollektív mezőgaz­daság elvét, csak a módszer s a módszerre épült terv volt az, ami el­vadította tőle. Nem a saját testéhez, földjéhez, termelési lehetőségéhez, munkaviszonyához, észjárásához volt szabva, hanem ahhoz, hogy a két- szer-kettő módján illetékesek kiszá­mították papíroson, hogy a paraszt olyan paraszt, alát idébb-odább lehet tenni, mint a faragott parasztot a sakktáblán. Nem tudta átvenni az értelem a fejlesztést. Idegen maradt a tagságtól a forma. »A jó kapás nem biztos, hogy jó gazda«, s mégis az osztályhelyzet volt a döntő, még a sívó parasztok tömegében is a szervezésben, a vezetésben, nem a tudás, gyakorlat és szorgalom. Dehát ez mind, mind csak részlet- kérdés. A nagy elvi kérdések tisz­tázásához tartozik majd még, hogy a szocialista mezőgazdaságot nem a kormány, vagy a párt akarja, hanem a történelem. Mint ahogy a történe­lem felszámolta a nagybirtokokat, éppen úgy felszámolja az apró kis parcellákat is. A párt, a kormány: adminisztrációjának a szerepe az át­rendezésben az, s annyi, hogy meg­védje az egyént, s családot a nem­zet egészére ható nagy rázkódtatá- soktóL De a parasztságnak nemcsak a birtokpolitikái és termelési problé­mái vannak, hanem erkölcsi, s mű­velődési és kulturális problémái is, amelyeket bármilyen jól működő párti vagy tanácsi szervezetek ön- maguktól megoldani képtelenek és éppen itt van a Hazafias Népfront helyi bizottságainak a nagyszerű, nemzetvédelmi feladata. Első fel­adat, a helyi pártszervezetekkel a megértő, s egyetértő munka feltéte­leinek megteremtése. A cél egy, csak a végrehajtó eszközök mások, de az utak, a módok összefutnak, időközönként a kölcsönös kiegészí­tésre találkoznak, hiszen annyi küz­delmes tragédián keresztül is egy lehet a cél: szabad, független, s vi­rágzó Magyarország, testvéri közös­ségben a haladás útjait járó népek nagy családjával U inni az emberségiesebb ember- ben, hinni a magyar nép em­beribb, több és tisztább jövendőjé­ben, hinni ebben az igen nagy baj­ban elhangzott beszédben, amit Ká­dár János mondott összefoglalóként az országgyűlésen. Hinni, hinni. A nemzet számára nincs több idő az önmarcangoló habozásra.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom