Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-02 / 179. szám
Péntek, 1957. augusztus 2.. SOMOGYI NÉPLAP 3 Beszélnek a leltári hiányjegyzékek A MÉSZÖV egyik irodájának asztalán sűrűn telcgépelt papírok, jelentések fekszenek. Mindegyiken megtalálható a bélyegző, amely tudtára adja az érdeklődőnek: az egyik Tabról, a másik Csurgóról, Barcsról, Nagyatádról, a kaposvári járásból jött. Leltárhiányjegyzékek ezek, nevekkel, dátumokkal, sok számmal, rövid megjegyzésekkel, holt betűkkel. De mégsem. A betűsorok beszélni is tudnak. Ha néhány percig figyelmesen olvasgatja valaki, akármelyik elmondja, hogy 1956. elejétől ez- év júliusáig milyen károk érték a földművesszövetkezeteket a megyében, azáltal, hogy egyes boltvezetők — mert sajnos legtöbbnyire azok voltak az okozók — hanyagul kezelték a nép vagyonát, vagy szántszándékkal idéztek elő hiányokat a rájuk bízott értékben. Elsőként a Nagyatádi Földművesszövetkezetekről készült hiányjegyzék közül néhány érdekességet. Tóvári Istvánról, akinek a reábízott boltban 32 000 forintos hiánya volt. Végh Mátyás raktárosról, akinél 26 002 forinttal kevesebb árut találtait leltározáskor a polcokon, mint amennyinek lenni kellett volna. Róla még azt is elárulja a szűkszavú megjegyzés, hogy a hiány felfedezése és a leváltása között eltelt rövid idő alatt újabb 1268 forint értékű áru tűnt el nyomtalanul a raktárból. A gamási eset, Jentctics Gyula boltvezető 304,000 forintos leltárhiánya miatt még a papír is szégyenkezik. Ugyanígy pironkodik, amikor Handó Géza homokszent- györgyi szénafelvásárló 178 661 forintos, Hangyán József vései boltvezető 103162 forintos, Maár Ruuolf és Gráf Mihály 40—40 ezer forintos hiányát mutatja ki. És ezeken kívül még mennyi ilyen »eset« van a megyében! 2—5—8— 10—15 ezer forintos »hiányocskák«, amelyek a »nagyok« mellett szinte »szóra sem érdemesek«! De mi történt azokkal az emberekkel, akiknek a hibájából ennyi kár érte a társadalmi tulajdont? Sorban beszámolnak erről is a jegyzékek. Tóvári István esetéről szűkszavúan ezt mondják: a hiányokat 1956. januárjában fedezték fel, azóta két bírósági tárgyalás volt és a másodikon ítélet is született. A volt boltvezetőt kötelezték a kár megtérítésére. Am most jön a csattanó: Tóvári fellebbezett, s ennek következtében a 32 000 forintból eddig egy huncut krajcárt sem látott még vissza a Nagyatádi Földművesszövetkezet. Végh Mátyás ellen ez év januárjában tett feljelentést felettes szerve. Azóta jónéhány hónap eltelt, de bírói ítélet még mindig nem született. Ugyanez a helyzet Jentetics Gyulával. Elég régen rájöttek Handó Géza hiányára is már az illetékesek ahhoz, hogy ügyében a nyomozást befejezhessék és a 178 661 forinttal elszámolni nem tudó emberek további sorsáról bírói úton döntsenek. A szénafelvásárló ügyének elhúzódása azonban még mindig nem olyan szembeszökő, mint Hangyás József volt vései boltvezetőé. Nála ugyanis még 1956. május 30-án megtalálták a 103 167 forintos számla és áru közötti különbözetet. Az eljárást azonnal meg is indították, s ma, 1957. augusztust írunk és a nyomozás még mindig nem fejeződött be. Vagy lehet, hogy ha végül mégis sor kerül a tárgyalásra, az ítélő szó az lesz, mint Maár Rudolf esetében? A volt pusztakovácsi boltvezetőnél ugyanis a bíróság nem találta be bizonyítottnak, hogy a 40 000 forintos leltárhiány hanyagságból vagy más bűncselekményből keletkezett és ezért a 98/1952. MT számú, a raktárakban és a kereskedelmi üzletekben dolgozók anyagi felelősségéről szóló rendelet 4. paragrafusa alapján büntetésként csupán egyhavi fizetésének kiadását tiltotta meg. Vajon van-e valaki a bíróságon kívül, aki józan fejjel gondolkozva elhiszi azt, hogy 40 000 forint értékű áru »csak úgy« a boltvezető »hibáján kívül« eltűnhet!? Az is megtörténhet persze, hogy Hangyás József sorsa Gráf Mihályé- val lesz azonos. Nála is hiába volt 40 009 forintos hiány, az eljárás folyamán nem találtak »elegendő bizonyítékot«, s ezért a nyomozást abba is hagyták. Ki tudja miért van az, hogy azok a szervek, amelyeknek példás büntetést kellene kiszabni a népvagyon hanyag kezelőire, sokszor minden megerőltetés, nagyobb körültekintés helyett szívesebben alkalmazzák az előbb említett rendelet előírását, amely szerint: »A leltárhiányért való felelősség, — amennyiben bűncselekmény nem állapítható meg — az érdekelt személyek egy havi munkabére erejéig áll fenn«, holott egy-két ezer forintnál még talán igen, de 30—40 ezernél már annál kevésbé hihető, hogy a hiány »véletlen«. Jó lenne, ha a jövőben már nem beszélnének ennyi leltárhiányról a MESZÖV-höz befutó jelentések. Jó lenne, ha ezt részben gondosabb_ ellenőrzéssel, részben pedig a bűnösök szigorúbb, példamutatóbb megbüntetésével érnénk el megyénkben. —ger— „Az én papám a pécsi állomás- fonok helyettese“ A Tolna megyei Nőtanács néhány tagja tapasztalatcserére jött szombaton Kaposvárra. A vendéglátó Somogy megyei Nőtanács vasárnap Fonyódra vitte el ß vendégeket. s egy kellemesen eltöltött nap után jókedvűen, vidáman indult mindenki hazafelé. Lehet, hogy Baranya megsértődött, amiért kihagyták a megbeszélésekből, de az is lehet, hogy vannak még ostoba, öntelt fiatalemberek. A tény mindenesetre az, hogy egy fiatal baranyai hölgy és két fiatalember a hazainduló vonaton elfoglalta a Nőtanács részére kijelölt kocsi egyik szakaszát. (Hogy baranyaiak, azt csak később tudtam meg, az egyik fiatalember kijelentéséből.) — Legyenek szívesek, adják át a helyünket, ez a kocsi a mi részünkre van lefoglalva — kérték szép szóval a három honfoglalót. — Nem adjuk át — feszítette ki rikítókéit nyakkendűs mellét az egyik fiatalember.. Egy ideig még próbálták szép szóval jobb belátásra bírni őket, de a kéknyakkendcs ptmaszkod- ni kezdett, s türelmüket vesztve, az asszonyok sem maradtak adósak néhány csípős megjegyzéssel. A fiú mind szemtelenebb, s az asszonyok mind türelmetlenebbek lettek. ^ — Maga nekem ne beszéljen! — ordított a fiatalember, s próbálta hátrasimítani a vita hevében ösz- szekuszálódot't haját. — Ne vitatkozzunk ezekkel — javasolta valaki, s néhányan elindultak, hogy egy vasutast kerítsenek, oki érvényt szerez az igazuknak, s megleckézteti a szemtelen fiatalembert. — Én is vasutas vagyok, itt van az igazolványom — hencegett és pimaszkodott a fiú. — Nem vagyunk kíváncsi rá. — És a papám a pécsi állomásfőnök helyettese — feszült a kék nyakkendő még domborultabbra. Csend, összevillantak a tekintetek, aztán valaki szerényen megjegyezte: — Az én apám pedig napszámos, és én büsizke vagyok rá . . . ŐSZINTÉN A KAPOSVÁRI TÉGLAGYÁRAK JÖVŐJÉRŐL A probléma nem új. A modern élet rendje az, hogy terebélyesednek a városok és tegyük hozzá mindjárt: napjainkban rohamosan. Ahol fél évvel ezelőtt még a külváros szélét jelölték a térképek, ott ma, már az üres telkeken lakóházak, új épületek emelkednek. A város építkezésével bekebelez, elnyel mindent, ami nemrég még »idegen«, nem szorosan a városhoz tartozó résznek számított. Ez az elnyelési veszély fenyegeti most már egyre jobban az évtizedekkel ezelőtt épült kaposvári téglagyárakat is. Nem nehéz kitalálni, hogy ez egyben a téglagyár »halálát« is jelenti, hiszen nyersanyag beszerzésük miatt az a tulajdonságuk, hogy terjeszkednek. Igen nagy kiterjedésű bányákkal foglalják le a külvárosi telkeket, amelyek napról napra növekednek. De mi lesz, ha már körülfogták a gyárakat az új épületek? Mert körülfogják. A Városi Tanács hivatalosan is közölte a Téglagyári Egyesüléssel: a jövőben a városrendészeti szempontok nem teszik lehetővé, hogy az építkezéseknél figyelembe vegyék a nagy területen fekvő téglagyárak érdekeit. A helyzet tehát félreérthetetlenül- világos, mint ahogy világos a teendő is, amely egyben megoldása is a problémának: ki kell telepíteni a városbóf a téglagyárakat! Mégpedig időben! Mert sokkal könnyebb ezt megtenni, mint egyik hétről a másikra leállítani a város téglagyárait és nélkülözni több tízmillió téglát. Miről is lenne hát röviden szó? A városhoz közel fekvő vidékeken földvizsgálatot kellene végezni. Ha a föld megfelelő, téglagyárat építeni. Ennyi az egész. A gyár fejlesztése, berendezése az egyesülés dolga. Igen alkalmas területnek ígérkezik Somogyvár, amellett, hogy nincs messze, vasútvonala is van. A szakemberek véleménye szerint, mivel a próba földfúrások még nem annyira biztosak, hogy eredményeikre gyárat lehetne valahol építeni, a legokosabbnak látszik az, ha egy vándorpréssel Somogyváron próba téglagyártáshoz fognának. Ehhez a telep több pontjáról vennék a földet. Egyévi munka után biztos eredményt nyernének arról, hogy alkalmas-e a telep túlnyomó része téglagyártáshoz és milyen lehet a gyár jövője. A somogyvári tanács örömmel egyezne bele egy ilyen alkuba, hisz nemcsak a falu munkaerejét kötné le az új üzem, hanem a környék építőanyag ellátásában is segítene. A próbagyártáshoz százezer forintra lenne szükség, amely már időközben megtérülne, mivel az elkészített téglát értékesíthetnék kisebb építkezésekhez, még akkor is, ha minősége nem lenne egészen kifogástalan. Nem kellene ezt a százezer forintot sajnálni a kísérlet céljaira azért sem, mivel a különböző próbafúrások is több tízezer forintot emésztenek fel, többször eredménytelenül, mint eredményesen. Vgy tudjuk, hogy a kaposvári téglagyárak súlyos problémájával tisztában van az illetékes minisztérium és a Megyei Tanács, mint ahogy tisztában vannak a teendőkkel is. Csakhogy a tettek torpantak meg valahol és senki sem mer felelősséget vállalni a kezdeményezésért. Várnak. Azt várják, míg a nehézségek teljes súllyal egyszerre szakadnak ránk. ügy látszik, főszempont, hogy ma menjen rendben minden, ki törődik a holnappal. Hogy ez a szemlélet alapjaiban hibás, és hogy a népgazdaság különböző területén hozta igen sokszor nehéz helyzetbe az országot az előrelátás hiánya, azt nem kell bizonyítani. De okulni lehet belőle. RÖVID BELFÖLDI HÍREK — Legjobb előre gondoskodni az őszi-téli lábbelikről, mert a cipő- szaküzletekben már lehet kapni gyermekbakancsokat, női magasszárú cipőket. Nyári cipőkben sincs hiány, félcipők, női- és gyermekszandálok állnak a vásárlók rendelkezésére. — Ismét lehet kapni gombos- és tangóharmonikát, s a jövő héten még újabb szállítmány érkezik. Ezenkívül új csehszlovák mikrobarázdás hanglemezek is érkeztek. — Perion bőröndöket gyártanak a Német Demokratikus Köztársaságban. A tartás, könnyű, praktikus bőröndökből remélhetőleg jut hazánknak is. QONDOK A MARCALI KÓRHÁZBAN Valamikor kastély volt a jelenlegi marcali járási kórház. A felszabadulás után alakították át és 1946. óta betegeket gyógyítanak benne. A kastély átalakítását sietve végezték, s ma is még igen sok javítanivaló akad. A kórtermekben nincsen vízvezeték, a betegszobák és a folyosók parkettásak, ami bizony nem a legmegfelelőbb, mert a parkett nyikorgása, a kopogás zavarja a beteg nyugalmát. A padlózatot sürgősen ki kellene cserélni könnyen tisztítható, kevesebb zajt okozó padlózatra. Emellett még igen sok más probléma is akad’ a kórházban, ami akadályozza az ottlévő orvosok eredményes munkáját, s ezen keresztül a betegek gyógyulását. kevés az Ápolónő. SZÜKSÉG LENNE EGY SEGÉDORVOSRA Az ápolónők kis létszáma nagy akadályt jelent a kórház munkájában. Mindössze hatan vannak, s ha valamelyikük szabadságra megy, vagy megbetegszik, helyettest kell beállítani. Képzett ápolónő pedig a járás székhelyén nincsen. Feltétlenül szükséges lenne legalább hárommal emelni az ápolónők számát, legalább eggyel emelni kellene az orvosok számát is. A kórházban jelenleg nyolc orvos dolgozik. Minden osztályon van ezenkívül egy szigorló Orvos, és a nyári szünidő alatt gyakorló munkát végeznek orvostanhallgatók. Ennek ellenére sem kielégítő az orvosok száma. A kórház igazgató főorvosa, dr. Viczián Antal, egyben a sebészet vezetője, azonkívül vezeti a kórház rendelőintézetét és főorvosa a marcali járásnak. Tanulásra jóformán alig jut ideje. Úgy tudja magát továbbképezni, ha az éjszakai pihenéséből áldoz erre néhány órát. A sebészeten van a legtöbb beteg. 40 ágyas ez az osztály. Feltétlenül szükséges lenne, hogy legalább a sebészetre egy segédorvost beállítsanak. EGYES OSZTÁLYOK TÚLZSÚFOLTAK A kórházat eredetileg, amikor átalakították, 80 ágyasra tervezték. A nagy számmal jelentkező betegek miatt ez nem volt elegendő. Emelni kellett egyes osztályokon az ágyak számát, úgyhogy ma már 130 ágy van a kórházban, de ennél is több beteg. Ennek következtében egyes osztályokon állandó a zsúfoltság. Különösen zsúfolt a gyermekosztály, amelyet eredetileg 20 ágyasra terveztek. De amikor a kórházhoz helyezték Martin professzort, a neves gyermekgyógyászt, ez a szám kevésnek bizonyult. A gyermekosztályon az ágyak számát ezért kilenccel felemelték. De előfordul az is, hogy, a 29 ágyon 35—40 kis beteg fekszik. A gyermekeket így nem tudják egymástól megfelelően elkülöníteni, mert egy ágyon ketten is fekszenek. Sok kórházi kezelésre szoruló gyermeket nem tudtak felvenni helyhiány miatt. Ugyanilyen túlzsúfoltság tapasztalható a szülészeten is, amelyet megszüntetni, vagy némileg enyhíteni csak a kórház bővítésével, új ágyak beállításával lehet. NÉHÁNY STATISZTIKAI ADAT A KÓRHÁZ MUNKÁJÁRÓL Vasárnap déltájt látogattuk meg a kórházat, de akkor is legalább húsz kisgyermekes anya várt a gyermek- osztály előtt rendelésre. Nemcsak a marcali járásból, hanem még Nagyatádról, Tabról, Fonyódról is jönnek a kórházba felülvizsgálatra, kezelésre. A gyermekosztályon az elmúlt negyedévben egy gyermek megvizsgálására rendelési idő alatt négy-öt perc jutott. Ez persze a valóságban nem így van. A rendelést végző orvosok néha két-három órával is meghosszabbítják a rendelési időt, hogy a gyermekeket alaposan meg tudják vizsgálni. Egy-egy rendelési napon ötven- hatvan beteget is megvizsgálnak. Negyedévenként kétezer beteg keresi fel a rendelőintézetet. Kórházi kezelésben ebből havonta mintegy háromszázat részesítenek. Negyedévenként a kórházban kezelt betegek száma eléri az 1000—1200 főt. Örvendetes, hogy a szülések száma, amelyet a kórházban végeznek, egyre emelkedik. Az elmúlt negyedévben a járási kórházban 162 gyermek született, a születések 70 százaléka. Aggasztó jelenség az, hogy az abortáló nők elfoglalják a szülő anyák elől az ágyakat. Az első negyedévben például több volt az abortáló nők száma, mint a szülő nőké. Ez a második negyedévben csökkent, úgyhogy a szülések száma volt magasabb. — Az a legszomorúbb — mondja Viczián főorvos —, hogy főleg olyan anyák kérik a terhesség megszakítását, akik még nem szültek, pedig anyagi, egészségi körülményeik lehetővé tennék azt. UJ RENDELŐINTÉZET, UJ GYERMEKOSZTÁLY Jóformán üresen állott 1946-ban az új kórház, amikor elkezdte működését. A hároméves, majd az ötéves tervben mintegy kétmillió forinttal bővítették, illetve fejlesztették a kórház berendezését. Nagy gondot okoz a rendelőintézet jelenlegi helyzete. Mintegy másfél kilométerre van a kórháztól, ami a betegeknek és az orvosoknak is egyaránt rossz. Jó lenne, ha a kórház udvarán rendelőintézetet építenének, amelyet folyosó kötne össze a kórházzal. A beutalt betegek így azonnal megkaphatnák a szükséges kezelést és nem kellene messziről a kórházba fáradniuk. Szükség lenne egy új gyermekosztály felépítésére is. A kórház vezetői elkészítettek egy tervet, amely szerint három-négyszázezer forintba kerülne egy különálló gyermekosztály felépítése, amit a későbbiek folyamán emeletes épületté lehetne fejleszteni, s amelyben a a szülészetet is el lehetne helyezni. Megfelelő összeg felhasználásával 230 ágyra lehetne bővíteni a kórházat. ORVOSLAKÁS ÉS ÁRURAKTÁR A kórház területén fekszik az úgynevezett »kiskastély«. Ennek egy részéből az elmúlt időkben három orvoslakást építettek, mintegy 3—400 ezer forint felhasználásával. Az orvosok lakásproblémája igen nagy. Szükségmegoldásból több orvoscsalád lakik a kórházban, elfoglalva a betegek elől több helyiséget. Ezen lehetne segíteni, ha a földművesszövetkezet áruraktárát kitelepítené a kis- kastélyból. Ugyanis a kiskastély nagyobbik felét, amelyben orvoslakás is van, a földszöv. foglalja le áru- raktárnak. Ha ezeket a helyiségeket átadnák orvoslakás céljaira, akkor mintegy húsz ággyal lehetne bővíteni a kórházat. Az ápoló személyzet részére is tudnának így biztosítani öltözőhelyiséget, mert jelenleg az sincsen. Reméljük, hogy a földművesszövetkezet és a marcali tanács vezetői segíteni fognak abban, hogy legalább az orvosok lakásügyét meg tudják oldani a marcali kórházban. Irta: Szálai L. Fényképezte: Jávori B.
