Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-13 / 188. szám

Kedd, 1957. augusztus 13. SOMOGYI NÉPLAP 3 ,Egy kisiparos kerestetik“ — avagy miért nincs gazdája a barcsi kisiparosságnak NEMRÉG AZT MONDTA a párt •s a kormány: helyet, munkaalkal- lat, munkalehetőséget a becsületes isiparosoknak. Hogy ez meny- yire helyes ez az álláspont, azt már ddig is láttuk: kedvet kapott a kis- parosság és munkája lassan ki- gészítette a szövetkezeti és nagy­pari termelést. Csakhogy ez a neki- >uzdulás néhol ellaposodott. Ennek >edig nem a kormány az oka... ... Henézi Györgyöt akikor érte a cedvező hír a kisiparosi munka fel- endítéséről, amikor már éppen be­efásult a több mint egy esztendeje ártó barcsi—kaposvári bejárásba. Szíjgyártó lévén, nem talált közelebb lyen szövetkezetei, ahol dolgozha­tott volna. Egyedül pedig néhány ivvel ezelőtt nem boldogult. Ezért ött Kaposvárra. Amikor a kormány ij intézkedéseit meghallotta, neki- luzdult. Minden oka meg volt rá. Hazakerült. A faluban, sőt a járás- >an sincs ilyen iparos, pedig a pa­uszának majd úgy kell a szíjgyártó, nindennap, mint a kenyér. A járá- i tanácson is nekibuzdultak, mert imikor Henézi még nem döntött, íogy hazajön-e vagy sem —, azt nondták neki újságba tesznek egy íirdetést, hogy »Barcson szíjgyártó cisiparos kerestetik.« De ez a fajta nesterember itt akkor is kell... A hirdetésre nem került sor. He- lézi munkához látott. Most már Bar­cson. Azóta több hónap telt el. Ta­pasztalatait, amelyeket azóta gyúj­tóit, nem a legkedvezőbbek: A kisiparosnak nincs »üzemzava­ra«, »karbantartási«, vagy »beruhá­zási« akadálya, mert áthidalja eze­ket és »családi körben« oldja meg az ilyen feladatúkat. A kisiparosnak csak egyetlen sebezhető pontja van: az anyagellátás. Ezt legtöbbje. se­hogy sem tudja »házon belül« meg­oldani. Ebben rászorul a nagyipar­ra. Nem véletlen, hogy főleg ebben várták a múlthoz viszonyítva, ked­vezőbb helyzetüket. Túlnyomó több­ségük nem is hiába várta, mert a szükséges anyagmennyiséget mindig megkapja, örvendetes, hogy ez ma már országos jelenség. Nem így tör­ténik azonban Barcson Henézi György szíjgyártónál. Abból az anyagmennyiségből, amit kiutalnak számára, el tud ugyan látni kisebb javításokat, jó beosztással, de sem­miképp sem tud komolyabb szer­számdarabot csak egyet is elkészíte­ni. Mert ugye senki sem kívánhatja tőle, hogy 3—4 kilogramm anyagból 14 kg-os szerszámokat produkáljon. Félreértés ne essék, nem akar ő szerszámnagykereskedőnek felcsap­ni. A nagykereskedelmi termelés a szövetkezet és a nagyipar dolga. Annyit óhajt mindössze, hogy néha napján a kiutalt anyag azért fussa egy-egy új szerszámra is, mert ad­dig még ipari tanulót sem tud fog­lalkoztatni. Jóllehet az »aranykezű« I kisiparosság kiveszése miatt gyak­ran emelünk szót a központi lapok­ban és másutt is. HOGY VAN-E MÉG valami kí­vánsága? Annyi csupán, hogy a kí­vülállók is érezzék, lássák, hogy a barcsi járásban is van kisiparosság, még pedig vagy négyszáz. Merthogy a KIOSZ helyiségből mozi lett, azt mindannyian megértették. De hogy ettől kezdve egy pár-méteres lebuj- szerű helyiséget adjanak négyszáz embernek, megbeszélések céljára, az már mégis csak nevetséges. Hol van azóta már a kisiparosok életrevaló kultúrcsoportja, amely még két év­vel ezelőtt is sok kellemes percet szerzett a barcsiaknak és másaknak is egyaránt. Eltűnt, mint ahogy az elhanyagoltság révén eltűnt az ösz- szetartás és a kezdeményezés szel­leme is. Lehet, hogy a barcsiak megvannak az ő produkciójuk nél­kül is, de úgy véljük, hogy szebb lenne az életük azzal. Csak össze­fogni kellene a nagyszámú barcsi kisiparost, helyiséget adni számuk­ra — legalább a gyakorlás és meg­beszélések idejére —, felkarolni kez­deményezéseiket. Hát ilyen panaszok hangzottak el Henézi György ajkáról, aki semmit sem szépített és semmit sem túlozott. Egy hang volt a sok közül. PANASZAIRA — hisszük, nem céltudatos cselekedetek adtak okot. Egy kis feledékenység, egy kis mel­lőzés teremtett ilyen halvány kis­ipari életet Barcson. De jöjjön el végre itt is az idő, hogy ők is meg­találhassák helyüket, érezzék, hogy a szocializmus építésében szükség van rájuk is. — di — Mikorra lesz rend a földek körül Darányban? Ide számtalan kérdőjel kívánkozna. No nem azért, mintha a községben seniki nem törődne e dologgal. Van, aki törődik. Pár nap óta a tanácsház előszobájának egyik asztala tele van rakva iratokkal, könyvekkel. Szép, gömbölyű írást olvashatunk a térképvázlaton, az egyes papírokon. Ha más nem, ez is jó fényt vetne Schiffer Ádám járási földnyilvántartó gondos, apró részletekre ás figyelmet fordító munkájára, öt küldték ki Darányba- a földrendezés befejező munkálatainak előkészítésére. De kevés az ő ereje annyi munkához képest. Ha megroskadna, sem bírná a két tsz hátra­lévő földkiosztásához a műszaki munkálatokat egyha­mar elkészíteni. Ezerkétszáz hold földet kell elrendez­ni, 150 gazdának kell megnyugtató, igazságos választ adni. — Látja a térképen a barnával körülívelt része­ket, semmiség, ezek az egyénieké, ezekkel nem lesz dolgunk, de a többit, majdnem az egész határt újból kell mérnünk. — Deltát a parasztok már szeretnének a végleges földbe vetni az ősszel. Hogyan lesz idejük elmunkálni a földeket, ha ilyen késedelmesen halad a kimérés? — Bizony, nem kis fejtörést okoz ez. Mert ha az őszig nem tudjuk végképpen birtokukba adni a földe­ket, akkor újból csak csereberélni kell a gazdáknak egymás között. Csak látta volna a tagosítások előtti térképet, egy-egy gazdának tíz-tizenöt parcellában vol­tak a földjei, most átlag három tagban mérjük ki a táblából. Három kategóriába sorolható a darányi határ, ezért kell átlagosan három helyen kiadni a földeket a kilépetteknek, különben egyesek nagyon is előnyös, má­sok viszont nagyon is hátrányos helyzetibe kerülnének. Bejöttek a vb-tagók is hozzánk, látták, hogy ez na­gyon felelősségteljes munka, hát felajánlották közre­működésüket, hogy minél kevesebb sérelem essék a fa­luban. Aztán lehetőleg arra törekszünk, hogy minél töhben azon a területen maradhassanak, amelyet a ta­vasszal erre az évre használatra kaptak. Sokan ugyanis istállótrágyázták a földeket. — Mégis mikorra lesz véglegesen elrendezve a föld? — Ez nemcsak rajtam áll — mondta Schiffer Ádám. — A napokban hozzákezdek a volt Árpád Tsz földjeinek szétdarabolásához, a végrehajtó 'bizottságnak viszont el kell készíteni a volt Győzelem és a Petőfi Tsz-ek tábláinak szélmérésére a javaslatot. Ök ismerik a körülményeket, s az ő feladatuk, hiszen ők dolgoznak együtt tovább a parasztokkal. Segítse hát mindenki, aki tud, akinek kötelessége, aki akarja, hogy meglegyen a termelési biztonság Da­rányban. —a —f 3qaz mese eqij túlim f eól — EQY TOLVAJNAK "ollégám mesélt egyszer útja szomorú tapasztalataként egy állami gazdaságbeli családról, akik valamennyien lopnak, szinte már nyíltan csinálják a dolgot. A közös szerzeményt együtt fogyasztják és c. műveletekbe a gyerekeket is bevon­ják. A családból is különösen kitűnik a nagyobbik fiú, a 17 éves, értelmes H. J. Ö már odáig jutott, hogy di­csőségnek tartja tetteit, kérkedik rendőrségi »kalandjaival«, névsze- rint ismeri azokat, akik ügyeivel foglalkoznak és várja az autót, amelybe újra beülhet, ha érte jön­nek. Már majdnem menthetetlen, mondják, eltompultak erkölcsi érzé­kei, közeledik a társadalom szélé­hez, ahol a közösség minden segít­sége ellenére szakadékba zuhanhat. Bevallom, H. J. sorsa mélyen el­gondolkoztatott, s mivel kollégám is biztatott, gondoltam is, egyszer, ha időm engedi, megírom. De hogyan? Ez volt előttem a probléma. S vártam vele, mert oly sokan vizsgálták már előttem az okokat, oly sok eset hasonlít a má­sikhoz, hogy nehezen szántam rá magam a dologra. Mert a lényeg: a kivezető út megmutatása kell, hogy legyen. S vártam, amíg az élet most se­gítségemre sietett. Vonatban, alkal­mi beszélgetés közben egy ismeret­len elmesélt egy igaz történetet. Ezt szeretném most H. J-nak és szüleinek elmondani. Remélem, meghallgatják. Hogy használni fog-e? tflt egyszer egy nagyobb köz- ségben egy fekete fiatalem­ber, aki nem szeretett dolgozni. Mindig azon okoskodott, hogyan bújjon ki a munka alól, és hogyan szerezzen minél több pénzt a szó­rakozáshoz, az iváshoz. Apja nem volt valami eröskezű ember, szxmethunyt a gyerek hibái felett. Egyszer aztán a fiú elment a nagyvárosba szerencsét próbálni és amikor visszajött, még a »sze­me sem állt jól« — ahogy a falu­siak szokták mondani. A faluban elszaporodtak a lopások, pénzek tűntek el a kocsmában és egyéb helyeken a zsebekből. Az emberek gyanakodtak, mert a fiú jól élt, dorbézolt, dehát apja fedezte, azt mondta, ő ad neki pénzt, s így nem volt semmi bizonyíték. Történt egyszer azonban, hogy nagy vásár volt a faluban, ahova szokás szerint mindenki elment, ha másért nem, hát körülnézni, milyen árak vannak, mit lehet vinni haza, a családnak, vásárfiának. Ott ődöngött a mi fiatalemberünk is, s rendszerint azon a helyen, ahol sokan voltak. Egy sátornál aztán rajtakapták, amit éppen kivágta a hátsó zsebet, ahol az egyik paraszt a pénzét tartotta. Nem lehetett ta­gadni, körülvette az egész falu, szid­ták, korholták. Ö meg csak állt, pi­rosodott, lehajtotta a fejét és hagy­ta, hogy elvezessék. Az utcán csak egy helyen emelte fel tekintetét, egy lányos ház előtt és látta, hogy a muskátlis ablak­ban valakinek a szégyentől köny- nyes a szeme. Fiatal volt még, így a tanács ült felette törvényt. Beidézték. S ott el­sírta magát, nem bírta a tekintete­ket, meg az emléket, a könnyeket a lányszemekben. Erős fogadalmat tett és így lel­kére beszélve elengedték. Telt-múlt az idő, és az emberek örömmel tapasztalták, hogy a. fiú megtartotta ígéretét, derék ember lett belőle. így, amikor a sírás kis­lányt az oltárhoz vezette, az egész falu gratulált neki és csaptak egy hetedhétországra szóló lakodalmat. Az új emberpár boldogan élt, két szép gyerek származott frigyükből. akik sudár, szép gyerekek lettek, mint apjuk és anyjuk valaha voltak. Történt aztán, hogy a karcsú, szép kislány eladósorba került és készül­tek a nagy ünnepre, a kézfogára. Az öreg felöltözött, az anyjukkal együtt elindultak bevásárolni mindenfélét, amidre már ilyenkor szükség lehet. Beértek a városba, elmentek az áruházba, vásároltak és amikor fi­zetésre került a sor, hát nyúl a zse­bébe az öreg, de nem találja a pénz­tárcáját, végigtapogatja minden zse­bét — minden hiába, ellopták a pén­zét valahol. Mindent vissza kellett adniok. — Gyere, anyjuk — szólt sóhajtva, lemondóan az ember kétségbeesett asszonyának. De ő tartotta magát. Csak otthon, amikor hazaértek, tört össze, leült a székre, rázta a zokogás, s felkiáltott: — Óh, apám, ne büntessen érte az ég. de megátkozom azt a pillanatot, amikor első lopásomnál nem verte szét hátamon a botot... S verjen meg az ég minden szülőt, akik nem tanítják az életre gyerekeiket, és így mérhetetlen bánatot okoznak békés embertársaiknak. * * * Tj'ddig az igaz mese. Kedves H. J., ott a Fekete­tanyán! eljön majd az idő, amikor érettebb fejjel, szágQerikezve gondol vissza mai magára, és szüleire is. De lehet, hogy mélybe zuhan a kör­nyezet minden jószándéka ellenére. Akkar is, most is gondoljon ez igaz mesére — s megmenekülhet. Mert az emberek jók, hamar meg­bocsátanak! Csákvári János Bőhermő is, ízletes is legyen.,. Marietta-puszta. A földút mellett, közel az első épületekhez két faosz­lopon tábla áll: Fajtakísérleti Állo­más. Nem sokkal távolabb, egy sze­rényen meghúzódó épületben labora­tórium, különböző felszerelésekkel, berendezésekkel... Barsi Saroltával, az állomás veze­tőjével beszélgetünk. Néhány lépés­nyire tőlünk, a dűlőút másik felén hosszan, szinte a látóhatárig 'kis zöld, itt-ott még virágos bokrok 'húzódnak. Burgonya, burgonya mindenfelé. Ti­zenkét soronként egy kis földibe szúrt tábla, rajta szám: 2789, 2790 ... Mindegyik más és másfajta burgo­nya. Ezt jelentik a számok, amelyek­nek máskülönben is nagy szerepük van az állomáson. EGY KIS VISSZAPILLANTÁS j A kutatónőt szinte kérdezni sem kell, máris arról beszél, ami legin­kább érdekel minket. Az állomás munkájáról. Oly gyorsan sorolja a dátumokat, számokat, hogy néha szinte lehetetlen jegyezni. Megtudjuk, hogy Marietta-pusztán 1950. óta folyik rendszeres kutató, kísérletező munka. A főcél az, hogy olyan új burgonyafajtákat találja­nak, amelyeknek termesztése hasz­nos, nemesebbek, jobb ízűek az ed­digieknél. — Van már ilyen burgonyájuk? —• tettük fel a kérdést. — Van — válaszolta Barsi Sarolta. — Négyféle új burgonyát kísérletez­tünk ki. El lehet képzelni, milyen türelmes, lassú, szorgos munkára volt szükség több éven keresztül, ha csak most, ez évben mutatkoztak az első végle­ges eredmények! — Milyenek az újfajta burgonyák? A »SOMOGYI 4« ÉS TÁRSAI — Először talán vegyük a »Somo­gyi 4«-et. Ez a növény nagyon ab kalmas az előcsíráztatásra és a csa­padékos vidéket szereti. Társa a »Somogyi 7« elnevezésű, ezzel szem­ben a legnagyobb szárazságot is ki­bírja, anélkül, hogy elpusztulna. A harmadik újfajta burgonya az 1430- as számot kapta. Margit burgonyá­ból származik eredetileg, s jótuíaj- donságai közé tartozik az, hogy rendkívül hőtermő. A Kifli burgonya negyedikként szerepel a versenyen, úgy, mipit egy különlegesen jóízű, étkezésre alkalmas fajta. Ez hát a négy kikísérletezett bur­gonya röviden összefoglalt ismerte­tője. De hogyan sikerült ezeket kiter­melni? — ügy, mint a többit — mondja Barsi Sarolta. — Van egy százötven fajta burgonyát tartalmazó gyűjte­ményünk, s ebből indulunk ki. Fi­gyelembe vesszük például a beteg­ségekkel szembeni ellenállást is. Ha mondjuk egy olyan burgonyát aka­runk kikísérletezni, amely minden betegségtől tud óvakodni, akkor ilyent veszünk elő és keresztezzük egy olyan fajtával, amilyen tulaj­donsággal ezenkívül el akarjuk lát­ni. így tegyük fel, legyen betegség- ellenálló és bőtermő, vagy szárazsá­got kibíró és jóízű stb. — A kísérleti növényt aztán kiül­tetjük ide, a húsz holdas földünkre. Ezen a területen, kis parcellákon je­lenleg is háromezer fajta burgonyát termelünk. Ha beérnék, szigorú vizs­gálat alá vesszük őket. A tovább- termesztésre nem alkalmasakat sze­lektáljuk, a megfelelők a következő évben »eggyel magasabb osztályba lépnek«. A következő termésből töb­bet megint kiselejtezünk, így aztán a háromezerből a végén négy-öt faj­ta marad, de ezek mindegyike sóik kísérleten keresztülment, kiváló bur­gonya. — Ilyen módon termeltük ki az el­ső négyfajta burgonyát, amelypk — ha a fajtaversenyen elismerést nyer­nek — szaporításra kerülnek. Ezt a munkát addig, amíg elegendő vető- burgonyát nem termesztünk, szin­tén mi végezzük, utána pedig olyan gazdaságok termelik majd, amelyek földje, véleményünk szerint, megfe­lel a jó terméshez szükséges köve­telményeiknek. A Kifli, vagy az 1430- as — úgy hírlik — még külföldre is eljut. Ausztriából nagyon érdeklőd­nek utána. A JÖVÖ TERVEI ________"I A zt nem merjük megkérdezni, mi­lyen ez a háromezer fajta burgonya, amit a húsz holdon elültettek, pedig pontos felvilágosítást kaphatnánk erről is. Ugyanis mindegyiküknek külön ellenőrző könyve van, amely­ben megtalálhatók származási, kísér­leti, termesztési adataik, egyszóval egész »életrajzuk«. Arra azonban kí­váncsiak vagyunk, küld-e a gazdaság a közeljövőben újabb burgonyafaj­tákat elbírálásra. — Hogyne — válaszol a tudomá­nyos állomás vezetőnője. — Ettől az évtől kezdve rendszeresen adunk már új fajtákat. Legközelebb példá­ul egy új Rózsa burgonyával me­gyünk a bírálók elé. Ez a növény egy holdon 108 mázsa termést ad és na­gyon jó ízű. Vele együtt visszük versenyre a zirci, úgynevezett lila burgonyát, amely szintén nagyon bő- termő és egészséges fajta. Elbúcsúzunk Barsi Saroltától. Megköszönjük a tájékoztatást neki, akinek minden szavából kiérződiik, mennyire szereti munkáját és min­den gondolatát annak szenteli, h*gy minél több nemes, egészséges bur­gonya teremjen a földeken. — ger — Erről se feledkezzenek meg! A munkavédelmi előírások körül bajok voltak és vannak a Kaposvá­ri Sertéstenyésztő Vállalatnál.. Mi­lyen főbb fogyatékosságokat tapasz­tala náluk az SZMT munkavédelmi felügyelője? Nem tartják meg a havi bizton­sági szemléket. Az egyik üzemegy­ség javítóműhelyében a gázfejlesz­tő készülék harangourája .le _ volt terhelve. A gázfejlesztő helyiségnél a földre szórták a karbidiszapot. A villanymotorok földelése is ha­gyott kívánnivalót maga után. Az ilyen hibák veszélyeztetik a dolgo­zók testi épségét, de károsan hat­nak a termelés mennyiségére és mi­nőségére is. Az üzemi kohyháK berendezése, felszerelése elavult. A kisivánpusz- tai üzemegységben a húsvágó tőke már nem felél meg a célnak. A hús­vágó gépet nem tisztítják rendesen. Sántoson a konyha személyzet ré­szére nincs körömkefe. Az ételmin­ták eltevése és jelölése is hiányos. A konyha szellőztetése sem megfe­lelő. Még egy tavalyi ellenőrzés so­rán megállapították, hogy a konyhá­ban lévő ventillátor nem működik. Az ellenőrzést végző személy fel­hívta a figyelmet a hibák felszá­molására. Mi történt? A hibát ki­javították? Nem. A ventillátort pl. kiszerelték. A siántosi munkásszállások kor­szerűek. A szobák tágasak és vilá­gosak. Fürdő áll a dolgozók rendel­kezésére. A munkásszállásokban második otthonra találnak a válla- lat dolgozói. A legtöbb szobában szép rend uralkodik. Azonban mind a férfi, mind a női szálláshoz tar­tozó WC-k rendkívül piszkosak, el­hanyagoltak. Az élelmiszeripari miniszter és az ÉDOSZ elnökének együttes uta­sítása szerint május 31-ig fel kellett volna mérni az üzem munkavédel­mi és egészségügyi helyzetét. A fel­tárt hibákat július 31-ig fontossági sorrendben ki kellett volna javítani. A vállalat vezetősége és az üaemi bizottság az említett utasítást nem hajtotta végre, mer pl. az igazgató nem is tudott róla. S .mit mondott erről Melic Lajos, az üzemi bizott­ság elnöke? — Az üzemi bizottság ezideig nem foglalkozott a munka védetem és egészségügy helyzetével. Erejé­nek nagy részét a tagszervezésn?e ás a tagdíjfizetés szorgalmazására Mor­dította. A tények azonban mást mutat­nak. Az üzemi bizottság a tagszer­vezésben, tagdíjfizetésben is jóval alatta marad a megyei átlagnak. Ha az üzemi bizottság többet törőd­ne a dolgozók munkavédelmével, egészségügyi helyzetük javításával, az nagy mértékben növelné a szak- szervezet tekintélyét, a taglétszá­mot, a tagdíjfizetési átlagot, mert a dolgozók látnák: értük van és értük dolgozik az üzemi bizottság. A vállalatnál található fogyaté­kosságok miatt az SZMT munkavé­delmi felügyelője Tóth Zoltán biz­tonsági megbízottat, Benyó Feren­cet, a kisiván-puisztai üzemegység vezetőjét és Péntek Jolán konyha- vezetőt pénzbírsággal sújtotta, a vállalat igazgatóját pedig szabály­sértés miatt feljelentette. Reméljük, hogy ezután nem fe­ledkeznek meg a munkavédelmi és egészségügyi rendeletek megvalósí­tásáról.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom