Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-08 / 184. szám

'Csütörtök, 1957. augusztus 8. SOMOGYI NÉPLAP 3 KÖRSÉTA A VASUTAS a NAP ELŐTT kaposvári pályaudvarokon változtassak meg A 98-AS RENDELETET! Mi, jámbor utazóemberek, nem sokat tudunk a vasút belső életéből. Nekünk csak annyi kell, hogy le­gyen bőven hely a vonatban, pon­tosan fusson be az állomásra, s uta­zásaink közben nem igen ismerünk meg mást, csak hogy van forgal­mista, meg jegyvizsgáló, ellenvonat jön, s a szemafornál megállítanak bennünket. Ennyi általában elég is. De az, hogy miként jut el csoma­gunk s magunk is Kaposvárról, mondjuk egészen Budapestig, már túl esik ismereteink határán. A ’vasutas nap közeledvén, végigjár­tam a kaposvári pályaudvart Lom- nici István vezetésével, s közben el-elbeszélgettünk a muríkaverseny- ben résztvevő több MÁV dolgozó­val. Mondhatom, van már fogal­mam a vasútról... i Egy darabáru útja A kereskedelmi szolgálaton kezd­tük. Mizeczki elvtárs, többszörös •élmunkás vezetőraktárnokkal talál­koztunk először. — Mi a darabárus gyűjtőkocsik összeállítását végezzük. A felektől átvett csomagokat továbbítjuk ezek­ben, s azt akarjuk, hogy a lehető leghamarabb, még az első vonattal mind elindíthassuk a rendeltetési helyére. Tamás raktárnokot a mérlegház­ban találjuk- a telefon mellett. Türelmesen várjuk, amíg befejezi a beszélgetést. Természetesen egy »•féllel« beszél, hogy igyekezzenek gyorsan kirakni az érkezett áruju­kat. Azután készségesen felvilágo­sít: — Július 1 óta, a munkaverseny kezdetétől, 6 óráról 4 óra 12 percre .«ikerült leszorítani a rakodási idő­ket. Mi az un. »rakva rakott« moz­galomban veszünk részt, melynek lényege, hogy a kiürült leadási ko­csit nyomban újra megrakjuk. Gárdonyi Gézáné árupénztáros előtt ott fekszik felajánlási lapja. Ez olvasható rajta: 1. Minőségi munka; 2. Számfejtők patronálása: 3. Utasítások végrehajtása; 4. Da­rabáruk időbeni kiadása; 5. Kocsi­állás és fekbér csökkentése. A hát­oldalon minden rovatban egy nagy »T« betű. A teljesítést jelenti. Hát ennyit csomagjaink útjáról. Amíg elindul a vonat A személypénztár előtt ugyan nem nagy a tolongás, hiszen még nincs itt az ideje a déli »vonatcso­portnak«, azért ide is bekopogta­tunk. Horváth Károlyné van éppen szolgálatban. — öten vagyunk a személypénz­tárban. Nagy gyakorlottságot igény­lő, gyors, de panaszmentes munkát kell végeznünk. Most főidény van, ilyenkor bizony nagyon megerőltető a szolgálat. De a versenyben meg­álljuk a helyet. Tehát már feladtuk darabárun­kat, megváltottuk a menetjegyet is, most Lomnici elvtárs, kísérőm el­visz a forgalmi szolgálattevőkhöz. Horváth István a »belsős«, s az ál­tala irányított forgalmi szolgálatot mind fiatal kiszesek végzik. KISZ- tag Horváth Gyula, a »külsős« szol­gálattevő s a tolatóbrigád is, mely­nek Sztankó elvtárs a vezetője. Ök most merőben új módszert vezettek be az augusztus 11-i munkaver- seny kapcsán. Gondos Gyula okta- tótiszt tanította be az új, tudomá­nyosan előkészített finomrendezés hatványos módszerét. Ezzel mind­össze négy lökéssorozattal bármily nagy szerelvényt szétosztanak. — Ilyenkor főleg az iparvágányok kiszolgálása folyik — mondja Hor­váth István. S kijelentésének bizo­nyítékaként a távolban megjelenik egy mozdony a hűtőház felől. A második vágányon hosszú-hosszú szerelvény áll. Takarítják. Ebből lesznek a délutáni vonatok. Egy kis ház előtt szökőkútból tör elő a vízsugár. A vontatásnál va­gyunk és éppen jókor toppantunk be. mert osztozhatunk a friss örömben. — A minisztérium versenyhíradó­jában a legjobbak közt szerepel Pelléröi Lajos mozdonyvezető és fűtője, Csavar János — mondja Besenyei elvtárs, 18 darab 378-os mozdony parancsnoka. S még egy-két eredmény. — Mindenhol folyik a »túlsúlyos« mozgalom. Ehhez bizony inén nagy tapasztalat és technikai tudás szük­séges. Személyvonatainknál Uzsoki István és Balogh József, a tehervo- natoknál pedig Surugli József és Himmer János visz a legtöbb túl­súlyos szerelvényt. A műhelyben komplex-brigád dolgozik, amelynek Aracsi József, KISZ vezetőségi tag a vezetője. Az elmúlt négy hónap­ban 118 százalékra teljesítették az időszakos javítások tervét. A pályafenntartás nem vasút? A pályafenntartástól három elv- társsal beszéltünk. Kiss Kálmán főnök: — Mi nem versenyzőnk külön au­gusztus 11-re. Laczkó József üb-elnök: — Közösen készülünk a pályaud­varral (?), de semmiféle intézkedést nem kaptunk. Halászi elvtárs: — A pályafenntartásnál nincs munkaverseny. Úgy látszik, hogy a pályafenntar­tás dolgozói nem tekintik magukat vasutasoknak, őket nem érdekli a vasutas nap. De vajon miért mond­ta akkor Kiss Kálmán elvtárs, hogy a jutalmazandók névsorát felter­jesztette? Ha nincs munkaverseny, miből állapította meg az élenjáró­kat? A cél Amint kiléptünk az épületből, hogy végezetül Varga Károly fel­ügyelőt, a pályaudvar főnökét fel­keressük — találkoztunk a rakodási főnökség héttagi; rakodó-brigádjá­val, Laznicsek József csapatával, akik a TÜZÉP vágányához igyekez­tek, hogy az »űrszerelvényből ki­karolják« a belefolyt szenet. A főnök elvtárs éppen állomás­bejáráson volt, s a pályatesten sike­rült utolérni. Ezeket mondotta: — A mi munkaversenyünk nem kampány. A mennyiségi munka jel megy, s most, e versenyben a minő­ség a legfontosabb. Az országosan magas átlaghoz képest balesetmen­tesen akarunk dolgozni, a kocsiki­esést felszámolni, a gépeket jól ki­használni, s mindezzel — túl a pénz­ügyi terv teljesítésén — a vállalato­kat és a dolgozókat a lehető leg­jobban kiszolgálni. Még néhány nap választ el bennünket augusztus 11- től, .s a munkaversenynek ezt a jó lendületét tovább visszük alkotmá- nyunk napjáig, sőt a Navy Októ­beri Szocialista Forradalom 40. évfordulójáig, november 7-ig. Az őszi csúcsforgalomban becsületesen helytállnak, úgyhogy pályaudva­runk homlokzatára felkerülhessen a büszke felírás: »Élüzem«. Megszorítom a kezét Varga Ká- rolynak és útmutatómnak, Lomnici Istvánnak. S most, miután megis­mertem a kaposvári pályaudvar munkáját erősségeivel és gyengéi­vel egyetemben, kívánom, hogy ez a munkaverseny, melyet a vasutas nap tiszteletére indítottak, végül valóban elérje a nagy célt: az »Él­üzem« címet. Ennél jobban bem példázhatja semmi vasutasaink be­csületes helytállását a munka front­ján. Fehér Kálmán —imUUUBBB Gyermekek szokták játszani, ma azonban felnőtt bácsik is művelik. Olyan bácsik, akilcnek október óta van félnivalójuk, mert rossz fát tet­tek a tűzre. A játék a következőképpen szokott lefolyni. A BÁCSI (megjelenik valamelyik ió barátjánál, lehetőleg egy felső hi­vatalban. Esetleg olyan is előfordul, rogy ismeretlennél és akkor ködösít. 3z azonban a legritkább eset.): Gida oarátom, kérlek, bajban vagyok .., udod október... kérlek segíts ... GIDA, a barát: ...de ez nagyon íehéz, kérlek ... Éppen most jössz? íz nagyon kényelmetlen helyzet szá­nomra ... A BÁCSI: ... hát mikor jöjjek? ... dosb bocsátottak el. (Vagy: Nagyon ;g most a talaj a talpam alatt...) égíts, mert tudod, a múltkor én se­jtettem rajtad, amikor ... GIDA: Pszt... (körülnéz, nem hal- otta-e valaki). Jó, jó, várj egy pilla- atra. (Telefonál, behivat vagy leve­rt diktál valakinek.) És a Bácsi bukik — felfelé! * * * De félre a (tréfával. Októberben igein sok embernek legismertük a fogafehérjét. Úgy vi- som'tottak ránk, meg a népre, mint z oroszlánok. Most pedig picik, mbit kisegerek. Ahhoz azonban van szűk, hogy amit lehet, mentsenek, ■hetőleg ne kisebb állásokba jussa- ak. Nagyobbakba. Elvégre ők is a i'acból élnek. Na, nem igaz? Ha másként nem megy, hajlandók z ország túlsó felébe is átköltözni, lőfordul olyan — nem ritka — eset, ogy a pártban keresnek menedéket, legjátszva a népi demokratát, és a alos komcsi szerepét. Néhány példáit, ha úgy tetszik ... * * * A Siófoki Üdülővendéglátó Válla- t ki rendel tségénél köztudomású, )gy nagy volt a felhajtás. Ami nem oda, mert igen sok magasállású BÚJÓCSKA horthysta katonatiszt, s egyéb le- vitézlett elemek bújtak oda. Októ­berig dolgoztak, dolgozgattak, .ké­sőbb azonban, látva a helyzetet, ki­nyílt a szemük és a szájúik. E vállalatnál igazgatott Kemény György és Schwéder János, a helyet­tese. Volt itt kérem akkor is, utána is minden: »Szabadon Mindszentyt!«, meg »Le a Kádárral!« Ingyen főz­tek a konyhán a fegyvereseknek, akik később kimenekültek az erdőbe ellenállni. Ide is kijárt a vállalat au­tója, mert ugyebár, enniük azoknak is kellett. Mikor pedig nagyon forró lett a talaj, az autó kétszer is for­dult, vitte — a disszidenseket a ha­tárra. Kemény úr arra hivatkozik, hogy minderről neki nem volt tudomása. Hadd emlékeztessük: Emyes Magda, vállalati dolgozó decemberben sza­badságot kért csoportvezetőjétől, aki a sok munkára való tekintettel nem engedte el. Magduska bement az igazgató úrhoz. Rövid idő múlva át­jött Kemény úr, s monda a csoport- vezetőnek: »Engedje csak el Ernyes Magdát.« A lány ment, ráült a válla­lat gépkocsijára — és disszidált vele. Most bizonyos átszervezések után Kemény György és Schwéder János a Budapesti Üdülővendéglátó Válla­lat igazgatóságán csoportvezetőik. Siófokra járnak ellenőrizni. Autóval. A kirendeltség vezetőjéül pedig kine­vezték Ilosvai Ernő volt horthysta századost, akinek apja magasrangú csendőrtiszt, és Nyugaton él, mert háborús bűnösként van nyilvántart­va. i * * * Még néhány eset. Leszereltettek egy ellenforradal­már katonatisztet, aki a Balaton mellé telepedett le. Innen írt egy ré­gi katonabarátjának, adna neki jó vé_ leményt, mert jó állás kínálkozik és emiatt be akar lépni a pártba. A le­vél szerencsére és véletlenül mások kezébe került, akik aztán alaposan lekáderezték a katona-polgártársat. Más: Ki&gyura Jánosit, a Segesdi Gépállomás üzemgazdászát leváltot­ták ellenforradalmi cselekményei miatt, többek között saját kezével akarta megfojtani a párt titkárát. Most egy Zala megyei állami tan­gazdaság főagronómusa. (Mellesleg megjegyezzük, hogy ugyanakkor nem tudnak mit csinálni a Szovjet­unióban végzett ösztöndíjasainkkal.) S hogy a kultúra területe se ma­radjon ki, a könyvtárak világából is valamit. Kerekes András, Horthy belügyminisztériumának prominens tagja, a Megyei Könyvtár volt veze­tője mindennel egyetértett azokban a napokban. Sőt, leváltotta munkakö­réből a könyvtár két valóban kom­munista dolgozóját. Most Székesfe­hérváron szintén megyei könyvtár­vezető — régi fizetésével. A nagyatádi járási könyvtárvezető, Fodor Ákos, a győri »kormányban« képviselte székhelyét, Nagyatádot, holott nem is volt odavalósi. Most Budapesten dolgozik — ugyanabban a bebsztásban. * * * Még sorolhatnánk. írásunkkal azonban nem akarjuk azt a hitet kelteni, mintha oly súlyos volna a helyzet ezen a téren, azt sem akarjuk elérni, hogy az ellenforrada­lommal egyetértő, vagy abban segéd­kező emberek semmilven munkakör­ben ne nyerjenek elhelyezést. Dol­gozzanak. Fizikai munkán, vagy egé­szen alacsony beosztásban. Mindenesetre azonban figyelmezte­tünk e cikkünkkel: ne lohadjon le odáig október utáni elhatározásunk — sem alul, sem fölül, a miniszté­riumokban —, hogy teret adunk ne­kik; lehetőséget arra, hogy kibújja­nak ellenőrzésünk alól; a párton be­lül és vezető állásokiban gátolhassák eredményes építő munkánkat, vagy gáncsolhassák a haladó gondolkodá­sú erők akaratának érvényesülését. Csákvári János A napokban fontos értekezlet zaj­lott le a Megyei Tanács üléstermé­ben. A megbeszélést a MÉSZÖV hív ta egybe. A tárgyalás központjában a szövetkezeteknél egyre inkább el­harapódzó csalás és sikkasztás, a társadalmi tulajdon rongálása és a hűtlen vagyonkezelés megakadályo­zása állt. A rövid beszámoló rámutatott a már nagyrészt ismert leltárhiányok főbb okaira: a kevésbé kielégítő el­lenőrzésre; a 98/1952. M. T. számú rendelet elégtelenségére, amely csak az egyhavi fizetés elvonását teszi lehetővé a hiánnyal elszámolókkal szemben. Ez a rendelet serkent a köz vagyonának elherdálására. Az alábbiakban idézünk a felszó­lalásokból: A marcali FJK jogi tanácsadója: ... — A 98/1952. sz. rendelet — mondotta — abban az időben, ami­kor megszületett, helyes volt. Le­hetővé tette a kisebb ügyek bírósá­gon kívüli elintézését. Azóta azon­ban igen sok idő telt el, közben egy ellenforradalom volt és ma a sikkasztás, hűtlen vagyon­kezelés milliós károkra rúg. A 98-as rendelet elavult. Nem alkalmas ar­ra, hogy szemernyit is csökkenteni tudjuk vele a károkat. Követelte, hogy a MÉSZÖV sür­gősen tegyen felterjesztést a rende­let megváltoztatására. Majd utalt arra, hogy a szövetkezeti dolgozók gondos kiválasztása rendkívül fon­tos. A kereskedői előgyakorlat el­engedhetetlen. Javasolta, hogy a szö­vetkezeti dolgozók pénzösszeget he­lyezzenek el a bankban, amelyből esetleges hiányukat a szövetkezet azonnal fedezheti. A tahi FJK jogi tanácsadója: — Legalább olyan fontos a szö­vetkezeti ellenőrzés megerősítése, a tarthatatlan helyzet felszámolására, mint a bíróságok munkája — mon­dotta. — A mai szövetkezeti ellenőrzés formális és laza. Sokszor egész év is eltelik, míg egy nyolcszázezer fo­rintos árukészlete bolt leltározásra kerül. A továbbiakban "hangsúlyozta: nemcsak megtorolni, hanem meg­előzni kell a károkat. A gyors és alapos, váratlan ellenőrzésnek eb­ben igen nagy szerepe van. — Ázzál a javaslattal, hogy állít­sák vissza a bankbetét-rendszert, egyetértett. Véleménye szerint i? meggondolja a szövetkezet dolgozó­ja, hogy hozzányúljon-e a közös vagyonhoz, ha tudja, hogy a bank­ban lévő sajátját lopja. A Marcali Földmű vessző vetkezet elnöke: — A leltározás mai formája nem jó. A leltározó szervek rendszerint ott végzik el a leltározást, ahol a legkevesebb áru van. Nem is szólva arról, hogy az egyszemélyes boltok­ban a boltvezetők egyedül is végez­hetnek leltárt.(?!) Majd a továbbiakban rátért ar­ra, miért engedélyezik olyan szö­vetkezeti tagok újra-alkalmazását, akiknek már komolyabb hiányuk volt. A Megyei Bíróság képviselője: — A bíróságok ítélete sokszor azért enyhe és elhúzódó, mert a: szövetkezetek rossz adminisztrációik folytán nem tudnak kellő bizonyíté­kot szolgáltatni az ítélethozatalhoz. A fő hiba, hogy elhanyagolják a naprakész jelentéseket, a pénz be­fizetéseket, javítgatják, felismerhe- tetlenné teszik az ügyvitel aktait. A leltározásnál nincs elég körül­tekintés. Sokszor egész tapasztalat­lan gyerekekre bízzák, akik tlko- molytalankodják a feladatokat. — A leltárok nem megleperésszerűek. Időt adnak a csalóknak arra, hogy más boltokból árut vigyenek oda, a leltározás idejére. Majd a társadalom felelősségéről beszélt, arról, hogy a esaiók leleple­zésében másoknak is kell segíteniük, hisz az ilyen emberek életszínvona­la egyszerre feltűnően emelkedik fi­zetésükhöz mérten, a nép vagyoná­nak kárára. Véleménye szerint nincs szükség bankbetétes biztosítékra, mert a nagy apparátus;';, ütőképes ellenőrzés gyorsan fülönfoghatja a társadalmi tulajdon fosztogatóit. A 98-as rendelet szerinte is idejét múl­ta. Csordás János, a nagyatádi FJK elnöke: Nem megfelelő a szövetkezeti dol­gozók kiválasztása. Jó lenne egy országos nyilvántartást felvenni mindazokról, akik már egyszer szö­vetkezeti alkalmazásban voltak. így megakadályozhatnánk /ele, hogy a jövőben csalót, sikkasztót, vagy ép­pen rendőri felügyelet alatt álló sze­mélyt melengessünk a szövetkezet­ben. A járási központok építsenek ki szoros kapcsolatot a rendőrséggel: Segítsék egymás munkáját. A Megyei Rendőrfőkapitányság illetékes osztályvezetője — A vagyonvédelem nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is. A rendőrségnek eddig nem volt ki­elégítő kapcsolata a szövetkezetek­kel. A szövetkezetek a káresetek túl­nyomó többségét »házonbelül intéz­ték el.« A rendőrséghez többnyire csak betörésekről érkezett jelentés, amelyek többségéről kiderült, hogy önbetörések voltak. A vag3'onvédel- mi helyzet elmérgesedésének az ellenforradalom a fő oka. A sik­kasztó elemek, akik azokban a hó- napokban garázdálkodtak, még min­dig nem hagytak fenn szándékaikkal és most sorozatos önbetörésebkel kí­sérleteznek. Sok a kifogásolnivaló az ellenőrök hanyag munkájában is. A rendőrség a kisebb eseteknél is alapos felgöngyölítő vizsgálatot fog végezni. A nép vagyonát bitorló sze­mélyeknek el kell íűnniök a szövet­kezetek soraiból. Aki egyszer sik­kasztott, vagy lopott, nincs többé helye a szövetkezetben. Nincs szük­ség a szövetkezetekben olyan ele­mekre sem, akik nem hajlandók a szocializmus építését segíteni. A rendőrség a jövőben szorosan együtt­működik a szövetkezeti központtal. Vigyáz arra, hogy az ártatlanokat ne érje bántód ás, de a bűnösökkel szemben nem lesz elnéző. Majd java­solta, tartsanak többször vagyonvé­delmi megbeszélést. Az ügyészség képviselője: — ... Időközben is vannak jelek arra nézve, hogy a boltban lopás tör­ténik. (Észlelik a munkatársak.) A szövetkezetek vezetői mindezt figyel­men kívül hagyják. Nem törődnek azzal sem, hogy vajon a vagyonvé­delmi szabályokat betartják-e a dol­gozók? (Kétkulcsos-rendszer stb.) A feljelentések többsége alkalmatlan arra, hogy nyomában alapos mun­kát lehessen végezni. A feljelenté­sekhez kérjék a .szövetkezetek a jogi tanácsadók segítségét. A MÉSZÖV elnöke: , — ... Vannak hibák -- mondotta — amelyek alapveíőek. Javítani kell az ^ellenőrzésen, a bírósági ítéletek szigorán, a nyomozás gyorsaságán. Közölte, hogy a Szövetkezeti Köz­pont a szövetkezeti dolgozók felül­vizsgálását már megkezdte. Az oda nem valókat eltávolítják, az alkal­masakat megerősítik beosztásaikban. Reményét fejezte ki, hogy az ellen­őrzésben javulást hoz a nemrégiben bevezetett kiskörzeti ellenőr rend­szer. Egyetért a betét bevezetésével és hogy ez ne csökkentse a dolgozók bérét —, helyes lenne, ha az az ille­tő alkalmazott, vagy hozzátartozója vagyonára terjedne ki. Az új erőfe­szítéseknek — mondotta — csak akkor lesz számottevő eredményük, ha a 93-as rendeletet sürgősen meg­változtatják. Mivel valamennyi felszólaló ki­fejezte a rendelet megváltoztatására vonatkozó óhaját, egyöntetű bele­egyezés alapján ezt a kívánságot határozati javaslattá emelték. A töb­bi részvevő felszólalása is erélyes­hangú követelés volt. Gyors intéz­kedéseket kért a siófoki cs a len­gyeltóti jogi tanácsadó, a Böhönyei Földművesszövetkezet elnöke és so­kan mások. * * * Nincs hely arra, hogy mi is rész­letesen kifejtsük tapasztalatainkat és észrevételeinket a vagyonvédelem megszilárdítására vonatkozóan. Rö­viden annyit: Egyetértünk a felszó­lalók javaslataival. Egyetértünk az­zal, hogy a 98/1952. számú rendele­tét sürgősen meg kell változtatni. Üdvözöljük az illetékes szervek ha­tározott fellépését, amely a társadal­mi vagyon bitorlóival szemben kí­méletlen hadjáratot hirdet. Ehhez a hadjárathoz mi is csatlakozunk és támogatjuk egészen addig, amíg csak tolvajok akadnak a szövetkeze­ti dolgozók soraiban. Hisszük, hogy ez az értekezlet a közös harc elindítója volt. Sz. N. Most jelent meg! Kép Lem, Stanislaw: Asztronauták című könyvéből J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom