Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-04 / 181. szám

.sárnap, 1957. augusztus 4. SOMOGYI NÉPLAP rwr'Yjaisfc 3 Védjük meg a dolgozó nép vagyonát! írta: Dr. Csiszár János, megyei ügyész SZÁMOS ESETBEN elmondtuk értekezleteken, dósak keretében, rádióban, sajtóban, magánbeszél- isek közben, hogy a szocialista társadalmi rend dasági alapját a társadalmi tulajdon képezi. Ez dannviunk által tudott tény, amiről sokat beszál­lt eddig is, azonban a tapasztalatok napról napra :olják, hogy eleget mégsem beszéltünk a társadalmi ijdonról. Az élet azt követeli, hogy a mostani idu­sban — ha valaha szükség volt erre, most fokozat- szükséges — ismételten foglalkozzunk ezzel a kér- sel. Az elmúlt évben lezajlott ellenforradalom népgaz- águnkban hatalmas méretű károkat okozott. A fegy- es harcok mellett szabotázs cselekmények, rombolá- , sztrájkok, termelőeszközök elpusztítása, megron- ása, fosztogatások sorozatosan csorbították eddigi dményeinket. Mindezek az események a dolgozók- í közvetve is, meg közvetlenül is kárt okoztak. Az ellenforradalmi erők fegyveres felszámolása n tett pontot a társadalmi tulajdon pusztítására, ngzatos jelszavakkal születtek meg az ellenforrada- í viharában a munkástanácsok. E szervek nagyon c helyen — nem kívánatos összetételük miatt — ebek •mineadjára dobták a dolgozók közös tulajdonát, ndannyiunk vagyonát. Osztották azt, amit 12 alatt Ijtöttünk. Népszerűséget szereztek a megtévesztett leozók között a különféle címeken — de törvényije­iül — adott juttatások révén. Csak az üzemekben volt ilyen a helyzet? Nézzük mezőgazdaságot. Termelőszövetkezeteink túlnyomó szét szétverték. Jussot akart ebből a vagyonból föld- -tokos, kulák stb. INTÉZMÉNYEINKET sem kímélték. Honvédségi {.tárainkat kifosztották. Tanácsi hivatalokat rombol- c szét. Minden ellenforradalmár önmagát vezetőnek klarálta (most nagyon tagadják!), igényessé vált. Vpkocsikon száguldoztak a megyében, a megyén kí- 1. Kaposvárról Győrbe, Budapestre stb. Üzemanyag, pkocsi éppen úgy nem volt előttük érték, mint a ■csüiletes emberek kiontott vére. Szóval odáig jutottunk, hogy milliárdok pusztultak , d'e még károsabb az erkölcsi süllyedés, amelynek \yenes következménye lett a társadalmi tulajdon to- íbbi fosztogatása. Az eddig elmondottakkal részben igazolni kíván­na, hogy a társadalmi tulajdon védelméről ma még ibbet kell beszélnünk, mint bármikor eddig. Azért londom, hogy részben, mert az előbbiekhez még sze- >tném azt is hozzátenni, hogy megyénkben az 1957. év só felében a hatóságaink által felderített bűncselek­mények kárának összege 3 472 000 forint. ' Ez a számadat korántsem mutatja a teljes kórt. lap mint nap újabb és újabb, nagyobb és még na- yobb összegekkel szaporodik. Nincs olyan területe a azdasági, társadalmi életnek, ahol nem észlelhetnénk űnöket, amelyekkel bennünket, a dolgozók összessé- ét károsítottak meg. Azt is el kell mondanom, hogy az 1956. évi 11. sz. örvényerejű rendelet módot ad kisebb súlyú cselek- nényeknek fegyelmi úton, az 1956:16 tvr. pedig sza- lálysértés útján való elbírálására. Az ilyen eselekmé- syek sem hagyhatók figyelmen kívül, mert ezek is ká- ■okat okoznak. Említettem már, hogy ahova nyúlunk, baj van. lássunk erre egyikét példát. A balatonszentgyörgyi ellenforradalmi tanács ve- ;etői kidoboltatták: »Akinek fára van szüksége, jelent­kezzen.« Mintegy 300 ezer forint értékű fát vágattak ki jogtalanul. Ebből megtérült 90 ezer forint. A Gamási Fcildművesszövetkeze^ boltjába betörtek. A vizsgálat kiderítette, hogy csak ->i méltók a betörést, a boltvezető bűnbandája körülbelül ' ”vedmillió forintos sikkasztá­sát akarta »betöréssel« rslástoLni. A csombárdi föld- művesszövetkezeti boltból 36 ezer forintot sikkasztot­tak. Somogyszil határában gondatlan tűzokozással 50 ezer forintos kár keletkezett. A DÁV volt terv­osztályvezetője saját részére fuvaroztatott — az üzem számlájának terhére. Az egyik községben az adóügyi csoportvezető az általa beszedett adót sikkasztotta el. ÉS ÍGY SOROLHATNÁM reggeltől napestig. Ta­lán a legjobban képet kap az olvasó a társadalmi tu­lajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények méretei­ről egyetlen számadatból: az idén ezen a címen 591 személlyel szemben emeltünk vádat. (Kb. ugyanennyi cselekmény tettesének személye ismeretlen maradt!) A példákkal és a számokkal igazolni kívántam, hogy a társadalmi tulajdon védelme nem lehet egysze­rűen adminisztratív kérdés, társadalmunk egészének, a dolgozók összességének kell a társadalmi tulajdon fosz­togatóival szemben harcbaszállni. Az elnézés, a közöm­bösség az ellenforradalom á.ltal okozott népgazdasági károk állandó növelését jelenti. A törvény büntetést rendel azok számára is, akik a tudomásukra jutott, társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekményt, mihelyt tehetik, nem jelen­tik a hatóságoknál. Azt hiszem, helyeselni fogják az ol­vasók, ha azt is hozzáteszem: nemcsak a büntetéstől való félelem miatt helyes a feljelentés megtétele, ha­nem hazafias kötelesség, becsületbeli kötelesség a tár­sadalmi tulajdon fosztogatóinak leleplezése. Nagvoo találóan mondta egyik megyei vezetőnk: »Nézzük azt is, amiből élünk!« Valóban. Most már arról van szó' a munkás, a szövetkezeti paraszt, a becsületes dolgozó gátat tud-e emelni a hömpölygő ár ellen, meg tudja-e védeni a közösség és a maga javára azt, amit alkotott? Harcot kell indítanunk adminisztratív és nevelő eszközökkel egyaránt. Talán kérdés az is, hogyan, mi­képpen? Erre azt válaszolom: mindenki elsősorban a saját munkaterületén harcoljon. Az üzem. a vállalat, az intézmény, a szövetkezet vezetője törvényes jogokkal rendelkezik. Éljenek a vezetők e jogaikkal! Kisebb sú­lyú — 200 forinton aluli — károkozások fegyelmi eljá­rás keretében megtorolhatok. Őszintén szólva, még sok' vezető fázik az ilyen »népszerűtlen« feladatok végre­hajtásától. Olyan esettel is találkoztunk vizsgálataink során, amikor viszont sokkal nagyobb kárt is fegyelmi eljárással intéztek el. Helytelen. Az engedékenység a további kártevésnek csinál szállást. A házi tolvajnak ugyanis megéri az enyhe kockázat. A társadalmi tulajdon megbecsülésére kiválóan alkalmas nevelő eszköz a. társadalmi bíróság. Nagyobb: üzemeink válasszák be a dolgozók legjobbjait a tár­sadalmi bíróságba. Ehhez adjon segítséget a szakszer­vezet. Bíróságaink felismerték a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűncselekmények tetteseinek tár­sadalmi veszélyességét, a proletár állam gazdasági alapja ellen támadók bizonyára nem kapnak kíméletet. EREDMÉNYT ebben a küzdelemben azonban csak akkor várhatunk, ha a becsületes dolgozók egységes akarattal segítenek a társadalmi tulajdon károsítóinak leleplezésében és egyemberként véd'ik mindannyiunk Ami a bolhásiak egységét gátolja.,. Bolháson egészen a legutóbbi idő­kig egy ember ellenforradalom alatti magatartásának értékelése miatt hiányzott az egyetértés a pártszer­vezeten belül. Ez a helyzet a község lakóinak magatartására is kihatott, főleg azokéra, akik az ottani ellen- forradalmi cselekményekben ilyen vagy olyan módon részt vettek és Kolozsvári István iskolaigazgató esetleges felmentésében magukat látták volna igazoltnak. Tehát a tényállás: Bolháson is volt ellenforradalom. Kolozsvári igazgató részt vett abban. A november utáni újjászervezett párttagság véleménye megoszlik az igazgató szerepével kapcsolatban, aki a pártba is kérte és kéri felvé­telét, mert nem érzi magát bűnös­nek. A tagság kétszer is szavazott a kérelem fölött. Először felvették, ké­sőbb kizárták a pártból. Harmad­szor — Kolozsvári fellebbezése miatt — már a felsőbb szervek jelenlété­ben tárgyalták az ügyet. Ismét el­utasították a kérelmet. De hogyan? Nézzük a szavazatok arányát: első esetben 5:3 ellen elfogadták, másod­szor pedig 5:3 ellen kizárták, har­madszor 4:3 ellen kizárták, két párt­tag tartózkodott a szavazástól. A számok tehát azt bizonyítják, hogy még ma is a felsőbb szervek véleménye ellenére, vannak Kolozs­vári-pártiak az alapszervezetben, akik úgy érzik, nekik van igazuk. Nézzük tehát, hol az igazság? Vizs­gáljuk meg Kolozsvári ténykedéseit. Október előtt: 1955-ben került a faluba. Később kérte felvételét az MDP-be. Örömmel vették jelentke­zését. Mikor tagjelölt könyvét átad­ták neki, így szólt: »Köszönöm a tagkönyvemet, mindhalálig őrizni fogom...« Október 27: a helyi tanács és a pártszervezet tudta és beleegyezése nélkül összehívott egy 22 tagú gyü­lekezetei, amelyet ő »béketanács­nak« nevezett. Ebben egy párttag sem vehetett részt. Már javában folyt a megbeszélés, amikor a ta­nácselnöknő hívás nélkül megjelent. Akkor már arról volt szó, hogy a vadászfegyvereket el kell venni a kommunistáktól. Az elnökasszony közbeszólt, hogy ehhez senkinek nincs joga. A tagság már hallgatott volna a szóra, amikor ' Kolozsvári felugrott az elnöki asztaltól és felor­dított: »Nincs szükség a,Véléíriényé- re, elég volt a tanács rángatásábÖl«. Ezután megegyeztek a fegyverek el­vételében és abban, hogy két ember állandóan ellenőrzi a tanács tevé­kenységét. De hogy ennek nyomatéka is le­gyen, az igazgató;.a gyűlés után be­ment a tanácsházára és goromba, durva hangon rákiabált a titkárra: vagyonát. »Vegye tudomásul, ezután semipjt rTTTTTTTTTVTTTTTTTTV¥T*TTTTTTTTTTTTTTTVTTTTTVTTVVTTTTT'»TTTTTTVTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT» TTTTTTTTffTTTTTTTTTTTTfTTTTT nem intézkedhetik nélkülem! Meg­sértette? ...« És távozott... A két ínyám. Csavarják rongyokba és fel 2 padlásra, a sárzás alá. A töltényt is. Segíts, Ilonka, menjetek, rejtsé­tek el! Szükség lesz még rá, nagy szükség. — Gyerünk, édesapám! — vette magához a fegyvert Ilonka. — Majd mi ketten elintézzük. — Horváth rosszallóan csóválta a fejét, kiment a lányával. — Szép levél — sóhajtott Juliska. — Nagyon szép. Örökké megőrzőm. Csak azt nem tudom, János, hogy én most mihez fogjak? — Majd csinál valamit, Juliska, majd... Czabad? — lépett be egy szegé- nyesen öltözött, középkorú asszony és vele együtt Zamek. A nagy darab vörös-szőke ember a he­lyi szocdem. párt egyik vezetője volt. — Áá, van szerencsém! Megjöttek a vitézek, vége a csatának? — csip­kelődött Zamek. — Nem, nincs vége — felelte Tí­már. — No, akkor biztosan uzsonnázni jött haza a munkászászlóalj, a Latin- ka-század. — Hájjá! Ne gúnyolódjon az úr — szólt Julis —, ne örüljön a mások bajának! Jól jegyezze meg, igazán az nevet, aki utoljára nevet. — Óh, drága, kedves elvtársnő, ön nagyon téved, én nem nevétek senki baján — válaszolta Zamek vigyorog­va. — Azért jöttünk kérem — szólt hal­kan, szinte bocsánatot kérve az asszony —, azért jöttünk, hogy meg­tudjuk, mi van a férjemmel. Ingá­val? Hiszen ismeri. Az útról írta, hogy jön. A zászlóalj megérkezett és ő nincs, hiába keresem. — Inga elvtárs a vagonban meg­betegedett, erős gyomorrontást ka­pott, letettük Budapesten, de amikor eljöttünk, már jobban volt. Pár na.p múlva itthon lesz, nyugodt lelhet — vigasztalta az asszonyt Tímár. — Köszönöm, köszönöm. A gyere­kek is már alig várják. Istenem — szepegett Ingáné. — Már úgy féltem. Azért mentem Zamek elvtárshoz, mert ő is levelezett az urammal. — Tudok róla — mondta Tímár —, olvastam Zamek híres dezorganízáló levelét, melyben azt írja, hogy hagy­ják ott a vörös katonák a frontot. — Én ezt írtam volna? — mondta mű-meglepődéssel Zamek. — Igen, maga! — villant Tímár te­kintete Zamek felé. — Hm, lehet. A, már emlékszem, volt szó ilyesmiről. Na és, nekem lett igazam, nemde? Otthagyták, itt­hon vannak. A történelem engem igazolt. — A történelem? — szólt komolyan Tímár. — Gyászos foltjai lesznek ma­guk a történelemnek. A munkás- osztály mint szennyet, kiveti magu­kat magából. És a jövő. szabad em­bere majd undorral és megvetéssel olvassa a maguk sötét neveit. Tlonka és Horváth visszatértek, szúró tekintettel mérték végig Zamekot. — Megyünk — szólt Zamek Ingánk­hoz. — Mit kerekünk mi itt? — Kö­szönés nélkül, sietve elhagyta a la­kást. — Minden jót — hajlongott Ingá­né. — Ki hívta ezt ide? Ezt a mun­kásárulót? — Ingánéval jött. Az asszony a férjét keresi. — Csipkelődött, de megkapta a magáét — mondta Juliska. — Úgy látszik, nagyon nyeregben érzi ma­gát, ezért jár a szája. — Rosszul látjátok, azt mondom, én — szólt Horváth. — Meglazult már ennek a nyerge. — Ellenkezőleg, Horváth bácsi, én azt hiszem — válaszolt Tímár —, most az ö idejük következik. Vagy még annál is rosszabb. — Rossz kedvedben vagy, drága öcsém — mondta atyáskodó meleg­séggel Horváth. — Van így az em­ber. Durva zörejjel nyílott az ajtó. Egy rendőrtiszt ék két feltűzött szuronyos rendőr állított be'a lakásba. — Ki lakik itt?! — ná-*°r Pe<*ig éjjel-nappal ellenőrzött két világ­— Tímár János és az anyja — vá- * , . ,,, laszolta Tímár. ^szem kommunistát.- A Peidl-kormány nevében - lé-3v -?^tober 2*: Na,gygyuAles a . . .. . pett a tiszt Tímárhoz -, azaz az4habo^.szobor ff A A f üavészséa intézkedésére önt letar 3az iskolásgyermekek hordtak széjjel. 3 Egyetlen párttag sem kapott belőlük. „ „ ..., t * 3A szónok Kolozsvári. A következő­- Engem? Miért? Loptam, vágyig jéJénü ki többek között: „végre raboltam tálán. 3kikerülhetünk a vadállatok karrnai­- Sokkal rosszabb - válaszolt fog-*ból _ végre a turulmadárra is sza_ hegyről a tiszt - ön veszélyes aSbadon nézhetünk és környékét is társadalomra Bűnös személy. ^megtisztíthatjuk a mocsoktól...«- A Peidl-kormany neveben? —3 A »béketanács« átalakul »nemzeti állt a tiszt ele megrökönyödve Hor-3tanáccsá!« A vezetőség egyik tagja vath. <az igazgató. — Eopjo. be a száját! — szóltak ra * Bemegy a tanácshoz, ahol igen so- a rendőrök és félretolták Horváthoi. *vannak. Leül a székbe és oda­— Az én fiam bűnös? — kérdezte*fordul a néphez: »Tudják mi tör­elképeclye Tímárné. «tént Szentán? Elzavarták a tanács­— Bűnös — válaszolt közömbösen «elnököt. .« Az elnökasszony ott van a tiszt és gúnyolódva hozzátette: — 3a szobában. »A bűnösök lakóijának.« így mondta « Október 29: A »nemzeti, .tanács« a miniszter is, a maguk minisztere,«ülése határoz: a vb.-elnök és a tit- Peye.r Károly. Pakoljon, velünk jön! «kár azonnal hagyja el a tanácsot, ha Tímár magához ölelte zokogó édes- «nem akarják, hogy kivágják őket. anyját. ^Kolozsvári is jelen van a tanácsko­— Istenem! Hát soha sem lesz már ázáson. , ennek vége? Mit akarnak tőled? _______ T ímár nem felelt, hirtelen nemi tudott mit mondani anyjának. 3 . , , . ..- Tudom már, mit teszek - szóit3 Augusztusban újra megjelenik Juliska határozottan. — Hazamegyek3 a faluba és folytatom ott, ahol 3 András abbahagyta. 3 Az MSZMP Központi • Bizottsága Tímár helyeslőén bólintott, mecj-^nak folyóirata, a »Pártélet« az ellen­Október 30: A »nemzeti tanács« újabb gyűlése, de sokan vannak a faluból is. Megtörténik a tanácsve­zetők végleges leváltása, és újak megválasztása. A beszámolót Ko­lozsvári mondja, majd megkérdezi: megbíznak-e bennem?« A jelenlé­vők helyeselnek. Az igazgató mellé­re teszi a kezét: »Köszönöm, mind­háláiig ...« Ezután megkezdődik a »nemzetőr­ség« szervezése, fegyverek beszerzé­se, ablakok beverése, követelések összeállítása, a tsz feloszlatása, stb, stb. ,*j ->' W November 4 után: Ez az ember fog hozzá az új párt szervezéséhez, majd abbahagyja és jó későn, úgy március 15 után, újra jelentkezik felvételre. E tényekből nagyon nyilvánvaló, hogy Kolozsvári István az ellenfor­radalom győzelme esetén ma Bolhás »nemzeti hőse«, akinek azonban ma lavíroznia kell, ha nem akarja, hogy felelősségre vonják. Természetesen védőtársakat is keres, bár nyilván­való, hogy ingadozása, kommunista társai elleni cselekményei, politikai tisztánlátásának hiánya, teljes esz­mei zűrzavara következtében nem lehet a párt tagja. Miért van mégis a pártszervezeten belül pártfogója Csikvár István, Grujber Sándor, Lőczi György sze­mélyében? Ezek az elvtársak a zűr­zavaros helyzetre hivatkoznak, ar­ra, hogy a községben senkit sem gyilkoltak meg, mert szerintük csak az az ellenforradalom, ha vér fo­lyik. Személyi bosszút látnak az egész ügyben a tanácsvezetők részé­ről. Ezek az elvtársak odáig mentek, hogy a tanácselnök ellen aláírásokat gyűjtöttek a fenti ügy ellensúlyozá­sára. A helyzet kuszaságát növelte, hogy a járási pártbizottság sokáig nem foglalt állást, magukra hagyta őket marakodásukban, egészen ad­dig, amíg a legfelsőbb pártszerv nem szerzett tudomást az egész do­logró!- , , . Mi hát az igazság a bolhasi egység ügyében? Az igazság az, hogy néhány párt­tag enged a falu egyes elemei nyo­másának, akik ezt az ügyet a maguk tisztára mosására akarják felhasz­nálni. Ezek az elvtársak pusztán sajnálatból állnak az igazgatónak ama sugalmazott érve mellé, hogyha Kolozsvári ezután kizárt párttagként szerepel, az illetékes fórumok előtt gyermekei felsőbb iskoláztatása le­hetetlenné válik. (Hazug érv ez pe­dig, talán Bolháson is van élő cáfo­lata: a pártonkívüliek tehetséges gyermekei is felsőbb iskolába jár­nak.) ügy gondoljuk, jobb volna, na ezen elvtársaink jobban emlékezné­nek egy kicsit, a falu pedig megérte­né, hogy a párt nem adhat senkinek sem menedéket, sem politikai, sem szociális értelemben, mert a politi­kai búvóhely keresőkből voltak és lesznek az árulók, az utóbbiakból pedig a karrieristák, akik miatt egyformán szenvedünk. A párt sze­mélyi egységének és tisztaságának ügyére ma valóban úgy vigyázunk, mint a szemünk fényére, mert ez az egység a néppel való kapcsola­tunk, előrehaladásunk legfőbb biz­tosítéka. Az, hogy az igazgató nem lehet a párt tagja, még nem jelenti bíróság elé való állítását. Becsületes munkával jóváteheti hibáját, botlá­A bolhási ügy nagyon világosan bizonyítja: egy ilyen érzéseken ala­puló, elvtelen személyi vita meny­nyire meg tudja bontani a párt egy­ségét , kételkedővé és bizalmatlanná teszi egymás iránti tagjait, elvonja a figyelmet a valódi küzdelemtől. Gyorsan kell változtatni a helyze­ten, mert máris sok idő elmúlt, mert igen sok a tennivalónk közös ügyünk megvalósítása érdekében. Csákvári János. a Pártélet című folyóirat szorította Juliska kezét. Aztán meg- 3 forradalom óta először augusztus el­állt Ilonka előtt, nézték egymást so- J ső napjaiban ismét megjelenik. A katmondóan, szótlanul. Hisz alig vár- 3 folyóirat ezt követően rendszeresen ták, hogy végre egymás közegben 3 havonta kerül az olvasók kezébe. A lehessenek és most ismét el kell vál-t párt közvéleménye már sürgette és niuk. Ilonkát a sírás fojtogatta. Ti-«várja, hiszen régi olvasótábora is- már vigasztalóan, szerelmesen nézett «meri, hogy a gyakorlati pártmunká­rá. Ilonka könnyein keresztül elmo solyodott. Tímár átölelte és forrón, hosszan csókolták egymást. — Gyerünk, már megyünk! — dör- mögött az egyik rendőr. ban, elvi és politikai kérdésekben hasznos tanácsokat adott. E hagyományaihoz hűen, a lap el­ső száma több cikkben foglalkozik .az MSZMP Országos Pártértekezle­T , , «te alapján a pártmunka időszerű ímar kibontakozva a leány «kérdéseivel. Közli Marosán György léséből, a rendőrök ele állt. «ejvjarS; >,Az egységesen hozott hatá- — Fiam! — kitárt karokkal levett «rozatolc egysége^ végrehajtásáért« c, eléje az anyja. Hosszantartó, fájdal- «(-kkél.. Bárányos József a Szervezeti más öleléssel, csókkal búcsúztak el. «Szabályzatról, Szirmai Jenő a párt- — Nem tüdőm, mikor, édesanyám, «egységért folytatott harc Somogy de biztosan visszajövök... ^megyei 'tapasztalatáról ír. Kalmár Györgytől »Az intrikák és rágalmak ellen« c. cikket közli a lap. A párt­munka időszerű feladatai közül a kádermunkáról, a szakszervezetek­ben dolgozó kommunisták feladatai­ról, a pártfegyelmi munkáról, a ter­melés pártellenőrzéséről, a kommu­nisták tömegek közötti munkájáról közöl cikkeket. Ezenkívül több cikk foglalkozik a pártmunka tapaszta­lataival. Elméleti cikk jelenik meg a szo­cializmus építésének általános és sajátos vonásairól, továbbá a bur- zsoá nacionalizmusról és az interna­cionalizmusról. A folyóiratnak már az első száma is azt a törekvést szolgálja, hogy hasznos segítőtársa legyen a párt­munkásoknak a párt politikájának megvalósításában és gyakorlati vég­rehajtásában.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom