Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-30 / 202. szám
♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦ A kozmetika múltjából A z őskori sírokban már találtak kendőzőszere- két', tehát a kozmetika szinte egykorú az emberiséggel. Az ősasszony már használt pirosítót, sőt egyes feltárt eszközök arra engednek következtetni, hogy a hajfodrozás művészetéhez is értett. Sába királynője pálmaolajiban áztatott rózsaszirmokkal dörzsöltette testét, hogy puha, üde és illatos legyen. Semiramis varázserőt tulajdonított a napkeltekor szabad vízben tett fürdőnek, amelynek vizét a hajnali napsugarakkal száríttatta fel testéről. Lábának körmeit narancsszínűre festette. Cleopatra reggeli harmatban mosakodott és tejjel kevert mézziel tartotta puhán az arcát. Poppea, Néró felesége frissen fejt szamártejben fürdőit naponta. Athén asszonyai bőven használtak kendőzőszeréket, drága keleti olajokkal illatosították testüket és hajukat művészi hullámokba fésülve hordták. A régi Róma nagy urainak hölgyei már külön rabszolgát tartottak házuknál, aki csak a kendőzőszereket keverte. Minden római háznál, még a legegyszerűbbnél is volt házi gőzfürdő, melyet naponta használtaik. A kigőzölt testet illatos olajokkal kenték és hajukat csigákba rakták. Arcukat természetellenes pirosra festették és a szempillafestéshez is értettek. Róma hanyatlása idejében jött divatba a szőke hajnak az az árnyalata, melyet a rabláncra fűzött germánokon láttak meg legelőször a többnyire sötéthajú római nők. A lenézett «barbárok« hajszíne tehát szépségideál lett a barbárok kék szemével együtt — de ez utóbbit semmi mesterkedéssel sem tudták utánozni. A középkorban a »lelki szépség« iránti tülekedés elnyomta a testi szépség ápolását, de ebben a korban is szépítették magukat a nők. A különbség csak az volt, hogy most titokban tették és megfeledkezve az előző kor tapasztalatáról, hogy a friss víz, a mosakodás, a fürdőzés a legfőbb kelléke az emberi test szépítésének. De hogyan is fürödihettek volna, amikor a testtel foglalkozni az egyház szigorúsága szerint »bűn« volt, legfeljebb kis ezüsttálacskákba mártogatták meg ujjaikat a gazdagok étkezés előtt. A szépséghibák ellen azonban már akkor is küzdöttek. Szeplő ellen tejben áztatott liliomot használtak, ráncos arcra friss marhahúst kötöttek. Borgia Lucrécia már rendszertan fürdik és testét narancslével dörzsöli be. Kortársnői, Róma, Velence, Firenze asszonyai hennával vörösre, indigóval feketére festik hajukat. Természetes szemöldöküket pedig izzított dió héjával lepörkölték és festékkel húzták utána a kívánt formát. Legkevesebb kendőzőszert, szépítőszert talán csak a múlt század végén használtak a nők, legalábbis bevallottan. Mert titokban, vegyi szerek hiányában a legkülönbözőbb háziszerekkel szépítették magukat dédanyáink. Ifjabb Dumas Kaméliás hölgyének hatására divatba jött a beteges külső és a sápadtság. Egyszerre restellnivaló lett az üde, rózsás arcszín és az ifjú dámák krétát ettek és citromot, abban a hitben, hogy attól halványabbak lesznek. AZ ELSŐ VARRÓGÉP C pár sorban arról a hajdani szabómesterről lesz ^ szó, aki nagy leleményességgel kifundálta az első varrógépet. Bartholéma Thimonniernek nevezték ezt a derék férfiút, aki munkája közben folyvást csak azon törte a fejét, hogyan is lehetne a varrást szaporábbá tenni. És így talált fel végtére egy furfangos masinát, amely- lyel csakugyan gyorsabban lehetett varrni, mint állandóan csak kézzel öltögetni a tűt. No 'persze, az első modell mai szemmel nézve természetesen még meglehetősen primitív »gép« volt: mindössze két fakerék, amelyet kötéláttétel fogott össze, a gépben pedig egy horgas tű zakatolt, miközben a kerekek minden fordulatára egy láncöltést produkált. A ^probléma« mindenesetre megoldódott, ami Thimonnier mestert arra ösztökélte, hogy szülőfalujából, St. Etienne«bő:l azonnal felköltözzék Párizsba, ahol egy-kettő hozzáfogott a varrógé- ipek gyártásához. Történt ez pontosan 127 évvel ezelőtt, 1830-ban. De mentül inkább szaporodtak gépei, annál inkább félitékenyikedtek rá szaktánsai, a párizsi szabók. Olyany- nyira féltékenyek voltak, hogy egy napon husángokkal felszerelve 'betörtek raktárába és ott ripityára törték összes (80 darab vevőre váró) varrógépét. Erre a boldogtalan szabó, mert már ő is hallott akkor valamit arról, hogy a saját hazájában senki sem lehet próféta, áthajókázott Angliába. Itt úgy látszott, hogy a szerencse mégiscsak rákacsint, mivel egy manchesteri cég szövetségre lépett vele és rövidesen szép forgalmat bonyolítottak le, csali éppen a jövedelemből játszották ki. Ez az újabb csalódás végleg elkeserítette és visszatért Franciaországba, ahol azután hamarosan elpusztult. Ez volt Thimonnier mester esete a varrógéppel, amelynek regénye azonban nem ért véget, csupán színhelye került Európából Amerikába. Itt ugyanis egy Éliás Howe nevezetű szabó 1849-ben szintén feltalált egy varrógépet, amely elgondolásban feltűnően hasonlított francia kollégája találmányához, bár arról soha nem hallott. A fő különbség a két gép között az volt, hogy az amerikai a könnyebb felső láncöltés helyett kétszálas keresztöltést alkalmazott, majd újabb reformtervek során tovább tökéletesítették az új masinát. A legjelentősebb a tökéletesítők között Singer Izsák volt, aki az eddigi horgastű helyett először használt lyukas tűt, amely mindmáig megmaradt. És innen van talán, hogy a köztudat ezt a Singert tartja a varrógép feltalálójának. Ennek kapcsán még egy tökéletesítőt kell megemlítenünk, egy dán órást: Hericksont, akinek nevéhez a kesztyüvarrógép feltalálása kapcsolódik. De Thimonnier mester mindezekről már nem szerezhetett tudomást: elégtételt neki már csak a halála után szolgáltatott az 1885. évi párizsi világkiállítás, amelynek zsűrije »hivatalosan« is megállapította, hogy a varrógép őse — az első varrógép — az a fakerekű masina volt, amelyet az egykori St. Etienne-i szabó talált fel. IDŐSZERŰ Ecetes uborka eltevése Minden ötliteres üveghez vegyünk körülbelül 5 kiló apró uborkát, ezenkívül 1 deka szalicilt, 3 kockacukrot, egy evőkanál mustármagot, ugyanannyi egész borsot, 3—4 babérlevelet, 5 deka sót, fél deka timsót, kaprot és hosszúra szelve tormát, valamint ecetet. Készítési módja a következő: Az uborkát megsózzuk és szépen lecsorgatva üvegekbe rakjuk, közéjük helyezzük a kaprot, tormát, babérlevelet. Ha megtelt az üveg, tetejére helyezzük a fűszerfélét. Az ecetet (minden liter uborkaecethez 2 liter vizet számítva) felforraljuk, forrón az uborkára öntjük, azonnal lekötjük és vastag pokrócba tekerve 24 órán át állni hagyjuk. Már három-négy hét múlva fogyasztható is. Vörösszilva-, vagy ringló-dzsem almával Fehér vászonból karvastaf hosszú zacskót varrunk géppé mából, birsből, vagy körtéből k tünk sűrű dzsemet, egy kilogrs gyümölcsre 20 deka cukrot szá va. Az almát, vagy körtét me mozzuk, magházát kivájjuk és c bolva, kevés vízzel sűrűre fő: végül belefőzve a cukrot. A b héjastól főzzük meg, darabolva, tán áttörjük és úgy főzzük tof Mikor elég sűrű, hámozott man« csíkokat, vagy dióbelet keve: bele. Majd zacskóba töltjük és n kiakasztva száradni hagyjuk, meg nem keményedik. Télen, de szel is igen finom csemege FÉRFISZEMMEL Mikor a nyár folyamán az asz- szonyka a nyolcadik divatholmira »spórolta« a konyhapénzt és a tűsarkú cipő után a nylonblúz került terítékre, a fiatal férj felmordult: — Ez már tűrhetetlen! — Micsoda, sziviikém? — fuvolá- zott az asszonyka. Erre aztán a férj jól kitálalt. — Egy hónapja nem főztél húst, hogy karcsú maradj, mert ez a divat! így elgyengülve minden mozi- előadásról én viszlek haza, mert a tűsarkú cipőben alig tudsz járni. Minden ruhádat ki vagdosol! Most meg megvetted azt a nylonblúzt, ami takar is, meg nem is. Ebből elég volt! Az asszonyka végighallgatta és lágy, behízelgő hangon gügyögni kezdett: — Jó, jó, kjs butus. Rólad sem feledkezett meg anyuci. Ezzel besurrant a szobába é férje elé rakta a négy éves üm nadrágot friss vasalással és jó ujjnyi felhajtással... A férj, amikor meglátta, beli dűlt. Az asszonyka pedig a fülébe ta: — Ugye, nagyon örülsz? Férfi' ez a divat! Kevés nappal később a férj 3 lepődve szemléli az ebédet, leves, marhapörkölt, sült tészta Gyanús ez a hirtelen étrend tozás! Mikor jobban körülnéz, fedez az asztal sarkán egy újs Elmosolyodik. Alig látható, apróbetűs sz pirosceruzával aláhúzva a lap ján: »A párizsi divat jelentések rint ősszel a .molett nő lesz a di Az iskolás lányok ruhatáráról Az iskolás lányok részére legpraktikusabb viselet a szoknya és a blúz. A szoknya lehet sima, vagy kiskoc- kás szövetből. A blúzanyag egyszínű, kockás és csíkos mosóanyag. Az iskolás gyermek ruhája megvédésére kötényt viseljen. Szoknya-blúz viselethez kedves kiegészítő a kulikabát, kuligán és "ballonvászon kabátka. Ünnepélyes alkalmakra sötétkék szoknyát, fehér blúzt, apró pepitás ruhát és egyszerű anyagokból varrt ruhát viseljenek. Üde kiegészítője a ruhának a fehér piké, vagy csipke- anyagból készült gallér és kézelő- garnitúra. A 14—15 éves lánykák már nem gyermekek, ezért különös gonddal kell ruháikat megválasztani. Ruhatárukban egyszerű, egyszínű, vagy szolid tarka kockás, pepita ruhák szerepeljenek. A társasági ruha többnyire sötétkék legyen, garnitúra megoldással, mely kii az arc üdeségét, fiatalságát. I éves lánykák értékelik a szól ruha előnyeit, mert nem esúsz belőle a blúz. Utcai és társaság haként csinos a szélesített szó taftból, esetleg bő alsószoikny Nagyobb diáklányok öltözéke isi ban ugyancsak szoknya-blúz. után szolid szövetruha, lehet r zott tropikál, vagy különböző szövetekből. Előnyös viselet szá ra a kiskosztüm is. Otthon könnyen gondozható, szerű szabású ruhát hordjanak, ben könnyű a mozgás. A konyh feltétlenül használjanak köt Munkaruhára egyszerű szabású, kezelhető anyagot válasszanak, többszöri mosás után is tetszeti: I gyen. . DIVA t MÍNrden/élE A tükör üvegét mindennap bőrrel kell letörölni. A tükröt úgy .kell felakasztani a szobában, hogy ne érje közvetlenül a nap, mert a napsugarak ártanak a higanynak és a tükrön faltok keletkeznek. Úgy szokták mondani, hogy a tükör »megvakul«. Ha a tükör nedves falon függ, gumidarabot, vagy parafát kell alá tenni. Bőröndöt, aktatáskát stb. kétszer egy évben vazelinnal, csukamájolajjal, vagy lanolinnal kell bekennünk, ha szikkad, puha ronggyal fényesi- : teni. Forró vasalót nem szabad hirtelen • hideg vízben lehűteni. Használat lután, ha kihűl, kissé bezsirozzuk és ; puha ruhába göngyöljük. Balról: Egyszerű szövetruha, lekerekített férfifazonnal, bevarrott ujjal. A gombolás a szoknya alsó részén levasalt szemberánccal zárul. • Lassan beköszönt az esős időszak, az 5 ősz. A könnyű szandálokat felvált- j ják a zárt cipők. Mint képünk is mu- • tatja, azért nem kell lemondani a tű- í sarkú cipőkről... * Hol volt, hol nem volt, Nekeresden túl volt, Nevenincsen innen volt. az egyszeri királynak, csak egyetlen foga volt. Az is beletörött a beletlen kenyere keletien hajába. — Hej, mákos terin- gette, mézes borogatta! — ütött az asztalra az egyszeri király. i— .Micsoda király vagyok én, ha még bélé sincs a kenyeremnek! Hozzatok hamar a péktől egy kalácscipót! Bélé foszlós legyen, a haja, mint a selyem! Gyémántos főudvarmester oldalba könyökölte a rubintos főkamarást, a rubintos főkamarás az aranyos ajtón- állót, aranyos ajtónálló az ezüstös főiszakácsot, az ezüstös főszakács a vászonkötős kis kuktát, vászonkötős kis kukta pedig szedtje, szedte a lábát, gyíknak ment el, mint a csiga, úgy jött visszafele. — Van már kisszék, csak lába kék, uram király, tisztel a pék. Vékával méri becsületed, mogyoróval a hiteled. Annyi már nála az adósságunk, hogy a harmadik szomszéd ajtaját is mind tele krétázta már vele. — Hej kécskei kecske, csókái csóka! — fohász- kodta el magát a király. — Micsoda király vagyok én, hogy már a pék sem ád hitelbe? Móra Ferenc: A király kenyere Hamar vigyetek neki egy erszény aranyat. Van a ládafiában száz aranypengő, ragyogó, csengő, vigyetek belőle! A főudvarmester oldalba könyökölte a főkamarást, a főkamarás az ajtónállót, ajtónálló a főszakácsot, a főszakács a főkincstartót, főkincstartó elment, mint sólyommadár, visz- szajött mint ólommadár. — Fejemnek grácia, üres a ládafia. Nagy pénznek kis helye, csak azzal van tele. — Hej túrótlan bélés, almátlan bélés! — keseredett el a király. Száz palotában ezer terem, s nincs benne egy betevő falat kenyerem. Ezer szolgámon arany a ruha, csupán énrajtam rongyos a suba. Tenger jobbágyom, özön az adó, s nincs belőle se iró, se savó! Kisbalta nagy foka, mi ennek az oka? Az egyszeri királynak könnye záporozott, az egyszeri kukta hamar szitát hozott, könnyeit a király abba rejtegette, úgyhogy az udvart árvíz fenyegette. — Bánja a kánya! — legyint a király. — Könnyeimet addig el nem állítjátok, ameddig a nincsnek okát nem adjátok! Gyémántos szolgák, gyöngyös cselédek eszük összetettek, s amit kisütöttek, arany tálcán a király elé tették. — Uram király, az adó úgy elolvad, mint a hó! — Hiszi a piszi — legyintett a király. S mint sebes eső, könnye záporozott, vászonkötős kukta lyukas vödröt hózott, könnyeit a király abba eregette, már az egész várost árvíz fenyegette. Gyémántszolgák, gyöngyös cselédek addig súgtak-búgtak, míg valahára megint észhez nyúltak. — Verejtékből pergelt az adó rakásra, hogy a nap rásütött, elszállt, mint a pára. — Vak varjú látta, süket tyúk hallotta! — legyintett a király. A könnye pedig százszor jobban záporozott. Hamar a kis kukta lyukas hordót hozott, könnyeit a király abba ejtegette, már egész országát árvíz fenyegette. Úgy megijedtek erre az udvari méltóságok, hogy bújtak volna már a ládafiába is, ha belefértek volna. Kapkodtak fűhöz, kapkodtak fához, csak a kukta kapott lisztes hombárjához. — Van itt ész, hamar kész, uram király, ide nézz! Látod ezt a marék lisztet? — Palacsinta bukta, látom ám kukta! — No uram király, mire ez a marék liszt a kezedbe kerül, megtudod hova lesz az adó! A kis kukta ekkor szétnyitotta markát és belehullajtotta a Hsztet a főkamarás markába. — Tedd ami a tiszted, add tovább a lisztet! vább a lisztet a főkincs- tárosnak, a főkincstáros a főszakácsnak, a főszakács a főudvarmesternek. Ide is ragadt e£ kis liszt, oda is. Vég semmi sem maradt b lőle. — Hallod-e kukta, c bői sem lesz bukta! csóválta meg a fejét király —, mikor a főu varmester a tenyer belerázogatta a király ba. — Mindnyájunkni lisztes lett a marka, n kém csak az ujjam h gyére jutott egy . kicC A kis kukta azt letörölgette a király v járói és aközben c súgta a fülébe: — Uram királyom, U hatod magad, hova le a te tenger aranya Száz kézen átfolyik, e szemig elkopik. ■ f Hej, de már értett, egyszeri király. Tat is ugrott, úgy szétüt a sok udvari léhűtő zött, hogy egy sem radt helyben. Meg álltak Nekeresdtől Ne nincsig. Ekkor pedig király átnyújtotta a i dakulcsot a kis kuk1 nak: — Fiamnak monda te viseld gondom! No, a kis kukta goi ját is viselte, mint 1 lajdon apjának, őfe! g soha nem panas: dott, étele-itala nem fogyatkozott, jában három kény evett meg, hanem a ját meghagyta tinekte
