Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-28 / 200. szám
Sxeráa, 1957. augusztus 28. «OMOGYI NCPLAr 4 5 (Jlimiiíbik íifák ... „Göröngyös úfon a csillagokig'7 »Az élet szólít, válni oly nehéz* menni kell, de alig két hónapja, hogy énekeltük otthonunkban, a virágos, feldíszített Tanítóképzőben, Búcsúztunk ötvenkilencen a kedves helytől — ahova sok szép emlék fűzött — és búcsúztunk szeretett tanárainktól. Könnyeink csak akkor kezdtek felszáradni, amikor igazgatónk egy új iskoláról beszélt, ahol az apró kis emberpalánták várnak bennünket. Az új iskola képe felcsillantotta szemünk és a bánat könnyéből örömkönnyet varázsolt. Aztán leérettségiztünk, mindenkinek sikerült. Jött a nyár, az első »felnőtt« nyár. Még a Balaton hús habjai, a nyaralóhely szépségei, a sok szórakozás sem feledtette el velünk a boldog diáikéletet. Sokszor voltunk gondolatban újra együtt, s ha találkoztunk, oly sok mondanivalónk akadt. Egész nyáron szinte türelmetlenül vártuk augusztus 15-ét, hogy ismét találkozhassunk, mi ötvenkilendeni, de aki nerri felejti el soha azt az örök igazságot, hogy: »Göröngyös úton a csillagokig«, az nem téveszti el a nagy célok felé vezető út mérföldmutatóját, a türelmet, kitartást és erős akaratot. Még sokan folytatjuk a nyaralást, de az új szeptember már bennünk él, új reményeket fakaszt. Már látunk egy somogyi kis falut, egyJ tantermet, csillogószemű, pirosarcú gyermekeket, és már azt tervezgetjük, vajon hogyan is fogok belépni első alkalommal az én gyermekeim közé. Most mindannyian csordultig vagyunk szép tervekkel és merünk bízni abban, hogy évek múlva is érezzük szeptember varázsát, szeptember erejét. GULYÁS GYÖNGYI gy. tanítónő, Kadarkút. hitetlen napúk Reggel volt. Tejfehéren izzó augusztusi reggel. Az aranysárga ruhába öltözött nap lassan előbújik a hegyek mögül, s kíváncsian tekint Fonyód öreg fái közé. Vajon mit láthat a susogó lombok mögött? A finom, gyepes füvön sok-sok apró sátor sorakozik. Lakói, most a kaposvári úttörő lányok, bizony még alszanak. Csend van a táborban. A kapu előtt most a táborozok fehér, cen. Augusztus 15-én kaptuk meg göndör3ZŐrű Bukfenc kutyája kihelyezésünket. Nagyon izgultunk, vajon hova is kerülünk tanítani. Boldogan és megelégedetten szorongatta mindenki kezében a kihelyezési. papírt, amely egy új utat nyit meg életében. Én a legszebbnek, a legkedvesebbnek tartom az összes életpálya között a pedagógus pályát. Hisz a tanító fogja meg először a, gyermek kezét, igazítja igyekvő kis mozdulatait és végül a legmagasabb tudományokba is bevezeti. Romantikus hivatás is, hisz a jelenben a jövőt látjuk megvalósulni. Igaz, sok nehézséggel kell megküzőrségben. Középen a nemzetiszínű zászló még lehúzva a rúdon. Alatta gyönyörűen kidíszítve a tér kagylóval, virággal. A sátrak környéke is nagyon szép. Virágminták, szavak vannak kagylóból formálva. A sátrakból már elfojtott hangok szűrődnek ki. Harsan a kürtszó. Ébresztő. Minden sátorból már frissen futnak a gyerekek a zászló előtti térre. Reggeli tornára mennek. A torna után még frissebben következik a zászló- felvonás. A táborvezető kiadja a napiparancsot. Szórakozás, pihenés, fürdés mindenkinek biztosítva van. A tábor vezetősége arra törekszik, hogy Ellenőrzés a vásárlók érdekében A hőmérő higanyszála magasra után. Sok helyen letakaratlanul heszökött augusztus 13-án, a nagyatá- vernek az áruk a legyek legnagyobb di vásár napján, öt-hat utcai árus megelégedésére. Sok kiskereskedő mérte a vanília-, citrom- és málna- nem írja ki az árakat és a cégtáblá- ízű hűsítő fagylaltokat. Egy-egy áru- kát sem rakják ki. sítót 30—40 vevő is körülvett. Mi is Tapasztalataink alapján a szabály- odaáiltunk a tömeg közé és vártuk, sértőkkel szerhben hatósági eljárást hogy ránk kerül a sor. Nyomban indítunk, észrevettük, hogy súlycsonkítás tör- Kovács Ferenc ténik, mert Kisbéri János szövetke- járási kereskedelmi felügyelő, zeti fagylaltárus adagolója 2,5 dkg. Dorcsi Sándor helyett másfél daliás volt. Egy kétfo- társadalmi ellenőr. mindenki jól érezze magát, igazán kipihenje az iskolaév fáradalmait. Itt a kedélyek felfrissülnek, a jókedv mindenkire kihat. Az élelem ás na gyón jó. Gyümölcs, cukor, a gyerekek örömére majdnem mindig kerül az asztalra. Ebédig különféle társasjátékkal, számháborúzással telik az idő. A finom, ízletes ebéd után csendes pihenő következik. Majd utána egész délután fürdés a finom, langyos vízben. Sokan a partról nézik a komor, öreg hegyeket, melyek keblükre ölelik az ezer színben pompázó magyar tengert. Milyen csodaszép, elbűvölő látvány ez. A csendes víz nyugodtan hordozza hátán a fehér hajókat, s a kis vitorlásokat. Estefelé a gyerekek elbúcsúznak a Balatontól, vacsora után zászlólevonás és takarodó. Addigra a nap tüzes korongja lebukik, elül a madárdal, elcsendesül a zaj, s az ég is felöltl csillagköntösét. A kíváncsiskodó Hold már csak alvó lányokat lát, akik bizony azt álmodják, hogy szeretnék élőiről kezdeni a nyaralást, a sok kirándulást, a szórakozást. De sajnos azt nem lehet. A napok lassan teínek, s a 10 vidám napot töltő táborozok nemsokára utolsó éjjel alszanak a táborban, s a vén fák utó- szőr őrzik álmaikat. Táborozó pajtásaim és magam nevében köszönetét mondok Köves Rózsa, Vékony Istvánná s a többi ottíé- vő tanáméniknek, akik a táborozás alatt örömünkben osztoztak, s szere- tetükkel még szebbé tették a felejthetetlen 10 napot. Kiss Zita s a többi táborozó kislány. TÁBORTŰZ MELLETT A zsippói erdőben lévő úttörő- ** tábor vezetői meghívtak egy tábortűz melletti beszélgetésre, örültem a meghívásnak. Késő délután volt, amikor megérkeztem, boldog gyerekzsivaj, libagágogás és a birkapörkölt kellemes illata fogadott. Egy régi, sok-sok szobás, volt ún házban és künn a fás, füves udvaron a sátrak alatt táboroznak a gyerekek. A sátrak mögött nem messze sekélyvízű halastó csillog. A nap már-már eltűnik a mélyzöld dombkoszorú mögött, mely a tábort átkarolja. Nemsokára megcsendült a vacsorára hívó csengő. Vacsora után, amikor sötét estfátyol borult a tájra, ropogó, pattogó rőzselángok, a pásztortűz mellett találkoztam a gyerekekkel. Köszöntő vers, úttörő-dalok és egy víg falusi nóta után nekem adták át a szót. Közéjük ültem, ők körülültek engem, akár a vén obsitost a faluvégen. Többek közt a Pista gyerek történetét is elmondtam nekik, a Pista gyerekét, akit ma Varga Istvánnak hívnak, és egy pesti vasgyárnak az igazgatója. Hogyan is történt: 19-ben, mikor veszélyben volt a proletárhaza, a kaposvári munkászászlóalj bevagonírozott, hogy az északi frontra menjen, megtisztítani a betolakodóktól a magyar földet. Ott a vagon előtt találkoztam először Pistával, a 13 éves, kopott, vásottruhás, szőkefürtű gyerekkel. Azon rimánkodott, hogy vigyük ki magunkkal a frontra, mert ő is ütni akarja az ellenséget, harcolni szeretne a hazáért. Ártatlan ibolyaszínű szeme tele volt könyörgéssel és szikrázó mély tűzzel. Mosolyogtunk és hazaküldtük Pistát. »Ugyan, mit tudnál te ott csinálni? Gyerek vagy még. Eriggy haza, este van már. Biztosan keres az anyád, sír valahol utánad.k Pista el is tűnt. Tl/fásnap, mikor a harctérre ér- tünk, kivagoníróztunk, hát uramfia, kit látunk ott, mint a Pista gyereket. A katonák az egyik vagonba befogadták és velünk jött a harctérre. Rövid időn belül katonaruhát szerzett, mely kicsit nagy volt neki, s a katonasapka a füleit is lenyomta. Futárszolgálatot teljesített. Táborból táborba, veszélyes utakon, hol a felnőttek csak nagy üggyel-bajjal tudtak közlekedni, ő vitte és hozta a levelet, parancsot, üzenetet. Egy karabélyt (kisebb puska) is szerzett. Az ütközetek szünetében, pihenőidő alatt a katonák megtanították lőni, egykét hét alatt valódi frontharcos lett Pistából. Persze baj is volt a gyerekkel elég. Egyszer egy reggeli támadás alkalmával, nagy buzgóságában, ahogy meglátta az ellenséget, felugrott és állva tüzelt rájuk, mint a vadász a nyálra. — Feküdj, te kölyök! — szóltunk rá, de ő csak tüzelt. Csak akkor hasalt le, amikor a nagy sapkát a fütyülő golyó leütötte a fejéről. De amiért nagyon-nagyon megszerették a katonák, azt nem a fegyverrel szerzett dicsőségnek köszönhette, hanem inkább a levélírásnak, olvasásnak. Mert abban az időben jócskán voltak még harcosok, olyan idősebbek, főként falusiak, akik írni, olvasni nem tudtak. Ezeknek a Pista gyerek olvasta fel a hazulról kapott levelüket és Ő írta meg a választ, így aztán sok jó szolgálatot tett a fronton a halálos veszedelemben is a 13 éves göndörszőke, kékszemű Pista gyerek. Azt is el kell ismerni, hogy neki lett igaza, nem nekünk felnőtteknek, akik kinevettük. Amikor hazakerültünk, az állomáson egy hajlotthátú, izgatott, boldog ábrázatú néni, az édesanyja várta, aki katonafiát a golyótépte nagy sapkában alig ismerte meg. Jazzel a kis történet végére, ér- -í-y tem. Elhallgattam, körülnéztem. A lobogó tábortűz fényében figyelmes, lelkes, kipirult gyermekarcok néztek rám és úgy hallgattak, hogy ezt jó volt látni, elhallgatták volna talán reggelig is. Arra gondoltam, sokat mulasztottunk eddig azzal, hogy nem meséltük el harcaink, szenvedéseink és győzelmeink igaz történeteit gyermekeinknek, kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt. ____ Somogyi Pál K önyvismertetés Kántor Zsuzsa: A sötét éjszakában. (Móra Ferenc). (KISZ-sorozat). Braun Éva fiatal korában került a kommunista ifjúmunkás mozgalomba, előbb a kőbányai ifjúmunkások vezetője, majd az Országos Ifjúsági Bizottság tagja. Fáradhatatlanul dolgozott az ifjúsági mozgalom erősítésén. Három esetben tartóztatták le, kegyetlenül megkínozták, de újra folytatta a harcot. A szabadság hajnalán gyilkolta meg a nyilas kivégzőosztag, amikor a szovjet csapatok Budapest határában álltak. h!va^;?, su*ya 10,d^’ OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOOOOOOO03OO© OOOOOOOGOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOü©©©©©©©© de ő hat dkg-ot adott a vevők- q nek. Megkérdeztük, miért ad keve- O sebbet. »Elromlott a nagyadagoló" — © felelte. Benyúltunk a ládába és elő- ^ került a szabványos adagoló, mely S nem viselte magán a romlás nyo- 8 mait. Ugyanezt tapasztaltuk Kovács © Ferenc és Major Antal fagylaltáru- O soknál is. Természetesen a kisada- g golók a mi táskánkba kerültek a 0 vevők legnagyobb megelégedésére. © így a,ztán az árusítók kénytelenek 8 voltak két forintért két forint érté- © kű fagylaltot adni. © Utunkat folytatva Horváth Ágnes q rinyaszentkirályi cukorkaárusító ö előtt álltunk meg. A csomagolt cu- g korka próbamérlegelése alkalmává] fény derült az 1 dkg-os súlycsonkításra. Indoklás: »a celofánt is meg kell fizettetni«. Átlátszó védekezés. Azt persze semmivel sem tudja magyarázni a csaláson kívül, hogy a 80 filléres Újító szeletet miért adja egy forintért. Ugyancsak súlycsonkítást tapasztaltunk a csomagolt cukorkáknál Pülöp András, Völfinger Júlia inkei magán- és Nikolics Anna inkei földművesszövetkezeti cukorkaárusítóknál. Megjegyezzük még azt is, hogy az inkei szövetkezet vezetősége nem állított ki szabályos árusítási engedélyt sem. Fülöp András bazárárus nem írta ki néhány holminak az árát, s például a hajcsatnak sem tudta a beszerzési és fogyasztói árát igazolni. Bosnyák Péter nagyatádi szövetkezeti alkalmazott úgy árusított hentesárut, hogy annak árával ő maga sem volt tisztában, nem tudta megmondani, hogv hány forintos © a szalámi. lay a 23,50 forintos sza- q lámiból az egyik vevőtől 5 forintot 0 kért 14 dkg-ért. A higiéniára sem © sokat adott, mert a legyek szabadon q garázdálkodhattak a szalámivége- © ken és a tepertőn. ^ Az őstermelők. a gyümölcs- és 0 zöldségárusok között találtunk olyanokat is, akik ipar, illetve őstermelői igazolvánnyal nem rendelkeznek. Tallér Ferenc nagyatádi, Lőczi Já- nosné ötvöskónyi és Komlai Antal kadarkúti gyümölcs- és zöldséeáru- sok azt mondták: nem tudják, hogy © a? árusításhoz engedély is kell. 0 ű piaci szabálytalanságok közé tar- 0 te ' k, hogy nincsenek mérlegek, 0 m 3ent darabra és literre árusíta- © n,‘U.. (Természetesen a vásárlók ká- 8 rára.) A higiéniai követelményekbe- ó tartása is hagy kívánnivalót maga O © Aki még nem járt bányában, annak nehéz elképzelni az ottani életet. Képek és leírások, bármilyen hűek is legyenek azok, so- hesem képesek tökéletesen bemutatni az ottani gigászi munkát, a földalatti élet igazi hangulatát. Le kell menni a mélységbe, le a bányászok közé, hogy fogalmat alkothassunk magunknak arról, hogy kik is azok a bányászok, mi is az a bánya. A kis. mozdony teljes erejével dolgozott. A sínpálya erősen emelkedett észak felé, azért szuszogott úgy, mint egy asztmás öreg. A völgy, amelyben haladtunk, kincseket rejt ölében. Szén fekszik itt a mélyben, jóminőségű barnaszén, amelyet a felszabadulás előtt lenéztek, jóformán alig bányászták. Ma már nem így van. Ma ezen a vidéken pezseg az élet, a szorgos bányászkezek munkája nyomán a föld mélye ontja a szenet, az ipar kenyerét. Vonatunk megáll Szu- hakállónál. Néhány évvel ezelőtt ez a kis bányászfalu az ország érdeklődésének központjában állott. Baleset következtében 17 bánvász rekedt lenn a föld mélyén. Az egész ország legkiválóbb erői siettek ide, hogy megálljt oarancsolja- nak a halálnak. Mind a 17 bányász megmenekült ... Vonatunkból Ormospuszta bányatelepnél szálltunk iki. Kis csoportunknak még egyik tagja sem volt bányában, így aztán érthető, hogy alig vártuk a percet, amikor megnyílik a kapu és besétálhatunk a »fekete gyémántok" világába. Félórán ott álltunk a hegy lábánál egy nagy kapu előtt. Bányászruhában feszítettünk, fejünkön bányászsapka billegett. A bánya gondos igazgatója dehogyis engedett volna bennünket a föld mé-; lyébe saját ruhánkban. Még csizmát is húztak lábunkra, amiben aztán épp olyan tempósan lépegetni próbáltunk, mint vezetőnk. Vezetőnk meg,gyújtotta a karbidlámpákat és kinyitotta a nehéz kaput előttünk. Még egy pillantást vetettünk a külvilágra, majd beléptünk a sötéten ásító torokba. Enyhén hűvös levegő csapott meg bennünket. Még egy kjwu nyílt ki. de mögöttünk be is vágódott nehéz dörrenéssel. A lámpa erősen pislog. Szemünkbe éles huzat vág. Vezetőnk megmagyarázza ennek okát: — A szellőzőnyílásoknál az óriási ventillátorok állandóan szívják ki a levegőt, más nyílásokon meg tódul be a friss lég. Az egyik lámpa elalszik. Amíg meggyújtjuk, megkérdezzük vezetőnket: — Nem veszélyes a nyílt láng használata? Nem történhet sujtó- légrobbanás? Megnyugtató, szakszerű választ kapunk: — Általában úgv beszélnek a sujtólégről. mint a bányák réméről. A sujtólég tulajA BÁNYA MÉLYÉN dóriképpen szénhidrogéngáz, metán. Ha ez 5—14 százalékban van a levegőben, nyílt láng esetén robban. Természetesen. ha mindeiriki betartja a biztonsági rendszabályokat, robbanás nem történhet. Nálunk azonban nincs sujtólég, így aztán nyugodtan használhatunk nyílt lángot. Haladunk tovább a bányában. Az út eleinte vízszintes, de aztán kezd lefelé süly- lyedni. A mennyezetről itt-ott vízcseppek pottyannak fejünkre. Az út néhol, vizes, sáros. Ilyen helyeken pallók vannak lefektetve. Szembe vei ink szentjánosbogárkák villannak. Mindegyre közelebb érnek hozzánk, lassanként már a zümmögésüket is halljuk. De aztán kiderül, hogy mégsem azok, hanem bányászok. Munkából jönnek. Hosszú léptekkel haladnak el mellettünk. Köszöntjük egymást: — Jószerencsét! — Jószerencsét! Haladunk tovább. Néhol meggörnyedünk, nehogy belever- jük fejünket az ácso- latba. Valaki tréfásan felkiált: — A fejét mindenki hajtsa le, nehogy kárt csináljon vele az értékes bányaiéban! Az ácsolat itt az un. aitókötéses ácsolat. Ez hasonló az ajtófélfához és szemöldökfához. Két oldaltámfája enyhén dől egymás felé. Van egy ráillesztett keresztgerendája, aminek »süveg" a neve. Használnak a járatok biztosítására beton- és acélgerendákat is, de mégiscsak a fagerendázat a legjobb, legelőnyösebb, mert a járat feletti ré- t.egnyomás növekedését recsegéssel jelzi. A gerendázat sűrűn, félméterenként követi egymást. Nem számoljuk a perceket, mióta haladunk* de úgy tűnik, hogy már régóta. Egyszerre erős bugást hallunk. Betérünk egy oldailjáratba, ahol nehéz ajtó nyílik meg előttünk. Innen jön a búgás hangja. Erős gépek működnek itt, ezek tartják mozgásban a másik folyosón a vastag acélsodronyokat, A felfelé haladó sodronyhoz a teli csilléket kapcsolják, a lefelé menőhöz az üreseket. A csiillesor most éppen mozdulatlan. Vezetőnk megadja az engedélyt és tovább haladunk most már a talpfákon. Elérünk a folyosó végére. Az itt dolgozó néhány bánvász éppen robbantáshoz készülődik. Már készen vannak a mintegy 2 méter magas, 3 méter széles szénfalon a lyukak. Feljebb is 5, lejjebb is 5 lyuk — lehet mindegyik 1 méter mély .— sorakozik. Ezekbe a lyukakba aztán robbanószer, paxit kerül, amit a gyutacs segítségével robbantanak fel. Az egyik bányász éppen az utolsó lyuk tömítését végzi. Amikor ez készen van. meggyújtják a méter hosszú gyújtózsinórokat. Először az alsókat, aztán a felsőket. De mi ezt már nem várjuk meg, mert vezetőnk utasítására hátrahúzódunk vagy száz métert, be egy olc’alvágatba. Rövidesen a bányászok is követnek bennünket. Néhány perc múlva megrezdül alattunk a föld, majd tompa dör- renés vág fülünkbe. A tetőgerendázat közül néhány széndarabka pottyan alá. Ezután még egymásután kilencszer ismétlődik ez meg, majd csend lesz. A lerobbantott szenet rövidesen szállítják is a csillék. Megnézzük még a réselőgépet, aztán sárosán, szénporo- san megindulunk felfelé. Közben alaposan megnézzük a szénrétegek dőlését, minőségét. Vezetőnk most is részletes magyarázatot adott: — Az itt termelt szenek .kalóriaértéke általában 3000 körül mozog. Régebben nem is nagyon használták fel. Ma már azonban nagy becsülete van. Hogy ne is mondjak mást, a mi vidékünk barnaszene adja a Kazincbarcikán és a környéken létesülő óriási vegyiipar műveinek bázisát, termelési alapját és erőforrását. — Mikor kezdték el az itteni szóntelepek feltárását? A széntelepek feltárása az 1900-as években indult meg, de a tulajdonképpeni komoly termelés a felszabadulás után kezdődött. A sok nézgelődésben elfutott az idő. Odakint már hanyatlik a Nap lefelé. Mi is elindulunk a külszín falé. Gondolatban fejet hajtunk a bányászok előtt. Az egyik legnehezebb, legfelelősspg- teljesebb, de legmeg- tisztelőbb munka az ő feladatuk. Vezetőnk szinte a gondolatunkba lát: — Nagy megbecsülésben van részünk nekünk, bányászoknak. Kormányzatunk gondoskodik jólétünkről. Felemelték a fizetésünket. Meg aztán nézzék csak majd meg az új lakótelepünket. Mostanában épült egész csomó családi ház. Én is ott lakom. Mosolyog az arca. mosolyog a szeme, szinte minden lépése, mozdulata azt- mondja, — Mi megtesszük itt lenn a mélyben a kötelességünket. De aztán ti is megállj átok a helyeteket ott fenn! Apró, fehéren derengő pont tűnik fel a távolban, a külszín. Meggörnyedve, gyors léptekkel haladunk, rövidesen kiérünk. Már vár bennünket a fürdő. Szeretettel búcsúzik el kedves vezetőnk. Melegen kezetráz velünk és ígv köszön: — Jószerencsét! — A viszontlátásig... jószerencsét! Szőnyi István oooooooooooooo©ooo©ooooooo©oo©ooooo©©©©oooo©oooG©ooooeooooooooooooooooo©©©oooo©o©©©©Q©Q©o©©©©©©©©©©