Somogyi Néplap, 1957. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-28 / 200. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 200. szám. ÄRA 50 FILLÉR Szerda, 1957. augusztus 28. vándor. Állj meg, EMLÉKEZZ... ! . V FÖLDMŰ VESSZÖVETKEZETEK ÉLETÉBŐL AZ IFJÜSÄG VAROSÁBAN A BANYA MÉLYÉN Tiltakozik Somogy Dunántúli honvéd művészegyüttesek Kaposváron Indul a bagi tánc. Va­sárnap délután talál­koznak a lányok a le­gényekkel. Vidám enyelgés, csalogató után összekerülnek a párok, s most már nincs határa a széles mulatságnak. (Beszámoló a 6. olda­lon.) Nagy sikere volt a nagykun napok mezőgazdasági gépkiállításának zőgép, lyukfúrógép — iránt érdek­Megyénkben röpgyűlések százai zajlanak le, népfront-üléseken tilta­koznak a dolgozók ezrei az ENSZ különbizottságának jelentése ellen. A Vaskombinát, a Cukorgyár, a Tex­tilművek és a többi üzemek munká­sai mellett dolgozó parasztságunk, a termelőszövetkezetek tagjai is fel­emelik tiltakozó szavukat. A somogy- bükkösdi Szabad Föld Tsz tagsága a következő szövegű táviratban fejez­ne ki tiltakozását: »Mély felháborodással értesül­tünk arról az aljas próbálkozás­ról, hogy az ötös bizottság, mely­nek hatodik munkatársa a nép­áruló Mindszenty, az ENSZ köz­gyűlése elé akarja vinni az ún. »magyar kérdést«. A leghatáro­zottabban tiltakozunk ez ellen és úgy véljük, nincs joguk azoknak vizsgálni semmit, akik előidézői voltak az októberi ellenforrada­lomnak. Követeljük, hogy ve­gyék le a napirendről e hazug jelentés tárgyalását és inkább foglalkozzanak az algíri és oma- ni imperialista provokációkkal. Erősnek érezzük magunkat ah­hoz, hogy a saját problémáink­ban magunk döntsünk, s az ENSZ is csak úgy válhatna tár­gyilagos nemzetközi szervvé, ha a Király Bélák, Kéthly Annák és más árulók helyett bennünket, a magyar dolgozó népet hallgat­ná meg« fejeződik be a somogybükkösdiek virata. A marcali járás mezőgazdasági ^embereinek értekezletén részvevő :-elnökök, tanácselnökök, mezőgaz- sági felügyelők, földszöv. ügyve­zetők, a gépállomások vezetői és szakemberei táviratukban a munkás­paraszt hatalomhoz való ragaszko­dást fejezik ki: »Elítéljük a hazánk belügyeibe való jogtalan és durva beavatko­zást. Hangsúlyozzuk, hogy a sa­ját életünket mi akarjuk építe­ni és nincs szükségünk arra, hogy olyanok akarjanak bábáskodni felettünk, akik saját országuk népét és más országok népeit is elnyomásban tartják. Minden erőnkkel támogatjuk pártunk és kormányunk minden intézkedé­sét, amely a szocializmus meg­valósításához vezet«. A kaposvári honvéd helyőrség tisztjei, tiszthelyettesei és honvédéi táviratot intéztek az ENSZ főtitká­rához, Hammarskjöld űrhoz, mely­ben kifejezik felháborodásukat a kü- lönbizottsági jelentés és az ezzel ösz- szefüggő közgyűlési tárgyalás össze­hívása miatt. »Az ötös bizottság által beter­jesztett jelentés nem más, mint rágalmak gyűjteménye — hang­zik a távirat szövege —, amely elferdíti és meghamisítja az igaz­ságot. Anyagát olyan elemek meghallgatása útján gyűjtötte, mint Kéthly Anna, Király Béla, Kővágó és más ellenforradalmi elemek, akikre népünk és kato­náink is csak mély megvetéssel tudnak gondolni. Mi, akiket az ellenforradalmi bandák fegyve­resen megtámadtak, tudjuk na­gyon jól, hogy 1956 októberében Magyarországon semmiféle »de­népe mokratikus forradalom, spontán megmozdulás« nem létezett, ha­nem a régi rendszer vezetői ál­tal és egyes nyugati körök által tervszerűen előkészített ellenfor­radalom volt. Visszautasítjuk az ötös bizottságnak a magyar nép­hadsereg tisztjeire, tiszthelyet­teseire és honvédéire szórt rá­galmait. és nem tűrjük, hogy vé- leménvünk és állásfoglalásunk meghallgatása nélkül rólunk bár­ki. bárhol is nyilatkozzék. Köve­teljük. hogy az ENSZ tizenket­tedik ülésszaka akadályozza meg az olyan mesterkedéseket, me­lyek az egyes országok közötti ellentétek és konfliktusok foko­zására irányulnak« ■— fejeződik be a tiltakozó távirat. »Felemeljük tiltakozó szavunkat az ENSZ ötös bizottságának je­lentése ellen. Ez a jelentés ille­téktelen. hazug módon avatkozik belügyeinkbe, csúf rágalmakat szórva a Szovjetunióra. Köve­teljük, hogy az ENSZ napirend­jéről vegyék le a magyar kér­dés tárgyalását, mert ehhez sem­miféle jogalapjuk nincs. Tűzzék napirendre helyette az omani, algériai és ciprusi agressziók tár­gyalását, mert azokon van mit tárgyalni. Mi, asszonyok, édes­anyák teljes bizalommal állunk a munkás-paraszt kormány mel­lett, mert látjuk eddigi munká­jának eredményeit, érezzük gon­doskodását és helyeseljük célki­tűzéseit, melynek megvalósítá­sáért minden erőnkkel harco­lunk. A most befejeződött Nagykun na­pok alatt a Kisújszálláson megrende­zett mezőgazdasági gépkiállításon ál­talában igen nagy sikere volt a mező- gazdasági gépeknek. A legjobban mégis a Csehszlovákiából behozott kis, hét lóerős »Agrosroj« kertitrak­tor, s a hozzátartozó munkagépek, — éke, kultivátor, pótkocsi, permete­lődtek a termelők, továbbá az olcso, s igen praktikus esőztető öntözőbe­rendezések iránt, sorozatgyártását a jövő évben kezdik meg. Az importált 200 kerti traktor eladásánál a ász­okét részesítik előnyben, de hozzá­juthatnak az egyéni termelők is. Kaposvári Nőtanács Vezetősége«. 'lépi demokráciánknak nem egé- ■n egy évtizedes hajtása az állami ^állomási hálózat. A gépállornáso- t azért hozták létre, hogy techni- i és agronómiái segítséget adjanak nezőgazdasagnak, hogy a szó szo- és átvitt értelmében is, trakto- kkal jó mélyen törjék fel a ma- ir ugart, s kifogástalan munkájuk dményeképpen is tűnjenek el a parcelláiéról a cövekek. E felada- megoldása elsősorban nem a vas- és acélból alkotott gépek, hanem lúsból, vérből való emberek dcl- Embereké, akik javítják, vezetik, íyítják a gépeket, s munkajelle­get biztosítanak nekik. A Irak­akkor megy jól, ha fogaskerekei tosan illeszkednek egymásba, s ■gkisebb csavarja is megfelel ren- etésének, szilárdan összetartja az jóként elkülönülő alkatrészeket, vagyunk az emberekkel is: a :torosok, műhelymunkások, mű- i vezetők, mezőgazdasági szak­erek, adminisztratív dolgozók to­tes együttműködése hozhatja meg írt sikert. egvan-e ez a kívánt összhang a illomások különféle beosztású 3zói között? Egyik helyen jobb, itt rosszabb a kapcsolatuk. Né- térés előfordul pl. a Kaposvári tllomáson. Előrebocsátjuk: nincs k létjogosultsága, mivel egy fél- ésből táplálkozik a baj. Nemré- í Nagy Árpád elvtárs, a megyei ató itt azt mondta, hogy a trak­ok keresik meg minden gépál- si dolgozó kenyerét. A szakem- :, irodisták, műszakiak a trak- zetők munkájának gyümölcsé­inek. izünk a szavak mögé, s keres- t lényeget! A mezőgazdaság ter- jzamának növekedéséért a gya- tban a traktorosok tehetnek a >bet azzal, hogy az időjárás vi- igságait leküzdve, kiváló minő- munkát végeznek gépükkel a í. Az ő munkájuk tehát köz- í hatással van a termelésre, let és elismerés illeti fáradozá- Ám egymagukban semmire mennének — nem nélkülözhe- tások segítségét. A műszakiak tásával gyógyítják a szerelők ;g gépeket, ehhez alkatrészeket EMBEREK A GÉPÁLLOMÁSOKON kell szerezni, a munkák nyilvántar­tása is fontos feladat; az agronómiái követelmények betartatásának gond­ja a talajmunkáknál, vetésnél, ara­tásnál stb. a főmezőgazdász vállán nyugszik. A társadalmi munkameg­osztásban kinek-kinek megvaá a ma­ga dolga — egyik ember a másik munkája nélkül nem lehet meg, s ki-ki a saját feladata megoldásával járul hozzá a közös cél eléréséhez: a terméshozamok növeléséhez. Életbe­vágóan szükség van minden ember kezének, agyának munkájára a gép­állomásokon, mert ha egy fogaske­reket kiiktatunk, leáll az egész gé­pezet. Indokolatlan tehát, hogy a műhely egyes dolgozói között olyan hangulat kapott lábra, hogy »amíg kellek, dolgozom, aztán pedig más megélhetés után nézek«. Azért van­nak mindannyian a gépállomáson, hogy a traktorosok jó gépekre ül­hessenek. Igen, azt is mondhatjuk Nagy Árpád elvtárs szavaival, hogy szolgálják ki a traktorvezetőket üzemképes gépekkel, üzemanyaggal, s a pontos adminisztráció is segítse a jövedelmező gazdálkodás megvaló­sítását. Dicséret jár a nehéz munkát végző traktorosoknak. Az viszont megengedhetetlen, hogy egyes traktoristák a gépállomás más dolgozóival szemben utszéli hangot használjanak. Előfordul, hogy a traktoros a brigádvezető utasításait elereszti a füle mellett, s oda megy pl. szántani, csépelni, ahova a kedve tartja. A másik pedig a főmezőgaz­dászt nem ismeri el feljebbvalójá­nak. Olyan traktorosról is hallot­tunk, aki a körzeti szerelő kezébe nyomta a kulcsot, mondván: »Húzd meg a csavart, mert az a te dolgod«. Az a fontos, hogy minden gépállo­mási dolgozó becsülettel álljon helyt a rábízott poszton, s ne civakodja­nak, hanem értsenek szót egymással. Bajok — különösen ebben, az ellen- forradalom és átszervezgetés által megbolygatott gazdasági évben — sajnos, bőven akadnak. A mezőgaz­dászok elmentek gazdasági felügye­lőnek — a brigádvezetők pedig kör­zeti szerelői beosztást kaptak. így a megüresedett brigádvezetői tisztséget volt brigádirnokok töltik be több he­lyen. Ök viszont jobbára fiatalok, képzetlenek, kevés tapasztalattal, szaktudással és szervezőkészséggel rendelkeznek. Ezért a tabiak most ahhoz a szükségmegoldáshoz nyúl­tak, hogy a hét brigád közül kettő­nek az élére a régi vezetőket állítot­ták, akik egyszemélyben brigádveze­tők és körzeti szerelők is lesznek. Bíznak abban, hogy pl. Kapolyon Szabó János jól megoldja ezt a ket­tős feladatát, úgy, hogy együttműkö­dik a földművesszövetkezeti agronó- musokkal és a községi gazdasági fel­ügyelőkkel. Ez a kapcsolat annál is inkább üdvös, mert a mezőgazdászi hálózatot felszámolták. A balaton- kilitiek viszont elégedettek az eddigi szervezeti felépítéssel. Hat brigád­juk közül egyet irányít most is a ré­gi vezető, Molnár József, aki koráb­ban — négy évvel ezelőtt — trakto­ros volt. A többit pedig agronómusokra bízták. Kamarell Károly, Kibédi Bé­la és Szilágyi Endre munkája bizo­nyítja: a jó agronómusból jó brigád­vezető válhat. Ismerik körzetüket — mert ma is a régi helyükön dolgoz­nak —, szaktanácsokkal is segítik a termelőszövetkezeteket és egyéni gazdákat. Az átszervezéssel egyúttal megszűnt a korábbi mezőgazdász-le- becsülő hangulat is a Balatonkiliti Gépállomás házatáján. A kívülálló szemlélő annak alap­ján alkot véleményt a gépállomásról, hogy a mezőn hogyan dolgoznak a traktorok, kombájnok. A mezőn vi­szont csakis a jól megjavított gé­pekkel lehet boldogulni. Ealatonki- litin pl. ezzel nincs is fennakadás. Úgy tervezték, hogy a nyáron csak két kombájnt küldenek a szövetke­zetek gabonatábláira, mégis megjaví­tották mindannyit. Jól tették, mert az aratás második felében a kévekö­tőkön kívül hat kombájnnak is akadt dolga. így a tsz-ek 1139 hold kalá­szosának többségét, 986 holdat gép­pel takarították be. A szántó trak­torok mindegyike beállhatna a ba­rázdába akár ma is, de nincs elég szerződéses terület. Karúdon viszont sok a szántanivaló, de nem megy minden gép. Kiss Károly, a gépállo­más új igazgatója neheztel is miatta a műszakiakra. Irimi Sándor — aki nyolc hónapja került ide főmérnök­nek — a valóságos nehézségekkel magyarázza a lemaradást. Tavaly nem szereztek kellő mennyiségű tar­talék alkatrészt, s a téli javításhoz csak januárban fogtak hozzá. A siet­ség természetesen a minőség rová­sára ment. Tervszerű, előrelátó mun­kát nem végezhettek a javításnál, mindig csak azt a gépet orvosolták, amelyikre legkorábban szükség volt. A vezetők személyi cseréje, az ellen- forradalom okozta munkakiesés most is érezteti káros hatását. Reálisan, tárgyilagosan kell tehát megítélni a helyzetet, s helytelen minden bajt a műszakiak nyakába varrni, vagy őket szándé­kos mulasztással vádolni. A megala­pozatlan, igazságtalan bírálgatás kedvüket szegheti a szakembereknek, a műhelyi dolgozóknak és főleg a fiatal főmérnöknek. Nem elegendő, hogy az igazgató megállapítja: az el­múlt hetekben 10 szántó traktor állt a műhelyben. Azt is meg kell nézni, hogy mi volt ennek az oka és csele­kedni kell a hiba megjavítása érde­kében. Az U—3-asról pl. egy év óta hiányzik a karburátor; egy Zetor is tavaly óta várja az új motort; egy vontatónak, egy Lanz-Bulldognak pe­dig új főtengelyt kellene adni; a DT-traktoron pedig dugattyút kel­lett cserélni. Mindezek rendbehozása lehetőségének megteremtése — kel­lő időben — a gépállomás egész ve­zetőségének a közös feladata. Ha elő­re tekintenek, akkor a jövőben biz­tosan nem állnak tétlenségre kár­hoztatott, javítatlan gépek az udva­ron. Az évek egymásutánjában fejlődik a gépállomási gárda tudása, növek­szik szakmai tapasztalata. Okulva az elmúlt esztendők hibáiból, kialakít­ják helyes munkarendjüket, s bele­tanul ki-ki a szakmájába. Balatonki- litin pl. állandó a műhelyi dolgozók beosztása. Kiss Béla három esztendő óta az aratógépeket javítja, s ő megy ki ezekhez a gépekhez a tarlóra is. Kiss József a cséplőgépek szakértőjé­vé, Tankó János pedig az univerzól gépek és a gépkocsi specialistájává vált. Dobos László meg a kombájnok legjobb ismerője — rajta is ült egyi­ken egész aratásban. — Jelesre vizsgázott a műszak az aratás-cséplésben — ez a véleménye Kasza Ferenc főmezőgazdásznak. De biztosan dicsérően nyilatkozna a szer relők munkájáról Gasparics János ságvári traktoros is, aki a csépléSÍ időszak egyik tíz-napjában 2 400 fo­rintot keresett. • A gépállomási dolgozók, főleg pe­dig a szakvezetők — igazgató, főmérnök, főmezőgaz­dász, főkönyvelő — legteljesebb ösz- szefogása termetheti meg a sikeres munka előfeltételeit. A főkönyvelő pl. mindig tájékoztassa a többieket a gazdálkodás állásáról, arról, hogy mennyi pénzt lehet felhasználni anyagok vásárlására, a gépek javí­tására. A főmezőgazdász pedig idő­ben beszélje meg a műszakiakkal, mikor melyik gépet várja a mező, s a főmérnök gondoskodjék a gépigény kielégítéséről. Balatonkilitán pl. a 13 darab 30-soros vetőgépből a nyolc jó is elég lenne, de Foki László fő- gépész a hibásak rendbehozását is tervbe vette, nehogy később kapkod­ni kelljen. A fiatal mérnökök elmé- ' leti tudását és a régi gyakorlati szak­emberek tapasztalatát szétbonthatat- lanul kapcsolják egymáshoz, s na­gyobb türelmet tanúsítsanak minde­nütt a fiatal műszakiak iránt. Be­csüljék meg, támogassák őket, ne vegyék el kedvüket a mezőgazdaság­tól. így a jövőben nem arról hall­hatunk majd, hogy erről, vagy arról a gépállomásról is elment a techni­kus, hanem mind többen úgy nyilat­koznak, mint Knock János, a tabi fő­mérnök; »most már megszoktam a gépállomást, nem vágyódom el in­nen.« Kívánatos, hogy minden dol­gozóban ez a szemlélet alakuljon ki, hogy a gépek mellett, a gépekkel dolgozó embereknek, a technika hor­dozóinak gyarapodó képességei a mezőgazdaság növekvő hozamaiban öltsenek testet. Kutas József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom