Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-23 / 170. szám

Kedd, 1957. július 33, SOMOGYI NÉPLAP 3 Felkéssültek-e a Tér meny forgalmi Vállalat telepei, raktárai a felvásárlásra? Az Állami Kereskedelmi Felügyelőség balatoni ellenőrzésének tapasztalatai Gyűléseken, megbeszéléseken ma sokaknak 'tolul ajkára a kérdés: bírják-e erővel, tehetséggel a ke- nyémekvaló felvásárlását az erre hivatott kereskedelmi szervek: a Terményforgalmi Vállalat telepei, raktárai. És mintha éppen erre akarna fe­lelni Sihkovics Lajos, a bonnyai raktáros: »Semmi kétségünk eziránt. Ma délelőtt járt benn nálunk So- mogyacsáról is egy parasztember, névszerint Porczió György, ő ugyan­csak azzal hozakodott elő, hogy eny- nyi termés még nem volt, mint amennyi az idén mutatkozik. Porczió gazda cséplőgépet sürgetett, szeretné már szalmakazalban látni a szalma- termést, zsákban a búzát, szeretné pénzzé tenni feleslegét. Ha rajtunk múlna, szívesen segíte­nénk ezen is« — mondta Sinkovics Lajos. — No és a felvásárlást ho­gyan akarják előmozdítani? — Természetesen nem fogjuk öl­hetett kézzel várni, hogy megtelje­nek nyolcvan vagonos gabonaraktá- raink. Az emeleti magtárhelyiség egyik felében nagy búzahalmaz vö- rösödik, tüstént utána is érdeklő­dünk, hogyan, s honnan került ide. — Ezt kérem, nem magyar föld lermette. Eredeti szovjet búza. Az itt látható 370 mázsa egy csekély há­nyada annak a több száz vagonos mennyiségnek, amelyet az ellenfor­radalom után gazdasági megsegítés­ként kaptunk a Szovjetuniótól. Mit gondol, mennyibe kerül ez a búza? — veti közbe az egyik terményes és csodálkozásunk közben válaszol is — 90 forintért kapjuk minden mázsá­ját. Mi pedig 200-at adunk a parasz­toknak a- búzáért. Azt hiszem, most már megérti, hogy ennél többet már kívánni sem lehetne a kormánytól. A nagy halom szovjet búzával szemben van már egy kisebb terítés is. Ez már idei magyar búza. A bonnyai községi tanács termel­tette tartalékföldjei egy részén. Ti­zenhat holdról egy híján 140 mázsát takarított be a kombájn. Az állami föld termésének természetesen az ál­lam raktárában a helye. Még vagy tíz vagonnyi búzával járul hozzá a bonnyai tanács az ország kenyérei^i- tásához. A bonnyai körzet termelőszövetke­zeteiben sem akarják tartogatni a felesleget. Ezt mutatja néhány szám­adat is. A bonnyai Jó Gazda 150, az eesenyi Előre 420, a felsőmocsoládi Petőfi Tsz 150 mázsára kötött szál­lítási szerződést. Ennyi a várható fe­leslegük. A három szövetkezet csu­pán mennyiségi felárként 14 400 fo­rinthoz jut. Ha külön-külön tagon­ként értékesítenék ezt a gabonát, ekkora pénzösszeggel lennének sze­gényebbek. Az jár jól tehát, aki maga s az állam javára okoskodik a gabonával. Szigeti László, a bonnyai TV-telep vezetője elmondotta, úgy dolgoznak, hogy minél több üzérnek vegyék el a kedvét a spekulációtól. Megemlítette egy somogyacsai ga- bonakupecnek az esetét, akit már a rendőri szervek félútról, őszi árpával telerakott kocsival fordítottak vissza. Ezt az embert másodszor látták a falubeliek gabonás kocsival kinyar­galni a faluból. Valószínűleg úgy vásárolta össze a második kocsira­kományt olcsóbb áron a helybeli gazdáktól, hogy aztán a Balaton túl­só partján jelentős haszonnal to­vábbadja. íme, ébernek kell lenni, mert ebből is látszik, vannak, akik készek kijátszani a törvényt fondor­latos útón-módón. — Mikor tartják nyitva a gabona- raktárt? — szegeztük a kérdést a karádi raktáros mellének. — Mi nem írjuk elő pontosan a nyitási és zárási időt, akkor vesszük át a termést, amikor hozzák. Tapasztalatból tudjuk, hogy itt Karúdon a legforgalmasabb időpont a reggel és a délután. Bizony jó ez a szemlélet, mert van, ahol azt tart­ják: lejárt a nyolc’ óra munkaidő, bezárjuk a »boltot«. Ez pedig nem megy. — Mennyit vásároltak fel eddig? — Búzát még nem csépeltek a körzetünkben, árpából előcséplések voltak. Eddig 23 mázsa árpát vet­tünk meg a gazdáktól, 210 forintos átlagáron. — Elfogadják ezt az árat a gaz­dák? — Meg vannak elégedve vele. Se­hol sem kapnának annyit az árpáért, mint amennyit mi fizetünk. Csonka Mihály 572 kiló árpájáért csaknem 1200 forintot kapott. Lakatos József tekeresi gazda 265 kilót hozott ide. Ácsbók György és Markai Imre ketten öt mázsánál több árpát hoz­tak eladásra. Kukoricából jó ter­mést várnak a községben. Valószí­nű, ez is kihatással lesz az árpa fel­vásárlásokra. Úgy készül, mint a Luca széke az egyik karádi gabonaraktár. Ta­tarozását, illetve átépítését 1956. feb­ruár 15-én vállalta el a Somogy me­gyei Tatarozó- és Építő Vállalat. A befejezést akkor tavaly június felére ígérte. Azóta már egypárszor meg­hosszabbították a határidőket, ám a 470 ezer forintos költséggel beter­vezett raktár még most sem kész. Vajon hányszor szorulnak még ha­táridő hosszabbításra? Bizony elkel­ne ez a raktár a Terményforgalmi- nak. Kisebb-nagyobb hibák Kovács Sándor, az igali termény- raktáros azzal fogadott bennünket, hogy három gazdának 10 százalék­kal fel kellett emelni • tartozását, mert a csépléstől számított öt nap után sem szállították be a cséplő­gép részt. Okulásul papírra vetjük a nevüket is. Nagy Jenő, Mátyás király utcai (községi tanács dolgozója'), Ma­dár József Rákóczi utcai, Kaposi La­jos Mátyás király utcai lakos adós maradt a cséplőgéprésszel. Nem ér­demes halogatni a kötelességteljesí­tést, hiszen a késés kamattal jár. Panaszkodnak másról is az igaliak. A Mernyei Gépállomás 37. számú cséplőgépének felelős vezetője, Ta­kács István .olvashatatlanul tölti ki a cséplési eredménylapokat. A rak­táros így nem tudja ellenőrizni, he­lyesen állapították-e meg a cséplő­géprészt. Több figyelmet erre is, mert a számhibákért feleslegesen zaklatni a parasztokat — nem jár politikai haszonnal. Az általunk meglátogatott TV-íe- lepeken, raktárokban magabiztos em­bereket találtunk. No persze, isme­rik a nehézségeket is, de bíznak, hogy a tanácsok, a dolgozó parasztok támogatásával eredményesen telje­síthetik kötelességüket. V. J. Teherautók segítik a gabona behordását Az Autóközlekedési Vállalatot az­zal a kérdéssel kerestük fel. hogyan segítik a megyében a gabona behor­dását. — Már többen fordultak hozzánk gabona behordáshoz tehergépkocsi­ért. Szívesen teljesítettük a kérést, hiszen nagy rakfelületű autóinkká1 gyorsíthatjuk a behordást. Eddig a Balatonboglári Szőlészeti Gazdaság földjeiről, Szőlőskislak és Szenna környékéről fuvaroztunk nagyobb ■mennyiségű árpát, búzát. A követ­kező időkben úgy vesszük észre, in­kább egyénileg dolgozó parasztok igényelnek autókat tőlünk. Vasár­napra is már nyolcán kérték, hogy hordjuk be keresztekben lévő gabo­náikat. Elöljáróban annyit, hogy a boltok és vendéglátó egységek többsége az idén jobban felkészült a forgalom zavartalan lebonyolítására, mint az elmúlt évben. A felkészülésben sokat segített a So­mogy megyei Népbolt Vállalat, az Or­szágos üdülő Vendéglátó Vállalat és a földművesszövetkezetek vezetősége. áruellátás A boltok áruellátása az egyes áru­féleségekből (csokoládé, cukorka, hentesáru) lényegesen jobb, mint az előző évben volt. Jóllehet egyes bol­tokban ennek ellenére mutatkoznak időnként átmeneti hiányok. Ezek azonban nincsenek nagyobb kihatás­sal. A vendéglátó egységek áruellá­tásában már több hiányosság tapasz­talható. Nincs szikvíz és ásványvíz folyamatosan. Előfordul, sajnos, hogy egy-két napon át nincs sör, mert az ipar a megnövekedett igényt nem tudja egyelőre kielégíteni. A szikvíz és főleg a természetes ásványvíz hiá­nya azonban nem magyarázható ob­jektív nehézségekkel. Az előrelátó tárolási gondosság most segíthetne a hiányon. Baj van a gyümölcsellátás körül. Hiányos az áruterítés: a ba- latonföldvári Csöpi cukrászdában jú­nius végén jogosan panaszkodtak a fogyasztók, hogy csak egyféle süte­ményt tudtak kiszolgálni. (Uevanak­kor a siófoki Hangulat cukrászdá­ban 18 féle süteményt árusítottak.) az Arak betartása A még mindig dívó árdrágítások és súlycsonkítások ellenére is az idén az előző évhez viszonyítva 15—20 százalékos javulás tapasztalható. Az ellenőrzés során a vendéglátó egysé­gek 30 százalékánál és a boltok 17 százalékánál találtunk kifogásolni­való eltérést. A vendéglátó egységek­nél az árdrágítások az étel- és ital­féleségek kiszolgálásánál, a boltok­ban pedig konzerv, hentesáru és ke­nyér eladásánál fordulnak elő leg­gyakrabban. A magán vendéglátók egyrésze becsületesen dolgozik, de jó­részük szeretne igen gyorsan meg­gazdagodni a fogyasztók rovására. Balatonszabadiban Matiz János ven­déglős 25,50 helyett 40 forintot szá­molt két adag rántott szeletért. Ár­drágítása több mint 17 forint. Bala- tonmárián Dani László vendéglős követett el árdrágítást. Balatonföld- váron Sümeg Gyula cukrász a fagy­lalt árusításánál 40 százalékos súly- csonkítással mért. Az előírt 20 deka helyett csak 12 dekát nyomott a két adag kétforintos fagylalt. Fonyódon a Rianás étteremben Kocsis Károly felszolgáló az egyik ebédnél 27,50 he­lyett 30,50-et számolt. Ugyancsak 3 forinttal kért többet Alsóbélatele- pen a Népbolt 84-es számú vegyes­boltjában Rauzer Károlyné boltve­zetőnő. A kéthetes ellenőrző viasgá- lat során mintegy 49 esetben kellett pénzbírságolást alkalmazni. HIGIÉNIA A boltok és vendéglátó egységek 90 százalékban megfeleltek a tiszta­sági követelményeknek. Nem mond­ható el azonban ugyanez a mellék- helyiségekről. A vendéglátó egysé­geknél gyakran előforduló higiéniai hiba a szennyes abroszcserék elha­nyagolása. Egyre jobban elharapódzik a hanyagság a kötelező orvosi vizs­gálatok elvégzésében. Az ellenőrzött dolgozók 00 százalékánál nem volt rendben az orvosi vizsgálat. Ezért felelősség terheli az egységek és vál­lalatok vezetőit. VISZONY A FOGYASZTÓKHOZ Ezen a téren sok javítanivaló akad még. Egyes helyeken a fogyasztókat semmibe veszik, nem köszöntik a vá­sárlókat és nem fogadják köszönésü­ket. Gyakori eset, hogy nem vála­szolják meg a panaszkönyvbe írt megjegyzéseket. Ezt láttuk többek között a siófoki Sirály étteremben és a 110-es Népboltban. Fonyódon a Ria­nás étteremben a söntés helyiségé­ben a fogyasztók előtt a felszolgálók kifakadva szidalmazták a vendége­ket, mert állítólag egyesek fizetés nélkül távoztak. Az ellenőrzés alkalmával azonban találtunk olyan egységeket is, ahol a dolgozók a lehető legudvariasab­bak voltak. Példaképül állíthatjuk a siófoki Tünde presszó, a Siófoki Ha­lászkert, a balatonlellei Vörös Csil­lag étterem és a siófoki 85-ös Nép­bolt dolgozóit és vezetőit. Neichl Lajos ÁKF-vezető A balatoni ellenőrzés alkalmával ta­pasztalt hiányosságok túlnyomó többsé­gé minden nagyobb erőfeszítés és költ­ség nélkül helyrehozható. Kezdjenek ehhez mielőbb a vállalatok dolgozói es vezetői, hogy az üdülők zavartalan pi­henését a balatoni kereskedelem es vendéglátóipar jól biztosíthassa. — A magyarországi ellenforrada­lom 1956. október 23—november 4. című kiállítást eddig hatvanötezren nézték meg a Legújabbkori Történeti Múzeumban. A kiállítás augusztus elsejéig lesz nyitva, utána vándor- kiállításként az ország vidéki váro­saiban mutatják be. — Varga József toponári szérűjé­ben ismeretlen okból kifolyólag meg­gyulladt a szalmakazal. A tüzet si­került csakhamar megfékezni és így nem esett nagyabb kár a gabo­nában. A rendőrségi nyomozás fo­lyik. 2. BELGRÁD Míg gondolatunk a hősöknél idő­zik, hajónk a jugoszláv fővároshoz közeledik. Távolban feltűnik az Avala hegy Belgréd fölé emelkedő csúcsa. Lábánál, ahol a Száva ömlik a Dunába, pillantjuk meg a déli nap­fényben fürdő fővárost. Érdeklődé­sünk most már fokozódik. Első be­nyomásaink megvoltak Jugoszláviá­ról, vártuk, hogyan látjuk majd szemtől szembe. A magyar himnusz hangjai mellett futott be hajónk Belgrád kikötőjébe. A parton vára­kozók közül egy nő zsebkendőbe te­mette arcát, zokogás rázta ... Ma­gyar volt... Volt? .. . Mint mindig, ha idegen földre lép az ember, alig leplezhető izgatottság fogja el. Szemünk ide-oda repdes. meg-megakadva a tájon, embereken. Önkéntelenül bevéssük a pillanatot emlékezetünkbe. Autóbuszokon indultunk városné­zésre, mint ez már szokás egy társas- utazásnál, majd ki-ki a maga csinál­ta program szerint vette nyakába a várost. Változatos, érdekes képet kap az ember Belgrádiról. A vörös csillag­gal, jelszavakkal dekorált épületek, fényes állami áruházak, az amerikai filmeket hirdető hatalmas plakátok, öles absztrakt hirdetések, a közleke­dés, az emberek különös hatással voltak ránk. Nehéz lenne egy össze­függő képet adni a városról, inkább apró mozaikokban számolok be él­ményeimről. A KALEMEGDÁN Nem lennénk magyarok, ha Bel- grádban először nem Hunyadi emlé­két, Nándorfehérvárt keresnénk fel. Most Kalemegdán a neve. A Duná­ra és Szávára néző várfalak a nán­dorfehérvári diadalról regélnek. Áll még a bástya, ahonnét Dugovics Ti­tusz a mélybe rántotta a törököt. A hadi múzeumban ott vannak a fegy­verek, melyekkel Hunyadi vitézei harcoltak. A hatalmas lőrések, a bol­tozatos kapuk, árkádok most szerel­mespárok búvóhelye, a Dunára, Szá­vára kilátást nyújtó bástyák öregek­nek, fiataloknak kedvenc sétahelye. Szobrok, emléksírok hívják magukra a figyelmet. Kattognak a fényképe­zőgépek, gyűlnek az emlékek. BELGRÁDI ÉRDEKESSÉGEK Ragyogó napfényben és kékes ne- onfény-kivilágításban láttuk a jugo­szláv fővárost. Szép volt nappal is, este is. Különösen Belgrád szíve, a »Terázia« tetszett. A rendezetten el­helyezett 10—12 emeletes épületek, a modern építészet remekei. Sok épü­let fehér márvánnyal van burkolva. amelyhez kínos tisztaság járul. A belgrádi utcákat a szó szoros értel­mében felmossák. Meg is jegyeztük, ráillene a nóta: »mossák a belgrádi utcát«. Karvastagságú csövek ontot­ták a vizet az úttestre, járdára, tisz­taságot, kellemes hűvösséget teremt­ve. Nagy a járműforgalom, de a belgrádiak nem csinálnak belőle problémát. A gépkocsikat, kerékpá­rosokat, gyalogosokat a mosolygó rendőrök karjelzésekkel irányítják a széles úttesten. A villamosok zsúfol­tak, a trolikon, autóbuszokon a ka­lauz ülve kezeli a jegyeket. * * * Nem lennénk hűek önmagunkhpz, ha nem kerestük volna fel a szóra­kozóhelyeket. Kevesebb van belőlük, mint Budapesten, s nem is lehet mondani, hogy szebbek lennének. Talán a »Marestik« és a »Moszkva« tarthatnak számot különös érdeklő­désre, amelyeknek tükörtermében márvány táncparkett közepén szökő­kút csobog, pálmák, susognak. Az árak, mint nálunk is, különbözőek a szórakozóhelyeken. Az utcán 20—40 dinár egy limonádé, a »Moszkva« étteremben 150. a »Kristal«-bárban pedig 500 dinár. A »Kristal« érde­A Kalemegdán kessége, hogy esténként Wágner Éva magyar artistacsoportja szerepel nagy sikerrel. A Topcsiderben pe­dig Ima Sumac, a csodáshangú pe­rui énekesnő énekelt. Előzőleg a Néphadsereg-stadionban lépett fel hatalmas nézősereg előtt. A gyönyö­rű nő hosszú fekete hajával, szépmet­szésű arcával, érdekes, súlyos fülbe­valóival igéző látványt nyújtott. Éne­két perui nemzeti viseletbe öltözött nő, férfi és kisfiú kísérte jellegzetes hangszerrel. Élmény volt látni, hal­lani. * * * Ha már a szórakozásnál tartunk, szóljunk a filmekről is. A' labdarú­gás mellett a mozi a legnépszerűbb Belgrádban. Igen változatosak a filmműsorok, melyekben az amerikai filmek uralkodnak. Egész sor film­magazin jelenik meg. Mi négyfélét Vettünk. KíváhcSfíágüiVkat a mona­cói herceg feleségének, Grace Kelly- nek és a, népszerű Gary Grantnak színes, szélesvásznú, izgalmas detek- tívfilmje keltette fel. »Fogják meg a tolvajt« volt a film címe, de mínd'en hajmeresztő üldözés ellenére siker­telen a tolvajfogás. A francia Ri­viérán játszódó eseményből a gyö­nyörű tengerparti felvételek és a (N andorfehérvár). bájos Grace Kelly tetszettek. Ját­szanak cowboy- és Tarzan-filmeket is. A mozi nem olyan olcsó, mint nálunk, 50-től 120 dinárig (5—12 fo­rint) lehet jegyet kapni. * * * Érdekes megfigyelésünk volt, hogy kevés gyermeket láttunk Belgrádban. Ott nincs olyan gyermekkultusz, mint nálunk. Budapesten minden parkban, téren gyermekjátszótér van, Belgrádban alig láttunk, pedig sok parkjuk van. Nem láttunk terhes anyákat sem, pedig Jugoszláviában elég magas a családi segély. * * * Jugoszláviában is társadalmi be­tegség az alkoholizmus. Ök antialko­holista heteket szerveznek, kiállítá­sokkal, előadásokkal küzdenek a csa­ládokat pusztító alkoholizmus ellen. * * * Nagy a népszerűsége Tito elnök­nek. Azontúl, hogy utcákat, hidakat neveznek el róla, az egyszerű embe­rek barátja is. A napokban komasá- got vállalt a ribeniki Krszt Lybur kilencedik gyermekéért. Az apa. a koma a lozováci alumíniumgyár munkása. * * * Nem maradhat el a divatbemutató sem. Bár a pesti nők csinosabbak. a belgrádi nők is ízlésesen öltözködnek. Sok érdekes, szép nőt láttunk. A fér­fiak lezserebbek, mint nálunk, kü­lönösen a fiatalok. * * * Az árakról, keresetről már sokat írtak. Talán annyit, hogy van, ami olcsóbb Belgrádiban, mint Budapes­ten, például a csokoládé, kakaó, déli- gvümc.lcs, s van, ami drágább, pél­dául az iparcikk, különösen a kül­földi áruk. Nem élnek jobban, mint mi, talán csak optimistábbak ná­lunknál. űk bíznak, hogy a szocia­lizmus építésével állandóan nő élet- színvonaluk, s tudják értékelni a jelent. Tudják, mit akarnak, de át­veszik a szocializmust éoítő és ka­pitalista országokból is, amire szük­ségük van. Érdekes, gazdag élmé­nyekkel búcsúztunk el Belgrádi.}!. HORVÁTH JÁNOS (Folytatjuk.) _t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom