Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-14 / 163. szám
SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, IJÖ*. jáilm li. A f alóban forradalmi éberségFol Rémregénybe illő történetet hallottam egy rendőrtiszttől a minap, amely nagyon elgondolkoztatott. Tavaly nyáron elfogtak egy tizenkét éve körözött egyént, aki hatalmas késével három szovjet katonát ölt meg, közvetlenül a felszabadulás után egy éjszaka. Most valamelyik állami gazdaság üzemegységében dolgozott, egyedül élt, senkivel nem barátkozott. A párnája alatt megtalálták a nagy kést, mellette a töltött pisztolyát is. És ez az ember a gazdaság igazgatójának jóvoltából egy Szovjetunióban tanult, fiatal, kommunista mérnök kocsisa volt, ő vitte a hin- tőn erdőkön keresztül, sokszor éjjel, vagy kora hajnalban mindenfelé. Mikor a letartóztatás megtörtént, az okot közölték az igazgatóval és a mérnökkel... Mindketten elsápadtak ... Magam az esetet hallva, rögtön arra gondoltam, hogy a tavalyi nagy engedékenységgel, a felfüggesztett osztályharccal együtt teljesen eltűnt az egészséges éberség, vele együtt pedig az a kötelező felelősségérzet, mellyel a szocializmus építői tartoznak egymásnak, a pártnak és a társadalomnak. Kicsit átgondolva a dolgokat, még azt is megállapíthattam, hogy ez a folyamat ma is tart, most is megtalálható bennünk a könnyelműségből, felelőtlenségből, a megnyugvásból táplálkozó »minden jól megy«, »majd kialakul magától«, »nem is olyan veszélyes a helyzet« hangulat. Lesznek talán, akik e sorokat olvasva a túlhajtott éberség régi külsőségeire gondolnak, a kapucédulák, a számokkal és az emberekkel való titkolózás, az emberek között kialakult egészségtelen, bizalmatlanság, a »keresd minden hiba mögött az ellenség kezét« jelszó visz- szatérése vágyát olvassák ki a sorokból. Nem, egyáltalán nem erről van szó. Csupán arról, hogy október után az egyébként is szükséges, de általában a magasfokú, felelősségteljes figyelmet, éberséget egyszer, végre kialakítsuk már, s megőrizzük vele a néphatalmat, annak minden oldalán, összes területein. Ha vannak, akik nem értik e társadalmi méretű és fontosságú nézőpont és cselekvőkészség kialakulásának jelentőségét, győzzék meg azokat a sokasodó tények és jelenségek. Miért kell ma ébernek lenni? KTV.T“""'™" A katonai és egyre jobban politikai téren is vereséget szenvedett csz- tályellenscg és csatlósai illegalitásba vonultak. Mivel végső céljaikban — a kapitalizmus és a polgári demokrácia teljes, vagy részleges visszaállítása tekintetében — a nép zöme részéről teljes és világos visszautasításban részesültek, másrészt az államhatalom erősödik, nincs semmilyen lehetőségük a nyílt fellépésre. Viszont ahhoz, hogy tevékenységüket bármilyenképpen folytathassák, - úgy vonulnak vissza, hogy ahány pozíciót tudnak, megtartanak, ahány legális szervben csak lehet, megbújnak. A pozíciókból könnyebben lendülhetnének új támadásba. Természetesen nem lehet állítani, hogy minden csapatrészük összeköttetésben áll, azt sem, hogy minden megtartott pozícióban szilárd a helyük. Vannak egyéneik, akik összeköttetés nélkül, tisztán félelemből és számításból keresnek búvóhelyet. Pozíciók tekintetében a legkevesebbet politikai, legtöbb helyet gazdasági és kulturális parancsnokságokban tudtak megtartani. Búvóhelyüknek pedig igen megfeleltek az októberben alakult munkástanácsok, a tömegszervezetek, sőt sok esetben maga az újjászervezett párt is. Mivel politikai téren támadásuk nem érne célt, ezenkívül gyors visz- szacsapásban részesülnének, jelenleg támadásuk fő iránya a .gazdasági kártevés, a kibontakozás lelassítása, ideológiai értelemben a fejekben való zűrzavar fenntartása, a suttogó propaganda, bizonyos kényes területeken -— például a vallás ürügyén — a lehető legnagyobb feszültség kialakítása, illetőleg annak előtérbe hozása. Ha •'ehhez a helyzethez hozzávesz- szük még soraink kialakulatlanságát, sikereink mellett néhány negatív jelenséget, mint az egység kialakulásának akadályait — világosan kitetszik feladataink nagysága és az a nag3' felelősség, amely minden kommunistát és becsületes pártonkívülit át kell hogy hasson, ha nem akar még egy októbert, illetőleg egységet kíván a szocializmus megvalósítása érdekében. Most pedig vizsgáljuk meg azokat a jelenségeket, amelyek kialakulása éberségre kell intsen bennünket. A politikai jelenségek A kaposvári területi pártszervezet e pillanatban vizsgálja a 112. ügyet és .pártfegyelmi bizottsága útján egymás után zárja ki a pártból a már jó előbb felvett, de oda nem való embereket. Ez nemcsak Kaposvárott van így és azt mutatja, hogy az új párt megalakulása idején, majd az átigazolási zárlatot közvetlenül megelőző időben sokan tülekedtek be — először bűneik bocsánata, később pozíciók megtartása érdekében — a párttagság ébertelensége következtében. Vezetőállásban lévő kommunistáinkat igen sok veszély kerülgeti. Sajnos, nem mindegyik tud védekezni ellenük, igaz, alulról sem figyelmeztetik őket eléggé. Sok helyen újra körülveszik őket a régi »slepp- jeik«, akiket október pedig eléggé »lekáderezett«. A pártszervezet és a becsületes dolgozók javaslatai helyett ezekre hallgatnak, rájuk támaszkodnak. Ez a ráépülés egyébként is fontos probléma: mirtden kommunistát érint, abban az értelemben, hogy baráti körét, ismerőseit megfelelően válassza ki. A most divatban lévő intrikát is nagyrészt az. segíti elő, hogy nem vizsgáljuk, meg, kitől és milyen célból indul el, s marjuk egymást, ahelyett, hogy a valódi osztályellenség tevékenységére figyelnénk és visszavernénk gazdasági és ideológiai téren alattomos támadásaikat. A tömegszervezetek, a munkástanácsok, az ifjúsági szervezetek irárv ti közömbösség egyrészt az önelégültségből, másrészt annak fel nem ismeréséből fakad, hogy ezek köny- nyen egyes ellenforradalmár cso- oortok legális fedőszerveivé válhatnak, amelyek révén gátolhatják egves rendelkezések hatályosságát, ott bomlasztanak, ahol tudnak, eldughatják és szétszórhatják embereiket, amennyire az éppen lehetséges. Gazdasági és kulturális téren Ez a bújócskajáték — főleg gazdasági téren — már elkezdődött. Az ellenforradalom idején magukat kompromittált kis- és nagypolgárok összeköttetéseik révén »felfelé buknak«, magasabb beosztásokat nyernek, hogy így nehezebben lehessen megmozdítani őket. hatásköreik révén könnyebben védjék meg alsóbb beosztásban lévő társaikat. Ne legyen tévedés: nem arról van szó, hogy a nagvobb mértékben megingott emberek ne jussanak munkához és kenyérhez, csunán arról, hogy sem ők, sem a tudatos ellenségek ne kerülhessenek vezető pozícióba. Valaki azt mondta a pártaktíván, hogy sok helyen most csendes mun- kavisszatartás. sztrájkféle mutatkozik. felsoroltak eseteket, amelyek már a szabotálás határát súrolják. Ha ehhez hozzávesszük a korrupció, a sikkasztások, a lopások szinte »táv- adalmi méretekben« szaporodó jeleit, ezzel szemben a munkavers°ny. a teljesítménybérezés vontatott bevezetését — előttünk áll a maga nagyságában a kártevés, a népvagvon herdálása elleni harc, a nyitott szemek, és az éberség nagy fontossága. Fel kell figyelnünk arra is, hogy a szakember-imádat túlzásai újra jelentkeznek. Folyik a misztifikáció ekörül a dolog körül, ugyanakkor fiatal, Szovjetunióban, vagy akár itthon tanult szakembereink nem képességeikhez megfelelő beosztásokban dolgoznak, sőt egyes vállalatokban dolgozó kommunisták ellen hajsza folyik, vagy nem engedik fejlődni, elnyomják őket a »szakemberek Sokat beszélünk a pazarlás ebeni harcról. Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy még mindig elég sok a feleslegesen bőkezű reprezentáció főleg az, hogy sok ember vesz részt ilyen fogadásokon. Másfajta értelemben, de ide sorolható egyes szövetkezeti ágakban, például a fagylalt- árusításban lehetővé tett indokolatlanul magas jövedelem, azután különösen a jóindulatú leltárak, lírások és az ezek nyomán vásárolt é« épülő házak. Pannóniák és egyebek A kultúra területén is csőstül akad megfigyelni való. A polgári gondolkodásmód képviselői itt tartották meg legtöbb pozíciójukat és vér-ir körömszakadtáig, ha kell, önpropsgandával is. Felesleges kiadványokkal, rendezvényekkel és egyebekkel egyébként itt is folyik a pazarlás. Nincs megnyugtató módon biztos kezekbe adva mindenütt az állam: oktatás — természetesen csak politikai értelemben. Mindez azonban leküzdhető volna, ha a legalsó szervtől felfelé, a párt- és állami szervek nagyobb gondot fordítanának, tool segítséget nyújtanának a kétségkívül mindenütt meglévő haladó erőknek. Mit tegyünk és mit ne cselekedjünk? A nem teljes és csak hozzávetőlegesen pontos felsorolás is azt kell bizonyítsa, hogy nagyon komolyan kell venni a mostani súlyos történelmi idő figyelmeztetését. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a párt tagjai felülről lefelé, a vezető pozíciókban, a műhelyekben dolgozva és a földeken tevékenykedve mindenütt ott találhatók — bízvást mondható, hogy elszántan akarják is a problémák megoldását. Mellettük ott a nép, amely kívánja a felemelkedést, a jólétet és természetes szövetséges ebben a küzdelemben. Ebben a pillanatban azonban úgy tetszik, hogy éberségünk eléggé laza, figyelmünket nem a felsorolt jelenségek kötik le, hanem a párt belső ügyei. Az éberség előtérbe helyezése — ami halaszthatatlan dolog — segíti a pártegység megszilárdulását, mert növeli az egymás iránti bizalmat, valóban közös harcostárssá tesz bennünket és megmutatja, hogy csak egymás segítségével érhetünk célhoz. Ilyen értelemben harcot jelent a nép és a párt egysége szempontjából, továbbfejlődésünk ettől a felelősség- érzettől, figyelmességtől is függ. Ezért tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a valóban kommunista éberség csak a kommunisták ügye. Jegyezzük meg jól ugyanis: egymásra vagyunk utalva mind a szocializmus megvédésében, mind a jólét, megelégedettség, a kulturális fejlődés megteremtésében. A kommunisták ügye: a nép ügye — a nép ügye: a kommunistáké. Mit ne cselekedjünk? Amint a felsoroltakból kitűnik, az éberség emberekkel és hibáikkal, sőt kártevéseikkel szemben viselt harc. Nehéz dolog, nagy felelősséget jelent, mert el kell tudni választani a személyi indulatoktól és a cselekedetek alapján eljárni — nevelő munkával a hibákat és hibás nézeteket visszaverni. Ha szabad ezt a kifejezést használni: államférfiként kell mindenkinek a maga posztján állni, őrködni pedig egyszerű közkatonaként. Ha így tesszük: valóban kommunista felelősségérzetet, éberséget tanúsítunk, amely szertesugárzik az egész népben. Mert így az éberség nem válik beteges bizalmatlansággá, nem következnek belőle túlkapások, hanem bizalommá és közös erőfeszítéssé lesz gátjaink leküzdésére. * * * Egy mai élménnyel fejezem be. A szerkesztőség autóján Iharosberé- nyen mentünk keresztül. Láttuk a fa csonkjait, amelynek ágain egykor tizenkilenceseket akasztottak és azt a helyet, ahol Penczinger elvtársat, a tsz elnökét októberben meggyilkolták. Öngyilkosságról beszéltek, de ezt sem az iharosiak, sem én nem hittem el, mert láttam a fényképet, amelyen a kezek természetellenes állása és a test helyzete az ellenkezőjét bizonyítja. Hirtelen egy gondolat jutott eszembe és beleborzongtam: »hiszen akkor a gyilkosok itt élnék közöttünk ... « Bizony így van ez, elvtársak. Gyilkosok és gyilkos szándékúnk, bosszúért és kiváltságaikért lihegők is élnek közöttünk . .. Közöttünk, akik élni ás dolgozni akarunk egymás felemelkedéséért. E harc közben ne feledkezzünk meg halottainkról — emlékezzünk csak a fasiszták által legyilkolt, nagy cseh író, Julius Fucsik utolsó, leírt mondatára: »Szerettelek benneteket, emberek. Legyetek éberek!« Csákvári János Hírek am országból — Közepes lesz a szilvatermés az idén. A Földművelésügyi Minisztérium Növénytermelési Főigazgatósága felbecsülte a várható szilvatermést. Az előzetes becslés óta a termés valamivel csökkent. Ennek oka, hogy a gyümölcs hullása nagyobb mérvű volt, mint várták. Helyenként a jég, zivatarok is sok kárt tettek a szilvafákban. Mindezek mellett közepes szilvatermésre lehet számítani. A jelentések szerint a termelő- szövetkezetek és az egyéni gazdái: országosan mintegy hat és félezer vagon szilvát szüretelnek. — Az Országos Béketanács meghívására a német béketanács küldötteként Budapestre érkezett Hans Joachim Mund evangélikus lelkész, a német papi békemozgalom vezetője és Walter Oswald, az egyik körzeti békebizottság elnöke. A közeli napokban várják a lengyel és román békemozgalom küldötteit is. Magyar részről kedden utazott el egy három tagú magyar küldöttség Romániába az ottani béketanács meghívására. A küldöttség vezetője Nagy Sándor, Kossuth-díjas író. Céltalan huzavona a Fonyódi Tőzegüzem körül A vita már hosszú hónapok óta tart a Tőzeqüzsm és a Nagybereki Állami Gazdaság vezetői között. A vitatott kérdés: kié legyen, illetve ki használja a tőzegtelepet? A Fonyód határában elterülő, mintegy húsz hoidnyi tőzegtelep a Nagyberekl Áiíami Gazdaság tulajdona. Ezen a területen már 25 évvel' ezelőtt folyt tőzegkitermelés. A felszabadulás után a tőzeg hasznosítását egy jóval nagyobb kapacitású vállalat vette át. Az állami gazdasággal kötött egyezség szerint a telepet fokozatosan, 1956 decemberében, 1957 decemberében, utolsó részét pedig 1958 decemberében kellene a tőzegtelepnek kiürítenie és az állami gazdaságnak átadni. A földterület eddig esedékes kiürítése azonban nem történt fneg, egyrészt a közbejött októberi események miatt, amelyek késleltették a tőzegüzem munkáját. A telep most sávos jellegű. A kiaknázott területeket kitermelésre váró sávok váltják. Parázslik hát a vita, s az állami gazdaság perrel fenyegeti, sürgeti a tőzegüzemet, hagyja el a területet! A tőzegüzem pedig azt gondolja, akkor cselekszik helyesen, ha marad. Ami a vita eldöntését a végső soron megnehezíti, az, hogy mindkét szerv úgy véli — és nem egészen alaptalanul —, hogy neki van Igaza. Az állami gazdaság hivatkozik szerződéskötésére és növényflórájára, ame-. lyet a tőzegtelep helyén szeretne létesíteni, do állítólag a tőzegkitermelő a gazdaság egyik üzemegységének munkáját is akadályozza. A tőzegüzem szerint viszont a hátralévő tőzegsávok kitermelésére feltétlenül szükség van, annál is inkább, mivel az ordacsehi új tőzegtelepen az elmaradt beruházások miatt nem készülhetett el a kisvasút, tehát innen nincs is hova menniök. Szorongatott helyzetükben, mint felettes hatósághoz, a Könnyűipari Minisztériumhoz fordultak, kértek segítséget 19G0-ig határidő meghosszabbítást. V leges döntés még nem született. Kinek van hát igaza? Mi legyen egyre sürgetőbbé váló döntés, a hu vona közepette? Akkor irányítjuk jól gazdasági é tünket, ha legfőbb feladatnak a n* gazdaság érdekeit tekintjük. Az a I !yes, ha végső soron minden út ide ■ zet. Mennyiben történne ez meg, ha állami gazdaság óhaját teljesítené a r nisztérium? Ha ez történne, kikapcs nának egy vállalatot a munkából, sz nek eresztenének száz vagy több d gozót cs megszakadna a talajjavítás nézve fontos tőzegkitermelés. Vagy It ne más megoldás? Még egy: nehéz g< dasági {helyzetünkben, amikor szám fontos építkezést kellett leállítani kér hiány miatt, sürgős, nagy beruházás kényszerülne az állam, történetesen ordacsehi telepen, hogy munkához ji son a tőzegkitermelő. Az pedig, amit alig húsz hoidnyi, darabosan ki term területen az állami gazdaság nyújts tudna, távolról sincs arányban a tőze üzem leállításával járó veszteségekk És vajon mivel járna egy komprom!: szum? Nem kétséges, hogy egy ms egyezésből a leghelyesebb megoldás sz lethetne. Mert amellett, hogy a tőze üzem, a meghosszabbított háhom alatt kitermelné még a hátralévő t ezer vagon tőzeget, az állami gazdas is zavartalanul teljesíthetné célkitűz sét: fásíthatna. A népgazdasági érd« így szenvedné a legkevesebb csorba Szorítsák hát háttérbe az esetleges p lanatnyi vállalati előnyöket, hiszen e< célért, az ország felemelkedéséért tíi gozik mindkét szocialista szektor. E a sürgősen meghozandó döntésnél ne hagyhatja figyelmen kívül ^ Könny ipari és a Földművelésügyi Miníszi rium. Hol étkezzen száznyolcvan vasúti dolgozó: Ezt kérdeztük lapunk egyik számában. Rámutattunk arra, hogy a vasúti szakszervezeti üzemi bizottság szándéka, amely az Irányi Dániel utcai kultúrotthonban lévő üzemi konyha mindenáron való megszüntetése mellett kardoskodik, helytelen, célszerűtlen és merőben ellenkezik a vasutas dolgozók érdekeivel. A cikkre sem a területi, sem a kaposvári állomás szakszervezeti bizottsága nem válaszolt. Mi történt hát idő közben? A kulisszák mögött A kaposvári vasútállomás dolgozóinak már régen szemet szúrt Farkas Lajos üb-elnök viselkedése és az emberekkel való bánásmódja. A konyha megszüntetésének gondolata is tőle származik. Farkas Lajos furcsa üb-elnök — így mondják a dolgozók — amolyan félvállról tárgyaló, titokzatos egyéniség, aki a szakszervezet nyilvánosságot érintő dolgait és ügyeit szereti önmagában, vagy csak a szűk környezetével elintézni. Mint embert, modora miatt nem tartják szimpatikusnak, mint üb-elnököt pedig az eddig tanúsított viselkedése után éppen nem. A legutóbbi konyhaügy nyomán igazolni látták Farkas Lajosról alkotott kedvezőtlen véleményüket. Már az első cikkben is megírtuk, hogy a vasúti üb a kulisz- szák mögött, a dolgozók nélkül igyekszik megoldani a munkásokat érintő fontos problémát. A dolgozók összességének megkérdezése nélkül határozta el masát a jelenlegi konyha megszüntetésére is, s majd', hogy igazát bizonyítsa, néhány aláírási ívet küldött ki azok közé a dolgozók közé, akik nem étkeznek a konyhán és- így megszüntetése nem is érinti őket. Farkas Lajos azonban és a vasúti üb nem okult a bírálatból. De nem okultak a cikk megjelenése után Kaposvárra érkezett pécsi területi bizottság munkatársai sem. Legalábbis ezt mutatja, hogy egvetértenek a kaposvári üb-nek a dolgozók elől elzárkózó magatartásával. Ök is ezt tették. Folytatták hát a hibákat, ott. ahol a kaposváriak előzőleg abbahagyták. A dolgozók csak nagvnehezen. a kulisszák mögül kiszűrődő hangokból következtethettek arra, bogi' mi is történik salát üívükké!. Sőt, Farkas Lajos továbbment egv lépéssel, és alkalmat kerített azokkal a dolgozókkal való találkozásra, akiknek véleményét már előző cikkünkben megírtuk. Röviden, cinikusan csak ennvit mondott nekik: »Hát. azért is megmutatom, hogy nem lesz igazatok « Nem is talált Farkas Lajos később sem módot arra. ho»v közölje a d«l- eozókkal a konvhaüggvel kapcsolatos álláspontját. Végként) hatalmába kerítette a dac. belevuszálódott a sértett hiúság feneketlen hínárjába és konokul kitart álláspontja m-dlett. ha bár tudja róla. hogy tartha+a+’a» Most már csak az a kérdés, kikért teszi mindezt Farkas Lajos? Kinek az érdekében ügyködik a kulisszák mögött, ha a vasúti dolgozók azt állítják. hogy az övékben nem? Mi lesz a konyhával? A pécsi területi bizottság küldöttei titokban bár. de formába öntöttek elképzeléseket a probléma megoldására. Both Rudolf kultúrfelelős nyila kozata szerint ez a terv azt javaso ta, hogy helyezzél: át az üzemi kon; hát a rakodási főnökség épületéb amely nincs messzebb az Irányi D; nieí utcai kultúrotthonnál. A feletti szervek azonban érthetetlen okokbi ezt a tervet elutasították. Bezze nem lehetett hallani a szakszerveze bizottság tiltakozását ezúttal. Eddi jutott hát a területi bizottság műnké ja. Utaztak, érkeztek, újra elmente! Mindez sok hűhó semmiért és a de log ma már ott tart, hogy a kapó: Vári szakszervezet a dolgozók akara ta és beleegyezése ellenére is mes valósítja hibás tervét: kirakja konyhát a kultúrotthonból, miközbé: nehéz, sokak étkeztetését egyenese lehetetlen körülmények közé juttat ja. Egy-két szó a kultúráról A konyha elleni harcot a »vasuta kultúra megteremtéséért« zászló lep le alatt vezeti a szakszervezet, Elsi cikkünkben már rámutattunk a vas utas kultúrotthonban dühöngő, vas utasoktól idegen kultúréletre. Ezzé most nem kívánunk részletesen fog la.lkozni. Szólunk inkább néhány szó arról a törekvésről; amely a »vas^ utas kultúra megteremtésében« fűt a szakszervezetet és a kultúrfelelőst arról, amit maga a kultúrfelelős Both Rudolf mondott el nekünk: — Ha a konyhát kitesszük az otthonból — mondta —, a rendelkezésrí álló százezer forintból renováltatjul az épületet. — Mi lenne az otthon kulturális programja? — kérdeztük. — Mi lenne? — volt a válasz. - Megegyezést kötnénk a Csiky Gergely Színház vezetőségével, hogy kellő összeg fejében átadjuk számukra nyári idényben az otthont, különböző előadások megtartására. Közönséget mi, a kultúrotthon vezetői biztosítunk nekik a városból. — (Ezért kell hát kitenni a konyhát), vagyis magyarán: az elhanyagolt vasutas kul- túrotthont »a vasutasok szórakozásáért« jelszóval rendbehozzák — a színház és a város számára. Ekkor már persze, szokás szerint, feledésbe merülne a vasutas kultúrcsoport, öe maguk a vasutasok is. Fő az, hogy a .belépődíj legyen busás és jól érezzék magukat a városból összeverbuvált, »•sokszor igen furcsa ritmust diktáló idegenek«. Nem firtatjuk, kinek jelentene ez különösen hasznot és élőnvt. Egy bizonyos, a vasutasok családias szórakozásának aligha. Ehhez n°dig nem adhatjuk beleegve- zésünket, sem a vasutasok, sem mi. Ide vezet hát az út. amikor a szak- szervezeti bizottság elszakad választóitól. nem törődik a dolgozók véle- ménvévöl. visszaél a bizalommal. A vasutaskonvha-nrobléma egészen máskáén alakulhatott volna, ha beleszólhatnak maguk a vasutasok. Es a helves megoldást csakis ez jelentheti. Nyilvánosságra a tervekkel! Döntsenek maguk a dolgozók! A pécsi területi bizottságéi pedig azt kérjük. kerülje el a felületes látszat- munkát. Tartsa lelkiisn-vmetbeii kőtől ességénnlr az ügv végleges ni*nté- zését. Es a inrőhos a Mrálat után ne fosszon mez bennünket véleményének nyilvánításától. Szegedi Nándor
