Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-14 / 163. szám

ÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK Somo AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA IV. évfolyam, 163. szám. ÁRA 50 FILLÉR Vasárnap, 1957. július 14. DERÉK DOLOG VOLT, KÁNVAS ELVTÁRSAK! AZ 1957—58-AS PÁRTOKTATÁSI ÉV ELŐKÉSZÍTÉSÉNEK FELADATAIRÓL ÉVADVÉGI ŐRSÉGVÁLTÁS A SZÍNHÁZBAN teser hold kalászost arattak a megye gépállomásai Több gondot a tarlóhántásra ! tervezettségben is. a betakarítás- is a Tapsonyi Gépállomás halad élen, tizedikéig 599 hold tarlót ytak maguk mögött a gépállomás ibájnosai és aratógépesei. Pedig ek a gépállomásnak sincsenek a adottságai, mint a többinek, {hogy az itteniek a lehető legjob- kihasználják azokat. Holdszám int a sorrendben második a Mer- i Gépállomás, 498 holddal, s har­cik a Darányi Gépállomás, 481 ddal. Viszonylag szép eredményt ík el a kombájnokkal a Balaton- ti és az Iharosberényi Gépállomá- . A kombájnosok közül a legjob- : a megyében: . Borbély József (Balatonkiliti) 103 . hold, 2. Éberhardt József (Bala- kiliti) 93 kát. hold, 3. Bozsovics séf (Balatonkiliti) 83 kát. hold. t kévekötő aratógépvezetők közül man vágtak le száz holdnál töb­bet. Krista Ferenc (Karád) 120 hold­ról, Keresztes János (Balatonkiliti) 117 holdról, Póka István (Memye) 100 holdról aratta le a termést. Tizedikéig mindenütt csak árpa- előcséplések voltak, s az eddig kivert szem mennyisége felül van a 747 va­gonon. Ebből 125 vagonnal a Mer- nyei, 115 vagonnal pedig a Fonói Gépállomás sorolható az elsők közé. Nagyon nagy a mulasztásuk a gép­állomásoknak a tarlóhántásban. Hosszú kilométereket bejárva is alig- alig talál az ember frissen szántott földet a mezőkön. Száz meg száz erő­gép rostokol a gépállomásokon, tét­lenül. Még csak az aratásra sem hi­vatkozhatnak, hiszen ez a munka is erejüknek, lehetőségüknek csekély hányadát köti le. Pár nappal ezelőtt még a segesdiek és lengyeltótiak eset­leg tanúul hívhatták a hetekig tar­tó szárazságot, bár ez sem elfogad­MÉGIS LEARATTAK V betegség sohasem jó, de ez a sstani különösen rosszkor jött Itner Márton kaposfői gazdának, érett a gabona, s neki ágyban fek- bctegen kellett az időt eltölteni, ■ndoktól főtt a feje. Mi lesz, hogyan z learatva a gabona? Legalább gyobbik fia itthon lenne, akkor n lenne nagy hiba. De hát az ka­ta volt. Kisebbik fia pedig egye- 1 ezt a munkát elvégezni nem ké- hiszen felesége is beteges, az n tudja segíteni. játták ezt a kaposfői KlSZ-fiata- : i-s, s elhatározták, hogy segítenek Itnerék baján. Az elhatározást tett /ette. Vasárnap reggel tizenegyen találkoztak Voltnerék kétholdas ga­bonatábláján, s kezdték el a munkát. Az összefogás eredménye nem sokáig késett. A kétholdas gabonatábla a fiatalok szorgos munkája nyomán rö­videsen keresztekbe rakva állt a föl­dön. Voltner Márton jóleső érzéssel fo­gadta, amikor meghallotta, hogy a KISZ-íiatalok segítséget nyújtottak, s learatták a beérett gabonát. Szí­ves köszönő szóval fogadta munkáju­kat, s vendégül látta ebédre a mun­kában részvevő KISZ-tagokat. Szép példája ez a kiszisták összefogásának, s követhetik őket nagyon sok falu­ban. ESŐ UTÁNI INTERJÚ A MEGYE FŐAGRONÓMUSÁVAL — Tanácsok a falusiaknak — A tegnapelőtt és tegnap még fel- s égbolton újra felragyogott a p, szárító szelek fújdogálnak. Ara- at ért a júliusi eső. Milliók estek i az égből — milliókat érő kukori- burgonya-, répa- és más termést 2ntett meg a már-már növényre zve is elviselhetetlen szárazság foj- hevétől. Milliók jelentkeznek majd őszi termésbetakarításnál. A falusi rasztemberek újból reménytelten znek a jól gondozott mezőkre: volt telme a korai vetésnek, a kapálás- k, a gondos növényápolásnak, isz, amiből zsírt csináljunk — ku- ríca, s ha már nagyon nagy cső­it nem is tehet ez az eső a burgo- ■ánál, azért bízhatunk: takaréko- n elég lesz ebből is az újig való tartásra. Erről váltottunk néhány ót Molnár Imre megyei főagronó- ussal. S azon nyomban papírra ve­ttük a szakember néhány szavát, így továbbadjuk falusi olvasóink- ik. Hol szorít a munka, mivel kell indosabban bánnunk, mik a legsür- itőbb teendők — erről kértünk vé- ményt. — Ügy tudjuk — tettük fel az el- j kérdést —, az idén kevesebb a ibona vetésterület az országban, unt az elmúlt években, áll-e ez So- logyra is? — Igen, így van. Az országosan iányzó négyszázezer holdból húsz- zer a mi megyénké. Ennyivel ve­rtünk kevesebbet. De úgy gondo- >m, az aratásnál, s a cséplési ered- íények összesítésénél ez kevésbé lát- zik meg, mert a gabonák jobb föld- e kerültek, s fejlődésüket is a ré­méi különbül serkentettük — nagy erőieteket fejtrágyáztunk —, így a magasabb hozamból származó több érmés körülbelül pótolja a terület­iesést. — Ártott-e az esőzés az aratnivaló, a levágott kalászosoknak, kell-e artani emiatt veszteségtől? — Ez az eső semminek sem ártott, :sak használt. Egy-kétnapos esőt ninden károsodás nélkül kibír a Iá xtnálló gabona. A gondosan össze- -akott gabonakepékben is csak a fel­ső kévék áztak át. Ezeket az eső el- illta után azonnal szárogatni kell. Legjobb szárogatási módként a ké­tség felállogatását ajánlom, így a szél is, a nap is átjárja. Most utóérés­ben vannak a gabonaszemek. De egy­heti nedvesség után már csírázik, dohosodik, tehát romlik és vész a gabona. Most pedig minden szem drága. — Az aratással hányadán állunk? — Megítélésem szerint az össz- vetéstertilet hetven százalékáról ké­vébe került a kalász. Az északkeleti járásokban még viszonylag több a lá­bonálló gabona, míg a déliekben ke­vesebb. Rendes munkatempó mel­lett három nap alatt végezhetünk az aratással. Most már minden gabona teljes érésben van, tehát nagyobb a szempergés is. Minden napi késleke­dés nehéz mázsáktól zár el bennün­ket. Van ok tehát a sietségre. Teljes lendülettel dolgozhatnak a kombáj­nok is. — Mire hívná fel a gazdák, a szö­vetkezeti, gépállomási vezetők, az agronómusok figyelmét? — Az aratáson kívül a tarlóhán­tás a legsürgősebb feladat. Éppen ez­zel állunk a legrosszabbul. Míg a ga­bonakévék nedvessége miatt taka­rodni nem lehet, szántani annál job­ban. Sok mindent kockára teszünk, ha ezt elmulasztjuk. Szántsanak min­den erőgéppel a gépállomások, min­den fogattal az egyéni gazdák. Sür­gessék ezt mindenütt az agronómu­sok. A tsz-eknek tárcsával ingyen hánt tarlót a gépállomás, ha ezeket a területeket leszerződik mélyszán­tásra is. — Milyen lehetőségeink vannak a másodvetésre? — Tízezer holdra központi kész­letből kaptunk e célra köles-, mo- har-, tarlórépa-, hajdina-, csillagfürt- vetőmagot. Ezeket a földművesszö­vetkezeti boltokban szerezhetik be az egyéni gazdák. A tsz-eknek a Ker­timag és a TV leszállítja a magot. A föld nedves, sietni kell a vetéssel. Tízezer holdon igen nagy mennyisé­gű télire való takarmánypótlékot, ízes silóanyagot termelhetünk. A kér­dés minden gazdaembemek fel van téve: akar-e jobban élni, kihasznál­ja-e a mostani nagy lehetőségeket? Ne kelljen a télen, bánkódva a mu­lasztottalt miatt, azt mondani: haj, eső után késő a köpönyeg. V. J. ható indok arra, hogy egyetlen hold- nyi tarlóhántást sem végeztek. Vajon Vasvári Lajos és Talián Lajos, a két gépállomás mezőgazdásza mivel érvel a parasztok előtt a többtermelésről, ha a legelemibb agronómusi teen­dőkért maguk sem tesznek semmit? Gondolkodjanak ezen. Jogi tanácsadás nők részére — Á Városi Nőlanács jogi bizott­sága folyó hó 17-én, szerdán de. 9— 12-ig, du. 3—5-ig jogi tanácsadást tart a Városi Tanács titkárságán Ka­posvár város asszonyai, leányai ré­szére. Tanácsadó: Kerekes András- né, a jogi bizottság vezetője. Kérjük asszonyainkat, hogy panaszaikkal bi­zalommal forduljanak ‘hozzánk. — Nőtanács vezetősége. A VALÓBAN KOMMUNISTA ÉBERSÉGRŐL EGÉSZ HETI RÁDIÓMŰSOR 15 ezer forint jutalom a legjobb ifjúsági csépi őcsapatok n a k A KISZ Somogy megyei Szervező Bizottsága, a Gépállomások Me- m'ei Igazgatósága és a MEDOSZ megyei elnöksége az 1957. évi cséplési idényre meghirdeti a megyei ifjúsági cséplőcsapatok versenyét az alábbi feltételek szerint: I. díj 7000 Ft, II. díj 5000 Ft. III. díj 3000 Ft. A jutalmazás feltételei: Az ifjúsági cséplőcsapatok versenyében mindazon csapatok részt ve­hetnek, amelyeknek tagjai közül legalább 60 százalék 28 éven aluli. A jutalmat az a három legjobb ifjúsági cséplőcsapat nyeri el. ame­lyek a cséplési idényben a legtöbb gabonát csépelik el, de dobmillimé­terenként legalább 3,3 mázsa eredményt érnek el. A szemveszteség nem haladhatja meg a fél százalékot, és a szem­törés a 3 százalékot. i A szabad gabona felvásárlásában a cséplőcsapat a legjobb agitációs munkát végzi, vagyis amelyik cséplőcsapatnál a legtöbb szerződést kötöt­ték a szabad felvásárlásra és azt határidőre teljesítették. Az üzemanyag-felhasználás terén a normához viszonyítva a legna­gyobb megtakarítást érik el. A cséplőgép karbantartási hiányosságuk miatt egyáltalán nem esik ki a munkából. A cséplés befejezésével a cséplőgépet kitisztított állapotban adják át. Eredményhirdetés: 1957. szeptember 10. A jutalom megoszlása: A jutalom 10 százaléka a cséplőgép felelős vezetőjét illeti meg. míg a fennmaradó 90 százalékot a bizottság a cséplő­csapat tagjai közt osztja szét a végzett munka arányában. A jutalom átadása: A jutalmat az értékelő bizottság legkésőbb 1957. szeptember 20-ig adja át a nyertes csapatoknak. A versenybe való benevezést az ifjúsági cséplőcsapat aláírásával kel! igazolni, amelyet a gépállomáson kell letétbe helyezni. Felhívjuk piind- azon cséplőcsapatokat, ahol a csapat tagjainak 60 százaléka legalább 28 éven aluli, hogy minél nagyobb számban nevezzenek be az ifjúsági cséplő csapatok versenyébe. KISZ Somogy megyei Bizottsága MEDOSZ m. b. Gépállomások Megyei Igazgatósága Sxás mássa őszibarackot szállított már exportra a Balatonboglári Állami Gazdaság A Balatonboglári Szőlészeti Gazda­ság ötszáz holdas gyümölcsösében szorgos kezek szedik már napok óta a szépen beérett termést. Háromszáz holdnyi kajszibarack­ból, a késői fagyok miatt, nem lesz ugyan akkora termés, mint amennyit reméltek, de így is 12 vagonnyit szál­lítanak exportra a szép, aranysárgá­ra érett gyümölcsből. Az ötven holdnyi őszibarackosr ban is nagy erővel folyik a szüret. Fürge kezek szedik az ágakról a szép termést, amelyből eddig már száz mázsát szállítottak exportra és ugyanennyit belföldi fogyasztásra, őszibarackból az idén mintegy hat vagon termésre számítanak, s ennek fele kerül külföldi piacra, a többi pedig hazánkban a dolgozók asztalá­ra. irány a moszkvai VIT! Ezt a lányt Forró Magdának hívják, a kaposvári 260-as számú fűszerboltban pénztáros — és bol­dog. Azért, mert nem egészen egy hét múlva azok között lesz, akik már nemcsak belül hordozzák a moszkvai utazás szülte izgalmakat, hanem útra is kelnek a távoli or­szágban rendezett Világifjúsági Ta­lálkozóra. Semmi különöset nem csinált azért, hogy éppen őt jelölték, csu­pán ifjúsági szervezetében, az Elelmiszerkiskercskedelmi Vállalat KISZ-szervezelében lelkesen dol­gozott, úgy, ahogy elvárták tőle.. Különleges igényei nincsenek, mint az, hogy sok kultúrműsort akar kint látni a különböző országok fiataljaitól. Továbbá ezt mondta még: — Kimondottan kíváncsi vagyok, hogy a külföldi, főleg a nyugati fiatalok hogyan vélekednek a ma­gyarországi eseményekről és hogy mit tudnak rólunk, magyar fiata­lokról ? S ha pedig külföldiekkel beszél, akkor bizonyára sok érdekességet meg is tud tőlük. Olyan dolgokat, melyeket itthon a többieknek el­mondani elsőrendű kötelesség — és terve is Forró Magdának. Annál is inkább, mert fényképezőgépet is visz magával, azzal a céllal, hogy amit nem tud szóban visszaadni az őt kiküldőknek, a fényképező lencse erejével tegye azt láthatóvá előttük. Jelvényeket akar még gyűjteni sokat, sokfélét és ismerkedni kü­lönböző nemzetiségű fiatalokkal — és midenhol ott akar lenni. Nem is nagy kívánságok ezek, hiszen csak egy dolog kell hozzá: hogy kivigyék az embert a moszk­vai VIT-re. MOSZKVA, A VIT VAROSA Este a Vörös téren.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom