Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-12 / 161. szám

...........................,iill!i:l,ii!:iiíiHIIIIIII!l!llll!lllllllllllllllllHIIIIIIIIIÍIII!l!!lllllllllli!lliilll!llllllll!l!l!IIM 1 M ILYEN A NYÁRI DIVAT MOSZKVÁTÓL A c)-ZAJNA PARTJÁIG? A VILÁGON ezer és ezer csinos, jólszabott ruha van, vagyis igen ne­héz lenne a legszebbeket kiválogatni, nem beszélve arról, hogy a szép- — viszonylagos. Tehát minden vita — legalábbis ami a divattal kapcsola­tos, meddő. Mert kinek ez, kinek az, kinek így, kinek úgy tetszik valami. Az alábbiakban a divat főbb voná­sairól számolunk be, ahogy azt a nők Prágában, Moszkvában, Budapesten, Párizsban, Berlinben, Varsóban és Rómában is értelmezik. PÁRIZST engedjük előre. Téves azt gondolni, hogy a francia nők fel­tűnően öltözködnek. így csak a felü­letes szemlélő látja, aki a Champs Elysées-en sétáló próbakiszasszonyo- kat és külföldieket összetéveszti a párizsi nővel. Kétségtelen, hogy a franciák öltözködését, valami külön­leges sikk jellemzi. De mi ennek a magyarázata? Az, hogy jóminőségű anyagból készült, egyszerű szabású ruháikat hordani tudják. Külön te­hetségük van, miképpen lehet klip- szeket, virágot, egyszerű ékszereket használni az öltözködéshez. Vagy akár egy kis csinos kalappal ele­gánsnak lenni. Ezen a nyáron nagyon divatos a pettyes, vagy egyszínű, csíkos vagy úgyneveze^ »nyakkendő mintás« va­lódi, esetleg műselyemből, pamutszö­vetből, muszlinból készült »ingblúz- ruha«. Sok a plisszé. Ha a ruha egy­színű, pettyes csokorral hordják, a kék-fehér csíkos anyaghoz piros bőr­öv, szürke-fehérhez pedig zöld széles öv illik. íme a sikkes öltözködés tit­ka: az apró ötletek, melyeket azon­ban némi gondolkodással bárki kita­lálhat. Kedvelt a nyaktól elálló, szegett gallér, a régi blúzujjakhoz pedig ke­rek, ráncos szoknya. A ráncok — és éppen ez jellemzi az új divatot — egészen a szegélyig esnek. A szűk, egybeszabott ruhán kívül szeretik a kétrészes praktikus ruhá­kat is. A nyári szezonban igen sok készül könnyű pamutszövetből, ami bizonyos kosztümjelleget kölcsönöz. Dior — a híres francia divattervező — által tervezett modell a következő. Nyaktól távolálló, szegett gallér, elég bő szoknya, melyet széles, csattos öv fog össze úgy, hogy természetes rán­cok keletkeznek. Ez egyszerűbb ki­vitelben már konfekciós üzletekben is kapható. A különálló kabátka köz­vetlenül a derék felett végződik, bár ennek a megoldása többféle le­het, például úgy, mint a matrózblú­zoknál. A MODERN, dolgozó nő minden­napos elfoglaltsága praktikus ruhá­kat igényel. Ez azonban nem mehet sem a sikk, sem az elegancia rová­sára. riyen vonatkozásban példamu­tató a csehszlovák divat. Lényege: nagy vonalaik, semmiféle felesleges, játékos apróság. Nyilvánvaló, hogy ez a megoldás főleg a vékonyalakúak számára kedvező. Szeretik a hosszá­ban vágott és végiggombolt »kabát­ruhát«. A szoknyarész vagy a csípő­től fokozatosan bővül, vagy a derék­hoz simul. A felsőrész — blúzforma. Divatszínek: dióbarna, kék, orgona- lila, kirémsárga, és ezüstszürke. A fi­nom virágdíszek és fából készült ékszerutánzatok egészítik ki a nyári öltözködést. PRÁGÁBAN is megtalálható az ingblúz szabás. Egyébként ez utóbbi mindenütt kedvező fogadtatásra ta­lált. A cseh és svéd divatot általában az egyszerűség jellemzi. A klasszikus kék-fehér összetétel inkább az erő­sebb alakú nők számára előnyös. A svédeknél kedvelt ruhaanyag a ripsz és a pupnn. A nyakkivágás kerek, vagy négyszögletes. A felső részt sok­szor csak pántok tartják, vagy az egész váll szabadon van. Boleró, esetleg kabátka takarja a kivágást. MOSZKVÁBAN kissé tartózko­dóak a kivágásokkal. Bár a divatbe­mutatókon már más a helyzet. A he­gyes kivágás egyelőre elég. A szok­nya-blúz viselet a dolgozó nő szá­mára kétségtelenül a legpraktiku­sabb. Sok nyári ruhaanyagon színes, régi népi minták láthatók. A MÄGYAR pamutszövet világhí­rű. Konfekcióiparunk pedig szintén az elsők között van. Külföldiek véle­ménye szerint a magyar divat gyor­san és jól tájékozódik. Általában a francia divat modelljei után dolgo­zik. A LENGYEL NŐK elegáns megje­lenése ismeretes. A nemzetközi di­vatbemutatókon mindig azt a benyo­mást keltik, mintha éppen most lép­tek volna ki a divatlapból. Nyári ru­haanyagok: lehelletfinom, csodás ár­nyalatú selymek, fantasztikus, néha geometriai, sőt szürrealista minták­kal. Természetes, hogy az ilyen anyag elsőrendű szabást igényel, kü­lönben nem mutat. Tipikus lengyel modell: ingszabás, szabadon hagyott váll, eredeti kétrészes boleró, há­romféleképpen viselhető. (Folytatjuk.) SÜSSÜNK—FŐZZÜNK Töltött tök. Szép fiatal tököt meg­hámozva, hosszában két darabra vág­va, sós vízben puhára főzünk, óva­tosan, nehogy szétmenjen. Bocrjúpör- költet készítünk, negyedkilót, kevés rizzsel összekeverjük, egy tojást ütünk beile, sóval, borssal ízesítjük, s ezzel a kettévágott tököt megtölt­jük. Bőven tejfelezzük (kb. 2—3 de­ci), 5 dkg vajdarabkát szórunk rá, behintjük morzsával és sütőben pi­rosra sütjük. Túrósgombóc. Két egész tojást, púpozott evőkanál libazsírral jól ki­keverünk. Ezután két evőkanál da­rát, három evőkanál zsemlemorzsát, egy kávéskanál lisztet és 35 deka pu­ha, szitán áttört túrót teszünk bele. Ezt az anyagot egy óráig állni hagy­juk, azután gombócokat formálunk belőle, és nyolc percig sós vízben főzzük. Tetejére pirított morzsát te­szünk. Rántott gomba. Nagyobb sampi­nyon gombákat megtisztítunk, ujjny vastagságú szeletekre vágjuk, sós vízben megfőzzük és szitán lecsepeg­tetjük a vizet. Lisztben, tojásban, zsemlemorzsában meghempergetjül és forró zsírban kisütjük. Tálaláskor reszelt parmezán sajttal meghintjük Cseresznyés Jancsi. Négy zsemie. tejben áztatunk és kinyomjuk, majd három tojás sárgáját 10 dkg porcu­korral habosra keverünk. Amikor habos, egy evőkanál libazsírt, vagy vajat, kevés törött fahéjat keverünk hozzá. Végül hozzákeverjük a kinyo­mott zsemléket és a három tojá: kemény habját. Az egészet jól kiken tűzálló edénybe tesszük és egynegyed kilogramm kimagozott cseresznyét adunk hozzá. Körülbelül háromne­gyedóráig sütjük. Borecet készítése. A háztartásban megsavanyodott borokból jóminősé­gű ecetet készíthetünk, s így a meg­romlott bor nem megy kárba. A hi­bás bort langyosra felmelegítjük, majd széles szájú befőttes üvegbe töltjük. Az üveget tüllvászonnal le­kötjük, hogy nagyooo szennyeződés ne érje. Langyos 'helyen (tűzhely kö­zelében) 1—2 hétig állni hagyjuk. Ezután az esetleges üledékekről óva­tosan leöntjük a kész ecetet. Kel kisütve. Szép fejes (kelt ve szikik, forró sós vízzel leöntjük, le­szűrjük és hűlni hagyjuk. Ha kihűlt a kelfejeket négy részire elvágjuk Két tojást felkeverünk, a kelt bele­mártogatjuk, majd liszttel kevert zsemlemorzsában megforgatjuk és forró zsírban kisütjük. Egy taioa .eevés tejfelt és zsírt teszünk, ebbe rakjuk a kelt, tetejére ismét tejfölt öntünk és félórára a sütőbe tesszük. Fahéjas pogácsa. Huszonöt deka cukrot két egész tojással, tizenöt deka margarinnal, két csomag törött fahéjjal habosra keverünk, majd 35 dkg liszttel, egy csomag sütőporral jól összegyúrjuk. Késhát vastagságú­ra kinyújtjuk és pogácsaszaggatóval kiszaggatjuk. Amikor a pogácsák ki­sültek, kebtőt-ikettőt hidegen összera­gasztunk vajaskrémmel. Hipermangán foltot úgy tisztítunk, hogy 9 gramm meleg vízben felol­dunk egy gramm oxálsavat, ebbe a folyadékba egy kis fehér rongyot mártunk és ezzel óríntgetjük a fol­tot, amíg eltűnik. Utána alaposan öblítjük. MAMÁK EGYMÁS KÖZÖTT Két fiatalasszony találkozik az egyik népboltban és amíg bevásá­rolnak, napi problémájukat is meg­beszélik. Az egyik magas, telt. sző­ke asszony, a másik alacsony, bar­na, mosolygós. A szőke szalámit kér és magya- rázóan fordul társnőjéhez: — Kislányom nagyon szereti a szalámit. — Nem nagyon nehéz étel ez most nyáron? — kérdezi a barna. — Mondd, mit csináljak? Különö­sen most, nem is érzi jól magát. — Akkor meg pláne ne adj neki szalámit, inkább valami könnyű ételt! — Úgy szeretnék neki kedvesked­ni valamivel. — így pedig még betegebbé te­heted. Két éve én is így jártam. Olyan bélhurutot kapott a gyerek, alig győztem kikúráini. — Mit csináltál, hogy gyógyítot­tad ki? — Hát tudod, először én is úgy tettem, mint te. Egy kicsit nyűgös volt, elkezdtem neki kedveskedni, azt vettem neki, amit kívánt. Csak egyen. Aztán kiderült, hogy béihu- rutja van, majdnem vérhast ka­pott. De olyan diétára fogtam, hogy rendbejött. — Az én kislányom nem eszi meg a diétásat. Csak azt, amit szeret. Egyszer már neki is rendelt az or­vos vízbehíőtt krumplit, meg sza- harinos teát, de nem tudtam bele­diktálni, — Tudod, én úgy ügyeskedtem, hogy megeszi. Például a burgonya- pépet úgy csinálom, hogy kifőzés után saláta levével és egy kis vaj­jal habosra kikeverem. Aztán adok neki almapürót, kicsit savanyítá­sán, mert iqy szereti. Megfőzöm ece­tes vagy citromos vízben, egészen puhára, áttöröm és szaharinnal éde­sítem. Az én kislányom sem szereti a szaharint, de így észre sem ve­szi. A múlt évben végighallgattam egy diétás tanfolyamot, hogy szak­szerűen tudjam, mit, hogyan kell csinálni. — Itt, Kaposvárott jártál tanfo­lyamra? — Nem, mert itt ilyen nem volt. De nem ártana, ha sort kerítené­nek rá a hivatottak, mert az asszo­nyoknak nem árt tudni, hogyan ke­zeljék otthon a diétás beteget. — Én is szívesen járnék ilyen tanfolyamra! —- Nagyon hasznos is. Most pél­dául jen a barackszezon. Már előre félek, mert ettől a gyümölcstől le­het kapni leghamarabb gyomorron­tást. Különösen, ha zölden, vagy mosatlanul eszik. — Amikor a kislányod hurutos volt. mit adtál neki enni? — Elmondhatom az egész diétát. 1. nap: tea szaharinnal, kamillatea, sós zöldségével felváltva. 2. nap: tea szaharinnal, 1—2 keksz, kamil­latea, reszelt alma citromlével. 3. nap: tea szaharinnal, 2 — 3 db keksz, kamillatea, vizbenfőtt burgonya, kétszersült. A. nap: reggeli: tea szclőcukorral vagy szaharinnal, kétszersült; tízórai: sültburgonya; ebéd: diétás köményleves, főtt rizs, alma, birs vegyeskompet, vörös­bor, piskóta; uzsonna: húsleves, két­szersült; vacsora: pirított dara, re­szelt a‘ma. 5. nap: reggeli: tea tejjel, kétszersült; tízórai: lágytojás: pirítóskenyér; ebéd: nyákleves, bur­gonyapép, főtt borjúhús, almapüré; uzsonna: tea, keksz; vacsora: pá­rolt rizs, kompót, vörösbor. 6. nap: reggeli: tejeskávé, pirítós, dzsem; tízórai: sültburgonya.. tea; ebéd: zö'ldsjégpüréleves, párolt hús, paraj; vacsora: lágytojás, pirítós, keksz. 7. nap: reggeli: malátakávé, pirítós, dzsem; tízórai: vajas pirítós; ebéd: raguleves, máglyarakás; uzsonna: tejes tea, keksz; vacsora: kakaó, vajasken yér. Ü Ismét divat lett és egyre többen viselik az egybeszabott fürdőruhákat. es Ezek közül is a legesmosabbak közé tartoznak a különböző alapszínű, g csíkos anyagokból készült dresszek. Képünk is egy ilyen fürdőruhát H műt at be. hogy a cukor föl tot melegvizes ronggyal kell a szövetből kidörzsöl­ni. A rongyot cserélgetni és forgatni kell. FestékfoUot ruhaneműből szappan és spiritusz segítségével dörzsöljük ki. Ha nem tűnik el, akkor készít­sünk híg sósavat és azzal mossuk, de rögtön utána meleg, bő vízben ki kell mosni és öblíteni. Gyantafoltot denaturált szeszben megmártott ronggyal kell kidörzsöl­ni, majd utána alaposan kiöblíteni. Vérfoltoí, ha friss, langyos, majd forró vízzel lehet, eltüntetni. Régi fol­tot heresó oldatban kell tisztítani. Egy gramm heresót öt gramm vízzel oldjuk fel, az oldattal kimossuk a foltot és utána tiszta langyos vízzel azonnal öblítünk. Jódfoltot ruhaneműből, vagy a testről eltávolítani a következőkép­pen lehet: egy kanálka vízben fel­oldunk hat szem nátriumtioszulfátot. Ebből az oldatból néhány cseppet a foltra teszünk, utána vízzel ki, illet­ve lemossuk. io nem Hogy lehet ilyen kiscsacsi olyan nagy szamár (OLASZ NÉPMESE) Alkonyodott... Aztán este lett és a fényes te- lehold felköltözött az ég­re, éppen a tó fölé. A szürke csacsi a tópartra igyekezett, hogy jót igyék a tó hús vizéből. A szélesképű telehold visszatükröződött a fod­rozó hullámokon és a kiscsacsi azt hitte, hogy a hold ott van előtte, akár ki is halászhatja a vízből. Igen nagy étvágya tá­madt a holdra, el is ha­tározta, hogy megeszi. — Kiiszom a vizet a tóból.... mind egy csep­pig. A hold majd ott marad a szárazon és ak­kor könnyen hozzáférek. El kezdett inni a buta kiscsacsi és ivott, ivott szüntelen. Csak úgy nyelte nagy kortyokban a vizet. De bizony nem apadt a tó, nem lett ke­vesebb a víz, hisz sok kis patak sietett a tóba és hozta magával kris­tálytiszta vizét. De nem is tudott a buta kiscsacsi ennyi vizet meginni. Már fájt a torka a ret­tentő sok, jéghideg víztől, még jobban fájt a gyom­ra, de mégsem hagyta abba. A hold tükörképe pedig incselkedett vele, ott mutogatta magát ép­pen a buta csacsi orra előtt. Benépesedett a tó partja, egymás után jöt­tek: az őz, a kecske, a sündisznó, a nyúl, tt vad- liba, a gólya, a róka ... Mindannyian vacsora utáni hűs kortyokra áhí­toztak, mielőtt aludni térnének. Szörnyűlködve nézték a kiscsacsit. amely még mindig kor­tyolgatta a vizet. A szerény, szegény kecske irigykedve mond­ta: — Biztosan sok finom, sót nyalt a csacsi, hogy ilyen szomjas! — ... Vagy mind megette a foszlóskalá­csot, arra iszik annyit. Nekem biztosan egy morzsát sem hagytál! — siránkozott a nyúl. — Valami pompás bé­kacsemegét vacsorázott — gyanakodott a gólya és a békára sandított, amely rögtön odébb kot- ródott. — Ejnye! — tűnődött a csacsi. — Már annyi vizet megittam, és a hold még mindig ugyan­azon a helyen van! Ebben a pillanatban nagy, sötét felhő eresz­kedett a hold elé és elta­karta. És mivel a csacsi nem látta a holdat, szen­tül azt hitte, hogy meg­ette, az utolsó korttyal azt is lenyelte. — Ugye, nem látjátok már a holdat? Mert megettem, elharaptam, lenyeltem, éreztem az ízét! — ujjongott a bu­ta kiscsacsi. De mi történt! A sötét felhő, mely az előbb el­takarta a holdat — tovább szállt... és a fé­nyes telehold ismét lát­ható lett ott fenn és tü­körképe lent, a tó vizén. A kiscsacsi végre be­látta, hogy lehetetlent altart, hogy soha nem eheti meg a holdat. A rengeteg víztől megfáj­dult a torka, nagyon fájt a gyomra és még ennél is rosszabb volt, hogy os­tobasága miatt pajtásai évekig nevették.

Next

/
Oldalképek
Tartalom