Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-07 / 157. szám

s w r Vasárnap, 1357. július 7. SOMOGYI NÉPLAP SEBAJ MIS — Egészségedre Ides ecsém... Mint a ’kínált bor, oly jóízű János bátyám beszé­de. Imi, olvasni nem tanult, nyelvét nem is bántja a modorosság. A nyolcvanhárom év sem látszik meg rajta. Hófehér pörge bajuszát megsodorintja, mélyen- ülő szemeivel hamiskásan rámnevet. A búcsúi ebéd után már a második pint kerül az asztalra, s János bá­tyám korát meghazudtoló vidámsággal tartja szóval a szépszámú rokoni társaságot. — Amikor én Boszniában... meg a Dalmát parto­kon. .. Bilekben... De ki tudná elsorolni, hol nem katonáskodott, nem járt az öreg, ette a császár kenyerét. Viszket a toll, hogy papírra vesse az ízes, kalandos történeteket. De egy somogyi kanász története akadt meg leghamarabb toliamon, amelyet nem kis érdeklődés közben hallgat­tunk és azon nyomban papírra vetettem vázlatát. __ — Sebaj! Nem mész innen! Ez a lábához dörgölőz- ködő kutyájának szólt, s én mindjárt fennakadtam a nevénél. Miért Sebaj a neve? — Hogy miért ez a neve? Annak a menyem az oka, .mert az Sajót akart, én meg Bodrit, s hogy neki _ se legyen igaza, Sebaj lett. Sebaj Misiről, a híres kanász­ról jutott eszembe a neve, annak volt egy ilyenforma kutyája... — Ki volt ez a Sebaj Misi? Miért volt híres? Hall­juk csak a történetet. — Somogyi volt ő Ízig, vérig! — kezdte az öreg. Módiás ikanász volt, cifra gatyája, varrott szűre volt. Csárda sem volt a környéken, ahol Sebaj Misi ne kur­jantotta volna el: »Ki a legény a csárdában-«. S nem is volt csárda, ahol erre mást feleltek volna, mint: -Ni! Ni! Sebaj Misi!« Az egész környék az ő dalairól beszélt. A falu leányai az ő árvalányhajas kalapját lesték. A búcsúkon a cigányok az ő nótáit húzták, s vándor fotográfusok is őt vették le, mint somogyi ka­nász tipikus alakját. Válogatott is a szeretőkben. Min­ien faluban volt neki egy betérője, szép leánynál, vagy menyecskénél. Tudták, hogy hamis, csalfa még a zúzája is, de szerették. Karikás ostorral úgy pattogtat­ni senki sem tudott. Nemcsak a hízó és a sok süldő, malac rontott a kerítésnek ha ezt hallotta, hanem _ a falu valamennyi ablakából nézte sóváron a sok fehér- nép a büszke,"daliás kanászt, amint szó nélkül terelte ki a falkát a legelőre. Valami bibi azért volt a dolgában a szóbeszéd sze­rint, mert a sok cifraságra, mulatozásra nem futotta volna a kommenció, ha csak az -elveszett« disz­nók árából nem. A faluét, meg az uraságét őrizte. Azt meg kell vallani módiás volt, de a dolgát ellátta, és •mindig az uraság disznóiból tűnt el, ha eltűnt. Szeret­ték is őt. Szerette őt leány, menyecske, kocsmáros és cigány. S ezek uralták a vidéket. Az uraság nem sze­rette, inkább félt tőle. Sebaj Misi nem is hunyászko- dott meg soha, ha az urasággal beszélt. A kommenciót is olyan büszkén vette mindig át, mintha ő lett vol­na az úr és az uraság az adófizető. Az uraság azért sokallta, hogy mennyi disznót té­veszt el ez a Misi. Bejárt a megyénél és csendőröket leért. Ekkor már nem voltak pandúrok, pedig azok nem keresték volna az -eltévedt« disznók nyomát. Sebaj Misinek nemrég volt a hét falura szóló la­kodalma, s ennek előtte sok disznó -eltévedt« a lege­lőről. . Hogyan, hogysem a csendőrök a zselici remicen, mely Kaposvártól Szigetvárig húzódik az erdőn 'ke­resztül, elfogtak egy kupecet, ki cigány segítségével disznókat hajtott a szigeti vásárra. A disznók az ura- aágé voltak. A hír gyorsan elterjedt, Sebaj Misi fülibe is eljutott. Rettenetes szégyen fogta el. Látta már,.ho­gyan bántak a cigányokkal a csendőrök, azt gondolta, ő nem kerül élve kezükbe. Egyik nap hajnalban fel­akasztotta magát a háza előtt álló diófára. Éppen harangoztak. Sebaj Misi ifjú felesége a ha­rangszóra szokott kelni, hogy urának útravaiót ké­szítsen. A sok disznó, malac, süldő is ilyenkor már a kerí­tés mellett kukucskált az utca felé, várván a vezény­szót jelentő ostorpattogást, de csali nem adatolt meg az indulásra a jel. Az ostorpattogtató disznó-generális pe­dig a diófán lógott, mint egy nagy, ritka gyümölcs. — Uram segélj! — kiáltott fel Rózsi, Misi felesége, amint az ajtón kilépve urát kötélen lógni látta. — Misi! Mit műveltél? Jaj! hogy forgiíja szemeit! Jaj! S e szavakkal futott édesapját felkeltem. — Ed’s apám! Ed’s apám! Jaj! Nézze csak mit csinált a Misi! A Misi! ott lóg a diófán. Gyüjjön ki keed! Rózsi apja nagy tempósan kilépett a házból. Rá­meresztette Misire két álmos szemét és a szókra akadt! Ejnye! az áldóját ez a szégyen! Megyek a kisbíró- hoz! hamar! Misi még nugdalózott. Rózsi leült a küszöbre és sír­ni kezdett. Rózsi apja pedig fontoskodva költögette a kisbírót. — No! Mi baj! kérdezte a kisbíró a korai alkalmatlan- kodót. — A vöm felkötötte magát a diófára! Gyüjjék ha­mar, még él, levághatja! — Tyűh az áldóját! Hát csak menjünk hamar a főbíróhoz! Be kell előbb jelentenem az esetet, amint dukál. Úgy is lett. A főbírót fölkeltették. Ö is nagy tem­pósan, mint méltóságához illik, előbb megbólintgatta fejét jobbról balra, aztán balról jobbra, s így kiáltott föl: — SZÖRNYŰ ESEMÉNY! Menjünk a község jegy­zőurához. Jelentsük neki, mert az így dukál. El is indulták hárman a községházához. Nagy ke­servesen fölverték álmából a jegyző urat. — No mi baj? Tűz van? — kérdezte a három embert. — Felkötötte magát Misi, a Sebaj! — Sebaj! Eh! Akkor se baj! hagyjatok aludni! De a bíró magyarázta, hogy Misi még rugdalózik, le kéne vágni. — Jöjjön tekintetes úr, aztán pirongassa is meg őkéimét. Fölkelt hát az emberséges lelkű jegyző, s elmen­tek együttesen levágni Sebaj Misit a diófáról. Misi akkorra már kiöltötte a nyelvét a feleségére, uraságra, falura, disznóvilágra, de legfőképp megron- tóira: a csendőrökre. Levágták Misit, de már későn. Megmentették, de csak a megbélyegzéstől. A csendőr führer csak rázta a fejét: nyomon voltam én a sok disznótévesztésnek. Hm... Árokba temették Sebaj Misit. Sírját csak kutyája kereste föl: Pásztortűznél, a Jtukoricafosztáskor, a fonóban élt alakja, színezgetve a történetet, legfőképp a levágást. — így volt ez ides ecsém — mondta János bá­tyám. — De tudd mög, máma is vannak illen tehetet­len elöljáró emberek! Ha maga mondja, János bátyám?! HORVÁTH JÁNOS kában. A nyitott ablakon keresztül a konyhába néz az órára. Fél tízen áll ■ a mutató. Az előbb is annyi volt. Megállt az óra? ... Csak Géza lenne itthon. Géza erős, (bátor, határozott. Mint az anyjuk. Ö meg fél. A- keze remeg. Egy légy, legyecske mászik a tor­nác szívalakú deszkáján. Két kis lá­bát felemeli, megtörli szárnyait. Sé­tál. Mit akarnak az anyjával? ... Nem ártott senkinek! Amikor beteg volt, virrasztóit az .ágyánál, dalt dúdolt. Úgy szerette. Keze simogatásával aludt el. ­Anyám, drága édesanyám! Nem, nem lehet, hogy elvigyék. Nem ölt, nem rabolt, nem lopott. Családjának élt, nekik, gyerekeknek. A. leventében is azt mondták, tisz­telni kell a -magyar« anyákat. Phü... de nagy a meleg! István Kifordított tenyerével megtörli hom­lokát. Lüktető, lázas csend' van, szin­te meg tudná fogni kezével. A fakapu megcsikordul. Katonás lépések dongnék a tornác fe­lé. — Jó napot! — Jó napot kívánok! István látja, amint a két csendőr fellép a tornác lépcsőjére. Egyszerre lépnek, cipőjük suvickolt. Megállnak. — ? ... " — !!!... / Megfogja a tornác szélét, belemar­jál. összeszedi kicsit magát. — Kit keresnek? — Petri Gézáné itthon van? — kér­di az idősebbik. István a férfire néz. A nap suga­rai a domború mellen hencegő, kék­piros szalagon lógó érmekre esik. Megcsillan rajtuk gúnyosan az ezüst­arany huzat. A -hazáért« — szól, vi­rít egyiken a felirat. István előveszi -dózniját«, de földre szórja a d'o- oányt. Végre sikerül csavarnia, rá­gyújt, kezét megégeti, nem is érzi. Nézi, csak nézi .az őrmester mellét. A RET KÖNYVEI | Corvina Könyvkiadó: Shakespeare: } A vihar. Dráma. Angol—magyar Félvászonkötésben 22,—, Könyörgően mutat a kitüntetések-} te a pillanatok harcában. | — A bátyámnak is ilyen volt. f Bibliotheca Könyvkiadó: A csá­A férfi oda se figyel. | szári Róma (Aurora 6.) 17,— Ft. — Petriné itthon van? — kérdi* most már nyomatékkal. A szobaajtó kinyílik, egy percre. az asszony fiára néz. Tekintetük ta-f ny<rlVel?' lálkozik. A fiúé riadt, rebegő, az? egeszvaszonkotesben 26,- Ft. anyáé meleg, jóságos, megbocsátó | Európa Könyvkiadó: Homérosz: Aztán becsukódik az ajtó és Istvánt Iliász. (A világirodalom klasszikusai) a két közelebb lépő csendőr útját í Félvászonkötésben 38,—, egészvá- elállja, | szonkötésiben 41,— Ft. — farnak? .... f Gondolat Könyvkiadó: Flavius: A — Eljön velünk egy kicsit - vala-1 idó há,ború 4S =0 Ft szol kurtán a másik unva a dolgot.} Képzőművészeti Alap: Arany Já- Fejevel a ialu vege fele int- } nos: A fülemile. Képes meséskőnyv — Nem! — nyöszörög a fiú es fel-} 2o _ Ft e meli karját. — Nem!... I ’ . . ' . „ ,, ... Egy lélegzetvételnyi időre megáll-?, Kisipari Szövetkezeti KiadováUa- nak. Talán még a részvét sápadt? la.t: Pe£fl Nándor: t helyig kala- hulláma is átbillent gondolatukon. I Muzeum) 25 ­Az őrmesternek összehúzódik a ? Felborkotesben 40,-, selymko­} tesben 40,— Ft. szemöldöke. — Ne bolondozzon! — mordul a fiúra és megfogja István vállát. Eb­ben a pillanatban éles dörrenés hasít az elviselhetetlen csendbe. István megfordul, kivágja az ajtót, beront a szobába. Ott látja anyját az ágyon, vérben fuldokolva. A melléből kifo­lyó vér habosán, nyálkásan csúszik a földre. , — Anya! Anyácskám!... István odarogy az ágyra, magához rántja a halottat. De az már nincs itt a földön, csak az ajkán mosolyog égy lü nem mondott szó. A két csendőr belép a szobába, ^ megállnak egymás mellett. István még látja, hogy némán sap­kájukhoz emelik kezüket. őrtán felugrik és kicsapja a zsa-i — Megérkeztek a cseh bizsuk és lugáter két szárnyát. A szobát elön-|már árusítják is az óra- és ékszerüz- ti a világosság. tietek a legújabb divat szerint ké­A felhőtlen, kék égen repülőgé- £ szült újdonságokat. Ezek közül nagy pék zúgnak keresztül. Fehér testű-1 érdeklődésre tarthat számot az át­kon megcsillan a napfény. A sza- ? tetsző műanyagból készült virág- és badság elindul az élet felé... ! levélutánzat, valamint a fémdíszítés­♦ sel és különböző műanyagokból ké- Parázs Károly} szült színes gyöngy. Magvető Könyvkiadó: Dienes And- jrás: A legendák Petőfije. 19,50 Ft. Móra Könyvkiadó: A hegyi szel­lem. Félvászonkötésben 35,50, egész- vászoiDkötésben 39,50 Ft. Vidám könyv. Magyar írók humo­ros írásai. 18,— Ft. Szépirodalmi Könyvkiadó: Dar­vas József: Máról holnapra. 26,---Ft. Hatvany-Belia: Magyarok beszél­nek. 44,— Ft. Krúdy Gyula: Válogatott novellák (Magyar Klasszikusak) 35,— Ft. Zrínyi Honvéd Kiadó: FüIöd Gá­bor: Gondolatok az Irodalmi Újság­ról. 6,— Ft. jpillllllllUIIMUIIiUllllUiUllllUltlIIIMIIIIIIIinilllllllllB § Keszericze József: ü cALkany,atkaE 1 Bíborpalástban ég a láthatáron, Ü alámerül amott a tűzgolyó, = SEE de visszanéz, még kényes pillantással = EE és mint magasztos, lassú fényfolyó, = §f-búcsút int az óceánon túlról. — i A rét virága, lehajtja fejét, 1 ü álmot igézőn, várón, csendesen. Harmat hull a fákra, fűszálakra, n H gj M minden ágon most súlyos csend terem, ü ü nem hallani a megszokott zenét. gj n A fák között sem szól a csalogány, F= helyette halk fuvallat muzsikál, == meg-megremeg a harmatos levél ü szendergő ágak virágainál, , EE aztán megint csend... Végtelen magány... s Ma, mégis kettőnkre hull az alkonyat, Hj én vagyok itt és az emlékezés. == Fülembe súg, hogy hányszor álltam itt, §n mi tengersokszor néztem szerteszét M a bíborszínben fürdő messzeségen. 1 Szólítalak, titkos jövő beszélj! EE Még' hányszor, hányszor nézhetem EE a pihenésre hajló életet! == De nem felel... mindenütt a réten =~ árad az éj és sötét habjain H álomhajóeskák suhannak fehéren. m = p i Csokonai és Berzsenyi találkozása (Niklai mondák szerint) Őszi alá szántottak a zsellérek' a postaút menti dűlőben. Dani uraságnak ez volt az egyik legnagyobb tag­ban fekvő birtoka. Ezen a napon, zsellérei kö­zül a legkedvesebb, Fe- rencz Gábor. — aki kedveltségben mindjárt a Vitola hajdú után kö­vetkezett — Buta Gyú­róval, mint első béresek elől hasították a baráz­dákat, a többiek utá­nuk. Ment a munka seré­nyen, hiszen á gazda ic jelen volt, a dűlő végé ben beszélgetett ispán­jával az őszi munkák­ról. A nagy beszédber észre sem vették, hog.v egy felleghajtó köpő nyeges vándor közelí­tette meg őket, capk ak­kor pillantották meg, amikor az idegen egész közel állt és rójuk kö­szönt. — Adjon isten! — Kegyelmednek is! — szűrte a szót Berzse­nyi a pinacsutora mel­lől. Erre a vándor így folytatta a köszönéssel elkezdett beszélgetést — Hallja-e kend, bácsi, Messze van Puszta­kovácsi? Berzsenyit annyira meglepte a versben be szélő ismeretlen, hogy kivette szájából a pipát, és a választ ő is vers­be szedve adta meg: — Menjen az úr szaporán, Ma eléri még korán. Most a vándoron volt a csodálkozás sora. Amikor magához tért a meglepetésből, meg is1 kérdezte nyomban: — Kit tisztelhetek az úrban? — Berzsenyi vagyok — hangzott a szerény válasz. Csokonai Vitéz Mi hály örömtől csillogó szemmel ragadta meg Berzsenyi kezét és így üdvözölte: — Köszöntőm kigyel- medet, Berzsenyi uram. a magyar óda mesterét! Most meg az üdvözölt csodálkozott el és kér­dezte: — Kegyelmed kicso­da? — Én Csokonai va­gyok, tekegyelmed mel­lett csak fűzfa versfa­ragó, egyébként a csur­gói gimnázium tanára. Berzsenyi már hallot­ta Csokonai jóhírét, na­gyon meg is örült a vá­ratlan találkozásnak. Szeretettel, nagy hévvel ölelte meg. — Édes Miskám, de aztán tovább nem mégy most. Leszel az én ven­dégem, mert úgyis óhaj­tottam már a szemé­lyes esmerkedést. Légy üdvözölve jószágomon, s-' légy vendége szerény hajlékomnak. Ezzel egymást átölel­ve ott hagyták a bére- , seket, az ispánt. Végig­ballagtak nagy beszél­getve a falu utcáján, be az udvarházba, ahol Zsuzsa nemzetes asz- szony fogadta szíves szóval, minden jóval a kedves vendéget. Csokonai négy napig volt Niklán Berzsenyi vendége. Hársházi István Keszthelyen, a Balaton partján a Hullám Étterem és Balaton Szálló 10 év után újból vendéglátói üzemeltetésbe került, így mindenkinek rendelkezésére áll. Penzió köthető közvetlen az Országos Üdülővendéglátó Vállalat, vagy az IBUSZ által.— Kitűnő konyhával, italokkal, zenével, tánccal áll mindenki rendelkezésére. A hévízi Palut 111BUS (volt Honvéd Gyógyszanatórium) az Országos Udülővendéglátó Vállalat kezelésében július hó 2-től 1. osztályú gyógyszállóként megkezdte üzemeltetését, Minden igényeknek kielégítésével, szakorvosi kezeléssel, saját fürdő­vel, étteremmel, bárhelyiséggel áll mindenki rendelkezésére. ■ Penzió köthető közvetlenül az Országos Üdülővcndéglátó Vállalat, vagy az IBUSZ által. A legkorszerűbb feldolgozó, tároló, begyűjtő, hűtő, TEJÜZEMEK tervezését, technológiájának kidolgozását, építését, berendezéseinek beszerzését, gyár­tását, felszerelését, iránytervek adaptálását VÁLLALJA a Földművesszövetkezeti Országos Építő, Szerelő és Tervező Vállalat Budapest, VII., Tanács krt. 1. sz. Telefon; 423-954. SZEPARÁTOROK, HŰTŐK, GYÜJTÖCSARNOKOK. PASZTŐRÖZÖK. FELDOLGOZÓGÉPEK Ingyenes szaktanácsadás! Típusterveket adunk!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom