Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-05 / 155. szám

Cb Kö.v^ VILÁG PROLETÁR] 41 EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap AZ MSZMP MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 155. szám. ÄRA 50 FILLÉR Péntek, 1957. július 5. A TANJUG KOMMENTÁRJA AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK HATÁROZATÁRÓL FALURÖL-FALURA OTTHONUNK BEMUTATKOZOTT A BUDAPEST NAGY CIRKUSZ A PÁRT EGYSÉGÉÉRT A Szovjetunió Kommunista Párt­jának Központi Bizottsága június 23-tól 29-ig tartó ülésén hozott ha­tározatában elítélte azt a csoportot, amely a párt elnökségében a párt egységét megbontó kísérleteket tett azzal, hogy pártellenes frakcióba tö­mörülve akadályozta a XX. kong­resszus határozatainak maradékta­lan végrehajtását. Az SZKP Központi Bizottsága a XX. kongresszus határozatainak megfelelően ismét tanúbizonyságát adta. hogy minden eszközzel megvé­di a párt egységét és betartja a párt lenini normáit, személyre való tekintet nélkül fellép minden frak- c-iós tevékenységgel szemben, bárki részéről történik is az. Az SZKP Központi Bizottságának legutóbbi határozata a marxizmus—leninizmus tanításainak igen fontos dokumentu ma. E határozat nemcsak az SZKP tagjai, hanem a nemzetközi munkás- mozgalom számára is tanulsággal bír. A Magyar Szocialista Munkáspárt­nak le kell vonnia ebből a megfelelő következtetéseket. Figyelembe kell vennie — amire az országos pártérte­kezlet egyébként már ráirányította a figyelmet —, hogy a párt lenini normáinak betartása, a pártegység megvédése képes csak biztosítani azon gazdasági problémák megoldá­sát, amelyek múlhatatlanul szüksé­gesek a néptömegek életszínvonalá­nak emelése érdekében. Az SZKP Központi Bizottságának határozatából már most néhány ta­nulságot vehetünk. A világ munkás- mozgalmában a nemzetközi kommu­nista mozgalom a marxizmus—leni­nizmus tanításai alapján harcol a párt vezető szerepének megteremté­séért, a kapitalista országokban a munkásosztály felszabadítása, a szo­cialista országokban a szocializmus felépítése érdekében. E pártok mun­kájában az egész világon azonos az, hogy a kommunista pártoknak a marxizmus—leninizmus elvei alapján kell felépülniük. Ezért az SZKP Központi Bizottságának legutóbbi határozata minden párt munkájához, így a mi pártunk munkájához is, ko­moly tanulságul szolgál. Helytelen lenne azonban az SZKP Központi Bizottságának határozatát lemásolni, és úgy értelmezni azt, mintha a fő veszély nálunk is. a Ma­gyar Szocialista Munkáspártban a szektáns, dogmatikus munkamód­szer lenne. E kérdésnél elsősorban figyelembe kell vennünk, hogy nyolc hónap múlt el mindössze az ellenfor­radalom fegyveres erőinek leverése óta, hogy a revizionista nézeteket mind a pórtépítés, mind a gazdasá­gi élet irányításának különböző te­rületein még korántsem számoltuk fel. Nem számoltuk fel azt a békülé- kenységet sem a revizíonizmussal sziemben, mely egyes pártszervek, gazdasági és pártvezetők részéről ta­pasztalható még napjainkban is. A főveszély nálunk továbbra is a jobboldali revizionista nézetekben mutatkozik, ezért továbbra is az el­lenforradalmi revizionista ■ nézetek ellen kell kíméletlenül fellépnünk, azt eszmeileg szétzúznunk. A revi­zionista nézetek megtörése, az azzal szembeni békülékenység a párt- és gazdasági, valamint állami vezetők tevékenységében — ez az, amely to­vábbi károkat okozhat a pártunk­nak és hátráltatja a termelés emelé­sét, a néniólét kibontakozását. Az SZKP Központi Bizottságának legutóbbi határozata ugyanakkor fi­gyelmeztet bennünket arra, hogy sokkal határozottabban kell fellép­nünk mindenfajta dogmatikus, szek­táns magatartás ellen. Ugyanis en­nek meghonosodása a párt-, az álla­mi és gazdasági élet területén nagy veszélyeket rejthet magában. A ré­gen elkövetett hibákhoz való ragasz­kodás, a dogmatikus, szektáns ma­gatartás, az új feladatok, az új poli­tika meg nem értése, az ezek elleni harc feladása frakciókhoz, csoporto­sulásokhoz vezethet a párton belül és bármennyire is jószándékúak azok az elvtársak, akik e csoportosulás­hoz tartoznak, a párt politikáját hát­ráltatják és a párt egységét veszé­lyeztetik. A párt nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a párton belül bármilyen csoportosulás legyen. Az SZKP Központi Bizottságának határozatából még azt a fő tanulsá­got vonhatjuk le, hogy nagyobb fi­gyelmet ljell szentelnünk a gazdasá­gi élet, a termelés, a nép jólét emelé­sének kérdéseire. Ezért pártszerve­zeteinknek ügyelni kell arra, hogy az SZKP Központi Bizottságának ha­tározata ne terelje el a figyelmet a legégetőbb gazdasági feladatok meg­oldása elől. A mezőgazdaságban az aratás, cséplés, terménybetakarítás, valamint a terményfelvásárlás nagy feladatok elé állítja pártszervezete­inket és állami, gazdasági vezetőin­ket egyaránt. Helytelen .lenne, ha olyan szemlé­let honosodna meg', mintha a mező- gazdaságon túli munkák minden szervezése, amelyek állami részről feltétlenül szükségesek, zökkenőmen­tesen mennének. Ugyanakkor, ami­kor azon sok igazságot tartalmazó jelszó alatt, hogy a parasztok úgyis tudják, hogy mit kell tenni az ara­tás ideje alatt, azt értjük, hogy szük­ségtelenül nem kell beavatkozni az egyénileg dolgozó parasztok és a termelőszövetkezetek munkájába, nem szabad figyelmen kívül hagyni pártszervezeteinknek, hogy a terme­lőszövetkezetek tagsága, de különö sen az egyénileg dolgozó parasztság között vannak elmaradottabb réte­gek, amelyek az egyéni érdekeken túl nem látják az ország, a dolgozó nép érdekeit. Ezért termelőszövetke­zeteinknek és egyénileg dolgozó pa­rasztjainknak meg kell magyarázni hogy a terményekkel űzött spekulá­ció csak hátráltatja az életszínvonal emelését. Pártszervezeteinknek kell felhívni a figyelmet arra, hogy a spekuláció ellen mind' a termelőszö­vetkezetek, • mind az egyénileg dol­gozó parasztok is lépjenek fel. Az üzemekben is sok még a tenni­való a termelés növelése érdekében. Bár a termelés üzemeinkben álta­lában emelkedik, azonban azt is meg kell állapítani, hogy nem meg­nyugtató az az ütem a termelés nö­velésében, amelyet májusban elér­tünk. Üzemi pártszervezeteinknek sokkal inkább kell a termelés ügye iránt érdeklődni, a termelés gazda­ságossága érdekében megfelelő in­tézkedéseket kell hozniuk. Az SZKP Központi Bizottsága ha­tározatával kapcsolatban számol­nunk kell azzal, ho«" az ellenség igyekszik bizalmatlanságot elhinteni egyes párttagok, de különösen politi­kailag tájékozatlan emberek között. Pártszervezeteink teljes határozott­sággal verjék vissza az ellenség min­den próbálkozását arra nézve, hogy megbontsák a párt egységét és ver­jenek vissza minden rágalmat, amely a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt egyes tagjai ellen irányulnak. Ma­gyarázzák meg, hogy az SZKP Köz­ponti Bizottságának határozata az SZKP és a nemzetközi munkásmoz­galom erejét igazolja, mert képes ar­ra, hogy őszintén. feltárja azokat a pártellenes nézeteket, amelyet az SZKP Központi Bizottsága elnöksé­gében egyes elvtársak képviseltek. Ügyelni kell pártszervezeteinknek arra, hogy e határozat a párt kezé­ben legyen fegyver, ne pedig az el­lenség kezében. „n párt erőinek lenini egysége jegyében“ Moszkva (MTI). A Pravda csü­törtöki számában »A párt sorainak lenini egysége nevében« címmel köz­lemény jelent meg. Az SZKP Központi Bizottságának a G. M. Malenkov, L. M. Kaganovics, V. M. Molotov pártellenes csoportjá­ról hozott határozatát pártaktíva- gyűléseken vitatták meg Leningrád- ban, Kievben, Alma-Atában, Tas- kentben, Bakuban és a Szovjetunió más városaiban. A Moszkva-területi aktíva-gyűlé­sen I. V.' Kapitonov, a Moszkva-te­rületi pártbizottság titkára mondott beszámolót. Az aktíván felszólalt N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bi­zottságának első titkára. A szovjet lapok részletesen ismer­tetik majd a pártaktíva-gyűlések és a pártbizottsági teljes ülések felszó­lalásait. Közlemény az SZKP Központi Bizottságának üléséről Moszkva (TASSZ) Június 22—29-ig ülést tartott a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Az ülésen G. M. Malenkov, L. M. Kaganovics, V. M. Molotov pártellenes csoport­jának kérdését vitattták meg s meg­felelő határozatot hoztak. Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársakat kizárták az SZKP Köz­ponti Bizottságának elnökségéből és a központi bizottságból. Sepilov elv­társat leváltották az SZKP Köz­ponti Bizottságának titkári tisztsé­géből, kizárták a központi bizottság elnökségének póttagjai és a közpon­ti bizottság tagjai közül. Az ülésen az SZKP Központi Bi­zottságának elnökségét a következő összetételben választották meg: Az elnökség tagjai: A. B. Arisztov, N. I. Beljajev, L. I. Brezsnyev, N. A. Bulganyin, K. J. Vorosilov, G. K. Zsukov, N. G. Ignatov, A. I. Ki- ricsenko, F. R. Kozlov, O. V. Kuusi­nen, A. 1. Mikojan, M. A. Szuszlov, J. A. Furceva, N. Sz. Hruscsov, N. M. Svernyik elvtársak. Az elnökség póttagjai: N. A. Mu- hitdinov, P. N. Poszpeljov, D. Sz. Korotesenko, J. E. Kalnberzin, A. P. Kirilenko, A. N. Koszigin, K. T. Mazurov, V. P. Mzsavanadze, M. G. Pervuhin. Kiegészítették a titkárságot. O. V. Kuusinent az SZKP Központi Bi­zottságának titkárává választották. flz SZKP Központi Bizottságának határozata G. M. Malenkov, L. M. Kaganovics, V. M. Molotov pártellenes csoportjáról Moszkva, júlins 3. (TASZSZ) Az SZKP Központi Bizottsága 1957. június 22—29-i ülésein meg­vizsgálta Malenkov, Kaganovics és Molotov, az SZKP Központi Bizott­sága elnökségén belül kialakult pártellenes csoportjának kérdését. Amikor a párt központi bízott' ságának vezetésével és az egész nép támogatásával hatalmas arányú munkát végez, hogy végrehajtsa a XX. pártkongresszus történelmi je­lentőségű határozatait, amelyek a népgazdaság továbbfejlesztésére és a szovjet nép életszínvonalának sza­kadatlan emelésére, a pártélet lenini normáinak visszaállítására, a forra­dalmi törvényesség megsértéseinek kiküszöbölésére, a párt tömegkap­csolatainak kiszélesítésére, a szovjet szocialista demokrácia fejlesztésére, a szovjet népek barátságának elmé­lyítésére, a helyes nemzetiségi poli­tika folytatására, külpolitikai vo­natkozásban pedig a tartós béke biztosítása céljából a nemzetközi fe­szültség enyhítésére irányulnak, és amikor már mindezeken a területe ken komoly eredményeket sikerült elérni, amely eredmények minden szovjet ember előtt ismeretesek — Malenkov, Kaganovics és Molotov pártellenes csoportja akkor szállt szembe a párt irányvonalával. Ez a csoport a párt politikai irány­vonalának megváltoztatása céljából pártellenes, frakciós módszerekkel igyekezett leváltani a pártnak az SZKP Központi Bizottsága teljes ülé­sén megválasztott vezető szerveit. Ez nem volt véletlen. A legutóbbi három-négy évben, amikor a párt határozott erőfeszíté­seket tett a személyi kultuszból szár­mazó hibák és fogyatékosságok hely­reigazítására és sikeres harcot foly­tat a marxizmus—leninizmus revizio­nistái ellen mind nemzetközi síkon, mind pedig a párton belül, amikor a párt nagy munkát végzett, hogy helyrehozza a lenini nemzetiségi po­litika múltbeli eltorzításait — a most felfedett és teljesen leleplezett párt­ellenes csoport tagjai közvetlenül vagy közvetve állandóan szembehe­lyezkedtek ezzel az SZKP XX. kong­resszusán jóváhagyott irányvonallal. Ez a csoport lényegében a különbö­ző társadalmi rendszerű államok bé­kés egymás mellett élésének lenini irányvonalával, a nemzetközi feszült­ség enyhítésével, a Szovjetunió és a világ valamennyi népe közötti baráti kapcsolatok megteremtésével szem­ben próbált ellenállást kifejteni. Ellenezték a szövetségi köztársa­ságok jogkörének kibővítését a gaz­dasági és kulturális építésben, a tör­vényhozásban, ellenezték a helyi szovjetek szerepének fokozását e fel- datok megoldásában. A pártellenes csoport ily módon szembehelyezke­dett a pártnak azzal a szilárd irány­vonalával, amely a nemzetiségi köz­társaságok gyorsabb ütemű gazda­sági és kulturális fejlődését célozta, s amely biztosítja országunk összes népei lenini barátságának további megszilárdítását. A pártellenes cso­port nemcsak hogy nem értette meg a pártnak a bürokratizmus elleni harcban, a felduzzasztott államappa­rátus csökkentésére tett intézkedé­seit, hanem szembe is helyezkedett ezekkel az intézkedésekkel. Mind­ezekben a kérdésekben a demokra­tikus centralizmusnak a párt által követett lenini elve ellen foglaltak állást. E csoport makacsul ellenállt, és meghiúsítani próbált olyan rendkí­vül fontos intézkedést, mint az ipar­igazgatás átszervezése, a népgazda­sági tanácsok létrehozása a gazdasá­gi körzetekben, olyan intézkedést, amelyet az egész párt és a nép he­lyeselt. Nem akarták megérteni, hogy a jelenlegi időszakban, amikor a szo­cialista ipar fejlődése óriási arányo­kat ért el, és tovább fejlődik a ne­hézipar elsődleges fejlesztésével, új, tökéletesebb íparigazgatási formákat kellett találni, amelyek nagyobb tar­talékokat tárnak fel, és biztosítják a szovjet ipar még hatalmasabb fel­lendülését. Ez a csoport odáig ment, hogy még azután is folytatta harcát az iparigazgatás átszervezése ellen, amikor az országos megvitatás után elfogadták a szóban forgó intézkedé­seket, és törvényt hoztak róluk a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán. A mezőgazdasági kérdésekben e csoport tagjai elárulták, hogy nem értik a megérlelődött új feladatokat. Nem ismerték el, hogy fokozni kell a kolhozparasziság anyagi érdekeltsé­gét a mezőgazdasági termelés bőví­tésében. Ellenezték a kolhozok régi, bürokratikus tervezési rendszerének megszüntetését, és az új tervezési rendszer bevezetését, amely érvénye­síti a kolhozok kezdeményezőkészsé­gét gazdaságuk vezetésében, ami máris pozitív eredményeket hozott. Annyira elszakadtak az élettől, hogy nem tudják megérteni azt a reális le­hetőséget, amely ez év végén módot ad a kolhozparaszt-gazdaságok köte lező mezőgazdasági tcrménybeszol- gáltatásának megszüntetésére. Ez a szovjetország sok millió dolgozója szempontjából létfontosságú intézke­dés, a kolhozok közösségi állatte­nyésztésének jelentős fellendülése és a szovhozok fejlődése alapján vált lehetővé. A pártellenes csoport tag­jai ahelyett, hogy támogatták volna e megérett intézkedést, szembehe­lyezkedtek vele. Teljesen indokolatlan harcot foly­tattak a pártnak ama jelszava ellen — amelyet a kolhozok, a területek, a köztársaságok aktívan támogatnak — nevezetesen, hogy a legközelebbi években túl kell szárnyalni aZ Egye­sült Államokat az egy főre eső tej-, vaj- és hústermelésben. A pártelle­nes csoport tagjai ezzel elárulták, hogy fölényeskedő megvetést tanú­sítanak a nagy néptömegek legköz­vetlenebb létérdekei iránt és nem hisznek a szocialista gazdaságban rejlő óriási lehetőségekben, a szov­jet népnek a tej- és hústermelés ro­hamos fokozásáért indított egyetemes mozgalmában. Nem lehet véletlennek tekinteni, hogy Molotov elvtárs, a pártellenes csoport egyik tagja konzervativiz­musból és közömbösségből nemcsak, hogy nem értette meg a szűzföldek hasznosításának szükségességét, ha­nem még szembe is helyezkedett a 35 millió hektár szűzföld feltörésé­vel, ami pedig óriási jelentőségűvé vált országunk gazdasági életében. Malenkov, Kaganovics és Molotov elvtársak makacsul ellenezték azokat az intézkedéseket, amelyeket a köz­ponti bizottság és egész pártunk a személyi kultusz következményeinek felszámolására, a forradalmi törvé­nyesség annak idején elkövetett meg­szegéseinek kiküszöbölésére és olyan feltételek megteremtésére foganato­sított, amely feltételek kizárják ezek megismétlődésének lehetőségét a jö­vőben. Amikor a munkások, a kolhozpa­rasztok, dicső ifjúságunk, a mérnö­kök, a technikusok és a tudósok, az írók, egész értelmiségünk egy enr bérként támogatta a pártnak az SZKP XX. kongresszusán hozott ha» tározatok alapján tett intézkedéseit, amikor az egész szovjet nép aktív harcba indult ezeknek az intézkedé­seknek a megvalósításáért, amikor országunkban páratlan arányokban fellendült a nép aktivitása és újabb alkotó erők törtek a felszínre ■>— a párteüenes csoport részvevőinél két fülekre talált a tömegek alk mozgalma. Külpolitikai téren ez a csoport, k\ lönösen Molotov elvtárs maradina bizonyult és minden eszközzel gátolt; a nemzetközi feszültség enyhítésére, a világbéke megszilárdítására irá­nyuló újabb megérett intézkedések keresztülvitelét. Molotov elvtárs hosszú időn ke­resztül mint külügyminiszter nem­csak, hogy nem tett semmit külügy- minisztériumi vonalon a Szovjetunió és Jugoszlávia viszonyának megjaví­tására, hanem ismételten szembe is szegült azokkal az intézkedésekkel^ amelyeket az SZKP Központi Bi­zottságának elnöksége a szovjet—ju­goszláv viszony megjavítása érdeké­ben tett. Az SZKP Központi Bizott­ságának 1955 júliusában tartott ülé­se egyhangúlag elítélte Molotov elv­társnak a jugoszláv kérdésben el­foglalt helytelen álláspontját, »mint, amely nem felel meg a szovjet ál­lam és a szocialista tábor érdekeinek, valamint a lenini politika elveinek«. Molotov elvtárs gátolta az osztrák államszerződés megkötését és a kap­csolatok megjavítását ezzel, az Euró­pa szívében fekvő állammal. Az oszt­rák államszerződés megkötésének fontos jelentősége volt az általános nemzetközi feszültség enyhítése szempontjából. Molotov elvtárs elle­nezte továbbá a szovjet—japán vi­szony rendezését, pedig ez a rendezés nagy szerepet játszott a távol-keleti nemzetközi feszültség enyhítésében. Szembehelyezkedett a párt által ki­dolgozott elvi tételekkel, amelyek szerint a jelenlegi feltételek között elháríthatok a háborúk, a különböző országokban a szocializmusba való átmenetnek különböző útjai lehetsé­gesek s fokozni kell az érintkezést az SZKP és a külföldi haladó pártok között. Molotov elvtárs ismételten elle­nezte a szovjet kormány elengedhe­tetlenül szükséges újabb lépéseit a népek békéjének és biztonságának védelmében. Egyebek között tagadta annak célszerűségét, hogy személyes érintkezés jöjjön létre a Szovjetunió és más országok vezető államférfiai között, ami pedig nélkülözhetetlen a nemzetközi kapcsolatok megjaví­tása és a kölcsönös megértés szem­pontjából. Molotov elvtárs véleményét e kér­dések közül sokban támogatta Kaga­novics elvtárs, valamint több esetben Malenkov elvtárs. A központi bizott­ság elnöksége, és maga a központi bizottság türelmesen helyreigazította őket, harcolt hibáik ellen, arra szá­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom