Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-28 / 175. szám
6 w^ieam SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1957. július i Ami a balatoni vízbefutások mögött van A közelmúltban több esetben is lehetett olvasni az újságok hírrovatában a balatoni fürdőzés áldozatairól. Az egymásutáni, aránytalanul szokatlan vízbefúlási sorozat sokakban bizonyos előítéleteket szült egyrészt a balatoni fürdéssel, másrészt a Balaton fürdőhelyeit ellenőrző hatóság munkájával kapcsolatban. E tévhírek eloszlatása és á való helyzet tisztázása végett felkerestük a Balatoni Révkapitányságot, mint ez esetben a legfelsőbb szervet. A Balaton víz- rendészeti felügyeletét ugyanis a Siófokon székelő Révkapitányság gyakorolja. A tökéletesebb ellenőrzés végett öt révkiremdeltségre osztották a tavat. Ebből három: a siófoki, a balatonföldvári és a fonyódi a déli parton, tehát Somogybán, kettő pedig az északi parton, Keszthelyen, illetve Balatonfüreden székel. A rév- kirendeltségeket a Révkapitányság fogja össze. Ide érkeznek be a jelentések az esetleges halálesetről és a mentésekről is. Az idén — ellentétben a téves híresztelésekkel szemben — nem magasabb a Balaton áldozatainak száma, mint tavaly. Esetleg annyiban, hogy 1956-ban egész évben húszán, az idén pedig július 22-ig ugyanennyién fulladtak a Balatonba. A halálesetek különféle okokból eredtek, de mindig az áldozat hibájából, mert a húsz közül egy se halt meg viharban. Ezzel szemben mentést ötvennyolc esetben végeztek eddig a kirendeltségek, lestöbbnyire bajbajutott vitorlásaknál. (A múlt évi statisztika egész évben 199 mentést mutat.) Az idén az első haláleset február 9-én történt, a badacsonyi part közelében. Két gyerek nádarató csónakban beevezett a tóra. majd amikor a víz kezdte befelé sodorni a csónakot, az egyik kiugrott és kiúszott, a másikat bevitte a csónak, mely később felborult és a fiú holtteste sem került elő. Tipikus balatoni haláleset a június 15-i is. amikor egy fiú a mélyvíz jelző táblán túlra evezett és a meleg. 25 fokos napsütéstől és az evezéstől felhevült testtel beugrott a 15 fokos vízbe, ahol a hőmérsékletkülönbség hatására szívbénulást kapott és meghalt. Az emberi könnyelműség és meggondolatlanság tipikus esetei, amikor a fürdőzők, mitsem adva a veszélyt jelző táblákra, tiltott helyeken fürödnek. Ezért esett egyszerre két fiú áldozatul a balatonszabadi erőműtelep partvédő részén az előttük ismeretlen és számtalan buktatót rejtő víz mélységének. Ráadásul a mentős mindkettőjüket figyelmeztette a veszélyre. Vagy nézzük a balatonbog- lári esetet. Két testvér a figyelmeztetés ellenére mélyvízre evezett, majd itt a csónakból kiszállva, fürödni kezdett. Később segítségért kiabáltak és a nagy sietve odaérkező csónakot azzal fogadták, hogy nem kell segítség, mert csak játszanak. Közben az ő csónakjukat elsodorta a szél, mire mindketten úszni kezdtek kifelé. Az idősebbik testvér görcsöt kapoitt, öccsébe igyekezett kapaszkodni, de az lerázta és hasztalan kiabált segítségért, mert az előbbin okulva, senki nem ment menteni. A fiú belefulladt a Balatonba. Ezekhez a példákhoz hasonló a többi haláleset is, minden esetben visszaütve a könnyelműségre és a megondolatlanságra. Felmerül a kérdés, miért nem segítettek a rk-ki- rendeltségek, ha a mentés az ő feladatuk? Egyrészt, mert a mentes a kis létszám miatt lehetetlen volt. (Egy-egy rév'kirendeltség hat fővel dolgozik, s a balatonföldvári révkirendeltség területe például a szántód—tihanyi révtől majdnem Balaton boglárig terjed, beleértve az alsó és felső partot egyaránt. Hasonló a helyzet a másik nésvnél f3.) Tehát a baimeselőzés mindenképpen a fürdőközön«-^vből indul ki: abból, hogyan tartja be a szabályokat, melyek a fürdőhelyekre vonatkoznak. A gyakorlat az, hogy a közönség egyrésze nem hajlandó megfogadni a mentős figyelmeztetését, hanem néha — főleg a fiatalok — minősíthetetlen hangon visszafeleselnek. Sok esetben nem használt még a kihágás nyomán megtett feljelentés sem. Sokszor elkerülhető lenne a figyelme/'.étés és a haláleset, ha a közönség ismerné és betartaná a saját érdekében hozott rendszabályokat: hoey csak a kijelölt fürdőhelyeken szabad fürödni és a mélyvíz-jelző táblánál túlra beúszni senkinek nem szabad, még ha bármilyen jó úszó is az, illető. Csónakázni csak kijelölt helyen szabad, az északi parton pedig csak vízijártassági vizsga létété1 ével. Csónakból kiugrálni nem szabad és nem szabad azt a megengedettnél jobban megterhelni sem. (Bércsónaknál kiírják a terhelést.) Sokan mély víz keresése céljából messze beúsznak a tóba, ahelyett, hogy a partfal párhuzamosan úsznának a mélyebb vízbe, mely kevésbé olyan veszélyes, mint a befelé úszás. Sajnos, de való, hogy a veszélyt még egyes kereskedi mi szervek is elősegítik. A Belkereskedelmi és Kölcsönző lalatnál bérelhető gumimatracok dául semmiképpen sem mondh szerencsés eszköznek. Ezek a m« cok ugyanis a sátorban való fék re valók és nem a vízen úszé Mert a szél könnyen besodorja lyebb vizekre a könnyű tárgyat rajta napozó embert, aki egyéb a súlypont egész kismértékű kibil tésével lecsúszhat a matracról és na megkapaszkodni nem tud be annak szerencsétlen kivitele miatt. Ezért ezeknek a gumim? ccknak a vízi használatát hival san, rendelettel be kellene till vagy legalább kötél-szélekkel k ne ellátni a széleit, úgy, mint a r tőövekét. Ezzel a véleménnyel eg értenek a révkapitányság vezető A jegyzőkönyvek tanulságai sze nem egy esetben szedtek már fe révkirendeltség csónakjai gumit rácról vízbefordult fürdőzőket. Végül röviden ismét a révki deltségekről. Kulcsár István, a latoni Révkapitányság vezetője mondja, hogy a létszám, amelly mostani szezonban dolgoznak, eg talán nem alkalmas a feladat t letes ellátására. Az egész bala megelőző szolgálatot 43 fő látja beleértve a hivatalsegédet és egy írónőt is. Egy-egy révkapitánys; átlag hat ember jut. Ehhez jön néhány, idényre szerződtetett n tős, de még így is kevés a léts; A meglévő vízi közlekedési eszkö lehetővé tennék, a feladat pedig r követelné, hogy emeljék az álla létszámot legalább hatvan főre! Amellett, hogy általában kies: létszáma egy-egy révkirendeltség anyagi természetű hibák is gáto őket életmentő munkájukban, dául a balatonföldvári révkirenc ség vezetője, Sarok József elmon ta, hogy rádióberendezéseik rosszak. így mondta: »Megértek a hogy ócskavasnak adják el ől Például a vízen lévő mentőhajó . part között nincs összeköttetés. A gi, elavult készülékekhez tarta alkatrészt nem tudnak szerezni, dig a precíz felkészülésre ugyan szükség van, mint az üdülőközöl meggondolt cselekedeteire, mert ember csak úgy legfőbb érték, ennek az értéknek a pusztuld nemcsak a statisztikák vaskos ad nyomán kezdünk el töprengeni. K TÉRKERESŰBEN Hol van az Állami Gazdaságok Somogy megyei Igazgatósága? Ezt a kérdést tettem fel, mert el szerettem volna menni oda. A válasz egyszerű: csak meg kell nézni a telefonkönyvet, abban benne van. Mégpedig igyen: Mártírok tere 1. Hm. a Mártírok tere? Hogy az hol van? A rendőr elvtárs felvilágosított, mikor megkérdeztem tőle: — Menjen fel az Április 4 utcán és balkéz felől, amikor a Diófa-vendéglőhöz ér, ott a tér. Ügy is volt. Sőt az 1. szám pontosan a Diófa épülete. De az Állami Gazdaságok Igazgatósága ott sohasem volt. Végigjártam a házakat, s az eredmény röviden ez: Beloiannisz utca sarok, gyönyörű, vadonatúj tábla, felírása: I. kér. Bethlen tér. A mellette lévő 4-as számot viselő épület kapuja mellett: Petőfi tér, ám azon a házon, melyben a Húsbolt van (Honvéd utcasarok?!, ütötfc-kopott, rozsdás táblán a Mártírok tere felírás áll. Szerényen érdeklődtem, hogy mi ennek a térnek a neve. Egy járókelő így elégített ki: — Három éve lakom az Április 4 utca végén, de bizony az isten se tudná megmondani a becsületes nevét, azt sem hiszem, hogy tér ez. Hát az utóbbiban ugyan nincs igaza, mert szemmel láthatóan tár helyezkedik el a Diófa környékén, csak éppen az Állami Gazdaságok Igazgatósága sosem volt ezen a neve-sincs vagy neve-sok téren. Persze, azért csak megtaViltam azt is, ott lenn, a pályaudvar közelében, a Petőfi tér 1. szám alatt... —fehér— Ä CSOMB&EDI MÁGLYA »A forradalom következtében több könyv eltűnt" közölte január havi jelentésében Komáromi József csombárdi népkönyvtáros a Megyei Könyvtárral. A községbe kiszállt könyvtári instruktor szomorú szívvel állapította meg, hogy a »több könyv« 248 kötet, 3666 forint értékben. Mi lett a sorsa vajon ennek a jobb sorsra érdemes, tekintélyes könyvmefinyiségnek? A tanácselnök szerint »úgy égtek, mint a máglya«. Arra nem emlékszik, hogy kiknek arcára hullott a máglya fénye. Azt is érdemes végigböngészni, hogy milyen könyvekbe harapott a máglya lángja. Sajnos, nem jó fényt vet a csombárdi iskola iroda’omtanítási eredményeire, mert ott égett Csehov mellett Ady is, Defoe Robinson Crusoe Javai hamvadt el Cervantes Don Quijoteja, Gárdonyi Egri osiUagokjának lángja gyújthatta meg Petőn összes költeményeit, Jack London: Vadon szava ott pirult József 'Attila verseivel, Jókai, Mikszáth és Móricz regényeivel. A most miár szégyenkező faluban azt rebesgetik, hogy alig égett el néhány politikai könyv, a többit széthordták. Csak a tanácson hümmögotnek cselekedet helvett és a kisujjukat sem mozdítják, mert csak könyv- ről van szó, amelynek bizony nem nagy a tisztelete Csombárdon. Véleményünk szerint, éppen mert könyvekről van szó, kultúránk jelentős fegyveréről, s mert állami vagyont semmisítettek meg, helyes lenne, ha a csombárdi tanács számonkérné a gyujtosatőktől a kárt. Ha nem ismernék a tetteseket, érdeklődjenek kicsit a faluban! Az sem lenne felesleges, ha bekukkantanának a könyveket szétherdálók portájára, vagy végső esetben megfizettetnék a kárt a falu ellenforradalmi vezetőivel, akik bűnös lelkiismeretlenséggel és barbár rosszindulattal tűzesóvát adtak a felelőtlenek kezébe. kb. Egy lány, aki nem akar férjhez- menni. No. nem kell szószerint venni, ő sem más, mint a többi lány, ő is férjhez megy majd. csak egyelőre nem akar. Bogdán Máriának hívják, V* éve'. Szoka+'.an a cigányok között az ilyenkorú lány, de valahogy Bogdán más, mint a +öbbi cigánvlány. Gondolkodásban és külsőségben is. ö már azt tartja, hogy nem érdemes fiatal — 13—14 éves korban — férjhezmenni, mert így „csak az életét teszi tönkre. — Várok még egy kicsit, majd csak akkor megyek fémhez — mondta. Ruháia is 'okh*m ír-",, lönbözik a többi lányokétól. Tiszta, rendes, ő masa és ruháia is. Fiatal cigány Ián vök állnak — Jáj, jáj . .. Apró mezítlábas, rongyos gjere- kek hada fut szerteszét, amikor gépkocsink bekanyarodik a Somogy- szentpál előtt lévő cigány településre. Nagy az ijedtség, de hamar elmúlik. S az alacsony, ágakból, földből ösz- szetákolt kunyhókból előbújnak először a rajkók, majd a törzs meglet- tebb korú, utoljára pedig a törzs legvénebb tagjai is. Megjelennek először ugyan tartózkodva, pipával, cigarettával szájukban az asszonyok és a lányok is. A kíváncsiság legyőzte az ijedtséget. A tartózkodás ellenére köszöntésük már barátságos, Bűne gyimi náca — jó reggelt kívánok — s ezzel megindul a beszélgetés. .. Ezerkilencszáztizennyclc táján telepedtek meg ezen a környéken. Akkor még nagyobb volt a törzs, sok férfi, asszony és gyerek élt banne. De aztán különváltak kisebb csoportokra. Szükségessé tette a megélhetés, mert bizony akkor a cigányt nem nézték jó szemmel, munkát alig mertek adni nekik. A csendőrök pedig maid mindennap zaklatták őket, akár elkövettek valamit, akár nem. ügy nézett ki a dolog, hogy a cigány csak lop, nem képes becsületes munkából élni. Itt, a somogyszentpáli cigánytelepülésen 22 család él. Rengeteg a gyerek, egy-egy családra hat-hét is jut. összesen 117-en vannak. Nagyon büszkék arra. hogy őket most. már nem zaklatják lopás gyanúja miatt a rendőrök, mert ismerik őket, hogy becsületes munkából élnek. A Marcali Állami Gazdaságban dolgoznak a törzsből 33-an és megkeresnek havonta 800—850 forintot. Megkértük az asszonyokat, majd' a lányokat is, hogy vessenek nekünk kártyát, mondják meg a jövőnket, esetleg a legközelebbi lottósorsolás nyerőszámait. Ez a kérésünk azonban nem teljesült. A telepen nincsen kártya, nem is ismerik, jósoláshoz nem értenek. Amikor befejezik a férfiak és a felnőtt fiuk, lányok a munkát, s összegyűlnek a telepen, nem a kártya, hanem más szórakozás járja. Rádiót hallgatnak. Igen, mert három rádiója is van a törzsnek. Becsületesen megdolgozott keresetből vették. Esténként kiteszik a rádiót a kunyhó elé. körülülik és csillogó szemekkel hallgatják. Különösen a zenét szeretik. Azt hallgatják legnagyobb örömmel. A rádiózás mellett szabad időben a »borsózás« járja. Játék ez, amelyben örömmel részt- vesznek asszonyok is. Mindjárt be is mutatják. Földbevágott fejsze nyelére apró fadarabot tesznek s fiatal cigányférfi készülődik, hogy három, négy méterről elhajított fadarabbal messzire üsse a fejsze nyelén lévő fát. Öreg, pipázó cigányasszony figyeli a készülődést. S amikor a fiatal cigányember lehajol, hogy elhajítsa a kezében lévő fát, fürgén felugrik, s az eddig hátamögött rejtve tartott fával messzire üti a fejsze nyeléről a fát. Nagy nevetés dicséri ügyességét, a fiatal férfi pedig szégyenkezve sompolyog el. Hiszen játék ez. Az a győztes, aki a játékban legmesszebb üti a fejsze nyelére helyezett fát. bennünket és panaszkodnak. Panaszkodnak a iegénvekre, akik. nem nekik, hanem ha tehetik, inkább a környező falvakban lakó »fehér« V- nvoknak udvarolnak. Ahogv nézzük őket és a legényeket, a légé"1 veknek adunk igazat. A legények mégis rendesebbek. tisztábbak, nem elnyűtt rongyokban, hanem rendes ingben, nadrágban járnak. A .lányokról már nem tudunk sok jót mondani. A piszkos, rongyos ruha, a mosdatlan testek, érthető, hogy nem csábítják különösen a legényeket.. akik dolgozni járnak és látják a különbséget fajtájuk és a más leányok között. telep jóformán egy nagy család, zeli, sőt egvvércsaládba tartozó . berek, akiknek házasságából r\ei származhat egészséges utód. És a lepre bizony ritkán jön idegen, feljebb el-el visznek egy lányt, ittmaradók összeállnak, utódaik dig satnya, nyomorék, beteg gye kék lesznek. A cigánynak semmi sem árt ezt tartja a magyar, de mi úgy juk. ez nem igaz. Árt a hideg is kik, sok a beteg közöttük. Szeret nek rendes, egészséges kunyhó építeni, de nem kapnak megfe kemény fát. Sok ezer cigány él or; gunkban, egyrésze már megtalált becsületes élethez az Utat, d'olgo: lcét kezének keresetéből él. Most már körülöttünk tolong a törzs apraja, nagyja. Mindenki könyörög, hogy fényképezzük le. Nézzük a telep lakóit. A családfők között magas termetű, erős testalkatú, izmos embereket látunk. Az utódok pedig apró, vézna, satnya testű emberek. Kifordult lábak, nyomorékok, különböző betegségekben szenvedő gyerek sok akad’ közöttük. Orvos minden héten meglátogatja a telepet, segít, amit lehet, de a fő veszélyt ő sem tudja eltüntetni. Hiszen az egész Nem vagyunk büszkék és n< dicsekszünk, amikor az országunl látogató külföldiek egy-egy batyu cipelő, rongyos cigánykaravánnal lálkoznak. vagy egy-egy cigányte püiés mellett haladnak el. Fon probléma a cigánykérdés. És íai csainknak. ahol ilyen cigányok Is nak, törni kell a fejüket azon, hogy tudnának segíteni, hogy ezek a ci| nyok is bekerüljenek a falvakba becsületes, dolgos emberekké vál nak. Búcsúzunk a somogyszentpáli gánytelep lakóitól. Most már teljes barátság, szívélyesen integetnek, messziről is utánunk kiabálna Bűne zuá — jónapot —, aztán 1- ressenek fel bennünket máskor is! Irta: Szalai L. Fcr.ykepezte: Jávori
