Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-28 / 175. szám

asárnap, 1957. július 28. SOMOGYI NÉPLAP 5 Legyen becsületes vagyonkezelés, pontos ügyvitel a termelőszövetkezetekben Megyénk meglévő termelőszövetkezetei az ellen- vadalom okozta súlyos megrázkódtatást, a gazda- i bénulást általában kiheverték. Rendezték sorai- , jól megy a munka, s kedvüket még csak fokoz- a kilátásban lévő jó terméseredmények. Heten- it újabb és újabb szövetkezetek alakulnak. Ezek etagadhataUan tények bizonyítják a szövetkezeti dálkodás erőteljes fejlődését még azok előtt is, akik iák idején a mezőgazdasági termelőszövetkezetek ísói akartak lenni, sőt korai örömükben egyes he­ken már halotti tort is ültek. Az ellenség jól kitapogatta a szövetkezetek gyengéit ott ütött rést a szövetkezeti mozgalmunkon, ahol az pen a leggyengébb, a legjobban sebezhető volt. A ms vagyon felosztásának reménye — a közös _állat- jmány széthurcolása, jogtalan vagyoni előnyök gszerzése révén való meggazdagodás — kihasználta emberi gyengeséget, a kapzsiságot, s lettek egyes számolt termelőszövetkezetek saját tagságuk gond- an életének temetői. A széthurcolások, lopások, öljog alapján való osztozkodások csak kárt hagytak iguk után és a felelőtlen prédálás a volt tagság na- obb részét anyagilag is súlyosan érintette. A zavarosban halászóknak igen jól jött, sőt egye­sen malmukra hajtotta a vizet, hogy a zűrzavarban megyei, járási tanácsok termelőszövetkezeti osztá- íit felszámolták, így a legválságosabb időben nem It senki, aki a termelőszövetkezetek tagságát a kö- tkezményekre figyelmeztette volna, vagy éppen se- séget nyújtott volna annak a tagságnak, mely sa- ; jól felfogott érdekében hűen kitartott a szövetke- ti eszme mellett. Munkás-paraszt kormányunk felismerve a helyze- :, félreérthetetlenül meghirdette, hogy változatlanul nagyüzemi, szövetkezeti gazdálkodás elve alapján áll a központi tanácsi szerveknél, ha későn is, de új­I megszervezte a termelőszövetkezeti csoportokat, >gy most már azon keresztül minden segítséget meg­hasson a mezőgazdasági termelőszövetkezetek szer- zeti és gazdasági megszilárdításához. A romokon új hazát kellett építeni, de volt hozzá ív és akarat és ma újból virágoznak a somogyi ter­előszövetkezetek. A kialakult termelőszövetkezeti ervezet.és termelés megszilárdítása mellett most oda II hatni, hogy szövetkezeteink vagyonilag, gazdasá- lag is mielőbb rendezzék soraikat. E téren még sok kívánnivaló. A közös vagyon védelme, a tagság lyagi érdeke feltétlen megkívánja, hogy a keserves unka gyümölcsét, a szövetkezeti jövedelmet tiszta Ízzel kezeljék, és többé ne legyen préda tárgyává. A közös vagyon és a jövedelem védelmének legbiztosabb eszköze a könyvelés Lenin elvtárs mondotta: »-Pontos, megbízható szám­tel nélkül a közös gazdálkodás el sem képzelhető«, anek az örökigazságú mondásnak érvényét legjob- in a szövetkezetek tagsága bizonyíthatja. Ahol pon- s, jó könyvelés van, ott a tagság nyugodtan dolgozhat, i kezekbe van letéve sorsa, ahol pedig laza a köny- ;lés, vagy éppen nincs, ott csak viszály, gyanúsítás, :szekedés üt tanyát és nem egyszer súlyos visszaélő­ik is vannak. Okulva a múlt tapasztalataiból, éppen ezért alap- :abályszerűen kötelezővé tette kormányunk, hogy min­in termelőszövetkezet vezessen szabályszerű köny- ilést, ez egyik fő feltétele ma már a termelőszövet- ezetak működése engedélyezésének is. Sajnos megállapítottuk, hogy termelőszövetkezete­ik nagy része csak igen kis mértékben tesz eleget ren kötelezettségének, jónéhány termelőszövetkeze­inkben pedig szinte feleslegesnek tartják a folyama- is könyvelést. Javasoljuk termelőszövetkezeteinknek, ogy gondoskodjanak a könyvek pontos vezetéséről, Oltsanak be jó könyvelőt, annak kétszeres hasznát veszik. Egyrészt a vagyonkezelés biztonságos és megbíz­ató, másrészt a száüítások ellenőrzése, eladási árak behajtása, hibás, téves számlázásokból eredő károk ki­küszöbölése sokszorosan visszatérül a könyvelő mun­káján keresztül. Van olyan termelőszövetkezetünk, ahol a főkönyvelő figyelmes, pontos munkája révén majd­nem 100 000 forint károsodástól menekült meg a szö­vetkezet. Igen sok helyen a könyvelőt sanda szemmel nézik, úgv tüntetik fel, mintha az csak a készből élne, s csak élősködne a szövetkezet nyakán, s kötelezik, hogy a gazdaságban fizikai munkát is végezzen. Sok helyen hivatkozva, hogy kevés a tagság, szükség van a mun­káskézre, megkívánják, hogy a könyvelő munka után, fáradtan végezze el a szellemileg megerőltető köny­velést, amikor a tagság másik része már pihen csa­ládja körében. Ez az állapot nem tartható. A jó köny­velőnek egész nap van munkája, ha azt kifogástala­nul és becsülettel akarja elvégezni: a különféle szer­ződések megkötése, ellenőrzése, szállítások, raktár, jószágállomány és minden egyéb gazdasági művelet, ellenőrzés, stb. Ha olyan kicsiny a termelőszövetkezet, hogy a könyvelő ráér fizikai munkában is részt venni, ám legyen, de előbb és elsősorban a könyvelői teen­dőit lássa el és csak azután végezzen más munkát. A könyvelő javadalmazása egyébként is a terme­lőszövetkezet nagyságától függ, így ha kicsiny a ter­melőszövetkezet, kevés munkaegységet kap, kénytelen a több munkaegység megszerzése érdekében külső munkát is végezni, de arra feltétlenül ügyelni kell, hogy semmi esetre se menjen ez a könyvelés rovására. Ha kevés a munkaerő, ne a könyvelővel akarjuk pótolni, hanem vegyünk fel új tagokat, olyanokat, akik szíve­sen jönnének közénk. A beérkező panaszok legnagyobb része anyagi természetű és a vagyonkezeléssel függ össze. Sok esetben kérik a vezetó'ség elszámoltatását, de vajon hogyan tegyük meg ezt, amikor a tagság tud­tával és beleegyezésével nem vezettek könyvelést. A könyvelő a közös vagyon legfőbb őre és örök igazság marad az a régi magyar közmondás, hogy »nem tud a gazda annyit betakarítani, amit egy rossz asszony a köténye alatt ki ne tudna hordani«. Ezért kell a fo­kozott ellenőrzés. Életre kell hívni az ellenőrző bizott­ságokat is, gyakoroljanak ellenőrzést a vagyonkezelés felett és havonként számoltassák be a vezetőket a be­vételekről, kiadásokról, általában a szövetkezeti gaz­dálkodásról. így lesz biztonságos a szövetkezetek gaz­dálkodása és nyugodt a tagok munkája. Rendszeres ellenőrzéssel, pontos ügyvitellel menthetjük meg a tsz-ek elnökeit az eltévelyedéstől, a közös megkárosí­tásától, a büntetéstől. A járási tanácsok termelőszövetkezeti főkönyve­lőinek hivatása nemcsak a pénzgazdálkodás ellenőr­zése, hanem a könyvelők irányítása, segítése is. Leg­főbb feladatuk biztosítani a termelőszövetkezeteknél a pontos számvitelt, könyvelést. A járási főkönyvelők minden esetben szívesen segítenek, adnak felvilágo­sítást az ügyviteli problémákban, de ehhez az kell, hogy a termelőszövetkezetek vezetősége a könyvelés ellátására megfelelő könyvelőről is gondoskodjék. Ahol a könyvelő még nem végezte el a könyvelői tanfolyamot, a vezetőség tegye lehetővé, hogy az minél előbb képesítést szerezhessen állami tanfolyamon, mert a könyvelés ellátásához feltétlenül szakértelemre van szükség. Varga Béláné fonyódi járási főkönyvelő verseny­re hívta a többieket, kinek a járásában lesz legjobb a tsz-ek könyvelése. A legjobbakat díjazzuk. Legyen becsületes vagyonkezelés valamennyi ter­melő® zövetkezetüntoiél, legyen nyugodt tagság és még nyugodtabb vezetőség. Kérem termelőszövetkezeteink tagságát, hogy saját érdekükben, de az alapszabályból eredő kötelezettségéből is, gondoskodjanak a pontos számvitelről és a számvitel, valamint a' gazdálkodás ellenőrzéséről. A termelőszövetkezetek könyvelői pe­dig végezzenek pontos, becsületes munkát, hogy a tagság megbecsülésében legyen részük. Farkas József megyei tsz-főkönyvelő. — No, Laci, hadd halljuk, mit tud jobban? — Hát azt. szerkesztő snorttárs. hogy nemcsak a futballban »dribliznek« a sportolók, hanem már a teniszben is. Elmeséljek például egy »cseles« esetet? — Halljuk, Laci, halljuk! — A dolog úgy történt, hogy az NB II. kapujában álló és eddig kitűnően szereplő baliatonboglári teniszezők címé­re egy furcsa levelet hozott a posta. A feladó a múlt vasárnapi ellenfél, a Bp. Építők Aszfaltozok sportköre volt. Ol­vasták volna csak maguk is a levelet, akkor láthatták volna, hogy nemcsak a focisták értik csűrni-csavarni a dolgo­kat. A budapesti teniszezők ugyanis azt írták, hogy ők nem utaznak le a Bala- tonboglárra kitűzött mérkőzésre, hanem válasszon ki a bogiári csapat a fővárosi­ban valahol egy pályát. & az legyen a mérkőzés színhelye. Mondani sem kell, hogy a bogiáriak táviratban tiltakoztak. Jött -az újabb levél. Most azzal érveltek a fővárosi vendégek, hogy Bogláron nincs »szabályos teniszpálya«, mert ugyebár nem áll rendelkezésre három teniszpálya, csak kettő. Mit tehettek a bogiáriak, azon nyomban nekiláttak és az egyik röplabdapályát is átvarázsol­ták teniszpályává, hogy ez se legyen akadály. S ismét ment az értesítés, hogy csak jöjjenek a vendégek. Meg is érkez­tek azok, s csak látta volna, hogy mi­lyen nagy »mellénnyel«. Péntekén, az érkezés napján még úgy festett a hely­zet, hogy itt 12:0 lesz az Aszfaltozok ja­vára. A bogiári teniszezők azonban nem ijedtek meg a nagymellényű pesti spor­tolóktól, hanem rögtön a mérkőzés kez­detén magukhoz ragadták a kezdemé­nyezést. Amikor Harmath Gy. meg­nyerte az első mérkőzést, akkor a pesti vezetők a pályában keresték a kifogást. — Nem alkalmas ez NB-9 mérkőzés le­játszására — hajtogatták. Amikor azon­ban egymás után két pesti győzelem született, akkor hirtelen nem volt baj a pályával. 3:2-es bogiári vezetés után azonban kijelentették, hogy csak óvás alatt játszanak. Mit részletezzük, »óvás« alatt simán kikaptak 8:4-re. Azt tudom, hogy a találkozó után már sokkal hal­kabbak voltak a kezdetben elég nagy­hangú budapesti »menők«. Nekenx pedig befejezésül az a véleményem, hogy nem szavakkal, hanem tettekkel kell sportolni. A bogláriakat, vagy mint az Aszfaltozóktól hallottuk, a falusiakat meg lehet verni két pályán is, ha va­laki jobb, mint a bogiári teniszezők. Az­tán még azt is hozzáteszem, hogy a szö­vetségben sem szabad mereven ragasz­kodni az írott szabályokhoz, a három pályát illetően, mert ugyebár Bogláron két pályán is megtanultak teniszezni a fiatalok, s ha anyagi segítséget kapnak, akkor istenucc.se megépítik majd a har­madik pályájukat is. — Egyetértünk magáváI, Laci, de most már halljunk valamit a bőr­labda berkeiből is. — Tudják-e, szerkesztő sporttár,s, hogy a héten majdnem megoldódott -a Kinizsi középhátvéd problémája? — Ne mondja, Laci, csak nem jött vissza Molnár Sanyi a cukorgyár riakhoz? — Esze ágában sem volt. De volt ám a Kinizsi tarsolyában még egy adu. Csakhogy ezt igen csendben tartogatták a cukorgyári vezetők. Nem tudtak róla még a benfentesek közül sem sokan. A K. Textilesek szakosztályvezetője pe­dig, amikor éjjel álmából felkelt, hogy átvegye az expressz levelet1 a másnapi budapesti tárgyalásra, melyet az átiga­zolási bizottság tartott a Textilesek kö­zéphátvédje ügyében, azt hitte, hogy va­lóban csak álmodik. Másnap délután azonban mégis csak megtudta a szak­osztályvezető, hogy hányadán áll a do­log a' Máté gyerekkel. Hallották volna a kis kakast, hogy erősí tgette a bizott­ságnak. hogy ő pedig csak a Kinizsiben akar játszani. A Kinizsi-képviselő is ér­velt: — Elvitték tőlünk Molnár Sándort, nekünk szükségünk volna Mátéra, de a fiú előtt is megnyílna a fejlődés útja. — A bizottság azonban meghallgatta a Textileseket is, akik szintén a középhát­véd mellett kardoskodtak, hangoztatva, hogy az NB Ill-ban is fejlődhet Máté. Mit részletezzem1, a bizottság a Textile­seknek adott igazat s amikor Máté ez­után is azt erősítgelte, hogy ő a Kinizsi­hez akar menni, akkor felajánlották ne­ki az egy esztendei várakozást. — No és vár a fiú? — Igen, már alig várja, hogy meg­kezdődjék az NB Ill-ban a küzdelem. Persze, a Cukorgyárnál azt mondják, hogy még nincs vége a Máté-ügynek^ 9 vannak hívei a fellebbezés gondolatá­nak, mondván, hogy ugyanez a bizott­ság ellenkező állásponton volt, amikor Molnár Sándort átigazolta. Különösen a szerdai edzőmérkőzés után volt olyan hangulat, hogv igenis meg kell szerez­ni a Textilesek középhátvédjét, mert bi­zony sem a Szatyin-, sem a Várvizi-féle megoldás nem látszik jónak. Tudják, szerkesztő sporttárs, hogy mit nem ér­tek? Nos. elárulom. Azt. hogy miért nem próbálkoznak meg a Kinizsinél Szilivel a középhátvéd poszton? Én előttem csak az rémlik, hogy annak idején a Szilihez hasonló, hosszú, nyurga Mátrai is kö­zépcsatárnak indult a Fradiban, hogy aztán válogatott középhátvéd legyen. — Nézze, Laci. ez az edző dolga. Egyébként Avar edzőnek van ideje a próbálkozásra, s úgy véljük, hogy éppen az ilyen meccsek a legalkal­masabbak arra. De árulja el, hogy mi van a KMTE-nél? — Megmondhatom. Kezd kialakulni a csanat. Látta a Kaposvári Honvéd hat- védhármasát? Nos, megsúghatom hogy nemcsak a középhátvéd Darvas a KMTE játékosa már, hanem aláírta az igazoló­lapot a korábbiakban Nagymányokon szerepelt jobbhátvéd Gruber, aztán az erőteljesen játszó balhátvéd, Farkas, Márkus fedezetpárja, Torok, no és a kopasz összekötő, Trischler is. Ahogy szerdán láttam, nem is jár velük rosz- szul a KMTE. Az a má9ik sportkori ve­zető viszont, aki játékos szemlélésre jött ki a szerdai edzésre, azóta már biztos mérgelődik, mert például a nyurga fe­dezetet ö már úgy érezte, hogy a kezé­ben illetve a csapatában van. Csakhat a rivális KMTE most is legyőzte a Dó­zsát. — Jól van, Laci, elég volt mára. — Am legyen, szerkesztő sporttárs. befejezhetem. De elárulom, hogy egy hét múlva ismét visszajövök . . . Pályázati hirdetmény A Vas megyei Tanács VB október 1-től bentlakásos csecsemő és gyer­mek ápolónőképző iskolát, valamint felnőtt ápolónőképző iskolát indít. Az iskolára jelentkezhetnek azok az érettségizett, vagy nyolc általános iskolát végzett nők, akik már 18 éve­sek elmúltak, de 32. életévüket nem töltötték be. A hallgatóknak az isko­la teljes ellátást, tankönyveket és munkaruhát biztosít. A jelentkezők iskolai bizonyítványt, anyakönyvi ki­vonatot, orvosi bizonyítványt és sa­ját kézzel írt részletes önéletrajzot küldjenek be a Vas megyei Tanács VB Egészségügyi Osztályához 1957. szeptember 15-ig. AZ AGRONÓMUS TANACSA A zöldtrágyázás alkalmazása A mezőgazdasági termelés ál talá­ros fellendítésének alapja a talaj ermőerejének fokozása. Mindaddig, míg a szükséges istállótrágya-meny- lyiséggel nem rendelkezünk, tehát míg talajaink 4—5 évenkénti is- állótrágyázását nem tudjuk biztosi­am, a zöldtrágyázást a talajerőgaz- Lálkodás szempontjából elsőrendű kérdésnek kell tekintenünk mind a alajjavítás, mind a talajok humusz- ;azdálkodása szempontjából. A zöldtrágyázás elsősorban a ho­nokon helyénvaló, de a többi tala- on is kívánatos az elterjesztése. A íomoktalajon a takarmány termel és lehézségei miatt gyakran csak kis nértékű az állattenyésztés, így ké­rés az istállótrágya, ami szintén szük- légessé teszi a zöldtrágyázást. A zöldtrágya hatása nemcsak a ta- .aj táplálóanyag tartalmának növe­lésében, hanem a talajélet kedve­zőbbé tételében is jelentkezik. A somkóró, csillagfürt, borsó stb. le- szántása után a talaj élet lényegesen megjavul. Ezt legjobban a zöldtrá­gya után vetett növények termése bizonyítja. A zöldtrágyázás műtrágyával egye­sítve biztosítja a műtrágyák szer­vetlen vegyületeinek teljes hatását jelentő szerves vegyületekké történő átalakulását, amire különösen szá­razságra hajló éghajlatunk alatt nagy szükség van. A sűrűn vet<H zöldtrágya növény gyomot irt, de szerepe van a talaj védelmében is, azáltal, hogy a szeles és vizes erózió romboló hatását mérsékli. Zöldtrágyaként elsősorban pillan­gós növényeket vessünk. Különös jelentősége van a meszes homoktala­jon a két éves fehér somkórónak', savanyú homoktalajainkon pedig a csillagfürtnek. Indokolt lehet azon­ban zöid'trágyának termelni egyéb pillangós növényeket is, így vöröshe­rét, bíborherét stb. Sőt borsófélék, lóbab, repce, napraforgó, csalamádé, fehér mustár stb.-t is termelhetünk zöldtrágyának. A zöldtrágyázásra alkalma« növények többféle módon termeszthetők: TARLÓBA VETVE A jelenlegi csapadékos időjárás kiválóan alkalmas erre. Vethetünk keserű csillagfürtöt, gabonasortávol­ságra, 4 cm mélyen, a sárga és kék csillagfürtből 70—80 kg-ot, míg a fe­hér csillagfürtből 100—120 kg-ot, kát. holdanként. Dupla gabonasortávol­ság esetén 35—45 kg-ot, illetve 60— 70 kg-ot vessünk. Tarlóba vetett zöldtrágyázás olyan növénnyel ajánl­ható leginkább, amelynek magja nem drága és a növény gyors fejlő­dése alapján a vetése a száraz idő esetén is sikeresebb lesz. Erre a cél­ra a legalkalmasabb a kevésbé igé­nyes fehérvirágú csillagfürt, vagy a homoki borsó. FŐTERMÉNYKÉNT a gyenge trágyaerejű talajokon he­lyes alkalmazni, ahol az egyévi ter­més értéke nem nagy. Az ilyen he­lyen indokolt lehet a főterményként vetett zöldtrágya, mert a talaj ter­mését lényegesen javíthatja. Főter­ményként bármely pillangósvirágú növényt sikerrel vethetünk zöldtrá­gyázás céljára. Elsősorban azokat a növényeket kell felhasználni, ame­lyek a nitrogéngyűjtő képességük mellett a legnagyobb zöldtömeget adják. Szóbajöhető növény a fehér­virágú csillagfürt. A homoki borsó, a szöszösbükköny és fehér somkóró a homoktalajra való. Kevés zölditö­meget ad a tavaszi bükköny, bíbor­here és a nyúlszapuka. A nyúlsza­puka főleg á sovány homoktalajon értékes. Igénytelensége folytán az előző évben rozs közé vetve is sike­rül és a talaj termőerejének talaj- javításával azt értékesebb növények termesztésére alkalmasabbá teszi. Helyes az itt fel nem sorolt pillan­gósvirágú növények bármelyikének zöldtrágyázás szempontjából való ve­tése, ha főterményként vetik. Zöld- trágyázási értéke attól függ, hogy mekkora a gyökérbaktériumok nit­rogén gyűjtése, a gyökérzet, terje­delme és a föld feletti zöldtömege. ŐSZI TERMÉNYKÉNT VETVE a zöldtrágya-növényeket, mint pél­dául a szöszösbükkönyt, nannonbük- könyt, őszi borsót, bíborherét, vagy az előző évben rozzsal vetett nyúl­szapukát tavasszal virágzás idején alászántjuk. Ennek hátránya, hogy a főnövényt későn lehet vetni, a ta­vaszi alászántás kiszárítja a talajt és a zöldtömeg lazítja a földet, szá­raz időjárás esetén az utána vetett termény nem jól fejlődik és a zöld­trágya szerves anyagai a nedvesség hiányában csak lassan korhadnak. A leghelyesebb azonban, ha az ősszel vetett takarmánynövényt ta­karmányozásra felhasználjuk, s utá­na zöldtrágya-növényt vetünk és an­nak termését szántjuk alá. KIVETÉSSEL VÉGZETT zöldtrágyázás esetében a főtermény közé vetjük a zöldtrágya-növényt. Ez a módszer sikeresebb a tarlóve­tésnél. Takarónövénnyel rendszerint tavasszal vetjük a zöldtrágya-nö­vényt (például két éves fehér som­kóró) és ősszel szántjuk alá. Milyen növény alá adjuk a %öldtrágyát? Általában a zöldtrágyát is azok a növények hálálják meg legjobban, amelyek az istállótrágyát. Elsősorban tehát a kapásnövények: a burgonya, napraforgó, kukorica, takarmányré­pa, cukorrépa. A zöldtrágyát kevés­bé heves hatása miatt szükség esetén adhatjuk a gabonafélék alá is. Meg­dőlés nélkül hasznosítja a zab, a rozs, a búza, sőt az árpa is. A somkórót erősen gyomosító hatása miatt cél­szerű elsősorban a kapások alá adni. A zöldtrágyázás hatása rövidebh- ideig tart, mint az istállótrágyáé, rendszerint csak két-három évre terjed. Hatásának időtartama első­sorban a talajtól függ. Laza homok­talajon a trágya gyorsabban bomlik, hatása csak egy-két évre terjed. Kö- töttebb talajokon hatása gyakran a második, harmadik évben erősebben jelentkezik, mint az első évben. Az eredményes zöldtrágyázás érdie­kében törekedjünk arra, hogy a zöld­trágya minél nagyobb tömeget ad­jon. Ezért a zöldtrágya-növényt megfelelő táplálóanyaggal lássuk el, kegy az minél nagyobb termésével a talaj szervesanyag-készletét, hu­musztartalmát gyarapítsa. A zöldtrágyázás csak műtrágyával együtt válik teljes hatásúvá. Pillan­gósvirágú zöldtrágya-növénynek nit­rogént csak akkor adunk, ha a talaj feltehetően nitrogénben annyira sze­gény, hogy a fiatal növények nitro­gén híján sínylődnek. A pillangós- virágú zöldtrágya-növényeket fejlő­désük egész idejére lássuk el fosz­for és káli műtrágyákkal, hogy ez­által nitrogén-éhessé téve, fokozott nitrogéngyűjtésre késztessük. A ZÖLDTRÁGYA ALÁSZÁNTÁSA Ä zöldtrágya-növényt általában legcélszerűbb a javavirágzásban, vagy a hüvelykötés kezdetén alá­szántani, mert a nitrogéngyűjtés ek­kor van a legteljesebb fokon. Némsjy zöldtrágya-növény, például a két éves fehérvirágú somkóró, magnak termelve ugyanúgy gazdagítja a ta­lajt, mintha zöldtrágyának szántot­tuk volna alá. A zöldtrágyát futóho­mokon 18—20, jobb, kötött és homok­talajokon 12—15 cm-re úgy szántsuk alá, hogy az alászántott zöldtömeg­ből semmi se lássék ki. Minél na­gyobb a zöldtrágya tömege, annál nagyobb gond a talajba juttatása. Nagyobb tömegű zöldtrágya-növényt jobb előbb könnyű hengerrel lefek­tetni és azután szántani. Az alászán­tás után bizonyos időre van szük­ség, amíg a zöldtrágya humifikáló- dik. Négy-hat hét szükséges, míg a zöldtrágya erjedése legnagyobbrészt lezajlik és míg a talaj leülepszik. Ezért a zöldtrágyát a vetés előtt leg­alább négy-hat héttel szántsuk alá. Horváth Gyula agronómus

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom