Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-28 / 175. szám

Vasárnap, 1957. július 28. SOMOGYI NÉPLAP 3 . oii & «*?** A PÁRTÉPÍTÉS TAPASZTALATAIBÓL Több mint háromszázezer tagja van pártunknak. Az ellenforradalom elleni harc közben újjászerveződött pártunk egészségesen fejlődik, erő­södik. Különösen eredményesen folytatták a pártépítést Nagyberki­ben, Igaion, a . Kaposvári Sertéste­nyésztő Vállalatnál. Eredményesen folyt pártunk erősítése, de ha köze­lebbről megnézzük, azt tapasztalhat­juk, hogy van még ezen a téren elég tennivaló. Mintha megelégedettséget tapasztalnánk Május 1-ével lezárult a volt MDP- tagok átigazolása. Az április utolsó felében megtartott taggyűléseken előfordult, hogy néhány pártszerve­zetnél 10—15 átigazolási kérelmet is megtárgyaltak egy taggyűlésen. En­nek bizony következményei is vol­tak. Ezek a pártszervezetek most pa­naszkodnak, hogy néhány olyan ta­got is felvettek, átigazoltak, akik nem méltók a párttagságra. Néhány pártszervezetnél mintha május 1-ével lezárult volna a párt­építés munkája, s megelégednének azzal az erővel, amivel rendelkez­nek. A Vaskoimbinátban május 1 óta például egyetlen párttagot sem vet­tek fel. Nem vettek fel a kapospu- lai pártszervezetbe sem, pedig igen nagy szükség lenne ott a pártszerve­zet megerősítésére, mert mindössze hárman vannak, annyian, ahány fő­vel a pártszervezet megalakult. Ór­aiban sem vettek fel a megalakulás óta egyetlen kommunistát a pártszer­vezet soraiba. Az AKÖV-nél két elvtársat, a Textilművekben pedig május 1, az átigazolás lezárása óta négy elvtársat vettek fel a párt so­raiba. Nagyobb gondot a nők bevonására A pártépítés eddigi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy pártszerveze­teink nem fordítottak kellő gondot a nők bevonására pártunk soraiba. A kaposvári járás pártszervezeteiben pl. 87 olyan eívtársat vettek fel, akik az MDP-mek nem voltak -tagjai. Ezek között mindössze tíz nő van. A Tej­üzemben 28 párttag közül csak há­rom a nő, hét új felvétel történt, hat férfit, s mindössze egy nőt vettek fel az MSZMP-be. Pedig az üzem dolgo­zóinak harminc százaléka nő. Nem jobb a nők aránya az AKÖV- nél sem, ahol ötven párttag van, s ezek közül mindössze öt a nő. Ha azt kérdezzük, mi az oka a nők kis számának, azt a választ kapjuk: »•Nehéz a nőket aktivizálni«. Ez 'két­ségtelenül igaz. Mi azonban abban látjuk a legnagyobb hibát, hogy pártszervezeteink semmit nem tet­tek annak ércekében, hogy az üze­mekben létrehozzák a nőtanácsokat. Nincs nőtanács a tejüzemben, az AKÖV-nél, s nincs a Textilművekben sem, ahol pedig majdnem 1100 nő dolgozik. Nem tudjuk elfogadni a Textilművek pártszervezete vezetői­nek azt az érvelését. hogy — az MNDSZ sem működött rendesen, azért nem kísérelték meg a nőtaná­csok létrehozását. — Igaz, hogy az ott dolgozó nők legnagyobb része fiatal, azonban szép számmal vannak olyanok is, akik kinőttek a KISZ szervezet soraiból. Hiba van a Textilművekben a fizikai munkások pártunkba való bevonásával is. 18 olyan elvtársat vettek eddig fel, akik az MDP-nek nem voltak tagjai. Ezek között 11 fizikai és 4 admi­nisztratív, műszaki beosztású dolgo­zó van. Üzemi pártszervezeteink, de köz­ségi pártszervezeteink is tegyenek meg mindent a nőtanácsok létreho­zásának érdekében, mert a nőket így sokkal könnyebben tudják alkalmas­sá tenni a pártmunka számára. Tervszerűvé tenni a pártépítést ^ Azt még csak meg tudnák mon­dani néhány üzemben, hogy hány olyan elvtárs van, akire számítanak, hogy bevonják pártunk soraiba. De arra, hogy mivel foglalkoztatják eze­ket az elvtársakat, már nem tudtak felelni. A Tejüzemben pedig ezzel válaszoltak, hogy »nem akarnak pártéoítési kampányt.« Igazuk van az elvtársaknak, mert ilyet mi sem akarunk. Nem akarunk nártépítési kam­pányt, a pártépítést mégis tervsze­rűvé kell tenni. Pártmunkásaink, kommunistáink járjanak nyitott szemmel az üzemekben, a falvakban, termelőszövetkezetekben és kísérjék figyelemmel azoknak az elvtársak­nak a munkáját, akikre mint leend- dő párttagokra számítanak. Ez azon­ban még nein elegendő. Bízzák meg ezeket az elvtársakat feladatokkal a szakszervezetekben, a KISZ-ben, nő- tanácsokban, hogy ott fejtsenek ki tevékenységet és kísérjék figyelem­mel, fejlődésüket, munkájukat. Per­sze ez nem jelenti azt, hogy minden ilyen elvtárs feltétlenül tagja lesz pártunknak. Nem, mert nem biztos, hogy akit feladatokkal bízunk meg, méltó lesz a párttagságra. De ennek ellenére segítsék feilődésüket, tegyék tudatossá, tervszerűvé a pártépítést. Az új párttagok foglalkoztatásáról Olyan tapasztalatokat is szerez­tünk, hogy némely pártszervezetnél csak addig törődnek az új párttagok­kal, míg felveszik őket. Hogy azután 1 mi lesz vele, hogyan fejlődik, erre már nem fordítanak gondot. Nem bízták meg feladatokkal az új párt­tagokat a kaposvári területi párt- sz«"-'ezetnél, a Vaskombinátban, az A' ÖV-nól és számos községi párt- szc -’-ében sem. Ke ' az olyan példa, mint a Tej­üzeme:. ’ és a Textilműveknél, ahol az új párttagoknak azonnal adnak munkát a KISZ-ben, a szakszervezet­ben, vagy pedig kulturális téren. Ez a jó példa sajnos kevés. A tapaszta­lat az, hogy a pártszervezeteknél a feladatokat főleg azok az elvtársak kapják, akik régebb idő óta tagjai a pártszervezetnek. Eszmeileg erősíteni pártunkat Egy fiatal párttaggal, Sz. K.-néval beszélgettem a napokban. December­ben jelentkezett a pártba a kapos­vári területi pártszervezetnél. Nern így gondoltam — panaszkodik az elvtársnő. Felvettek a pártba, de a pártszervezet vezetői azóta sem be­széltek velem, nem kérdezték meg milyen munkát szeretnék végezni és nem bíztak meg feladattal, pedig szívesen elvégezném. Ilyen jelenség­gel gyakran találkozunk, s ez figyel­meztetés kell hogy legyen pártszer­vezeteink, kommunistáink számára. Ha a fiatal párttagokat nem bízzák meg feladatokkal, azok úgy érzik, hogy mellőzik őket, elfásulnak, kö­zömbössé válnak a párt munkája iránt. Ezen változtatni kell. Rövidesen megkezdődik az új oktatási év. Pár­tunk erősítését az országos pártérte­kezlet határozatának szellemében most elsősorban úgy kell majd vé­gezni, hogy növelni kell a kommu­nisták marxista-leninista tudását Vonják be az oktatás különböző for­máiba a fiatal párttagokat. Tanulságul pártszervezeteinknek: ne hanyagolják el a pártépítést, ha­nem tervszerűen, tudatosan foglal­kozzanak vele. Tanulság, hogy töb­bet törődjenek a dolgozó nők. a fizi­kai munkások bevonásával, s hogy lássák el feladatokkal a fiatal párt­tagokat is. Neveljék őket, vonják be vala­mennyit a szervezett oktatásba, hogy a fiatal párttagok is felvérteződje- nek a marxizmussal—leninizmussal, hogy ezen keresztül is erősödjön pár­tunk. Sz. L. Növekvő megtakarítások Az ellenforradalom után, mint ismeretes, inflációs veszély fenye­getett. Sokan, félve attól, hogy hosszabb-rövidebb időn át félretett megtakarításuk elértéktelenedik, kivették pénzüket a Takarékpénz­tárból. Az élet azonban rácáfolt ezekre az aggodalmakra: Gazda­sági és politikai életünk gyors ütemben konszolidálódott. Ez a fo­lyamat a takarékbetétállomány alakulásában is nyomon követhe­tő. Az első félévben megyénkben 7 millió forinttal növekedett a la­kosság megtakarítása. Ez az összeg 100 százalékkal magasabb, mint az 1956. december 31-i betétállomány. Ez idő alatt nemcsak a megtakarí­tások összege, hanem a takarékos­kodók száma is növekedett. 1957. első felében közel 460 új betét­könyvet váltottak megyénkben. U szakszervezetek feladata népi demokratikus rendünk védelme és erősítése Az ellenforradalom után először gyűltek össze tanácskozásra a helyi­ipari vállalatok üb-elnökei, igazgatói és párttitkárai, hogy megvitassák az időszerű gazdasági és politikai kér­déseket. Negyedes Lászlóné visszatekintő beszámolójában utalt arra, hogy az ellenforradalom a szakszervezet so­raiban is rombolt, és akadtak olyan vállalatok, ahol az ellenforradalmá- rok gátlás nélkül kimondották, hogy nincs szükség pártszervezetre és szakszervezeti bizottságra. Az ellen­forradalmárok politikai tevékenysé­gétől már csak egy lépés választotta el a gazdasági élet szétzüllesztését: egyik napról a másikra törölték el a teljesítménybérezést. Az ezzel járó gazdasági csőd mindenki előtt isme­retes. Bár az ellenforradalom után a szakszervezetek sorai rendeződtek, még mindig sok tennivaló van. Kü­lönösen feltűnő a téglagyárak szer­vezetlensége. A belcsapusztai tégla­gyárnál 45 dolgozó közül csupán hat szakszervezeti tag. Jután 35 dolgozó közül 11. De találkozhatunk hasonló aránytalanságokkal más üzemekben is. Nagy hiba, mondotta Negyedes elvtársnő, hogy a gazdasági vezetők nagy része még mindig mellőzi a szakszervezeti bizottságok munkáját. Pedig az évek folyamán már felis­merhették, hogy ahol jó a vállalat vezetőinek és a szakszervezeteknek a kapcsolata, sokkal könnyebb a ter­melési kérdések megoldása, a mun­kafegyelem megjavítása, a selejt csökkentése. A mai szakszervezeti munkát eredményesebbé tennék a termelési értekezletek, ahol a szak- szervezetek nagy tömegkapcsolata révén előtérbe kerülhetnének a vál­lalat gazdasági problémái, javulna a viszony a pártszervezetek, az igazga­tók és a szakszervezetek vezetői kö­zött. Hiszen egymás segítése, a ve­zetés összhangja lehet az eredmények garanciája. Méltatta Negyedes elvtársnő a szakszervezet számottevő segélyak­cióját. Az elmúlt félév során — mon­dotta — a szakszervezeti bizottság mintegy 81 szervezett dolgozónak adott munkanélküli, szülési és halá­lozási segélyt. A kiosztásra kerülő összeg közel húszezer forint. A beszámoló után felszólalásokra került sor. Doma János elvtárs, a Fa­ipari Vállalat üb-elnöke és a HVDSZ Központi Vezetőségének tagja a szakszervezetek felelősségéről szólt, majd utalt a szakszervezeti központi vezetőség május 17—18-i ülésén ho­zott határozatokra, amelyek részlete­sen foglalkoztak a munkaverseny ki­alakításának kérdésével. Hangsúlyoz­ta, hogy murakaversenyt csak azokon a területeken szabad szorgalmazni, ahol arra a feltételek biztosítva van­nak. De a szakszervezetnek éberen kell figyelni a dolgozók munkaver- seny-kezdeményezését és ha a felté­telek megvannak, meg kell találni a verseny kibontakozásának módját. Utalt az újítómozgalom fellendülé­sének fontosságára. — Az újítómoz­galomra .szükségünk van — mondot­ta — és az újítási rendelet biztosít­ja a feltételeket ahhoz, hogy az egy­kor virágzó újítómozgalom átmeneti szünetelés után ismét kibontakozhas­son. A szakszervezetnek persze a mozgalom ütőerén kell tartania a ke­zét, ellenőrizni az újítások ügyvite­lét, védeni az újítók érdekeit. Doma elvtárs beszélt a Központi Vezetőség megállapításáról, amely a munkafegyelem megszilárdításának, a lazaságok megszüntetésének tulaj­donítja gazdasági életünk további fellendülését. Itt különösen az üzemi bizottságoknak a túlórák mértékte­len alkalmazása, a hóvégi rendetlen hajrák ellen kell felemelni szavun­kat. A szakszérvezeteknek nem lehet szemet hunyni a szakmai képzés el­hanyagolása felett. Miért nem kezde­ményeznek továbbképző tanfolyamo­kat a legjobb műszaki szakmunká­sok bevonásával? Miért nem tarta­nak rendszeres ismertetőt az ipari tanulóknak és a gyengébb szakmun­kásoknak a korszerű újításokról, az új eljárások gyakorlati alkalmazásá­ról? Doma elvtárs nem volt megeléged­ve a szakszervezetek balesetvédelmi munkájával sem. Az ellenőrzések sok hiányosságot, nemtörődömséget, felelőtlenséget fednek fel az üzemek munkavédelmi berendezéseiben. Karcagi Ferenc, a HVDSZ megyei számláló bizottságának elnöke, a vál­lalatvezető és a szakszervezeti bi­zottság közti kapcsolatok elmélyíté­sét szorgalmazta. Hiszen a szakszer­vezet tömegkapcsolatai révén köny- nyebben tud szót érteni a dolgozók­kal. Szabó elvtárs, a fonyódi tőzegtelep párttitkára felhívta a szakszervezeti béríelelósök figyelmét, a még mindig előforduló bércsalások leleplezésére. Fonai elvtárs, a Tanácsi Bánya és Építőanyagipari Egyesülés igazga­tója bírálta a Megyei Tanács illetékes osztályainak magatartá­sát, akik hivatalosak voltak er­re az értekezletre, és ennek el­lenére sem jöttek el. Bírálta az ipa­ri osztályt, amely szerinte csak utó­lagosan regisztrálja a vállalaíck mű­ködését és munkájába operatíven nem tud beleszólni. Ezzel egyben csatlakozott Negyedes elvtársnő megállapításához is, miszerint a Me­gyei Tanács ipari osztálya nem tölti be irányító szerepét. Pálfl János, a HVDSZ MB munka- védelmi felelőse a szakszervezeti munka lebecsülését látja abban, hogy a megyei és városi tanács, a megyei és városi pártbizottság illetékes osz­tályairól senki sem jelent meg az ér­tekezleten. Végül Körtés Gábor elvtárs, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke utalt a szakszervezetek fontos tömegbefolyására, amely egyben a pártszervezetek munkáját is segíti. A szakszervezetek helyes működése egyben a nemzeti jövedelem emelé­sét is jelenti — mondotta. Az egymást követő felszólalások a részvevők érdeklődéséről, segítő szándékáról tanúskodtak, ügy vél­jük, hogy ez a megyei értekezlet hozzájárult a szakszervezetek mun­kájának fellendüléséhez. ERÉNYEK ÉS HIBÁK MÉRLEGELÉSE KERCSELIGETI ELVTÁRSAINK nem értenek szót egymással, széthú­zás üti fel fejét soraikban. Miben ke­rül szembe egymással a tizenhárom tagú pártszervezet néhány tagja? Az egyes emberek október—novemberi cselekedeteinek elbírálásában. Volt ugyan erről szó többször is a tag­gyűléseken, de teljes igényességgel nem vitatták meg ezt a témát. Eb­ből adódnak aztán olyan, a pártban jóra egyáltalán nem vezető véle­ményeltérések, amelyekre csakha­mar rátalál az ember, ha külöri-kü- lön beszélget a faluban egyik-másik elvtárssal. Kovács István 19-es kommunista, a párt kipróbált harcosa, a tsz tánto­ríthatatlan híve ezt mondja: »Nálunk elmaradt az ellenforradalmárok cse­lekedeteinek számonkérése, mert egyiket a tanácselnök, másikat a párttitkár mentegeti. Borsányi Lipót, októberi nemzetőr ma is a termény­átvevő. Máríalvi György, a »mun­kástanács« tagja azért van itt a csép­lőgépnél, mert a tanácselnöknek ke­resztkomája. Kovács József, volt nemzetőr, ma is tűzoltóparancsnok, mert testvére a párttitkárnak«. Halljuk Kovács János elvtárs, tsz- elnök és egyben párttitkár vélemé­nyét. Borsányi Lipótot becsületes embernek tartja. Tavasszal árpavetés idején az első hívó szóra jött segíte­ni a tsz-be. Testvérét —- Kovács Jó­zsefet — ő küldte a nemzetőrségbe, hogy rajta keresztül tudomást sze­rezzen a szervezet tevékenységéről. Márfalviról viszont rosszallóan nyi­latkozik, mert az felszólalt az egyik októberi gyűlésen. Hogy mit mon­dott? Azt nem tudja. Adjuk át a szót Kesztyűs Imre ta­nácselnöknek. A terményfelvásárló ellen nincs semmi kifogása. Márfalvi komája nem volt jelen az ellenforra­dalmi tanács alakuló ülésén, csak ké­sőbb ment oda, amikor érte küldtek. A tűzoltóparancsnok szerinte sem tett semmi rosszat. Egyre jobban összekuszálódnak a szálak. Ahány ember, annyi véle­mény. Kinek van igaza? Nézzük elő-' szőr, hogy mi is történt Kercselige- ten a múlt év őszén. Október 28: A népgyűlésen Bognár Gyula vasutas szónokol. Követeli az államhatalom helyi szervének felszá­molását. Javasolja, hogy válasszanak »munkástanácsot«. Az elnöktől elké­rik a 27 tanácstag névsorát, s 6 kom­munista nevét áthúzzák. Amikor Kesztyűs Imre tanácselnök leváltásá­ra terelődik a szó, mindenki hallgat. Bai Dezső kántor' hangja töri meg a csendet. Felszólalásra buzdítja az egybegyűlteket. Határozat születik: »A munkástanács 1956. október 29-én reggel nyolc órakor átveszi a község irányítását.« Október 29: A régi tanács nevében »lemond« Kesztyűs Imre. A hivatalt Somogyi Vincze új elnök foglalja el. Bognár Gyula ismét beszédet mond és teljhatalmú úrként rendezkedik. Ö irányítja a tanácsházban a leltá­rozást. Völgyi Mihály, a Cukorgyári Célgazdaság bükk-pusztai üzemegy­ségének vezetője váratlanul betop­pan a tanácselnöki irodába. Az új és régi elnök füle hallatára közli, hogy helytelennek tartja a hatalomátvé­telt. (Ilyen józan és bátor kijelentést senki más nem tett akkor!) Október 31: Megszervezik a »nem­zetőrséget«. Nevek sorakoznak egy papírlapon, alul pedig egy körbélyeg­ző, melyen ez olvasható: »Somogy vármegye, Ke-rcseiiget község 1908.« November 5: Somogyi Vince fegy­verekért telefonál. (Meddő kísérlet.) A régi tanácsvezetők visszakerülnek a hivatalba. November 17: Bognár Gyula lélek­szakadva ront be a párttitkárhoz. Figyelmezteti, hogy meneküljön ha­zulról, mert négy fegyveres idegen jár a faluban, akik a kommunista vezetőket hajnalban ki akarják vé­gezni. (Ugyan honnan tudta ezt Bog­nár?) Bálványosi Vendel motorral megy a szomszédos község rendőrőr­sére, segítségért telefonál Kaposvár­ra. Időben érkeztek a szovjet elvtár­sak. És azóta? Lassan visszazökkent ke­rékvágásába az élet. A kaposvári já­rás községei közül itt szerveződött újjá először a párt és újjáalakult a Búzakalász Tsz. Kovács János elv­társ alaposan megmosta Bognár Gyula és Somogyi Vince fejét, s tud- tukra adta, miért tartja őket ellen­forradalmároknak. Abban egysége­sen állást foglaltak a kommunisták, hogy az októberi fővezérek nem csu­pán hibát, hanem bűnt követtek el. Ám azt sérelmezik, hogy bűnüldöző szerveink mindeddig megfeledkeztek az ilyen Bognár-féle emberek fele­lősségre vonásáról. DE MI LEGYEN A TÖBBIVEL, a nem vezetőkkel? Ennek eldöntése a nehezebb feladat. A pártszervezet dolga, hogy a megtévedt emberek magatartásáról tárgyilagos ítéletet alkosson. Mecseki Ferenc esetében nagyon helyesen jártak el: a szó szo­ros értelmében sírva vallotta be Me­cseki, hogy akarata ellenére sodró­dott bele az eseményekbe. Bűn nem terheli a lelkiismeretét. Belátta hibá­ját, s megfogadta, hogy munkájával hozza' helyre tévedését. Azóta ő a legderekasabb dolgozója a termelő­szövetkezetne k. Elfogulatlanul, részrehajlás nélkül mérlegelni az emberek erényeit, hi­báit — ezt tartsa szem előtt a párt- szervezet, mert csak így juthat dia­dalra az igazság. Együttesen, párt­szerű módon, taggyűlésen vitassák meg kinek-kmek a magatartását. Igenis, legyen vita, cseréljenek gaz­dát a különböző vélemények a hatá­rozat meghozatala előtf. De a közös álláspont kialakítása után egységesen cselekedjenek — azaz ugyanazt vall­ják mindnyájan egy-egy emberről, legyen az Borsányi Lipót, Márfalvi György, vagy éppen Kovács József (akik egyébként nem követtek el bűnt). Nemcsak a kommunisták, ha­nem a falu minden becsületes embe­re is azt vallja: a bűnös bűnhődjék, a megtévedtek, vagy megtévesztettek pedig — belátva hibájukat, javítsák ki azt és éljenek, dolgozzanak nyu­godtan, háborítatlanul. Ha viszont maguktól nem jönnének rá, milyen rossz ügyet szolgáltak, hogy akarva, akaratlanul saját maguk érdekei el­len fordultak, segítse őket az őszinte, kommunista szó ennek felismerésé­ben. Elvtársaink ne hagyják maguk­ra a megtévedteket, hanem minden elvi engedmény nélkül, de embersé­gesen foglalkozzanak velük. Nem úgy, ahogy Kesztyűs elvtárs tette Háda Lászlóval, az állami gazdaság bérelszámolójával. Háda László sem­mi rosszat sem csinált, május 23-án mégis tetlegesen bántalmazta őt a ta­nácselnök. Kinek használ az ilyen önkényeskedés? A pártnak, a párt tömegkapcsolatának semmiesetre sem. Az egyes személyek októberi ma­gatartásának tisztázása nem für sok halasztást. SzÁnják rá magukat a kercseligeti eívtársak, s a tisztessé­ges pártonkívüliek véleményét is fi­gyelembe véve tegyenek pontot a mondat végére. Mert ha e mulasztá­sukat nem pótolják, nem tudnak előbbre jutni. Pedig az élet újabb és újabb feladatokat ró reájuk, amelye­ket csak egységesen tudnak megol­dani. A szilárd pártegység megte­remtése mindegyikük kötelessége, de külön fel szeretnénk erre hívni Ko­vács János elvtárs figyelmét. Nem szül jó vért, hogy gyanakszik, bizal­matlan még egyes elvtársaival, főleg a tanácselnökkel szemben is. Az is helytelen, hogy a párttitkár a szövet­kezeti boltost, s az italboltost, a ta­nácstitkárt — mások véleményével ellentétben — le akarja váltatni. A KERCSELIGETI PÁRTSZER­VEZET ért el eredményeket. Ám ak­kor járnak el helyesen — azzal küz­denek leghatékonyabban a tévelygé­sek ellen, ha közösen döntenek fon­tos kérdésekről, s megteremtik szer­vezetük egységét. Csakis így nyerhe­tik meg munkájukhoz a becsületes emberek támogatását! Kutas József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom