Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-27 / 174. szám
Saombat. 1957. július 27. SOMOGYI NÉPLAP 3 A rendeleteket be is kell tartani Törvényerejű rendelet jelent meg a kényszervágásokkal kapcsolatban. Az 1957. évi 40. számú rendelet előírja, hogy a kényszervágott állatok fogyasztásra alkalmas húsát a helyi tanács rendelkezésére kell bocsátani. Az állattulajdonos átadja a húst a szövetkezetnek, húsipari vállalatnak, vagy magán húsiparosnak értékesítés céljából. A rendeletet azonban vagy nem ismerik, vagy sokan nem akarják ismerni a tabi járásban. Az előb-. bi sem elfogadható kifogás, az utóbbi még kevésbé. Július közepe táján történt, hogy Tóth Pál luUai gazda szarvasmarháját kényszervágni kellett. Elvitte a tabi földszövhöz értékesítés céljából. A földszöv vezetői azt mondták, semmi közük hozzá, nem veszik át. Tóth Pál kénytelen volt Siófokra vinni a húst (a szállítást is ő fizette). Ráadásul a Siófoki Húsipari Vállalat Decsapta, mondván: — Igaz, 80 százalékos a hús, de ha 50 százalékosként adja, átvesszük. (Úgy tudjuk, ilyen fondorlatokat nem ír elő a törvényerejű rendelet!) A gazdát tehát — éppen ,a rendelet figyelmen kívül hagyásával — alaposan megkárosították. Több hasonló példát is fel lehetne sorolni. Egy hónappal ezelőtt Kustra Mihály, somi földszöv ügyvezető tagadta meg egy helyi gazda állatának átvételét, csak azért, mert rossz viszonyban volt vele. A tabi földszöv ezek után a hús felét átvette, másik felét csak bizományba. S hogy 112 kg hús megromlott, errc.l igazán nem tehet az állat .tulajdonosa. Karádon ugyancsak nem veszi át a földszöv a kényszervágott állatokat, s a tabiak is megtagadják ezt: A ka- rádi gazda még élő szarvasmarhája valahogy leugrott a Siófokra induló teherautóról, s a szállítók nyugodt lelkiismerettel otthagyták Tabon. A rendelet azért született, hogy szabályozzák a kényszerváéott. állatok húsának értékesítését. Ha az állattulajdonos -megszegi a rendeletet és kényszervágását nem jelenti a tanácsnak, súlyosan megbüntetik. De miért nem ellenőrzik a földművesszövetkezeteket, hogy miként tartják be a rendeletet? Úgy gondoljuk, ez elsősorban az FJK, a MÉSZÖV és a járási tanácsok feladata lenne ... MULATAS esőben i^súnyán esett az eső. S ez a csúnyasága két okból eredt. Egyrészt, mert július közepe táján nem illik egész nap esnie, másrészt meg, mit tagadjam, nekem terveim voltak ezzel a nappal, de legfőképp az estével. Nem rpulatni akartam, de valami hasonlatosat. Mutatást nézni. Evek óta egyik legkellemesebb szórakozásom: beülni valahova. va.gy hangos kurjantozók közé, ahol vígan cseng a pohár, vagy hol párok lejtenek, sőt néha »csörögnek« táncot, s nézni, bámulni, gondolkodni rajtuk, ki kicsoda. Olykor persze nincs sok kitalálni való, az összesimuló szerelmespárok tangó közben a parkett közepén nem okoznak gondot. Szerelmesek és ez elég. Hiába zuhogott hát a csúnya eső, csak elindultam a körsétára. A Liget-vendéglő belső helyiségében csupán annyi ideig ültem, míg kifogyott poharamból a sör. A zenészek víg magyar nótát húztak, s egy. csak egy társaság foglalta el az egész szobát. Jó kedvük volt, az szent igaz. Míg a falon ott komolykodott a figyelmeztető: hangosan énekelni, lárLÁTOGATÁS AZ ÜT DENNAI ERDÉSZETNÉL A zselici lankáik déli részén, távol a vasútvonaltól, távol az országutaktól is, található Denna. A térképen nem is jelzik e helység nevét. Nem is helység ez, hisz még a puszta fogalmát is alig-alig meríti ki. Egy erdészlak, egy másik épület, s néhány gazdasági épület jelzi, hogy a Zselicség összefüggő erdőségei közepén emberek élnek. Látszólag alig hinné valaki, hogy a környező 4600 hektárnyi erdő szíve itt lüktet. Az az épület, amely eredetileg munkás-szállásnak készült, csak nemrégiben lett a dennai erdészkerület központja. A Középsomogyi Állami Erdőgazdaság igazgatója határozta el, hogy létrehozzák ezt az új kerületet, mert a korábbi erdészeti központ, Kardosfa, különösen rossz idő esetén meg sem tudta közelíteni a dennai részt. Alig több mint három hónapja aztán megalakult a dennai erdészet, melynek vezetésével egy fiatal erdészeti szakembert, Kartali Lászlót bízta meg az igazgató. Az új erdészkerület azóta már megtette az első lépéseket, s ma már zökkenőmentesen folyik az erdészetnél az élet. A fő tevékenység, mint az ilyenkor mindenütt, így Dennán is, a télvíz idején kitermelt anyag elszállítása. A dennai erdő csendjét e napokban tehergépkocsi zaja veri fel. A lipótfai vasútállomásra vezető erdei kövesúton ugyanis még a legnagyobb esőzések idején is közlekedhetnek a gépjárművek. Az úgynevezett kiközvetítés a rakodólíra jórészt már megtörtént. A fűrészüzemek, a bányák tehát nem várják hiába a dennai erdészeti dolgozóktól nekik járó ipari fát, szerfát, bányafát. Amikor Kartali László erdészetvezetővel, valamint \arga és Huszár erdészekkel együtt rójjuk az erdei ösvényeket, kitűnik az is, hogy nemcsak a múlt lezárását tartják fő feladatuknak, hanem már előre is tekintenek. Ezt mutatják a hatalmas bükk- es tölgyfákon lévő piros jelzések. Ezeknek láttán először azt hittük, hogy ezek a szép szál fák halálra vannak ítélve, de aztán megtudtuk, hogy épp ellenkezőleg. Ezek az úgynevezett java-fák, a dennai erdő legszebb, legegészségesebb egyedei. Mert hát az erdőn is áll a természet íratlan törvénye: az egészséges őszülő« hozza létre az egészséges utódot. Benn, az erdészet ideiglenes központjában hatalmas tervek kerülnek elő a vezető fiókjából. E tervek mind arról tanúskodnak, hogy az új erdészetvezető munkatársaival együtt azért harcol, hogy a gyakorlatban is megvalósuljon az erdőgazdálkodásban is a belterjesség, s minden munkájuk azt segíti, hogy az erdőből kihozzák az egy hektárra eső maximumot. A tervekben nagy szerep jut az erdő védelmére. S azt is megtudtuk e tervekből, hogy az erdészetvezető nemcsak gyakorlatban ismeri és elméletileg mozog otthonosan az erdőben, hanem szinte tudománysze- rűen mélyed el gyakorta az erdészeti munkában. Erről tanúskodnak a különböző vegyelemzések, melyeket maga végez, s melyből rövidesen tapasztalatcserét is tartanak majd a somogyi erdészek Dennán. A városhoz, a városi zajhoz szokott ember fülének szinte bántó az a csend, amely e távoli erdők mélyén honol. Ez a csend azonban csak látszólagos Dennán, ahol az új erdészkerület dolgozói fáradhatatlanul dolgoznak azért, hogy a kidöntött hatalmas szálfák helyén új élet sarjadjon. mázni tilos, a dobhártyám beleremegett a nótázásukba. Első pillantásra láttam, hogy amolyan alkalmi mulatókkal van dolgom: egy asszony és három férfi — bizonyára együtt dolgoznak, s munkából jövet menekültek be az eső elől. Egy pohár, s még egy pohár sör. Majd a pincér szá- montartja. Ebből elég is volt. Végigsétáltam a Kossuth téri Népbüfé előtt, de bizony ott is majdnem üres a helyiség. Ejnye, kaposváriak, így féltek egy kis esőtől? De még a Népbüfé hagy- ján, a Szabadság-parkban, ahogy beléptem a helyiségbe, minden szem felém fordult, s hárman is elindúl- tak kiszolgálni. Egyetlen vendég voltam. Ilyen körülmények között nem sok tanulmányozni való akadhatott. No, talán a Békében. Igazam lett. A Békében nem számít az esős, morcos idő, s megkönnyebbüléssel állapítottarri meg, hogy akadnak még vígkedélyű emberek. Egyszer elment az asztalom mellett egy férfi. Kora? Nem érdekes. A súlya annál inkább. Lehetett vagy százötven kiló. Ki se merném számí- *tani, hogy egy kiadós vacsora után mennyit tudna meginni. S hogy berúgjon? Sürgősen szükség volna ahhoz egy amerikai milliomos nagybácsira. — Mit búsulsz, barátocskám ? — ♦ hallom, s kéz nehezedik a vállomra. ♦ Eelnéztem. Barnakabátos férfi, t amúgy alaposan »besikerálva«. | — Mit búsulsz — ismétli —, tán | valami bajod van? ♦ — A, nincs, dehogy. Csak nézelő- | döm — nyugtatom. t —De ugye, azért nincs köztünk ♦ semmi harag — mondja, s válaszo- J mat meg se várva tovabotorkált az ♦ asztalok között. X Aztán egy tízéves forma kisfiú jött I oda hozzám. Nagy kosarában szegfű- X csokrok. Két forintért árulta, Beszél- í getésbe elegyedtünk. Hat testvére ♦ van, édesanyja elvált férjétől, aki I nyolcvan forint tartásdíjat fizet. Két J általános iskolai osztályt végzett, de ♦ azért pontosan megszámolta nekem. | hogy a virágért mennyi pénzt kel! I összesen kapnia.. | — Mennyit árulsz esténként? J — Húsz, harminc forintot, ha jó | napom van. — S mi leszel, ha felnősz? — Rendőr. _ ? — Hogy megverjem azt a pincérbácsit — ujjúval bök közben a nevezett felé —, aki a múltkor felpofozott. — S gondolod, hogy rendőr lehetsz, ha nem jársz iskolába? — Hát majd járok. Az idő már az éjfélhez közele- dett, nem vártam meg a zárórát. Úgysem voltam még soha a grillben, ha már belekezdtem ebbe a vándorlásba, itt az alkalom. Az ajtó felől kihallatszott az édes-bús dzsesszmuzsika. Beléptem. Ismét a már lassacskán megszokott kép: alig lézengtek a nagy helyiségben néhá- nyan. A parketten mindössze öt pár táncolt, kettő szorosan összesimulva. — Hát ők azok, akiket nem kell magyarázni ... Aztán felélénkült a forgalom. Mindenfele bezárták, már a vendéglőket, s aki még nem álmos, ide jön. Egy idős, kopaszodó ember ült le az egyik asztalhoz. Egyedül van. Bizonyára agglegény, s természetesen törzsvendég. Láttam, hogy úgy lehet, ahogy a kiszolgálóval beszélgetett. Hova is menne haza? — Néhány színész is jelen volt. Megszokták a késői lefekvést, s most, hogy zárva a színház, itt ütik agyon az estéli időt. Jó nekik, hogy nem álmosodnak el még éjfél után sem. Bezzeg az én szemem már le-lerogadt. Csak keskeny sávon át láttam barnaruhás »barátomat«, aki most feketekávéval próbálta egyensúlyozni az alkohol hatását. Van, akinek nem kell korán reggel munkába mennie. Ifiléptem a még mindig szemej- kélő esőbe, melynek cseppjei úgy visszhangzottak az aszfalt tükrére záporozva, mint a messziről hallatszó géppuska kelepelése. Kip-kop, kip-kop. valahol a Bajcsy-Zsilinszky utcán jár valaki; az állomás felől mozdonyzakatolást hozott a szél. Csendesen aludt a város. Nem mulatósak az emberek errefelé, aludni jobban szeretnek az álmosító, halk júliusi esőben. És igazuk van. —r —n hagyta. Mivel a bíróság Sási Jánost nem kérdezte meg erről, s ez a hazugság elég sokat nyomott a felmentő ítéletben — meg k&l írni erről is az igazságot. Való igaz, hogy mutatott a képviselőnek egy vázlatfélét, azonban ez korántsem egyezett meg azzal a szöveggel, amelyet elmondott. Éppen ellenkező a helyzet, ott kért írógépet és írta újjá beszédét, melyet már nem mutatott meg senkinek. Az is ide tartozik: Kunszabó gondoskodott, hogy Görög legyen az első felszólaló. így nem véletlen a gyűlés hangvétele sem, mert Görög — a hibák kijavításának már nem kezdeti, hanem befejező szakaszában, a dolgozó parasztok jövedelmének növekedése időpontjában — ezeket beszélte első mondatában: »Hozzátok szólok és bocsánatot kérek (?) tőletek, ezer sebtől vérző paraszt- testvéreim ...« Később pocskondiázta az állami gazdaságok eredményeit, gáztermelő vállalatoknak nevezte őket, követelte a kisebb, gyengébb termelőszövetkezetek feloszlását. Senki sem kérte meg. legalábbis hivatalosan, beszéde két nappal későbbi somogytúri megismétlésére, esetleg talán elvbarátai. Ott azonban mást is mondott. Herének nevezte a párttitkárt, kifogásolta, hogy suszterek és esztergályosok az állami vezetők, felszólította a párttitkárt, hogy kérjen bocsánatot a falutól. Miután a hangulatot sikerült ezzel elég parázzsá alakítani, már ott voltak olyanok, akik a szövetkezet szét- züllését követelték. Elnökből újra elnök Az ellenforradalom első napjaiban aztán ez meg is történt. Ezzel egy- időben ő lett a »forradalmi tanács« elnöke, mivel a régi tanácselnök nem tetszett a hangadóknak. Görög most már ténylegesen át is vette a hatalmat és a tanácsi hivatalt, nemzetőrséget állított, bejárt Kaposvárra, jelentkezni az új főnökségnél, a tsz vagyonából élelmet küldött a «szabadságharcosoknak, mert csak ezzel tudjuk segíteni őket«. Az ellen- forradalom leverése után. ahol és ameddig csak tudta, akadályozta a párt szervezését, megfenyegette a párttitkárt, hogy »most már nemcsak ablakait, hanem a fejét is beveri, ha tovább tevékenykedik.« Kijelentéseket tett a megalakult munkás-paraszt kormány ellen. Arculatához hozzátartozik még, hogy a helyzet konszolidációja után kérte a pártba való felvételét. Amit persze hiába várt. Ezzel be is fejezzük arcképét. Megismerték belőle egy törtető, egy politikai szélkakas rövid történetét. A baj az, hogy erre az emberre egy évig egy egész falu élete, sorsa voit bízva és súlyos károkat okozott ott. A felsőbb szervek felelőssége \ Az eddig felsoroltak után mindenkiben felmerül a kérdés: hogyan ke; rülhetett egy ilyen ember, ilveh múlttal a háta mögött, ilyen emberi és politikai hibákkal terhelten egy nagy közösség élére? Hogyan kerülhet egy önző, sikkasztásért, becsület- sértésért elítélt ember kezére egy nagy vagyon, hogyan bízhatják rá úgyszólván egy egész falu nevelését9 Nem lehet elég súlyos jelzőt találni a felső szervek felelősségére. Már beállítása is az éberség teljes elhanyagolására mutat, nem is beszélve működése ellenőrzésének szinte teljes elmulasztásáról. Igen sokan jártak ott, tapasztalatcseréket szerveztek és nem vették észre visz- szaéléseit, cselszövéseit, a párt- és állami szervek lejáratására irányuló ténykedését, senki sem figyelmeztette az emberekkel való bánásmódjának helytelen módszereire, nem figyeltek fel a szövetkezeti demokrácia szinte teljes hiányára, valamint önkényeskedésére. Egyáltalán nem méltó egyes járási vezető szervekhez (tanács, párt, bank), azok méltóságához, egyes vezetőikhez az sem. hogy a korrupció és megvesztegetés vádja érheti őket. mert ajándékárakon, vagy talán ajándékképpen fogadtak el Görögtől árukat, s nem néztek utána, hogy a pénz befolyik-e a szövetkezet pénztárába. Ez a magatartás összeegyeztethetetlen a kommunista magatartással és életfelfogással, amellett teljesen törvénybe ütköző dolog, nem is beszélbe a szövetkezeti tagság gondolkodásában keletkező károkról. Véleményünk szerint a bírósági tárgyalás mellőzte Görög János tevékenységének többoldalú vizsgálatát, elszakította az események előzményeit az október után kialakult községi helyzettől, nem bonyoh'totta végig a szálakat, amelyek messzebbre vezetnek, ezáltal leszűkítette és tyúkpörré változtatta azt, amely pedig politikai és gazdasági értelemben is nagyobb kihatású volt. v önkritikával kell megállapítani, hogy a Somogyi Néplap is hozzájárult Görög »népszerűsítéséhez« kri- tikátlan dicséreteivel, felületes cikkeivel. elvtelen szemléletével, amely alkalmat adhatott sokak megtévesztéséhez is. A falu ma és holnap A feloszlatás átka nyakába szakadt a túri népnek. Hiába volt a pompás határ, a szép termés — mégsem szárnyalta túl a munkaegységenkénti osztalék a 30 forintot. Valami rejtett csatornákon elfolyhatott a tagság szorgalmának a bére. Erre csak most kezdenek rádöbbenni, mert ők is nagyon behódoltak Görögnek: a megválasztott ellenőrző bizottság egyáltalán nem dolgozott. Sok munkát felemésztettek az építkezések is. amivel várhattak volna pár évet. Most mérgelődnek, zúgolódnak, követelik a zárszámadás utólagos elkészítését. Segítsék ebben őket. a fölsőbb szervek. Ki kell bogozni, hova lett egy év szorgos munkájának gyümölcse. Nem csupán az anyagiak miatt, hanem azért is, mert egy falu népe politikai hangulatának alakulásáról van szó! A tételes, dokumentációs vizsgálatnak az is feladata. hogy visszaírja a túriaknak a közös gazdálkodj felsőbbrendűségébe vetett, de megingatott hitét. A felsőbb szervek egyes vezetőinek adott termékek ellenértékének megtérüléséről nem tudnak bizonyosat a szövetkezet volt tagjai. Arról a 180 forintról sincs tudomása Andro- sovics Jenő pénztárosnak, amelyet október 30-ón Görög János Kaposvárott vett át kertészeti cikkek fejében, Szűcs Géza jelenlétében eg>"ik megyei vezetőtől. A járási szervek ■ pártbizottság, tanács, rendőrség, bankfiók — a paprikát és paradicsomot állítólag a bankon keresztül fizették ki, aminek nyomát nem találta meg a pénztáros. Talán a könyvelők tudnának erről valamit mondani. Azt is érdemes lenne megkérdezni Görög Jánostól, hogy a tsz borát — boltos korában — milyen jogon és miért adta el 10 forintos literenkénti áron a helyi földmüvesszö- vetkezetnek. A vagyonhiány meg a zöldleltár A szövetkezetből elvitt állatok, takarmány és a munkaegység részesedést meghaladó termények árát vonakodás nélkül kifizetik a volt tagok. Sérelmezik és igazságtalannak tartják azonban a zöldleltár es vagyonhiány kivetését, amelyet a járási tanácsnak kellett elkészítenie. A megválasztott felszámoló bizottság tagjai ugyanis nem voltak hajlandók részt venni ebben a munkában. Ezekben a napokban viszont megkezdődött a transzferálás a zálogolások alapján. Most kapnak észbe a túriak, amikor fizetniük kell, de azt sem tudják, hogy miért. A járásiak ígérték, hogy újból felülvizsgálják az elszámolást. Erre annál is inkább szükség van, mert kiáltó aránytalanságok fordultak elő. Idős Szűcs Jánosra és Géza fiára nyolc hold gabonavetés zöldleltári ellenértékeként 5391 forintos tartozást vetettek ki. Papp Sándor pedig szintén nyolc hold vetése után mindössze 474 forinttal van megterhelve. A vagyonhiány okát is meg kell mondani a túriaknak. Tudni szeretnék, hogy az új épületeket miért 70 ezer forinttal olcsóbban vette át a tanács, mint amennyi pénzt ráfordított azokra a szövetkezet. A Csillagpusztai Állami Gazdaságnak eladott silótakarmány több mint 8 ezer forintos ellenértékét is bele kellene számítani a vagyonhiányba. Azt is sérelmezik a gazdák, hogy a Magtermeltető Vállalat követeli tőlük a már egyszer kifizetett baltacím vetőmagot. A túriak azt mondják: nem akarnak ők az állam eltartottjai lenni. Kérik a pontos számadás elkészítését, hogy mindent világosan lássanak. Aztán mindenki becsülettel lerója törvényes tartozását. Mit hoz a jövő? Nem szépítjük a valóságot. A vártnál kisebb osztalék és a kilépésekből adódó teher miatt elég nyomott a falu hangulata. Úgy vélekednek az emberek, hogy drága árat fizettek szövetkezési — és feloszlási — tanulópénzként. Többségük emiatt egyelőre az egyéni gazdálkodásban véli megtalálni számítását. Szorgalmasan dolgoznak, mert látják, hogy érdemes többet termelni. Szűcs Géza volt tsz-brigádvezető, ez az értelmes, fiatal középparaszt viszont azt mondja: »Tudom, hogy jobb a nagyüzemi gazdálkodás«. Fehér Imre, jelenleg állami gazdasági dolgozó szintén a szövetkezés híve. özvegy Szűcs Józsefné ugyancsak jó véleménnyel van a tsz-gazdálkodásról. A pártszervezetre és a tanácsra — elsősorban e szervek vezetőire, Berta István és Takács József elvtársakra — hárul a feladat, hogy élesztgessék a szövetkezés . hamu alatt szunnyadó tüzét A történtekből okuljanak, vessék el a szövetkezés fogyatékosságait, de őrizzék meg és bontakoztassák ki annak erényeit. ítéljék el a múlt revizionista és szektás hibáit egyaránt, s ha a megfelelő politikai feltételeket megteremtették, lépjenek rá ismét bátran a közös útra. A megye és a fonyódi járás vezetőinek is szolgáljon figyelmeztető például Görög János somogytúri tevékenysége. Kétes múltú, büntetett előéletű egyénekre nem szabad rábíznunk egy szövetkezet életét, a szocializmus sorsát egy faluban, de még kisebb feladatot sem. Görög János futtatása, meggondolatlan dicsőítése, emberi, jellembeli fogyatékosságainak, káros politikai tevékenységének elnézése — amelyben korábban része volt lapunknak is — nagy árat követelt. Okuljunk belőle mindannyian. Csákvári János — Kutas József
