Somogyi Néplap, 1957. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-24 / 171. szám

Szerda, 1957. július 24. SOMOGYI NÉPLAP 3 VÁLASZOL AZ ILLETÉKES AAAAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Ha a lakosság takarékoskodik, nem lesz a háztartásokban vízhiány Két hete »Két és félezer köbméter víz — Két és félezer köbméter kám­for« elmen cikk jelent meg a lap­ban, amely sok helytelen következ­tetésre adhat okot. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy néhány sorban feltárjuk a város valóságos vízellá­tási helyzetét. A város jelenlegi vízhálózatának 1905-ben rakták le az alapjait. A víz­hálózat kapacitását a város akkori tizenkilenc ezer lakójához tervezték, és így is készült el. 1945-ig a város vízhálózatában fejlődés nem történt, noha időközben a lakosság száma harmineháromezer főre szaporodott. A város akkori vezetői a nap nap után jelentkező, egyre súlyosbodó vízellátási nehézségeken úgy »segí­tettek«, hogy a város külső, többnyi­re munkás-paraszt család által la­kott területeit kirekesztették a köz­ponti vízhálózatból. 1945-ben a vízihálózat fejlesztésé­ben is gyökeres fordulat következett. A város eddig elhanyagolt külső te­rületének számos utcáját kapcsoltuk a csatornarendszerbe. Közel húsz kilométerrel bővült így a vízhálózati rendszer. A kibővített hálózat víz- szükségletének fedezésére kilenc új mélyfúrású kutat és két vízmüvet építettünk meg és kapcsoltunk be. Az 1945-ig túlnyomórészt mezőgaz­dasági jellegű Kaposvár egyre iparo­sodott. A tizenkét év alatt, máról hol­napra épülő nagykapacitású üzemek száma megsokszorozódott. Az üze­mek, a gyárak igen nagy vízigénnyel láttak munkához. Ez a vízmennyiség ma már a lakosság szükségletének hatvan százaléka, annak ellenére, hogy az ipari üzemek húsz százaléka önellátó, azaz saját víztermelő be­rendezéssel dolgozik. Az iparosítás, a vele együttjáró lakosság-felszaporo­dás igen nagy vízigénnyel jelentke­zett, amelyet egyik napról a másik­ra kielégíteni nem lehetett. Ehhez modernizálásra, hálózatbővítésre len­ne szükség. A vízhálózat modernizá­lása, a szennyvízcsatorná rendszer kibővítését is szükségessé tenné. Ez legkevesebb harmincmillió forintos költség és legalább öt évi megfeszí­tett munka. Erre egyelőre az ország nehéz gazdasági helyzetében nincs lehetőség. Az idei nyári rendkívüli hőhullám a meglévő nehézségeinket még te­tézte, amin csodálkozni nem igen le­het, hiszen Európaszerte (még ott is, ahol egyébként zökkenőmentes volt) — megbénult a vízellátás. Ezért ke­rült sor nálunk is a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának víztakaré­kossági intézkedésére. Már röviddel a határozat megjelenése után lénye­ges javulást tapasztalhattunk még a »legnehezebb^" körzetekben is. Az eredmény azonban még mindig nem kielégítő. Hogyan is lenne az, ami­kor ellenőrzéseink során arról győ­ződtünk meg, hogy például az Ady Endre, a Éajcsy-Zsilinszky, a Zalka Máté és Latinka Sándor utcában, a Május 1 utca nyugati részének szá­mos lakóházában egyesek a hálózati ivóvizet a levegő páradúsítására, ud­varok, kertek, erkélyek, korridorok állandó locsolására használják fel, a kerti locsolókkal pedig tusfürdőzése­ket végeznek. A Városi Tanács határozatát meg­szegő, a lakosság érdekeit semmibe­vevő vízpocsékolókfcal szemben a rendelkezések értelmében továbbra is a legszigorúbban jár el a Vízmű­vek igazgatósága. Ha a lakosság megérti ezt, takarékoskodik és fel­hívja a vízpazarlófcra a hatóság fi­gyelmét, úgy addig is, míg a vízhá­lózat bővítésére sor kerülhet, a Víz­művek a háztartásban szükséges víz- mennyiséget naponként biztosítani tudja. Kaposvári Vfz- és Csatornaművek. » Könyvismerfet-és Illusztráció Feleki László: A sakál bálája című művéből Feleki László: A salcál hálája (Magvető). 206 oldal. — Feleki László szatirikus meséit kis- és nagykorú gyermekek számára írta, s ebben a kötetben adja közre saját bevezető tanulmányával és saját jegyzeteivel. Mintegy negyven mese igyekszik megismertetni magunkat önmagunk­kal, s mutat rá néhány nem túlságo­san előnyös emberi tulajdonságunk­ra.-4 4 4 ■4 ■4 ■4 ◄ ◄ ◄ Sikeres volt a barcsi földmüvesszövetkezeti kultúrcsoport bemutatkozása A Barcsi Földművesszövetkezet kul- túrcsoportja komoly múltra tekinthet vissza. Sokan emlékeznek méq azok­ra a járási földművesszövetkezeti kul- túrfesztiválokra, melyeken a barcsi fmsz. csoportja Is szerepelt és bemu­tatott műsorszámaival osztatlan elis­merést váltott ki. Az októberi ellenforradalmi esemé» nyék nagy rést ütöttek a csoport munkájában, működésében. A kul­túrcsoport szétzüllött és az fmsz veze­tőinek komoly gondot okozott az, hogy ismét életre hívja a jónevű kul- t úrcsoportot. Eqy hónappal ezelőtt kezdte meq az újjászületett kultúrcsoport próbáit a barcsi kultúrházban és július 20-án mutatkozott be hosszú idő után elő­ször. A kultúrház nézőterét zsúfolásiq meqtöltötte a naqyszámú hallqatósáq, ami naqy eredmény Barcson, mert sokszor méq a pécsi színészek ven­dégjátéka alkalmával sem telik meq a kultúrház nézőtere. A műsor véqiq nívós és sok műsor­szám a hivatásos művészeket is meq- közelítő volt színvcnal tekintetében. Akkor értékelhetjük iqazán a bar­csiak teljesítményét, ha figyelembe vesszük, hoqy a napi fáradsáqos mun­ka után járnak próbákra és szabad idejüket áldozzák fel a kultúra fej­lesztésének érdekében. Naqy seqítséqat adott a műsor ösz- szeáliításához ás a próbák szakmai irányításához Perl Imre, az fmsz kul- túrfelelőse, a kultúrház vezetőséqe és személy szerint Vértes Györqy kul- túriqazqató. Bár a műsorszámok úgy­szólván minden száma dicséretet ér­demel, méqis ki kell emelni a követ­kező műsorszámokat. A közönség osz­tatlan elismerését és viharos tapsát váltotta ki az fmsz 16 taqból álló tánccsoportja. A fiatal, mindössze 3 hetes múltra visszatekintő tánccsoport előadta: Szerecz József qyűjtésében a »Vízvári táncokat«. ► ► ► ► ► ► !> ► ► ► ► ► t t *­► ► >■ > ► ► ► ► ► b­► 5 Bár a barcsiak általában ismerik ^ az fmsz népi zenekarát, melyet Balogh -4 Jancsi népszerű prímás vezetett, osz- 3 tatlan sikert ért el műsorszámaival. 3 Uqyancsak az ő kíséretükkel éne­4 kelt maqyar népdalokat Pintér Mari- ^ ka, kinek kedves hangja meqnyerte < a közönséq tetszését. Nagyon tetszett ^ a népi zenekar cimbalmosának mű­< vészi cimbalom szólószámai is. 5 Művészi értéket képviselt Kubinyi Tibor heqedűjátéka, akit Németh Ma­- rika kísért zongorán, — Schubert »Szerenádját« adták elő. Kosztica Aranka érzéssel szavalta a »Felszál­lott a páva...« c. verset, melyhez szép aláfestést adott László Erzsi zongora- kísérete. Mozart »Altatódalát« és magyar ^ népdalokat sikerrel énekelte Pankász < Ilike, barcsi úttörő kislány. László Er- 5 zsi zonqorakíséretével. 3 Meg kell méq emlékezni Reisz Ró­< zsi konferansziéjáról is. ^ Bízunk abban, hegy a barcsi fmsz. < vezetősége és a kultúrcsoport taqjai ^ a sikeres bemutatkozás után eretimé­< nyeiket csak fokozni fogják és remél- 3 jük, hogy még nagyon sok estén ke- J resztül szereznek szórakozást a barcsi < közönségnek. Sok sikert kívánunk < hozzá. < DÉVAI ZOLTÁN 7YY7VYVYYYVYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYYY A KOMMUNISTA NAGY-CSALÁD — Na, hős kommunisták, most legénykedjetek...! — Ezek miatt nem osztják ki a földet... — Miattuk nem osztják szét a vagyont... — No, de majd megbánják még. Ellenséges, gyűlölködő, fenyegető kijelentések hangzottak el, amerre Nagy Ferenc és felesége elhaladt. Ök pedig mindketten döbbenten hall­gattak. Vihar volt ekkor Somogygesztiben. Az ellenforradalom vihara. Kulákok és hasonszőrű társaik rontottak acsarkodva a kommunisták­ra, a termelőszövetkezet ellen. Nem a kulákok acsarkodasa döbbentette meg Nagy Ferencet és feleségét, hanem az, hogy a hangoskodók, a termelőszövetkezet felosz­latását követelők között ott álltak egykori cselédtársaik, akikkel an­nakidején a kulákoknak húzták az igát, később a felszabadulás után pedig a termelőszövetkezetben együtt dolgoztak. Az fájt nekik nagyon, hogy az egykori cselédembereket mennyire meg tudták téveszteni á kulákok, az ellenforradalmárok, hogy azok saját maguk ellem, a szö­vetkezet ellen fordultak. És Nágyéknak ezekben a nehéz órákban sok minden eszükbe jutott... Eszükbe jutottak azok az évek. amelyeket a kulákoknál töltöttek mindketten, mint cselédek, ök dolgoztak, a kulák pedig heverészett, hizlalta a hasát. Nekik nem jutott egy rendes falat, s nem jutott a tes­tükre egy rendes ruha. Addig, amíg össze nem házasodtak, istállóban aludtak éveken keresztül. De azután sem volt fényes az életük. Jöt­tek a gyerekek, s a zu Iák nem sietett segítségükre, hogy betömje az éhező gyerekek száját. Késő estéken, amikor befelezték munkájukat, ültek a szegényes cselédlakásban, amelyet csak néha világított be a bűzös petróleumlám­pa, mert még petróleumra is alig jutott. Ültek és nézték egymást. Nézték egymást és arra gondoltak, mi lesz a gyerekekkel. Azok is cse­lédek lesznek, és élik majd apjuk, anyjuk szomorú életét?... De a Nagy-gyerekek már nem lettek cselédek. Jött a felszabadulás és Nagy Ferenc családja tíz hold juttatott földet kapott. Ott álltak megmámorosodva a fiöld szélén 1945-ben, s nem akarták elhinni, hogy ez most már az övék. Nem változott meg egyszerre az életük. Nem volt semmilyen igavonó állat, s ha nem akarták fölásni a tíz holdat, el kellett menni dolgozni a kulákhoz, hogy az a végzett munka ellenében kölcsönadja lovait. így ment az néhány évig. Amikor a termelőszövetkezetről hallott Nagy Ferenc, megismerte annak szabályait, nem sokáig tétovázott. Szervezte volt cselédtársait és megalakították 1949-ben az Uj Barázdát. Nagyon nehéz volt az első esztendő, sokat dolgoztak s nem mindjárt volt munkájuknak eredmé­nye. De egyre jobb lett. Ott dolgozott most már a szövetkezetben Nagy Ferenc egész családja. Volt clyan esztendő, amikor közel ötvenezer forintot keresett pénzben és terményben a család. A kulákok, régi gazdáik pedig fogukat csikorgatták, amikor azt látták, hogy a Nagy-család portájára 80 mázsa gabonát, 40 mázsa bur­gonyát, kukoricát, 4—5 mázsa cukrot és még rengeteg más terményt hordtak. Akkor kékültek el igazán dühükben, amikor zárszámadás után a Nagy-család kézhez kapta a készpénz járandóságot, és ruhák­kal megrakodva tértek vissza a városból. Megváltozott a Nagy-család házatája is. A szűk cselédházból egészséges lakásba költöztek. Eltűnt a petróleumlámpa, bevezették a villanyt, rádiót is vettek. A tisztára meszelt szobában cserépkályha díszeleg és az elmúlt esztendők folyamán annyi ruhát vettek, hogy azok már nem férnek meg a szekrényekben. És amikor ezekre gondoltak, az is eszükbe jutott, hogy a múltban csak húzták az igát kora reggeltől késő estig és nem beszélhettek, nem mondhatták el, hogy ők is élvezni szeretnék az életet, hogy ők is sze­retik a szépet, szeretik a jót. Nem engedték őket szóhoz jutni. Meny­nyit kellett tűrniük, szenvedniük, hallgatni a kulákokat, akik mindig ezt vágják fejükhöz: »A cseléd az csak dolgozzon«. Uj rendszernek kel­lett jönni, hogy Nagy Ferencék is hallathassák szavukat, elmondhas­sák, hogy nekik is van véleményük, szavuk az életről. Nagy Ferenc kommunista, 1945 óta tagja a pártnak, felesége ide is követte férjét, ő is a kommunisták közé állt 1952-ben. Úgy érezték, a párt azt várja mindkettőjüktől, hogy ne engedjenek. És a somogygeszti Uj Élet Termelőszövetkezet most is áll, ha né- hányan ki is léptek belőle. 28 család együttmaradt és folytatja tovább a közös munkát. Amikor leverték az ellenforradalmat, újjászerveződött a párt, most már nemcsak Nagy Ferenc és felesége, hanem két lánya és fia is belépett a kommunisták soraiba. Ha megkérdezi őket valaki, hogy miért tették, azt válaszolják: »Ott a helyünk, ott akarunk mi is har­colni a kommunistákkal együtt a parasztság új életéért«. Szalai László 3. A KAZÁN SZOROSBAN A hajóút Belgrád1 után vált igazán érdekessé. Elértük a festői, változa­tos Al-Dunát, keresztülhajóztunk a Kazán-szoroson. Báziásnál kezdődik a Duna zuhata­gos szakasza. A hegyek összeszorítják a Dunát, 170 méterre szűkül az addig szélesen hömpölygő folyó. Egyes ré­szeken itt csak egyirányú közlekedés var., azért a lefelé haladó hajók, uszályok igyekeznek megelőzni a fel­felé haladókat, mert 4 órás késést je­lent, ha zárt az út egyik felől. A ve­szélyes útszakaszon sziklazátonyok és szdrtek között csak a gyakorlott »Lotz«-ok tudják elkormányozni a hajót. Ezek olyanok, mint a Szuezi- csatorna révkalauzai. A mi Lotz-unk Drenkován szállt föl, s vezette biztos kézzel a »Deák Ferenc« gőzöst. Ezen a Dunaszakaszon különben csak nap­pal lehet hajózni. HAJÓS AVATÁS A BABAKÁDNÁL Míg mi a tájjal voltunk elfoglalva, érdekes mozgolódás volt a hajó orrá­ban. Turista útitársam hívta fel rá a figyelmemet. Úgy .látszott, mesemon­dásra jöttek össze a hajósok. — Galambóc várában élt egy török basa, akinek volt egy csodálatosan szép felesége. Ott éltek abban a vár­ban — mutat az elbeszélő a ma is ép­ségben lévő vár felé. Egyszer azon­ban a basa hűtlenségen kapta szépsé­ges nejét. Borzasztó haragra gyúlt r basa és rásütötte feleségére, hogy bo­szorkány. Büntetésül a Dunából ki­álló szirtre kötözte, hogy a forró nap égesse testét, sasok tépjék le húsát. Az volt, az a szikla — mutatott a folyó közepén kiemelkedő hatalmas sziklára, amelyet azóta Babakájnak, boszorkány-sziklának neveznek. Míg beszélt, éppen egyvonalba kerültünk a sziklával. Ebben a pillanatban egy vödör víz zúdult egyik hajós fejére, aki nagy méltatlankodással prüsz­költ a »keresztvíz«-től. Mint tenge­ren az egyenlítőn való áthaladáskor, a Dunán a Kazán-szoroson való át­keléskor van avató. Egy ilyen hajós avatásnak voltunk mi is tanúi, s tud­tuk meg a Babakáj-szikláról szóló történetét. AZ EMBER BEAVATKOZÁSA A TERMÉSZETBE Utunkon ezután már szikla sziklát vált, hol jobbra, hol balra tereli a Dunát. Sokszor úgy tűnik, vége a fo- lyónak, előttünk hatalmas sziklafal zárja el az utat. Az ilyen fal kanyar­gásra kényszeríti a folyót és már az embernek kellett beleavatkoznia a természet dolgába, hogy hajóját biz­tonságban átvezesse a szoroson. Az első emberi kéznyomokat a rómaiak hagyták az Al-Dunán. A jobbpart szikláiba vájt négyszögletes lyukak hatalmas gerendák helyei, amelyek segítségével az árral szemben von­tatták a hajókat. Időszámításunk után 103-ban, Traianus idejében fe­jezték be a rómaiak ezt a munkát. Emléktábla hirdeti ma is a rómaiak útját. Az Al-Duna szabályozása, hajózha­tóvá tétele a magyarok nevéhez fű­ződik. A hajósok ma is a legnagyobb tisztelettel emlékeznek Vásárhelyi Pál mérnökre, aki a Széchenyi kez­deményezte Duna-szabályozást meg­valósította. Az ő mérései ma is a ha­jósok útmutatója. Az általa épített csatornákban, a kirobbantott szik­lák, megjelölt szirtfokok közt halad­nak ma is a hajók. Vásárhelyi Pál csodálatos munkát végzett az Al-Du- na hajózhatóvá tételéért. Grébennél például — az egyik legnagyobb aka­dálynál — 150 méter szélességben hordták el a sziklahegyet és hat ki­lométer hosszú csatornát építettek. A Duna erre kilométerenként két mé­tert esik. Elképzelhető, mily óriási munka volt a hajózható vízszint ál­landó biztosítása. Fennségesen szép ez a folyamsza­kasz. Az égnek meredő sziklaóriások, ködbe vesző bércek, a meredek par­tot simogató folyam elbűvölik az em­bert. EMBEREK A SZOROSBAN Az alkotó ember ma sem pihen. A Duna jugoszláviai oldalán embe­Még egy kép Belgrádból. Belvárosi utcarészlet; a Terázia. rek vájják a sziklákat, utat, jelző­tornyokat építenek. A sziklafalakon kötélen lógva végzik nehéz munká­jukat. * * * A hajósok hívták fel figyelmünket egyik őrházra, ahol 16 gyermekével él a jelző-őr. Az őrházat egyelőre csak a folyónál lehet megközelíteni, a család mint egy sasfészekben lakik a sziklaormon. Egy-egy völgykatlanban nyájat le­geltető pásztorok tűnnek fel, a par­ton halászok integetnek hajónk felé, munkások uszályokat raknák kővel, fával. Csendes, békés a táj, bizakodó az ember ... A MAGYAR KORONA REJTEKHELYE Orsovához közeledve egy történel­mi hely szemlélői voltunk. Ott, ahol a Cserna patak ömlik a Dunába, ma­gas jegenyefák alatt rejtették el a magyar koronát és koronázási jelvé­nyeket Kossuth Lajos megbízásából 1849. augusztus 23-án. Az osztrákok sokáig keresték, de csak árulás út­ján sikerült megtalálniuk. Megbízha­tó források szerint az Angliában tar­tózkodó Kossuth egyik bizalmas em­bere, a Pesti Hírlap volt főszerkesz­tője, Wargha István árulta el a he­lyet. 150 000 forintot kapott érte, amin Angliában szivarüzletet alapí­tott. 1853. szeptember 8-án találták meg az ereklyéket. Karger Titus őr­nagybáró vezetésével folyt a megje­lölt helyen a kutatás. Ezen a regge­len egy utászkatona ásója pendült meg az 1608-ban készült pántos lá­dán. Az ereklyéket nagy pompával hadihajókon szállították Bécsbe, az­tán szeptember 20-án Budára. A gödör fölé 1856-ban kápolnát emeltek és egy már vány lap borítja az ereklyék helyét. Horváth János (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom