Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1957-06-21 / 143. szám
. ' - _________ -О VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! »Ш>ЙУ0М 7 4 6 AZ MSZMP MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA II. évfolyam, 143. szám. ÄRA 50 FILLÉR Péntek, 1957. június 21. Hova, merre a diákifjúság? OTTHONUNK ______________ t Evvégi számadás MAO СЕ-TUNG BESZÉDE: A NÉPEIM BELÜLI ELLENTMONDÁSOK Peking (Uj Kína). Mondanivalónk fő tárgya a népen belüli ellentmondások helyes megoldása. Bár utalni fogunk a köztünk és ellenségeink között lévő ellentmondásokra is, mégis elsősorban a népen belüli ellentmondásokról lesz szó. 1. Аж ellentmondások két különböző típusa Országunk sohasem volt olyan egységes, mint ma. Ez azonban nem jelenti azt, hogy társadalmunkban már nincsenek ellentmondások — mondotta többek között Mao Cetung. — A társadalmi ellentmondások két típusával állunk szemben: ellentmondások köztünk és az ellenség között, és ellentmondások a népen belül. Az ellentmondásoknak e két típusa jellegét tekintve teljesen különbözik egymástól. Ha helyesen akarjuk felfogni az ellentmondásoknak, e két különböző típusát, mindenekelőtt azt kell megvilágítani, mit értünk a »népen« és mit értünk az »ellenségben. A »nép« szónak különböző értelme van a különböző államokban és minden egyes államban is a különböző történelmi időszakukban. Nézzük például a mi országunkat. Jelenleg a szocializmus építésének időszakában valamennyi osztály, réteg és társadalmi csoport, amely helyesli, támogatja és munkájával segíti a szocialista építés ügyét, a nép kategóriájába tartozik, míg azok a társadalmi erők és csoportok, amelyek ellenállást tanúsítanak a szocialista forradalommal szemben, ellenségesek a szocialista építéssel szemben és igyekszenek tönkretenni a szocialista építést, a nép ellenségei. A köztünk és ellenségeink között lévő ellentmondások kibékíthetetlenek. A nép soraiban megnyilvánuló, a dolgozó népen belüli ellentmondások nem kibékíthetetlenek. A kizsákmányoló és a kizsákmányolt osztályok közti ellentmondások azonban kibékíthetetlen jellegük mellett, nem antagonisztikus vonásokkal is bírnak. A Kínában ma fennálló viszonyok között a következők tartoznak a népen belüli ellentmondások közé: ellentmondások a munkásosztályon belül, ellentmondások a parasztságon belül, ellentmondások az értelmiségen belül, ellentmondások a munkásosztály és a parasztság között, ellentmondások egyrészt a munkásosztály és parasztság, másrészt az értelmiség között. Ellentmondások egyrészt a munkásosztály és a dolgozók más rétegei, másrészt a nemzeti burzsoázia között, ellentmondások a nemzeti burzsoázián belül és így tovább. A népi kormányunk olyan kormány, amely valóban képviseli a nép érdekeit és szolgálja a népet, mégis vannak bizonyos ellentmondások a kormány és a néptömegek között. így vannak ellentmondások egyfelől az állam érdekei, a kollektív érdekek, másfelől az egyéni érdekek között, a demokrácia és a centralizmus között, a vezető pozíciókat betöltők és a vezetettek között, és vannak ellentmondások bizonyos állami funkcionáriusok bürdkratikus stílusa és a tömegek között. Mindezek a népen belüli ellentmondások kategóriájába tart íznak. Általánosságban szólva a népen belüli ellentmondások mögött a nép érdekeinek alapvető azonossága rejlik. A nemzeti burzsoázia különbözik az imperialistáktól, a földe,suráktól és a bürokrata burzsoáziától. A kizsákmányolok és kizsákmányoltak közötti ellentmondás, amely a nemzeti burzsoázia és a munkásosztály között fennáll, antagonisztikus ellentmondás. De a Kínában lévő konkrét viszonyok közepette ezt az antagonisztikus ellentmondást, ha helyesen kezelik, nem antagomsztikussá lehet átváltoztatni és békés módon lehet megoldani. Minthogy a köztünk és ellenségeink között lévő ellentmondások más természetűek, mint a népen belüli ellentmondások, megoldásuk módja is más hangsúlyozta a továbbiak során. Röviden szólva: az előbbi esetben köztünk és ellenségeink között kell választóvonalat húzni, míg az utóbbi esetben az igaz és a nem igaz között. Ezután a népi demokratikus diktatúra államáról szólva elemezte a diktatúra funkcióit. Első funkciója — mondotta — az, hogy elnyomja az országban a reakciós osztályokat és elemeket, s azokat a kizsákmányolókat, akik szembefordulnak a szocialista forradalommal, elnyomja mindazokat, akik megkísérlik szocialista építőmunkánk aláaknázását, vagyis megoldja az ellentmondásokat köztünk és az ellenség között az országon belül. Második funkciója országunk megvédése a felforgató tevékenységtől és a külső ellenség esetleges agressziójától. E diktatúrát — hangoztatta — természetesen a munkásosztálynak és a munkásosztály vezette népnek kell gyakorolnia. A diktatúra azonban nem a néppel szemben érvényesül. A nén nem is gyakorolhat diktatúrát önmaga felett, s a nép egyik rétegének sem szabad elnyomnia másik rétegét. A mi szocialista demokráciánk demokrácia a legszélesebb értelemben, olyan demokrácia, amilyen nem lehet egyetlen kapitalista országban sem. Diktatúránk a nép demokratikus diktatúrája, amelyet a munkásosztály vezet, s amely a munkás-paraszt szövetségen alapszik. A továbbiak során a demokráciáról és a szabadságról beszélt, hangsúlyozva, hogy mind a demokrácia, mind pedig a szabadság relatív, nem pedig abszolút, mindkettő a történelem során jön létre és fejlődik ki. Országunk népén belül — mondotta — a demokrácia előfeltételezi a centralizmust, a szabadság pedig a fegyelmet. Ez a két, egymással ellenkező oldala egyetlen egységnek: egyidejűleg ellentmondóak és egységesek és nem szabad egyoldalúan hangsúlyoznunk az egyiket a másik rovására. A nép soraiban nem lehetünk meg szabadság nélkül, mint ahogyan nem lehetünk meg fegyelem nélkül sem, nem boldogulhatunk demokrácia nélkül, mint ahogyan nem boldogulhatunk centralizmus nélkül. A mi demokratikus centralizmusunk a demokrácia és a, centralizmus, a szabadság és a fegyelem egységét jelenti. Ebben a rendszerben a nép a demokráciát és a szabadságot nagymértékben élvezi, ugyanakkor azonban meg kell maradnia a szocialista fegyelem keretei között. Emellett vagyunk, hogy a szabadság vezetéssel, a demokrácia pedig centralizált irányítással párosuljon, de semmiesetre sem értjük ezalatt azt, hogy kényszerítő rendszabályokat lehet alkalmazni ideológiai kérdések, valamint a nép körében az igaz és a nem igaz közötti megkülönböztetéssel kapcsolatban felmerült kérdések megoldására. Köztudomású, hogy a törvény és a rend fenntartása lehetetlen volna adminisztratív rendelkezések nélkül. Az adminisztratív rendelkezések és a meggyőzés, valamint a nevelés módszere kiegészítik egymást a népen belüli ellentmondások megoldásában. A népen belüli ellentmondások megoldásának ezt a demokratikus módját 1942-ben a következőképpen fogalmaztuk meg: »Egység—bírálat —egység« — emlékeztetett Mao Cetung. A múltban a »baloldali« elhajlásban szenvedő dogmatikusék a párton belüli harcban azt a módszert alkalmazták, amelyet »a kemény harc és a kegyetlen csapás« módszerének neveztek — mondotta többek között. — Ez hibás módszer volt. Amikor bíráltuk a »baloldali« elhajló dogmarizmust, nem alkalmaztuk ezt a régi módszert, hanem újat alkalmaztunk helyette, amelynek lényege az volt, hogy az egységre való törekvésből indultunk ki és a bírálat, vagy a harc útján pontos határt vontunk az igaz és a nem igaz között és új alapon nagyobb egységet értünk el. Ezután az »egység—bírálat—egység« formája pártonkívüli alkalmazásának példáit említette. Rendes feltételek között a népen belüli ellentmondások nem kibékíthetetlenek. De ha helytelenül kezeljük őket, vagy ha elveszítjük éberségünket és közönyt, nemtörődömséget tanúsítunk, akkor kibékíthetetlenség keletkezhet — hangoztatta a továbbiak során. — Szocialista államokban az efféle helyzet rendszerint csak részleges és ideiglenes jelenség. Ennek az a magyarázata, hogy a szocialista államokban megszüntették az embernek ember által való kizsákmányolását és az egész nép érdekei lényegükben azonosak. Azok az elég nagyarányú antagonisztikus jelenségek, amelyek a magyarországi eseményeik idején fordultak elő, azzal magyarázhatók, hogy ott belső és külső ellenforradalmi tényezők játszották a szerepet. Ez különleges és ideiglenes jelenség. A reakciósok a szocialista országokon belül az imperialistákkal való összeesküvéssel, a népen belüli ellentmondások kihasználásával provokációkat rendeznek és viszályt szítanak, nyugtalanítják és uszítják a népet, hogy aljas szándékaikat megvalósítsák. Az a tanulság, amelyet a magyar eseményekből levontunk, általános figyelmet érdemel. A népen belüli ellentmondások megoldásának egész 'demokratikus módszeréről szóló korábbi- tanítások ismertetése után hangoztatta: A múltban sokszor beszéltünk a népen belüli ellentmondások megoldásának demokratikus módszereiről, munkánk folyamán lényegében így is jártunk el. És sok pártmunkás, valamint a lakosság a gyakorlatban megértette ezt. Ezután felteszi a kérdést: Miért akadnak most mégis olyanok, akik úgy látják, hogy ez új dolog? Ennek magyarázata az — mondotta —, hogy a múltban a köztünk, valamint belső és külső ellenségeink között vívott harc nagyon éles volt és az emberek nem fordítottak olyan figyelmet a népen belüli ellentmondásokra, mint ma. Sokan nem képesek pontosan elhatárolni az ellentmondásoknak ezt a — jellegüket illetően — eltérő két típusát, vagyis nem tudják megkülönböztetni a köztünk és ellenségeink közt ilévő ellentmondásokat a népen belüli ellentmondásoktól. Ezután arról beszélt, hogy a marxista filozófia azt tartja: Az ellentétek egységének törvénye a mindenség alapvető törvénye — mondotta. — Egyre növekszik azoknak az embereknek a száma, akik már megértették ezt. Sokak számára azonban más ennek a törvénynek az elfogadása és más a problémák vizsgálatában és megoldásában való alkalmazása. Sokan nem hajlandók beismerni, hogy a szocialista társadalomban is vannak még ellentmondások. Ennek az a következménye, hogy tanácstalanná, félénkké és passzívvá válnak, ha szembekerülnek a társadalmi ellentmondásokkal. Nem értik meg, hogy a szocialista társadalom éppen az ellentmondások helyes kezelésének. az ellentmondások megoldásának szakadatlan folyamatában válik egységesebbé és szilárdabbá. Rámutatott arra, hogy míg a kapitalista társadalom ellentmondásait a kapitalista rendszer kereteiben már nem lehet megoldani, a szocialista társadalom ellentmondásai nem antagonisztikus ellentmondások és a szocialista társadalom maga is sorra megoldhatja őket. A szocialista társadalom legfontosabb ellentmondásai még mindig a termelési viszonyok és a termelőerők, a felépítmény és a gazdasági alap ellentmondásai. Ezek az ellentmondások azonban jellegüket nézve teljesen különböznek azoktól az ellentmondásoktól, amelyek a régi társadalmakban jelentkeztek a termelési viszonyok és a termelőerők, a felépítmény és a gazdasági alap között. összefoglalva: a szocialista termelési viszonyokat létrehoztuk, ezek megfelelnek a termelőerők fejlődésének, de még. távol vannak a tökéletességtől és e tökéletlenségük ellentmondásban áll a termelőerők fejlődésével. Általában a szocialista termelési viszonyok már létrejöttek és megfelelnek a termelőerők £ejlődésériek. Emellett azonban még meglehetősen tökéletlenek és ez a tökéletlenség ellentétben áll a termelőerők fejlesztésével. A termelési viszonyok és a termelőerők fejlődése között nemcsak ellentmondás, hanem összhang is van; hasonlóképpen nemcsak ellentmondás, összhang is van a felépítmény és a gazdasági alap között. Az alap és felépítmény viszonyát illetően ezeket mondotta: A felépítmény — a nép demokratikus diktatúrájának állami rendszere és törvényei, a marxizmus—ieninizmus irányította szocialista ideológiánk — pozitív szerepet játszott országunkban a szocialista átalakulás győzelemrevitelében, a munka szocialista megszervezésében. Ez a felépítmény megfelel a szocialista gazdasági alapnak, azaz a szocialista termelési viszonyoknak. De a burzsoá ideológia, az állami szervekben mutatkozó bürokratikus eljárási módok maradványai és az állami intézményeink bizonyos részében tapasztalható fogyatékosságok ellentmondásban vannak a szocialista gazdasági alappal. Továbbra is az adott körülményekkel összhangban kell megoldani ezeket az ellentmondásokat. I Természetesen, apiint ezek az ellentmondások megoldódnak, új problémák és új ellentmondások jelentkezhetnek és követelnek megoldást. Például a társadalmi termelés és a társadalom szükségletei közötti ellentmondás, amely magától értetődően még sokáig meg fog máradni, állandó kiigazítást követelj az állami tervezés útján. Ez tehát a dolgok mostani állása: a forradalmi korszak tömeges, viharos, széleskörű osztályharca nagyjában és egészében befejeződött, de az osztályharc mint olyan, nem szűnt meg teljesen. A néjb széles tömegei üdvözlik az új rendszert, de még nem szoktak hozzá egészen. Szocialista rendszerünknek időre Van szüksége ahhoz, hogy növekedjék és megszilárduljon, hogy a tömegek hozzászokjanak az új rendszerhez, hogy a kormányzat dolgozói tanulhassanak és tapasztalatokat szerezhessenek. 2. Ás ellenforradalmárok elnyomásának kérdése Az ellenforradalmárok elnyomásának kérdése a köztünk és ellenségeink között fennálló ellentmondások területére tartozó harc kérdése. Kétfajta ember van, akinek nézetei a kérdésben eltérnek a mieinktől. A jobboldali gondolkodásmódú emberek nem tesznek különbséget önmaguk és az ellenség között és az ellenséget összetévesztik saját embereinkkel. Ezek barátnak tekintik azokat, akiket a széles tömegek ellenségnek tartanak. A baloldali elhajló nézeteket valló emberek a nép köréhen jelentkező bizonyos ellentmondásokat tévesen köztünk és az ellenség közötti ellentmondásoknak tekintenek és ellenforradalmároknak: tartanak olyan személyeket, akik valójában nem azok. Mind a két nézet helytelen. Ha helyesen akarjuk értékelni az ellenforradalmárok elnyomására kifejtett erőfeszítéseink eredményeit, úgy meg kell vizsgálnunk, milyen hatása volt hazánkban a magyarországi eseményeknek. Ezek az események azt eredményezték, hogy értelmiségünk körében egvesek kissé lendültek egyensúlyukból, de hazánkban nem voltak rendzavarások. Miért? Meg kell mondanunk, ennek egyik oka az, hogy sikerült teljesen elnyomnunk az ellenforradalmárokat. Államunk szilárdsága természetesen elsősorban nem az ellenforradalmárok elnyomásának köszönhető, hanem annak a ténynek hogy van több évtizedes forradalmi harcokban megacélosodott kommunista pártunk és felszabadító hadseregünk, van dolgozó népünk, amely hasonlóképpen m egacélos odott, hogy pártunk és fegyveres erőnk a tömegekben gyökeredzik. Egyes vezető demokratáink ilyen vagy olyan fokon hasonlóképpen megedződtek. Egyes értelmiségiek megedződtek az imperializmus és a reakció elleni küzdelmekben, sokan a felszabadulás óta keresztülmentek az ideológiai átnevelés folyamatán, aminek az volt a célja, hogy világosan különbséget tudjanak tenni köztünk és az ellenség között. Államunk szilárdsága ezenkívül annak a ténynek tudható be, hogy gazdasági intézkedéseink alapjában véve helyesek. Az ellenforradalmárok elnyomásában kivívott sikereink azonban kétségtelenül jelentősen hozzájárultak államunk megszilárdításához. Mindennek következtében — bár sok főiskolai hallgatónk nem a dolgozó nép köréből származik, de kevés kivétellel valamennyi hazafiasérzésű és támogatja a szocializmust. Főiskolai hallgatóink körében nem volt zavargás a magyarországi események ideje alatt. Ugyanez áll a nemzeti burzsoáziára is, nem is szólva az alapot alkotó tömegekről — a munkásokról és parasztokról. A felszabadulás után kiirtottunk bizonyos számú ellenforradalmárt. Egyeseket halálra ítéltek, mert különböző súlyos bűncselekményeket követtek el. Erre feltétlenül szükség volt, a nép követelte ezt. Azért történt, hogy felszabadítsuk a tömegeket, amelyek hosszú éveken keresztül az ellenforradalmárok és mindenféle helyi zsarnokok elnyomása alatt sínylődtek. Más szóval azért történt, hogy szabaddá tegyük a termelőerőket. De 1956 óta a helyzet gyökeresen megváltozott. Az országban, egészében véve kiirtottuk az ellenforradalom fő erőit. Alapvető feladatunk többé már nem a termelőerők szabaddá tétele, hanem azok megvédelmezése és fejlesztése az új termelési viszonyok között. Ami az ellenforradalmárok elnyomását illeti — mondotta — bizonyos esetekben túlkapásokra került sor, másutt viszont az ellenforradalmárok nem nyerték el méltó büntetésüket. Politikánk a következőkből állr »Az ellenforradalmárokat el kell nyomni mindenütt, ahol rájuk bukkanunk, a hibákat ki kell javítani mindenütt, ahol felfedezzük őket«: Az ellenforradalmi elemek jelenlegi helyzetét így jellemezte: még mindig vannak ellenforradalmárok, de nem sokan. Tisztában kell lennünk azzal, hogy az amerikai imperialisták és a Csang Kaj-sek-klikk szüntelenül titkos ügynököket küld hazánkba, hogy itt rémboló tevékenységet folytassanak. Még ha ki is irtottuk valamennyi ellenforradalmárt. újak támadhatnak. Ha félretesszük éberségünket, pórul járhatunk és súlyos árat fizethetünk érte. Mindenütt, ahol ellenforradaímárofo garázdálkodnak, szilárd kézzel kell őket megsemmisíteni. (Folytatás a következő oldalon.)
