Somogyország, 1957. június (2. évfolyam, 126-148. szám)
1957-06-18 / 140. szám
Hetid, 1957. június 18. ■OMOGYOBSZAO ______________________________________________________ 3 Egy heti fizetésüknek megfelelő nyereségrészesedés-juttatást biztnsit a dolgozóknak a kaposvári Textilművekben megindult munkaverseny Az ellenforradalmárok által életképtelenséggel vádolt munkaverseny-mozgalom a dolgozók kezdeményezésére napról-napra elevenedik fel és tölti be igazi hivatását. A munkás-paraszt kormány megteremtette a politikai és gazdasági konszolidációt. A dolgozók bizton indultak el a kormány által mutatott úton. Ez az út biztosítja Magyarországon is a szocializmus felépítését. Üzemeink kilábaltak a téli gazdasági káoszból és majd (mindegyiknél megértek a feltételek egy helyes^ a múlt hibáitól mentes munkaverseny beindítására. A dolgozók szükségesnek látják üzemük és önmaguk érdekében azt, hogy felélesszék a versenyszellemet és az általuk kiválasztott formákban versenyezzenek is. örvendetes, hogy ma már a kezdeményezés lángja túlnőtt a helyi elszigeteltségen és szinte egyik napról a másikra erősödik országos mozgalommá. Megyénk üzemi munkásai sem tartják távol magukat az országos jelentőségű munkaverseny mozgalomtól. A Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat versenyfelajánlása után egyre több minisztériumi és helyi ipari üzem csatlakozik a kezdeményezéshez. A verseny mindegyikét áthatja a közelgő (bár még egyelőre meghatározatlan időpontú) pártkongresszus iránt érzett tisztelet. Hitvallás is ez a munkaverseny-mozgalom, nemcsak gazdasági tevékenység. A pártba és a kormányba helyezett bizalom bizonyítéka. Olyan bizonyíték, arriely a legszebb módon jut kifejezésre: tettekben. Örömmel adunk helyt lapunkban a munkaverseny kiírásoknak és számolunk be az időközben elért eredményekről. Szeretnénk, ha a lap egyben őr is lenne a munkaverseny-fronton. A helyes munkaversenyHmozgalom őre és védelmezője, amely a munkaverseny tisztaságáért mindig síkraszáll, felemeli a szavát a hibák és a túlkapások ellen. Nemcsak azért, hogy ellenségeinknek okot ne szolgáltassunk a rágalomhadjáratra, hanem azért is, hogy a munkaver senyben minden dolgozó eredményt lásson és szívvel-lélekkel, határozottsággal folytassa is azt, úgy ahogy elkezdte. Legutóbb a Textilművek munkaversenyéről kaptunk hírt. Mint írják, a Textilművek dolgozói június 15-től december 30-ig tartó versenyvállalásuk célja az, hogy felelevenítsék az ellenforradalom által rzétvert munkaverseny-imozgalmat, hogy támogassák a munkás-paraszt kormány célkitűzéseit és növeljék saját üzemük eredményeit. A versenyvállalást az alábbiakban közöljük. »1. Termelés Az 1956. évi szeptember hónaphoz viszonyítva ez év végéig átlagosan 1,9 százalékkal akarjuk az egy főre eső termelést emelni. 2. Önköltségcsökkentés Az év végéig 300 000 forinttal csökkentjük önköltségünket. Ebből 100 000 forintot az egyéb (n/omtatvány, posta, bank stb.) költségek megtakarításával, 200 000 forintot pedig limitéit anyagból alkarunk csökkenteni. Az év végéig átlagosan 1,3-as minőségi kategóriát tartunk. A múlt év szeptemberében a minőségi kategória 1,59 százalék volt. A vállalások teljesítése .érdekében a következő intézkedéseket tesszük: 1. Termelés A jöbb műszaki feltételek megteremtése és biztosítása érdekében bevezetjük a komplex intézkedési terveket. Emeljük gépparkjainknál a fordulatokat. 2. Minőség Az előfonó üzemrészben három hónaponként ellenőrizzük a szortimenteket. A kártoló üzemrészbei a kártoló gépeket újra állítjuk. A rossz garnitúrákat kicseréljük. 3. Önköltségcsökkentés Ezen a területen a 300 000 forintos megtakarítást, a 100 000 iorintos egyéb kiadásokon kívül a következő hitelekből akarjuk elérni: Nyomtatványból! 10 000 forintot, postaköltségekből 5 000 forintot, bankköltségek (kamat, stb.) 70 000 forintot, idegen szállításokból 15 000 forintot. Ellenőrzés: A technológus hálózattal, mely átfogja az üzem fonodái és üzemfenntartási részlegét, minden kiadott intézkedést egy napon belül leellenőrzünk. Nyercségvisszatérítés A fenti vállalások megvalósításával nemcsak a népgazdaság érdekeit segítjük, hanem biztosíthatjuk, hogy év végén dolgozóinknak legalább egy heti fizetésüknek megfelelő nyereségrészesedési visszatérítést is adhatunk. Kaposvár, 1957. június 15. Hóna Imre igazgató Kertész Károlyné üb. elnök Vadas Tibor MSZMP-elnök.« Jó hír a budapestieknek Vasárnap nyílik meg Balaíonvilágoson a Kék Balaton étterem és szálloda. Budapesthez alig 110 kilométerre, a Balaton partja mellett fekvő gyönyörű, reprezentatív étterem és szálloda a vasútállomástól csak tíz percnyire van és gépkocsival is könnyebben megközelíthető, mint akár Fonyód, agy a messzebbre fekvő üdülő- és szórakozó helyek, SZÓVATESSZVK Modern waljsi bárdok Beesteledett szombaton is, mint már megannyiszor, amióta a világ világ. Aztán az est éjszakába hajtott, az pedig hajnallá hasadt — a természet törvényeinek engedelmeskedve. Éppen ezért fogadtuk kétkedve mi, Latinka utcai lakók a hajnali szerenádozók kinyilatkoztatásait. Negyed ötkor, enyhe szürkületben felcsattant ugyanis az ének egy tíztizenöt főre tehető alkalmi dalárda tagjainak ajkán: »Leszállt a csendes éj, alszik a város, aludj hát te is, fiam ...« A dal első megállapításainak értelmét felfogva, a nyitott ablakon kihajolva láttam: merő időszerűtlenségről van szó. A csendes éj réges-rég leszállt és pontosan ekkor felszállófélben volt már. Az sem abszolút igazság, hogy a város alszik, hiszen a városnak ezen a részén velem együtt egyre több, álmából felriasztott ember küldött rosszalló pillantást az ablakokból a zajongó csoport felé. Ha kötelezőnek érzik a szerenádozók az igazmondást, akkor módosítaniuk kellett volna a dal szövegének e részét, ilyenformán: »Aludnának továbbra is a Latinka Sándor utcaiak, ha hagynánk őket...« Igaz, a szótag-számmal baj van, mégis, mivel nem vagyunk nagyon kicsinyesek, zavartalanul álomban ringatóztunk volna, ha tegyük fel, beiső hallásra, azaz hangtalanul szólt volna az ének. Az első műsorszám vontatottan bár, de lepergett. Bizonyára észrevették az énekmondók, hogy sokunkat felriasztottak. Lévén bizonyosfokú emberismeretük, azt is tudták, hogy ennek mi nem nagyon örülünk. Kárpótolni akartak hát bennünket nyugodalmunk megzavarásáért. Remélhetőleg elvégezték az előzetes környezet-tanulmányozást, s megtudták, hogy többen vagyunk olyanok, akik vasárnapra kirándulást terveztünk. Ahhoz pedig — no, mi is kell? Álomból felriadva is rájöttem: jó idő. Már éppen kérni akartam őket, jósolják meg. milyen nap virrad ránk, amikor — tán hipnotikus erők — beavatkozása révén — kéretlenül is rázendítettek az újabb énekre: »... A barométer esőre áll.« Nem nagyon lelkendeztem e szavak hallatán, hiszen ezzel nem mondtak számomra semmi újat, előző este ugyanis a rádió fülem hallatára közölte ugyanezt a prognózist. Nem bíztam jóstehetségükben — s az idő igazolta ezt a kétkedésemet. Ha hajnalban csak véltem, de vasárna k reléié kelve már meggyőződtem róla: többszörösen félrevezettek a modern walesi bárdok — akiket én hétköznapi és vasárnapi kifejezésemmel élve egyaránt csak így tudok tisztelni: csendháborítók. »Ezek jól kitoltak velünk« Szószerint így mondta a jegykezelő vasárnap dél .'tán a Kaposvárról Barcs felé közlekedő személyvonaton. Elöljáróban azt is eláruljuk, hogy a MÁV kaposvári állomásfőnöksége a címben foglalt állítás alanya ... A déli órákban, háromnegyed kettő és fél három között négy személyvonat indítását ígéri a menetrend. Alig múlik el egy óra, már ott szorong a várótermekben az utazni vágyók népes hada. Soraik az idő haladásával egyre szélesednek. Kezdetben türelem uralja őket, békésen várakoznak azok is, akik 80—100-iknak érkeztek a két nyitott jegypénztár elé. Ám a kiszolgálás lassú, hosszú percek alatt lehet rövid fél lépéssel közelebb jutni a jegyváltó-helyhez. Már-már indítani kellene a gyékényesi szerelvényt, de nem kaptak jegyet utasai. A hangosbemondó utat mutat: a Gyékényes felé igyekvők soronkívül menjenek a jegypénztárhoz. Egyéb sem kellett, lett erre Bábelre emlékeztető jelenet... Nem részletezzük a fejleményeket, s eltekintünk attól is, hogy a különféle megjegyzéseket papírra vessük. Csupán annyit említünk meg, hogy a gyékényesi, szigetvári, majd a barcsi szerelvényt is megrohamozták a jegynélküliek. Ezek a vonatok 5—10—15 perces késéssel indultak ki. A barcsi vonaton valóban ráfizetés nélkül megkaptuk az »Utáníizetési ürjegy«-et, miközben a kalauz megjegyezte, amit a címben írtunk. De hozzátette: nem rendszeres az ilyen »kitolás«, sok, ha félévenként egyszer előfordul. Szeretnénk remélni, hogy az állomásfőnökség okul a vasárnapi tapasztalatokból. — sj — Sétány, gyalogjáró, vagy »balesetek útja?« Ezt szerettem volna megkérdezni valakitől vasárnap a délutáni órákban a Szabadság fürdőhöz vezető keskeny gyalogjárón lépegetve. Először is tán attól a I. U. jelzésű piros motorkerékpárostól, aki hajszál híja, hogy el nem ütött. De versenyszellemének dicséretére — túlságosan is gyorsan tovább robogott új, éles, >•szellemes« kanyarokkal kerülgetve az előtte haladó, fürödni igyekvő csoportokat. Persze, senki se gondolja, hogy a motoros egyedül űzte ezt a vasárnap délutáni »sportot«. Bőven akadt követője, kerékpáron, motoron egyaránt... Az itt megtörténhető balesethez nem kell más. csak félrelépni néhány centiméternyit, s a nagy sebességgel csak igen kis kanyarral kerülő motor bizton leterít. Hogy félrelép-e ilyenkor az ember? — tisztán idegek dolga. En két másodperccel később szándékoztam társaságomtól fél lépéssel oldalt térni. Mert ugye, nem kívánhatja tőlem senki, hogy zsinórban haladjak fürdeni, 30 C fok idején ... Azt mondják, hogy a halálveszély előtt az ember agyában hihetetlenül sok gondolat cikázik át еду-két pillanat alatt. Nos, állítom, hogy közvetlen a halálveszély után még több: — Mielőtt eszembe jutott 'volna, hogy életben maradtam, időtálló jelzőkkel illettem a motorost. »Tiszteletadás« után rögtön a gyalogjáró mellett futó poros, de láthatóan járművek számára készített útra villant a tekintetem és »megkérdeztem« a környéken nem látható közlekedési rendőrt, hogy az én halálos ellenségeim — már tudniillik a motorosok és kerékpárosok — miért nem azon közlekednek? Ezt gondoltam. És gondolkozzanak rajt mások is, elsősorban, akikre tartozik! — di — Ne sajnálják a tanító szót az egyéni parasztoktól Gondosan elmunkált nadrágszíjjparcellák között járkálunk a mesztegnyői tanácselnökkel. A gabonák igen szépen felnyúljak, rendkívül sóikat használt nekik a csapadékos május. Némelyik rozs akkorára nőtt, hogy a legmagasabb ember sem látszana ki belőle, még állva sem. Dagadnak, növekednek a búzakalászok. Kövérek, dúsak, magasak az ősziárpák. Bő termést ígér a mák. Tán a határ legszebbjének is beillene Farkas Józsefé. Üdezöld leveleivel teljesen beárnyékolja a talajt, ott már a gaz semmiképpen sem kerekedhet felül. A mák ontja a pénzt. A kertek alját, a határ legjava földjét a máknak tartogatjáic. Szépen lombosodik a burgonya is, talán csak a kukorica fejlődése ellen lehet kifogás. Azt nem nagyon segítette előre a hűvös május. A szántóföldek felét mindenfelé őszivetésű kalászos gabona uralja. Noha az ősszel már nem volt kötelező vetésterv, a gazdák mégis sokat vetettek belőle. Hogy miért? Könnyű a magyarázat: egyrészt ez a föld nagyon jól megvallja a gabonát, másodsorban meg ez itt hagyományos termelési szokás. A régitől pedig nem szívesen térne к el az itteni gazdák. Cukorrépát ugyan még termelnek, de más ipari növényt már édeskeveset. Pedig elfogadná a föld, meg aztán az erőből is futná megmunkálásukra. Bizony nincs könnyű dolga annak, aki új termelési módszereknek akar híveket szerezni közülük. Sokan ugyanazzal a szerszámmal művelik a földet, ugyanúgy gazdálkodnak, amivel és ahogy apáik és nagyapáik tettéit. Ez azonban nemcsak a régihez való görcsös ragasz lodással magyarázható, közrejátszik ebben bizonyos törvényszerűség is, amelyet a helyi adottság emelt szabállyá. Az első vonás, amin érdemes elidőzni az, hogy Kevés a föld. Mármint ha a határ nagysága és a falu lakossága között teszünk összehasonlítást. Eszerint a község egy lakosára alig jut egy-egy hold szántóföld. Aztán a birtok meg oszlás, összetevődés sem a legszerencsésebb. Az önálló gazdák 60 százaléka mindössze 1—5 hold földet mondhat magáénak. A parasztok csaknem 30 saézaléka gazdálkodik 5—10 holdon, hetvenen 10—15 holdon, négyen pedig 15—20 holdas gazdaság birtokosai. A gazdaságok szétaprózottak, komolyabb gépi technika alkalmazására képtelenek, azonkívül bizony nem kis gond a családnak kis földből előteremteni az egész évre valót, az adót, az állami és egyéb kiadásokat. A gazdálkodás elmaradottságára jellemző, hogy a parasztoknak alig egynegyede rendelkezik lófogattal. Közel háromszáz gazdaság arra sem képes, hogy lovat tartson, ezért itt nagyon dívik a szarvasmarhák igázása. Ez azonban amennyivel olcsóbb a lótartásnál, az igáztatás majdcsaknem ugyanannyival csökkenti a tejhozamot a teheneknél. Nem is beszélve arról, hogy a marhákkal mégsem lehet olyan minőségű talajmunkát végezni, mint a lovakkal. Hallatlan maradiságot kell leküzdeni azért, hogy a gazdák a gépben tényleg meglássák segítőtársukat, felemelkedésük biztosítóját. Csak egyetlen példát erre. Mint már írtuk, a gazdák nagy többsége a lófogatot tehenekkel, vagy tinókkal helyettesíti. Viszont jobban járnának, ha a teheneket nem igázásra, hanem tejtermelésre, esetleg hizlalásra használnák. Sokkal több haszon telne abból, hiszen a szántóföldjeik zöme elfogadja a lucernát, lóherét, s van nagykiterjedésű legelőjük is. A takarmánybázis tehát biztosítható. Mitől függ még a szarvasmarhák igázástól való mentesítése? Legyen, ami megszántja a földet, legyen, ami elvégzi a betakarítást. Tud már az állam ehhez kézzelfogható segítséget adni? Igen, tud. Messze sem kellene menniük. A Tapsonyi Gépállomáson csaknem 30 erőgép áll tavasz óta tartalékban, mert nincs munkája. Ugyanakkor Mesztegnyőn tehénfogattal szántanak, sokan pedig, mert ilyennel sem rendelkeznek, 180—200 forintot fizetnek egy-egy hold megszántásáért a fogatos gazdáknak. S mégis ebben a csaknem két és félezer holdas szántójú faluban az idén tavaszon mindössze néhány napra kapott munkát a gépállomás egyetlen traktora. S ehhez még hozzávehetjük, hogy nagyon kevés a vetőgóp, következésképpen nagyrészben kézzel vetnek. Van tehát mit tenni Mesztegnyőn. S amíg a marad'.sáy, a haladás iránti közöny uralkodik, addig sem a község> sem a gépállomás vezetői, traktorosai nem lehetnek nyugodtak. Bizony, mint szomjas embernek a vízre, olyan szükségük van a falu lakóinak a jó tanácsokra. Akkor is törődni, gondolni kell ezzel, ha az első kísérletek, kezdeményező lépések sikertelenséggel, visszautasítással találkoznak. Az emberek, ha most nem, később ráébrednek az igazságra, s követik a helyes útmutatást. Ki a parasztok közé a mezőre, az otthonokba, űzni a tudatlanságot, a maradiságot — nem | lehet szebb hivatás szakember szamára. Illés János elvtárs, a falu új gazdasági felügyelője kimutatást vesz elő, a talajjavításra j jelentkező gazdák névsorát. 74 a gazda, 280 hold a född. Igaz, hogy csak úgy fogadták el ezt, ha a részükre küldött mésziszapot ők szánthatják le, tehát ez nem is az igazi, szakszerű talajjavítási mód, mégis meg kell engedni, hadd kísérletezzenek maguk a parasztok. És egy másik: ha a földművesszövetkezet, a tanács, a gépállomás szót tud érteni a parasztokkal, magyarázzák meg különösen a szegényebb réteg-belieknek, a fogatnélkülieknek: érdemesebb lenne egyszerű gépi társulást, vagy első típusú termelőszövetkezeti csoportot alakítaniuk. Ha az ősszel csak 30 gaziának végzik el így az őszi szántást, jövőre még többen megkedvelik a gépet. Az egyéni dolgozó parasztok termelésének állandó segítése közben se feledkezzenek meg beszólni a termelőszövetkezetről. Nem szabad ezt elmulasztani éppen a dolgozó parasztok érdekében. A mesztegnyői helyzet is bizonyítja: a párt mutatta szövetkezési út a legcélravezetőbb módja a mezőgazdálkodás színvonala emelésének. Az áttérés természetesen csakis a legteljesebb önkéntesség alapján mehet végbe. De bizonyos, hogy minden paraszt előbbutóbb megtalálja a számára leghelyesebb, legelőnyösebb utat. És addig? Addig nem szabad szűkmarkúan bánni a felvilágosító szóval, hanem érvelni kell a fejlődés, az előrehaladás végett. Varga József A héh könyvei G. Hajnóczy Rózsa: Bengálí tűz. Három év története. (Bibliotheca) Kötve 50,— Ft. Várkonyi Nándor: Az üstökös csóvája. ' (Dunántúli Magvető Könyvkiadó). Kötve 20.50 Ft. A nyírfa-fiúcska (Európa). Kötve 10,— Ft. Reyimont: Népítélet. (Európa). Kötve 16.— Ft. Horgolási minták (KSZK). Fűzve 10,— Ft. Bisaku Béla: A proletárdiktatúra időszerű kérdései hazánkban. Kossuth). Fűzve 1.— Ft. Chermann: A kommunisták szövetségének történetéhez 1849—1852. (Kossuth). Kötve 10.— - Ft. Socteau: A párizsi íiú. 2. kiadás. (Magvető). Kötve 10.oO Ft. Nagy Piroska: Katalinka, szállj el. Fekete Bárány. vMagvető). Kötve 18.50 Ft. Szomráky Sándor: Mint akinek élete bezárult. Verseit. (Magvető). Kötve 7.50 Ft. Gergely Béla: A baromfikeltetés kézikönyve. (Mezőgazdasági). Kötve 60,— Ft. Ceűrvá: Két fiam voll (Nóra). Kötve 6.— Ft. Horovitz Magda—Jakab Erzsébet—Sós Teodóra: Szintetikus szálasanyagok. (Műszaki). Fűzve 32’,50 Ft. Stapf: A kémia és j az ipar. (Műszaki). Kötve 76.50 Ftí. Kerezsi Endre: Vidám reggeli torna. (Sport). Fűzve 12.— Ft. Keresztury Dezső: Lassul a szél. Szonettek. (Szépirodalmi). Kötve 9.50 Ft. Vas István: Elveszett otthonok. (Szépirodalmi). Kötve 11.— Ft. Benamy Sándor: Kalandozás a nagyvilágban. (Utikalandok (Táncsics). Fűzve 10.— Ft. Gergely Károlyné' — Hermann Alice: Megállja-e maid helyét az iskolában? (Tankönyvkiadó). Fűzve 10,— Ft. Szabó Miklós—Kovács Ferenc: Rendszeres orosz nyelvtan (Tankönyvkiadó). Fűzve 12.— Ft.
